Kérdés: A Zohár könyve sokáig el volt rejtve az emberek elől, most pedig egyesek hitetlenkedve viszonyulnak hozzá: „Na, egy újabb könyv bukkant fel.” Hogyan magyarázzuk el nekik, hogy ez a könyv óriási jelentőségű?
Válasz: Ezt lehetetlen elmagyarázni. Amíg nem kap valaki bizonyos számú csapást, nincs mód ennek az elmagyarázására. Azt fogja mondani: „Nem hiszem el!” Hát akkor ne higgye el. Majd szép fokozatosan megtanulja. Nincs mit tenni.
Látjuk, hogy a mi világunkban milyen sok ember foglalkozik mindenféle képtelenséggel. Mit tehetünk velük? Odamehetsz, és elmondhatod, megmutathatod, megmagyarázhatod, hogy miről ír a Zohár könyve? Az illetőt nem fogja érdekelni. De amikor keményen megpróbálja az élet, azonnal kinyitja a fülét. Így vagyunk felépítve.
[312652] From KabTV’s “I Got a Call. A New Religion?” 4/4/11
Kérdés: Mi motiválta önt a könyvírásra? Azt mondta, hogy az első könyvét 1983-ban adta ki. Miért írta?
Válasz: Mivel sok emberrel találkoztam, akik megkérdezték tőlem: “Mi az a Kabbala?” Azokban az években a társadalom nagy része egyáltalán nem tudott semmit a Kabbaláról.
Ezért úgy döntöttem, hogy az embereket meg kell ismertetni vele, és át kell adni a fő rendelkezéseket, az alapfogalmakat. A könyv címe: “A Kabbala alapelvei” ami közérthető nyelven íródott. Véleményem szerint jól sikerült. Legalábbis nagyon gyorsan elterjedt. Az Amerikai Nagykövetség azonnal megvett 300 példányt, az első három könyvből, amelyet írtam.
A 90-es évekhez közeledve lehetővé vált a könyvkiadás Oroszországban és 50 000 példányban kelt el.
Kérdés: Van-e összefüggés azzal, hogy e könyvek megírása után azonnal újabb tanulók kezdtek jönni önhöz?
Válasz: Nem. Akkor nem volt sok tanítványom. Amikor a Szovjetunióban megkezdődött a peresztrojka, az emberek elkezdtek Izraelbe jönni és felfedezni Kabbalát. Noha megjelentek könyvek a Kabbaláról, a folyamat lassú volt.
Fokozatosan orosz nyelvű csoport szerveződött, a héber nyelvűvel párhuzamosan. Hetente egyszer tanítottam az otthonomban, ahol 30–40 ember gyűlt össze.
Ezen kívül orosz nyelven vezettem rádióműsort, és ez azokban az években is vonzotta az újonnan érkezőket. Aztán Kanadában, Amerikában tartottam előadásokat, bár ritkán jártam ott. Akkor még nem volt erre igény mert a Kabbala csak most kezdett el terjedni. 2000-hez közeledve kezdődött az egész.
Kérdés: Az ön által írt könyveket sok nyelvre lefordítják?
Válasz: Igen, mert vannak tanítványaim a világ minden országában. Japán, Óceánia, Oroszország, Kína, India, Európa országaiban, nem beszélve Dél- és Észak-Amerikáról, amelyekben fel-alá utaztam, előadásokat, szemináriumokat és kongresszusokat tartottam. Nem tudom, hol nincsenek tanulóim. Még Afrikában is vannak rendszeres tanítványok.
[278507]
KabTV “Kérdések a Kabbalasita könyvekkel kapcsolatosan” 19/10/22
Kérdés: Sok spirituális könyvet olyan diákok írtak, akik figyelmesen hallgatták tanárukat, majd lejegyezték a hallottakat.
A modern kutatások szerint az információátadás ezen fajtája torzításhoz vezet, mivel mindössze 25%-át halljuk annak, amit a másik ember mond. Hogyan bízhatunk meg az ilyen jellegű tovább örökítésben?
Válasz: A Kabbalában a korporális világtól eltérő módon történik az információátadás, mivel a diák nem csak hallgatja tanárát, de bizonyos fokig eléri őt azzal, hogy saját egoizmusa fölé emelkedik, aztán lejegyzi, amit ebben az elérésben megszerzett. Noha továbbra is arról van szó, hogy a tanítványon folyik át az információ, ez egy merőben más információátadás, egy teljes mértékben másfajta csatornán keresztül, aminek az alapját a tanár és a tanítvány közötti minőség-beli hasonlóság adja.
Ezért tehát a tanítvány még azokat a dolgokat is „hallja”, amiket a tanár nem mond, de ő, emelkedettségi fokának megfelelően képes befogadni. [273216]
Kérdés: A Kabbala könyvek a zsidó hagyományok szerint íródtak?
Michael Laitman válasza: A Kabbala könyveknek semmi köze a hagyományokhoz.
Ezek a könyvek elmondják, hogy hogyan bánjunk más emberekkel, és hogyan építsünk kapcsolatot a világunk és a legfelsőbb világ között, hogy felfedezzük az univerzum titkos részeit – az összes többi világot körülöttünk, amelyek irányítanak minket.
Akkor képesek leszünk a fordított sorrendben irányítani az életünket. Egyúttal meghaladjuk rövid életünk fizikai korlátait, és képesek leszünk keresztüllátni az időn.
Nincs szükség arra, hogy a Kabbala bölcsességét bármilyen tradícióhoz kössük. Egy kabbalista lehet indiai, arab, norvég, vagy dél-amerikai, – nem számít, hogy kicsoda.
Ezek nem mondanak semmit a földi szabályokról, kivéve egyet: hogy összehozzák az embereket, és egybe integrálják egyetlen egésszé, olyanná, mint a természet egésze.
A “Zivug” a forma-azonosság szerinti kapcsolódás, a tulajdonság-hasonlóság.A tettek ekkor nem azon alapulnak, amik voltunk korábban, hanem hogy mennyire egyenlőek leszünk a kijavítás után.
Először teljesen ellenségesek voltunk és különállók. Aztán kijavítások történtek, és a mértékük addig nőtt, míg az egységet, a rátapadást, ölelést elértük: ez a “Zivug” .
Kérdés:
Mi is a “Parsza“?
Válasz:
“Parsza” az válaszfal, ami elválasztja a kapó-vágyakat az adó-vágyaktól, a Bina (értelem) erejével. Az embernek vágyni kell egy ilyen szétválasztásra magában. Ezáltal bevonzza a Bina erejét, az adást, a teremtő erőt, s ez azáltal védi meg, hogy elválasztja benne az adást a kapástól. Ezt nevezik úgy, hogy “elválasztotta a nappalt az éjjeltől, a fényt a sötétségtől.”
Létezik egy hatalmas probléma a Kabbalában: ez a tudomány egy allegórikus nyelvezettel van leírva. Egy nagyon nehéz módon van leírva. Furcsa példákat, kifejezéseket használva fordulnak hozzánk és a világ embereihez a Kabbalisták, megpróbálván elmondani nekünk, hogy próbáljunk meg behatolni a Felső Világba. Ők a Felső Világról próbálnak meg nekünk beszélni, azokról a tulajdonságokról, melyekre nekünk aspirálnunk kell.
Ez a nyelvezet abszolút nem könnyű. Nekünk állandóan meg kell próbálnunk azt lefordítani az érzések nyelvezetére, ameddig minden egyes szó a személyen belül a megfelelő érzéssel rezonál. Minden egyes szó egy bizonyos “húrt” kell, hogy megmozgasson bennem, egy belső választ, reakciót kiváltva.
Ameddig ez meg nem történik a szöveg nem tiszta számunkra. Addig az teljesen felületes, és nem érint meg bennünket, és mi nem érzékeljük azt, nem adaptáluk azt magunkon belülre, és nem cselekszünk annak megfelelően. Meg kell találjuk hogyan érezzük azt amit a szerző át akar adni nekünk. Ez a legfontosabb dolog. A Kabbalista szövegek olvasása olyan mint egy zeneszerszám hangolása. Amennyiben mi megfelelően hangoljuk be magunkat, akkor a hangszer magától kezd el játszani.
Írva van, hogy Dávid Király egy hárfát tartott a falon, és éjfélkor, amikor az északi szél átfújt a szobán, a hárfa játszani kezdett. Mi ugyanilyenek vagyunk. Amennyiben mi magunkat megfelelően hangoljuk a külső erőre, akkor elkezdjük érezni annak hatását és vágyát, és azonosulunk annak tulajdonságával, azzal együtt rezonálva, és ugyanúgy “vibrálva”. Ez az amit el kell érnünk.
A Blackpool-i kongresszuson mindenkinek javasolta a “Kabbala kezdőknek” című könyvet héber fordításban. Miért?
Válaszom:
Tapasztalat mutatja, hogy állandó tanulóink végül is mind megtanulnak héberül, a kabbala eredeti nyelvén beszélni, mivel lehetetlen az eredeti információt más nyelven átadni, más szimbólumokkal bemutatni. Ez azonban csak állandó tanulóinkra vonatkozik. Például most St.Louisban vagyunk. A helyi csoport, ami keresztény amerikaiakból áll, kétszer egy héten héber leckét tanul. Már megértik azt, és majdnem minden leckét fordítás nélkül hallgatnak.
Kérdés:
Az egyik mostani leckében azt mondta, hogy a számítógép képernyőjén olvasott lecke kevesebb Fényt ad, mint a könyv. Mi a különbség abban, hogy a szöveg min jelenik meg?
Válaszom:
Van különbség, főleg egy kezdő számára, aki bárhol, bármikor kinyithat egy könyvet. Azonban az új generáció számára a számítógép közelebb van.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
Kérdés:
