Kérdés: Ha egy ember érez egy bizonyos hatást Öntől, érzi az Ön energiáját, befolyásolja-e ez a spiritualitás megértésének siettetését?
Válasz: Nem: Ez csak a munkájától függ.
Kérdés: Milyen volt ez ön számára a tanárával?
Válasz: Egymásra hangolódtunk: Én rá, ő pedig rám! Egységben dolgoztunk! Én kapni akartam tőle, ő pedig átadni nekem! Ő azért dolgozott, hogy bennem kialakuljon minden, ami lehetséges: betöltsön, beteljesítsen, és így tovább. Én pedig részben passzív befogadó voltam, részben pedig aktív befogadó.
Kérdés: Hogyan egyeztek meg ebben a szereposztásban?
Válasz: Nem egyeztünk meg. Itt vágyról van szó. Nem lehetséges szavakkal megállapodni ilyesmiben. Ez egyszerűen csak egy vágy, hogy a tanító előtt lenullázzuk magunkat, és akkor a tanítvány képessé válik arra, hogy kapjon tőle. Szükséges az is, hogy a tanítónak legyen vágya és víziója arról, hogy valójában mit kell adnia ennek a tanítványnak, mert látja annak lehetőségét, hogy a jövőben folytassa a spirituális átadást a világnak.
[313038] A KabTV „Van egy hívásom. Spirituális energia”; 2011.04.21.
Komment: Az Előszó a Kabbala tBölcsességéhez című cikkében Baal HaSulam azt írja, hogy a megszerzési vágy egésze testet ölt, és ennek helye a „mi világunk” nevet viseli.
Magát a megszerzési vágyat az ember testének (héberül ’guf’-nak) hívjuk, és az a bőség (’shefa’), amelyet megszerez, a „testi életerő” nevű jelenség mértéke.
Rav válasza: Igen, minden kisebb vagy nagyobb vágyból áll, amely a kitöltöttség mértékétől és a végleges érzéstől függ. Ez maga az élet.
Kérdés: Mit jelent az, hogy a vágy testet ölt?
Válasz: Érzi, hogy létezik, illetve, hogy más vágyakon keresztül kifejezheti, illetve beléjük is foglalhatja magát. Ez jelenti a létezés érzetének alapját.
[313115] A KabTV „Előszó a kabbala bölcsességéhez” című adásából; 2023.05.14.
Megjegyzés: A Kabbala szerint nagyon fontos, hogy egy csoportban ne legyünk nagyobbak másoknál.
Az én válaszom: Csak annyiban érezheted magad másoknál magasabb helyzetben, amennyit a barátaidnak adhatsz. Egy kicsi nem adakozhat egy nagynak. Úgy kell éreznetek, hogy képesek vagytok megadni egymásnak a kölcsönös garancia érzését, hogy kezeskedtek egymásért, hogy megvan bennetek az erő, a hatalom és a képesség, hogy teljes felelősséget vállaljatok az egoista törekvésekért, és a végsőkig, a végsőkig elfojtjátok azokat.
Olyan ez, mint egy anya, aki ilyen érzést ad a gyermekének, különben a baba aggódni, sírni kezd, ideges lesz, és valamiféle hiányt érez. Az árvaházban élő gyerekeknek pontosan ez hiányzik; a bőrükön érzik, hogy nincs senki, aki mindig mindent megadna nekik.
Valójában egy csecsemőnek nincs szüksége sok mindenre, 50 gramm tej például elég. Csak arra az érzésre van szüksége, hogy az édesanyja, aki minden szükségletét teljes mértékben fedezi, a közelben van.
Ez ugyanaz az anyaméh (az a hely, ahol korábban élt az ember), csak most egy kicsit nagyobb formában. Immár nagyobb lett a világ, és a gyermek elkezdett többet érzékelni benne. De ennek a világnak ugyanúgy kell bánnia vele, mint korábban, amikor az anyja méhében volt.
Így kell növekednünk, és fokozatosan ilyen állapotot kell kapnunk az egész világtól. Képzeljük el, hogyan kellene az egész világnak bánnia velem, és hogyan fogok én így bánni vele. Ez az az állapot, amelyre a Kabbala felszólít.
A születés a kölcsönös garancia, a kölcsönös adakozás és a kölcsönös szeretet még nagyobb érzete.
Az ideális állapot az, amikor csak ebbe az irányba fejlődünk, amikor ez az anyai méh a végtelenségig fejlődik, és magába foglal mindent, amit a mi világunkban és az összes világban látunk és érzünk. Végül is ez a Bina tulajdonsága; ez a felső anya, ez az, amit anyatermészetnek neveznek.
[311369] A KabTV „Van egy hívásom. Anyai gondoskodás” című adásából; 2012.12.31.
Komment: Azt mondta, hogy a csoporton kívül álló embereknek, akik nem foglalkoznak Kabbalával, nem tudja teljes mértékben átadni a rendszer egészének működését, mivel ez ellene megy a Teremtés Tervének.
Válasz: Nem fognak megérteni semmit! Hogyan is érthetnék meg, amit mondok nekik a jelenlegi tulajdonságaik mellett? Vagy hogyan tudnának akár csak valamennyire is egyetérteni vele, még pusztán elméletileg is? És akkor mi következne? Ez tönkretenné az egoizmusukat, tönkretenné mindazt, amit tudnak, amit tesznek.
A szemükben Einstein hirtelen kisfiúvá változna, ahogyan más tudósok több tudományágon keresztül teljesen felszínesnek és sekélyesnek tűnnének. És mi következik ezután?
Miért kell lealacsonyítani az embereket? Én tisztelem őket a komoly hozzájárulásukért, az elkötelezettségükért. Tisztában vannak egészséges egoizmusukkal, és arra törekszenek, hogy minél többet tudjanak és elérjenek. Ez még mindig különböző utakat alakít ki a Teremtő felé. A tudomány egyre inkább közelít a felsőbb erő megérzéséhez.
Ezért nem akarok semmilyen módon beavatkozni. Mert ha megismerik a Kabbalát, akkor semmit sem tudnak majd tenni! Azonnal el fogják felejteni! Az egoista önvédelem rendszere azonnal beindul, és kész: „Visszatérek a tudományos nézeteimhez és nem akarok tudni semmit!”.
[311273]
A KabTV „Van egy hívásom. Kabbala, tudomány és a középosztály” című adásából; 2012.12.29.
A Kabbalát tanuló ember belülről érzi, hogy pontosan ez az a hely, ahol lennie kell.
Érezni, hogy ez az igazság. Az ember bármely úton indul el, adott irányba, egy határozott cél elérése érdekében halad, de ő maga alkotja meg jövőbeli állapotát. Hiszen az nem létezik!
Az összes vallás és hitrendszer beszámol róla, hogy valahol van pokol, mennyország, ígéret földje, valamilyen templom, gonosz teremtmények, szörnyek, angyalok. Mindegy is, hogy kik ezek, hogyan keletkeztek, mi a céljuk. Az egész egyáltalán nem létezik!
Nincs Teremtő! Nem létezik Ő sem!
Az ember sem. Van egy állat, akiben ott egy pont, a lélek irány nélküli csírája, és ott vannak az útmutatások, miként lehet mindent ebből az egyetlen pontból megteremteni.
A mi világunk az „ez a világ” nevet viseli, mert az sem létezik, csak valamiféle állati állapot. Minden alkalommal a jövő a soron következő állapot, és mindent, amit tartalmaz, mi magunk teremtjük meg. A végén még a Teremtőt is mi hozzuk létre.
A Kabbala irányt ad az embernek, amellyel kiléphet az állati állapotból. Egyetlen kicsiny pont van benne, a következő spirituális állapotának csírája, amelyet létre kell hoznia, és nevelgetnie bensőjében. Ez a pont aztán megmutatja, hogy merre tovább.
[310349]
A KabTV „Hívást kaptam. A Kabbala és más módszerek közötti különbség” 20212.09.08
Megjegyzés: Számos kísérlet mutatja, hogy a növényeket gondozó ember, mennyire befolyásolja gondolataival azokat.
Válaszom: Egy ember nemcsak a növényekre és állatokra, hanem a kövekre is hatással van. Csak még nem tudjuk megvizsgálni ezt.
Olyan abszolút összefüggés, és olyan abszolút kölcsönhatás van a teremtés minden része között, hogy ha látnánk ezt az erőhálózatot, azt tapasztalnánk, hogy ebben az erőrendszerben csak mi emberek vagyunk negatív, káros elemek.
Sem az anyag élettelen, sem a vegetatív, sem az élő formáinak nincs szabad akarata, nincs bennük egoizmus. A természet által beléjük ágyazott törvények szerint léteznek. Az emberek azonban szabad akaratuknak és önzésüknek köszönhetően a természet egyetlen káros részévé válnak.
Kérdés: Hol van itt az ember szabad akarata? Az állatok ösztönök, és emberek a kapni akarás alapján cselekszenek, és hogy másokat kihasználjanak?
Válasz: A szabad akarat ma kezdődik, amikor meggyőződünk arról, hogy korábbi utunk hibás volt. Ugyanakkor feltárul bennünk a vágy valami magasabb felé, a vágy, hogy ezen világ mögé, fölé emelkedjünk. Ennek a „magasabbnak” kell feltárulni előttünk.
Ebben a Kabbala segít. Csak így tudjuk kijavítani magunkat.
Kérdés: Gyakran említi, hogy a szeretetnek és a gyűlöletnek párhuzamosan kell léteznie, és a szeretetnek le kell fednie a gyűlöletet. Mit jelent ez?
Válasz: Azt, hogy amikor a Kabbala gyakorlata szerint, a minőségeinknek megfelelően emelkedést élünk át, a szeretet és gyűlölet helyet cserélnek és kölcsönösen segítik egymást, mint amikor a jobb és bal láb is egymást támogatja gyalogláskor.
Ebből következik, hogy minél erősebb a szeretet érzése, annál intenzívebb a gyűlölet, és ebből kiindulva még nagyobb szeretethez, és még intenzívebb gyűlölethez emelkedünk. Ez ismétlődik folyamatosan.
Kérdés: De hogyan lehetséges, hogy ez a két érzés egy időben létezik?
Válasz: Miben foglaltatik benne ez a párhuzamosság? Az történik, hogy összehúzódással, szűrővel és fölé emelkedéssel korrigáljuk az úgy nevezett vaskosságunkat (gyűlöletünket, ellenkezésünket). Tehát a két érzést mindig egyensúlyban tartjuk, de mindkettő a mi ellenőrzésünk alatt áll. Nem mi engedelmeskedünk nekik, hanem ők nekünk.
Kérdés: Tehát nem egy időben történik? Ha szeretek, mégis csak ez a szeretet az, ami dominál?
Válasz: Te, csakis te vagy, aki egyik érzést a másikra váltod, így hozod létre a váltakozást, hogy a jobb és a bal ismételt cserélgetésével tegyél egy lépést előre.
Kérdés: Két erő létezik a természetben. Hívhatjuk őket szeretetnek és gyűlöletnek, jónak és gonosznak, plusznak és mínusznak, a vonzás és taszítás erőinek. A harmóniát a köztük lévő egyensúly teremti meg. Kijelenthetjük, hogy a szeretet tulajdonképpen a két erő közötti harmóniát jelenti?
Válasz: Kölcsönös kiegészítést jelent. Az embernek egyszerűen meg kell bizonyosodnia róla, hogy ha szeret valakit, azt adja neki, amit a másik akar, és ebből öröme lesz. S ez fordítva is igaz..
Kérdés: Gyakran használja a „kapcsolat” és „szeretet” szavakat, és úgy tűnik, nem is kíván ezen változtatni. Minden alkalommal egy kicsit mást ért a szavak alatt?
Válasz: Igen. Minden alkalommal új árnyalatok jelennek meg. Amikor kimondom a „szeretet” szót, mindig egy újfajta kitöltöttséget érzek.
Kérdés: Hogyan sajátíthatjuk ezt el?
Válasz: Kizárólag az érzéseken keresztül. Már említettem, hogy a szeretet és a gyűlölet érzékszervi kategóriák, amikkel nem él a Kabbala. Ez a tudomány tisztán fizikai meghatározásokat használ.
A szeretet a vonzás ereje, a gyűlölet a taszítás ereje. Mindkettőt mérni is tudjuk.
Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz.
Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.
Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban. Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.
Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.
Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.
Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.
Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.
Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.
Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.
Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.
Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.
Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.
Kérdés: Kész vagyok hinni, hogy “Nincs Más Rajta kívül”. De hogyan láthatom a Teremtőt? Nincs rá lehetőség.
Válasz: Hogy érted, hogy nincs rá lehetőség? Van. A Kabbalát tanulod, hogy megismerd a Teremtőt.
A látás nem feltétlenül a szemeddel való látást jelenti. Sok különféle dolog és jelenség létezik a világon, amelyeket nem látunk, de érzünk. Ezért olyan érzéket kell kifejlesztenünk, amely az anyagunk felett van, és akkor érezhetjük a Teremtőt.
A Teremtő egy mező. Például érzed a mágneses teret? Nem. De ha lenne egy olyan eszközöd, amely érzékeli ezt a mezőt, akkor éreznéd. A Teremtő is egy mező, de mindent magába foglal!
Annak érdekében, hogy érezd Őt, egy speciális érzékszervet kell kifejlesztened, egy speciális eszközt, amely érzékeli ezt a mezőt, majd látni fogod, hogy a Teremtőnek nevezett tulajdonság mindent kitölt.
A Kabbala Bölcsessége ezzel foglalkozik, és mindenki számára lehetővé teszi, hogy felfedje a Teremtőt.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
