Kérdés: Noha csak magamra gondolok, ezért nem tudok őszintén kérni a barátokért, mégis mechanikus módon megpróbálom megtenni, amit tanított ön nekünk. Így is elégedettséget okozunk a Teremtőnek?
Válasz: Igen. Nem számít, milyen szinten vagyunk, még ha a legalacsonyabb fokon állva igyekszünk is elégedettséget adni Neki, éppen kicsinységünk miatt szerzünk örömöt, mint a kisbaba, aki anyjára mosolyog, és az anyát elönti a boldogság mindattól, amit csecsemőjétől kapott.
Ezért a szint, ahol tartunk, nem jelent semmit. Éppen ellenkezőleg: amikor “kicsik” kezdők vagyunk, apró lenullázásaink által nagy gyönyörűséget okozhatunk a Teremtőnek. Minden sokkal nehezebbé válik, amikor magasabb szintre jutunk.
Megjegyzés: Azt mondja ön, hogy az embert csak úgy lehet korrigálni, ha abból a szemszögből vizsgálja az életét, hogy mit tesz a lelkével. Vagyis, amikor bűnt követek el, akkor látom, hogy mit okoz ez az örök részemnek (lelkemnek), amikor feltárom az ok-okozati összefüggés teljes képét a maga teljes terjedelmében, és nem egy rövid életszakaszban.
Válaszom: Az ember már az élet egy rövid szakaszán belül is úgy érezheti, hogy minden kölcsönkapcsolatban van, megértheti, hogy egy közös rendszerhez kapcsolódik, és elkezdheti felismerni, hogy minden más ember az ő része, hogy az élet rövid és hamarosan rájön – akár ebben az életben, akár azután –, hogy azzal, hogy másoknak árt, alapvetően önmagának árt.
Ráadásul ez a legközvetlenebb kár, amit önmagának okoz, mert a valóságban mindannyian egy egészet képviselünk. Csak nem látjuk ezt a rendszert, mert akkor tárul fel előttünk, amikor elhagyjuk a testünket.
Az ember elkezdi elsajátítani a test elhagyásának tulajdonságait akár ebben az életében, akár a test halála után, ha lehetőséget kap, hogy ezt valahogy érezze.
Ez lehetséges. Ezzel foglalkozik a Kabbala – egy módszer, amellyel elsajátíthatjuk azt az érzést, hogy egyetlen egész részei vagyunk. Csak ebben az esetben az ember másként viszonyul másokhoz, mint önmagához. Így van megírva: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, mert így jutunk el az egyetlen helyes állapothoz, amely valóban létezik a világegyetemben, csak el van rejtve előlünk.
A titkos világ – az, amelyet nem érzünk – mindannyiunkat egyetlen egészként, egy test sejtjeiként foglal önmagába.
A KabTV „. Az ártatlanság vélelmének feltárulása” 2010/3/10
Kérdés: Tulajdonképpen mi az ima lényege? Hogyan hozhat létre a tízes egy közös imát, amivel örömet okoz a Teremtőnek?
Válasz: Az ima egy kérés a szívben, az, amikor valóban az igazi kérést intézem a Teremtőhöz. Mint a kisgyerek, aki sír az anyjának, noha nem is tudja, hogy kihez fordul. De a gyerek egy test volt az anyával, kapcsolódik hozzá, és az anyát keresi könnyeivel. Az anya pedig meghallja őt.
Ugyanez a helyzet velünk is. A Teremtőhöz kell fordulnunk, mivel Ő hozott minket létre. Leestünk a Bina minőségéről a Malchut szintjére, most pedig megint fel akarunk emelkedni a Bina magasságába. Ezt az emelkedést tudatosan kívánjuk megtenni.
Az egyre magasabb szintre emelkedés spirituális folyamat, hiszen egoista vágyunk(Malchut) fölé kell emelkednünk, egészen a Teremtő minőségéig (Bina). Ez az, amit meg kell cselekednünk, és amire kéréseinknek irányulnia kell.
Kérdés: Ha úgy kell sírnunk a Teremtőnek, mint a kisbabák, akkor soha nem fogunk felnőni? Mindig gyerekek maradunk?
Válasz: Természetesen. Mindig teremtmények maradunk, és sosem mi leszünk a Teremtő. De szeretnénk felemelkedni a Teremtő szintjére. Ez fejlődésünk végső célja. Tegyünk rá kísérletet! A Teremtő is azt akarja, hogy sikerrel járjunk.
Kérdés: Hogyan nyűgözhetnek le minket a barátok, és hogyan kaphatunk tőlük inspirációt?
Válasz: Attól függ, mennyire értékeled a barátodat, mennyire nagy a szemedben. Így ihletet kaphatsz tőle, és energiádként használhatod az állapotát. Ez a mi életünkben is előfordul.
Kérdés: Felfedezem, hogy egy barátom szeret engem, ez az érzés a Shechina? Hogyan emlékezhetünk erre a szeretetre a változó kapcsolatok hátterében?
Válasz: Amikor egy barátod irántad való szeretetét érzed, akkor képesnek kell lenned azt értékelni, azonos szintre emelni magad, megfelelően bánni vele, és neki is ugyanígy kell bánni veled. Össze kell kapcsolnotok hozzáállásaitokat egymáshoz, hogy a Teremtő feltáruljon köztük.
Kérdés: Ha nézeteltérések és feszültségek támadnak bennem a barátokkal kapcsolatban, fel kell-e hoznom ezt a csoportban való megbeszélésre, vagy elég a belső munka magamban?
Válasz: Alapvetően a belső munka elég ahhoz, hogy a történéseken felül kezd el korrigálni magad. Ha azonban ez nem megy, akkor fordulhatsz a csoporthoz. Ezeket az állapotokat egyedül vagy másokkal együtt kell korrigálnod. De korrigálni kell őket.
„Az egység és szeretet lényege a vágy, amikor mindenki jót tesz a barátjával; nem beszélhetünk a vágyak különbözőségéről az ő körükben, mindannyian egyetlen vágyban találkoznak, és ezáltal benne foglaltatnak a felső erőben, ami az egység célja.” (Breszlavi Nachman Rabbi: Likutei Halachot (Válogatott szabályok))
Pontosan egymás kitöltése és az egymás vágyaiban való benne foglaltatás az, amelynek segítségével fokozatosan elérjük a Teremtőt, és benne foglaltatunk az Ő vágyában, az Ő egylényegűségében.
Nincs más út, hogy eljussunk ebbe az állapotba. Minden másnak hátat kell fordítanunk, és másodlagos fontosságúnak tekintenünk. Csak ezeket a tetteket kell végrehajtanunk. Bele kell vetni magunkat a cselekvésbe, és sikerrel fogunk járni.
Kérdés: Azt mondta, hogy olyan tisztán imádkozzunk a barátainkért amennyire csak lehetséges. Ez valójában azt jelenti, hogy meghívjuk a Teremtőt a szívünkbe és elménkbe, hogy közelebb érezzük magunkhoz a barátokat?
Válasz: Azt akarom, hogy a Teremtő cselekedjen a szívemben, fejemben, elmémben, az egész testemben, hogy Ő irányítsa lépéseimet, gondolataimat, a szívemet, hogy velem legyen mindenben, minden tervemben és cselekvésemben!
Valójában pontosan ezt teszi a Teremtő, de ezt felszínre is kell hoznunk. Éppen azt akarjuk, hogy átjárja egész lényünket, a szívünket és az elménket egyaránt. Arra vágyunk, hogy Ő irányítson és határozzon meg mindent.
Aszerint haladok, amit a Teremtő kigondolt számomra. Csakis Neki adom meg magam, azaz megszorítom önzésemet és átadom neki a cselekvést, hogy azt tegyen velem, amit akar.
Kérdés: Ellenőrizhetem magam, hogy teljesítem-e a kölcsönös garanciát? Vagy csak a barátaim képesek erre?
Válasz: A csoport felmérheti, hogy teljesíted-e a kölcsönös garanciát vagy sem. Ezt nem teheted meg magad. Csak a csoporton belüli kapcsolatod teszi lehetővé, hogy érezd, mennyire vagy a kölcsönös garanciában.
Kérdés: Hogyan lehetek biztos abban, hogy a kölcsönös garancia hajója jó irányba halad?
Válasz: Abból, amit a barátaidban érzel. Ha úgy érzed, hogy felvidíthatod, összekapcsolhatod, a cél felé irányíthatod, inspirálhatod őket, akkor ez alapján vonsz le következtetéseket.
Ha meglátod tetteid eredményét a barátaidon, akkor biztosan jelezni fogja ez neked, hogy helyesen cselekszel-e, és milyen mértékben.
Kérdés: Mivel tölthetjük ki felebarátunkat? Mit adhatunk neki?
Válasz: Csak egy dolgot tehetünk felebarátunkért. Ő a spiritualitásba való felemelkedésre törekszik, és ez az, amit nekünk is kívánnunk kell neki. Szándékunk kell legyen arra, hogy segítsük ebben.
Nem kell elvinnem étterembe! Segítenem kell neki a spirituális felemelkedésében, mert ez minden, amit el akar érni. Én is mindössze ezt szeretném. Ezért vagyunk együtt.
Nemzetközi Kongresszusból „Emelkedjünk önmagunk fölé” 2022.06.01 „A Teremtő megközelítése a köztünk lévő kapcsolat hálózatán keresztül” Első lecke
Kérdés: Milyen spirituális szükségletek miatt szorulunk rá, a kölcsönös garanciára (Arvutra)?
Válasz: Muszáj egy spirituális edényt (klit) építenünk, amelyben érezhetjük a Teremtőt és a Felső világot. Ahhoz, hogy ezt véghez vigyük, kapcsolódnunk kell egymáshoz.
A helyes kapcsolódást „kölcsönös garanciának” hívjuk. Az egyén saját egoizmusa fölé emelkedését pedig „értelem feletti hitnek”.
Talán érdemes többször meghallgatnod ugyanazt a leckét. Próbáld meg összeszedni, ami az előadás különböző pontjain elhangzott, és akkor belső megértésre, valódi tudásra és érzésre teszel szert.
Nemzetközi kongresszusról „Emelkedjünk önmagunk fölé” 2022.09.01 „A kölcsönös felelősségben végzett munka” 6-ik lecke
Az Oroszország és Ukrajna közötti háború zavarba ejt, nyugtalanít, és főleg aggódom, nagyon aggódom. Sok tanulóm van mindkét országban, és mindegyikük iránt mélységi aggodalmat érzek.
Ez a két nemzet, oly sokáig élt egymás mellett, oly sok közös van bennük. Sok mindenen mentek keresztül, de nem gondoltam volna, hogy egy tomboló háborúba torkollnak. Bármennyire is megvalósíthatatlannak tűnik ma, az egyetlen megoldás még mindig az, hogy felülemelkedünk az egónkon és egyesülünk, hiszen végül is csak az ego adja meg a táptalajt ebben a konfliktusban.
Hacsak mi, az emberek – de nem csak az érintett országokban élők – nem emelkedünk az egónk fölé, a háború átterjed más országokra is, és szörnyű következményekkel járhat. Ahogy Richard Sherriff, a NATO korábbi főparancsnok-helyettese mondta, a helyzet “katasztrofális háborúvá fajulhat… olyan méretűvé, amilyenre 1945 óta nem volt példa Európában”.
Pontosan azért, mert két olyan nemzet, amelyekben oly sok a közös – vallás, összefonódó házasságok és egyebek – még is azt hangsúlyozza, ami elválasztja őket, a helyzetet az egész világra nézve baljóslatúnak látom. Olyan falat építenek maguk közé a szívükben, amelyet később nagyon nehéz lesz lebontani.
De a most kirobbanó gyűlölet ellenére végül nem lesz más választásunk, mint felülemelkedni és egyesülni. A gyötrelem és a kirobbanó düh ellenére a háború fel fogja gyorsítani a felismerést, hogy a boldogságra egyetlen esélyünk van, és az nem a mások elpusztítása.
A negativitás soha nem hozott pozitív eredményeket. Ezért van az, hogy végül minden fél megadja magát a kimerültségnek és a kétségbeesésnek, és megegyeznek abban, hogy megpróbálják a kölcsönös megfontolás – sőt – a kölcsönös törődés útját. Remélem, és imádkozom, hogy ez hamarosan bekövetkezik, és a lehető legkevesebb áldozattal.
Amikor tanárom, RABASH elhunyt, sok jegyzetet hagyott hátra, amelyekben leírta gondolatait. Néhány év elteltével ezeket “Válogatott jegyzetek” címmel adtam ki. Van egy, amely ma különösen aktuálisnak tűnik, és amelynek a “Mások szeretete” címet adtam: Ránézek egy apró pontsorra, amelynek a címe “mások szeretete”, és elgondolkodom rajta. Mit tehetek, hogy segítsek az embereken? Ahogy a társadalomra nézek, látom az emberek szenvedését, betegségeit, fájdalmait, és az egyének szenvedését, amelyet a kollektíva, vagyis a nemzetek közötti háborúk okoznak. S az imán kívül nincs mit adnom.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
