Dr. Michael Laitman

egoizmus

Hogyan értelmezzük a világméretű koronavírus pánikot?

 „Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.

Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt el: dühödt és önző életstílusát.

Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.

A betegeskedő világ meggyógyítása

Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.

Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből, ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.

A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk, visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.

Az egyén és a közösség egy és ugyanaz

Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.

Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.

https://www.kabbalah.info/net/how-to-make-sense-of-the-global-coronavirus-shock/

18 Már 2020

Koronavírus és az élet értéke

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

13 Már 2020

Az egoizmus fejlődése és a kapcsolódás módszere, első rész

Egoizmus, a társadalom pusztító szelleme

Kérdés: A középkor nagy kabbalistája, Ramchal (Rav Moshe Chaim Lozzatto) ezt írta: „Nincs más teremtmény, ami olyan ártalmas volna, mint az ember. Bűnt követ el és lázad, és az ember szívének fiatal korától kezdve gonosz a hajlama, ami egyik másik teremtménynél sincs így.”(Daat Tavunot, 154, 165)

Az idézet az egoizmus növekedő mértékéről szól. Mi ez a minőség, ami már abban az időben is felszínre került?

Válasz: Az emberekben rendszerint jelentkezik az élvezetekre, a kitöltésre, a saját szükség kielégítésére irányuló vágy. Hasonló ez az állatok vágyához, csak még kiterjedtebb.

Azonban az állatok esetében a kölcsönös elutasítás a biztonság megteremtését célozza. És ösztönvezérelt sürgetésről szól az is, amikor el akarják látni magukat a túléléshez szükséges dolgokkal. Az embernél semmi nem szab határt óriási egoisztikus vágyának, ami minden felélésére, megkaparintására és alávetésére tör.

Még ha a személy nem is szorul rá, az irigység nem engedi a markából az embert fejlődése során: onnan, hogy feléljen mindent, magához vegyen bármit, egész addig, hogy magába építse azt. Ez a jelenség a földi egoizmus. Léteznek magasabb rendű megnyilvánulásai is, de a földi egoizmus mindenkiben ott van.

Látjuk tehát, hogy az emberi egoizmus nem olyan ösztönszerű, mint az állatoké, akiket úgy irányít a vágy, hogy fenn tudják tartani magukat normális, természetes állapotukban. Az ember egoizmusa ráveszi, hogy tegyen meg mindent. Mindent el akar nyomni, mindent maga alá akar gyűrni.

Az állatok vágyát nem nevezzük egoizmusnak, mert csak akkor ölik és eszik meg a saját fajtájukhoz tartozókat, ha éhesek. Az emberben azonban minden állati szükségletét túllépő mértékben van jelen ez a vágy. Az állatoktól eltérő módon, az emberiség minden soron következő generációjában nő az egoizmus. Így éri el azt az állapotot, ahol többé lehetetlenség bármit tenni, amiben ott van az ego. Elkezdi pusztítani az emberek közötti kapcsolatot, és még a családok tagjai közé is beférkőzik. Az egoizmus gonosszá válik, többé már nem a minket haladásra késztető motor, hanem a pusztítás szelleme, ugyanúgy, ahogy kezdetben volt, az ókori Babilonban.

https://laitman.com/2020/02/development-of-egoism-and-the-method-of-connection-part-1/

11 Már 2020

A korrekció módszere, második rész

Kabbala – a kulcs a természet törvényeihez

Kérdés: Miért teremtett minket a természet vele ellentétes módon, egoistának? Mi a célja evvel?

Válasz: Az, hogy éppen az egoizmusunk miatt rébredjünk, milyen borzalmas teremtmények vagyunk.

Felmerül a kérdés: ha látjuk, hogy az egoizmusunk az egyetlen akadály, amitől nem tudjuk elérni az örök és tökéletes életet, hogyan vagyunk képesek korrigálni azt? Hogyan használjuk fel az ego segítségét, hogy megváltoztassunk mindent, önmagunkat, a társadalmat, a környezetünket?

Ezen a ponton jelenik meg annak szüksége, hogy valóban megváltoztassuk önmagunkat. Sok különféle módszer, elmélet, elképzelés foglalkozik a témával, amelyek vallásos vagy nem vallásos jellegűek, van közte misztikus, keleti, stb.

Ezeknek a módszereknek egyike a kabbala. Nagyban különbözik másoktól abban, hogy 6000 éve keletkezett, jóval a többi módszer megszületése előtt. A kabbala szerint, élt valamikor egy Ádám nevű ember. Ő volt az első, aki megértette az egész mátrixot, a természet teljes rendszerét, és feltárta annak tervét, a kezdetével, folyamatával és végével együtt.

Ádám tette le a kabbala tudományának alapjait. Szim, Ham, Jafet és mások, akiket allegorikus módon jelenít meg a Tóra, az ő tanítványaivá szegődtek. Egészen az ókori Babilonban élt Ábrahám megjelenéséig fejlesztették ezt a tudományt.

A kabbala arról beszél, hogyan egyesüljünk az egyén és annak egoizmusa felett. Ha így teszünk, elkezdjük érezni a természet általános erejét, átfogó képét. Nyilvánvalóvá válik, hogy a természet örök, végtelen, tökéletes, és ami a legfontosabb: integrális felépítésű és egyetlen nagy egységet alkot.

Ha ilyen módon közelítünk hozzá, akkor hozzáférhetünk igazi formájához, valós törvényeihez. Ezt ma még nem érezzük. Nem tudjuk, és nem is igazán látjuk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-2/

12 jan 2020

A korrekció módszere, első rész

Az emberi természet

Kérdés: Kabbalista szempontból mi a spirituális korrekció fogalmának jelentése? Hogyan különbözik ez a több ezer éves mítoszok megközelítési módjától?

Válasz: Ha csak az ember, az emberiség és a természet fejlődésének szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy minden az egyszerűből fejlődik a komplex felé.

Egyrészt folyamatosan az előzőnél összetettebb természetkép bukkan fel. Másfelől, noha ez a kép mindig más, közben integráló jelleggel bír, és egy abszolút mértékben egységesített, kölcsönkapcsolatokból felépített rendszert mutat fel. Ez van az első helyen.

Másodsorban, ha nem a kozmosz, hanem csak a mi bolygónk dimenziójában gondolkozunk, a természeti rendszer olyan módon működik, hogy az ásványi, növényi és állati szintek a kölcsönös komplementaritás és egyensúly állapotában vannak. Ha az ember nem avatkozna közbe, akkor a természet a dinamikus egyensúly és a dialektikus fejlődés jegyében létezne.

Az elmúlt 150-200 évben, amióta az ember aktívan beleavatkozik a természet folyásába, ez nagyban megváltozott, sok zavar és csapás ütötte fel a fejét. Szemtanúi vagyunk, hogy a közbeavatkozás milyen negatív módon hat a rendszerre, és annak különféle szintjeire. Az állatfajok sorra kipusztulnak, komoly zavarok figyelhetők meg a növényeknél, és még az ásványi szint is megsínyli a történteket, és ennek függvényében változik.

Általában véve elmondhatjuk, hogy az ember, egoizmusától és kapzsiságától vezetve, beavatkozik a természetbe, hogy pillanatnyi haszna érdekében, minden módon kizsigerelje azt. Egyre több ásványkincset hoz felszínre, hogy elégesse. Egyre több fát vág ki, hogy személyes céljára hasznosítsa. És mindeközben nem érti meg, hogy milyen komoly mértékben károsítja a természet részei közötti ökológiai egyensúlyt. Nem látja, hogy tevékenysége milyen súlyos lenyomatot hagy a Földön. Így pusztítja el az emberi egoizmus egész világunkat.

De ami a legfontosabb: az ember lény boldogtalanságtól szenved ezen a világon. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul kezében, amivel óriási dolgokat ér el. Nagy lehetőségeket kapott, olyan elmét, amellyel tényleg teljesen megváltoztathatja a bolygó arculatát, ahogy azt valamikor Arkhimédesz megálmodta.

Ugyanakkor nem képes helyesen felhasználni agyvelőjének hatalmas potenciálját. Bármit tesz, mindenki csak boldogtalan és nyomorúságos lesz tőle. Látjuk, mennyire depressziós az emberiség, milyen mértékben keres vigaszt a drogfogyasztásban. Az emberek nem tudják, hogy mit kezdjenek önmagukkal. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Minden, amit akarunk, hogy maximáljuk a pillanatnyi fogyasztásunkat. Mindig, egyre fokozottabb mértékben. Ilyen a természetünk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-1/

11 jan 2020

Férfi és nő, ötödik rész

A férfi és nő közötti kapcsolat fejlődése

Kérdés: Hogyan segíthet a kabbala a férfi és nő közötti kapcsolat kialakításában?

Válasz: Látjuk, hogy miközben az emberiség fejlődik, egyre bonyolultabbá válik. Valamikor a társadalom szabályozta a férfi és nő közötti kapcsolatokat: a falu, a kisváros, a vallások, hagyományok, és így tovább.

A férfiakat például olyan jogok illették meg, amelyek a nőket nem, és minden ehhez hasonlóan működött. Minden nagyon egyszerű volt. A nő tisztában volt a céljával. A férfi szintén tudta, hogy mit akar elérni.

Mindkét nem megértette, hogy miért létezik, és milyen módon kell élnie. Nem nyílt rá lehetőségük, hogy a család vagy az együttműködés új formáit vezessék be, hogy valami eltérővel helyettesítsék a már meglévőt. Minden nagyon nyugodt és letisztult volt.

A lány és a fiú is saját családjukban nevelkedtek. Szüleik kapcsolata szolgált mintaként, amelyből megértették, mit jelent családi életet élni. Ők is ezt tűzték ki célul, megházasodtak, és hasonló módon élték az életüket.

Mindez addig folytatódott, ameddig az emberiség el nem kezdett kilépni ezekből a keretekből.

Az egoizmus fejlődésének különböző szintjeit különböztetjük meg: alapvető vágyak, mint az étel, szex, család, valamint a szociális vágyak, például a vagyon, tisztelet kivívása, hatalom és tudás. Mindaddig nyugalom uralkodik, ameddig a vágyak fejlődése nem haladja meg az elemi szintet. Az ilyen társadalmak normális módon léteznek. Nincsenek magasabb rendű ösztönzéseik.

Amint a társadalom eléri azt a szintet, amikor érdeklődni kezd a vagyon, hatalom és tudás iránt, problémák keletkeznek. Ezek oka, hogy az emberek vágyai sokkal erősebbek, mint az étel, szex és család iránti szükségletek.

Mindezeknek megfelelően, a személy elhagyja családját, hogy magasztosabb célok felé törjön. Ha általánosságban vizsgáljuk, ebből adódik az a zavarodottság, aminek a mi időnkben tanúi lehetünk.

14 dec 2019

Család és házasság, hetedik rész

Az ego keretein túl

Megjegyzés: Azt állította, hogy az ember ösztönösen tapasztalja meg az első szerelem érzését 12 évesen vagy még korábban. Ezt követően történik meg első ízben, hogy valaki szeretetet érez a gyermeke felé. Mindez azt a célt szolgálja, hogy érezzük a példát, annak módját, hogyan kell helyesen viszonyulni a felebaráthoz, az egész emberiséghez?

Rav kommentje: Igen, majd ezt követően a Teremtőhöz.

Kérdés: Hasonlóak egymáshoz ezek a kapcsolatok?

Válasz: Minden alkalommal más-más szinten nyilvánulnak meg.

Ha a gyerek vagy család felé irányuló szeretetre gondolunk, tudjuk, hogy ez olyan szeretetforma, amely mindenkiben kihajt, az embernek azonban nevelnie, táplálnia kell azt.

Ha az idegenekre irányuló szeretet a téma, akkor már ki kell lépnünk az egoizmusunk adta keretek közül. Egoizmusunk olyan, mintha valamilyen parcellára vonatkozna: „Ez az enyém, meg még ez és ez.” Minden, ami az én tulajdonom, azt szeretem, ahhoz vonzódom, azt becsben tartom. És semmit nem törődök azzal, ami túlmutat az egoizmusom horizontján. Sőt, odáig is elmegyünk, hogy azokat a dolgokat szükségtelennek ítéljük, és nem akarjuk őket a magunk közelében látni.                                                                                                                                       

Tehát érzékeljük, hogy itt megkerülhetetlen az önmagunkon végzett munka. Látnom kell, hogy mi helyezkedik el az egoizmusomon túl. És minden, ami azon kívül van, az gyakorlatilag a Teremtő. Ahogy elkezdek viszonyt kiépíteni mindazzal, ami túl van az egoizmuson, úgy építem ki a kapcsolatomat a Teremtővel.

Ebből következik, hogy meg kell határoznom a Teremtőhöz fűződő viszonyomat, és ebből kiindulva kell minden olyan dologhoz viszonyulnom, ami az egoizmusomon kívül létezik.

Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy a nagy egóval rendelkező személy beszűkült keretek között éli az életét. Még a családját sem érzi sajátjának?

Válasz: Nem. De ez nem jelenti azt, hogy ez az illető képtelen meghaladni az egója határait. Talán épp azzal kap nagy lökést az élettől, hogy megadatik neki a gonosz felismerése.

Előre haladásunk lényegét a zsugorodás és kitágulás váltakozása adja: belégzés – kilégzés, kilégzés – belégzés. Ha valaki nagy egoizmussal rendelkezik, és önmagán kívül senki mást nem érzékel, lehet, hogy nem is tudatosodik számára, de éppen ez juttatja őt hozzá a Teremtő mélyebb szintű eléréséhez.

A legnagyobb kabbalisták, mielőtt elérésbe kerültek volna, óriási egoisták voltak.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-7/

03 dec 2019

Az egoizmus megszűntetéséről

Kérdés: Hogyan ne féljek a feloldódás érzésétől?

Válasz: Ha valaki nagyon beteg, félelem nélkül készen áll a feloldódásra. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor kész az eltűnésre, arra, hogy ne halljon semmit, ne is létezzen.

Ha növeljük a spiritualitás fontosságát, eljutunk abba az állapotba, ahol a spiritualitás elérésének érdekében érdemes megszűntetni az egoizmusunkat.

https://laitman.com/2019/10/dissolve-our-egoism/

01 nov 2019

Az egó és én (második rész)

Manapság kezdjük felismerni az egoista fejlődésben meglévő eredendően gonosz minőséget, és olyan új megközelítés felé haladunk, amely a szociális kapcsolatokra, egyenlőségre és kölcsönösségre fókuszál. Egy új vízió nyer egyre nagyobb jelentőséget, amely összhangba hoz minket avval az ökológiai környezettel, amelyben élünk. A valódi én élvezi az életet a maga teljességében. A természet magában hordja egy ilyesfajta változtatásnak a lehetőségét, és az integrális oktatás az a módszer, amellyel ezt véghez vihetjük. Mindez nem történhet meg a felső erő nélkül, amely akkor kerül feltárásra, ha mindenki úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen szív dobogna bennünk.

https://laitman.com/2019/09/new-life-275-the-self-and-the-ego-part-2/

30 okt 2019

Harc a növekvő egoizmussal

Kérdés: A jövőbeli állapot elérése a jelenben azért lehetséges, mert a spiritualitásban a jövő már létezik, és én csak feltárom azt?

Válasz: Nincs jelen, múlt vagy jövő. Ezt csak az egoizmusunk rendezi el így. Ezért érezzük ezeket a paramétereket önmagunkban, a minőségeinkben és vágyainkban. Amilyen mértékben korrigáltak a vágyaink, annyira érezzük a korrigált világot, és mászhatunk egyre magasabbra. Ellenkező esetben azt fogjuk megtapasztalni, hogy a világ mélyebbre és mélyebbre zuhan, a folyamatosan növekvő egoizmusunk miatt. Minden azon múlik, hogy milyen mértékben vesszük fel a harcot a növekvő egoizmussal szemben.

https://laitman.com/2019/10/racing-against-growing-egoism/

24 okt 2019

82 queries in 0,602 seconds.