Dr. Michael Laitman

egoizmus

A korrekció módszere, második rész

Kabbala – a kulcs a természet törvényeihez

Kérdés: Miért teremtett minket a természet vele ellentétes módon, egoistának? Mi a célja evvel?

Válasz: Az, hogy éppen az egoizmusunk miatt rébredjünk, milyen borzalmas teremtmények vagyunk.

Felmerül a kérdés: ha látjuk, hogy az egoizmusunk az egyetlen akadály, amitől nem tudjuk elérni az örök és tökéletes életet, hogyan vagyunk képesek korrigálni azt? Hogyan használjuk fel az ego segítségét, hogy megváltoztassunk mindent, önmagunkat, a társadalmat, a környezetünket?

Ezen a ponton jelenik meg annak szüksége, hogy valóban megváltoztassuk önmagunkat. Sok különféle módszer, elmélet, elképzelés foglalkozik a témával, amelyek vallásos vagy nem vallásos jellegűek, van közte misztikus, keleti, stb.

Ezeknek a módszereknek egyike a kabbala. Nagyban különbözik másoktól abban, hogy 6000 éve keletkezett, jóval a többi módszer megszületése előtt. A kabbala szerint, élt valamikor egy Ádám nevű ember. Ő volt az első, aki megértette az egész mátrixot, a természet teljes rendszerét, és feltárta annak tervét, a kezdetével, folyamatával és végével együtt.

Ádám tette le a kabbala tudományának alapjait. Szim, Ham, Jafet és mások, akiket allegorikus módon jelenít meg a Tóra, az ő tanítványaivá szegődtek. Egészen az ókori Babilonban élt Ábrahám megjelenéséig fejlesztették ezt a tudományt.

A kabbala arról beszél, hogyan egyesüljünk az egyén és annak egoizmusa felett. Ha így teszünk, elkezdjük érezni a természet általános erejét, átfogó képét. Nyilvánvalóvá válik, hogy a természet örök, végtelen, tökéletes, és ami a legfontosabb: integrális felépítésű és egyetlen nagy egységet alkot.

Ha ilyen módon közelítünk hozzá, akkor hozzáférhetünk igazi formájához, valós törvényeihez. Ezt ma még nem érezzük. Nem tudjuk, és nem is igazán látjuk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-2/

12 jan 2020

A korrekció módszere, első rész

Az emberi természet

Kérdés: Kabbalista szempontból mi a spirituális korrekció fogalmának jelentése? Hogyan különbözik ez a több ezer éves mítoszok megközelítési módjától?

Válasz: Ha csak az ember, az emberiség és a természet fejlődésének szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy minden az egyszerűből fejlődik a komplex felé.

Egyrészt folyamatosan az előzőnél összetettebb természetkép bukkan fel. Másfelől, noha ez a kép mindig más, közben integráló jelleggel bír, és egy abszolút mértékben egységesített, kölcsönkapcsolatokból felépített rendszert mutat fel. Ez van az első helyen.

Másodsorban, ha nem a kozmosz, hanem csak a mi bolygónk dimenziójában gondolkozunk, a természeti rendszer olyan módon működik, hogy az ásványi, növényi és állati szintek a kölcsönös komplementaritás és egyensúly állapotában vannak. Ha az ember nem avatkozna közbe, akkor a természet a dinamikus egyensúly és a dialektikus fejlődés jegyében létezne.

Az elmúlt 150-200 évben, amióta az ember aktívan beleavatkozik a természet folyásába, ez nagyban megváltozott, sok zavar és csapás ütötte fel a fejét. Szemtanúi vagyunk, hogy a közbeavatkozás milyen negatív módon hat a rendszerre, és annak különféle szintjeire. Az állatfajok sorra kipusztulnak, komoly zavarok figyelhetők meg a növényeknél, és még az ásványi szint is megsínyli a történteket, és ennek függvényében változik.

Általában véve elmondhatjuk, hogy az ember, egoizmusától és kapzsiságától vezetve, beavatkozik a természetbe, hogy pillanatnyi haszna érdekében, minden módon kizsigerelje azt. Egyre több ásványkincset hoz felszínre, hogy elégesse. Egyre több fát vág ki, hogy személyes céljára hasznosítsa. És mindeközben nem érti meg, hogy milyen komoly mértékben károsítja a természet részei közötti ökológiai egyensúlyt. Nem látja, hogy tevékenysége milyen súlyos lenyomatot hagy a Földön. Így pusztítja el az emberi egoizmus egész világunkat.

De ami a legfontosabb: az ember lény boldogtalanságtól szenved ezen a világon. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul kezében, amivel óriási dolgokat ér el. Nagy lehetőségeket kapott, olyan elmét, amellyel tényleg teljesen megváltoztathatja a bolygó arculatát, ahogy azt valamikor Arkhimédesz megálmodta.

Ugyanakkor nem képes helyesen felhasználni agyvelőjének hatalmas potenciálját. Bármit tesz, mindenki csak boldogtalan és nyomorúságos lesz tőle. Látjuk, mennyire depressziós az emberiség, milyen mértékben keres vigaszt a drogfogyasztásban. Az emberek nem tudják, hogy mit kezdjenek önmagukkal. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Minden, amit akarunk, hogy maximáljuk a pillanatnyi fogyasztásunkat. Mindig, egyre fokozottabb mértékben. Ilyen a természetünk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-1/

11 jan 2020

Férfi és nő, ötödik rész

A férfi és nő közötti kapcsolat fejlődése

Kérdés: Hogyan segíthet a kabbala a férfi és nő közötti kapcsolat kialakításában?

Válasz: Látjuk, hogy miközben az emberiség fejlődik, egyre bonyolultabbá válik. Valamikor a társadalom szabályozta a férfi és nő közötti kapcsolatokat: a falu, a kisváros, a vallások, hagyományok, és így tovább.

A férfiakat például olyan jogok illették meg, amelyek a nőket nem, és minden ehhez hasonlóan működött. Minden nagyon egyszerű volt. A nő tisztában volt a céljával. A férfi szintén tudta, hogy mit akar elérni.

Mindkét nem megértette, hogy miért létezik, és milyen módon kell élnie. Nem nyílt rá lehetőségük, hogy a család vagy az együttműködés új formáit vezessék be, hogy valami eltérővel helyettesítsék a már meglévőt. Minden nagyon nyugodt és letisztult volt.

A lány és a fiú is saját családjukban nevelkedtek. Szüleik kapcsolata szolgált mintaként, amelyből megértették, mit jelent családi életet élni. Ők is ezt tűzték ki célul, megházasodtak, és hasonló módon élték az életüket.

Mindez addig folytatódott, ameddig az emberiség el nem kezdett kilépni ezekből a keretekből.

Az egoizmus fejlődésének különböző szintjeit különböztetjük meg: alapvető vágyak, mint az étel, szex, család, valamint a szociális vágyak, például a vagyon, tisztelet kivívása, hatalom és tudás. Mindaddig nyugalom uralkodik, ameddig a vágyak fejlődése nem haladja meg az elemi szintet. Az ilyen társadalmak normális módon léteznek. Nincsenek magasabb rendű ösztönzéseik.

Amint a társadalom eléri azt a szintet, amikor érdeklődni kezd a vagyon, hatalom és tudás iránt, problémák keletkeznek. Ezek oka, hogy az emberek vágyai sokkal erősebbek, mint az étel, szex és család iránti szükségletek.

Mindezeknek megfelelően, a személy elhagyja családját, hogy magasztosabb célok felé törjön. Ha általánosságban vizsgáljuk, ebből adódik az a zavarodottság, aminek a mi időnkben tanúi lehetünk.

14 dec 2019

Család és házasság, hetedik rész

Az ego keretein túl

Megjegyzés: Azt állította, hogy az ember ösztönösen tapasztalja meg az első szerelem érzését 12 évesen vagy még korábban. Ezt követően történik meg első ízben, hogy valaki szeretetet érez a gyermeke felé. Mindez azt a célt szolgálja, hogy érezzük a példát, annak módját, hogyan kell helyesen viszonyulni a felebaráthoz, az egész emberiséghez?

Rav kommentje: Igen, majd ezt követően a Teremtőhöz.

Kérdés: Hasonlóak egymáshoz ezek a kapcsolatok?

Válasz: Minden alkalommal más-más szinten nyilvánulnak meg.

Ha a gyerek vagy család felé irányuló szeretetre gondolunk, tudjuk, hogy ez olyan szeretetforma, amely mindenkiben kihajt, az embernek azonban nevelnie, táplálnia kell azt.

Ha az idegenekre irányuló szeretet a téma, akkor már ki kell lépnünk az egoizmusunk adta keretek közül. Egoizmusunk olyan, mintha valamilyen parcellára vonatkozna: „Ez az enyém, meg még ez és ez.” Minden, ami az én tulajdonom, azt szeretem, ahhoz vonzódom, azt becsben tartom. És semmit nem törődök azzal, ami túlmutat az egoizmusom horizontján. Sőt, odáig is elmegyünk, hogy azokat a dolgokat szükségtelennek ítéljük, és nem akarjuk őket a magunk közelében látni.                                                                                                                                       

Tehát érzékeljük, hogy itt megkerülhetetlen az önmagunkon végzett munka. Látnom kell, hogy mi helyezkedik el az egoizmusomon túl. És minden, ami azon kívül van, az gyakorlatilag a Teremtő. Ahogy elkezdek viszonyt kiépíteni mindazzal, ami túl van az egoizmuson, úgy építem ki a kapcsolatomat a Teremtővel.

Ebből következik, hogy meg kell határoznom a Teremtőhöz fűződő viszonyomat, és ebből kiindulva kell minden olyan dologhoz viszonyulnom, ami az egoizmusomon kívül létezik.

Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy a nagy egóval rendelkező személy beszűkült keretek között éli az életét. Még a családját sem érzi sajátjának?

Válasz: Nem. De ez nem jelenti azt, hogy ez az illető képtelen meghaladni az egója határait. Talán épp azzal kap nagy lökést az élettől, hogy megadatik neki a gonosz felismerése.

Előre haladásunk lényegét a zsugorodás és kitágulás váltakozása adja: belégzés – kilégzés, kilégzés – belégzés. Ha valaki nagy egoizmussal rendelkezik, és önmagán kívül senki mást nem érzékel, lehet, hogy nem is tudatosodik számára, de éppen ez juttatja őt hozzá a Teremtő mélyebb szintű eléréséhez.

A legnagyobb kabbalisták, mielőtt elérésbe kerültek volna, óriási egoisták voltak.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-7/

03 dec 2019

Az egoizmus megszűntetéséről

Kérdés: Hogyan ne féljek a feloldódás érzésétől?

Válasz: Ha valaki nagyon beteg, félelem nélkül készen áll a feloldódásra. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor kész az eltűnésre, arra, hogy ne halljon semmit, ne is létezzen.

Ha növeljük a spiritualitás fontosságát, eljutunk abba az állapotba, ahol a spiritualitás elérésének érdekében érdemes megszűntetni az egoizmusunkat.

https://laitman.com/2019/10/dissolve-our-egoism/

01 nov 2019

Az egó és én (második rész)

Manapság kezdjük felismerni az egoista fejlődésben meglévő eredendően gonosz minőséget, és olyan új megközelítés felé haladunk, amely a szociális kapcsolatokra, egyenlőségre és kölcsönösségre fókuszál. Egy új vízió nyer egyre nagyobb jelentőséget, amely összhangba hoz minket avval az ökológiai környezettel, amelyben élünk. A valódi én élvezi az életet a maga teljességében. A természet magában hordja egy ilyesfajta változtatásnak a lehetőségét, és az integrális oktatás az a módszer, amellyel ezt véghez vihetjük. Mindez nem történhet meg a felső erő nélkül, amely akkor kerül feltárásra, ha mindenki úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen szív dobogna bennünk.

https://laitman.com/2019/09/new-life-275-the-self-and-the-ego-part-2/

30 okt 2019

Harc a növekvő egoizmussal

Kérdés: A jövőbeli állapot elérése a jelenben azért lehetséges, mert a spiritualitásban a jövő már létezik, és én csak feltárom azt?

Válasz: Nincs jelen, múlt vagy jövő. Ezt csak az egoizmusunk rendezi el így. Ezért érezzük ezeket a paramétereket önmagunkban, a minőségeinkben és vágyainkban. Amilyen mértékben korrigáltak a vágyaink, annyira érezzük a korrigált világot, és mászhatunk egyre magasabbra. Ellenkező esetben azt fogjuk megtapasztalni, hogy a világ mélyebbre és mélyebbre zuhan, a folyamatosan növekvő egoizmusunk miatt. Minden azon múlik, hogy milyen mértékben vesszük fel a harcot a növekvő egoizmussal szemben.

https://laitman.com/2019/10/racing-against-growing-egoism/

24 okt 2019

Az egó és én, (második rész)

Manapság kezdjük felismerni az egoista fejlődésben rejlő eredendő gonoszt, és egy új megközelítés felé tartunk, amelyben a társas kötelékekre, egyenlőségre és kölcsönösségre helyezzük a hangsúlyt. Új vízió van ébredőben, amely egyensúlyba hoz minket ökológiai környezetünkkel. Az a valós én, amely élvezi az életet a maga teljességében. Az ilyen változáshoz szükséges erő ott szunnyad a természetben, és az integrális oktatás a módszer ennek az erőnek a felderítésére. Mindehhez egy felső erő szükséges, ami akkor kerül felfedésre, ha mindenki egy szívben kapcsolódik össze.

https://laitman.com/2019/09/new-life-275-the-self-and-the-ego-part-2/

17 Sze 2019

Én és az egó, (első rész)

Az egó nem más, mint önszeretet. Nem létezne nélküle semmi, még gyönyör és fájdalom sem. A természetben az egó négy állomáson keresztül fejlődik, ezek: kövületi, növényi, állati és beszélő vagy emberi szintek. Az ember egyedülálló azon vágya tekintetében, hogy saját öröméért másokat kizsákmányoljon. Mások által birtokolt dolgokat akarunk megszerezni. Élvezzük, hogy felsőbbségérzetünk kedvéért fájdalmat okozzunk másoknak vagy megalázzuk őket. Amikor az emberek másokhoz akarnak kapcsolódni, feltárul az ellenállásuk (ez a gonosz hajlam). Elérkeztünk az egó fejlődésének felső határához, és kialakulóban van a fejlődés egy új formája, amely a kölcsönös függőségen, a másokkal és a természettel, mint egésszel létrehozott összhangon alapul.

https://laitman.com/2019/09/new-life-274-the-self-and-the-ego-part-1/

16 Sze 2019

Az egoizmus börtönében

Kérdés: Az ember – az állatokkal ellentétben – képes valami fajta örömöt meglátni a jövőben, kiszámítani a lépéseket, és eljutni a célig, feladva az élvezetet a közbülső szakaszokban.

Ha ilyen hatalmas intellektussal rendelkezünk, miért nem vagyunk képesek racionális módon kiokoskodni azt az állapotot, amikor egyensúlyba kerülünk a természettel? Miért mond folyamatosan kudarcot minden kísérletünk, hogy megépítsük a kiegyensúlyozottság társadalmát?

Válasz: Mert az ember az egoista természetén belül létezik. Nem képes kiokoskodni semmit.

Összehasonlítja az egyik egoizmust a másikkal, mi az, amivel többet nyer vagy veszít, és továbbra is a saját egoizmusában találja magát. Nem szabad. Nem jutott el a szabadság második szintjére. Amit szabadságnak gondol, az illúzió, hiszen továbbra is egy külső kényszerítő erő befolyása alatt marad.

Kérdés: Nem okoskodhat így: “Ha használom az egoizmusom, rossz érzést okozok magamnak.”?

Válasz: Pont így próbálunk mindig elmenekülni a problémáktól. De ez nem jelenti azt, hogy szabadok vagyunk. Folyamatosan szökésben vagyok, hogy ne érjék az egómat csapások: itt egy ütés, ott egy ütés, így botorkálunk végig a napon, reggeltől estig.

Nézd meg, mi történik az utcákon, a buszon, az aluljárókban és irodákban, mindenhol. Nézd meg ezt az emberek alkotta hangyabolyt! Hol beszélhetünk itt szabadságról?

Nincs itt szabadság. A legtöbb, legalábbis így látszik, hogy minden pillanatban lehetőségem van kiválasztani az összes lehetőség közül a legkényelmesebbet. Ez minden.

Választok abból, ami számomra adott, de mindig korlátokba ütközöm. A Teremtő ragyog rám a korrigált állapoton keresztül, de még nem vagyok korrigálva. Természetes, hogy egyáltalán nem értem azt a befolyást, amit Ő gyakorol rám. Hova vezet engem? Mi az, amit minden pillanatban akar tőlem? Nem tudom a választ. Akkor pedig hogyan beszélhetünk az akarat szabadságáról?

https://laitman.com/2019/08/in-the-cage-of-your-egoism/

31 aug 2019

83 queries in 0,534 seconds.