Dr. Michael Laitman

kapcsolat

Az amazonas-i tüzek jelentős hatással lesznek az éghajlatváltozásra?

Michael Laitman, Quora-ról: “Az amazonas-i tüzek jelentősen fogják befolyásolni az éghajlatváltozást?”

Az amazonas-i tűznek nincs jelentős hatása az éghajlatváltozásra.  Ahhoz hogy megértsük, hogy a természet pozitív vagy negatív irányba változik a jövőben, meg kell értenünk, hogyan befolyásoljuk a természetet, és a természet hogyan reagál ezekre a hatásokra.

Ellentétben azzal a véleménnyel, hogy a természetet, a természetre külsőleg gyakorolt tetteink által befolyásoljuk, mint például a hulladék és a szennyezés, amivel a környeztet sújtjuk, a Kabbala Bölcsessége azt mondja, hogy nem ezek a tettek vezetnek mindenféle természeti katasztrófához és válsághoz.

Ami a természeti katasztrófákhoz és a válságokhoz vezet, azt kizárólag az emberi szintű kapcsolataink okozzák.  Az egymással szembeni gondolataink, az egymáshoz való hozzáállásunk és magatartásunk, hullámokat gerjeszt az emberi társadalomban és a természetben. A természet pedig annak függvényében reagál ránk, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.

Ha pozitívan viszonyulunk egymáshoz, és pozitív kapcsolatra törekszünk egymással, akkor a természet pozitív reakcióit fogjuk megtapasztalni. Ha viszont, negatívan viszonyulunk egymáshoz, azzal a céllal, hogy kárt okozzunk a másiknak és kihasználjuk a személyes haszon érdekében, akkor a természet negatív reakciót fogjuk megtapasztalni. Pont ez az, amit napjainkban tapasztalunk.

A természet négy szint szerint van felosztva: mozdulatlan, vegetatív, állati és emberi szintekre. 

Amennyiben késleltetjük annak a korrigálást, hogy pozitív kapcsolatokat alakítsunk ki egymás között, kezdve attól, hogy nem ártunk egymásnak, egészen a végtelenségig tökéletesített kapcsolatokig, ha ezt nem tesszük meg, akkor a természet negatív hatást fog gyakorolni ránk. 

Például:

  • Ha továbbra sem sikerül korrigálni a kapcsolatainkat, ami úgy értelmezhető, hogy ez idő alatt nem dolgozunk a többiek iránti gyűlöletünkkel, hogy magunkban felszínre hozzuk azokat, akkor továbbra is zavarok lesznek a természetben, például földrengések, vulkánkitörések.
  • Hasonlóképpen, ha elmulasztjuk korrigálni a vegetatív szintű kapcsolatainkat, ami úgy értelmezhető, hogy nem tudjuk megállítani magunkat, a mások való károk okozásában, akkor vegetatív szint merülnek fel problémák a természetben, például erdőtüzek.
  • Ha nem sikerül korrigálni magunkat az állati szinten, amit úgy értelmezhető, hogy háborúkba és konfliktusokba süllyedünk, akkor az állati szinten jelentkeznek majd a problémák a természetben, mint például egyes állati fajok kihalása, valami múltbéli betegségek újjáéledése, illetve új betegségek megjelenése.
  • A természet jövőbeli reakciója, a pozitív vagy negatív nekünk adott válasza, attól függ,  hogy mennyire tudjuk aktiválni emberi képességeinket, azaz azt a képességünket, hogy hogyan tudunk egymáshoz kapcsolódni a megosztó, egoista irányítás felett.

Ennek megfelelően, amikor az ember teljes rendszerét egy kicsiny világnak tekintjük, és a világot, mint a minket körülvevő környezetet, akkor látni fogjuk azt az integrációs szintet, amire nekünk embereknek szükségünk van a világgal szemben: hogy az egymással való kapcsolatunkat kell kijavítani: figyelmessé válni és pozitív kapcsolatban állni egymással, ahelyett az állandó, ellenséges egoizmus helyett, ami egyre jobban növekszik bennünk és egyre inkább megoszt minket.

Tehát, az integrációnak megfelelően, ami a bennünk lévő mozdulatlan, vegetatív, állati és emberi szinteken történik, azaz az egymás közötti kapcsolatban, a környezettel való kapcsolatban, és a természet egész rendszerével  kapcsolatban – ami teljesen körülvesz minket -, akár harmóniát is megtapasztalhatunk, ha pozitív emberi kapcsolatokat realizálunk, vagy ha nem így teszünk, akkor válságokat és csapásokat fogunk tapasztalni.

05 Sze 2019

Új Élet #1114 – A kapcsolat művészete a természetben Dr. Michael Laitman, Oren Levi és Yael Leshed-Harel beszélgetése

Összefoglalás: Minden összekapcsolódás, ami a természetben létezik, egyetlen, központi kapcsolatból származik, ami a kapcsolat a Teremtő és a teremtett lény között. A Teremtő az adakozás hatalma, egy spirituális erő, ami mindent összetart. Tőle származik, az a szikra, amely minden teremtményben létezik, és mindenkit arra kötele, hogy elfogadja a természet általános törvényeit, és mint egyetlen test kapcsolódjanak össze másokkal. A kabbala megtanítja nekünk, hogyan érhetjük el végső célunkat, ami egy átfogó, tökéletesített, kölcsönös kapcsolat, ami az anyag, az energia és a szellem egy magasabb szintjét eredményezi.

From KabTV’s “New Life #1114 – The Art of Connection in Nature”

02 Sze 2019

Spirituális Partzuffá válni

Ha formaegyezőséget akarok elérni a Fénnyel, és másoknak adakozni, akkor spirituális Partzuffá válok. Végül is korlátozom a megszerzési vágyamat, és másokhoz kapcsolódom, akik az én kilenc felső Szefirámmá válnak. És adakozom nekik a megszerzési vágyamon keresztül, a Malchutomon keresztül. És mindenki hasonlóképp tesz a tízesben.

Ezután a köztünk lévő kölcsönös kapcsolat révén létrehozunk egy hálózatot, “egy tízest”. Ez a tízes nem az egyes egyéneknek adakozására épül, hanem a kölcsönös csoport (csoportos) adakozásra. Ezzel az adakozás új szintjét érjük el, és a kölcsönös Szefira jelenik meg számunkra, a Keter Szefirája (a Teremtő), valamint a Teremtő által létrehozott kölcsönös Malchut, melyen keresztül adakozni akarunk Neki.

És akkor a tíz egy lesz. Ez egy tökéletes spirituális Partzuf, amelyben van egy lélek – nem mindegyikünkben egyénileg, hanem mindenki mindenkihez való kapcsolódásában.

Mindannyian olyanok vagyunk, mint egy sejt a testben. Azonban ha összekapcsolódunk, akkor egy olyan szervvé alakulunk, amely önmagában képes megismerni, hogy mi a Teremtő attitűdje e felé. Én magam által nem vagyok képesek megtapasztalni ezt, csak akkor, ha összekapcsolódom másokkal és megépítjük a rendszert a kapcsolatainkból. És akkor, ebben a rendszerben felfedhetem az adakozás erejét, a Teremtőt. Ez lesz a Kli, a lelkem. A lélek a Teremtő feltárásának eszköze.

Nincs mit adnom a Teremtőnek. Azonban azáltal, hogy másoknak adok, akkor felajánlom a Teremtőnek a helyet, ahol feltárulhat. Más szavakkal, feltárjuk Őt azzal, hogy megépítjük Őt a köztünk lévő kapcsolatban.

Via – Laitman Blog

26 jún 2018

A Felső Erővel való kapcsolat

thumbs_laitman_214

A Teremtővel való kapcsolat jele az öröm. Mivel a Teremtő teljes és tökéletes, nem is lehet más érzés a Vele való bármilyen kapcsolat elérésekor, mint a hála és az öröm. Még, amikor nehézségekkel szembesülünk, az is azért történik, hogy megértsük, hogy minden történés mögött Ő van, és hogy hozzáforduljunk segítségért. Ez már önmagában erőt ad ahhoz, hogy a nehézség felett is örömet érezhessünk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a Kabbala Bölcsessége az örök derű és öröm megszerzésének tudománya, mert a Felső Erővel való kapcsolat a célja és vezérlő elve.

Részlet a 2017.05.01 Brazil Kongresszus 5. leckéjéből

03 máj 2017

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel

Laitman_632_3

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.

KA

08 Már 2017

Egyensúly

thumbs_laitman_239

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat-rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.14

21 jan 2017

Magatok vetítitek ezt ki

thumbs_laitman_945

Nagyon fontos megértenetek, hogy amit láttok magatok előtt, magatok körül, az emberek, a növények, a házak, az összes csillag, a hatalmas világegyetem, valójában az érzékelt formában nem létezik. A Felső Erő által magatok vetítitek ezt ki, mindezek a bennetek létező világ, külső módon megjelenő formái. Az igaz valóság az erők bonyolult világa, ahol feltárul a létezés minden eleme közötti végtelen kölcsönkapcsolat, az erők végtelen harmóniája, melyet egyetlen elv, a Szeretet működtet. Ez a valóság, minden elemével együtt örök és teljes.

KA

 

12 dec 2016

Tíz Szfíra Tanulmánya

laitman_273_01

Felhívnám a figyelmeteket arra, hogy a most olvasandó könyvet úgy hívják hogy Tíz Szfíra Tanulmány azaz TES. Ez egy nagyon egyedi és különleges könyv a tökéletességnek megfelelő benne lévő Fény miatt. Baal HaSulam leírja hogy nincs a Zohár Könyvén kívül más fontos könyv, de én tudom milyen módon befolyásol bennünket . A Tíz Szfíra Tanulmánya jobban befolyásol bennünket, mint a Zohár, mert közelebb áll hozzám. Lehet hogy tévedek, de én ezt érzem hogy a TES a legfontosabb könyvünk. Látom hogy amikor elkezdjük, akkor felállnak a teremben emberek és elmennek, és nem tanulják a TES-t nem akarnak mélyebbre ásni a Tíz Szfíra Tanulmányába, mintha különböző módokon próbálnának megmenekülni ettől a könyvtől. Azonban mi nem tanulunk, mi összekapcsolódunk, feltárjuk a könyvet, kinyitjuk a könyvet, hagyjuk hogy befolyásoljon bennünket, hagyjuk hogy belénk ömöljön. Ezért kell óvatosnak lenni, nem szabad felállni és nem szabad azt mondani hogy ez nem az enyém, ezt nem tanulom,mert nem vagyok elég okos ehhez. Nincs ilyen! Nektek szükségetek van rá annak érdekében, hogy Fényt kapjatok belőle. Nézzétek meg amikor tanultok valamit ebből a könyvből, próbáljátok meg érezni a belső nyugalmát, a belső erejét. azt a hatalmas relaxációt és a tökéletességet ami le van ebben írva. Érezzétek azt hogy amikor olvassátok ezt a könyvet, akkor a tökéletesség árad belőle. Tehát ne próbáljátok megérteni hogy mi történik a könyvben! Nem! Hanem élvezzétek a Teremtés csodáját, a szimfóniáját a Teremtésnek amit Baal HaSulam leírt számunkra, s ahogy ő kifejezi számunkra a Teremtés tökéletességét ezen a módon!
2016.06.20. Részlet a Reggeli leckéből

20 jún 2016

Azt kutatjuk miért élünk

laitman_572_02

Mi azt tanuljuk, hogy egyetlen dolog lett megteremtve a kapni akarás, az örömre való törekedés és ez az örömre való törekvés, ez a teljes teremtés. Ez hozta létre a mi világegyetemünket, a Fényt, ebből lett megteremtve az anyag, amely ellentétes magával a Teremtővel, minőségét tekintve. Ebből jött létre az ásványi, növényi, állati és végül pedig a beszélő szint. Ezek formálták meg az egyre erősebben működő kapni akarást.

A kapni akarás, amikor elérte a beszélő szintet, akkor nagyon sok állapoton keresztül fejlődött egészen addig, amíg el nem kezdtük érezni, a problémákat, melyek egészen más fejlődést hoztak. Majd pedig majdnem 6000 évvel ezelőtt, az egyik emberi lény, akit Ádámnak nevezünk, ő úgy találta, hogy ugyanaz az ego, ugyanaz a kapni akarás létezik minden emberi lényen belül. Föltárta ezt először egy negatív formában, majd azt hogy mit hogyan lehet korrigálni, és ha teljessé tesszük a fejlődésünket, akkor fel tudjuk nyitni a szemünket a természet általános erejére. Ez az, ahogy a Kabbala Bölcsessége aztán föltárult.

Ez a kapcsolatnak a bölcsessége valójában. A mi lényegiségünknek megfelelően nevezhetjük a természet erejének, azaz pozitív erőnek amely teljes egészében kiegészíti a negatív erőt, amely az Istenség felismerése. Mi ezt az erőt feltárjuk, mint egy rendszert, és a két erő között valójában elkezdjük megérteni, azt hogy a valóság hogyan működik. Elkezdjük feltárni a Felső Erőt, amelyet így a középső vonalnak fogunk nevezni és mi a két erő között, – a plusz és a mínusz között – haladunk előre, ez az Adakozás Ereje. Ez a Kabbala Bölcsessége. Ami valójában magába foglalja az összes többi bölcsességet, az összes tudományt, hiszen a természetről általánosságban beszél. Az emberekhez a hiányon keresztül érkezik el mindez és az emberiség nem is képes a negatív erőkkel megbirkózni enélkül. Ezért a hiányból kezdjük el kutatni a megoldást egészen addig, amíg a természetben nem találjuk meg ennek ellensúlyozására a Pozitív Erőt. Az egyénnek ez úgy tárul fel, hogy a saját egyedi individuális természete, valóban csak egy vágy, semmi más. Egy vágy arra, hogy felfedezze mi az életnek a célja. Akikben ez felébred azok az emberek állandóan azt kutatják majd miért élnek. Mindenen ember, aki Kabbalista lett azok az élet értelmét kutatták.

Rav Michael Laitman 2016.05. NJ 6. congress

btKA

04 jún 2016

A félelem, amely szomorúságba fordul

thumbs_laitman_945

Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.

Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.

20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.

Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.

Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.

Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon –  a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.

/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./

Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.

Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De  a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!

Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.

A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.

Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.

Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.

Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.

Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk.  Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.

Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül!  Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.

Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.

Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.

Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot.  Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.

Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.

Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.

Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne  jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.

Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.

A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.

Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.

A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.

Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.

A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.

Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…

  1. 2016. 03. 16.

Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul

KA

15 Már 2016

85 queries in 0,501 seconds.