Kérdés: Honnan tudhatjuk, mi a jó? Milyen cselekedetek vezetnek jóhoz és melyek a rosszhoz?
Válasz: Minden, ami az embereket egységre, és az egyre nagyobb egységre vezeti, nem valami részlegesre, hanem határtalan egységre, az a jó felé vezető út.
Kérdés: A jó szándék nagyon gyakran rossz következményekkel jár. Ki lehet védeni a rossz következményeket?
Válasz: Képzeld el, hogy az egész emberiségnek egyetlen családdá kell válnia. Ha erre törekszel, akkor jó lesz. Nincs más jó.
Mindez akkor lehetséges, ha oly módon dolgozunk önmagunkon, hogy a folyamat végén más emberré váljunk. Más szóval, ha a többiek állapotába juttatjuk magunkat, mintha önmagunkra kopíroznánk az ő minőségeiket, akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk olvasni vágyaikban és gondolataikban.
Ez azonban nem egyszerű feladat. Azt kívánja, hogy a saját vágyaink és gondolataink elé helyezzük másokét, miközben odaadóan szolgáljuk őket és lenullázódunk előttük. Ekkor az övékkel megegyezővé alakítjuk elménket, és megérezhetjük vágyaikat és gondolataikat.
Ez a következménye annak a folyamatnak, amelynek során növeljük a többiek nagyságát, odáig, míg azt nem érezzük, hogy az hatalmas jelentőséggel bír. Ha úgy viszonyulunk gondolataikhoz és vágyaikhoz, mint amik elsődlegességet élveznek, akkor egyszer csak azt érezzük, hogy egy teljességgel új és tágas világ nyílik meg előttünk. Ahelyett, hogy saját beszűkült egyéni érzékelésünket használnánk, a mások vágyain és gondolatain keresztül óriásira tágul ez a percepció. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a sejt megérzi, hogy az a gazdatest, amihez tartozik, sokkal nagyobb, mint az ő egyéni dimenziói. Ebből pedig azt indítja be, hogy maximális erőbedobással tevékenykedjen a gazdaszervezet hasznáért, és csak annyit szerezzen meg tőle, amennyi szükséges ennek a cselekvésnek a fenntartásához.
Amikor felfedjük a minket egymással összekötő kapcsolat minőségét – amelynek része, hogy mindenki nála nagyobbként gondol a másikra, és fontosabb szerepet játszik, mint mi önmagunknak, akkor létrehozhatjuk azt a támogató, bátorító közeget, ahol mindent biztosíthatunk egymásnak, ami szükséges a kapcsolat fenntartásához. Újfajta harmóniára találunk, amely azokból az egységgé összeállt hajlandóságokból fakad, hogy segítő módon jelen legyünk egymás számára.
A természeti törvények, amelyek a szeretet, altruizmus és kapcsolódás törvényei, írják körül azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a másik gondolatainak olvasását. A fő előfeltétel, hogy azzal az őszinte szándékkal közelítsünk meg másokat, hogy a hasznukra teszünk. Ha ehhez bármilyen minimális mértékű egoista vagy kizsákmányoló jellegű szándék társul, akkor megmarad a többiektől való mentális és érzelmi leválasztottságunk.
Megjegyzés: Két tényező áll a motiváció hátterében. Egyrészt az, hogy az ember hogyan értékeli a siker lehetőségét, másrészt pedig a cél fontosságának mértéke. Amennyiben valaki nem látja a siker lehetőségét, akkor nem veszi a fáradságot, hogy elvégezze a munkát.
Dr. Michael Laitman kommentje: Három típusú motivációval kell számot vetnünk: ezeknek a szándék, a megszerzés és a kielégülés adják az alapját. Mindebből kiindulva, az embernek nem elég tisztában lennie a jövővel, de tisztán és részletekbe menően is kell látnia azt, képesnek kell lennie, hogy elemezze, összetevőkre bontsa és újra összeillessze a részeket. Meg kell értenie, milyen módon jut el az ilyesfajta jövő állapotába.
A motiváció mindössze egy szó. De amint elkezded képletek, grafikonok, táblázatok és projektek segítségével formába önteni, máris kezdetét vette a komoly munka.
Kérdés: Vagyis ha az ember a jövőt vizsgálja, kell, hogy lássa az adott cselekvésből származó hasznot?
Válasz: Ez szükségszerű, hiszen ez biztosítja a motivációt. Olyan a természetünk, hogy képtelenek vagyunk energiát fektetni olyasvalamibe, aminek nem látjuk a minket szolgáló hasznát.
Kérdés: Miért alakította úgy a Természet, hogy léteznek motiváció nélküli emberek? Még az élethez szükséges motivációnak is híján vannak. Mi ennek az oka?
Válasz: Az ok a lélek gyökerénél keresendő. Itt nincs mit mondani. Vannak olyan emberek, akik élni akarnak, és olyanok, akik kezdettől fogva elutasítják az életet. Mindez annak függvénye, hogy az illető milyen mértékben látja jövőjét, illetve saját magát ebben a jövőben.
Kérdés: Ön képes volna megadni az élethez szükséges motivációt olyan embernek, aki nem rendelkezik ezzel?
Válasz: Én senkinek sem tudok adni semmit. Csak abban tudok segíteni, hogy az ember kifejlessze motivációját.
Kérdés: Lehetséges, hogy az ember ezt a motivációt saját bensőjében fejlessze ki?
Válasz: Igen, ha apránként teszi. Képtelenség azt mondani neki: „Gyerünk! Állj neki!” mivel nincs az önálló fejlődéshez elégséges ereje. De ha lépésenként halad, szert tehet rá. Ez főleg attól a környezettől függ, amelyben él.
Kérdés: Néha előfordul, hogy a motiváció egyszer csak eltűnik, majd ugyanolyan hirtelenséggel megint felbukkan. Képes lehet ezen a hullámzáson úrrá lenni az ember?
Válasz: A környezeted bármikor igénybe veheted. Gondolok itt könyvekre, emberekre, mindenre, amiből energiát tudsz meríteni.
Kérdés: Amikor mások egészségéért imádkozunk, veszteséget hozunk létre magunknak, vagy ellenkezőleg, erőt és energiát kapunk az imához?
Válasz: Ha imádkozom a másik egészségéért, és ha én magam ugyanabba a rendszerbe vagyok foglaltatva, mint ő, akkor hogyan lehet ez számomra veszteség?
Amikor
valaki abból a rendszerből, amelyben közvetlen kapcsolatban állunk egymással,
megbetegszik, akkor jelzi a többiek felé, hogy az egész rendszerrel van baj. Ő
képviseli azt a különlegesen érzékeny részt, ahol a hiba kifejeződik.
A probléma
nem hozzá, hanem a közösségünkhöz tartozik. Senki nem felelős magáért, senki
nem önmagában betegszik meg vagy viselkedik helytelenül. Mindezek csupán
kifejeződések, amelyek azt mutatják, hogy nem tartjuk be az általánosan
integrált emberi interakció szabályait.
Mit jelent a
kérés vagy az ima? Kapcsolódunk egymáshoz, és megpróbálunk a felső erő felé
fordulni. Azt kérjük tőle, hogy állítsa helyre a negatív minőségek, jelenségek
miatti egyensúlytalanságot. A kibillentség egy adott személyen keresztül
jelenik meg.
De mivel nem
az ő egyedi, hanem a mi közös problémánkról van szó, jogunkban áll imádkozni
érte. Ilyenkor az történik, hogy kompenzációs folyamatot indítunk el a
természet rendszerében, és az jótékony választ ad nekünk. Próbáljátok ki, és
meglátjátok, hogyan működik!
Ezért nem
maradhatunk közömbösek azzal kapcsolatban, ami körülöttünk történik. „Minket
nem érdekel, mi folyik Olaszországban. A lényeg, hogy itt nyugi van.” Az ilyen
hozzáállás csak súlyosbítja a helyzetet. Borzalmas reakció!
Gondolkodnunk
kell, hogyan reagáljunk a történésekre, különösen manapság, amikor
kapcsolataink integrált romlottsága kerül napvilágra.
Kérdés: Az emberek egészségéért vagy a rendszer korrekciójáért imádkozzunk? És hogy csináljuk helyesen, anélkül, hogy előírnánk a Teremtőnek, hogy mit tegyen?
Válasz: Kérnünk kell a Teremtőt, hogy mutassa meg nekünk a helyes kapcsolódást. Semmi másra nincs szükségünk. Akkor fordulunk Hozzá megfelelően, ha hozzátesszük, hogy jól szeretnénk megalkotni az egységet, hogy bennünk, kölcsönkapcsolatainkon keresztül táruljon fel, és ezáltal érjük el célunkat, hogy megelégedettséget szerezzünk az Ő számára.
Kérdés: Vegyük azt az esetet, amikor valaki a banki tartozását szeretné kifizetni. Ekkor szinte öntudatlanul imádkozni kezd. A kabbala szempontjából, a pénzszükség miatt emelt kérés imának számít?
Válasz: Hogyne. Bármilyen vágy megvallása annak számít.
Kérdés: Tegyük fel, hogy fog egy imakönyvet, és elkezd pénzért imádkozni. Lesz pénze?
Válasz: Nem. Ilyen önző kéréseket nem teljesít a Teremtő. Máskülönben a személy azt gondolhatja: „Imádkoztam, és a kérésem teljesült, tehát még többet kell imádkoznom.” Ez mindössze annyit jelent, hogy a Teremtő nem engedi őt el.
És ha az
illetőnek úgy tűnik, hogy imája meghallgatásra talált, akkor a Teremtő vágya,
hogy a személy így gondolja.
Kérdés: Mi van akkor, ha nem magának, nem egoista módon kér pénzt? Megkaphatja?
Válasz: Nem tudom elképzelni, hogy igen. Egyáltalán nem létezik a mi világunk szükségleteit kitöltő ima.
Kérdés: Mi a helyzet az egészségre vonatkozó imával?
Válasz: Ez egy későbbi fejlemény. Kizárólag azért kell imádkoznunk, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Ez minden vágyunk kitöltését magában foglalja.
Kérdés: Sok definíciója létezik az imának, amelyek több ponton eltérnek egymástól. De abban mindenki egyetért, hogy az ima a Teremtő, az Isten felé intézett kérés.
Általában az
ima a következő felosztást követi: először dícsérjük a Teremtőt, aztán
valamilyen bűn megbocsátását kérjük, és harmadikként hálát adunk minden jóért,
amit kaptunk Tőle. Hasonlóan néz ez ki a kabbalában is, vagy valamiképpen
különbözik ettől a szerkezettől?
Válasz: A kabbalában ez az egész egy egyoldalú játék. Nincs kit megszólítanom. Nem azért, mert nincs felső erő, hanem mert nincs értelme. Az ima a héber ’lehitpalel’ igéből jön, melynek jelentése: megítélni önmagam. Senki nem ítél meg engem, és ha valakihez fordulnom kell, az csakis én magam vagyok.
Minden ima
így működik. Az ima, önmagam megszólításán keresztül, segít nekem, hogy
leellenőrizzem: Mit teszek helyesen? Mikben járok el helytelenül? Mit tehetek,
hogy fejlődjek, javítsak az állapotomon? Mit jelent az, hogy jobbá válni?
Hogyan tudok jobbá válni, és kivel kell összemérnem magam? És még sokáig
sorolhatnám a kérdéseket. Természetesen dícsérnem kell a Teremtőt, hogy a
szeretet és adakozás, azaz a Teremtő minőségei legyenek a legfontosabbak
számomra.
Kérdés: Kell megbocsátásért imádkoznom? Ha igen, kitől kérjem azt?
Válasz: Nincs kitől megbocsátást kérni, mivel a Teremtő a teljesség. Ha hozzá fordulok megbocsátásért, az gyakorlatilag ugyanaz, mintha magam felé fordulok. Elkezdem megérezni, hogy helyesen cselekedtem-e, hogyan kellett volna viselkednem, és hogyan járjak el a jövőben. Tehát önmagunk megítéléséről van szó – tudatosítjuk a gonosz hajlamot, és annak módját, ahogy a gonoszt jóvá alakíthatjuk.
Ezután pedig
megköszönöm a Teremtő segítségét. De még egyszer mondom: egész idő alatt
önmagamhoz szólok, hiszen a Teremtő egyet jelent a szeretet és adakozás
abszolút minőségeivel, és csak annyira tudom Őt felébreszteni, amilyen
mértékben rendelkezem a vággyal, hogy hasonló legyek Hozzá.
Kérdés: Csak a helyes imát hallgatja meg a Teremtő?
Válasz: Természetesen. És a helyes ima nem más, mint a vágyam, hogy hasonlóvá válja Hozzá. Semmi más.
Kérdés: Most van itt a pillanat, hogy a kapcsolatunkon keresztül lehetőséget kapjunk, hogy tudatos módon az egész világért imádkozzunk. Igaz ez?
Válasz: Az embereknek úgy tűnhet, hogy ha személyként szólítjuk meg a Teremtőt, minden rendbe fog jönni. Nos, ez nem így van.
Valójában a
természet rendszeréhez szólunk. Minden egyes személy mikrorendszerének
egyesítésével akarunk részévé válni ennek a nagy rendszernek. Azáltal, hogy
benne foglaltatunk, és törekszünk rá, hogy harmóniába kerüljünk vele, pozitív
hatást gyakorlunk rá. Ez a pozitív kapcsolat teremti meg az egész rendszer
egyensúlyát.
Tulajdonképpen
az imánk az, ami kihat a rendszerre. Egymásért, mindenkiért imádkoznunk kell,
mert a világban manapság az óriási és egyetemes egyensúlyi állapot megsértése
miatt nagyon erősen függünk egymástól.
Azok az emberek, akiket a koronavírusnak nevezett zavar többé vagy kevésbé befolyásol, annyit tehetnek, hogy segítik egymást. A zavar mindannyiunkat érint. A rendszer mindannyiunkat magában foglal. Mindannyian a részei vagyunk. Ezért tudatosítanunk kell, hogy milyen mértékben befolyásoljuk egymást, milyen mértékben függünk egymástól. A rendszer komoly leckét ad nekünk: egyetlen apró organizmust alkotunk egy apró, Földnek nevezett bolygón. Gondolnunk kell minderre, és gondoskodnunk egymásról.
Kérdés: Létezik meditáció a kabbalában? Az a közvélekedés, hogy a meditáció nem más, mint olyan gyakorlatok sora, amelyek valamilyen belső vágyra vagy külső objektumra összpontosítanak.
Válasz: Az ima a meditáció.
Kérdés: A kabbalában a meditáció és az ima ugyanaz?
Válasz: Persze. Mi a meditáció? A figyelem elmélyült fókuszálása, monitorozzuk a bensőnket, meghatározzuk, hogy hol keressünk egy adott minőséget, és így tovább. Teljesen megegyezik az imádkozással.
Gyakorlatilag nincs is más az imán kívül. A megfelelő felkészülés az imára, amikor határozott módon átéljük helyzetünket, megérezzük a felső erőt, megértjük, mi a kapcsolatunk vele, és mit kell tennünk, hogy közelebb kerüljünk hozzá.
Kérdés: Munkánk nagy részét a tízesben végezzük, amiről úgy véljük, hogy a Teremtő megértésének fő eszköze. Miért van szükségünk az imára?
Válasz: Semmit nem tehetsz a tízesben. Meg kell próbálnod összekapcsolódni másokkal, ellenőrizni a fejlődésed, és aztán látni, hogy semmiben nem érhetsz el sikert. Ekkor fordul az ember a Teremtőhöz.
Mutatod Neki, hogy ott vagy a tízesben, megkísérelve, hogy összeköttetésbe kerülj másokkal, de semmi nem akar összejönni nektek. És ekkor segít neked a Teremtő. Szükséged van a tízesre, hogy imádkozhass, kéréssel fordulhass Hozzá. Így tud segíteni, és a tízes egységgé forrva kapcsolatba léphet Vele.
Mindezt elé kell tárnod, és közben ezt mondani: „Mindent megtettünk, de már belátjuk, hogy Nélküled nem leszünk eredményesek.” Ez az a pont, amikor Ő megadja azt, amit kértetek. Ezen a módon működik a folyamat.
El tudjuk képzelni, mit kell tartalmaznia a
Teremtőhöz szóló imának. Ez általánosságban megvitatható. De miért ennyire
nehéz kimondani azokat a szavakat, amelyekkel megszólítjuk Őt? Éreznem kell
önmagam, önmagam, mint a csoport egy eleme, látni a csoport hozzájárulását, és
a Teremtőről szerzett benyomást, amit a csoporton keresztül kapok. A belsőmbe
gyűjtöm mindezeket a benyomásokat, és felhasználom őket, amikor a tízesen
keresztül a Teremtőhöz fordulok.
Az egészet a szívemen keresztül kell
átvezetnem. Amikor a szív képtelen a munkára, segítek az elmémmel,
gondolataimmal. Legjobb, ha a szív munkája az ima, és az elme csupán besegít,
vagy egyáltalán nem is érzem az elmét, és kizárólag az érzékeimet állítom
munkába.
Ilyen módon szükséges a nap során, és minden egyes nap dolgoznunk. Minden baráttól inspirációt gyűjtök, és ehhez nem is kell, hogy fizikailag találkozzam velük. A barátok a szívemben vannak, és erőfeszítést végzek, hogy érezzem őket, inspirálódjak, és az inspiráción belül megérezzem a mindannyiunk által közösen megélt Teremtőt. A Teremtőtől jövő, és a barátokon keresztül megszerzett inspiráció segítségével utalom Hozzá vissza az imát, a MAN-t, szintén a barátokon keresztül. Ebben a körkörös mozgásban folyik a munkánk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
