Kérdés: Gyakran mondod, hogy ne keverjük össze a saját munkánkat a Teremtő munkájával, ne vegyük át az Ő munkáját. Mit jelent ez?
Válasz: A munkánk arra irányul, hogy a Teremtő iránt érzett akut hiányt érezzük, hogy minden egyes következő cselekedetet végrehajtson rajtunk. És semmi másra. Hiszen minden spirituális munka a Teremtő munkája. Még úgy is nevezik, hogy „a Teremtő munkája”.
De vajon az ember nem tesz semmit? A vágyaiban erőfeszítéseket tesz, hogy a Teremtő (a fény) dolgozzon rajta. [343954] A KabTV „Kaptam egy hívást. A Teremtő munkája” című műsorából 2010. 9/6.
Ha a közös Kli tökéletes lenne, akkor ideális esetben mindenki száz százalékosan a másiknak szentelné magát. És ha valaki ezt figyelmen kívül hagyja, akkor mindenkinek árt a saját részével.
Minden törött minőség belép az összes többi minőségbe. Ez azt jelenti, hogy mindenkibe bele van foglaltatva mindenki más.
A törés révén a Kli (edény) egy valóban csodálatos állapotot nyert el – egyetemes összekapcsolódást.
Jelenleg ez a kapcsolat nem aktív, de létezik! Ez a törés állapota.
Más szóval, még most is mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, és nincs elválasztás közöttünk; nincs egyetlen lélek sem, amely ne lenne belefoglalva az összes többi lélekbe. Mindössze a megfelelő kapcsolat helyreállítására van szükség.
Baal HaSulam azt írja, hogy nincs általános korrekció az egyes emberek személyes korrekciója nélkül. Ez egy abszolút törvény, amelyet mindenkinek meg kell valósítania, és akkor mindenki másban is megvalósul.
És ha csak egy ember nem valósítja meg, akkor mindenki korrigálatlan marad, olyan mértékben, amilyen mértékben ő is benne van foglalva mindannyiukban. [343777] A Napi Kabbala leckéből 5/6/2025, Baal HaSulam írásai, „Az Arvut (Kölcsönös Garancia)”
Kérdés: Amikor az ember eléri a Teremtővel való összetapadás állapotát, nincsenek barátai, csak ő és a Teremtő. Hogyan illeszkedik ez a kölcsönös garanciáról szóló munkához?
Válasz: Hogyan juthat el egy közönséges, egyszerű, nem különösebben jó vagy rossz egoista, akiben valami ismeretlen iránti vágy fejlődött ki, ahhoz, hogy szükségét érezze, hogy másokkal összekapcsolódjon, hogy egyetlen edénnyé váljon, hogy korrigálja az egóját?
Elhozzák egy csoportba. Ez nem tőle függ, ez felülről van elrendezve, még ha az ő szemszögéből ez véletlennek is tűnik.
A csoportba kerülésnek köszönhetően fokozatosan hallani kezd. Néha ez több évig is eltart.
Még mindig sokan vannak, akik annak ellenére, hogy évek óta velünk vannak, még mindig nem hallják igazán.
Minden a körülölelő fénytől függ – mennyire befolyásolja az embert, mennyire törődik a csoport az egyes tagok korrekciójával. Ha a csoport egoista individualistákból áll, ahol mindenki csak magára gondol, és a csoporton belül még nem gyulladt ki a kölcsönös garancia akár minimális szintjének szükségessége, amely nélkül lehetetlen átlépni a Machsomot, akkor minden egyes ember megreked a Teremtő felé irányuló magánjellegű törekvésében.
„Adok, dolgozom, terjesztek, fordítok, megteszek mindent, amit kérnek tőlem, hol van hát az, ami jogosan jár nekem?” És jogosan mondja. „Csak mondd meg, hogy mit tegyek, és én megteszem!” De a csoport nem fedte fel az egyetlen Kli-be való egyesülés szükségességét. Enélkül pedig nincs spirituális elérés.
Lehet, hogy száz ember ül együtt, de csak tizenöten vannak kölcsönös garanciában. De ha több ember őszintén akarja ezt, még ha kevesen is vannak, viszonylagos feltárulást kapnak.
Másrészt meg kell értenünk, hogy a számítás már nem csak velünk, hanem az egész világgal történik, és most más feltételek vonatkoznak arra, hogy hogyan lehet a világgal, mint egésszel összhangban haladni.
Más szóval, ez terjesztés kérdése lesz, hogy mennyit fektetünk bele.
A Napi Kabbala leckéből 2025.05.07., Baal HaSulam írásai, „Az Arvut (Kölcsönös Garancia)”
A csoport azok az emberek, akik valamilyen módon megállapodnak abban, hogy elérjenek egy célt, amelyet a Teremtővel való összetapadásnak neveznek. Ez egy potenciális megállapodás. Még nem érték el, és még csak nem is értenek egyet vele, de meghatározzák maguk számára, hogy ez valóban a cél.
Ezt mondják a hiteles források, és úgy érezzük, hogy ennek így kell lennie. Tehát kezdjünk el kiépíteni magunkban néhány mechanizmust, néhány munkaszintet, és alkalmazzunk erőfeszítést, hogy közelebb kerüljünk a célhoz.
Persze, végül rájövünk, hogy a fejlődés csak a fény segítségével történik, amely korrigálja, szabályozza és összekapcsolja Adam HaRishon minden részét.
Minden cselekedetünket aszerint fogjuk meghatározni, hogy mennyi korrigáló fényt tudunk magunkra vonzani.
Ennek megfelelően a cselekedetek többé-kevésbé fontosak lesznek, olyanok, amelyekre állandóan gondolnod kell, és olyanok, amelyekre nem mindig tudsz gondolni.
Minden alkalommal más-más feltárulás, az eszközök más-más megértése, de mindig a helyes megvalósítás. Ez abból áll, hogy a fény ellenőrzi és kijavítja a Kelim-et, nekünk pedig olyan cselekedetekkel kell magunkhoz vonzani azt, amelyek ezt a legelőnyösebb módon érik el.
A Napi Kabbala leckéből 2025.05.13., Baal HaSulam írásai – Az Arvut (Kölcsönös Garancia)
Kérdés: Hogyan lehet folyamatosan fenntartani az egység állapotát a tanítóval, a barátokkal és a Teremtővel?
Válasz: Próbáld meg megtalálni azt a belső pontot magadban, amely most ébredezik, és megvilágítja az utat, amely a Teremtőhöz vezet; ragadd meg, és soha ne engedd el.
Az egység ezen pontjaiból épül fel az út. Ez egy olyan út, amelyen egyre erősebbek leszünk, és egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz. Minden ember egyedi módon kapcsolódik Hozzá, olyan formában, amely csak az adott egyén és a Teremtő között létezik. Az embernek folyamatosan kérnie kell ezt az egységet.
A következő kapcsolódási pont az úton attól függ, hogy a szívem mennyire áll készen rá, vagyis mennyire korrigált az összes előző ponthoz való hozzáállásom révén, amelyen már áthaladtam. A Teremtő iránti vágyakozásom az az erő, amely minden zuhanás után visszahoz az egységbe. És ha nem vagyok egységben, akkor állandó imádságban kell maradnom.
A szívnek a felsővel való egyesülésre való felkészültsége megköveteli annak kitágulását, és a szív kitágul a csoportban lévő barátokkal vagy a tízessel való egyesülés iránti vágyam által.
A Napi Kabbala lecke 2. részéből 2025.05.05., Baal HaSulam írásai – „Dolgok, amik a szívből jönnek”
Kérdés: Egy bizonyos időpontig minden kongresszus a felkészülési időszakhoz kapcsolódott. Most pedig a kongresszusok egy új időszakot jeleznek – a korrekció időszakát. Mindenki érzi, hogy valami új van kialakulóban. Mi ez, és hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni ebből az állapotból?
Válasz: A világ még nem érti, hogy a fejlődés egy teljesen új szakaszában van, amelyet minőségi változások jellemeznek. A világ korábbi egoista fejlődésének időszaka véget ért. A régi paradigma véget ért; az a paradigma, ahol a több hatalom, pénz és tudás azt jelenti, hogy több bizalmad van a jövőben, több hatalmad, gazdagságod és minden másod van.
Mindezek az önző felhalmozások, értékek, hatalom és eredmények semmit sem jelentenek az új világban, mert az erőt és a sikert másképp határozzák meg benne. A teremtés részei, a természet minden része közötti helyes kölcsönhatás mértéke határozza meg őket. Ezt már most is látjuk az ökológiában, a társadalomban és az országok között – mindenhol. Vagyis, aki tudja, hogyan kell mindenkivel helyesen együttműködni, az túlél és sikeres lesz. Ez a globális természet törvénye, és most léptünk be ebbe az új szakaszba.
Például egy gyermek egy bizonyos korig, mondjuk három-négy éves korig nem érzi a többi gyermeket. Azok csak lehetőséget jelentenek arra, hogy elvegyen tőlük valamit, ennyi az egész. Nem érti a velük való kommunikáció lehetőségét.
De négy-öt éves korától kezdve barátokat szerez. Játszik velük, közelebb akar kerülni a barátaihoz, és együtt akar csinálni valamit. Lassan eltávolodik a dadusoktól, és közelebb kerül a barátaihoz. Ettől kezdve a barátok nagyon fontos helyet foglalnak el a gyermekek környezetében. Ezután kialakulnak a vezetők, mindenféle csoportokra, alcsoportokra való felosztás, és így tovább. Vagyis az ember már kezd társassá válni.
Az emberiségben ma ilyen átmenet zajlik az egyéni, egoista fejlődésből a társadalmi fejlődésbe, amely négy-öt éves korban kezdődik. Most mindent a helyes interakciók fognak meghatározni, nem pedig a szövetségek kialakítása, mint a: „Én ellened vagyok szövetségben a többiekkel, mert keményebb vagyok nálad”. Nem! Nevezetesen a teremtés részei közötti helyes, harmonikus kapcsolat a természet általános törvényének megfelelően. Vagyis a természethez kell igazodnunk.
És ez a harmónia arra kényszerít majd bennünket, hogy egyre inkább környezetileg korrektek legyünk, hogy illeszkedjünk a természet teljes képébe. Az ilyen holisztikus szemléletre nagy szükség lesz, különben nem fogunk túlélni. Az emberek látni fogják, hogy minden probléma – banki, társadalmi, politikai, családi –, minden összeomlás pontosan azért van, mert át kell térnünk a kapcsolatok új rendszerére. Ez a rendszer teljesen ellentmond a természethez, önmagunkhoz és másokhoz való egoista, állatias hozzáállásunknak. Ezért át kell alakítanunk magunkat, szociálisakká kell válnunk, és úgy kell gondolkodnunk, hogy a társadalom haszna az én hasznom, a társadalom egészsége az én egészségem, és a társadalom sikere az én sikerem.
Ez olyan nehéz! Még lehetetlen is! Ezért még jobban meg kell törnünk magunkat. Először is, fel kell ismernünk, hogy ez a helyzet, és nem tudunk elmenekülni. Hirtelen egy ilyen világban találjuk magunkat. Mit kezdjünk hát vele? Meg kell találnunk néhány rejtett erőt a természetben, amelyek segítenek nekünk abban, hogy helyes kommunikációban legyünk a természettel. Ezeknek az erőknek a megtalálása az emberiség mai feladata. Nem látjuk őket tisztán, közelről, valójában, ezért éppen ez elől a feladat elől próbálunk menekülni, vagyis „nem lehet megoldani, tehát nincs is probléma, tehát becsukjuk a szemünket”. Ez nem fog működni! A struccpolitika itt nem fog működni, mert az egész fejlődés ebbe az irányba halad.
A Kabbala saját megoldási módszert kínál. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy ő a helyes, és nem erőltet diktatórikus módszereket. Csak azt mondja ki, amit fel tud ajánlani: „Ellenőrizz le engem. Nézd meg magad. És ha igen, fogadd el és valósítsd meg.” Ennyi az egész.
KabTV – „Kaptam egy hívást. Az új generáció kongresszusa”, 2010.08.22
Kérdés: Miért van az, hogy amikor különböző emberek ugyanazt a kérdést teszik fel neked, más és más választ adsz?
Válasz: Én egy választ adok, de különböző szinteken. Nem vagyok kétarcú, nem hazudok. Ez attól függ, ki teszi fel a kérdést, és kinek szól a válasz: egy kicsinyeknek, egy felnőttnek, férfinak, nőnek – és így tovább.
Vagyis a válasz különböző változatai léteznek. Elvben a válasz egy, de annak külső megnyilvánulása változhat.
[343484] Forrás: KabTV „Kaptam egy hívást – Egy kérdés és sok válasz rá” (2010. szeptember 7.)
Kérdés: Mindaddig, amíg egy embernek nincs „Szívben lévő pontja”, nem hallja meg a Kabbalisták hívását. Van rá lehetőség ezt felébreszteni?
Válasz: A felébresztés kizárólag a terjesztésen és a belső munkán keresztül történik azok között, akiknek már van szívben lévő pontjuk. Ha mi egymással a bensőnkben összekapcsolódunk – és ezt már világszerte több millió ember a felébredt szívben lévő pontjukkal megtette –, ha felismerjük, hogy az egyetlen út önmagunk felemelésére az, hogy egymást kölcsönösen támogatjuk, akkor ezzel mások számára is inspirálóvá válunk. Ezek az emberek érezni fogják, hogy a belső lényük életre kel.
Képzeljünk el egy testet, ami az eszméletvesztés állapotában van, és újra feleszmél. Szervek, amelyek felébrednek, magukkal húzzák a többit is, és segítik őket regenerálódni. Ugyanígy működik ez nálunk is. Fel kell emelnünk magunkat egy magasabb tudatossági szintre, el attól a tudattalan állapottól, amely a Teremtő érzékelését illeti. Fokozatosan elérünk egy pontra, ahol más emberek is elismerik, hogy létezik egy olyan állapot, amely túlmutat a jelenlegi valóságunkon, és hogy mi képesek leszünk egy magasabb szintre emelkedni. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ebben az életben teljesen mást tapasztaljunk meg – magunkat örökké és tökéletesen létezőként.
Az emberi földi élet nem vész el; inkább kiegészül a magasabb világok érzékelésével, ahol érzékeljük azt az erőt, amely ezt a világot irányítja és a valóságot formálja.
Kérdés: Ha a Teremtő felébreszti a szívben lévő pontokat, hogyan tehetjük ezt meg Érte?
Válasz: Ezt nem érte tesszük! Amikor mi a Teremtő erőterét aktiváljuk, egymással összekapcsolódva, és az összekapcsolódás érzése eláraszt minket, felébresztjük másokban is a pontokat, amelyek még nem fedték fel önmagukat. Mi aktiváljuk az egész mezőt!
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy abszolút mindenkinek van egy szívben lévő pontja?
Válasz: Abszolút igen. Másképpen nem létezhetnének az emberek.
Kérdés: Tehát akkor minden szívben lévő pont egyforma, anyagi helyzettől és társadalmi státusztól függetlenül?
Válasz: Igen, ez teljesen független az evilági feltételektől. Megvalósításukban azonban különböznek, mivel a közös lélek különböző részeihez tartoznak. De fejlesztésük és korrekciójuk módja megegyezik – csupán mindenki egyénileg érzékeli.
Kérdés: Vajon Baal HaSulam és Rabash pontjai is azok, csak eltérő megnyilvánulási szinteket képviselnek?
Válasz: Tény, hogy ők előtted valósították meg magukat, és te ezt később fogod megtenni. Na és? Végül mindenki ugyanazt a szintet éri el. Ha mi összekapcsolódunk egymással, akkor mindenkit magunkba foglalunk. Ezért nem létezik kivétel vagy kiváltság – mindannyian egyenrangúak vagyunk a spirituális fejlődésben.
Részlet a beszélgetésből: „Csörgött a telefonom. Szívben lévő pont.”
Kérdés: Mit jelent az Egyiptomi száműzetés a barátokkal való kapcsolatban?
Válasz: Az Egyiptomi száműzetés az az állapot, amikor az ember nem tud igazi kapcsolatot létesíteni a barátaival, mert a Fáraó közöttük áll és uralkodik felettük. Ebben az állapotban az ember kényszerítve van arra, hogy a Fáraónak dolgozzon a barátai helyett, ami őt egyfajta rabszolgaságra ítéli.
Az ember először egy bizonyos fokú elégedettséget érez ebben a száműzetésben. Ő nem törődik a barátaival, hanem inkább a Fáraóra – a Királyra – koncentrál, aki neki egy állítólagos jó életet és egoista kiteljesedést ígér. Ez a kiteljesedés csillapítja az irigységét, vágyát, ambícióit és a késztetést a hatalom és tekintély megvalósítására. Leköti magát a Fáraóhoz, és készen áll őt szolgálni.
Az ember elkezdi fokozatosan felismerni, hogy ez az élet nem teljesíti ki. Észreveszi, hogy nem fejlődik és a Teremtés valódi célját nem teljesíti. Ez a felismerés ahhoz vezet, hogy rosszul érzi magát a száműzetésben. Ahogyan az Írások is mondják: „És Izrael fiai felnyögnek a nehéz munka alatt”, amint észreveszik, hogy a hatalmas városok, mint Pitom és Ramses, amik a Fáraónak épültek, számukra szegény és boldogtalan városokká váltak.
Minden, ami fel lett építve, nem hajt számára hasznot, hanem pontosan az ellenkezőjét: fenyegeti őt a veszély (veszély: sakan, szegény: miskin), hogy mindörökre Egyiptomban ragad ebben az egymás iránt érzett ellenszenvben, az értelmetlen, boldogtalan életben. Ezek után elkezd vágyat érezni a fejlődésre, megváltoztatni ezt az állapotot és elérni a megváltást.
Attól a pillanattól kezdve, ahogy elkezdjük ezt felismerni – kinyílik Mózes (a szívben lévő pont), aki az Egyiptomi rabszolgaságból egy másik helyre szeretne szökni. Ez azt jelenti, hogy a Mózesi-tulajdonság az emberben leválasztódik a Fáraóról, vagyis az Egóról, és elkezd önállóan növekedni, azzal a szándékkal, hogy másokat is felszabadítson az Egyiptomi fogság alól. Így kezdődik a harc Mózes és a Fáraó között.
A Fáraó és Mózes harcolnak egymás ellen, és közöttük áll a Teremtő. Az egyik oldalon megkeményíti a Fáraó szívét, a másik oldalon megerősíti Mózest és azt mondja neki: „Ne félj, együtt megyünk a Fáraóhoz!” Így tanítja a Teremtő Mózest, hogy az arany középúton maradjon.
Az egyik oldalon a Fáraó ereje áll, a másik oldalon a Teremtő ereje, és Mózes közöttük növekszik, keresztülmegy a tíz egyiptomi csapáson, amelyek segítenek neki alapvető tulajdonságokat fejleszteni. Amikor aztán megszabadul, csatlakoznak hozzá további tulajdonságok is, amelyek szintén készen állnak elhagyni Egyiptomot.
Tehát eljutunk egy állapothoz, amikor már nem elégszünk meg azzal, hogy egyszerűen megszabadultunk a Fáraó alól – az egoista tulajdonságainktól, amelyektől elszakítottuk magunkat. Ezután meg kell tanulnunk elsajátítani az adakozás tulajdonságait, amelyek a Tóra kapujához vezetnek.
Ez azt jelenti, hogy a Fény, amely a Forráshoz vezet vissza, elkezd hatni ránk, és elkezdjük ezt magunkhoz vonzani. Az egymással való kapcsolatunkat el kell mélyíteni. Elkezdünk egy nagyon erős kapcsolatot felépíteni.
Az egyiptomi száműzetés abban mutatkozik meg, hogy elkezdjük egymást megvetni, különösen József alakjában – a középső vonal kezdetén. Elszeparálódunk egymástól. A száműzetés már azzal a felismeréssel kezdődik el: „Milyen jó és kellemes a testvérekkel együtt lenni” – egy felismerés, amely csak Józsefben van.
József szeretné az összes testvérét, „a kilenc első Szfirát”, saját magával összekötni, mert ő maga az utolsó Szfira, a Jessod. Ezért mondja: „Milyen jó és kellemes a testvéreimmel együtt lenni.” Ha egyesíti őket, megszületik a spirituális edény.
Ebből kifolyólag Egyiptomban még mélyebb kapcsolat valósul meg, amikor a hét szűk esztendő eljön, és rájönnek, hogy van egy közös gyűlölt ellenségük – a Fáraó. Ha az egótól, az önző vágyaktól megszabadulnak, és készen állnak egymással összekapcsolódni, mint egy szívvel rendelkező ember, kölcsönös garanciával, akkor megteremtik a feltételeket a Tóra befogadásához – ez a következő lépés a kapcsolatukban.
Minden egyes alkalommal erősebb lesz a kapcsolatuk. Az összes bűnük, amelyekkel a sivatagban szembesülnek, és kijavítják, a kapcsolat ellen vannak, és végül a kapcsolat megerősítéséhez vezetnek. Nincs fontosabb dolog, mint a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” megvalósítása – a Tóra központi parancsolata.
Minden parancsolat, azaz javító cselekedet, benne foglaltatik ebben. Addig, amíg nem tudunk igazi kapcsolatot létrehozni, és belépni Izrael (Yashar-El – „egyenesen a Teremtőhöz”) földjére (Erez), ami az akarat/vágy (Razon) elérését jelenti, amely a Teremtő minőségéhez hasonlít, és vele van kapcsolatban – nekünk marad az út.
Ezért a barátok szeretete nem csupán egy szép gesztus, hanem egy eszköz arra, hogy elérjük és megvalósítsuk a teremtés célját!
Aki az igazságot keresi, annak szüksége van a hit fényére. (Baal HaSulam, Shamati 41, „Mit jelent a nagyság és kicsinység a hitben?”)
A hit egy olyan állapot, amikor úgy cselekszem, mintha a Teremtő előtt állnék, teljes elérésben, kapcsolódásban, szeretetben és kölcsönös megértésben Vele. Ekkor vagyok teljes hitben.
Kérdés: Lehet-e a hit fényét úgy érezni, mint valamit, amit meg lehet osztani?
Válasz: A hit fénye a Teremtővel való kapcsolódás érzése. Természetesen, ez az érzés mindig hiányos marad, ezért szüntelenül kérnünk kell, hogy megkaphassuk.
[R328305] A Napi Kabbala Lecke alapján, 2024. április 19., Baal HaSulam írásai – „Mit jelent a nagyság és kicsinység a hitben?”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
