Dr. Michael Laitman

belső munka

A Machsomról, mint pszichológiai akadályról

A Machsom egy pszichológiai határpont, ami kijelöli annak az állapotnak a végét, amikor a saját öröm érdekében dolgozunk. A pont után a felebarát vagy a Teremtő, tehát valaki, aki nem én vagyok, öröméért tevékenykedünk. Ezt kell elérnem.

Ennek a határvonalnak, szintnek Machsom a neve. Ez a mi világunkat és a spiritualitást elválasztó határ pszichológiai természetű. Amikor gondját viselem magamnak, a magam érdekében cselekszem, és eközben vágyódom a Teremtőre, a spiritualitásra – ez a szint a Machsom alatt található, és Lo Lishma a neve. És amikor elérem, hogy csak a Teremtő örömére gondolok, és minden örömöt neki és nem magamnak akarok, akkor én, a vágyaim és szándékaim már a Machsomon túl, a Lishma állapotában vannak.

A Machsom az a pszichológiai határvonal, amit át kell lépnem, hogy a spiritualitásban, az adakozási szándékban legyek. Később, amikor már túl vagyok a Machsomon, egyre több vágyat és szándékot kell a Machsom fölé emelnem.

Mindezt a következőképpen is fogalmazhatjuk: miközben növekszik bennem az egó, és növekednek az örömök, egyre magasabbra emelem a Machsom pontját. Az örömöket átélni kívánó vágy, mint gonosz hajlam kerül felfedésre, és ebből kiindulva, lépésről lépésre, a Machsom pontját egészen az Ein Sofig emelem, addig, amíg a vágyaim összessége valóban adakozó nem lesz.

Mindegy, hogyan fejezzük ki: a szándékok Machsom fölé emeléséről, vagy a Machsom állapotának Ein Sofig emeléséről beszélünk; a lényeg, hogy a szándék korrekcióján dolgozom, ami azt célozza, hogy a növekvő vágyakat ne a magam, hanem mások vagy a Teremtő számára használjam fel.

https://laitman.com/2012/10/the-machsom-is-a-psychological-barrier/

 

08 jún 2019

Miért kapjuk a nehézségeket?

Kérdés: Képzeljük el, hogy valaki elveszti a pénztárcáját. Hirtelen felmerül benne, hogy ez azért történt, mert nem vett részt a leckén vagy más helytelen dolgot művelt. Hogyan magyarázhatjuk ezt?

Válasz: Sehogy. Ez szamárság. Soha nem szabad ilyen következtetést levonni. Ne kösd össze ezeket a történéseket! Később rájössz, mennyire rosszul tetted. És legfőképp, behatárol, és lényegtelen mozzanatokra és összefüggésekre világít rá.

Kérdés: Miért küld a Teremtő ilyen problémákat?

Válasz: Mert egoista vagy. Mindenek előtt ki kell alakítanod a kapcsolódást a barátokhoz a csoporton belül, és rajtuk keresztül vonzhatod be a felső Fényt, ami korrigálni fog. És ezután nem fogsz pénztárcákat elveszíteni, csak hogyha szükséges.

Kérdés: Tehát ez azt jelenti, hogy ülhetek reggeltől éjjelig a tízesben, és mégis naponta elveszthetem a pénztárcámat? És nincs értelme megkísérelni, hogy megértsem, mi az oka?

Válasz: Nem arról van szó, hogy nincs értelme. Egyenesen tilos! Amúgy sem fedezel fel okokat és következményeket, amíg nem fedted fel teljes egészében a rendszert.

Kérdés: És ezzel együtt, a “gyógyírt” a tízesen keresztül kapom meg? Mondhatom magamnak, hogy bármilyen problémával szembesülök, ennek az a jelentése, hogy nem fektetek be eléggé a barátok szeretetébe?

Válasz: Bármi is van, a tízessel nem nyúlhatsz mellé!

https://laitman.com/2017/04/why-do-we-get-problems/

07 jún 2019

A valóságot önmagad megváltoztatásával alakíthatod át

A formát vagy irányulást nélkülöző szívben lévő pont olyan, mint egy spirituális őssejt, amelyből szabadon felépíthetem magam. Az elérendő végső állapotból felém dobott kötél. Ha a szívben lévő pont a szilárd alapom, a szabad akaratom gyakorlásával minden mást erre az alapra tudok felépíteni.

A valóság “énre” és “külvilágra” osztható. Ha ismerem a külső világ helyes felhasználásának módját, megváltoztathatom magam, és ezzel érvényt szerezhetek szabad akaratomnak. A szabadság kizárólag önmagunk, és nem a világ megváltoztatásának képességén múlik. A világ csak a minőségeim lenyomata.

Tisztában kell lennem vele, miként alakítsam át a minőségeimet, hogyan változtassam meg a kezdeti, természetadta vonásaimat. Hogy ezt megtehessem, rendelkezésemre áll a Kli (Edény), egy olyan eszköz (hasonlíthatjuk emelőhöz vagy daruhoz), amellyel feje tetejére állíthatom, és felemelhetem magamat. Ekkor változik meg teljes valóságom. Ettől minden más lesz, mintha egy új világba születtem volna.

A valóságérzékelésemet vagy a valóságot magát változtatom meg? A valóságot! Végül is, a realitás az észlelésemben lakozik.

https://laitman.com/2010/11/by-changing-yourself-you-change-reality/

23 máj 2019

A csoporton belüli irigységről

Kérdés: Hogyan használhatjuk megfelelő módon az irigységet a csoporton belül?

Válasz: Az irigység és az ambíció igen erős eszközök. Az irigység megnöveli a zuhanás és az emelkedés amplitúdóját. Minél nagyobb mérvű egyik vagy másik, a barátaim jobbnak vagy rosszabbnak fognak tűnni a szememben. Ez az “erősítő” segít a munkában, hiszen irigység nélkül semmi jót nem fedezek fel a barátokban.

Melyik oldalt erősíti az irigység? Az egoizmust vagy az altruizmust? Attól függ, miként használom. Képes vagyok olyan vektort tulajdonítani neki, amely megkeresi a szükséges minőségeket. Ha a végső korrekció szintjére emelem fel a barátokat, ugyanolyan mértékben irigykedem rájuk. Ebben az esetben az irigység utánuk húz, haladok a munkában.

https://laitman.com/2010/10/envy-in-the-group/

11 máj 2019

A szeretet pokoli tüze

Kérdés: Miért írja a Zohár, hogy “csakis a féltékenység teheti teljessé a szeretetet?”

Válasz: A szeretet nem lehet teljes, ha nem ágyaz meg neki a féltékenység. Ahogy írva van: “A bölcsre irányuló irigység (féltékenység) megsokszorozza a bölcsességet.” Különböző típusú féltékenységekről beszélhetünk, de lényegét tekintve, a féltékenység annak az üres vágynak a feltárulása, amit csak a szeretet tud betölteni.

A vágyak üressége többféle állapotban is felfedezhető. Ha a megszerzési vágy (Kli) olyan erős, hogy a feltáruló szeretet ennek ellenében jelenik meg, akkor a szóban forgó vágy a féltékenység edénye (Klije). Amennyiben vágyakozom valamire, minden a vágyam, illetve a vonzási erő Aviut-jának (vaskosságának) fokától függ. Az Aviut Shoresh (0) esetén a vágy gyenge; Aviut Alefnél már erősebb, és így tovább egészen az Aviut Daletig (4), ahol a vágyam végtelen.

Mindezekből következik, hogy a vágy minden szintjéhez egy adott fokú féltékenység rendelődik hozzá. Ez utóbbi annyit tesz, hogy változik annak mértéke, hogy a személy mennyire “ég a vágytól”, hogy kitöltse a hiányát. És így, a feltáruló szeretet ellenében ott van a féltékenység, azaz a feltárulást áhítozó üres vágy. A féltékenység valóban “pokoli tűzzel” (az alvilág tüzével) ég.

https://laitman.com/2010/10/the-hell-fire-of-love/

09 máj 2019

A feladatunkról

A világ összes nehézségének az az oka, hogy Izrael, azaz azok, akik sóvárognak a Teremtő után, nem végzik el a rájuk bízott és kabbalisták által leírt feladatot. Nem tanítjuk a világot, nem adjuk át neki a korrekció módszerét.

Valójában a világnak semmit nem kell tennie, csak átveszi tőlünk a módszert. Nekünk szükséges átültetni azt a gyakorlatba. Ebből következik, hogy minden munka ránk hárul. Mi kezdjük el, és mi végezzük be.

Ha megtalálod a módját, hogyan kérj, és fogadj el vágyat (Kelim) tőle, a világ biztosítja neked azokat A világ nem cselekszik, vagyis tettei nem a természetből származnak. Írva van, hogy “A világ nemzetei a vállukon fogják hordozni Izraelt.” Akkor teszik majd ezt, ha a korrekció megtörténik.

Csak a szabad akarattal rendelkezők birtokolják a kétféle (férfi és női) erőt, azaz az öröm befogadására és adakozására vonatkozó vágyakat. Őket tekintjük “Izraelnek”, mely annyit jelent: “egyenesen a Teremtőhöz” (Yasar El). A középső vonalon állva, ők vonzzák be a Reformáló Fényt az egész világ számára.

A Reggeli leckre első részéből 2011-13-24, Rabash írásai

https://laitman.com/2011/02/it-is-our-job/

26 ápr 2019

A közösség fontosságának megvalósítása

 

Rabash, Rabash írásai, „A gyülekezet napirendje” cikk: Hasonlóképpen, a barátok szeretetével kapcsolatban, a gyülekezet kezdetén, amikor összegyűlnek, dicsérnünk kell a barátokat, az egyes barátok fontosságát. Amekkora mértékben feltételezi valaki a közösség nagyságát, abban a mértékben képes valaki értékelni a közösséget.

 „És akkor imádkozzunk” azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell vizsgálnia magát, és látnia kell, mennyi erőfeszítést ad a közösségnek. Akkor, amikor látják, hogy erőtlen vagy, képtelen vagy bármit adni a közösségnek, akkor van tere az imádságnak a Teremtőhöz, hogy segítsen neked, erőt és vágyat adjon, hogy mások iránti szeretetbe merülj.

A tény az, hogy valójában az ember semmit nem akar tenni a közösség érdekében. Miért kellene törődnie a társadalommal, miért gondoljon rá? Ez egy nagyon kemény munka a vágyak ellen. Ezért Rabash nagyon világos és éles utasításokat ad a cikkében.

Egy embernek meg kell érteni, hogy a célja pontosan a közösséghez kötődik, hogy a közösséggel való kapcsolat és a Teremtővel való kapcsolat egy és ugyanaz. A közösséget kifejezetten azért adták nekünk, hogy a belsejében dolgozhassunk a magunkból való kijutáson, azaz, hogy csökkenthessük az „én” fontosságát, és növeljük annak fontosságát, hogy mi van kívül. Ez egy nagyon összetett rendszer, nagyon nehéz feltétel.

Ezt mi nem vagyunk képesek megtenni saját erőnkből. Csak azt kérhetjük, – és még azt is mesterségesen tudjuk csinálni – mondván: „Igen, szeretném”, bár valójában nem akarjuk. Nagyon nehéz számunkra, hogy erre gondoljunk, nem hogy megközelíteni ezt.

Kérdés: Mit jelent az, hogy minden erőmet a közösségnek adom?

Válasz: Ez csak akkor lehetséges, ha felülről kapunk ilyen adakozási és szeretet erőt, amely arra kötelez bennünket, hogy azon gondolkodjunk, és olyat tegyünk, ami előnyös és szükséges a közösség számára. Csak akkor tudjuk megtenni, másképp nem. Nem lehet a természetem felett, ami automatikusan bezár engem magamba és a legközelebbi emberek körébe.

A KabTV  „Az utolsó generáció” című műsorából, 2018-06-13

https://laitman.com/2019/01/realize-the-importance-of-the-society/

23 jan 2019

Belső Fény

Laitman_197_01

Az ember egyáltalán nem képes információt szerezni a rajta kívülálló világból az öt fizikai érzékszervén keresztül, még ha amit érzékel úgy is tűnik a számára, valójában azonban a belső világát látja, hallja, tapintja, szagolja és ízleli úgy, hogy az a külsőleg, egy fizikai valóságban van elrendezve a számára.
Azok a spirituális érzékszervek, amelyeken keresztül az Ohr Pnimit (A Belső Fényt) érzékeljük, a Fény elérésére irányuló vágyainknak, a Fény – azaz a Teremtő – minőségével való formaegyezésnek megfelelően rendeződnek el. A spirituális érzékszerveink érzékelési képessége tehát annak a szintnek megfelelőek, amilyenen éppen a Teremtő rendszerével formaegyezzünk. A YHVH a Teremtő teljes megnyilvánulásának megfelelő, a Fénnyel teljes formaegyezésben lévő hatalmas vágyai a teremtett mindenségnek. Amilyen mértékben az ember lelkében hasonló a YHVH elrendezés, olyan mértékben érzékeli a Teremtőt.
Amilyen mértékben megváltoztatjuk belső minőségünket a megszerzésről az adakozás felé, azonnal érzékelni kezdjük, hogy a világ megváltozik körülöttünk, és felveszi fokozatosan a Magasabb Világok elrendezését. Mindezt a Fény hozza el az ember számára, és a tökéletesség nem jelent egyebet, mint a valóság érzékelésének tökéletessé válását.

Reggeli Lecke 2017.01.12

21 jan 2017

A két állapotról

michael-laitman_43

Nekünk nincs választásunk. Erőfeszítést kell tennünk, hogy a munkánkat megtegyük minden generációban, minden ember, minden csoport megtegye azt. A munkánk célja, hogy megszerezzük és korrigáljuk a hiányokat rétegről rétegre, állapotról állapotra. Ez egy nehéz munka. Minden egyes alkalommal úgy érezzük, mintha az Egyiptomból való kivonulást élnénk meg.

Ahogy azt Baal HaSulam is írja, az Egyiptomi kivonulás magában foglalja az összes kivonulást.

Mikor mi kivonulunk Egyiptomból, annak vége előtt nincs nyugalom a számunkra, mert nem érezzük, hogy ez a valódi kivonulás. Levagyunk választva egymásról, össze vagyunk zavarva, különböző zavaró állapotok érkeznek hozzánk, egyre több és több, mivel ez az edény felkészülésének az időszaka.

Azért készítjük fel az edényt, hogy megjelenjen benne a Fáraó és megmutassa, mennyire el vagyunk választva egymástól, illetve azt is, hogy hol bukkan fel a gyűlölet közöttünk. Nekünk ezeken felül kell emelkednünk, ezek ellenére össze kell kapcsolódnunk és el kell érnünk egy olyan állapotba, ahol képesek leszünk feltárni a Felső Erőt a közöttünk lévő kapcsolatban, abban a mértékben, amekkora mértékű a leválasztottság közöttünk, mert ebben a mértékben jelenik meg köztünk a Felső Erő hiánya.

Ez a feltárás annak a feltárása, hogy a Felső Erőn kívül nincs más. Ezt a leválasztottságot érezzük meg a száműzetésben. A kapcsolat feltárásakor pedig feltárul a Felső Erő, amely közöttünk lakozik és ez az összes állapot, ami közöttünk megjelenik. Nincs több állapot. Ezért, minél gyorsabban arra kell irányoznunk magunkat, hogy érezzük ezt, még a leválasztottság ellenére is azaz éreznünk kell, hogy csak ez a két állapot van, nincs más. A száműzetés ellenére is ezt kell éreznünk. Minél inkább érezzük, annál jobban felgyorsítjuk a fejlődésünket és elérünk egy korrigált állapotot.

A legfontosabb, hogy ne lebegjünk a levegőben a két állapot között, a Száműzetés és a Megváltás állapota között.

 

Részlet a reggeli leckéből

  1. 03. 16.

17 Már 2016

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

87 queries in 0,447 seconds.