Dr. Michael Laitman

napi kabbala lecke

Kapcsolódás a Schehinához

Ha helyes és igaz módon mérem fel a helyzetemet, rögtön világossá válik, hogy nem kérhetek önmagam számára. Ezzel elválasztanám magam a Schehinától, attól a közös lélektől, ami a Teremtő lakhelye. Ha önmagam számára kérek, leválasztom magam a Schehináról. Mindenki számára kell kérni. Amilyen mértékben képes vagyok kapcsolatba kerülni a Schehinával, és elmerülni ebben az egységben, annyira fogom átérezni, hogy a Schehina az, ahol a Teremtő lakozik, és itt felfedhetem Őt, közel kerülhetek Hozzá, sőt, össze is tapadhatok Vele. Minden attól függ, hogy hogyan tudok növekvő intenzitással az általános Klihez kapcsolódni.

Mindebből következik, hogy önmagunkért kérni olyan, mintha megfosztanánk magunkat az élet forrásától. De a személy, aki átlátja a rendszert, megérti, hogy annak működése egyszerű, és a Teremtő a rendszerben található. Csak annyit kell kérnünk, hogy a Schehinához tartozhassunk, ahhoz a rendszerhez, amelybe mindannyian bele vagyunk foglaltatva, de ezt az elrejtés miatt nem érzékeljük. Ostobaság önmagunk számára kérni, hiszen evvel a gesztussal eltávolítjuk önmagunkat a jótól.

https://laitman.com/2019/07/connect-with-the-shechina/

14 Júl 2019

Héber – a Teremtő érzékelésének nyelve

A héber minden más nyelvnél alkalmasabb kifejezésre juttatni a kabbala tudományát. Több alkalmas szó áll a rendelkezésére, amelyek pontosabban adják vissza a belső érzést. A héber nyelv tulajdonképpen a kabbalából fejlődött ki. Ez a tudomány, annak megközelítésmódjával, Teremtőre irányuló vágyával, teremtette meg és formálta a nyelvet.

Ebből következőleg, a héber minden olyan szimbólumot tartalmaz, amely segít világosan látni a Teremtőt. A betűk formája, írásmódja, a nyelvtan – minden azt a célt szolgálja, hogy megmagyarázza a Teremtő érzékelésére irányuló vágy lényegét.

Ha a kabbala kifejezésre juttatásának szempontját nézzük, nincs más nyelv, amely összevethető volna a héberrel. Más nyelvek nem rendelkeznek hasonló minőségekkel.

https://laitman.com/2018/10/hebrew-the-language-for-perceiving-the-creator/

08 Júl 2019

Életünk legjelentősebb eseménye

Nem létezik a Tóra megkapásánál nagyobb ünnep. Ha nem lenne Tóra, mindaddig az állati létezés szűkösségébe lennénk beszorítva, ameddig csak forog a Föld.

Lehetőséget kaptunk, hogy használhassuk a felső erőt, és segítségével beléphessünk a felső dimenzióba, ahol már a spiritualitás dimenziójában folytathatjuk életünket. Zökkenőmentesen válthatunk a most érzékelt világunkból, realitásunkból egy új állapot, világ, dimenzió felé, amely semmiféle kapcsolatban nincs a bolygóval, illetve a világegyetemmel. Örök és hibátlan formában, teljes harmóniában, és az anyagi világ korlátai nélkül tárhatjuk fel létezésünket.

A felső erő segítségével rátalálhatunk a tökéletlen világunkból a tökéletes létezéshez vezető ösvényre. Az eszköz, ami segíti a mi dimenziónk és a felső közötti átmenetet, a “Tóra” névre hallgat. Ez egy különleges erő, amely fokozatosan átalakít és új állapotba visz minket. Változásunk mértékében lesz olajozott a másik állapotra történő átállás – és ez mindaddig tart, amíg az összes ‘földi’ (egoisztikus) tulajdonságunkat spirituálisra, altruisztikusra nem cseréljük.

Ekkor nyerjük el annak lehetőségét, hogy létezésünk örök és tökéletes legyen. Ennek a lehetőségnek a megszerzése életünk legfontosabb eseménye, valódi ünnep!

https://laitman.com/2010/05/the-most-important-event-of-our-lives/

09 jún 2019

ATóraadás örömteli ünnepe

Sávuotkor történik első ízben döntés arról, hogy elfogadjuk a kölcsönös garanciát. Sávuot az edények szempontjából elnevezett ünnep neve – ilyenkor, a Pészach és Sávuot közötti 50 napban, az Omerszámlálásnak nevezett folyamat részeként fokozatosan korrigáljuk önmagunkat.

Az ‘Omer’ kapcsolatokat jelent. Az 50 nap alatt összegzést végzünk, tisztázzuk, mi az, ami korrigálható számunkra, és mi az, ami nem. Miután minden hiányosságot összeszedtünk, az 50. napon hozunk döntést arról, hogy mit tehetünk ezekkel.

Minden nap a szfírák egyikére kérünk korrekciót és áldást. Összességében hétszer hét, azaz negyvenkilenc szfíra teszi ki a köztünk lévő kapcsolatot a Malchut és a Bina szintjei között. Az 50. napon már rendelkezünk a korrigált edénnyel, a korrigált vággyal, és képesek vagyunk fogadni a Reformáló Fényt.

Így válunk egy emberré egy szívvel, és a korrigáló és reformáló Fény helyett a Fény kitöltést ad számunkra. Ez a Tóra megszerzésének kezdete.

Sávuot, a Tóraadás ünnepe mindezt szimbolizálja. Nagyon fontos, nagyszabású és különleges ünnepről van szó. A Tóra megkapásánál nincs örömtelibb ünnep Izrael számára.

De az emberek nem tulajdonítanak akkora fontosságot ennek az ünnepnek, mint ahogy kellene. Annyit tudnak csak, hogy ilyenkor tejtermékeket szokás fogyasztani. Az ünnep az első aratásról is nevezetes. A Teremtő úgy adja át nekünk a Tórát, mint ahogy a tehenek a tejet.

Az Izrael területén élő, Izrael névre hallgató nemzetnek, mint a spirituális gyökér korporális ágának, tisztában kell lennie a Tóraadás valódi jelentésével. Nem létezik nagyobb ünnep. Nyilván az egyiptomi kivonulás a kezdőpont, de mindez csak a Tóra megkapásának előkészületének számít.

Nem számít, hogy a tízparancsolattal ellátott első két kőtáblát a megszerzést követően darabokra törtük. Ezen keresztül járják át edényeinket a Tóra szikrái, mivel ezek az edények még mindig keverednek az egyiptomiak edényeivel – ezért készítjük el az aranyborjút. Később, Jom Kippur idején megkapjuk a második táblákat, és az ünnepeket követően elérjük a Purimot. Ezzel zárul az év. Reménykedjünk benne, hogy legalább hozzákezdünk ahhoz a folyamathoz, amelynek beteljesülésére csak a korrekció végén kerül sor.

https://laitman.com/2014/06/a-joyful-giving-of-the-torah-holiday/

09 jún 2019

A valóságot önmagad megváltoztatásával alakíthatod át

A formát vagy irányulást nélkülöző szívben lévő pont olyan, mint egy spirituális őssejt, amelyből szabadon felépíthetem magam. Az elérendő végső állapotból felém dobott kötél. Ha a szívben lévő pont a szilárd alapom, a szabad akaratom gyakorlásával minden mást erre az alapra tudok felépíteni.

A valóság “énre” és “külvilágra” osztható. Ha ismerem a külső világ helyes felhasználásának módját, megváltoztathatom magam, és ezzel érvényt szerezhetek szabad akaratomnak. A szabadság kizárólag önmagunk, és nem a világ megváltoztatásának képességén múlik. A világ csak a minőségeim lenyomata.

Tisztában kell lennem vele, miként alakítsam át a minőségeimet, hogyan változtassam meg a kezdeti, természetadta vonásaimat. Hogy ezt megtehessem, rendelkezésemre áll a Kli (Edény), egy olyan eszköz (hasonlíthatjuk emelőhöz vagy daruhoz), amellyel feje tetejére állíthatom, és felemelhetem magamat. Ekkor változik meg teljes valóságom. Ettől minden más lesz, mintha egy új világba születtem volna.

A valóságérzékelésemet vagy a valóságot magát változtatom meg? A valóságot! Végül is, a realitás az észlelésemben lakozik.

https://laitman.com/2010/11/by-changing-yourself-you-change-reality/

23 máj 2019

A csoporton belüli irigységről

Kérdés: Hogyan használhatjuk megfelelő módon az irigységet a csoporton belül?

Válasz: Az irigység és az ambíció igen erős eszközök. Az irigység megnöveli a zuhanás és az emelkedés amplitúdóját. Minél nagyobb mérvű egyik vagy másik, a barátaim jobbnak vagy rosszabbnak fognak tűnni a szememben. Ez az “erősítő” segít a munkában, hiszen irigység nélkül semmi jót nem fedezek fel a barátokban.

Melyik oldalt erősíti az irigység? Az egoizmust vagy az altruizmust? Attól függ, miként használom. Képes vagyok olyan vektort tulajdonítani neki, amely megkeresi a szükséges minőségeket. Ha a végső korrekció szintjére emelem fel a barátokat, ugyanolyan mértékben irigykedem rájuk. Ebben az esetben az irigység utánuk húz, haladok a munkában.

https://laitman.com/2010/10/envy-in-the-group/

11 máj 2019

Hogyan tud minden egyes gondolat jótékony lenni?

A legfontosabb, hogy darabonként összegyűjtsük, és helyre állítsuk a közös lelket, ami a tudás fájánál elkövetett bűn miatt hullott szét. Munkánk előkészítéseképpen már megkaptuk a törött edényt. Feladatunk a cselekvés, amelyről írva van: “És készítsenek nekem Templomot, hogy velük lakhassam.”

A Templom a szent edény, ami teljes egészében az adakozásra irányul. A tégláinkból építjük meg, követ kőre rakva, a megkövesedett szívekből, amelyek kapcsolódni tudnak más téglákkal. Így építünk Templomot egoizmusunkból és összetört vágyainkból. Összeragasztjuk őket, és olyan helyet hozunk létre, ahol a Teremtő, a felső erő a bensőnkben lakozik.

Ez a munkánk és a kitűzött célunk, és ezért kell állandóan ellenőrizni, hogy tetteink, gondolataink és vágyaink milyen módon segítik elő ennek a szent toronynak, a Templomnak a megépültét.

https://laitman.com/2019/05/how-beneficial-is-every-thought/

10 máj 2019

A szeretet pokoli tüze

Kérdés: Miért írja a Zohár, hogy “csakis a féltékenység teheti teljessé a szeretetet?”

Válasz: A szeretet nem lehet teljes, ha nem ágyaz meg neki a féltékenység. Ahogy írva van: “A bölcsre irányuló irigység (féltékenység) megsokszorozza a bölcsességet.” Különböző típusú féltékenységekről beszélhetünk, de lényegét tekintve, a féltékenység annak az üres vágynak a feltárulása, amit csak a szeretet tud betölteni.

A vágyak üressége többféle állapotban is felfedezhető. Ha a megszerzési vágy (Kli) olyan erős, hogy a feltáruló szeretet ennek ellenében jelenik meg, akkor a szóban forgó vágy a féltékenység edénye (Klije). Amennyiben vágyakozom valamire, minden a vágyam, illetve a vonzási erő Aviut-jának (vaskosságának) fokától függ. Az Aviut Shoresh (0) esetén a vágy gyenge; Aviut Alefnél már erősebb, és így tovább egészen az Aviut Daletig (4), ahol a vágyam végtelen.

Mindezekből következik, hogy a vágy minden szintjéhez egy adott fokú féltékenység rendelődik hozzá. Ez utóbbi annyit tesz, hogy változik annak mértéke, hogy a személy mennyire “ég a vágytól”, hogy kitöltse a hiányát. És így, a feltáruló szeretet ellenében ott van a féltékenység, azaz a feltárulást áhítozó üres vágy. A féltékenység valóban “pokoli tűzzel” (az alvilág tüzével) ég.

https://laitman.com/2010/10/the-hell-fire-of-love/

09 máj 2019

A feladatunkról

A világ összes nehézségének az az oka, hogy Izrael, azaz azok, akik sóvárognak a Teremtő után, nem végzik el a rájuk bízott és kabbalisták által leírt feladatot. Nem tanítjuk a világot, nem adjuk át neki a korrekció módszerét.

Valójában a világnak semmit nem kell tennie, csak átveszi tőlünk a módszert. Nekünk szükséges átültetni azt a gyakorlatba. Ebből következik, hogy minden munka ránk hárul. Mi kezdjük el, és mi végezzük be.

Ha megtalálod a módját, hogyan kérj, és fogadj el vágyat (Kelim) tőle, a világ biztosítja neked azokat A világ nem cselekszik, vagyis tettei nem a természetből származnak. Írva van, hogy “A világ nemzetei a vállukon fogják hordozni Izraelt.” Akkor teszik majd ezt, ha a korrekció megtörténik.

Csak a szabad akarattal rendelkezők birtokolják a kétféle (férfi és női) erőt, azaz az öröm befogadására és adakozására vonatkozó vágyakat. Őket tekintjük “Izraelnek”, mely annyit jelent: “egyenesen a Teremtőhöz” (Yasar El). A középső vonalon állva, ők vonzzák be a Reformáló Fényt az egész világ számára.

A Reggeli leckre első részéből 2011-13-24, Rabash írásai

https://laitman.com/2011/02/it-is-our-job/

26 ápr 2019

Ibur – Az első találkozás a Teremtővel

A készenlét, hogy tisztába jöjjünk az anyag természetével és fölé emelkedjünk – mindezek előfeltételei a spirituális világba történő belépésnek. Az első spirituális állapot neve fogantatás (Ibur). Minden spirituális állapot természetszerűleg a testi sötétségből, az előző állapot előtti lenullázásból és magunk mögött hagyásából indul.

Mivel a csoport spirituális állapotban van, az ő feladata, hogy segítsen a zavarodottságon való túllendülésben. A csoport eltörli a korábbi testi minőséget, ezért az sötétségnek tűnik fel. A fentről kapott segítségnek köszönhetően látjuk ilyennek, és érezzük az erőt, ami kapcsolódásra kötelez minket, hogy egy magasabb, spirituális szinten tegyünk erőfeszítéseket. Ilyen módon létrejön a tagok közötti első kapcsolat, és – bizonyos mértékben – az összeköttetés a felső erővel.

Ha egyetlen szívben egyesülünk, akkor egy nagy egészet alkotunk a Teremtővel. A spirituális élet kezdetét, az első kapcsolódást a Teremtővel spirituális fogantatásnak (Iburnak) nevezzük.
A spirituális fogantatás (Ibur) egyik építőköve az önalávetés, de még szilárdabb formát biztosít, ha teljes mértékben, az érzéseim és véleményem totális figyelmen kívül hagyásával, lenullázom magam a felső erő előtt. Az egyszerű önalávetés nem kíván a részemről szolidaritást a felső kormányzó erővel, mindössze arról szól, hogy meghajtom magam előtte.

Az embrió (Ubar) állapot lényege, hogy hagyom, hogy a felső erő kezében legyen az életem irányítása. Készen állok rá, hogy elfogadjam a Teremtő vezető szerepét. A felső erő szívét és elméjét akarom. Azt kívánom, hogy belsőmet töltse ki az Ő megértése, tudati szintje, és hozzáállása az élethez. Töltse meg a vágyaimat, és helyezzen új alapokra. Elvesztem minden korábbi irányultságomat. Csak az anyagi részem marad meg, de a bennem futó “program” teljes egészében felülről jön. Ez már nem egyszerűen önalávetés, hanem az azt követő fázis.
A spirituális fogantatás (Ibur) a lélek teljes odaadása, magasabb szintű önalávetése. Átadom magam a Felső erőnek, és a megtiszteltetéstől eltelve, embrióként (Ubar) kezdem meg a fejlődésem az Ő belsejében.

A spirituális embrió állapota teljes lenullázást jelent a Felső erő, a Bina adakozó ereje előtt. Készen állok, hogy bármi is történjen, elfogadok mindent, amit Ő tesz velem.

Az önalávetés egy számomra már feltárt állapot elfogadása. Korábbról ismert érzékelések alapján tudok számításokat végezni róla. Az embrió (Ubar) egyenlő a teljes lenullázódással. Ilyenkor az eseményeket megelőzően nullává válok, és rábólintok az ismeretlenre, illetve mindenre, ami a jövőben történik. A hitem visz előre, és a Bina ereje segít a lenullázódásban a Felső hatalom előtt.

A Teremtő munkája akkor kezdődik, amikor én ténylegesen lenullázom magam, és avval a kéréssel fordulok a Felső erő felé, hogy kezdjen el dolgozni rajtam. A lenullázásnak, önalávetésnek, valamint az adakozás minősége előtti főhajtásnak köszönhetően megkezdődik a változás. Testet öltenek az adakozás vágyai, vagyis kifejlődik a spirituális sperma első cseppje.

Már belénk kódolt, hogy készen álljunk erre az állapotra, hisz az edények összetörése előtt is létezett, és lenyomatot (Reshimo) hagyott bennünk. A véletlennek itt nincs szerepe, minden egyes fázis, amik lépésről lépésre követik egymást, szigorúan meghatározott. Végül mindegyikünk visszatér a gyökérállapotba.

Csak a fizikális létben érezhetjük elveszettnek magunkat. A spiritualitásban minden állapot, az utolsó részletig, előre lefektetett. A változás abszolút törvények alapján történik, amelyek információs lenyomatokon alapulnak. Ezekre a fentről történő lezuhanása során tett szert a lélek. Ugyanezen lépések megtételével juthatunk vissza a gyökérállapotba.

Biztosak lehetünk benne, hogy a véletlen vagy a hiba ki van zárva, és sikeresen haladunk végig a fogantatás, kisded és érettség spirituális fázisain.

Minden előre eltervezett. A mi hozzájárulásunk mindössze az, hogy előzetes vágyainkkal és kívánságainkkal segítsük a történések mindegyikét.

Semmit nem csinálunk magunktól. Minden a Fény, azaz a Teremtő munkája. A mi feladatunk megérteni, mi a mi hozzájárulásunk, amelyet a Teremtő teljes munkává egészít ki. Minden alkalommal, lépésről lépésre tesszük ugyanazt: elvégezzük, ami tőlünk függ, és a Teremtő teljessé teszi a munkát. Mindebből következik, hogy lehetetlen egészen utat veszteni. Minden annak függvénye, hogy milyen tisztán, hittel teli módon megyünk előre.

(részlet a 2019. március 13.-I kabbala lecke első részéből)

https://laitman.com/2019/03/ibur-the-first-contact-with-the-creator/

31 Már 2019

83 queries in 0,485 seconds.