Kérdés: Hogyan lehet olyan vágyakat lángra lobbantani, amelyekben a Teremtő megnyilvánul? Néha visszaemlékezel a múltra, és úgy érzed, hogy nem úgy fektetsz be, mint akkoriban.
Válasz: Ez jó, mert ez szükséges, így kell kérnetek. Minden vágyunk, különösen az irreális vágyaink és álmaink szükségesek ahhoz, hogy kérni tudjuk a Teremtőt. Csak ezért.
Gyűjtsd össze mindet, és nyaggasd Őt állandóan, kérd folyamatosan. Meglátjátok majd, hogy csak ez segít – nem az agyatok, nem az emlékezés, az semmi. Csak nógatni kell, mint egy gyerek, aki folyton piszkálja a felnőttet, és követel tőle valamit. Így lehetsz sikeres; nincs más út.
[330267] A Kabbala lecke 2020.02.16., "Kérdések és válaszok" című leckéből.
Kérdés: Mi adja az embernek a legnagyobb örömérzetet: múltbeli, jelenbeli vagy jövőbeli örömök?
Válasz: A lényeg az, hogy múltbéli élvezetek – bármik is legyenek azok – mindig korlátozottak mivel a múltban történtek. Ezeket az érzéseket összegyűjtjük, visszatekintünk rájuk és különleges érzéseket érzünk velük kapcsolatban.
A jelenben az érzések nagyon örömteliek lehetnek, de mivel az ember pillanatnyilag kapja el azokat, még nem tudja helyesen felmérni őket, ránehezednek, irányítják.
Míg a jövőbeni örömök gyakorlatilag végtelenül megtapasztalhatók. Csodálatos lenne, ha az ember a jövő örömteli állapotai felé vonzaná magát.
Kérdés: Tehát az öröm legélesebb érzése a jövőbeli öröm vagy elégedettség állapotából származik?
Válasz: Igen. Mert a jövőben van, és semmi sem korlátozza.
Kérdés: A multikulturalizmus mint állampolitika, áttörés vagy kudarc? Néha úgy tűnik, hogy az emberek már hajlandók egyesülni, de a politikusok és a média nem engedik, hogy ezt tegyük, és gyűlöletet gerjeszt a népek között.
Válasz: Fejlődésünk egy bizonyos szakaszában a multikulturalizmusnak léteznie kell, de végül nem lesz helye. El kell jutnunk egy olyan állapotba, amelyben megértjük, hogy csak embereknek kell lennünk, a lehető legjobban hasonlítva egymásra, megkülönböztető jegyek nélkül.
Megjegyzés: De van egy ízlésed, nekem is egy másik. Mindazonáltal a különbségek megmaradnak.
Válaszom: Ezek mind szokások, nincs bennük semmi.
Megjegyzés: Mindig azt mondod, hogy változatosságnak kell lenni. Ezért jelent meg az élet magasabb szinten.
Válaszom: Ne hivatkozz ezzel a kultúrára. Nem beleszületünk a kultúrába, hanem megszerezzük, azt és ezért ez nem valami szigorú igazság.
A sokféleségnek kapcsolódnia kell ahhoz a tényhez, hogy lehetőséget adunk egy embernek arra, hogy tovább lépjen a másokkal való teljes egyesülésbe, a velük való teljes egységbe. Ennek eredményeként, ahogy mondják, egy nyelved, egy családod és egy társadalmad lesz, és mindenki nagyon hasonlít majd egymásra. Élvezni fogjuk, mert hasonlóak vagyunk egymáshoz, bár belsőleg különbözünk egymástól.
Megjegyzés: A spirituális fejlődéshez kapcsolódó érzések egyike a büszkeség, az a fajta magunk felé érzett nagyrabecsülés, tisztelet és kielégültség, ami az elért sikerekből, és az adott területen elért felsőbbrendűségi tudatból táplálkozik. Ön azt írja valahol, hogy minden érzés korrigálható, kivéve a büszkeséget. Ez az egoizmus legmagasabb szintű megmutatkozása, ami hátráltat minket az egység elérésében.
Dr. Michael Laitman kommentje: A büszkeség vakká és süketté tesz minket. Leválasztja az embert a környezetéről, képtelen bármit érzékelni, nem érzi a többieket sem. Ha ez bekövetkezik, az ember nem tud belső változásokat eszközölni.
Kérdés: Az önszeretet is büszkeség?
Válasz: A büszkeség egoizmus. Az önszeretet sokkal alacsonyabb szinten található, mint a büszkeség.
Kérdés: Létezik olyan technika, amellyel büszkeségünk fölé kerekedhetünk?
Válasz: Nem. Fokozatosan jutsz el annak megérzéséhez, hogy teljes egészében a természet kezében vagy.
Megjegyzés: Másfelől még beszélhetünk pozitív jellegű büszkeségről, amikor például a tudósok szerint az embert büszkeség kell, hogy eltöltse amiatt, hogy egy adott közösség tagja.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ez a valahová tartozás büszkesége. Az úttal, és a céllal kapcsolatban érzett büszkeség egyben az a büszkeség is, hogy részesei vagyunk ennek az útnak.
Kérdés: Mit jelent az a kifejezés, hogy „A Teremtő féltékeny?” Nem úgy látjuk Őt, mint a természet törvényét? Ráadásul azt is mondja, hogy „Ha egy napra magamra hagysz, én két napig teszem ugyanezt.” Hogy lehet a természet törvénye féltékeny?
Válasz: A Teremtő olyan magasrendű erő, ami fejlődést követel meg tőlünk. Ezért, ha magára hagyjuk Őt, és nem szentelünk figyelmet az erejének, úgy kezd játékba velünk, hogy megérezzük: viselkedésünk helytelen. Ha elhagyjuk egy napra, Ő két napra fordul el tőlünk, hogy rávegyen minket, tartsunk ki mellette.
Kérdés: Milyen módon nyilvánul meg mindez?
Válasz: Hasonlóképp, mint amikor elgondolkozol azon, hogyan vonhatnád magadra a gyereked elkalandozó figyelmét.
Kérdés: Igen, de a gyerekkel megegyező érzékszervekkel rendelkezünk, a Teremtővel viszont nem. Hogyan hámozhatom ki, hogy a Teremtő két napra magamra hagyott?
Válasz: Érzed, hogy egyszer csak nem csinálod azokat a dolgokat, amik elvégzése szükséges volna. Foglalkoznod kell velük, de képtelen vagy rá, így azok már nem gyakorolnak rád vonzerőt.
Kérdés: Manapság igen népszerűek a különböző randi oldalak. Hogyan találhatjuk meg lelki társunkat? Mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az illetőt?
Válasz: Nem hiszem, hogy sok romantika maradt mindennapjainkban. Úgy vélem, hogy csak akkor lelhetjük meg lelki társunkat, ha valóban tudjuk, kik vagyunk, ki illik hozzánk, és ha nem kérjük házasságközvetítők és lélekölő internetes oldalak segítségét.
Tehát ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő másikat, először tisztába kell lenni azzal, hogy kik vagyunk, és csak ezután fogjunk a kereséshez, amit így már sokkal céltudatosabb módon fogunk tudni végre hajtani.
Kérdés: Hogyan segíthetünk, hogy az emberek felfedezzék, kik is ők?
Válasz: Az embernek fejlesztenie és tanítania kell önmagát. Ez több évbe is beletelhet, de azt követően helyesen tudja felmérni és megérteni, hogy milyen partnerrel képes az együtt élésre. Ha ez megtörténik, az élet valóban elkezdhet az emberben ragyogni.
A szeretet minden bűnt lefed. Ez azt jelenti, nekünk naponta kell újabb és újabb bűnöket feltárni, az egónkkal kapcsolatosan, mivel enélkül lehetetlen előre haladni. Az önzés napról napra növekszik. A Teremtő azzal emelte fel a teremtést, hogy eltörte Adam HaRishon közös lelkét, Ebből az eseményből bontakozott ki a gonosz hajlam, az öröm megszerzésére irányuló hatalmas vágy, és nekünk támogatnunk kell, hogy ez egoizmus egyre jobban feltárja magát, és ne maradjon az ásványi, növényi, állati szinteken.
Az egoizmus csak egy önmagával ellentétes formával tárulhat fel. Ha fel akarjuk gyorsítani az önzés feltárulását, akkor ezzel ellentétesen kell az egységünket egyre magasabb szintre emelni. Ha tegnap nem tudatosult bennünk az ego gonoszságának egy magasabb szintje, mint tegnap előtt, akkor ez világosan mutatja, hogy nem törekedtünk eléggé az egységünkre.
Minden nap megpróbálunk egységre lépni, és ennek eredményeképpen, az egymás elutasítása kell, hogy egyre erősebben megjelenjen köztünk., amelyre aztán kérhetjük az egység erejét, hogy az egységben rejlő szeretet lefedjen minden feltárul bűnt. Így haladunk előre.
A gonosz feltárása szükségszerű és ez vonzza be a jót annak érdekében, hogy a rossz bűneit lefedhesse a szeretet. A bűn nélkül, nem lenne egység, Adam HaRishon közös edényét nem lehetne újra egyesíteni. Ez csak akkor lehetséges, ha törekszünk az egységre.
Először mesterséges cselekedeteket hajtunk végre, megpróbálva ezekkel növelni az egységet. Látni fogjuk azonban, hogy a Teremtő nem enged minket egyesülni. Éppen ellenkezőleg, feltárja nekünk ez egoizmusunk miatt köztünk feszülő elutasítást és gyűlöletet. Pontosan ez a megkívánt eredmény, mivel az így feltáruló gyűlölet felett tudunk valóban egyesülni, és lefedni azt szeretettel. Tehát így érjük el a kívánt korrekciót.
Ez a munka lényege tehát, törekedve a jóra, a Teremtő feltárja nekünk, hogy ez lehetetlen, a bennünk lévő gonoszság miatt, amit aztán megpróbálunk jóval lefedni és ehhez a Teremtőhöz fordulunk segítségért. Ez két akció, előre, hátra, előre hátra, ami megfelel a Kli, az edény négy állapotának.
Képzeljük el, hogy egy evezős hajóban ülünk, ahol mindenkinek meg van a saját evezőlapátja. Mindenki a saját edényén, Klijén, dolgozik. Mindannyian egységre törekszünk, az első evezőcsapás során, azonban helyette egymás elutasítása tárul fel. A Teremtőhöz fordulunk, segítséget kérve, a második csapásnál azt érezzük, a teremtő összehangolja az evező csapásokat. Ilyen módon a Teremtő teszi teljessé az evező csapások cselekedetét, lefedi a bűnt szeretettel.
Az evezőlapát első csapását én teszem meg, megpróbálok kapcsolódni a többi evezős barátommal, de látom, nem érhetem el, amit akarok, mert negatív minőségeim – egó – megakadályozza azt. A Teremtőhöz fordulok, és kérem ennek a negatív minőségnek a korrekcióját. Tehát elkezdet ütemesen evezni, egy-kettő, egy -kettő. Az első két ütem az enyém, amikor az egész nem működik, a második azonban a Teremtő által van végrehajtva, ami már sikeres. Erről van mondva, a Teremtő fejezi be a cselekedet a számomra.
Először megpróbálom helyes tenni, de feltárom a képtelenségemet, majd a Teremtőhöz fordulok, és meglátom a várt eredményt.
A tízes egy hajóban ül, mindenki fog egy evezőlapátot két kézzel. A Gabai a hajó tatján ül, és biztatja az evezősöket, miközben a Shaatz a hajó orrában ülve végzi a spirituális munkát. Így haladunk mindannyian előre.
Az első evezőcsapás pillanata feltárja a hibát. Kapcsolódni akarok a barátokkal, de feltárul mennyire nem vagyok képes erre. Azaz, először magam próbálom végrehajtani a cselekedetet, de feltárul az erre való képtelenségem. Ugyanakkor azonban megértem a képtelenségemet, és feltárom az erre irányuló hiányt. A második csapásnál, már kérem a Teremtőt segítsen nekem és fejezze be a munkát, amit én nem tudtam.
Minden alkalommal ez történik. Az első csapás feltárja a hiányt, a második csapás pedig a Teremtő segítségét. Ennek eredményeképpen a hajónk haladni kezd, először erőfeszítést tettünk a gonosz feltárására, majd pedig a Teremtőhöz fordulva korrigáltuk azt, és lefedtük jóval.
Mindenekelőtt hálásnak kell lennünk a Teremtőnek és a barátainknak. Végső soron a teremtés célja csakis a barátokhoz fordulva érhető el, behunyt szemmel, hogy képesek és akarnak-e elfogadni engem. Majd a Teremtő beolvaszt engem egy közös cselekedetbe a barátokkal, egyesít velük, minden megkülönböztetés nélkül.
Ezért vagyok hálás a barátoknak és a Teremtőnek a tényért, hogy léteznek és megadják nekem a lehetőséget, hogy kapcsolódjak velük, elvesszek bennük, újjászülessek bennük. Ezt nevezik a „tű fokán való átjutásnak.” Számomra ebben a folyamatban semmi nem marad, kivéve a vágyak csodálatos hálózatának ez érzékelése, és így a világok közötti szabad szárnyalás.
A reggeli lecke első részéből: „A Szeretet lefed minden bűnt” 20/08/01
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem