A Times of Israel publikálta az új cikkemet “Az online antiszemitizmus elleni küzdelem munkacsoportja? Nézzük Reálisan!”
Az elnökválasztás előtt néhány héttel létrehozni „a globális parlamentközi munkacsoportot, a digitális antiszemitizmus leküzdésére” enyhén szólva: nem hiteles. Emellett mit tehet bármely munkacsoport az emberi természet magjából fakadó gyűlölet ellen? Sikeresebb lenne a gravitáció elleni küzdelem, mint az antiszemitizmus elleni.
Szeptember 29-én a Jewish Insider közzétett egy történetet „A kongresszus tagjai nemzetközi munkacsoportot indítanak az online antiszemitizmus leküzdése érdekében”. A történet szerint a munkacsoportnak arra kell összpontosítania, hogy “felhívja a figyelmet az online antiszemitizmusra, és üzenetet közvetítsen a törvényhozásokban dolgozóknak, a világ minden tájáról, hogy vonják felelősségre, a közösségi média platformjait”. Reménytelen feladat, és közvetlenül a választások előtt nem más, mint szájkarate, üres fecsegés.
Nem tudjátok megszüntetni az antiszemitizmust -ahogyan a fájdalom sem múlik el- amíg meg nem gyógyítjuk, az azt okozó sebet. Az antiszemitizmus esetében az a fájó tény, hogy a zsidók nem egyesülnek egymással az egység és szolidaritás felé, hogy ez, utánuk vigye a világot.
Ez a fájdalom, nem Amerikában, és nem is a náci Németországban, vagy a keresztény Európában született meg. A zsidó nép kezdeteihez nyúlik vissza, amikor az egyiptomi számkivetettek, ígéretet tettek arra, hogy egyesülnek „mint egy ember, egy szívvel”, létrehozták nemzetségüket, és azonnal azt a feladatot kapták, hogy „hozzák el a fényt a nemzetekhez” vagyis, hogy osszák meg példamutató egységüket.
Ezek után közel két évezredig, őseink belső konfliktusaikkal és súrlódásaikkal küzdöttek. Száműzetésben voltak, majd visszatértek, harcoltak egymással és újra egyesültek, míg végül elvesztették a belső gyűlölet elleni harcot, és száműzettetek a földjükről.
De az a küldetés, amelyet a Sinai hegynél (gyűlölet hegyénél) kaptak vissza, soha el nem törölhető. Kétezer évvel ezelőtt a Zohár könyve arról írt, hogy a zsidóknak hogyan kell a világbékét előidézniük, példamutatáson keresztül: „Íme, mily jó és gyönyörűséges, a testvérek egysége” Ezek a barátok, amikor együtt leülnek, és nincsenek elválasztva egymástól. Eleinte úgy tűnt háborúznak, meg akarják ölni egymást … aztán visszatérnek testvéri szeretetbe. … És … ahogy ők szeretetben voltak ezt megelőzően, ezután is szeretetben lesznek, ezentúl nem távolodnak el egymástól … és érdemeik által, béke lesz a világon. ”
Bármikor és bárhol, ahol megosztottság van, a zsidókat hibáztatják ezért, mert az emberek úgy érzik (még ha nem is tudják megfogalmazni), hogy ha a zsidók elvégezték volna a dolgukat, nem harcolnának egymással. Még a mi saját Talmudunk is elismeri, hogy „nincs csapás a világon csakis Izrael miatt” (Yevamot 63a), akkor mit várhatunk más nemzetektől?
Ha meg akarjuk szüntetni az antiszemitizmust, meg kell tennünk a feladatunkat, egyesülnünk kell mindenekelőtt (számtalan) megosztottságunk felett, és példaképként kell szolgálnunk az emberiség számára. Akkor az antiszemitizmust hajtó erő megfordítja a gyűlöletet, akkor a nemzetek látni fogják, hogy végezetül megkapják a zsidóktól, amit mindig is úgy gondoltak, hogy a zsidóknak nekik kellett volna adniuk: az egység és a szolidaritás példáját.
forrás:https://laitman.com/2020/10/a-task-force-to-combat-online-antisemitism-get-real-times-of-israel/
