Dr. Michael Laitman

érzékelés

A világunk egy fekete pont

Kérdés: Ön azt állítja, hogy a világunk nem létezik. Mi ennek az oka, és pontosan hogy érti ezt? Mit jelent az, hogy „illuzórikus”, és kinek az illúziójáról van szó?

Válasz: A mi illúziónkról. Valójában a mi világunk nem létezik.

Mit értek az alatt, hogy „valójában”? Az adakozás minősége szerint, ami az egyetlen dolog, ami a valóságban létezik, a mi világunk nem létezik.

A mi világunkat kitölti a megszerzés, a tiszta egoizmus minősége. A világ maga nem létezik, szándékosan lett áttetsző, illuzórikus módon megteremtve, hogy úgy éljünk benne, mintha igazi spirituális fejlődésünk kezdőpontja lenne. A mi világunk kívül esik a spirituális világokon, a valódi létezésen.

Ez a világ nem más, mint egy fekete pont.

https://laitman.com/2020/03/our-world-is-a-black-dot/

05 Már 2020

A magasabb rendű elme elérése

Egoista természetünk fölé kell emelkednünk, a magasabb rendű elme szintjére, ahol a működést irányító parancsok találhatók. Mindent és mindenkit ez a magasabb rendű elme irányít, beleértve az újságokat, a technológiát, a mikrochipeket, sőt még azokat is, akik látszólag működtetik ezeket az információs és befolyásolási forrásokat. A személy nem rendelkezik az élete feletti kontrollal. Egyetlen választási lehetősége, hogy tudatosítja a magasabb rendű elmét, amelyet hívhatunk mindent irányító altruista rendszernek is. Néhány embernek ez a magasabb rendű elme vágyat ad a fejlődésre, a kabbala bölcsességének tanulmányozására. Ezek az emberek megtanulják, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között, önállóan felfedezik az altruista rendszert, és a valóság minden elemével kölcsönös és pozitív kapcsolatot alakítanak ki.

https://laitman.com/2020/01/new-life-1166-breaking-through-to-the-higher-mind/

22 jan 2020

Világ – valóság vagy illúzió? Ötödik rész

Az érzékelési határ kitágítása

Baal HaSzulam, „A kabbala bölcsességének lényege”: Most már könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a kabbalista könyvekben megjelenő minden név valóban igaz és tényszerű, noha nem érhető el vizsgálódásunk tárgya. Ennek oka, hogy a megfigyelőnek teljes kielégülést ad a mindent magában foglaló végső teljesség, vagyis a puszta tettek érzékelése, amely a felső Fény és az érzékelők közötti kapcsolatból születik meg.”

Ténykérdés, hogy érzékelésünk behatárolt. A kabbala bölcsessége azt állítja, hogy folyamatosan széles és mély elérésben vagyunk, az összes vektortérbe belépünk, és feltárjuk azokat. Azonban csak addig a valóságig jutunk el, amely kitölt minket. És a minket nem kitöltő realitást nem érjük el, sőt azt sem tudjuk, hogy létezik-e.

Ezen a ponton merül fel a kérdés: honnan tudják a kabbalisták, hogy létezik valamely másfajta realitás? Ők maguk érték el? Ha igen, miért nem tesznek említést róla, mint a valóság elérésének egy további szintjéről?

Úgy tűnik, hogy feladványokat adnak nekünk, vagy fel akarják kelteni az érdeklődésünket. Mintha azt közölnék: „Van itt valami, de nem mondom el, hogy mi.” Valójában azonban nem ez a megközelítésük lényege.

El kell érnünk az adakozás, a Teremtő minőségét. A Teremtő a hozzánk való viszonyában adakozó, szerető, egységet adó erőként pozícionálja magát. Egoizmusunk ellenére fölénk emelkedik. Úgy érezhetjük meg, tárhatjuk fel és válhatunk hozzá hasonlóvá, ha mi is a saját egoizmusunk fölé emelkedünk.

Hogyan tegyük ezt meg, hogy ne csak a formaegyezés miatt érezzük őt, hanem a sajátunkétől eltérő edényeken és minőségeken keresztül is? Ez egy komoly probléma.

https://laitman.com/2019/11/the-world-reality-or-illusion-part-5/

06 jan 2020

Férfi és nő, hatodik rész

Mit látunk másokban?

Kérdés: Manapság egyre több ember képes család nélkül élni. Ugyanakkor, még senki nem számolt le a család eszményével.

Közelítsünk a kérdéshez a valóságérzékelés szempontjából. A kabbalisták azt javasolják, hogy tanuljuk meg nem látni házastársunk negatív jellemzőit. Azok ugyanis nem hozzá tartoznak, hanem az én hozzá kapcsolódó attitűdömhöz. Miképp tudjuk ezt az elvet átültetni a gyakorlatba?

Válasz: Számos forrás leírja, hogy az ember semmi mást nem lát a külvilágból, mint a saját tükröződését másokban. Azaz soha nem látom a másik személy, sőt, állat, növény, vagy bármi más minőségeit.

Bármilyen tárgyról van szó, mindig a saját tulajdonságaim lenyomatát szemlélem benne. Különösen vonatkozik ez arra, aki „szem előtt van”, akivel élek. Ez természetes. Mindenképp figyelembe kell ezt vennünk.

Megjegyzés: Az az érzésem, hogy az emberek tudásának ez nem természetes része.

Rav megjegyzése: Mindenki egyet ért ezzel a tudással, de nem képesek eszerint élni. Az elvek szintjén persze elfogadják.

Kérdés: És mi van ekkor? Milyen módon közelítsük meg ezt a nehézséget?

Válasz: Annak alapján, ahol most tartunk ebben, a dolgok nem igazán állnak össze. Tegyük most félre ezt a kérdést, és majd később látni fogjuk, hogy minden ilyesfajta problémára egyetlen megoldás létezik.

https://laitman.com/2019/12/male-and-female-part-6/

15 dec 2019

A “mi világunk” és “ez a világ”

Kérdés: Baal HaSulam írásaiban találkozhatunk a “mi világunk” és az “ez a világ” fogalmaival. Mi a különbség a kettő között?

Válasz: A “mi világunk” az, amit a minőségeinkben érzünk. “Ez a világ” pedig a mód, ahogy a kabbalisták az alacsonyabb szintről beszélnek, amit ugyanakkor “mi világunk” néven is emlegetünk.

Minden a megfigyelőtől függ. Ha azt figyeljük, mi történik körülöttünk, “a mi világunk” címkét használjunk. Amikor a kabbala ugyanerről, mint az összes világ legalacsonyabb fokáról beszél, akkor pedig az “ez a világ” nevet alkalmazza.

https://laitman.com/2019/11/our-world-and-this-world/

20 nov 2019

Minden a felső program szerint ereszkedik le

Kérdés: A megújulások forrása egyúttal a megújulások helye is?

Válasz: A megújulások helye felső irányítás alatt áll, és egyetlen forrásból származik. Minden, ami a felső világban létezik, fokozatosan elhomályosul, leereszkedik és elér minket.

Ahogy mondják: nincs új a nap alatt. minden a felső program alapján ereszkedik le. Ez a program a kezdetekben került beállításra, és mindenre kihat a teremtés elejétől a végéig. Ezt a programot teljesítjük, vagy önkéntelenül (ahogy az emberek), vagy a kabbalisták módjára, akik átlátják, idomulnak hozzá, és aztán a programot idomítják magukhoz, így haladnak előre.

A megújulások az emberekben, és nem a világban tárulnak fel. Mégis, belső változásainkkal összhangban, minden alkalommal másféle világot látunk. Olyan, mintha lenne előttünk egy fehér vászon, és attól függően, hogy milyen gondolatokat és vágyakat vetítünk rá, bármilyen kép megjelenhet rajta.

https://laitman.com/2018/10/everything-descends-from-the-upper-program/

31 okt 2019

Harc a növekvő egoizmussal

Kérdés: A jövőbeli állapot elérése a jelenben azért lehetséges, mert a spiritualitásban a jövő már létezik, és én csak feltárom azt?

Válasz: Nincs jelen, múlt vagy jövő. Ezt csak az egoizmusunk rendezi el így. Ezért érezzük ezeket a paramétereket önmagunkban, a minőségeinkben és vágyainkban. Amilyen mértékben korrigáltak a vágyaink, annyira érezzük a korrigált világot, és mászhatunk egyre magasabbra. Ellenkező esetben azt fogjuk megtapasztalni, hogy a világ mélyebbre és mélyebbre zuhan, a folyamatosan növekvő egoizmusunk miatt. Minden azon múlik, hogy milyen mértékben vesszük fel a harcot a növekvő egoizmussal szemben.

https://laitman.com/2019/10/racing-against-growing-egoism/

24 okt 2019

Depresszió – az élet értelmének hiányából fakadó betegség

Komment: Egyik hallgatónk azt írta, hogy a gyereke nem érdeklődik az élet iránt, és meg akar halni.

Válasz: A vágyódás valami iránt, ami túlmutat ezen az életen már kezd megjelenni a világban, és ez különösen feltűnő a gyerekeknél. Korábban soha nem létezett a gyermekkori depresszió problémája. De manapság már nagyon korai életkorban jelentkezik.

Száz évvel ezelőtt a felnőttek körében sem volt jelen a depresszió. Kisebb szomorúságként vagy unalomból fakadó melankóliaként bukkant fel, elsősorban a nemesség tagjainál. De csak a mi időnkben jelentkezik ennyire intenzív módon. És a betegség lényege az élet értelmének hiánya, amitől rengeteg ember szenved. Mindazonáltal ez is haladásnak tekinthető, mivel a természet szándékosan kelti bennünk ezeket az érzéseket.

Kérdés: Mennyi időbe telik, mire valaki olyan állapotba kerül, hogy végignéz saját testén, és idegen tárgyként tud rátekinteni – mintha egy kis kutyakölyök kísérné őt?

Válasz: Ez független az időtől. Mivel a huszadik században a kabbala bölcsessége az életünk részévé vált, az emberek folyamatos belső fejlődésen mennek keresztül. Ezért lehetetlen megmondani az összes egyénre lebontva, hogy mennyi idő, mire elérik azt az állapotot.

Lehet, hogy valaki, aki most éri el, már évek óta próbálkozott, de megeshet, hogy egy személynek, aki öt vagy tíz év múlva jön, csak néhány hónapba fog telni. A mai kor szülöttei eltérő spirituális potenciállal rendelkeznek, és néhány hónap alatt érzékelhetik azt, aminek az elérése nekünk évek alatt sikerült.

https://laitman.com/2015/11/depression-an-illness-of-lack-of-meaning-in-life/ 

16 okt 2019

A jövő a te kezedben van!

Kérdés: Egyfelől azt mondja, hogy mindig a jövőben élünk. Másrészről meg azt, hogy nincs jövő. Hogy van ez?

Válasz: Úgy néz ki, mintha mindig megelőzném magam, és fél lépéssel magam előtt haladnék. Másképp nem tudnék létezni a jelenlegi állapotomban. Úgy is hívják ezt, hogy “úgy él, mintha a jövő most lenne”. De valójában nincs jövő, mert azt én határozom meg. Egyrészt várom, másrészt én alakítom ki.

A kabbala tudománya nagyon egyszerűen fogalmaz: ha azt gondolod, hogy a jövő eljön hozzád, állati szinten létezel. A természet ásványi, növényi és állati szintjeinek irányítása alatt állsz.

Ha te magad akarod meghatározni a jövődet, akkor te legyél az, aki kialakítja. Ehhez viszont az irányítás megfelelő szintjére kell emelkedned, ahol megérted, hogy a jövő csakis az emberek közötti egység mértékétől függ.

Minél erősebb közöttünk az egység, annál fényesebb a jövő. Felgyorsítjuk az időt, és az események rendezettebbé válnak. Minél több ember él nagyfokú elszigeteltségben, annál rosszabbá fordul a jövő, és minden más is.

Vagyis az egységre vagy az elszigetelésre irányuló interakcióinkkal mi magunk határozzuk meg a jövőt.

https://laitman.com/2019/09/determine-the-future/


02 okt 2019

Királyok és udvari bolondok

Kérdés: A környezetemben megszokott vicceket mesélni, hogy laza atmoszférát teremtsünk. Mit tegyek, ha én természetemnél fogva nem szeretem a vicceket?

Válasz: A viccek elősegítik, hogy kölcsönösen benne foglaltassunk egymásban. De ezek okos viccek kell, hogy legyenek, tele árnyalt humorral.

Régen például minden király udvarában élt egy udvari bolond. Bármit csinálhatott, amihez kedve volt, még a királyból is gúnyt űzhetett. Bárki más ugyanezért a fejével fizetett volna, de a bolond kivétel volt. Noha a királyok komoly, eltökélt emberek voltak, mégis udvari bolondot tartottak maguk mellett. Miért volt szükségük erre?

Azok, akiket királlyá koronáztak, a környezetük minden tagjánál magasabban helyezkedtek el. Vagyis senki nem gyakorolhatott befolyást rájuk. Abban az időben az udvari bolond volt az, aki javíthatott a király kedélyén, és ezzel segített neki, hogy a számos problémával megküzdhessen.

Ha valami kellemetlenség vagy baj történt, a bolond szórakoztatni kezdte a királyt, aki erre megnyugodott, és más megvilágításban gondolhatta át a történteket. Ez egy nagyon fontos és mély működésre világít rá.

https://laitman.com/2015/01/kings-and-jokers/

29 Sze 2019

84 queries in 0,563 seconds.