Komment: Az emberek életének nagy részét az étkezés témája tölti ki, minden a táplálkozás körül forog. Miért úgy épült fel a rendszer, hogy a fogyasztás folyamata gyakorlatilag az egész életünket kitölti?
Rav [Tanító] válasza: Mi mást lehetne csinálni?
Ha a világunkat helyesen, a felső spirituális gyökerekkel összhangban szerveznénk meg, akkor normális esetben az étkezés ügye maximum két órát venne igénybe, amennyit a racionális önfenntartás igényel. A többi időt spirituális fejlődésünkre és kitöltésünkre szentelnénk.
Ehelyett szükségtelen dolgok előállítására fecséreljük az időt, ezeket eladjuk egymásnak, majd nagyon gyorsan az enyészeté lesznek, majd újakat gyártunk.
Az alvás, táplálkozás és a spirituális munka azok, amelyekre az embernek szüksége van, hogy elkezdje megérezni az új, kvantum spirituális világot, és belépjen a tökéletes örökkévalóságba.
Mi másra van még szükségünk? Miért kellene itt, ezen az útponton maradnunk?
[310077]
A KabTV „Hívást kaptam. Az étel az élet értelme” 2012.09.27
Kérdés: Azt mondta, hogy az egység érdekében meg kell próbálnunk felemelni azoknak a dolgoknak a jelentőségét, amelyek ösztönözhetnek minket. Kitől függ, hogy az embert megérinti-e, vagy mégiscsak meghátrál?
Válasz: Egyedül az egyénen. Bizonyos értelemben a körülötte lévő barátokon is, de ebben az esetben már nem az illető döntéséről beszélnénk, hanem a környezet nyomásáról.
Kérdés: Hogyan bátoríthatjuk az egyént, hogy legyőzze a társai iránt érzett elutasítást?
Válasz: Munkával. Megállás nélkül dolgozni kell rajta!
Most, hogy szakadatlanul workshopokat és beszélgetéseket tartunk, az ember a közösség minden tagjának erőteljes befolyását élvezi, ami megnyugtatja, csökkenti egoizmusát, közelebb húzza, és felemeli.
Átitatja az embert egység, nagy erőt érez benne! Ez olyan kellemes érzést ad az embernek, hogy utána könnyebben tud kapcsolatba kerülni a csoporttal. Úgy gondolom, hogy ez nagymértékben felgyorsítja a korrekció felé való haladásunkat.
[309518]
A KabTV „Hívást kaptam. Amíg élek, ők csak szenvednek” 2012.06.02
Kérdés: Azok, akik velünk tanulmányozzák a Tíz Szfira Tanulmányát, hogyan használhatják fel ezeket az információkat nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is?
Válasz: Elméletileg a természetében való fejlődésről beszél.
Kérdés: De én hol szerepelek ebben? Tegyük fel, hogy most megtanultam valami újat, megtöltöttem az agyamat ezzel az információval, vagy esetleg okosabb lettem, mi következik ezután?
Válasz: Ez az információ elmagyarázza számomra, hogy ki vagyok, mi is az emberiség, és hogyan fogunk kijutni a jelenlegi helyzetből.
Már elkezdhetünk gondolkodni. Mindeközben az emberi természet a gonosz felismerésének állapotába fejleszt bennünket, ezért igyekszünk elkezdeni ebből kikerülni.
A Tíz Szfira Tanulmánya című művében Baal HaSulam azt próbálja elmondani, hogy mi vagyunk a teremtés, mi vagyunk a kapni akarás és ezért nem várható el tőlünk semmi. Minden pillanatban szeretnénk kapni valamit, lehetőleg valakinek a rovására. És ez így van rendjén.
Vagyis meg kell értenünk a természetünket, és nem szabad szembemenni vele. Csak azt kell tanulmányoznunk, hogyan változtathatunk rajta.
[307947]
A KabTV „ Tíz Szfira Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 23.01.01
Kérdés: Mit ad a Kabbala az embernek napjainkban, és hogyan alkalmazható ez a bölcsesség jelenlegi bonyolult életünkben?
Válasz: Manapság a leghétköznapibb ember sem tesz jót a világnak, illetve nem tudja biztonsággal fenntartani magát, ha nem ismeri a csakis a Kabbala által közvetített alapvető természeti törvényszerűségeket.
Nem lehet hasznára a társadalomnak, képtelen a létezéshez szükséges, megfelelő környezetet biztosítani a természet igaz törvényeinek ismerete nélkül, amelyeket a Kabbala magyaráz el számunkra. Ezért hát ennek a tudománynak az elsajátítása nélkülözhetetlen számára.
Valamikor az általános iskolás tanulmányok elegendő tudást adtak, és megbízhatóan felkészítettek életünk hátralévő részére. Mai világunkban azonban alig tudunk létezni, és helyesen navigálni az életüket azon ismeretek nélkül, miket a Kabbala Tudománya tár fel a számunkra, a Kabbala által feltárt ismeretek nélkül, aligha lehetséges az élet, és a helyes döntések meghozatala.
[281748]
A KabTV „Hírek Dr. Michael Laitmannal” című műsorából, 21.03.04.
Kérdés: A Rosh Hashana szimbólumaiként számon tartunk különféle ételeket az ünnepi asztalon. Szeretném megérteni, honnan erednek ezek. Miért eszünk halfejet, gránátalma magot vagy répát?
Válasz: A szimbolikus ételek az új évre irányulnak. Azt várjuk az elkövetkező esztendőtől, hogy jó lesz, még inkább megközelítjük a Teremtőt, aki a közöttünk lévő még nagyobb egységben fog megmutatkozni.
Ezért azt kérjük Tőle, hogy adja meg nekünk a helyes szándékot és vágyakat, annak helyes módját, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy egységünkben feltárulkozzon Ő, hiszen Ő az emberek közötti helyes kapcsolatban nyilvánul meg.
Ezt gondoljuk végig Rosh Hashanah, azaz az év fejének időszakában. A legfontosabb dolog a köztünk lévő egység, amiben a Teremtő meg tud mutatkozni. Azt akarjuk, hogy ez legyen a fejünk. És ennek jelképeként eszünk halfejet.
A hal se nem hús, se nem zöldség, inkább valami semleges étel, olyan, mintha nem is a mi világunkhoz tartozna. A vízben él. A víz a könyörület, a Hassadim fényét szimbolizálja. A hal a jóságnak ebben a fényében növekszik.
Kérdés: Tehát a Kabbalistáknak volt rá indokuk, hogy miért a halfejet válasszák.
Válasz: A fej az év feje, amikor nyomatékot akarunk adni neki, hogy egy új szintre kívánunk emelkedni, és új módon akarunk haladni az utunkon.
[287057]
A KabTV „Spiritualis állapotok”. Rosh HaShanah és Yom Kippur "
Kérdés: A Zohár a következőket írja: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” Ez a barátságról szól. Amikor egy körben ülnek, nincs köztük elkülönülés.
Először, háborúzó feleknek tűnnek, akik meg akarják ölni egymást, aztán ismét visszatérnek a testvéri szeretethez. Így beszél róluk a Teremtő: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” De ennél többről is van szó: a barátok megszólalásait maga a Teremtő is figyelemmel kíséri, jókedvre derül, és örömét leli a közösségben.
Hogyan fordulhat elő, hogy emberek, akik készek kioltani egymás életét, mégis összejönnek és felbukkan a körükben a testvéri szeretet?
Válasz: Ez valóban elképesztő, és az az oka, hogy egyetlen lélekből származunk. A rendszer egyetlen közös vágyként, egy organizmusként lett megteremtve. S szándékosan tört szét apró darabokra.
Hasonló a jelenség ahhoz, mint amikor összerakunk egy Lego-építményt. Először elkészül a teljes kép, azután egy speciális vágómasina darabokra hasítja, így a gyerekek megtanulhatják, hogyan építsék meg az eredeti egészet az összetevőkből.
Közös lelkünket is valahogy így teremtették meg. Mivel igen parányi részekre tört össze, ezért meg kell, hogy találjuk a kapcsolódást egymás között, és ennek az összeillesztésnek a segítségével juthatunk el oda, hogy az összes egyedi lélekből megalkotjuk a nagy képet, az egyetlen lelket.
Ennek az egy léleknek Ádám a neve, ami a héber ’Adome’ (hasonló) szóból származik, mivel ez a lélek hasonlít a Teremtőhöz. Amilyen mértékben közelítünk egymáshoz, hogy megépítsük a nagy képet, annyira válunk Ádámmá, emberré.
Az emberi részünk nem az állati szinten lévő testünk, nem is az eredeti állati természetű hajlamaink, hanem az a mérték, amennyire hasonlóak vagyunk a Teremtőhöz.
Kérdés: A Kabbalában elkülönítünk emelkedéseket és zuhanásokat. Azt mondják, hogy a Kabbalisták a zuhanások során is örülnek. Miért van ez?
Válasz: Tapasztalata és gyakorlata eredményeképp a Kabbalista megérti, hogy a soron következő nagy emelkedést zuhanás előzi meg. Ezért ugyanúgy örül a zuhanáskor, mint az emelkedés állapotában. Érti, hogy lehetetlen haladni zuhanás nélkül, hiszen az egyszerűen egy még nagyobb vágy megnyílása, amely később kielégülést fog nyerni.
Kérdés: A Kabbalában is létezik a nézet, miszerint maga a munka okoz örömet, és az érzés alapján ellenőrizhetjük szándékunkat. Elképzelhető, hogy az ember nem a jövőbeli állapot, nem a megkapás okozta nyereség, hanem a munka okán tapasztalja meg az örömöt?
Válasz: Igen. A jövő helyett meg kell próbálni mindig a jelenben élni, éppen abban a pontban, ahol vagyok. Ha jelenleg is érzem a kapcsolódást a Teremtőhöz, a barátokhoz, és sikerrel valósítom meg a teremtés célját, akkor csodálatos állapotban tartózkodom, és ennél többet nem is akarhatok.
Ha azt élem meg, hogy minden pillanat az abszolút megfelelő körülményeket biztosítja számomra, tudhatom, hogy valóban a helyes úton járok.
Kérdés: Valamire rá tudsz mutatni a világunkban, amelyre hatással vagyunk a tízes egységének eredményeként?
Válasz: Nem tudom megmondani, mert olyan cselekedetekről van szó, amelyeket soha nem hajtottak végre a világunkban. Úttörők vagyunk, akik megkezdik a korrekciót ebben a tekintetben, a világ alulról felfelé történő megváltoztatásában és fejlesztésében.
A kérdés az, hogy a világunkban mely szinten tárulnak fel a válaszok, akár a természet mozdulatlan természeti szintjén, az ökológia, az éghajlat vagy az emberi társadalom szintjén zajlik-e.
Ennek eredményeként nagyobb közelségnek, valamint nagyobb egyensúlynak kell lenni a társadalmak és az államok között.
Úgy gondolom, hogy minden szinten feltárul majd, de számomra úgy tűnik, hogy a társadalmi szintű változások fognak hamarosan feltárulni, mert ez a legdinamikusabb és a legközelebb áll hozzánk. Ennek a jelei komolyabbak, erősebbek és élesebbek, mint bármi más
Együtt veszünk részt ebben a kísérletben, és elkezdjük vizsgálni az eredményeket, és felismerni azokat.
Kérdés: Mit gondol arról, hogy a különböző nemzetiségű és bőrszínű embereknek külön kéne élniük egymástól?
Válasz: Úgy vélem, hogy fokozatosan a köztünk lévő különbségek minden formáját meg kell szüntetnünk. Nem érezhetjük azt sem, hogy különböző országok lakói vagyunk. Együtt létezünk.
Kérdés: Mivel ezeket a kapcsolatokat évezredek óta nem vagyunk képesek rendezni, talán jobb is, hogy elkülönültünk egymástól.
Válasz: Nem, inkább tanulnunk kell. Nincs más, ami a segítségünkre lesz. Ahogy fejlődünk, a keveredés mértéke nő, aztán már a „határ a csillagos ég”, ugyanúgy, ahogy a kölcsönös gyűlölet területén is. Ezt látjuk Amerikában és Európában is.
Azokon a helyeken, ahol a keveredés spontán módon bekövetkezik, senki sem szabályozza az együttélést. Sok jel enged arra következtetni, hogy az embereknek milyen nehéz egymás mellett létezni. Fokozatosan fel kell számolnunk a köztünk lévő gátakat – csak így van lehetőségünk a helyes együttélésre.
Kérdés: A világ két azonos méretű táborra szakadt, jobb- és baloldalra. Hogy értelmezi ezt?
Válasz: Ez azt jelenti, hogy az emberek az égvilágon semmit nem tanulnak. Ugyanúgy maradnak, ahogy megszülettek, amilyen szellemben felnevelték őket. Természetüknél fogva kezdetben, amikor megszületnek, vagy ide, vagy oda tartoznak, és ezt nem lehet megváltoztatni.
Kérdés: Tehát vagy a bal, vagy a jobb oldal felé húznak?
Válasz: Igen. Az ember már a szülőszobán állást foglal, rögtön, ahogy megszületett.
Kérdés: Vagyis már gyerekkorban is beazonosítható, hogy melyik szekértáborhoz fog tartozni?
Válasz: Tulajdonképpen igen.
Kérdés: Azaz nem tanul semmit élete során, csupán ezt a meggyőződést követi.
Így lett megteremtve, képtelen a változásra. Ebbe az irányba fog elmenni. Tévedésből elhajolhat erre vagy arra, de aztán mindig visszatér oda, ahová tartozik.
Kérdés: Ha ez így van, mi a teendő? Mindebben azt lássuk meg, hogy nincs egyetlen, az egység kialakulását segítő gondolat?
Válasz: Ez biztosan így van, nincsen egyetlen, egységesülést kialakító gondolat. Az is látható, hogy az emberiség úgy lett megteremtve, hogy azonos arányban húznak az egyik, illetve a másik oldal felé. Azt a természetet követi az ember, amely szellemében eredetileg megszületett.
Hozzászólás: Mindenki állandóan az igazság nevében beszél. Mindkét oldalon.
Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, és ilyenkor őszintén nyilvánulnak meg, nem beszélnek mellé. Valóban úgy gondolják, hogy náluk van az igazság.,
Kérdés: Természetéből kiindulva állítja az adott ember, hogy az ő szava az igazság? Egy másik pedig saját természete nyomán állítja ugyanezt, igaz? Tehát az egyiknek le kell nyomnia a másikat?
Válasz: Folyamatosan ez történik.
Hozzászólás: Így folyt ez mindaddig, amíg ki nem egyenlítődött a küzdelem. Régebben vagy több jobboldali, vagy számosabb baloldali volt. Korábban valahogy több balos, aztán több jobbos mutatkozott, és ilyen módon hadakoztak egymással. De mára egyszer csak megtörtént, hogy a két tábor azonos számú szimpatizánst számlál.
Dr. Michael Laitman válasza: Elértünk mára egy állapotot, ahol tisztán látható, hogy mindez valami féle szabályt követ.
Kérdés: Ki teszi meg az első lépést a békülés irányába?
Válasz: Senki. Sem az egyik, sem a másik oldal.
Kérdés: Akkor hogy fog bekövetkezni a békülés?
Válasz: Az kell, hogy a különféle szenvedések miatt az emberek egyre inkább érezzék a közeledés szükségét, és megértsék, milyen együttélési módra képesek. Hogyan tud valaki országot építeni, ha annak az országnak a fele, éppen a fele, ellene van?!
Hozzászólás: Nem értem. Te vagy az ország egyik felének elnöke. A másik fél pedig azon mesterkedik, hogy a következő adandó alkalommal hogy buktasson meg. De nem lehet, hogy mindig ez legyen a forgatókönyv. Kell, hogy egy ponton valaki így kiáltson fel: „Valahogy hozzunk létre egységet!”
Dr. Michael Laitman válasza: Maga az állapot az, ami tényleg elképesztő, és nem a többség, kisebbség, és más hasonló fogalmak. A politikai közgazdaságtan mindig ezt a jelenséget tanulmányozta.
Kérdés: Azt akarja mondani, hogy nincs igazság azok között, akik vagy jobb, vagy baloldaliként jöttek erre a világra?
Válasz: Természetesen, egyik fél sem birtokolja az igazságot. Az igazság csak akkor létezhet, ha a két oldal középen találkozik.
S akkor, ha összefognak, hogy rátaláljanak az igazságra, ebben az összefogásban fognak ráismerni a Teremtőre. Azaz arra a magasabb szintű gyökérre, ahonnan mindkét szélsőséges állapot leereszkedett. Ott fogják megtalálni. S ebben találják majd meg az igaz és felemelő kapcsolatot egymással.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
