Dr. Michael Laitman

egoizmus

A család jövője

Kérdés: Mi vár a család intézményére? Hogyan erősítsük, hogyan mentsük meg? És mi ebben a kabbala szerepe?

Válasz: Azt gondolom, hogy ebben az évben a család intézményét, ahogy más szociális intézményeket is, nagyon komoly kihívások fogják érni. Továbbra is látjuk majd a nehézségeket a családban: a szülők és a gyerekek közötti szeparációt, a szülők közötti szakadást, vagy a megosztottságot a családok és generációk, szülők és gyerekek, nagyszülők és unokák között. Az embereknek nem lesz meg az odatartozás érzése: “Megszültél, felneveltél, és most tovább is állok.”

Mindezek miatt, egy olyan állapotot érünk el, amikor senki nem lekötelezettje senkinek, senki nem kér a másiktól semmit: “Hagyjál magamra. Mit érdekeltek engem? És én mit érdekellek titeket?”

Ezt követően, a gonosz általános felismerésével együtt, amit az egoizmusunk segít megtalálni, végre belátjuk, hogy csakis a korrekció lehetősége marad számunkra. Nem csak a család, de minden más szempontból is annyira elviselhetetlenné válik az élet, hogy az emberek remény nélkül állnak a jelenben, és így tekintenek a jövőbe.

Elkezdjük valóban felfogni, hogy az emberek közötti egyedüllét rosszabb, mint ha a dzsungelben maradunk magunkra, ahol nem tudjunk, hogyan helyezkedjünk úgy, hogy ne legyünk támadásnak kitéve.

A személyre fenyegetőleg hat a környezete: az emberek között, a város dzsungelében, még ha a boltig szalad el és vissza, akkor sem garantált a biztonsága. Az ember megérzi, hogy senki nem tud, vagy nem hajlandó a segítségére lenni.

Remélem, hogy ennyi elegendő annak belátásához, hogy muszáj valamit kezdenünk emberi természetünkkel. Így halljuk meg, hogy létezik, és már készen áll egy rendszer, amely korrigálja természetünket. Minden csakis a személytől magától függ. Azután talán közénk is eljön az a személy.

https://laitman.com/2019/05/will-the-family-institution-survive/

27 máj 2019

Az egoizmus egy speciális fajtája

Kérdés: Azt mondja, hogy más korszakokhoz képest különleges időket élünk, mivel alantas lelkek ereszkedtek alá a mi világunkba, és az önzőség megnövekedett. Mit ért pontosan ez alatt?

Válasz: Úgy értem, hogy elértük azt az állapotot, amikor be kell törnünk a felső világba.
A mi kicsiny egoizmusunkkal, amit arra állítunk be, hogy sikert érjünk el valamiben, nem juthatunk el sehova. Az életed arról szól, hogy céljaid, értékeid és preferenciáid vannak, és mindig ezek körül forogsz.

A földi célok mindazonáltal nem nevezhetők egoizmusnak. Az igazi egoizmus csakis az emberek közötti spirituális egység vonatkozásában jelenik meg.

Kérdés: Létezik a Teremtő irányában testet öltő egoizmus?

Válasz: Természetesen. Ez az, amikor magamat akarom az Ő helyébe ültetni. Az ego azért érzi ezt a késztetést, mert a Teremtő önmagával egyenlő mérvű egoizmust teremtett.

Kérdés: Ez annyit tesz, hogy a kabbalisták kapcsolatban állnak a Teremtővel, és saját érdekükben kívánják Őt felhasználni?

Válasz: Ha már ebben a rendszerben mozogsz, és kapcsolatot létesítettél a Teremtővel, akkor a spirituális egoizmust Klipának hívjuk. A Klipák a földi egoizmustól teljes mértékben különböző, speciális akadályok, amelyek korrekcióra szorulnak.

https://laitman.com/2018/10/a-special-kind-of-egoism/

15 máj 2019

A kétféle egoizmusról

Kérdés: Mi a különbség a spiritualitás egoizmusa, és azon egoizmus között, amit a mi világunkban érzékelünk?

Válasz: A spirituális világban nem beszélhetünk egoizmusról. Az egy teljesen másfajta “egoizmus”, aminek nincs köze a miénkhez. Az az egoizmus a szeretet és kapcsolódás erejével ellentétes erő. Olyan mértékben mutatja meg magát, amennyire felhasználásra kerül az egyén részéről, hogy segítségével nagyobb fokú egységet és kapcsolódást érjen el. A mi világunkban – a spiritualitástól eltérően – az egoizmus a teljes teremtés egyetlen ereje. Egyszerű, az állatoknál is tapasztalható materiális egoizmusról van szó. Bár az embereknél valamivel fejlettebb változata figyelhető meg.

(részlet a 2012. február 12.-i virtuális leckéből)

https://laitman.com/2012/12/the-difference-in-egoism/

06 ápr 2019

Az emberi élet fontosabb?

Kérdés: Jogunk van ahhoz, hogy az emberi életet fontosabbnak tekintsük, mint az élet más formáit?

Válasz: Először is fel kell ismernünk, hogy a természet általános rendszere piramis felépítésű. Ez az élettelen szintjén alapszik: az egész univerzum, a csillagok, a bolygók, az összes élettelen anyag, melyek benne találhatók. Ez a piramis alja.

Aztán jön a Földön lévő növényi rész, majd ezt követi, az ennél magasabb lévő állati rész, és a piramis tetejét a beszélő szint foglalja el.  Az emberi szintet nem az emberek állati része a testük határozza meg, hanem a bennük lévő beszélő szint.

Ezért persze az emberi élet sokkal fontosabb, mint minden más formája és szintje a természetnek, nem azért, mert ezt egoista vágyunkkal ezt akarjuk, hanem azért, mert magunkba foglaljuk a természet minden más formáját. Ha helyesen kezeljük a természetet, akkor helyrehozzuk magunkat, valamint általánosságban az egész természetet.

Valamennyi globális természeti katasztrófa és probléma – a szökőár, az aszály, a természet által okozott kár, a környezeti katasztrófák – végső soron nem más, mint egy ember által a természetre vetített jelenség. Ezért határozottan az emberi élet és a természetben betöltött szerepe a legfontosabb.

Látni fogjuk, hogy saját magunk és természetünk iránti önző magatartásunk révén váltjuk ki az emberi társadalomban, és a természet más szintjein megjelenő összes katasztrófát és szerencsétlenséget, mind a növényi, állati sőt az élettelen szinten is. Ha megváltoztatjuk magunkat, akkor biztosan megváltoztatjuk a természet egészét.

Ezért meg kell értenünk, hogy a mai világban kitört környezeti katasztrófák és az előttünk álló újak, kizárólag az embernek a világhoz való hozzáállásán múlik. Nem azért jönnek, mert a természet hirtelen kiegyensúlyozatlanná válik. A gondolataink miatt okozunk a természetben egyensúlyhiányt.

A független vélemények kerekasztala. Berlin 2006-09-09.

Via – Laitman Blog

18 okt 2018

Mi teszi az embert különlegessé?

Kérdés: Ha állatok egy csoportját nézzük, például, egyfajta kommunista társadalomban élnek, ahol minden közös. Az ember egy olyan mutációja a természetnek, egy különleges lény, amelyben az ego hirtelen elkezdett kifejlődni?

Válasz: Az ember állati állapotában egy természetes létező. Azonban benne van az emberi egoizmus, ami a természet fölé emeli.

A természet egészében – élettelen, vegetatív, és állati – nincs egoizmus; az ösztön, a túlélés vágya hajtja őket. A túlélés ösztönös vágya, a természet szigorú törvényeinek beteljesítése létezik ezen a szinten, mint például egy merevlemezen, mint egy állandó memóriában, és ez nem tekinthető egoizmusnak.

Az egoizmus a feleslegesre irányuló vágy, ha többet akarok, mint amire szükségem van az anyagi létezésemhez. És ha én természetszerűleg harcolok a létezésért, ez nem tekinthető egoizmusnak.

Az egoista hozzáadás teszi az embert különlegessé. Ezért emelkedik ki az állatok sokasága közül, és kezd el különleges lényként fejlődni.

Via – Laitman Blog

10 jún 2018

A Teremtő miért nem egoista?

Kérdés: A Teremtő fejlődik és változik?

Válasz: A Teremtő nem változik. Mi vagyunk azok, akik változunk Őhozzá viszonyítva, és ezeket, a változásokat tulajdoníthatjuk Neki. Azonban valójában nincs változás Őbenne. Ez egy teljesen tiszta és változatlan felső Fény.

Hasonlíthatjuk ezt, ahhoz, mint, amikor a napot a napszemüvegünkkel, vagy anélkül nézzük, de a Fény nem változik, amikor ezt teszed.

Kérdés: A Teremtő miért nem egosita?

Válasz: Mert Ő tökéletes. Ez egy olyan erő, amely a jóindulat és a szeretet tulajdonságából áll, mivel ez a természete. Mivel nincs vágya, hogy valaki, vagy valami másnak a rovására szerezzen meg, vagy nyerjen élvezetet, így nem lehet negatív.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2018-01-21

Via – Laitman Blog

27 máj 2018

Megérteni az igazságot

Meg kell értenünk, hogy most még mindig a megszerzési vágyból cselekszünk. Lehet, hogy kellemetlen, de ez az igazság; megértve ezt, előrehaladok, és vonzom a reformáló Fényt. A Fényt azáltal vonzom, hogy ellentétes vagyok vele. Elismerve, hogy az egómban vagyok, ez segíti a kapcsolatot a felső Fénnyel; ezért írták, hogy “A Tóra a bűnösöknek lett átadva.”

29 ápr 2018

A legerősebb vágy

Laitman_198

Volt egy pont, amikor a teremtést képező vágyak szétváltak olyanokká, amik meg tudják kapni a Fényt, és olyanokká, amik nem tudták azt megkapni. A vágyak, amik képesek megkapni a Fényt, azok a “működőképes vágyak”, és a vágyak, amik képtelenek rá, hogy megkapják a Fényt azok a “működésképtelen vágyak”.
A működképes vágyak teremtették meg a Felső Világokat, a működésképtelen vágyak megteremtették a Teremtményt, és később a mi világunkat. A működőképes vágyak a Gyökérfázisban megteremtették az Adam Kadmon világát, és a működésképtelenek, akik sötétek maradtak (Fény nélkül), azok neve “mozdulatlan”, és megformálták a mozdulatlan (nem változó) szintjét a Teremtésnek.
A működőképes vágyak az Első fázisban megteremtették az Atzilut világát, és a működésképtelenek sötétek maradtak és kitették a Teremtés “növényi” szintjét. A működőképes vágyak a Második fázisban megteremtették a Bria világát, és a működésképtelen vágyak a Harmadik fázisban a Teremtés “állati” szintjét teszik ki. Ugyanígy a működőképes vágyak a Harmadik fázisban a Jetzira világát hozták létre, és a működésképtelenek pedig a Teremtés beszélő szintjét teszik ki. Végül a Negyedik fázis működőképes vágyai az Assiyah világát teszik ki és a működésképtelenek sötétek maradtak és a teremtés “spirituális” szintjét teszik ki. Tehát, a legerősebb vágyak, a legegoistábbak és látszólag ezek vannak a Teremtőtől legtávolabb, és ezeket hívjuk úgy, hogy “spirituális”. Ez a legerősebb vágy a Teremtőhöz hasonlóvá akar válni. Ezért csak a legutolsó fokozat, ami látszólag a legsötétebb és legegoistább tud olyan vágyat fejleszteni, hogy a Teremtőhöz hasonlóvá akarjon válni és el akarja érni a spiritualitást.

2017.01.23

24 jan 2017

Dicsőség és uralkodás

laitman_527_04

Hogy biztosítva legyen a teremtménynek a lehetőség a tökéletesség elérésére, a saját, szabad akarata által, a Teremtő megszorította Önmagát – a saját Fényét – és világokat teremtett, egészen a fizikai világig. Itt az ember teljes egészében alá van vetve az önző, egoista élvezetre irányuló vágyának, amely nem az Isten Fényének élvezetére, hanem sokkal inkább az ebben a világban található, bestiális örömökbe öltözött élvezetekre irányul. Az egész emberiség az állatokéval megegyező élvezetekre irányuló vágyakból fejlődött tovább, az egészségre, dicsőségre, uralkodásra és tudásra irányuló vágyakon keresztül egészen addig, ameddig a Teremtő bele nem ültet egy olyan örömre irányuló vágyat a szívébe, a többi vágyai közé, amely ismeretlen a számára, és amely túl van az ebbe a világba való beöltözésen, és a Magasabb Világok elérésére mutat.
Ez az új vágy azonnal arra ösztönzi az embert, hogy elkezdje a kielégítését keresni, majd ez pedig elvezeti a Kabbala tanulásához. A tanulás során elkezdi megérteni a Teremtő szándékait. Ebben az állapotban nem a tudás megszerzése érdekében tanul, hanem hogy magára vonzza a Reformáló Fényt. Ezen a Fényen keresztül az ember elkezdi korrigálni a vágyait, és elfoglalja valódi helyét a teremtés rendszerében.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.13

21 jan 2017

Az ember a saját egóját szolgálja

laitman_069_01

Amikor valaki elköteleződik a kicsiny hazugságok irányában, nem képes meglátni az igazságot – és azt sem, hogy mindez a hamis útra vezeti őt. Ezért az ilyen ember hangosan kijelenti, hogy az igazság ösvényén halad. Azonban nincs nagyobb hazugság, mint ez. Ez pedig azért van, mert az ember még nem hazudott eleget ahhoz, hogy megláthassa valódi állapotát.
Amikor aztán valaki elég hazugságot teremtett önmaga számára, a hazugság olyan méretűvé dagad, hogy megláthatja az ember maga is, ha van erre elég akarata. Ezáltal most már azt is láthatja majd, hogy hamis úton jár a hazugságok által, és így közvetve felismerheti, hogy van egy igaz út is, és láthatja önmaga valódi állapotát. Más szóval, láthatja az igazságot a lelkében, és hogy milyen módon fordulhat az igazság útja felé.
Azt követően, hogy ez a pont, amely az igazság pontja – egyidőben tárul fel hamis út felismerésével, az ember az igazság és a hamisság közötti átmeneti állapotba kerül. Ez tulajdonképpen a híd, amely összeköti az igaz és a hamis ösvényt. Ez a pont tehát egyrészt a hazugsággal való szembenézés és leszámolás pontja, másrészt az igazság útján való haladás kezdete.
Ezáltal az ember képes felismerni, hogy a Lishma (héberül, “a Teremtő érdekében) való cselekvés lehetőségéhez először el kell nyerni a Lo Lishma állapotát, azaz (a saját érdekemben) való cselekvés felismerésének képességét. Ez azt jelenti, hogy az embernek látnia kell, hogy az önhazugság útján haladással saját egóját szolgálja, míg az igazság útján haladva a Teremtő szolgálójává válik.

2016.12.07 Részlet a reggeli leckéből

KA

07 dec 2016

85 queries in 0,500 seconds.