Válasz: A személyiség az, amit a spirituális gyökereinkből, önmagunkból teremtünk, szabad akaratunk megvalósításával a környezetünkkel kapcsolatban.
Hogyan képzeljük ezt el? Felbukkan bennünk egy spirituális gén. Neutrális jellegű, és az a feladata, hogy emberi lénnyé fejlődjön ki.
Úgy növeljük magunkban, hogy erőfeszítéseket teszünk, vágyódunk rá, hogy összekapcsolódjunk teljes környezetünkkel, és végül az egész emberiséggel, az összes lélekkel.
Ezt a személyes egységet hívjuk az ember lelkének vagy személyiségének. Függetlenül, szabad akaratunk és erőfeszítéseink segítségével hívjuk életre, és minden másnál előkelőbb helyre soroljuk.
[312088]
A KabTV „Hívást kaptam.. Mi a személyiség?” című adásából; 2011.03.03.
Válasz: A lélek az a részünk, amely elérés által lesz a miénk.
A lélek a gyökerünk, ahol teljesen összeolvadunk a Teremtővel, mint két erő: mi, mint megszerzők, és Ő, mint adó. Ez a felső állapot fokozatosan tárul fel számunkra, az elérés 125 szintjén keresztül, amelyről a kabbala beszél.
A „kabbala” kifejezés a „megszerezni” szóból származik, ami itt a felső állapot elérését jelenti. Ebből következik, hogy nincs más teendőnk, mint hogy 125 szint során felemelkedjünk és feltárjuk gyökerünket.
Felszínre hozzuk az igazságot, gyökerünket, az egyetlen örökkön létező állapotot, amelyben teljes mértékben összeolvadunk a Teremtővel, avval az erővel, amely megteremtett minket.
Amikor elérjük ezt az állapotot, elérjük a totális egyenlőséget, hasonlóságot és azonosságot a Teremtővel, és abszolút partnerei leszünk az univerzumban.
[311727] A KabTV „Van egy hívásom” című adásából; 2011.01.09.
Kérdés: A „teremtett lény” fogalma nemek nélküli (se nem férfi, se nem nő), de vajon a teremtett lélek férfi vagy nő?
Válasz: A teremtett lélek a teremtett lény? Valójában a teremtett lélek feminin, mert a Teremtő vágyat teremtett. Az erő, a Fény, amely ezt a vágyat teremtésbe hozta, az masculin.
A Teremtő tehát a masculin rész, a teremtett lény pedig az Ő feminin része. Az egyik rész nem működhet a másik nélkül. Ennek eredményeképpen van férfi és nő. Végül is lehetetlen, hogy a Fény edény nélkül létezzen, és az edény a Fény nélkül olyan, mint a pozitív pólus a negatív pólus nélkül és a pozitív pólus a negatív pólus nélkül. Ezért minden az ellentétek egyesülésén alapul, ami a teremtés tárgya.
A teremtett lény kezdetben egy masculin részből áll, amely aztán teremtésbe hívja a feminin részt, ami azt jelenti, hogy a Fény hívja meg a vágyat, majd a vágy úgy változtatja meg magát, hogy befogadója lehessen a Fénynek. A férfi és a nő lényegisége a mi világunkban az, hogy elérjék spirituális gyökerüket, és a spirituális törvények szerinti kapcsolatukban, legyenek egyek. Ekkor érik el a spirituális szárnyalás tökéletes és örökkévaló állapotát. Ez a feladatunk ebben a világban.
Kérdés: Mi az alapvető különbség a férfi és a nő között?
Válasz: A köztük lévő különbség abszolút. A magunk világában nem érezzük, hogy mennyire ellentétesek egymással. Valójában pedig, semmi sem ellentétesebb és ellentmondásosabb, mint egy férfi és egy nő a spirituális gyökereikben.
Aaz ennek a különbségnek köszönhető az, ami fölé emelkedve egy egésszé tudnak összekapcsolódni. Semmi sincs mindkettőjükben, amit a másik ne egészíthetne ki, hiszen lelkileg csak egymást kiegészítve létezhetnek.
A természet szemszögéből, Kabbalista szemszögből beszélek. Nem érdekelnek a feminista nézetek. Ez nem a pszichológiáról vagy a filozófiáról, vagy valamilyen tiszteletre méltó vagy éppen illetlen eszméről, vagy nézetről szól. Ez teljesen irreleváns, és semmi köze ahhoz a kerethez, amelyben mi működünk.
Elismerem a Kabbala bölcsességét, amely a teremtett lényről szól; arról, hogyan jött létre, hogyan fejlődött, hogyan vált két teljesen ellentétes részre, és hogyan távolodik el először egymástól – ez az egységes gyökerekből eredő két rész -, majd hogyan kapcsolódik újra össze és egészíti ki egymást. Ez a férfi és a női rész.
A mi világunkban nagyon kevés minőséget tulajdoníthatunk a férfinak és a nőnek abból, amit a Kabbala bölcsessége tanít nekünk, mert nagyon messze vagyunk attól, hogy hasonlítsunk ennek az egységnek a spirituális tulajdonságaira és objektumára. Ez azt jelenti, hogy spirituális értelemben sem férfiak, sem nők nem vagyunk, hanem sokkal inkább valami köztes, nem egyértelmű és befejezetlen, kidolgozatlan objektumok. Végig kell mennünk a aspirituális evolúciós folyamaton, és akkor fogunk rájönni, hogyan egészíthetjük ki egymást, és válhatunk egyetlen tökéletes egésszé. Ez azt jelenti, hogy együtt hasonlóvá válhatunk a Teremtőhöz. Aki a mindenséget létezésbe hozta.
Komment: Az emberek életének nagy részét az étkezés témája tölti ki, minden a táplálkozás körül forog. Miért úgy épült fel a rendszer, hogy a fogyasztás folyamata gyakorlatilag az egész életünket kitölti?
Rav [Tanító] válasza: Mi mást lehetne csinálni?
Ha a világunkat helyesen, a felső spirituális gyökerekkel összhangban szerveznénk meg, akkor normális esetben az étkezés ügye maximum két órát venne igénybe, amennyit a racionális önfenntartás igényel. A többi időt spirituális fejlődésünkre és kitöltésünkre szentelnénk.
Ehelyett szükségtelen dolgok előállítására fecséreljük az időt, ezeket eladjuk egymásnak, majd nagyon gyorsan az enyészeté lesznek, majd újakat gyártunk.
Az alvás, táplálkozás és a spirituális munka azok, amelyekre az embernek szüksége van, hogy elkezdje megérezni az új, kvantum spirituális világot, és belépjen a tökéletes örökkévalóságba.
Mi másra van még szükségünk? Miért kellene itt, ezen az útponton maradnunk?
[310077]
A KabTV „Hívást kaptam. Az étel az élet értelme” 2012.09.27
Kérdés: Pesach (húsvét) ünnepén macest, és nem kenyeret eszünk. Mi ennek a szokásnak a spirituális jelentése?
Válasz: Az Egyiptomból való kimenekülés az egoizmus elutasítását, az egó uralmától való megszabadulást jelenti. A maces evése megmutatja, hogy mi is pontosan ez az elutasítás. Az embernek el kell utasítania a kenyér elfogyasztását, mivel a liszt az egoista vágy tulajdonságát, a víz pedig az önzetlen vágy attribútumát jelképezi
A liszt (megszerzés) és a víz (adakozás) nem férnek meg egymás mellett. A Pészach ünnepe a megszerzés és az adakozás minőségei közötti,totális elkülönülést jeleníti meg.
Kérdés: Az Egyiptomot elhagyó emberek mindezeken az állapotokon keresztül mentek?
Válasz: Igen, érezték, hogy így kell cselekedniük.
Kérdés: Ezekben a szimbolikus történetekben akartak ábrázolni mindent? Nem lehetett volna valami más módot találni?
Válasz: Nem, mivel a spirituális minőségek még nem jelentek meg. Hogy ábrázolhatnád akkor őket? Csak az ágak nyelve által van rá lehetőség.
Mindennek spirituális gyökerei vannak. Ezen a szinten, belső erőink között történik minden, viszont lehetetlen leírni a történéseket, mivel nem ismerjük ezeket az erőket. Ismeretlenek számunkra, még névvel sem tudjuk illetni őket. A spirituális gyökerekből származnak az ágak (következmények), amiket a mi világunkban tapasztalunk, mert ez a világ a Felső teljes hasonlatosságára lett elrendezve. Ebből következően elővehetek olyan szavakat, mint „liszt”, „víz”, „Egyiptom”, „Vörös tenger”, és így tovább, és használhatom ezeket a jelentéseket, miközben képzeletünk a spirituális gyökerek szintjén mozog.
Kérdés: Az energiazónák megnyitása, csakrák, asztrál utazások és a meditáció alapvető spirituális gyakorlatok. Miért korlátozza magát a Kabbala és hagyja figyelmen kívül ezeket, mintha minden, ami a mágiával kapcsolatos lehet, ki lenne zárva belőle.
Válasz: Ami csak a fejedben, a miszticizmusban, az elképzeléseidben és gondolataidban létezik, az nem a Kabbala része.
A Kabbalának eredményt kell produkálnia az embernek. Sőt, ezt az eredményt a gyakorlatban, a tapasztalás által kell tesztelni. Ha ez hiányzik, és csak erőltetett ötletek vannak, akkor ez nem tudomány.
A Kabbala arról beszél, hogyan kellene megváltoztatnunk érzékelésünket, és ezt világosan, szabályozottan, lépésről lépésre teszi. Ennek megfelelően egy új világot fogunk érzékelni magunkban.
Mondhatod: „Ez is misztika.” Nem! Ez nem miszticizmus, mert itt kiszámolod, hogyan változtatod meg az egoizmusodat, hogy milyen mértékben emelkedsz az egód fölé, milyen szintre jutsz, hogyan és mit érzel egyidejűleg az univerzum következő szintjén, ami az egoizmusod felett tárul fel előtted.
Visszatérhetsz, és újra felemelkedhetsz. A másik ember ugyanazt teszi, és mi ezt ábrázoljuk egymás számára. Ez teljesen valóságos. De mindezt érzékelni kell.
Sok tudomány azon a szinten van, hogy semmit nem tud átadni a másik egyénnek, mindenkinek valamilyen módok, magán kell megtapasztalja az eredményeket.
Kérdés: Nincs szükségünk asztrális utakra, meditációra és a harmadik szem kinyitására?
Válasz: Dehogyis! Személy szerint, természetemből fakadóan, nagyon reális ember vagyok. Első foglalkozásom, még Kabbala előtt, a biológiai orvosi kibernetika volt. Nem tudom elképzelni, hogy meditációt folytatok: összekulcsolt karokkal, csukott szemmel ülök és elmélyülök valamiben.
[276985]
A KabTV „Kérdezz meg egy kabbalistát” című műsorából 18/12/31
Kérdés: Az emberek hajlamosak általánosítani: minden afrikai ember bűnöző, minden zsidó gazdag és kapzsi, a muzulmánok terroristák stb. Mi ennek a jelenségnek a gyökere?
Válasz: Kényelmesebb az ember számára.
Kérdés: Hogyan szabadulhatunk meg ezektől az előítéletektől?
Válasz: Nincs szükségünk másra, csak arra, hogy egyetlen gyökér elérésére törekedjünk. Érvek a korporális szintent nem segítenek bennünket; csak rontanak a helyzeten. Minden kormány és nemzetközi szervezet ezt teszi. Megpróbálnak valahogy mindenkit egyesíteni és békíteni világunk szintjén, de ez nem sikerülhet.
Csak természetünk feletti egységbe emelkedés és kölcsönös összetapadás segíthet nekünk. Ellenkező esetben még nagyobb vitával, gyűlölettel és elutasítással jár ez.
Kérdés: A kerekasztal-beszélgetések során nem szabad vitatkozni vagy kritizálni. Magát az ötletet lehet kritizálni, de egymást nem. A kritikának építő jellegűnek kell lennie?
Válasz: Vitatkozni és kritizálni nem szabad, csak az ellentétes álláspontok aprólékos tisztázása lehetséges, hogy miért gondolkodik a másik így, és nem másképp.
Kérdés: Mit tegyünk, ha a tisztázások után két vagy három vélemény is kialakul?
Válasz: Folytassuk a vizsgálatot, amíg nem találunk valami közöset. Vagy több következtetésre juthatunk, de ezeknek ki kell fejezniük az általános véleményét mindenkinek, amely két vagy három lehetséges döntéshez vezet. Az egyik esetben erre mutat minden, egy másik esetben arra mutat minden, és egy harmadik esetben pedig egy harmadik irányba mutat.
Kérdés: Ha eldöntjük hogy kerekasztalt tartunk, de ezt úgy tartjuk, mint egy pikniket, akkor két vagy három különböző vélemény nem sokat számít. Ha nemzeti szinten oldunk meg kérdéseket, akkor egy véleményre, egy döntésre kell jutnunk?
Válasz: A kerekasztalnak a végén egyértelmű megoldáshoz kell jutni.
Kérdés: Ki mondja ki az utolsó szót: a főnök, az elnök, a kör moderátora?
Válasz: Senki. A kerekasztal nem zárulhat le valakinek egyetlen véleményével, különben az nem egy kör!
Kérdés: Tegyük fel, hogy döntünk arról, hogy karantént vezetünk-e be az országban, és két véleményre jutunk. Mi a következő lépés?
Válasz: Ez a kerekasztal vége, és a döntést a kerekasztalon kívül hozzák meg. Hogy lehetne másképp? Lehetetlen egy kerek asztalt valamilyen egyenes alá hajlítani!
Kérdés: Tehát ha Ön mondjuk egészségügyi miniszter, én pedig gazdasági miniszter vagyok, és nem azonos döntésre jutottunk, akkor megyünk az elnökhöz, és a végső döntés rajta múlik?
Válasz: Igen. Ez pedig a demokrácia vége. Az elnök ahogy meghatározza, hogy pontosan mit kell tenni.
Kérdés: Az embernek van valamilyen célja az életben, különben nem élne. Van-e spirituális gyökere, olyan jelenségeknek, mint az élet értelmének a kutatása?
Válasz: Egész életünkben fokozatosan merülnek fel bennünk az élettelen (kövületi) szintű vágyak, majd a növényi vágyak, az állati, és végül, az emberi szint vágyai. Így fejlődünk, amíg el nem érjük a személyes legmagasabb szintünket, majd már az öregedés és a halál felé tendálunk. Ez minden ember életében, egyéni.
Ugyanez történik párhuzamosan a társadalom életével. Az emberi fejlődés minden szakaszában azt látjuk, hogy az ásványi, a növényi, és az állati szint szakaszain is túljutott, s most az emberi élet tudatának szintjén áll, az élet értelmével kapcsolatban.
Általános szabály, hogy állatokként létezünk, szeretnénk egy saját kőrakást vagy odut, szeretnénk szaporodni, egészségesek és boldogok akarunk lenni az élet utolsó napjaihoz közeledve, és békésen meghalni. Az ilyen létezést, amikor a szervezet csak önmagáról gondoskodik, állati szintnek nevezzük, mert az ember csak a hasára gondol, anyagilag pedig önmagára.
De az utóbbi időben az emberiség elkezdett felemelkedni egy másik szintre. Az állati szintről felemelkedtünk a következő szintre, az emberi szintre. Ennek a szintnek nincs földi kifejezése.
Ha a kövületi, növényi és állati szintek a természetben léteznek külső, anyagi megnyilvánulásukban, akkor az ember csak annyiban tér el az állattól, hogy megvan a maga magasabb, mélyebb értelme az életének, és ennek megértése felé fejlődik. Más szavakkal, azt, ami az állati szintünkön kívül esik, emberi szintnek nevezzük.
Kérdés: Hány ember foglalkozik ma az élet értelmének keresésével?
Válasz: Úgy gondolom, hogy ez az egész emberiséghez képest nagyon kevés, azaz pusztán százezrek, semmi több.
1979. február egyik hideg, esős estéjén, amikor Chaim Malka barátommal szokásosan elmélyültünk a Kabbala könyvekben, rájöttem, hogy ez reménytelen.
– Chaim – mondtam – menjünk, és találjunk magunknak egy tanárt, most rögtön.
Beültünk az autóba és elhajtottunk Bnei Brakba, egy ortodox városba, ahol hallottam, hogy az emberek Kabbalát tanulnak. Ahogy az eső áztatta a szélvédőt; Szinte vakon vezettem, nulla láthatóság mellett. De belülről hajtottak; Folytatnom kellett.
Miután beléptünk a városba, fogalmunk sem volt, merre menjünk. Hirtelen megláttam egy járdán álló férfit, aki arra vár, hogy átkeljen az utcán. A szakadó esőben egyedül ő volt a környéken. Letekertem az ablakot, és belekiabáltam a zuhatagba: “Hol tanulmányozzák itt a Kabbalát ?!”
A férfi hanyagul rám nézett és így szólt: – “Forduljon balra, és vezessen a gyümölcsös felé. Az utca végén meglát egy házat, szemben; ott tanulmányozzák a Kabbalát. ”
Abban a házban, a gyümölcsös mellett, találkoztam tanárommal, Rav Baruch Shalom HaLevi Ashlag-gal (RABASH), Rav Yehuda elsőszülött fiával és, Leib HaLevi Ashlag utódjával, aki a 20. század legnagyobb Kabbalistája volt, akit Baal HaSulam néven ismertek a Zohár könyvéhez írt Sulam (Létra) kommentárja után.
A következő tizenkét évben RABASH személyes asszisztenseként szolgáltam, és elsődleges tanítványa lettem. Tanultam nála reggel három órát, este pedig két órát mindenki mással. Tanultam vele akkor is, mikor egyedül voltunk, és miközben a napi kirándulásokra vittem a tengerpartra vagy a parkba. Minden második hétvégén is tanultam nála, amikor együtt töltöttünk a hétvégét, és tanultam, amikor két alkalommal egy hónapig kórházban feküdt. Feltettem neki minden kérdést, amit csak tudtam a spiritualitással kapcsolatban, akár órákon át kérdeztem, vezetés közben, vagy amikor akármilyen más lehetőség adódott. – kérdeztem tőle, mert tudnom kellett. Tudtam, hogy ő az “utolsó Mohikánok közül való”, azaz, az utolsó láncszem az évezredekre visszanyúló vonalban, és tudtam, hogy ezt a tanítást folytatnom kell. Minden órát rögzítettem, és jegyzeteltem a szavait. Felszívtam tőle mindent, amit csak tudtam, a szavak külső és belső jelentését, így tovább tudtam adni őket, amikor eljött az idő.
Néhány év elteltével, amikor RABASH azt mondta nekem, hogy szükségem van barátokra, akikkel gyakorolhatom a spirituális munkát, negyven diákot hoztam neki. Nekik kezdte el megírni, a felbecsülhetetlen értékű cikkeit az ember előrehaladásáról, egy állhatatos emberről, aki Kabbalistává válik- aki ismeri az emberi természet legbelső finomságait, és a Teremtővel való kapcsolatát.
RABASH cikkei nemcsak tanítványai előtt nyitották meg az utat, hanem mindannyiunknak, azaz minden egyes ember előtt. Most ezek a cikkek világítótornyok, amelyek utat mutatnak mindazoknak, akik el akarják érni a spiritualitást. Megtanítanak minket arra, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, és hogyan viszonyuljunk az érzelmekhez és állapotokhoz, amelyeket útközben felfedezünk bennünk. RABASH, akárcsak az apja a maga módján, “úttörő” volt. A végtelen bátorság, együttérzés és az emberiség iránti szeretet nyomdokaiba lépett.
1991-es halála után az emberek arra kértek, hogy kezdjek el tanítani. RABASH is arra biztatott, hogy tanítsak akkor, amikor még vele voltam, így amikor az emberek felkerestek, beleegyeztem, és létrehoztam egy tanuló csoportot, amelyet Bnei Baruchnak (Baruch fiai-nak) hívtunk. Valóban, akkor arra törekedtünk, és most is arra törekszünk, hogy kiérdemeljük a nevet és, mi legyünk tanítóm spirituális gyermekei.
Ma, amikor elmúlásának 29. évfordulójáról emlékezünk, remélem, hogy továbbra is kiérdemeljük a Bnei Baruch nevet, a szeretet és az egység útján járunk, és Kabbala hiteles bölcsességét elterjesztjük az egész világon, minden szomjas léleknek.
„És miután megszereztem a szeretet ruházatát, a szeretet szikrái kezdnek ragyogni bennem, a szív vágyakozni kezd az egységre a barátaimmal, és nekem úgy tűnik, hogy a szemem látja a barátaimat, a fülem hallja a hangjukat, és az én szám beszél hozzájuk, a kezek ölelkeznek, és a lábak egy körben, szeretetben és örömben táncolnak velük együtt. Túllépem testi határaimat, és elfelejtem a barátaim és a köztem lévő hatalmas távolságot … és úgy tűnik számomra, hogy a világon nincs más valóság, csak az ami a barátaim és én. Ezt követően még az „én” is törlődik, elmerül, összekeveredik barátaimban, amíg ki nem állok és kijelentem, hogy a világon nincs más valóság, csak a barátok” (RABBASH, 8. levél)
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
