Minden spirituális munka az értelem fölött halad. Ezt nevezik “hitnek”, mert az én átlagos korporális érzékeim, azok a vágyak, amivel születtem nem egyeznek bele. Azonban egy bizonyos Fényt kapok felülről, amely ebben az állapotban tart engem, ami “hitnek” van nevezve, és lehetővé teszi számomra, hogy elvégezzem a munkát annak ellenére, hogy nem érzem a felső szintet. És nem is akarom érezni, sem a jó érzés érdekében dolgozni, hogy a rabszolgája legyek. Ehelyett fölé akarok emelkedni, a természetem fölé. Ezért kérem, hogy megkapjam a hit Fényét.

Annak ellenére, hogy nem látom, nem hallom és nem értem, hogyan működik az adakozás ereje, én mégis törvényei szerint akarok dolgozni, hogy belém öltözzön. A világ nemzeteinek embereit a megszerzés ereje vezeti, és követik az élvezetre irányuló vágyat, öntudatlanul, mint a babák egy bábos kezében. Én azonban azt akarom, hogy az Ő másik keze vezessen, amelyet “a hit kezének” neveznek, hogy ez kezdjen el irányítani, hogy megragadja a teljes szívemet és elmémet.

Ugyanakkor nem hagyom el a régi természetemet. Szeretném érezni, és összehasonlítani, hogyan különbözik egyik a másiktól, annak érdekében, hogy  az értelem feletti hit által tudjak dolgozni. Rendelkezem az értelemmel és ezen felül, a hittel, ami magasabb, mint az értelem; vagyis az adakozás ereje uralja a megszerzés erejét. Tudni fogom, és megértem, hogy az adakozás, hogyan uralkodhat, és magam is képesek leszek irányítani. Ez az én irányításom alatt marad.

Ezt nevezik “hitnek”, mert nem kell tudnom, hogy hogyan működik az adakozás ereje; Csak azt akarom, hogyan uralkodjon a megszerzés ereje fölött.

Ezért minden spirituális munka a hit erejének megszerzésével kezdődik, az adakozás erejével a megszerzés ereje felett, amelyet “értelem” -nek neveznek. Én továbbra is racionális ember maradok, nem szárnyalok a fantázia világában, mint akinek minden lépést csak a hit irányítja, mint aki készen áll a teljes adakozásra. Nem vagyok kész semmire, teljesen tisztán látom a dolgokat. Az értelem feletti hit valódi erőn alapul, még erősebben, mint a megszerzés ereje.

Úgy dolgozom a környezetemmel és az egész világgal, hogy minden érzésemet és gondolatomat belefoglaltatom, azonban egy új módon, egy másfajta munkamódszerrel. Ez a belépés a spirituális munkába. 1

Az ételem feletti hit az olyan érzésekre támaszkodik, amelyek természetellenesnek tűnnek számunkra. A születésnél kapott természetes érzések a racionális tudásunk. Most azonban azt kérem, hogy a valóság további érzékelését kapjam meg annak érdekében, hogy új adakozási szint épüljön meg, a Bina, a hit, amely nem támaszkodik a korporális tudásra. A megszerzésre támaszkodom, mert az egoizmusra épül. Azonban azt kérem, hogy a valóság olyan érzékelését kapjam meg, mintha érzékelném a Teremtőt, mintha az adakozás ereje már világszerte feltárult volna, és mindenki szeretetben és adakozásban lenne, és én is ugyanolyan akarok lenni.

Rájövök, hogy a kérésem mennyire távol van a valóságtól, de szeretném úgy elrendezni magam, hogy két szinten viszonyuljak ehhez: a megszerzés ereje és az adakozás ereje által. Egyrészt, mint egy bíró, csak az által haladhatok, amit a szemeim látnak, ami a korporális valóság. Másrészt, úgy éreztem a világot, mintha javításra került volna, csak a Teremtő egyetlen ereje működik benne, és nincs is más. 2

Ha a Teremtő belém öltözött volna, és megadta volna nekem a szeretet és adakozás erejét, felváltva a megszerzés önző erejét, amely valaha irányított engem, akkor angyal lennék. Én csak szeretni és adni akarnék mindenkinek ugyanúgy, mint, ahogy most öntudatlanul kapni akarok tőlük. Egyszerűen helyettesíteném a természetem egy másikkal.

Ez soha nem történhet meg. A cél az, hogy ugyanazt a teremtett lény maradjak, miközben hasonlóvá válok a Teremtőhöz, vagyis két szintet is magában foglal.

Ezért, a sok évnyi csalódás után, a hiábavaló próbálkozások miatt, hogy megszerezzem az adakozás erejét, a szeretetet és a spirituális világot, végül megértettem, hogy még csak nem is akarom azt. Nem kell az adakozás ereje, amely teljesen elnyomna engem, mint ahogy azt az egoizmus teszi jelenleg. Ez nem járna semmivel. Az igazi adakozás abban rejlik, hogy a megszerzés erejében maradok, és megszerzem a képességet, hogy fölé emelkedjek az adakozás erejével.

Miközben gyűlölök valakit, képes vagyok őt megfelelően kezelni. Nem akarok angyallá válni és mindenkit szeretni. Én ugyanaz az egoista maradok, mint ahogy a Teremtő megteremtett engem, és nem pusztítom el a megszerzési vágyat, hanem fölötte, megszorítást hajtok végre, szűrőt, visszavert Fényt, és a megszerzés felett megépítem az adakozásomat. Nem akarok semmilyen jutalmat vagy kompenzációt, csak azt akarom, hogy mindenkit úgy kezeljek, ahogyan a Teremtő kezeli őket. Vagyis az én szándékaim viszonylag önzetlenek.3

Fel kell tárnunk minden gonoszt magunkban, és meg kell szerezni a hit erejét, a Binat, ezek felett. Nem válhatunk Teremtővé, csak hasonlóvá válhatunk Őhozzá. Ezért az adakozás ereje csak a megszerzés ereje felett létezhet, úgy mintha adakoznánk.

Az adakozás ereje a Teremtő ereje. Csak mi tudjuk magunkba vésni azt és így emberré válunk, Ádámmá, azaz hasonlóvá (Domeh) a Teremtőhöz. Arannyal vonjunk be a megszerzési vágyunkat. Azonban belül, ezen aranyfólia alatt az egész szobor megmarad, az egonk teljes gonoszsága. Ez a vágy Aviutja és szűrő efölött. 4

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-22, Lecke a “A munka az értelmen belül és az értelem fölött” témájában

1 0:10 perc
2 15:15 perc
3 17:55 perc
4  36:00 perc

https://laitman.com/blog/

Mindaz, amit nekünk és az egész teremtésnek is meg kell tennünk, az az, hogy egyesülünk. Ha csak az egység irányába törekszünk, amelyen belül a Teremtő megjelenik, és életünk célja a teremtés célja, akkor a helyes irányba haladunk.

A Bnei Baruch világcsoport csak egy előőrs, amelyet a közös törött lélek egyre több része fogja követni. Így a Teremtőnek lehetősége lesz arra, hogy a teremtmények belsejében teljes erővel feltáruljon.¹

A barátaim iránti szereteten kell dolgoznom, függetlenül attól, hogy a barátaim hogyan viselkednek velem. Végtére is úgy érzékelem, mintha a Teremtő küldte volna számomra őket, aki ezt az egész képet elrendezi számomra. Kötelezve vagyok, hogy elfogadjam azt “ahogy van”, és megértem, hogy nem a barátaimat látom, hanem saját magamat egy ellentétes, fordított formában, ami ebben a formában  nyilvánul  meg nekem.

A barátaim viselkedése a saját tulajdonságaim megnyilvánulása, amelyeket még mindig korrigálnom kell. Ezért nem számít, mit hallok és érzek, miközben a  barátaimmal kommunikálok, mennyire sértenek meg és hanyagolnak el, és nem csak ők, hanem általában az egész világ. Ki kell javítanom magam oly módon, ahol minden barátomat a munkatársamnak tekintek a teremtés céljához vezető úton, a legjobb barátomnak érezem őket, és ápolnom kell magamban az irántuk érzett szeretet.

A Teremtő az ilyen külső ruházatokon keresztül keményíti meg a szívemet, azért, hogy ezek fölött fejlesszem az adakozás tulajdonságát. Végtére is, lehetetlen ezeket kellemes dolgok révén fejleszteni. Hiszen az természetes, hogy kedves leszek valakivel, aki szeret engem, mert kellemes és előnyös az egoizmusom számára.

Ha látom, hogy a barátok figyelmen kívül hagynak, és elutasítanak, akkor lehetőségem nyílik dolgozni. Nagyon érzékennyé válok és észrevettem azokat a finomságokat, amelyeket eddig még nem láttam: valaki kicsit elfordul tőlem, nem barátságosan néz rám, és figyelmen kívül hagy. Hirtelen fáj, és felébreszti bennem az ellenállást és a gyűlöletet.

Azonban mégis, felkészülök rá, hogy visszatartsam. Aztán megpróbálom felébreszteni a szeretetet magamban, fedve minden olyan hibát, amelyet a barátomban látok. Aztán csak azt találom, hogy nincs semmiféle barát – ezek a saját egoista tulajdonságaim, amelyeket a Teremtő mutatott meg nekem. Ezen egoizmus mélysége fölött van lehetőségem kapcsolatot építeni a Teremtővel, Őhozzá tapadni, és látni, hogy nincsenek barátok, csak a Teremtő.

Ami a legfontosabb, ne felejtsük el, hogy mindez a Teremtő munkája, és feladatom az, hogy ellenőrizzem és kifedjem, hogy egyedül képtelen vagyok erre.. A személy nem tudja magát kijavítani; csak azért teremtetett, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt, az imára lett teremtve. Mindig a felsőhöz kell fordulnunk, és tőle kell kérnünk.

Feladatunk, hogy azonosítsuk a hibáinkat, és kérjük a korrekciót. Ezért a barátok létfontosságú környezetet jelentenek számomra, amely nélkül nem lennék képes a Teremtőhöz fordulni. Minél rosszabbnak tűnik számomra, ahogy a barátaim bánnak velem, annál inkább segítenek nekem, hogy a Teremtőhöz forduljak.

Kiderül, hogy én magam keresem a lehetőséget a korrekcióra, mint egy idős ember, aki sétálgat, és keres valamit, amit még nem vesztett el. Arra törekszem, hogy azonosítsam azokat a hiányosságokat, amelyek összegyűjthetők és hozzáadhatók az imámhoz.²

Barátot önmagunk lenullázódása által tudunk „vásárolni”. Nekem kell fizetnem a „szerzeményért” valamivel, vagyis fel kell adnom valamit, fel kell áldozni az egoizmusomat. Nem tudom elpusztítani az egoizmusomat, de lehetséges, hogy megváltoztatom a használatát az önzéstől az adakozásig a Reformálódó Fény segítségével. Ez az úgynevezett „vásárolj egy barátot.”³

1  1:20 perc
2  4:00 – 11.00 perc
3  1:28:50 perc

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-14. Felkészülési lecke, a 2018-as virtuális kongresszusra

https://laitman.com/blog/