Dr. Michael Laitman

Egyéb

Vajon a természet lehetetlent követel tőlünk?

Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora  mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.

Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?

Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.

Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?

Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.

Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?

Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut. 

Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.

Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában,  és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.

Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?

Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!

Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk

Kérdés: Akkor most mit csináljunk?

Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez  atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.

[265472]
KabTV’s “A koronavírus időszak után,” 20/04/2
Forrás: https://laitman.com/2020/06/does-nature-require-the-impossible-from-us/

14 jún 2020

Miért kell újraindítani a gazdaságot?

Valóban nagyon sok ország, beleértve azokat is ahol még mindig vannak új koronavírus esetek, elkezdték megnyitni gazdaságukat és a piacaikat.

Miért kell a gazdaságot újraépíteni főleg, hogy ha figyelembe vesszük, hogy még mindig nem találtunk gyógymódot a vírusra, még mindig nincsen védőoltás ellene?

A probléma az, hogy nagyon sok embernek drágán kell fizetnie azért, hogy életüket a minimális szükségletek szintjén élhessék, hogy ételt rakjanak az asztalra, hogy legyen tető a fejük felett. Az, hogy ezeket, a szükségleteket miként tudják biztosítani maguk számára a gazdaság mozgásától függ. 

Tegyük fel másképp a kérdést: mit tehetnénk akkor, ha nem indítanánk újra meg a gazdaságot?

Ekkor felfedeznénk egy sokkal nagyobb problémát, azt, hogy nem érzünk, nem gondolkodunk és nem is cselekszünk úgy mint egy egységes társadalom. Egészen addig, amíg megosztott a társadalmunk, egymással szemben állunk, addig mindig kiszolgáltatottak maradunk. Különféle emberek és embercsoportok érdekeinek engedelmeskedünk, akik a hatalommal és a hatalmas gazdagsággal játszanak, akiknek nem fontosak a társadalmi érdekek. 

Akkor hogyan hozhatnánk döntést arra, hogy mi a legjobb a társdalom számára? 

Mindezt azzal kell kezdeni, hogy felismerjük milyen szorosan függünk egymástól. Hogy egy ember s gondolatai, és viselkedése hatással van az egész társadalomra, és befolyással van a világ minden részére. Mi egy olyan világban élünk, ahol az úgynevezett „pillangó effektus ” aktívan működik.

Amikor felismerjük az egymástól való függőségünket, akkor képesek leszünk megérteni, hogy sokkal nagyobb kölcsönös felelősséget kell vállalnunk egymásért, még akkor is, hogyha csak a saját érdekeinket vesszük figyelembe. Ha megértjük, hogy egymástól függünk, akkor azt is megértjük, hogy a boldogságunk, az egészségünk és a biztonságunk tulajdonképpen az egész társadalom boldogságához, egészségéhez és biztonságához kapcsolódik, és azon múlik. 

Minél jobban felismerjük az egymástól való függőségünket és növeljük a kölcsönös felelősségünket a társadalom iránt, azaz hogy mindenkit figyelembe veszünk a társadalomban, annál inkább felfedezzük, hogy a jelenlegi kapitalizmus és az önző versengés nem válhat többé egy pozitív hajtóerővé egy ilyen összefüggő, integrált társadalomban. 

A koronavírus egy nagyon kemény leckét adott nekünk a globális egymástól való függőségről. Megmutatta,  hogy mindannyian milyen óriási mértékben függünk egymástól a világ minden részén. Mennyire fontos volt, hogy mindenki betartsa az utasításokat, annak érdekében, hogy megállítsuk a vírus terjedését. Láthattuk, hogy egy vírus, mely látszólag egy piacról indult Kínából, gyakorlatilag  hetek, hónapok alatt egy világméretű hatalmas járvánnyá nőtte ki magát. 

A koronavírus világosan megmutatta, hogy az egymástól való függőségünk, milyen hatással van az egészségünkre és a gazdaságunkra. A továbbiakban bölcs dolog lenne megvizsgálnunk több szempontból is az egymástól való függőségünket. Minél mélyebbre megyünk, annál jobban feltárul, hogy gyakorlatilag mindenben egymástól függünk, az egész életünk minden egyes mozzanata egy másik emberen múlik a világban. Hogyha ezt felismerjük, akkor elérjük azt, hogy ne tegyünk másokkal olyat, amit magunk is gyűlölünk. Figyelmesek és felelősségteljesek leszünk egymással, és elkezdjük keresni azt, hogy hogyan járulhatunk hozzá a társadalomhoz egy pozitív módon, a legjobb képességeinknek megfelelően.

A végén felfedezünk majd egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb életet, ahol el fogjuk érni azt, hogy minden egyes ember a társadalomba megkapja a megfelelő gondoskodást és támogatást. Egészen addig, amíg ezt el nem érjük, egyre súlyosabb kihívásokat és válságokat megtapasztalni az egészség, a gazdaság és az emberi viszonyok tekintetében. Ha ezt elérjük, végre képesek leszünk a jelenlegi gondjainkat megoldani és a jövőbeni problémákat megakadályozni.

Forrás: ttps://laitman.com/2020/05/why-must-the-economy-be-reopened-quora/

11 jún 2020

A legjobb gyógyszer

Kérdés: Ha megpróbálok jóságot és szeretetet adni mindenkinek, aki körülöttem van, a munkahelyen és a családomban, így védhetem meg magam és másokat a vírusoktól?

Válasz: Általánosságban igen, de szerintem ez nem volt olyan nyilvánvaló számodra. Természetesen a legjobb gyógyszer a megfelelő, barátságos együttműködés és támogatás. Ezeket a dolgokat a természetnek kellett volna adnunk, de ezt nem tettük meg;  éppen ellenkezőleg, loptunk, megsértettünk és megaláztunk másokat stb.

Ha valamennyien egy integrált rendszer alkotóelemei vagyunk, és teljesen egymástól függünk, akkor ennek megfelelően kell viselkednünk. Próbáld megérteni, milyen analóg, integrált rendszer ez, amelyben mindenki mindenkitől függ.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy negatív cselekedeteinkkel kibillentjük a rendszert az egyensúlyból. Mik ezek a negatív cselekedetek?

Válasz: Nem szeretjük, sőt gyűlöljük egymást, és nem vagyunk hajlandók kiegészíteni egymást és aggódni egymás miatt, stb. Vagyis ennek a rendszernek az egyenlőtlenségét, amelyben minden elem felelős egymásért, gonosznak hívják.

06 jún 2020

Hogyan tudom megkülönböztetni az álhíreket a valódi hírektől?

Valójában hírek azok, amit az adott média közvetít számunkra, és amit annak megfelelően sugároz, hogy mi az, amit a médiatulajdonosának finanszírozó köre akar terjeszteni, szóval gyakorlatilag minden álhír.

Amikor az előfizetők voltak az újságok fő finanszírozói, akkor a média tartozott az olvasóknak, azaz, azoknak az embereknek, akik megvásárolták, elolvasták és nézték azokat a híreket, melyeket az újságok közöltek. 

Azonban, amikor a médiatulajdonosok válnak a média finanszírozásának elsődleges forrásává, és a különböző érdekcsoportok hirdetésére támaszkodik a fenntartása érdekében, akkor a média a tulajdonosok, és a hirdetők érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően torzítja a híreket, amivel elveszítik hitelességüket, ami a legfontosabb volt korábban a hírszolgáltatók számára. 

Ma az emberek nagy része tudja, hogy a médiában főleg álhíreket olvasnak, látnak. Egyre több ember kérdőjelezi meg a hírek valódiságát és azt, hogy valójában milyen érdekek állnak az adott média mögött. Mivel az embereknek nincs más választása, a lehetőségek hiánya miatt, így továbbra is ugyanazon forrásból származó híreket fogyasztják.  

Ugyanakkor ahelyett, hogy a médiára mutogatunk, mert eltorzítják az információt az álhírekkel, bölcsebbek lennénk, ha egy pillanatra magunkba néznénk, minden egyes személy saját magába tekintene, hiszen mi magunk alkotjuk a társadalmat. 

A média semmivel sem korruptabb, torzultabb, mint az azt körbevevő társadalom, melyet mi alkotunk. A média sokkal inkább a társadalmi értékeknek, a társadalom befolyásolásának és viselkedésének a terméke.

Tehát az, hogy tudatában vagyunk az állhíreknek, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol újra valódi híreink lesznek. 

Ahhoz, hogy eljussunk a valódi hírekhez, egy nagyon komoly önvizsgálaton kell keresztül mennünk. Először is meg kell értenünk azt, hogy a média se nem jobb, se nem rosszabb, mint az adott társadalom, amelyben jelen van. Azaz egy olyan társadalomban, ami olyan egyénekből áll ahol az egyén jóléte fontosabb, mint a társadalom jóléte.

Az álhírek, és a korrupt média azt tükrözi számunkra, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Azaz önközpontú lények, akik mindent megtesznek, amit csak tudnak, azért, hogy profitot és sikert szerezzenek maguknak mások kárára. Ennek a felismerésnek olyan sürgető kérdésekhez kell vezetnie, mint: Valóban egy ilyen társadalomban akarunk élni?

Ha a válasz igen, akkor az álhírek, és a média korrupciója nem kell, hogy aggasszon minket.

Azonban, ha mi egy olyan társadalomra törekszünk, ahol egymás között a boldogság, a kedvesség, az egymás támogatása és bátorítása virágzik, ahol általánosan egy pozitív légkör uralkodik, akkor mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalmi értékeinket, hogy a társadalom érdekeit részesítsük előnyben, a saját érdekeink fölött.  

Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, de mindez mégis lehetséges.

Először is meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös függőségben állunk egymással, azaz, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással, és milyen mértékben függ az életünk egymástól.  

Meg kell értenünk és különböző szempontok alapján meg kell vizsgálnunk ezt a kölcsönös függőségünket. Egészen addig, amíg az egy teljesen tapintható érzéssé nem válik bennünk. Amikor már úgy érezzük, hogy minden tettünk hatással van mások életére. 

A koronavírus járvány jó példázat erre, ami megmutatta az egymástól való kölcsönös függőségünk hatását egészségünk tekintetében. Láthatjuk, hogy a fertőzés terjedése, és az emberek egészsége azon múlik, hogy betartjuk-e az egészségügyi utasításokat. Mennyi minden múlik azon, hogy az emberek betartsák a személyes higiéniát, ha bizonyos távolságot tartanak egymástól,  vagy, hogy védő maszkot viselnek egymás környezetében.  

Az egymástól való függőségünk törvényszerűsége alapján, az emberi közömbösségünk, a mások elutasítása, az antipatikus és negatív érzések terjesztése egy káros láncreakciót indít be, ami az egész társadalmat negatívan érinti és károsítja.

Ha azonban mindannyian érezzük az egymástól való függőségünket, akkor azt fogjuk érezni, hogy mindannyian egy hatalmas nagy egész részei vagyunk. Akkor azt érezzük, hogy a társadalom gyakorlatilag a közös tulajdonunk, mihez hozzátartozunk akkor ez az érzés, megakadályoz minket abban, hogy kárt okozzunk benne. Így állandóan azt keressük majd, hogy hogyan segítsük, hogyan támogassuk a közönséget akkora mértékben, amennyire csak lehetséges.

Ha megértjük azt, hogy az álhírek, és a média korrupciója is abból származik, hogy mi mindannyian az önérdeket tekintsük fontosabbnak a társadalmi érdekek felett,  akkor megláthatjuk, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a médiát vádoljuk és azokat, akik a média mögötti álhírekért felelősek.

Épp ellenkezőleg, hogy ha meg akarjuk változtatni a médiát, akkor először is magunkat kell megváltoztatni. Elsősorban magunkat kell ösztönözni arra, hogy a társadalom érdekeit tartsuk szem előtt, a saját önös érdekeinkkel szemben. 

Hogyha továbbra is visszatartjuk magunkat attól, hogy javítsuk az egymás közötti kapcsolatainkat, akkor számíthatunk arra, hogy a média korrupció erősödni fog, és még több álhír jelenik majd meg. Ezek elárasztanak minket olyan problémákkal, amik továbbra is károsítják a társadalmunkat.


Sőt mi több, nem látunk majd semmilyen megoldást.

Tehát valódi híreket csak egy őszinte önvizsgálat és az emberi kapcsolatok javítása eredményezhet. 

Azáltal, hogy negatívan és kizsákmányoló módon fordulunk egymáshoz, olyanokká válunk, mint a vírusok. Napi szinten megfertőzzük egymást. 

A pozitív változás tehát közös erőfeszítést igényel, annak érdekében, hogy egy kölcsönös és pozitívan összekapcsolt társadalmat építsünk, azáltal, hogy figyelembe vesszük egymást és elkezdünk felelősen viszonyulni egymás iránt.

Ha mi létrehozzuk ezt a finomhangolást a gondolkodásmódunkban, akkor hamarosan egy teljesen megújult, fejlettebb és sokkal pozitívabb társadalmat látunk majd magunk körül.

06 jún 2020

Hogyan válaszoljunk a koronavírus korában bekövetkező, halállal kapcsolatos kérdésekre?

Amint a koronavírus folytatja világkörüli útját, és a pánik terjed a lakosság körében, néhány embertársunknak a halál kérdésével kell szembenéznie.
Hogyan reagáljunk a halálra? Mi a halál? Mi történik, miután meghalunk?

A bennünket körülvevő természet bölcs és nagyszerű. A természetben születtünk, és benne fejlődünk. Számos rendszer pillanatról pillanatra működik, hogy fenntartsák a testünket 70, 80, 100 évig, vagy akár még tovább.

A globális problémák részeként az élet mélyebb kérdései is világszerte felébrednek.

De miért? Csak azért születtünk volna, hogy éljünk, majd meghaljunk?

Nehéz és fájdalmas éveket kell szenvedéssel eltöltenünk születésünk és halálunk között. Mennyi élvezetet préselünk ki ezekből az évekből? Hasztalan erőfeszítéssel ápoljuk testünket, és egyre kevesebb energiát érzünk magunkban a folytatáshoz.

Olyan, mintha az élő és légző szervezetből egy biológiailag lebomló állapotba kerültünk volna, amely után teljesen szétesünk.

Van-e bármilyen előnye egy ilyen létezésnek? Vagy csak évekig küzdünk azért, hogy a lehető legjobb előmenetelt mutassuk az életben, és végül megszűnjünk létezni?

Az élet céljainak értékelése a természet négy szintjén keresztül

A természet minden apró részlete haszonelvű és a folytonosság jellemzi.

A természetben három különböző szint létezik: mozdulatlan, vegetatív és állati. A személy jelenlegi fejlődési stádiumában az állati világhoz tartozik. Az emberiség azonban „beszélőként” utal magára, ami az állatinál magasabb szint.

Mi a különbség az állatok és az ember között?

Alapvetően kétlábú, lélegző emlősök vagyunk, akik elemi állati szükségleteiket (evés, ivás, alvás és szaporodás) elégítik ki. Ugyanakkor további mentális és érzelmi képességeink vannak, lehetővé téve, hogy tudásra és bölcsességre tegyünk szert. Gyermeket nevelünk, átadjuk az egyik generáció tudását a következőnek, fejlesztjük az eszközöket és a társadalmunkat azzal a céllal, hogy jobban és kényelmesebben érezzünk magunkat.

Más szavakkal: léteznek az élelemre, menedékre, szexre és családra vonatkozó alapvető túlélési szükségleteink, és vannak társadalmi igényeink, melynek részeként máshoz hasonlítjuk magunkat, és így leválasztjuk, elkerítjük magunkat egymástól; ruházkodunk, házakban lakunk, házainkat és testünket számtalan termékkel zsúfoljuk tele, amelyeket egymásnak hirdetünk.

Tehát mi csak „okos állatok” vagyunk, akik azon ügyeskednek, hogy hogyan biztosítsák maguknak a lehető legnagyobb kényelmet?

A legfontosabb különbség az emberek és az állatok között

Az emberek és az állatok közötti legfontosabb különbség az, hogy bennünk, emberekben mélyebb vágyak vannak elültetve, amelyek túlmutatnak az átmeneti fehérjetestünk képezte határon.

Azt is meg tudjuk pontosan határozni, hogy mi ez a törekvés. Az állatokhoz hasonlóan félünk a haláltól, és élni akarunk. Azonban az állatoktól eltérően csak mi, emberek kérdezzük, hogy miért élünk.

Nem minden ember teszi fel az élet értelmére vonatkozó kérdést. A felnőtt lakosság körülbelül egytizedét foglalkoztatja az élet célja, és minden gyerek is felteszi ezt a kérdést, de hamarosan elfeledkezik róla.

Ezért a koronavírus, a különböző országok és csoportok közötti konfliktusok, a piacok zuhanása és a heves társadalmi megosztottság, azaz mindaz a pusztítás, amit a társadalom sejtjei önmaguk ellen elkövetnek, betegségként lepi el az emberiség szervezetének egészét.

És a globális problémák része az élet mélyebb kérdéseinek világszintű felébredése.

Utazás közös eredetünk valódi érzékeléséhez

Remélem, hogy az ilyen kérdésekkel küzdő emberek megtalálják a választ, és visszaverik a materialista befolyások milliárdjait. Ez utóbbiak letérítenek minket arról az útról, melynek célja közös eredetünk fenséges észlelése és érzékelése, illetve a tökéletes valóság törvényeinek elsajátítása és átültetése a gyakorlatba.

A kérdéseinkre adott válaszok aktív feltárásával, a hagyma rétegeinek lehántásához hasonlóan, egyre mélyebben belemerülünk a másokkal való pozitív kapcsolat szükségességének megértésébe. Pozitív kapcsolataink révén belépünk a valóság irányítótermébe, és egy összekapcsolt és egymástól függő teljesség által harmóniát teremtünk saját attitűdünk, és a természet kölcsönös szereteten és adakozáson alapuló attitűdje között.

Amikor elérjük a forma ilyen egyenértékűségét a természettel, létezésünk rendszerének egészséges és hasznos részeivé válunk. Közvetlen kapcsolatba lépünk a természet alapvető minőségeivel – a szeretettel és az adakozással -, és új, tökéletes életet tapasztalunk meg, ami mentes mindenfajta félelemtől, hibától és nehézségtől.

http://www.kabbalah.info/net/how-to-respond-to-questions-about-death-in-the-coronavirus-era/?fbclid=IwAR0ubeI0VjoOGuoDrMJTzt6yi4ObH96oZa6Esp30qw3TQUWDkEa1CXL__2U 

15 Már 2020

Család és házasság, első rész

Az új megszületése két ellentétes minőségből

Kérdés: A kabbala szerint a házasság nem az ember művi kreálmánya. Természetes minőségeink alapján fejlődött ki. Miért hoz létre valami újat és eltérőt két ellentét kombinációja?

Válasz: Látjuk, hogy minél fejlettebb természeti elemekről van szó, annál nehezebb számukra az összeillés. De amikor egymással kombináljuk őket, maguknál egyedibb, fejlettebb és markánsabb minőségeket hoznak létre.

Ebből kiindulva, ha a kémiai elemek természetére gondolunk, az egy dolog, a biológiai elemek egy másik, a növények már a harmadik, és ha az állatok világáról beszélünk, ez már megint egy teljesen különböző dimenzió, az állati szinttel pedig nekünk is részleges kapcsolódásunk van.

Megjegyzés: Azt mondják, hogy primitív szinten az elemek nem különülnek el egymástól. Még az állatok között is vannak olyan fajok, ahol a férfi és női részek egymás mellett léteznek egyazon testben.

Rav kommentje: Sőt, mi több, van néhány olyan állatfaj, amely könnyedén változtatja a nemét, attól függően, hogy mi szükséges a szaporodáshoz. Tehát ez nagyon változó, rugalmas és cseppfolyós.

Azonban minél feljebb lépünk a természetben, annál nehezebb az utódnemzés. Mégis, az állatok világában nem találjuk meg a szellem, a moralitás és a szokások egyedi kombinációját, csak az embernél.

Az ősi, primitív, és védelmet nyújtó természeti közösségekben nem beszélhetünk az egyének közötti elkülönülésről. Egészen az utóbbi időkig nem jelentett problémát, hogy az azonos faluban élő férfi és nő összeállva párt alkosson, mivel mindenki ismerte a másikat, tisztában voltak önmagukkal, mindenben, így életstílusukban is megegyezőek voltak. Minden, még az emberek karaktere is hasonlóságot mutatott.

Aztán a 19. századtól egy nagyon komoly elkülönülés jelent meg az emberek között, amelynek alapját a státusz és egyéb szempontok alkották. Így vált problémává a férfi és nő közötti párosodás.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-1/

27 nov 2019

Feloldódva a vágyak és gondolatok kavalkádjában

Kérdés: Hogyan láthatom az egyik ember kapcsolódását a másikhoz, ha a kapcsolat a felső fény műve, sőt, a szándék szintjén történik? Van bármilyen külsődleges jele a spirituális kapcsolódásnak?

Válasz: Először is, becsatlakozunk egy csoportba, és úgy próbálunk egységet alkotni, hogy az egyes ember motivációja nem különbözik a többiekétől.

Ekkor hirtelen azt érezzük, hogy nem is tudjuk, hogy a gondolatok és vágyak az enyéim vagy a tieid. Minden egy közös “salátává” keveredik össze. Nem tiszta, hogy kihez tartoznak a lábak, karok és fejek. Minden közös. Ezek a spirituális kapcsolat jelei.

Amikor ezt a közösséget érezzük, a tudás következő szintjére érünk: az egyénen kívül, másokban, másokon keresztül. Ennek az állapotnak a neve: a Teremtő elérése.

https://laitman.com/2019/10/in-the-salad-of-desires-and-thoughts/

29 okt 2019

A komoly spirituális munka kezdete

A kabbalisták azt mondják: “Nincs más Rajta kívül.” Ezt fel kell tárnunk, ha az egymás közötti kapcsolatban el akarjuk érni az egyetlen forrást, az egyedüli Teremtőt.

Annak mértékében, ahogy kapcsolódunk, különbözőségeinkkel és egymástól való távolságunkkal, elkezdünk önmagunkban megalkotni egy új minőséget, az egység érzetét. Mindezt az ellentétek egymás mellé rendelésével érjük el. Anélkül, hogy elpusztítanánk vagy megszüntetnénk egoista vágyainkat (ami lehetetlenség volna), bensőnkből megkísérelünk létrehozni egy nagy egészet.

A kongresszusok előtt rendszerint azt gondoljuk, hogy összegyűlünk, és önmagunk lenullázásával minden erőnket a kapcsolatba fektetjük. Mégis, amikor megérkezünk a helyszínre, hirtelen kiderül, hogy gondolataink és vágyaink nem olyanok, mint korábban, és máris valami mást akarunk.

Ez az önmagunkon elvégzendő komoly munka kezdete. Mindenféle zavart kapunk, és ezek kell, hogy rávegyenek minket, hogy megteremtsük a kapcsolatot a zavarok fölött.

Mindazonáltal nem a zavarok feltárásával próbálkozunk, mindössze a kapcsolódásra törekszünk, és ahogy ezt tesszük, egyre több zavarral találkozunk. Ezek adják a lehetőséget, hogy föléjük emelkedjünk, és létrehozzunk egyetlen vágyat, egyetlen rendszert.

https://laitman.com/2019/10/the-beginning-of-serious-spiritual-work/

17 okt 2019

Miért nem lehet a világban található gonoszt elpusztítani?

Kérdés: Miért védelmezi a Teremtő a gonoszt a világban? Miért akadályozza meg az elpusztítását?

Válasz: Akkor ki lenne korrigálva? A gonosz és a jó egyaránt és egyszerre szorul korrekcióra, mivel mindkettő a gonosz oka.

Kérdés: Azt mondja, hogy a jó is korrekcióra szorul?

Válasz: Hogyne! A jó és a gonosz egyenlő mértékben felelősek bizonyos negatív jelenségek felbukkanásáért. Ha megszabadulunk a negatív jelenségtől, megmarad ugyanaz a jó, és ugyanaz a gonosz, belső bűnös hajlamaikkal együtt, és legközelebb még nagyobb mértékű gonosz jelenik meg.

https://laitman.com/2019/09/why-evil-cannot-be-destroyed-in-the-world/

19 Sze 2019

Új élet #1134 – Természetes Anarchizmus

Dr. Michael Laitman, Oren Levi és Yael Leshed-Harel beszélgetése

Összefoglalás: Minden teremtmény természeténél fogva egoista, és nem akar korlátozott lenni. A vágy, hogy a világ királya legyen, csak akkor valósulhat meg, ha mindenki megtalálja egyedülálló helyét a világban, amely mindenkinek előnyös. Ahhoz, hogy valóban szabad legyen, az emberiségnek fel kell fedeznie a természeti erők hálózatát, és annak végső törvényeit. Amikor mindenki arról gondoskodik, hogy a többieknek jó legyen, akkor mindannyian a világ királyaként fogjuk érezni magunkat, és túllépünk az összes korlátunkon.

From KabTV’s “New Life #1134 – Natural Anarchism”

28 aug 2019

88 queries in 0,455 seconds.