Baal HaSulam,Shamati 3, “A spirituális elérés dolga”: Sok fokozatot ismerünk fel a világok feltárása során. Tudnunk kell, hogy minden ami a feltárásokkal és fokozatokkal kapcsolatos, az a lelkek eléréséről beszél, arra való tekintettel, hogy mit kapnak meg a világoktól. Ez összekapcsolódik a szabállyal, “Amit nem érünk el, nem ismerjük azt név szerint.”
A Felső Világokban sok olyan szint létezik, ahol a lelkek találhatók, és mindegyik a saját szintjéről szerez meg.
Nem érezzük ezt, de minden lélek bennünk van, és fel kell tárnunk őket. Fokozatosan elérhetjük ezeket az állapotokat, amikor egy bizonyos szinten kezeljük lelkeink jelenlétét, majd felemelkedünk. Vagyis érezni fogjuk és megértjük lelkeinket és azok állomásait, amelyeken át mennek.
Ez azt jelenti, hogy érezzük és elérjük a világokat, és különféle cselekedetekkel fel tudjuk emelni lelkeinket a világok szintjére, és így egyre inkább láthatjuk, érezhetjük és érzékelni fogjuk a Teremtést.
„A spirituális elérés lényege” című cikkében Baal HaSulam azt mondja, hogy az Ein Sof (Végtelen Világ) a forrása mindennek, és hogy ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy „Fény, edény nélkül,” ami a Teremtő határtalan Fényét jelenti, ami egy bizonyos minőségbe szervezve. Onnan, a teremtés gyökeréből ered a teremtett lény és a Teremtő kapcsolata, amelyben megnyilvánul a Teremtő minősége, azaz, hogy “Ő jóságos és jót cselekvő”. Az öröm az Ein Sof világában kezdődik, és az összes világokon keresztül leereszkedik az Assiya (Cselekedetek) világába.
A Felső Fény ki akarja tölteni a lelkeket, az Ein Sof világából, az Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, Assiya, és a mi világunkba. Ennek érdekében, meg kellett teremtenie a Teremtőnek egy edényt a Fénynek, hogy kitölthesse azt, mivel a Fény az, ami az örömöt hordozza, amit a Teremtő át akar adni a teremtésnek.
Ez hasonló egy gyermekhez, aki csak az édes dolgokat akarja élvezni az életben, de a szülei nem engedik ezt meg neki. Így kezel minket a Teremtő is. Annak érdekében, hogy meghatározza a felénk irányuló örömet, a Teremtő különböző benyomásokat ad nekünk.
Nekünk kell tudni meghatározni, melyik érzés a helyes, amelyik közel visz bennünket a Teremtőhöz, hasonlóvá tesz minket hozzá, és ez által úgy kezdhetjük el látni a világot, ahogy Ő, azaz végtelennek és teljesnek. Hogy ez így legyen, meg kell változtatnunk a vágyainkat és a tudatosságainkat.
Baal HaSulam, „Bevezetés a Zohár Könyvéhez” című cikkében azt írja, „Nem kell latolgatnunk az emberen kívüli teremtmények állapotát, mivel az ember a teremtés központja, ahogy az a 39.-es pontban írva van. Minden más teremtmény önmagában a teremtés szempontjából nem hordoz értéket, csak amilyen mértékben hozzájárulnak az ember teljességbe való kiterjedéséhez. Ezért ők együtt emelkednek, vagy buknak az emberrel anélkül, hogy ennek tudatában lennének.
Kérdés
Ha a zuhanás és válság az ásványi, növényi és állati szinteken nyilvánul meg, akkor ezek a természeti szintek együtt zuhannak az emberrel? Hol van az ember szerepe ebben? Vagy az ember egyszerűen csak ezeknek a szinteknek a környezetében él, és élvezi azok előnyeit?
Válasz
Az ember ebben a környezetben, mint ennek a bukásnak a szervezője van jelen. A természet önmagában integrál. Az ásványi, növényi és állati szintjei kölcsönkapcsolatban és tökéletes harmóniában vannak egymással.
Az ember azonban megsérti ezt a harmóniát az egoizmusával. Ő az, akinek korrigálnia kell önmagát és utána a természet minden szintjével ugyanabban az általános, integrál hálózatban kell kapcsolódnia, mint amiben azok egymással össze vannak kapcsolódva. Ki kell egészítenie ezeket a szinteket békében és harmóniában kell kerülnie velük, a természet erői ebbe az irányba nyomják.
Ha gyorsan megértjük ezt, és megteszünk mindent, ami szükséges, akkor nem lesznek vírus támadások és egyéb problémák. Ha tovább nyomulunk, terjeszkedünk és mélyebbre merülünk az egoizmusunkba, akkor a természet életre kelt mindenféle problémákat, melyek élesen fognak reagálni az irányunkban.
Ezek a problémák világosan rámutatnak, hogy le kell nulláznunk magunkat és egyesülnünk kell egymással, abba hagyni a természet bántalmazását, amely bennünket sújt egyensúlytalansággal, amit aztán a természet, nyomások és válságok sorozatával korrigál.
Reméljük, hogy az emberiség végezetül meghallja, hogy a Kabbala Bölcsessége mit mond minderről. Akkor valóban minden kiegyenesedik.
Kérdés: Kész-e a világ átgondolni az emberiség szerepét és lényegét?
Válasz: Nem, a világ még nem áll készen. Ez csak akkor történhet meg, ha mindenki világos, tömör képet alkot a jövőről, amelyben egyensúlyban vagyunk a természettel, ahol a vírusok, az ózonréteg, a szennyezett vízből származó fertőzés vagy más bajok, nem fenyegetnek bennünket.
El kell magyaráznunk az embereknek a küldetésüket, ami a megfelelő globális rendszer megteremtése, az összes kormány felett. Ha az emberiség akarja, akkor ez meg fog történni. Ehhez nincs szükség forradalmakra vagy háborúkra. Nincs szükségünk ilyesmire.
Fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy megértsék, hogy egységes rendszerben kell léteznünk. Amikor rájönnek, hogy konfliktusban vannak a természettel, akkor minden megváltozik. Ez a Teremtőtől származik, nem pedig a kormányoktól, nekünk csak akarnunk kell megváltozni.
Baal HaSulam, a „Béke a világban” című cikkében azt írja: „…a teljes nehézség abból adódik, hogy természetünket a magunk számára történő megszerzésről átváltoztassuk a másuk számára történő adakozássá, mivel ez a kettő teljes mértékben ellentmond egymásnak.” Első látásra a terv illúziónak tűnik, valami olyasminek mely emberfeletti. De amennyiben mi mélyebbre merülünk mindebben, akkor azt találjuk, hogy az öncélú megszerzés és mások iránti adakozás ellentmondása nem más mint egy pszichológiai probléma, mivel valójában mi most is adakozunk másoknak anélkül hogy magunknak bármi hasznot hajtanánk.
Ezt a tudást egyre szélesebb körben kell terjesztenünk, hogy átjárja, az emberi társadalom minden szintjét. Akkor ez lassanként elkezd működni rajtunk. A tudattalanból emelkedik ki és válik tudatossá, és mindennapi kommunikációs témává illetve az emberiség tervévé válik.
Baal HaSulam, Beszéd a Zohár befejezésének alkalmából: „Ezt mondták bölcseink: „Minden cselekedeted legyen a Teremtőért!”, azaz, „Törekedj Dvekutra (összetapadásra) a Teremtővel! Semmit ne tégy, ami nem segíti elő a Dvekut elérését. Ez annyit tesz, hogy minden tetteddel adakozz felebarátodnak, és keresd az ő hasznát. Ha ezt megteszed, formaegyezésbe kerülsz a Teremtővel. Mivel, az Ő minden cselekedete, a mások felé való adakozás és mások előnyeinek a biztosítása, ezért a te összes tettednek is, adakozónak és a többiek előnyére irányulónak kell lennie. Ez a teljes Dvekut.
És kérdezhetjük erre: „Hogyan szólhat az ember minden cselekedete arról, hogy a többiek számára legyen előnyös? Hiszen mindenkinek fenn kell tartania magát és családját.”
Kérdés: Azt állítjuk, hogy vannak szükségtelen gazdasági ágazatok, szükségtelen foglalkozások és az általunk termelt fölösleg, hamarosan el fog tűnni. Hogyan viszonyuljon az ember ehhez a helyzethez? Milyen módon hasznosítsa önmagát, ha szakmája fölöslegessé válik?
Válasz: A természet négy szintből áll: kövületi, növényi, állati és emberi. Mi a különbség az állati és emberi természet között? Hiszen testünk felépítése alapján nyilvánvalóan állatok vagyunk, azzal az apró kiegészítéssel, hogy meghatározott társadalmi közeget alkotunk, ahol biztosítunk bizonyos feltételeket önmagunknak.
Nem élhetünk csak a bőrünkben, muszáj öltözéket viselnünk. Nem ehetjük a természetben készen talált dolgokat, muszáj valahogy feldolgoznunk, megfőznünk ezeket. Betegségeinkre mindenféle gyógyszereket szedünk. Azaz, noha az ember fejlettebb, mint a hozzá legközelebb álló állati fajok, ugyanilyen mértékben, sőt még jobban is jellemzőek rá a hibák, hiányosságok.
Ha az állatok viselkedését vizsgáljuk, látható, hogy kiterjedt társas kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket nem értünk teljes egészében.
Az ember nem kommunikál hasonszőrű társával. Csak saját érdeklődési területei, például a labdarúgás vagy hasonló dolgok, foglalják le. Általában véve elmondható, hogy minden előrébb való számára, mint kapcsolatai fejlesztése.
Mind a kölyök, mind az ivarérett állatok idejük nagy részét kapcsolataik, közös játékaik, stb. fejlesztésének szentelik. Ez óriási hiányosság az embernél, aki bármit szívesebben csinál, csak ne kelljen másokkal találkoznia.
Szenvedünk, mivel nem vesszük górcső alá helytelen viszonyulásainkat, és nem kerülünk közelebb egymáshoz rossz kapcsolataink felett. Nem tesszük, amit a természet szükségesnek tart.
A rendelkezésünkre álló idő száz százalékát, totál felesleges dolgokkal töltjük. Például napi tíz órát dolgozunk, miközben a természet programja két-három órát ír elő.
De akkor mit tegyünk a fennmaradó időben? Az állatok kapcsolataikat ápolják. Együtt pihennek, sütkéreznek, barangolnak, vagy ülnek a fán. Mit teszünk mi? Nem ismerjük a szabadidő fogalmát, holott ez nem „szabad” idő, hanem a természethez és egymáshoz fűződő viszonyaink tisztázására kiszabott időkeret. Mindebből az következik, hogy siralmas állapotba navigáltuk magunkat.
Körültekintően végig kell gondolnunk, és döntenünk kell arról, milyen módon fogunk élni, amikor a mostani globális, integrál jellegű, és komplex vírus visszavonul, és lehetőséget ad számunkra, hogy új módon kerüljünk közelebb egymáshoz.
A természet integrál rendszert alkot, egyetlen lépése sem esetleges, minden eleme, a természet gondoskodása alatt áll. Ezért minden, ami most történik, azzal a szándékkal megy végbe, hogy még tisztábban írja körül a részek közötti interakció jellegét.
Minden a még nagyobb fokú interakció irányába halad. Figyelnünk kell arra, amiben nem felelünk meg a természetnek, és a jobb és helyesebb kapcsolatok felé kell törekednünk. Remélem, hogy az emberiség rövidesen készen áll erre a feladatra.
Baal HaSulam, A béke című cikkéből: „Életbevágóan fontos, hogy megvizsgáljuk a természet törvényeit, hogy tisztán lássuk, mit követel meg tőlünk, és így elkerüljük, hogy könyörtelen büntetést rójon ránk. Már említettük, hogy a természet kötelezi az emberiséget a társas létforma követésére. Ezt könnyű belátni. De szükséges megvizsgálnunk azokat a törvényeket is, amelyek betartására a természet kötelez bennünket ebben, azaz a szociális élet kérdésében.
Ha általános vizsgálatot folytatunk, azt találjuk, hogy a közösség tekintetében mindössze két törvény létezik. Az egyiket megszerzésnek, a másikat adakozásnak hívjuk. Ez annyit tesz, hogy minden egyes ember természetszerűleg meg kell, hogy kapja szükségletei kielégítését a közösségtől, illetve haszonban kell részesítenie társadalmi közegét azáltal, hogy munkát fejt ki annak jólétéért. Ha valaki megszegi ennek a két törvénynek valamelyikét, könyörtelen büntetésben lesz része.
Kérdés: Hogyan képes az ember felépíteni ezt az egyensúlyt önmagában?
Válasz: Meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amik a természetben zajlanak.
A természet egy integrál, globális és zárt rendszert alkot. Egyfelől mi a legtetején helyezkedünk el. Másrészt mi vagyunk a legbölcsebb tagjai, akiknél megjelenik a szabad akarat.
Nem csupán állatok vagyunk, hanem az állatok feletti teremtmények is. Mindezt figyelembe kell vennünk, és oly módon szükséges cselekednünk, hogy az nekünk és gyermekeinknek egyaránt jó legyen.
Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.
Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?
Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.
Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?
Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.
Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?
Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut.
Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.
Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában, és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.
Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?
Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!
Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk
Kérdés: Akkor most mit csináljunk?
Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.
A Tóra annyi különböző eseményt ír le. Lehet, hogy mindez csak a teremtett lények iránti szeretet elérése érdekében van, azért, hogy közelebb kerüljünk más emberekhez, és gyűlöletünket szeretetre cseréljük? A Tórának ezek az írásai, hogyan adnak nekünk instrukciókat, a Felső Erő által? Nem értjük ezt.
Valójában nem világos, hogy lehetséges az, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenki hajlandó gyönyörű szavakat mondani, minden vallás kedvességre és szeretetre hív fel, és ennek eredményeként az egész emberiség történetét, mégis kölcsönös gyűlölet és háborúk kísérik. Ezért annyira fontos megérteni, amit a Tóra mond. Mert nem hallottuk meg amit a Tóra mond. Az egyetlen dolog, amely még nem történt meg a történelemben.
Baal HaSulam azt írja, hogy a Tóra kizárólag egy dologról szól: hogy “szeresd felebarátodat mint önmagadat”, vagyis az emberek szeretetéről. Szeretni kell őket úgy, mintha ezen kívül más lehetőség nem lenne: szeretni kell az egész emberiséget és minden embert (egyesek szeretik az emberiséget, de nem szeretik az embereket). Az embernek mindent meg kell tennie a szeretet érdekében, és csak ezért érdemes élni ebben a világban.
Az ember létezésének egyetlen célja, ebben a világban az, hogy minden ember számára jót hozzon. A Tóra leírja az adományozás 613 cselekedetét, amelyeket az embernek végre kell hajtania, és mindegyik cselekedetet a másik felé kell irányozni, felebarátként viszonyulva hozzájuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy az ember megtartotta a tórát, azaz korrigálta a lelkét.
Rabbi Akiva, a legnagyobb bölcs a második templom idején, azt mondta, hogy „Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ez a Tóra legnagyobb szabálya, és annak teljes lényegét magába foglalja” A Tóra célja az emberek iránti szeretet elérése.
Mit tegyünk, hogy megkapjuk a Tórát? Akarnunk kell, azt megkapni! Végül is, miért van rá szükségünk? A Tóra tanulmányozása azt jelenti, hogy meg kell tanulni, hogyan lehet szeretni a felebarátodat. Készen állsz erre, valóban ezt akarod?
Apránként megértjük, hogy a Teremtő nagyságának elérése, kinyilatkoztatása és a felebarát iránti szeretet elérése ugyanaz. A barátok és az emberek szeretete nem lehet kevesebb, mint a Teremtő szeretete, mivel az egyik a másikba öltözött.
Ez a parancsolat, amely arról szól, hogy a felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat a, minden parancsolatot magába foglal, azaz az összes korrekciót, amit az embernek végre kell hajtania az egoista vágyain, annak érdekében, hogy azokat adakozóvá tegye, és ezzel teljesen Igaz emberré váljon. S ebben, az emberek felé irányuló szeretetben, fogja elérni az ember, a Teremtő iránti szeretetét.
Minden parancsolat egy egoista vágy kijavítása. Egy emberben 613 vágy van, és mindegyik egoista, és ezeket át kell átfordítanunk adakozásba.
Baal HaSulam a „Shamati 34-es cikk; A föld haszna” című írásában írja:
Ahhoz, hogy megjutalmazva legyünk a szeparáció gyűlöletének szintjével, először meg kell értenünk mi az a szeparáció, azaz mitől lehet elszeparálódni, és csak ezek után lehet kijelenteni, hogy korrigálni akarjuk azt.
Dr. Michael Laitman
Nemcsak kijavítani akarjuk , hanem megszorítani is akarjuk magunkat, hogy mozdulatlanok legyünk, s csak akkor mozduljunk, ha megértettük, hogy mi a szeparáció. De ha nem emlékszünk erre az állapotra, erre a definícióra, vagy ha még soha nem tapasztaltuk meg, akkor nem félünk attól, hogy úgy közelítsünk hozzá, mint egy vak ember.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az embernek ezt az állapotot meg kell tapasztalnia, még a szeparáció előtt?
Dr. Laitman: Igen, határozottan! Csak az zuhanás után tudjuk fenntartani azt az állapotot, amiben nem zuhanunk belsőleg. Hol kezdődik teljes Teremtés? A töréstől.
Megjegyzés: De nem emlékszünk a bukásra.
Válasz: Nem emlékszünk, de emlékezhetünk rá, ha akarjuk.
Akkor nem zuhanunk, és nem fogunk eltörni, mert az összes negatív minőség, bennünk fog létezni. Nem kell újra és újra a falba ütni a fejünket. Más szavakkal,a zuhanás, bukás minden szintjének szellemi Reshimo-ja (Spirituális emléke) megmarad bennünk, és amikor felemlekedünk, akkor minden szinten, ahol a Reshimo született emlékezni fogunk.
Kérdés: Mi az oka, hogy Baal HaSulam kb. 50 cikkét elégette, köztük az “Utolsó generáció” és a “Béke a világban” címűeket? Mennyivel lettünk kevesebbek?
Válasz: Ezt nem tudom megmondani. Egész egyszerűen ezeknek a cikkeknek a nagy részét nem tudta befejezni, mivel el volt tiltva a publikálástól.
Sokan ellenzik a kabbalát. Manapság is látjuk az
interneten, hogy mennyi rosszakarónk van. De ez nem akadályoz meg minket a
terjesztésben.
Az ő idejében lehetetlen volt a terjesztés. Egy
rendelkezés volt érvényben a Brit mandátumban, amely az ország területére is
vonatkozott, és Baal HaSulamot eltiltották cikkei megjelentetésétől. Erre
vonatkozólag azt mondta: “Ez biztos jele, hogy nem szabad írnom.”
Nyilván nagy kár, mivel hatalmas mennyiségű, semmi mással
nem pótolható anyagtól estünk el. Bár valószínűleg, ennek így kellett
történnie. Máskülönben túl sok írás állna rendelkezésünkre, és nem tudnánk vele
mit kezdeni.
Kérdés: Miért mondja gyakran, hogy a megsemmisített kézirat is a feltárulás egy formája?
Válasz: Az igazság az, hogy amikor egy kabbalista megír, aztán eléget egy írást, ez annyit jelent, hogy az már megírásra került a mi világunkban, már elhangzott, elolvasták, és áthaladt az ember érzékelő rendszerén. Azaz a felső erő megmutatta magát ebben a személyben. Ha valakiben már testet öltött, átérzésre került, akkor a többiek számára is hozzáférhetővé vált. Ezek után már elégethet bármit, nem számít.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
Kérdés: Mi az oka, hogy Baal HaSulam kb. 50 cikkét elégette, köztük az “Utolsó generáció” és a “Béke a világban” címűeket? Mennyivel lettünk kevesebbek?
