Dr. Michael Laitman

házasság

Család és házasság, tizenkettedik rész

A házastársak a legmeghittebb partnerek

Kérdés: A zuhanások és emelkedések a Teremtő feltárulásai?

Válasz: Igen. Nincs vágyakozás a Teremtő feltárulására a jó állapotokban, csak a rosszakban. Minden spirituális emelkedésben érdekelt személy csak akkor siet előre az úton, ha összezavarodik vagy megrázkódtatás érte. A személy csak a kétféle erő befolyása alatt cselekszik.

Így kap jelentőséget, hogy a családban két hitvestárs van. A házastársak egymás legmeghittebb kísérői, akik segítik és kiegészítik egymást, finom utalásokból megértik a másikat, és a felelősséget képesek átvenni egymástól. Ezért mondják, hogy olyan, mintha egyetlen testet alkotnának.

Kérdés: Mintha azt mondta volna korábban, hogy a férj nyugodtan megoszthatja legtitkosabb spirituális elérését is a feleségével.

Válasz: Nem probléma, ha bármit megoszt az ember a feleségével, persze ez a kapcsolat minőségének is a függvénye. A csoportbéli barátok felé azonban nem szabad megtenni ezeket a megosztásokat.

Kérdés: Mit javasol abban az esetben, ha az egyik házastárs foglalkozik a kabbalával, a másik pedig nem?

Válasz: Ha a családod nem követ az úton, ne terheld őket a problémáiddal. Kezeld nyugalommal mindazokat az állapotokat, amiken keresztül haladsz, hogy ne érezzenek belőle semmit. Add meg nekik a lehetőséget, hogy kényelmesen éljenek. Neked megvan a saját spirituális életed, velük távolságtartóbb hangot kell megütnöd.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-12/

08 dec 2019

Család és házasság, nyolcadik rész

Mindenkit érezz közel önmagadhoz!

Kérdés: Kimondhatjuk azt, hogy a család csak azt a célt szolgálja, hogy megtanuljunk helyesen adni? Lehet, hogy ez az adás önző, de legalább látok példákat a megfelelő viselkedésre.

Válasz: Igen, valami ilyesmiről van szó. A család jól ábrázolja azt a helyzetet, hogy ha egy személy hozzá közel állónak érez egy másikat, akkor kész őt úgy kezelni, mint saját magát.

Tehát a feladat: mindenkit közel érezni magunkhoz. Ebben áll a kabbala módszere. Ezt a képességet a felső Fény hozza létre bennünk.

Megjegyzés: Azt állította, hogy öt féle vágy létezik bennünk. Azaz úgy működik ez, hogy saját vágyam darabjait önmagamon kívül érzékelem, és idegennek érzem, és más vágydarabokat pedig sajátomként látok, és ezek kitöltése természettől fogva fontos számomra.

Rav kommentje: Az egész világ, minden, amit észlelek az én vágyam. Belülről érzékelem önmagamat.

Kérdés: De egyes részeket kívül, másokat önmagamon belül észlelek.

Válasz: Így igaz. Csak azok a vágyak idegenek a számomra, amelyeket külsőkként érzékelek. Mégis, ezek a legfontosabbak.

Kérdés: Hol helyezkedik el a család mindebben?

Válasz: A család helye középen, az „én” és a külső világ határán van. Egy átmeneti kapocsként szolgál, abban segít, hogy képesek legyünk a külső világot önmagunkként tudatosítani.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-8/

04 dec 2019

Család és házasság, hetedik rész

Az ego keretein túl

Megjegyzés: Azt állította, hogy az ember ösztönösen tapasztalja meg az első szerelem érzését 12 évesen vagy még korábban. Ezt követően történik meg első ízben, hogy valaki szeretetet érez a gyermeke felé. Mindez azt a célt szolgálja, hogy érezzük a példát, annak módját, hogyan kell helyesen viszonyulni a felebaráthoz, az egész emberiséghez?

Rav kommentje: Igen, majd ezt követően a Teremtőhöz.

Kérdés: Hasonlóak egymáshoz ezek a kapcsolatok?

Válasz: Minden alkalommal más-más szinten nyilvánulnak meg.

Ha a gyerek vagy család felé irányuló szeretetre gondolunk, tudjuk, hogy ez olyan szeretetforma, amely mindenkiben kihajt, az embernek azonban nevelnie, táplálnia kell azt.

Ha az idegenekre irányuló szeretet a téma, akkor már ki kell lépnünk az egoizmusunk adta keretek közül. Egoizmusunk olyan, mintha valamilyen parcellára vonatkozna: „Ez az enyém, meg még ez és ez.” Minden, ami az én tulajdonom, azt szeretem, ahhoz vonzódom, azt becsben tartom. És semmit nem törődök azzal, ami túlmutat az egoizmusom horizontján. Sőt, odáig is elmegyünk, hogy azokat a dolgokat szükségtelennek ítéljük, és nem akarjuk őket a magunk közelében látni.                                                                                                                                       

Tehát érzékeljük, hogy itt megkerülhetetlen az önmagunkon végzett munka. Látnom kell, hogy mi helyezkedik el az egoizmusomon túl. És minden, ami azon kívül van, az gyakorlatilag a Teremtő. Ahogy elkezdek viszonyt kiépíteni mindazzal, ami túl van az egoizmuson, úgy építem ki a kapcsolatomat a Teremtővel.

Ebből következik, hogy meg kell határoznom a Teremtőhöz fűződő viszonyomat, és ebből kiindulva kell minden olyan dologhoz viszonyulnom, ami az egoizmusomon kívül létezik.

Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy a nagy egóval rendelkező személy beszűkült keretek között éli az életét. Még a családját sem érzi sajátjának?

Válasz: Nem. De ez nem jelenti azt, hogy ez az illető képtelen meghaladni az egója határait. Talán épp azzal kap nagy lökést az élettől, hogy megadatik neki a gonosz felismerése.

Előre haladásunk lényegét a zsugorodás és kitágulás váltakozása adja: belégzés – kilégzés, kilégzés – belégzés. Ha valaki nagy egoizmussal rendelkezik, és önmagán kívül senki mást nem érzékel, lehet, hogy nem is tudatosodik számára, de éppen ez juttatja őt hozzá a Teremtő mélyebb szintű eléréséhez.

A legnagyobb kabbalisták, mielőtt elérésbe kerültek volna, óriási egoisták voltak.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-7/

03 dec 2019

Család és házasság, ötödik rész

Család – a tömegek spirituális fejlődésének alapzata

Megjegyzés: A kabbala beszél a környezet fontosságáról, ami erősíti azt a nézetet, hogy kizárólag a Teremtő feltárása képes motivációs alapot biztosítani a család létre hozásához.

Rav kommentje: Ez a környezet azonban nem lehet azonos azzal, amit egy kis faluban, kisvárosban vagy országban tapasztalunk, ahol a hiányos oktatásban részesült tömegek közvéleménye nyomást gyakorol a fiatalokra, és arra kényszeríti őket, hogy családot alapítsanak, és ilyen módon éljenek.                                                                                                                                                                                

Kérdés: Az oktatáshoz van ennek köze? A személy iskolás kortól magyarázatot kap a férfi és női minőségek különbségéről, a Teremtés céljáról, illetve arról, hogy mi is a Teremtő. Ha ez így van, nem vagyunk könnyű helyzetben.

Válasz: Valóban. Mindezek magyarázatra szorulnak. Ennek a neveltetésnek köszönhetően kell megint a család felé fordulnunk, de a korábbiaktól eltérő formában.

Látjuk, hogy fokozatosan hagyjuk el azt az állapotot, amikor az embernek család iránti igénye van. A múltban, a 16 és 18 év közötti fiatalok még gondoltak a családra, és létre is hozták azt. Ma már más a helyzet.

Kérdés: Valójában a család, mint az emberek közötti kapcsolat alapja, a személy spirituális fejlődési pályájának a kezdete?

Válasz: Arról, hogy valaki spirituálisan fejlődik, főleg a család tehet. A kabbalista csoport teljesen más kérdés. Ha a tömegeknél maradunk, akkor a család képezi az alapot.

Kérdés: A család egy modell, ahol pozitívan viszonyulok a házastársamhoz és a gyerekemhez, mivel ez az attitűd természettől fogva bennem van. Ez igaz?                                       

Válasz: Nem csak erről van szó. A család olyan modell, amelyben lehetséges a spirituális fejlődés. Ehhez még hozzá jönnek a férfi és női csoportok, ahol a nemek szeparált fejlődése folyik, és ahol a tagok inspirációt, emelkedettséget és spirituális energiát kapnak. Ezeket aztán a családban bontakoztatják ki.

Kérdés: Az elvek szintjén, ez a kétféle alapegység adja továbbra is a környezet két típusát?

Válasz: Igen. Férfi és női csoportok, illetve férfi és nő családi körben, gyermekeikkel. Tulajdonképpen így fog kinézni a társadalom struktúrája.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-5/

01 dec 2019

Család és házasság, második rész

A család valóban az ellentétek kombinációjából épül fel?

Kérdés: Ha a család két ellentét kombinációja, akkor, ha kielégítő családot szeretnél, a jobb kapcsolat érdekében, önmagaddal ellentétes személyt kell találnod?

Válasz: Nem, nem feltétlenül. Attól a szinttől függ, amiről épp szó van.

Amennyiben az emberi, tehát állati, testi szintről van szó, akkor nem szükséges rögtönöznünk. Épp ellenkezőleg: a hasonlóság a kifizetődő, minél közelebb helyezkednek el a pár tagjai egymáshoz, annál jobb.

Viszont ha az állati (korporális) szinten nem létező fejlődésről beszélünk, akkor természetesen az ellentétesség szükséges.

A kabbala szemszögéből ez úgy néz ki, hogy ha két ember családot létre hozva kíván egységre lépni egymással, akkor életmódjukban, nyelvükben, sőt, minden másban is, amiben lehetséges, a minél nagyobb fokú hasonlóság a javasolt.

Kérdés: Ha egy adott nemzetet vagy az egész emberiséget családként tekintjük, akkor különböznünk kell egymástól?

Válasz: Igen. Ha mindenki összehozása a cél, egy családdá olvasztása, ahogy mondják, akkor ez már Adam HaRishon rendszere.  

Itt nagyobb mérvű sokféleség és kölcsönös távolság létezik, de ugyanakkor megegyezés van afelől, hogy olyan mértékben, amennyire a társadalom felemeli önmagát, muszáj az összes probléma és nézetkülönbség fölött egységet képezni.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-2/

28 nov 2019

A mindent magában foglaló társadalmi egység

Kérdés: Milyen viszonyt alakítsanak ki a felek az integrális módon felépülő családban?

Válasz: A családi kapcsolatokat a magunk elé tűzött cél határozza meg. A múltban létesülő házasságok célja a közös háztartás és a fizikai szeretet voltak. Ezzel szemben, az integrális társadalomban a partnerek elsősorban a minőségeik közötti hasonlóságokat keresik: “Tényleg illünk egymáshoz annyira, hogy egymással szövetségre lépve létre hozzuk a legideálisabb egységet, a családot?”

Biztos vagyok benne, hogy az emberek ilyen szemmel fognak egymásra nézni, és a fiziológiai aspektusok kisebb szerepet játszanak. A fizikai tulajdonságokat szintén számításba veszik, hiszen a mi világunk nem szűnik meg. De a család kialakításának alapját pontosan a belső egység létre hozásának lehetősége fogja adni.

Persze továbbra is szükség lesz rá, hogy gondoljunk a lehetséges problémákra, a partnerek fizikai/genetikai összeillőségére. Mindez igen komoly munka, hiszen a család a társadalom azon legkisebb és legáhítottabb egysége, amely mindent, a materiális és spirituális világokat is magában foglalja.

https://laitman.com/2013/10/a-social-unit-which-focuses-on-everything/

26 nov 2019

Hogyan szökjünk el a magánytól?

hogyan meneküljünk el a magánytól

Kérdés: Gyakran előfordul frusztráció és depresszió a mély félelem miatt, hogy egyedül maradunk ebben a világban, leszakadva a szeretteinkkel való kapcsolatról. Más szóval, létezik egy szilárd alap, amelyre építeni lehet a családi kapcsolatokat?

Függetlenül attól a ténytől, hogy ma már nincs szükségünk egymásra úgy, mint korábban, nyilvánvaló a családi hagyományok hanyatlása és a szexuális partnerek könnyebb elérhetősége szélesre tárja azon ajtókat, amelyek eddig a múltban zárva voltak. Annak ellenére, hogy ma, a családtagok lényegesen kevesebb időt töltenek együtt naponta, még is van valami belső késztetés bennük, ami összetartja őket ősidő óta: egyfajta egzisztenciális félelem a magánytól, amit ma sokan megtapasztalnak.

Válasz: Mégis, az emberek egyre kevésbé valószínű, hogy megtalálják a választ a házasságban erre a félelemre. A kölcsönös bizalom és a kölcsönös támogatás nem társul többé a korunkbeli családokhoz. A félelem ott van, de a megoldás még nem látható.

Igaz, hogy jobb együtt lenni valakivel, mint egyedül maradni. Az emberek, rengeteg “poggyászt” terhet vettek magukra az életük során, úgy érzik, hogy a partnerük tőlük függ; megértik, hogy felelősek értük, ha másért nem is, akkor legalább azok miatt a szokások miatt, amik beépültek. Mi csak emberek vagyunk.

Azonban, én nem gondolom, hogy csak az egyedülléttől való félelem tartaná bent az embereket, egy jó és egymáshoz hű családi környezetben. Ennek az “elméletnek” nem kell bebizonyítani az ellentmondását, és az sem megoldás, ha elrejtjük az árnyoldalát. Mindössze annyira van szükségünk, hogy pozitívan álljunk hozzá.

Kérdés: A Pszichológia kijelenti, hogy mi nem kapcsolódunk kizárólag a félelem miatt a másikkal, inkább egy mélyebb belső kapcsolatot keresünk, az egységet. De kétségtelen, hogy sok embert hajt a félelem. Ez az a pont, ahol elkezdődik a folyamat, de teljesen nyilvánvaló, hogy nem jön létre belőle egy megfelelő kapcsolat. Éppen ellenkezőleg, a félelem más jelenségeket okoz, gyakran akadályoz meg minket a hibás kapcsolat megszakításában.

Beszéljünk olyan helyzetről, amikor az emberek készen állnak kapcsolatot építeni, de nem tudják, mit tegyenek. A kérdés az, hogy mivel kezdjük?

A mai módszerek azt ajánlják az embereknek, hogy megismerjék önmagukat, és a természetüket. Azt kérdik, hogy “Milyen részt vagyok képes szentelni magamból a társamért?”. Miután valaki felteszi ezt a kérdést, “jegyzetet” készít: “Mit várok a társamtól és a közös életünktől?”. Továbbá, amikor megérti, hogy mik az elvárásai önmaga és a partnere felé, és mik az elvárásai az élettől, akkor készen áll egy más típusú kapcsolatot teremteni. Ez a gyakorlat nagyon elterjedt manapság. Ez helyes?

Válasz: Feltételezem, hogy ez nem csak napjainkban népszerű. Ez mindig így volt. Az emberek mindig kiszámították a befektetésüket és a partnerük hozzájárulását a közös családi életbe. A házasságközvetítők “segítettek” a fiataloknak és a szülőknek, hogy “Jó alkukat” hozzanak létre. De, ez az egész üzlet volt. Mindkét házasulandó fél egoista volt, és nekik kelletett, megfontolniuk, igazolniuk, hogy érdemes-e egymással lenniük. Az érzéseik egymás felé is csak egy volt a számos összetevő között ebben a képletben. Az érzelmeik “beszerzési hatalom” részei voltak csupán, és bekerültek az általános egyenletbe.

Ez a megközelítés a helyes? Nem hiszem. Természetesen, ez egy ideig működött, de azóta, drámaian megváltoztunk. Mi nem vagyunk biztosak abban, hogy mit akarunk ma, és főleg azt nem tudjuk, hogy mit akarunk majd holnap. Azonkívül a lélekismeretünket nagyrészt megrontja egy olyan hatalmas külső hatás, ami oldalról tol minket, hogy mesterséges megszorítások és szabályozások, képzeletbeli hasznok és veszteségek mellett álljunk.

Minden hóbort, az összes “szezonváltás”, ahogy alá vettjük magunkat teljesen megváltoztat bennünket a külső mellett, az összes belső változásért is felelős. Ezért, ez az előnyök és a hátrányok kiszámításai, a jövőbeli családi életünkre, nem biztos, hogy helyesek fognak hatni. Csak akkor, ha a cél érdekében beállítunk egy magasabb értéket, és elfogadunk egyfajta kihívást, és mind az egyéni és a társadalmi akadályok és zavarok fölé emelkedünk. Akkor, de csak akkor, a társadalom, és az elemei is a fiatal párok, nem csak hogy túl fogják élni, de virágozni is fognak.

2013.11.06, Az “Új élet” TV. programjából, 195. beszélgetés

ford: B.S

lekt: FB;KN

forrás: How Do You Escape Loneliness?

Posted on November 20th, 2013 at 8:56 am

כיצד להינצל מהבדידות?

פורסם: 6.11.13, 11:57     

 

25 nov 2013

Játszodjunk mintha a világ jó lenne?

Kérdés:

Mit jelent a Kabbalah Bölcselete szerint, játék a férfi és a nő között?

Válasz:

Én játszom mintha én jobbá akarnék válni, ez a valódi szándék. Ez a játék a spiritualitásban gyökeredzik. Még a kövületi, növényi és élő állapotban is, de különösen az emberi állapotban, gondolatban ás a vágyban, ha valaki növekedni akar, mondjuk ő jobbá akar válni – ő játszik. És igy ő “energiát” húz  magára, Körbevevő Fényt a felső, magasabb állapotból, és ezáltal oda emelkedik, egy új és javitottabb állapotba.

Kérdés:

Hogy kell játszani a családban?

Válasz:

Úgy kell játszani mintha a család már korrigáált lenne: nem szabad vitatkozni, hanem le kell takarni a rosszat. Irva van: ”Minden rosszaságot letakar a szeretet ” Ne próbáld kijavitani a rosszakat, hanem takard azt le.

Kérdés:

Mit jelent  az, hogy beismerni a rosszat? (akarat a raa)

Válasz:

Minek az érdekében? Te ki tudod azt javitani? Nincs értelme, rossz kielemzésének, kifejezett keresésének. Ez felfedeződik magától, ha te folytatod azt, hogy te jó vagy, vagy azzá akarsz válni. Mi a spirituális összeköttetésre vágyunk, és ennek eredményeképpen fedezzük fel a roszat, amely a még korrigálatlan  része a következő szintnek, állapotnak. És mi utána korrigáljuk azokat. Ugyanúgy van ez a korporeálitásban: minek kell felébreszteni a rosz dolgokat? Ma ez az egész világ problémája. Kezdjünk ehelyett úgy játszani mintha a világ jó lenne, és  mi Fenntről erőt húzunk, amely korrigál minket, és a világ igazán jó lesz. Így kell viselkedni a családban, a feleséggel, a gyerekekkel ás más helyeken is.

Kérdés:

Mit csináljunk, ha a vannak problémáink , amelyeket szükséges megoldanunk?

Válasz:

Mi megoldjuk a bajokat, de nem ugyanabban az formában, amelyben azok előjönnek és felfedeződnek most a gyülölet és a szeretet formájában. Mi “megyünk tovább”, nyilvántartjuk a problémákat, és elrendezzük őket. A fő dolog, hogy kivülről visszahúzzon téged a közöttünk levő kapcsolatba és átvigyen egy alaposabb biztosítékba, garanciába az hogy szükség van a megoldásra.

Mi egymás között csak a jót játszunk. A “Játszunk” jelentése: azt akarjuk, hogy valóban így legyen. Állandóan rosszaságok, hibák fedeződnek fel, és mi ráépitjük magunkat ezekre. A szeretet letakarja, lefedi  a rosszakat. Nem lehetne szeretet, ha nem lennének súrlódások. Néhányszor az emberek akarják érezni ezeket a  súrlódásokat, vitatkozásokat, azért, hogy nagyobb szeretetett fedezenek fel. Nem létezhet egyik a másik nélkül.

A helyes hozzáállás nem változik meg: mindig húzd magadat a kapcsolat felé. Ne probálj lopni valamit, azért, hogy felfedezd, hogy te vagy a tolvaj, és azután korrigáljad magadat. Az összesz “jó tettek” spirituális “parancsolatok”, mindig jó útra vezetnek és  rajtuk kereszül felfedeződik benne a rossz része ugyancsak.

bs

09 Már 2011

Egy spirituális család

Kérdés:

Hogyan néz ki a korrekt család spirituális értelemben?

Válaszom:

Írva van: “A férj, a feleség, és a Shechina (Istenség) közöttük”. Amennyiben mi a spirituális elérés érdekében élünk, ha mi kezdetben ezt korrekciónk alapzatául helyezzük, amennyiben ez a célunk minden egyes szinten, amennyiben mindketten megértjük, hogy pontosan ez az amiért mi ebben a világban létezünk, hogy ez a család “csúcsa”, hogy ez az oka annak, hogy gyermekeknek adunk életet és ezért dolgozunk, és amennyiben érezzük hogy az a fonál mely összeköt minket egymással és gyermekeinkkel a Teremtőn halad keresztül, amennyiben én azt akarom, hogy a Teremtő uralkodjon közöttünk, hogy az egész család érezze az Ő jelenlétét, akkor ez a megközelítés korrigálja összes viszonyainkat.

Akkor egy sikeres családdal rendelkezünk.

09 Már 2011

Felelőtlen szabadság

Kérdés:

Miért van az, hogy energetikus nők lemásolják az erőszakos férfi viselkedést? Honnan származik mindez?

Válaszom:

Onnan, hogy nincs más választásuk, a nők arra vannak kényszerítve, hogy megoldják életük problémáit annak érdekében, hogy azt nyújtsák önmaguk számára, amit a férfiak nem adnak meg nekik. Ezért van az hogy a nők arra vannak kényszerítve, hogy magas szintű oktatásban vegyenek részt, és keményen dolgozzanak, míg ugyanakkor gondoskodniuk kell az otthonról is és a gyermeknevelésről is egy férj, vagy társ érdembeli részvétele nélkül. Ennek eredményeképpen, ma a nők egyre magasabbra emelkednek a karrier létrán, újabb és újabb pozíciókat elfoglalva.

Mindez azért történik mert a férfiak elmenekülnek a felelősségtől, azoktól a szerepektől, melyeket magukra kellene venniük. A nők elfogadják a modern élet kihívásait, a férfiak viszont nem.

Összességében a modern környezet arra készít fel minket, hogy szabaddá váljunk, azt mondván: “Élj ahogy csak akarsz, senki nem mondhatja meg neked mit tegyél”. Az emberek nem érzik magukat felelősnek a társadalom, a saját országuk, nemzetük vagy a világ helyzetében. Ma a világban jelen van az, hogy tegyél bármit ami eszedbe jut mindaddig amíg nem ölsz, lopsz, vagy nem teszel főben járó bűnöket.

Azonban mindez ellentétes azzal, amit Baal HaSulam adott át nekünk: a spirituális gyökereknek megfelelően, mindegyikünk tartozik a társadalomnak. Ez nem csak arról szól, mit vesz el az ember a társadalomtól és mit vesz magához a társadalomból, hanem arról is hogy mi az amit nem hajlandó annak megadni. Minden egyes embernek dolgoznia kell, és ki kell vennie a részét a közös munkából. Mindegyik embernek magára kell vennie a családalapítás, és a gyereknevelés és az adni akarás terheit.

Azonban a mi társadalmunkban nem számít bűnnek az, ha az ember nem adja bele saját részét a közösségbe. A bűn az, ha többet vett magához, mint ami megengedett. Ebben a helyzetben egyszerűen mi tovább szenvedünk, amíg a nők sem és a férfiak sem találják a társadalomban a helyes szerepüket addig,  ameddig az emberiség egyszer csak nem találja ott magát a “kipusztulás határán”. Lehet, hogy az majd segít a helyes szerepünkbe billenteni bennünket.

KA

08 Már 2011

81 queries in 0,560 seconds.