Dr. Michael Laitman

egoizmus

Az egoizmus megszűntetéséről

Kérdés: Hogyan ne féljek a feloldódás érzésétől?

Válasz: Ha valaki nagyon beteg, félelem nélkül készen áll a feloldódásra. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor kész az eltűnésre, arra, hogy ne halljon semmit, ne is létezzen.

Ha növeljük a spiritualitás fontosságát, eljutunk abba az állapotba, ahol a spiritualitás elérésének érdekében érdemes megszűntetni az egoizmusunkat.

https://laitman.com/2019/10/dissolve-our-egoism/

01 nov 2019

Az egó és én (második rész)

Manapság kezdjük felismerni az egoista fejlődésben meglévő eredendően gonosz minőséget, és olyan új megközelítés felé haladunk, amely a szociális kapcsolatokra, egyenlőségre és kölcsönösségre fókuszál. Egy új vízió nyer egyre nagyobb jelentőséget, amely összhangba hoz minket avval az ökológiai környezettel, amelyben élünk. A valódi én élvezi az életet a maga teljességében. A természet magában hordja egy ilyesfajta változtatásnak a lehetőségét, és az integrális oktatás az a módszer, amellyel ezt véghez vihetjük. Mindez nem történhet meg a felső erő nélkül, amely akkor kerül feltárásra, ha mindenki úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen szív dobogna bennünk.

https://laitman.com/2019/09/new-life-275-the-self-and-the-ego-part-2/

30 okt 2019

Harc a növekvő egoizmussal

Kérdés: A jövőbeli állapot elérése a jelenben azért lehetséges, mert a spiritualitásban a jövő már létezik, és én csak feltárom azt?

Válasz: Nincs jelen, múlt vagy jövő. Ezt csak az egoizmusunk rendezi el így. Ezért érezzük ezeket a paramétereket önmagunkban, a minőségeinkben és vágyainkban. Amilyen mértékben korrigáltak a vágyaink, annyira érezzük a korrigált világot, és mászhatunk egyre magasabbra. Ellenkező esetben azt fogjuk megtapasztalni, hogy a világ mélyebbre és mélyebbre zuhan, a folyamatosan növekvő egoizmusunk miatt. Minden azon múlik, hogy milyen mértékben vesszük fel a harcot a növekvő egoizmussal szemben.

https://laitman.com/2019/10/racing-against-growing-egoism/

24 okt 2019

Az egó és én, (második rész)

Manapság kezdjük felismerni az egoista fejlődésben rejlő eredendő gonoszt, és egy új megközelítés felé tartunk, amelyben a társas kötelékekre, egyenlőségre és kölcsönösségre helyezzük a hangsúlyt. Új vízió van ébredőben, amely egyensúlyba hoz minket ökológiai környezetünkkel. Az a valós én, amely élvezi az életet a maga teljességében. Az ilyen változáshoz szükséges erő ott szunnyad a természetben, és az integrális oktatás a módszer ennek az erőnek a felderítésére. Mindehhez egy felső erő szükséges, ami akkor kerül felfedésre, ha mindenki egy szívben kapcsolódik össze.

https://laitman.com/2019/09/new-life-275-the-self-and-the-ego-part-2/

17 Sze 2019

Én és az egó, (első rész)

Az egó nem más, mint önszeretet. Nem létezne nélküle semmi, még gyönyör és fájdalom sem. A természetben az egó négy állomáson keresztül fejlődik, ezek: kövületi, növényi, állati és beszélő vagy emberi szintek. Az ember egyedülálló azon vágya tekintetében, hogy saját öröméért másokat kizsákmányoljon. Mások által birtokolt dolgokat akarunk megszerezni. Élvezzük, hogy felsőbbségérzetünk kedvéért fájdalmat okozzunk másoknak vagy megalázzuk őket. Amikor az emberek másokhoz akarnak kapcsolódni, feltárul az ellenállásuk (ez a gonosz hajlam). Elérkeztünk az egó fejlődésének felső határához, és kialakulóban van a fejlődés egy új formája, amely a kölcsönös függőségen, a másokkal és a természettel, mint egésszel létrehozott összhangon alapul.

https://laitman.com/2019/09/new-life-274-the-self-and-the-ego-part-1/

16 Sze 2019

Az egoizmus börtönében

Kérdés: Az ember – az állatokkal ellentétben – képes valami fajta örömöt meglátni a jövőben, kiszámítani a lépéseket, és eljutni a célig, feladva az élvezetet a közbülső szakaszokban.

Ha ilyen hatalmas intellektussal rendelkezünk, miért nem vagyunk képesek racionális módon kiokoskodni azt az állapotot, amikor egyensúlyba kerülünk a természettel? Miért mond folyamatosan kudarcot minden kísérletünk, hogy megépítsük a kiegyensúlyozottság társadalmát?

Válasz: Mert az ember az egoista természetén belül létezik. Nem képes kiokoskodni semmit.

Összehasonlítja az egyik egoizmust a másikkal, mi az, amivel többet nyer vagy veszít, és továbbra is a saját egoizmusában találja magát. Nem szabad. Nem jutott el a szabadság második szintjére. Amit szabadságnak gondol, az illúzió, hiszen továbbra is egy külső kényszerítő erő befolyása alatt marad.

Kérdés: Nem okoskodhat így: “Ha használom az egoizmusom, rossz érzést okozok magamnak.”?

Válasz: Pont így próbálunk mindig elmenekülni a problémáktól. De ez nem jelenti azt, hogy szabadok vagyunk. Folyamatosan szökésben vagyok, hogy ne érjék az egómat csapások: itt egy ütés, ott egy ütés, így botorkálunk végig a napon, reggeltől estig.

Nézd meg, mi történik az utcákon, a buszon, az aluljárókban és irodákban, mindenhol. Nézd meg ezt az emberek alkotta hangyabolyt! Hol beszélhetünk itt szabadságról?

Nincs itt szabadság. A legtöbb, legalábbis így látszik, hogy minden pillanatban lehetőségem van kiválasztani az összes lehetőség közül a legkényelmesebbet. Ez minden.

Választok abból, ami számomra adott, de mindig korlátokba ütközöm. A Teremtő ragyog rám a korrigált állapoton keresztül, de még nem vagyok korrigálva. Természetes, hogy egyáltalán nem értem azt a befolyást, amit Ő gyakorol rám. Hova vezet engem? Mi az, amit minden pillanatban akar tőlem? Nem tudom a választ. Akkor pedig hogyan beszélhetünk az akarat szabadságáról?

https://laitman.com/2019/08/in-the-cage-of-your-egoism/

31 aug 2019

Mi teszi különleges lénnyé az embert?

Kérdés: Ha például veszünk egy nyájat alkotó állatcsoportot, látjuk, hogy kommunisztikus társadalmat alkotnak, ahol minden közösségi jellegű. Tekinthetjük az embert a természet mutációjának? Egy különleges lénynek, akinél az egó hirtelen fejlődésnek indult?

Válasz: Az állati állapotában létező ember közönséges lény. De emberi egoizmussal rendelkezik, ami a természet többi része fölé helyezi.

A természet semmilyen szegmensében – kövületi, növényi és állati — sincs egoizmus; minden az ösztönről, a túlélési vágyról szól. A túlélést szolgáló ösztönös vágy, a természet merev törvényeinek kielégítése úgy van jelen ezeken a szinteken, mint egy merev lemezen, ami állandó memóriaként tárolja ezeket; tehát itt nem beszélhetünk egoizmusról.

Az egoizmus a túlzás iránti vágy. Többet akarok, mint amennyi az anyagi létezésemhez szükséges. Viszont ha természetes módon küzdök a létezésemért, ezt nem tekintjük egoizmusnak.

Az egoizmus hozzáadásával vált az ember különlegessé. Kiemelkedik minden más állat közül, és különleges lényként kezd el fejlődni.

https://laitman.com/2018/05/what-makes-man-special/

21 aug 2019

A család jövője

Kérdés: Mi vár a család intézményére? Hogyan erősítsük, hogyan mentsük meg? És mi ebben a kabbala szerepe?

Válasz: Azt gondolom, hogy ebben az évben a család intézményét, ahogy más szociális intézményeket is, nagyon komoly kihívások fogják érni. Továbbra is látjuk majd a nehézségeket a családban: a szülők és a gyerekek közötti szeparációt, a szülők közötti szakadást, vagy a megosztottságot a családok és generációk, szülők és gyerekek, nagyszülők és unokák között. Az embereknek nem lesz meg az odatartozás érzése: “Megszültél, felneveltél, és most tovább is állok.”

Mindezek miatt, egy olyan állapotot érünk el, amikor senki nem lekötelezettje senkinek, senki nem kér a másiktól semmit: “Hagyjál magamra. Mit érdekeltek engem? És én mit érdekellek titeket?”

Ezt követően, a gonosz általános felismerésével együtt, amit az egoizmusunk segít megtalálni, végre belátjuk, hogy csakis a korrekció lehetősége marad számunkra. Nem csak a család, de minden más szempontból is annyira elviselhetetlenné válik az élet, hogy az emberek remény nélkül állnak a jelenben, és így tekintenek a jövőbe.

Elkezdjük valóban felfogni, hogy az emberek közötti egyedüllét rosszabb, mint ha a dzsungelben maradunk magunkra, ahol nem tudjunk, hogyan helyezkedjünk úgy, hogy ne legyünk támadásnak kitéve.

A személyre fenyegetőleg hat a környezete: az emberek között, a város dzsungelében, még ha a boltig szalad el és vissza, akkor sem garantált a biztonsága. Az ember megérzi, hogy senki nem tud, vagy nem hajlandó a segítségére lenni.

Remélem, hogy ennyi elegendő annak belátásához, hogy muszáj valamit kezdenünk emberi természetünkkel. Így halljuk meg, hogy létezik, és már készen áll egy rendszer, amely korrigálja természetünket. Minden csakis a személytől magától függ. Azután talán közénk is eljön az a személy.

https://laitman.com/2019/05/will-the-family-institution-survive/

27 máj 2019

Az egoizmus egy speciális fajtája

Kérdés: Azt mondja, hogy más korszakokhoz képest különleges időket élünk, mivel alantas lelkek ereszkedtek alá a mi világunkba, és az önzőség megnövekedett. Mit ért pontosan ez alatt?

Válasz: Úgy értem, hogy elértük azt az állapotot, amikor be kell törnünk a felső világba.
A mi kicsiny egoizmusunkkal, amit arra állítunk be, hogy sikert érjünk el valamiben, nem juthatunk el sehova. Az életed arról szól, hogy céljaid, értékeid és preferenciáid vannak, és mindig ezek körül forogsz.

A földi célok mindazonáltal nem nevezhetők egoizmusnak. Az igazi egoizmus csakis az emberek közötti spirituális egység vonatkozásában jelenik meg.

Kérdés: Létezik a Teremtő irányában testet öltő egoizmus?

Válasz: Természetesen. Ez az, amikor magamat akarom az Ő helyébe ültetni. Az ego azért érzi ezt a késztetést, mert a Teremtő önmagával egyenlő mérvű egoizmust teremtett.

Kérdés: Ez annyit tesz, hogy a kabbalisták kapcsolatban állnak a Teremtővel, és saját érdekükben kívánják Őt felhasználni?

Válasz: Ha már ebben a rendszerben mozogsz, és kapcsolatot létesítettél a Teremtővel, akkor a spirituális egoizmust Klipának hívjuk. A Klipák a földi egoizmustól teljes mértékben különböző, speciális akadályok, amelyek korrekcióra szorulnak.

https://laitman.com/2018/10/a-special-kind-of-egoism/

15 máj 2019

A kétféle egoizmusról

Kérdés: Mi a különbség a spiritualitás egoizmusa, és azon egoizmus között, amit a mi világunkban érzékelünk?

Válasz: A spirituális világban nem beszélhetünk egoizmusról. Az egy teljesen másfajta “egoizmus”, aminek nincs köze a miénkhez. Az az egoizmus a szeretet és kapcsolódás erejével ellentétes erő. Olyan mértékben mutatja meg magát, amennyire felhasználásra kerül az egyén részéről, hogy segítségével nagyobb fokú egységet és kapcsolódást érjen el. A mi világunkban – a spiritualitástól eltérően – az egoizmus a teljes teremtés egyetlen ereje. Egyszerű, az állatoknál is tapasztalható materiális egoizmusról van szó. Bár az embereknél valamivel fejlettebb változata figyelhető meg.

(részlet a 2012. február 12.-i virtuális leckéből)

https://laitman.com/2012/12/the-difference-in-egoism/

06 ápr 2019

83 queries in 0,478 seconds.