Dr. Michael Laitman

depresszió

Vágy az élet értelmének megértésére

198

A Teremtés tervének megvalósításához, a Teremtőhöz való közelebb kerüléshez, az Ő feltárásához és, hogy együtt legyünk Vele kölcsönös egyetértésben, örömben és kapcsolatban, a Teremtésnek több cselekedeten kell átmennie.

Az első az a felismerés, hogy az egyszerű egoizmusban való lét, amikor a Teremtőtől csak valami apróságot és földi dolgot kapunk, korlátoz minket. Ezek az étel, a szex, a család, a gazdagság, a hírnév, a tudás apró örömei. És ennyi.

Az emberi és társadalmi evolúció eredményeként olyan állapotba kerülünk, hogy ezek a töltelékek már nem felelnek meg nekünk. És ezután elkezdünk vágyakozni valami más iránt, a vágy, hogy megvalósítsuk, amire meg lettünk teremtve.

Amikor már nem tudjuk kitölteni magunkat és élvezni a földi egoista örömöket, akkor azt kezdjük kérdezni, hogy „mi az életem értelme? Miért létezem?” Manapság sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. Ezért olyan gyakori a depresszió.

De elvileg ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet valódi értelmén, és megértsük, hogy ez nem csupán az életünk keretein belüli élvezetből áll. Ennél többről van szó.

Ez a valami iránti vágy akkor merül fel bennünk, miután átéltük világunk minden fejlődési periódusát és végére  értünk földi fejlődésünknek.

[275899]
KabTV “Kabbala – Az Élet Tudománya” 18/03/01
forrás: https://laitman.com/2021/01/the-desire-to-understand-the-meaning-of-life/

13 feb 2021

Létezik élet a halál után!

A koronavírus világjárvány olyan komplikációkat okoz az egész emberiség számára, amelyekben mindenki osztozik: csüggedés a céltalanság, reményvesztettség és az erőfeszítés hiábavalósága miatt. Az ember tudat alatt érzi, hogy nincs miért élni, ezért apátiába süllyed, depresszióssá válik, reménytelenséget él át. Úgy tűnik, hogy az egész világ álomra hajtja a fejét.   

Korábban mindannyian versengésben éltük ki játékosságunkat, építettünk és romboltunk, folyton tettünk-vettünk, mint a gyerekek. Mára szinte lehetetlenné vált folytatni ezeket a játékokat, az emberek nem értik, mit és milyen célból kell tenniük. Annyi korlátozás között kell élnünk. Ezért mindenkit hatalmába kerít az apátia és reménytelenség: nincs energia, nincs kitűzött cél, nincs erő, ami elősegítené a mozgást. 

Előfordulhat, hogy a Teremtő meg akarja mutatni, hogy a korábbi életünk, ahol önmagunkért éltünk, értelmetlen? Sőt, ez igazi önáltatás volt, hiszen valójában senki sem önmagáért élt. Legfeljebb így tűnt az ember számára. Ha a reménytelenségünkből kiindulva gondolatainkat a másik tölti ki, egymás támogatói lehetünk ebben, és a Teremtő szintén a segítségünkre siet. 

Így fogunk megbizonyosodni róla, hogy létezik élet az egoizmus halála után! Egy másik, örökérvényű, tökéletes és csodálatos élet, amely elhozza számunkra a kielégülést, komoly energiát és motivációt szolgáltat az élethez.

[272885]
Napi Reggeli lecke 2-ik rész 20/10/20, Baal HaSulam,Írásaiból “A Tíz Szfíra Tanulmányat
Forrás: https://laitman.com/2020/10/there-is-life-after-death/

07 nov 2020

Miért olyan gyakran depressziósak a mai tinédzserek?

A tinédzserek abban a korban vannak, amikor elkezdik keresni az élet értelmét. Úgy érzik, elékeztek oda, hogy megkezdhetik az életüket és elkezdik fontolgatni, hogy milyen irányba haladjanak.


Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően, eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy a mai körülmények között az összes irány, amit maguk előtt látnak értelmetlen és üres.


Nagyon sok olyan foglalkozás, amely még pár évtizeddel ezelőtt elismert volt a társadalomban, az most elveszítette érdekességét és fontosságát. Azt a romantikus ideált, hogy valaki egy tudós vagy művész legyen, az manapság beárnyékolja a „keressünk pénzt mindenáron ” törekvése. Amikor a pénzkeresés fontosabbá válik, mint a merész ábrándozás és bátor törekvések a kitűzött cél érdekében, akkor az élet értelmét veszti.

A mai tinédzsereknek nincs olyan ideálja, amiért érdemes lenne erőfeszítést tenni. Amiért vállalnának mindenféle nehézséget és akadályt, hogy keresztül menjenek különböző képzéseken, tanulásokon annak érdekében, hogy valami olyasmit érjenek el, amit ők is és a társadalom is nagyszerűnek tart.


Tinédzserkorban jellemzően még erőfeszítést teszünk méltó célok elérése érdekében. Önérzetünket és büszkeségünket annak megfelelően fejlesztjük, hogy egy olyan irányba haladjunk, melyet mindenki elismer, és aminek van valami értelme, fontossága.


De manapság, azok a célok, amelyekért valaha érdemes volt erőfeszítést tenni a távoli homályba vesztek.


Amikor én tinédzser voltam rengeteg lehetőség állt előttem és nehéz volt döntést hozni a különböző vonzó cél és lehetőség között.


A mai tinédzsereknek továbbra is szükségük van a magasztos még tiszteletreméltó célokra, azonban ezek a célok belefulladtak a társadalom általános ürességébe, érdektelenségébe.


Egyrészt a tinédzserkor az egy olyan időszak, amikor fiatalokra nagy nyomás nehezedik, a mindenfajta vágyak, hormonok hatására, másrészt a tinédzserkor egy olyan időszakká vált, amikor a fiatalok elkezdenek ürességet és ellenszenvet érezni a fejlődő világ felé.


A tinédzserek elveszettnek érzik magukat, amikor nincs egyetlen olyan álom sem, mely inspirálhatná őket. A közömbösség, a növekvő értelmetlenségből fakadó cinizmus, az üresség végül depresszióba fordul, amely akár önpusztító tendenciákhoz is vezethet körükben. Úgy érzik, hogy vissza akarnak vágni a világnak és a társadalomnak, ami semmit nem kínál számukra, de ugyanakkor arra kötelezi őket, hogy meneteljenek tovább valami céltalan jövő felé.


Ezért egyrészt tanúi lehetünk az egyre növekvő katasztrófának, amit bizonyos országokban a tömeges lövöldözések, és a fiatalkori öngyilkosság növekedése jelez. Másrészt láthatjuk, hogy egyre többen használnak kábítószereket, vagy elvesznek a különböző videojátékokban, vagy a szociális médiákban való elmerülés jelent menekülést számukra.


A ma ifjúsága egy elveszett generáció, az idősebb generáció semmit nem ajánl nekik, és maguknak sem tudnak semmi megoldást ajánlani.
Hogyan jöhetett létre egy ilyen szörnyű helyzet? Sőt, egy ilyen sötét alagút végén, láthatunk-e egyáltalán valamilyen pislákoló fényt is?
Ez a helyzet azért jött létre, mert az emberiség elérte az evolúciójának egy új fázisát, melyben a megszokott versengő, individualista célok hirtelen üressé váltak. Annak érdekében, hogy a létezés egy új dimenzióját nyissuk meg, ahol a hangsúly eltolódik az emberek közötti pozitív kapcsolatok és a társadalmi egység felé.


De ameddig ilyen átmeneti fázisban vagyunk egyre mélyebb sötétségét élünk át. Ez hasonló ahhoz, amikor szülésnél az anya a legfájdalmasabb görcsöket a kisbaba megszületésének utolsó másodperceiben szenvedi el.


Azonban, hogy ha mi az emberi fejlődés szélesebb perspektíváját nézzük és behelyezzük a jelenlegi időszakot a megfelelő ciklusba, akkor láthatjuk azt, hogy azért vagyunk nyomás alatt, hogy egy hatalmas tudatváltozáson menjünk keresztül. Ez egy átmeneti időszak, a versengő, individualista és egoista paradigmából egy másik helyre, ahol meg kell tanulnunk, hogyan kell együtt élnünk és lélegeznünk az egész világon, mint egy, egyetlen, egymástól függő emberi társadalom.


Hogyha megértjük azt az új, szoros kapcsolatot, amely felé az evolúció hajt minket és elkezdjük magunkat hozzá igazítani, illetve a céljainkat is ennek megfelelően határozzuk meg, ezáltal mind a tinédzserek, mind a felnőttek új motivációs és inspiráló érzésekhez jutnak az emberi fejlődési új fázisának irányába, és akkor egy teljesen új szintre emelhetjük magunkat.


A tinédzserek körében növekvő depresszió annak a jele, hogy a fiatalabb generáció jobban készen áll erre a sorsdöntő, pozitív változásra a kapcsolataikban.


Ezért a mai felnőtteknek hatalmas felelősségük van abban, hogy lehetővé tegyék a pozitív kapcsolatok felé való nyitást a társadalomban, annak érdekében, hogy egy támogató társadalmi környezetet építsenek, ahová a fiatalabb generáció képes beilleszkedni.


A pozitív kapcsolatok lehetővé tétele azt jelenti, hogy figyelmünket és elismerésünket a társadalmon belüli pozitív kapcsolatokra kell irányítani, hogy egy általános tisztelet övezze az effajta kapcsolatokat. Ahelyett hogy mindenki a pénzre és a hatalom megszerzésére koncentrálna, tisztelni kell a kapcsolatokon belüli pozitív cselekedeteket. Mint az adakozás, a társadalomhoz való kölcsönös hozzájárulás, a másokról való gondoskodása. Ezek felé kell haladnunk, és akkor majd egy olyan atmoszférát hozhatunk létre, ahol egyre több ember, beleértve a tinédzsereket is, szeretnének pozitívan hozzájárulni az új társadalomhoz.


Akkor a tinédzserek végre kaphatnak egy új hajtóerőt, amely révén új, kalandos célokat tűzhetnek ki, és új magasságokba vágyhatnak.
Azáltal, hogy megértjük, hogy a pozitív kapcsolat a legfontosabb érték, a kommunikáció és az egymás pozitívan való befolyásolása, és az ennek megfelelő oktatás is megjelenik a társadalom minden részében, akkor mindenki úgy érzi majd, hogy érdemes a kapcsolatokért erőfeszítést tenni.


Miért?


Azért, mert ha pozitív módon kapcsolódunk össze egymással, akkor egyensúlyba kerülünk az emberi evolúció következő fázisával. Ez az új egyensúly megtölt majd minket a boldogság, a motiváció, a bátorság, a magabiztosság és a támogatás új érzéseivel és kitölti azt a hatalmas ürességet melyet a jelenlegi emberi társadalom érez.

Forrás: https://www.quora.com/Why-do-teenagers-get-depressed-so-frequently

09 jún 2020

Depresszió – az élet értelmének hiányából fakadó betegség

Komment: Egyik hallgatónk azt írta, hogy a gyereke nem érdeklődik az élet iránt, és meg akar halni.

Válasz: A vágyódás valami iránt, ami túlmutat ezen az életen már kezd megjelenni a világban, és ez különösen feltűnő a gyerekeknél. Korábban soha nem létezett a gyermekkori depresszió problémája. De manapság már nagyon korai életkorban jelentkezik.

Száz évvel ezelőtt a felnőttek körében sem volt jelen a depresszió. Kisebb szomorúságként vagy unalomból fakadó melankóliaként bukkant fel, elsősorban a nemesség tagjainál. De csak a mi időnkben jelentkezik ennyire intenzív módon. És a betegség lényege az élet értelmének hiánya, amitől rengeteg ember szenved. Mindazonáltal ez is haladásnak tekinthető, mivel a természet szándékosan kelti bennünk ezeket az érzéseket.

Kérdés: Mennyi időbe telik, mire valaki olyan állapotba kerül, hogy végignéz saját testén, és idegen tárgyként tud rátekinteni – mintha egy kis kutyakölyök kísérné őt?

Válasz: Ez független az időtől. Mivel a huszadik században a kabbala bölcsessége az életünk részévé vált, az emberek folyamatos belső fejlődésen mennek keresztül. Ezért lehetetlen megmondani az összes egyénre lebontva, hogy mennyi idő, mire elérik azt az állapotot.

Lehet, hogy valaki, aki most éri el, már évek óta próbálkozott, de megeshet, hogy egy személynek, aki öt vagy tíz év múlva jön, csak néhány hónapba fog telni. A mai kor szülöttei eltérő spirituális potenciállal rendelkeznek, és néhány hónap alatt érzékelhetik azt, aminek az elérése nekünk évek alatt sikerült.

https://laitman.com/2015/11/depression-an-illness-of-lack-of-meaning-in-life/ 

16 okt 2019

Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész

Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Nitzah Mazozzal

Összefoglalás

A depresszió egy fordulópont lehet az életünkben. Lehetőséget kínál számunkra arra, hogy megtaláljuk igazi énünket, és elvezethet minket afelé, hogy az életet egy magasabb szinten legyünk képesek megtapasztalni. Ha megfelelő környezetet építünk magunkat, ez a környezet képes befolyásolni bennünket, és lehetővé teheti számunkra, hogy beprogramozzunk egy jobb holnapot.  A helyes környezet az, egységesen az adakozásra összpontosít. Szükséges a csoportban dolgozók képzése, meg kell őket tanítani, hogyan fejleszthetik a képzeletüket. A hozzáállásunk megváltoztatásával, képesek vagyunk megváltoztatni az életünk tapasztalatait.

A KabTV “Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész” című műsorából, 2012-10-25

https://laitman.com/blog/

 

13 nov 2018

Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész

Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Nitzah Mazozzal

Összefoglalás

A depresszió olyan, mint egy vírus, ami olyan egzisztenciális kérdésekből ered, melyeket nem tudunk megválaszolni. A mentális gyötrelem okozhat fizikai fájdalmat és depressziót is. Nem találunk megoldást az egyre növekvő belső ürességre, és a régi megoldások – sport, szórakozás, hobbi – már nem hatékonyak. Sarokba szorítva érezzük magunkat, mert be vagyunk zárva önmagunkba. Egyetlen megoldás létezik a depresszióra, egy új emberi program, mely arra az alapelvre épül hogy, „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Más szóval, nekünk ki kell lépnünk önmagunkból, és másokon belül kell éreznünk a vágyainkat, gondolatainkat. Megtanulhatunk kilépni a depresszióból, hogyha elkezdjük figyelembe venni, hogy mi a jó a másiknak, ahelyett hogy mi a jó nekem.  Ezt csoportokon belül érhetjük el, workshopokon és megbeszéléseken keresztül.

A KabTV “Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész” című műsorából, 2012-10-25

https://laitman.com/blog/

13 nov 2018

Nincs idő a depresszióra!

A Kongresszus Amerikában épp hogy befejeződött, és máris el kell kezdenünk felkészülni a következő kongresszusra, mely Moszkvában lesz két hónap múlva. Nincs időnk depresszióba esni, és később arra gondolni, hogyan jöjjünk ki a zuhanásból. Nincs jogunk minderre.

Tegyük fel, influenzásak lettünk, de otthon van kisgyermekem, aki ugyancsak beteg. Mire gondolok akkor, saját betegségemre, vagy kisgyermekem betegségére? Nyilvánvalóan mindent megteszek hogy gyermeken jobban érezze magát.

És mi pontosan ugyanilyen helyzetben vagyunk! Egyre komolyabb problémák elé nézünk, hogyan engedhetnénk meg magunkat hogy depresszióba zuhanjunk? Nincs időnk minderre, Csak két hónapunk van a felkészülésre! Később az idő még jobban összezsugorodik majd, és minderre most kell felkészülnünk. Ennyi!

De te most itt, azt akarod nekem mondani, hogy valamilyen fajta depressziót érzel, mintha valami ködben lennél. Miről beszélsz? Nincs egy pillanatnyi időnk sem hogy lecsillapodjunk. Azonnal a kongresszus után, ahogy New Yorkból Torontóba utaztam, már a következő lépésről gondolkodtam.

Munkánk egyszerű: hogy megerősítsük a közöttünk levő kapcsolatot, ameddig annak belső tartalma, az egymással iránti kölcsönös adakozás hasonlóvá nem válik a Teremtő iránti adakozáshoz, teljesen azonossá azzal, azonos méretében és minőségében.

12 ápr 2011

Egy mókus a ketrecben, vagy egy Emberi lény?

Mi csak az élvezetek és vágyak mennyiségét vesszük figyelemben nem a minőségüket. Egy az élvezetek iránti véget nem érő kergetésben az ember előbb utóbb szemben találja magát a kérdéssel: “Miért van nekem erre szükségem? Mi az életem értelme?”

A múltban senki nem gondolt ilyesmire, talán egy két filozófust kivéve, de manapság egyre többen kérdezik: “Miért vagyok itt? Mi az értelme ennek a világnak? Mi van ebben a világban?”.

Ez már egy minőségileg különböző kérdés, egy esszenciális kérdés. Ma az élvezet iránti örökös kergetőzés az embert arra készteti, hogy az ember már egy magasabb szinen lezdjen el elmélkedni: meg akarja tudni mi élete értelme.

Az élvezetek megtartásának sikertelensége, és az új élvezetek iránti vágyakozás által körbe körbe rohangálok, mint egy mókus a ketrecben. Az élvezetek lehet hogy mindig meg lesznek körülöttünk, mégis ennek ellenére én felemelkedem az állati szintről az emberire és kérdezem magamtól: “Mi az értelme mindennek?”

Mi magunk nem vesszük észre ezeket a minőségi változásokat a vágyon belül. Úgy tűnhet, hogy miért kellene nekem rosszul éreznem magamat, amikor minden nap újabb lehetőségem támad újabb élvezetek hajtására. Azonban egy bizonyos tendencia van belül elrejtve, és ezért van az hogy az új kor úgy van elnevezve: a depresszió kora.

23 Már 2011

Ne engedd magad lezuhanni

Látom hányan vannak, akik hatalmas izgatottságot éreztek a kongresszus alatt, és most fáradtságot, depressziót élnek át, hogy a kongresszusnak vége. Miért érezte mindenki magát olyan felemelt állapotban? Mindez azért történt, mert mi a környezet erőteljes hatása alatt voltunk. Szóval mi az most ami megakadályozza, hogy ugyanígy érezzük magunkat?

Nekünk most magunknak kell azon dolgozzunk, hogy egy erőteljes környezetet terentsünk magunknak. A Kongresszuson ez magától történt meg a nagy tömegű ember befolyásának hatalmas ereje által történt, akik hosszú időt töltöttek azzal, hogy felkészüljenek ezekre a különleges pillanatokra, a Kongresszus 3 napjára. A felkészülésünk működött, együttesen azzal a segítséggel, melyet mi Felülről kaptunk (Itaruta de Leila)

Most egyénileg mindannyiunknak, valamint együttesen mindegyikőnknek ugyanilyen erőfeszítéseket kell tennünk. és akkor érezni fogjuk, hogy ugyanolyan erőteljesen haladunk, mint ahogy azt a Kongresszuson tettük! Mi képesek leszünk hatalmas ugrásokat tenni az úton, ellekező esetben elhúzhatjuk azt egy évig vagy akár több évig is amit egyébként elérhetnénk egy hét alatt.

Amennyiben a személy zuhanást érez, az annak a jele, hogy nem kapcsolódik eléggé környezetéhez, és nem ébreszti fel annak hatását megfelelően magára! Emellett a környezet öszességében nem aggódik megfelelően az általános inspiráció miatt, hogy biztosítsa, hogy az inspiráció soha ne legyen kisebb mint ami a Kongresszuson volt.

Miért kellene hirtelen lezuhannunk? Állandóan emelkedésben kellene maradnunk, és mi képesek vagyunk minderre! Nem szabad beleegyeznünk abba a ténybe, hogy elvesztettük ezt az általános hangulatot.

hzs

24 nov 2010

Támaszkodjunk a Felső Fényre drogok helyett

Kérdés:

Mi az ön véleménye a marihuánáról? Véleményem szerint az egy gyógynövény és nem drog. Hibás az, ha egy Kabbala tanuló elszív egy marihuánás cigarettát és ellazul?

Válaszom:

Minden helyes, amennyiben gyógyszerként használatos, még a kígyó mérge is. Azonban ha valami annak érdekében van felhasználva, hogy lekapcsoljon minket a valóságról, és korrekciónkról, akkor az káros.

Emellett figyelembe kell vegyük a hozzászokás veszélyét. Összeségében, amennyiben valaki a Végső Cél irányába aspirál, annak nincs minderre szüksége.

Kérdés:

Ön többször is megemlítette, hogy ha a Kabbala tanulása felé haladunk, szükségletünk hozzászokással fenyegető anyagokra, mint illegális drogokra, és a felírható gyógyszerek túlzott felhasználására lecsökken majd. Én személy szerint is átéltem mindezt. Ezt a változást az Or Makif (Körbevevő Fény) teszi velünk, vagy a barátaink segítsége?

Válaszom:

Csakis a Fény, semmi más!

hzs

01 nov 2009

82 queries in 0,750 seconds.