A Kabbalista módszertan nagyon egyszerű és közvetlen. Azt mondja, hogy a Tórában leírt összes cselekedetet a szívben belül kell megcselekednünk.
Az emberek azonban úgy eltorzították, hogy kifelé fordították, azaz {úgy vélik} ha ezeket a cselekedeteket fizikailag mindenki előtt végrehajtja az ember, akkor nagyszerű munkát végez.
Megjegyzés: De ha nem értem, hogyan egyesítsem a szíveinket, akkor ebből a reménytelen állapotból ezt külsőleg végzem el, egy templom építésével és egy bárány feláldozásával.
Válaszom: Természetesen ez a legegyszerűbb.
Valójában meg kell találnod ezt az állatot önmagadban, fel kell fedezned, meg kell győződnöd arról, hogy ez a te egoizmusod, meg kell ölnöd, le kell vágnod, meg kell nyúznod, néhány darabját el kell égetned, és néhányat meg kell enned. Meg kell értened, hogyan kell ezt megtenned.
Kérdés: Van olyan módszer, amely elmagyarázza ezt nekem?
Válasz: Természetesen! Ez a Kabbala módszere.
[308089]
A KabTV "Spirituális állapotok" című műsorából 2023.01.08.
Kérdés: Velünk született, természetes hajlam a Kabbala bölcsességének tanulmányozása iránti sóvárgás?
Válasz: Ez az illető aktuális életének függvényében bukkan fel, és annak kérdése, hogy az ember érez-e vágyat, hogy ebben az életben feltárja a Teremtőt.
Ha az ember lelke már eljutott ehhez az állapothoz, érzi, hogy ez szükséges a számára, és eljut a Kabbala Bölcsességének a tanulmányozásához. De ha valakinek a lelke még nem elég fejlett, akkor biztosra vehető, hogy békésen éli az életét, és a kívánt szintet fokozatosan éri el, ebben vagy a következő életében. Tehát semmi sem állíthat meg minket ezen a fejlettségi fokon.
Ha az embernek rendelkezésére áll a lehetőség, kötelessége, hogy megragadja azt. Ez az ahogy felgyorsíthatjuk reinkarnációinkat, és a tökéletes állapotot gyorsabban érhetjük el, nem vesztegetve időt ebbe az életünkben, melyet a legalacsonyabb létezési szinten élünk.
Kérdés: Azaz a szívben lévő pont mindenkiben születésétől kezdve megtalálható?
Válasz: Mindenki rendelkezik ezzel a ponttal, csak az a kérdés, hogy mikor válik aktívvá.
Válasz: Igen, ez a szívben lévő pont megmutatkozása, amely a személy vagy csoport életének valamely fázisában következik be.
Kérdés: Mi a különbség Mózes és Ábrahám között?
Válasz: Ugyanaz a Teremtő iránti törekvés jellemzi őket, de eltérő szinteken.
A szívben lévő pont az egoizmus növekedésének képében kezdi meg fejlődését. Mindenféle egoista minőséget és formát vesz magára. Anélkül, hogy elmerülnénk az egoizmusban, lehetetlen a Teremtő felé végzett cselekedetek megkezdése. Így hát Mózesnek jó alaposan alá kell merülnie az egóban – nem véletlen, hogy Batia, a fáraó lánya nevelte fel a fáraó palotájában. Ezután készen áll küldetése beteljesítésére.
De hogy a küldetést véghezvigye, muszáj elszakadnia nevelőanyjától és örökbefogadó nagyapjától. Aztán pedig jön az állapot, amikor annak dacára, hogy Egyiptom hercege, még is rákényszerül, hogy elmeneküljön Egyiptomból.
Miután külföldre szökik, találkozik jövendőbeli feleségével, Jetró lányával, Cipórával. Két gyermekük születik. De egy idő után visszatér Egyiptomba, hátrahagyva feleségét és gyermekeit.
Kérdés: Amikor erről beszél, nem jelennek meg ezek az emberek a képzeletében, miközben mennek valahova, megérkeznek valamilyen helyszínre, vagy gyermekeknek adnak életet?
Válasz: Nem, persze, hogy nem. De a könnyebb befogadás miatt ilyen formában lett leírva.
Kérdés: Ha a tízes szempontjából vizsgáljuk az eseményeket, hova menekülök a tízesből? Mi megy végbe a tízesben?
Válasz: Nem szöksz el a tízesből. Amikor a tagok belátják, hogy képtelenek elérni a Teremtőt, akkor helyes fogalmat alkotnak lényegiségükről és spirituális gyökerükről.
Még inkább megerősödik az egységre törekvés a tagokban. Elérik a szívben lévő pontot, amit Mózesnek hívnak, és elkezdenek dolgozni vele. Végül azt találják, hogy ez a pont a fáraó, azaz egoizmusuk uralma alatt áll, emiatt nincs rá remény, hogy fölé kerekedjenek, addig a pontig, amíg mechanikusan vagy mesterségesen akár, de teljesen le tudják vetni magukról annak igáját.
Kérdés: Mi a jelentése ezeknek a folyamatoknak? Mózes elmenekül, és 40 évig a sivatagban él?
Válasz: Elszakad egoizmusától, nem akarja használni. Ez még nem a kivonulás Egyiptomból, de egyfajta elszakadás.
Mózes (a szívben lévő pont) úgy létezik, mintha elkülöníthető, független lenne az egoizmustól. Ezért amikor visszatér Egyiptomba, teljes mértékben a fáraó ellentéte. Nem a nagyapjaként tekint rá. Ő már egy vadonatúj ember, aki eljön, és azt követeli, hogy „Engedd szabadon a népem!”
Mindannyiunknak van egy szívben lévő pontja, ez az isteni része felülről. Vagyis ezt a bennünk lévő pontot egy nagyon vékony szál köti össze a Teremtővel, és meg kell próbálnunk élénkíteni ezt a kapcsolatot.
Ha minden vágyamat, tulajdonságomat és minden helyzetemet felhasználom ennek a kapcsolatnak a megerősítésére, a szál kibővítésére és vastagabbá és erősebbé tételére, valamint arra, hogy ezt a csatornát minden pillanatban aktívvá tegyem, ez a lelkem iránti odaadásomat mutatja.
Meg kell keresnünk a kapcsolatunkat a tízessel és a kapcsolatot a Teremtővel, hogy mindez egyetlen pontban álljon össze. Ez lesz a tízes központja.
[277059]
Napi Kabbala lecke Első részéből 21/01/17 “A Szeretet Lefed Minden Bűnt”
Kérdés: Elegendő a virtuális kapcsolat, hogy megfelelően fejlődjön egyénként az ember?
Válasz: A jövőben a virtuális kommunikáció másféle minőséget fog jelenteni. Csak olyan érzékszervi, belső kapcsolatok fejlődésének alapjául szolgál majd, amely szóbeli vagy fizikai kommunikáció útján nem adható át.
Csak látszat, hogy valamilyen módon érintkezünk egymással. Szíveinknek és gondolatainknak kell találkozniuk, ahelyett, hogy személyesen kerülnénk kapcsolatba, ahol az ellentétesség az érzékelés alapja, és ezért rossz benyomásokkal gazdagodunk általa.
Kérdés: Milyen új érzékszervek kifejlesztését javasolja a jobb kommunikáció céljából a virtuális csatorna segítségével?
Válasz: Azt tanácsolom az embereknek, hogy tanuljanak meg csak a gondolataikban élni, hogy egyetlen gondolatban, a Teremtés gondolatában kíséreljük meg az összekapcsolódást. Ebben a gondolatban megértjük egymást, összeolvadunk egymással, és összekapcsolódunk azzal a gondolattal, amely az egész világegyetemet, a Teremtés egészét kormányozza. Ennek a gondolatnak kell nekünk is a részévé válnunk.
Megjegyzés: A kerekasztalok utolsó szakasza a benyomások cseréje. A fő feladat, a kör tevékenységeinek elemzése, összefoglalása, a kapcsolat mértékének megbeszélése. Itt a folyamat megértése történik meg, amin keresztül mentünk.
Megjegyzésem: Ez nagyon fontos. Egy embernek mindezt a szívében kell érezni, és az elméjében kell felfognia. Ezután kell egyesíteni az összes mentális és érzékszervi benyomását, és meg kell próbálnia kifejezni őket.
Kérdés: Mi kell, hogy legyen az eredmény?
Válasz: Meg kell próbálni kifejezésre juttatni az egység benyomásait. Talán néhány sorban vagy néhány mondatban.
Egy anya szíve az egész univerzum központi pontján helyezkedik el, mind a korporális, mind a spirituális. Végül is ettől a ponttól kezdődik a spirituális és testi születés. Nincs erősebb, mint egy anya szíve; ez az egész valóság legérzékenyebb, legfontosabb pontja. A Teremtő létrehozott egy vágyat, amely az anya szívének alapja.
Ezért, ha a nők legalább egy kicsit gondolkodni kezdenek az egységről, akkor már megérintik az egész világegyetemnek ezt a központi pontját, ahonnan az egész emberiség, a közös lélek születése megkezdődött. A világ csak egy nő által jut el a korrekcióra.
Egy nőnek hatalmas ereje van, amely életet ad, fejlődik és szervez. Illetve fordítva, ha egy nő nem vesz részt ebben a korrekcióban, akkor a viták okává, az elidegenedés és a gonosz helyévé válik. Ezért nagyon remélem, hogy a nők egyesülnek, és békét, nyugalmat és egységet hoznak az emberiségnek.
[270082]
A Női leckéből 20/08/29, “Bnei Baruch Szabályait az Emberiségnek át kell adni”
Ha a lélek embriója bennem van, miért nem érzem ezt úgy, ahogy a testem többi részét?
Dr. Laitman
A felső világok elérésére irányuló sóvárgás, a sors magasabb összetevői, amelyek a Teremtő feltárulására irányulnak, és amikor érzem a kérdések erejét, „Ki vagyok? Mi vagyok? Miért élek?” – nyilvánítják meg számomra a lélek embrióját.
Minden a szívben lévő pontból árad ki. A szív maga az egoizmus és ez a speciális pont benne, a spirituális edények embriója.
Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.
Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.
Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.
Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.
Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.
Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.
Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.
Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”
Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.
Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz.
Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.
Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban. Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.
Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.
Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.
Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.
Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.
Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.
Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.
Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.
Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.
Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
