Dr. Michael Laitman

Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

„Társkeresés és párkapcsolatok: mi a kulcsa a sikeres párkapcsolatnak?” (Quora)

Michael Laitman, Quora: „Társkeresés és párkapcsolatok: Mik a kulcsa a sikeres kapcsolatnak?”

A sikeres kapcsolat kulcsa a hajlandóságban rejlik, hogy engedményeket tegyünk. Kölcsönös engedmények, esetén a partnerek képesek egymás iránti szeretetüket növelni.

Aki engedményeket tesz egy párkapcsolatban, békét, kapcsolatot, nyugalmat és szeretetet nyer. Pozitív kapcsolathoz vezet, amely nem a büszkeségen és az uralkodáson alapul. Tanárom, Rabash egyszer azt mondta, hogy a „család csak kölcsönös engedményekből létezhet”. Szeretnünk kell, barátságosan kell bánnunk egymással, engedni kell a másiknak, és ezáltal olyan érzést nyerünk, amelyet „szerelemnek” nevezünk.

Az engedmény kizárólag tőled függ. Nem kell nyomást helyezni a másikra. Ha engedményeket teszel, akkor látni fogod, hogy milyen erős fegyverről van szó, és az engedmények példái révén egyszerűen meghódítod a partnered.

Dr. Michael Laitman kabbalistával folytatott beszélgetés alapján. Írta/szerkesztették  Dr. Michael Laitman kabbalista tanítványai.forrás: https://laitman.com/2021/10/dating-and-relationships-what-are-the-keys-to-a-successful-relationship-quora

28 okt 2021

A hős az, aki legyőzi önmagát

Kérdés: Tanára, Rabash azt írja, a hősök között a legkiválóbb az, amelyik ellenségéből barátot csinál, aki felülkerekedik gonosz hajlamán.

Ha saját egoista szemüvegünkön keresztül nézzük az embereket, önmagunk kiemelkedő minőségéhez képest őket alantasnak és közönségesnek látjuk. De ha erőfeszítést teszünk, hogy ugyanolyan magasztosnak lássuk őket, hőssé leszünk. A hős azt jelenti tehát, hogy legyőzzük velünk született önző természetünket? 

Válasz: Igen. Hős az az ember, aki legyőzi magát. Semmi másra nincs szükségünk ezen kívül. Ha úrrá leszünk egoista természetünkön, akkor belépést nyerünk az „általános jó” állapotába.

Ténykérdés, hogy a természet önzőnek teremtette az embert, aki mindenkit saját romlottsága alapján ítél meg. Mindig negatív jegyeket fedezünk fel másokban. Ezért muszáj megértenünk, hogy mindezen minőségek bennünk magunkban találhatók. Ez a gonoszság természetének megértése.

Kérdés: Viszont ha nem volnának a többiek, akkor nem pillantanám meg magamban ezeket a negatív tulajdonságokat.

Válasz: Igen. Így van ez az “állati szinten”.

Kérdés: Vagyis egyik életet élem a másik után, mindenkiben negatív vonásokat látok, mindenkit panasszal illetek. Aztán, egy adott ponton, hirtelen megértem, hogy mindez bennem van.

Válasz: Nem könnyű eljutni ehhez a felismeréshez. A Kabbalisták feltárták ezt az igazságot, és leírták számunkra.

Miközben olvassuk műveiket, megértjük, hogy az igazat mondják, csak mi nem látjuk azt. Érzékelésükön keresztül mindent feltártak, aztán ezeket leírták a könyveikben, mi azonban még mindig nem érezzük az igazukat. Ezért az olvasmányaink alapján, fokozatosan kell ráébrednünk, hogy minden ilyen módon került megteremtésre a természetben, és ilyen módon működik az észlelésünk.

Először birtokunkba kerül a tudás, aztán jön a megértés, valamint az érzékelés és elérés.

Kérdés: Hogyan történik a folyamat? Mi az „önmagamon belül” kifejezés jelentése?

Válasz: Minden, ami a világon történik, az az észlelésen belül következik be. Semmit nem mondhatsz arról, mi zajlik kint. A világ bennünk kerül ábrázolásra.

Kérdés: Nyilván Ön is tudja, hogy mennyi szörnyűség történik a világban minden egyes másodpercben. Átérzi egy Kabbalista, hogy mindez miatta van?

Válasz: Sőt, tovább megy ennél. Ha mélyebbre ásol, azt találod, hogy mindez te magad vagy.

Képtelenek vagyunk mást látni az énünkön, saját vágyunkon kívül. Minden, ami a vágyainkban történik, az az általunk felfogott világ.

[277862]
A KabTV „Spiritualis Állapotok” című műsorából, 2019.05.13.
Forrás: A Hero Is One Who Conquers Himself | Laitman.com

25 okt 2021

Kapcsolatban a Teremtővel

963.8

Egyik cikkében Rabash azt írja, hogy minden barátban a Teremtőt kell látnunk, aki saját maga felé vezet minket. Olyannak kell érzékelnünk a barátot, mint aki mögött ott áll a Teremtő, és akkor a világot hirtelen légiesnek és áttetszőnek pillantjuk meg, ahol nincs más, csak te és a Felső Erő, és a „nincs más rajta kívül” igazsága működik. Minden, ami rajtunk kívül van, az az Ő megtestesülése, ezért fokozatosan a Teremtőre irányul a figyelmünk, és mindenben az Ő minőségeit látjuk.

A folyamat végén feltárjuk Őt, és akkor a világban zajló összes cselekvést, mindent, ami a szemünk előtt megtörténik a kövületi, növényi, állati és emberi szinteken, a Teremtő arra irányuló adakozásaként észlelünk, Aki ez által fejleszti tulajdonságainkat. Ezeknek a tulajdonságoknak a Teremtőt figyelembe vevő, helyes fejlesztése által, kialakítjuk magunkban az ásványi, növényi, állati és emberi szintek esszenciáit, és a nekik megfelelő mértékű kapniakarási szinteket (Aviut) az első, második, harmadik és negyedik fokozatokon.

Így mérjük le a Teremtővel való kapcsolatunkat. Az egyes szint az ásványi, a kettes a növényi, a hármas az állati, és a negyedik az emberi szintnek megfelelően. Ha mindezeket összekapcsoljuk a Teremtővel, akkor minden feltárulkozik előttünk. Ilyen módon tehetünk helytálló becslést jó és rossz kérdésében.

Megjegyzés: Ahhoz azonban, hogy ily módon, belsőleg felbecsüljük a dolgokat és a közösséghez kapcsolódjunk, fel kell emelkednünk az ezt lehetővé tévő állapot magaslatára.

Minden attól függ, hogy az az ember, aki a fentieket hallotta tőlem, milyen mértékben tisztázza azokat magában, és hogyan kezdi meg kivitelezni az életében, és hogy mindezek értelmében, mennyire felelősségteljes módon viszonyul a világhoz, hiszen a Teremtőhöz mindazokon keresztül kapcsolódunk, ami körülvesz minket.

[252070]
A KabTV „Kabbala alapjai” című műsorából 19.07.21
Forrás: Connecting To The Creator | Laitman.com

13 okt 2021

A Tanárom és én

A Facebook oldalamról:  Michael Laitman 20/09/22

1979. február egyik hideg, esős estéjén, amikor Chaim Malka barátommal szokásosan elmélyültünk a Kabbala könyvekben, rájöttem, hogy ez reménytelen. 

– Chaim – mondtam –  menjünk, és találjunk magunknak egy tanárt, most rögtön. 

Beültünk az autóba és elhajtottunk Bnei Brakba, egy ortodox városba, ahol hallottam, hogy az emberek Kabbalát tanulnak. Ahogy az eső áztatta a szélvédőt; Szinte vakon vezettem, nulla láthatóság mellett. De belülről hajtottak; Folytatnom kellett.

Miután beléptünk a városba, fogalmunk sem volt, merre menjünk. Hirtelen megláttam egy járdán álló férfit, aki arra vár, hogy átkeljen az utcán. A szakadó esőben egyedül ő volt a környéken. Letekertem az ablakot, és belekiabáltam a zuhatagba: “Hol tanulmányozzák itt a Kabbalát ?!”

A férfi hanyagul rám nézett és így szólt: – “Forduljon balra, és vezessen a gyümölcsös felé. Az utca végén meglát egy házat, szemben; ott tanulmányozzák a Kabbalát. ”

Abban a házban, a gyümölcsös mellett, találkoztam tanárommal, Rav Baruch Shalom HaLevi Ashlag-gal (RABASH), Rav Yehuda elsőszülött fiával és, Leib HaLevi Ashlag utódjával, aki a 20. század legnagyobb Kabbalistája volt, akit Baal HaSulam néven ismertek  a Zohár könyvéhez írt Sulam (Létra) kommentárja után.

A következő tizenkét évben RABASH személyes asszisztenseként szolgáltam, és elsődleges tanítványa lettem. Tanultam nála reggel három órát, este pedig két órát mindenki mással. Tanultam vele akkor is, mikor egyedül voltunk, és miközben a napi kirándulásokra vittem a tengerpartra vagy a parkba. Minden második hétvégén is tanultam nála, amikor együtt töltöttünk a hétvégét, és tanultam, amikor két alkalommal egy hónapig kórházban feküdt. Feltettem neki minden kérdést, amit csak tudtam a spiritualitással kapcsolatban, akár órákon át kérdeztem, vezetés közben, vagy amikor akármilyen más lehetőség adódott. – kérdeztem tőle, mert tudnom kellett. Tudtam, hogy ő az “utolsó Mohikánok közül való”, azaz, az utolsó láncszem az évezredekre visszanyúló vonalban, és tudtam, hogy ezt a tanítást folytatnom kell. Minden órát rögzítettem, és jegyzeteltem a szavait. Felszívtam tőle mindent, amit csak tudtam, a szavak külső és belső jelentését, így tovább tudtam adni őket, amikor eljött az idő.

Néhány év elteltével, amikor RABASH azt mondta nekem, hogy szükségem van barátokra, akikkel  gyakorolhatom a spirituális munkát, negyven diákot hoztam neki. Nekik kezdte el megírni, a felbecsülhetetlen értékű cikkeit az ember előrehaladásáról, egy állhatatos emberről, aki Kabbalistává válik- aki ismeri az emberi természet legbelső finomságait, és a Teremtővel való kapcsolatát.

RABASH cikkei nemcsak tanítványai előtt nyitották meg az utat, hanem mindannyiunknak, azaz minden egyes ember előtt. Most ezek a cikkek világítótornyok, amelyek utat mutatnak mindazoknak, akik el akarják érni a spiritualitást. Megtanítanak minket arra, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, és hogyan viszonyuljunk az érzelmekhez és állapotokhoz, amelyeket útközben felfedezünk bennünk. RABASH, akárcsak az apja a maga módján, “úttörő” volt. A végtelen bátorság, együttérzés és az emberiség iránti szeretet nyomdokaiba lépett.

1991-es halála után az emberek arra kértek, hogy kezdjek el tanítani. RABASH is arra biztatott, hogy tanítsak akkor, amikor még vele voltam, így amikor az emberek felkerestek, beleegyeztem, és létrehoztam egy tanuló csoportot, amelyet Bnei Baruchnak (Baruch fiai-nak) hívtunk. Valóban, akkor arra törekedtünk, és most is arra törekszünk, hogy kiérdemeljük a nevet és, mi legyünk tanítóm spirituális gyermekei.

Ma, amikor elmúlásának 29. évfordulójáról emlékezünk, remélem, hogy továbbra is kiérdemeljük a Bnei Baruch nevet, a szeretet és az egység útján járunk, és Kabbala hiteles bölcsességét elterjesztjük az egész világon, minden szomjas léleknek.

„És miután megszereztem a szeretet ruházatát, a szeretet szikrái kezdnek ragyogni bennem, a szív vágyakozni kezd az egységre a barátaimmal, és nekem úgy tűnik, hogy a szemem látja a barátaimat, a fülem hallja a hangjukat, és az én szám beszél hozzájuk, a kezek ölelkeznek, és a lábak egy körben, szeretetben és örömben táncolnak velük együtt. Túllépem testi határaimat, és elfelejtem a barátaim és a köztem lévő hatalmas távolságot … és úgy tűnik számomra, hogy a világon nincs más valóság, csak az ami a barátaim és én. Ezt követően még az „én” is törlődik, elmerül, összekeveredik barátaimban, amíg ki nem állok és kijelentem, hogy a világon nincs más valóság, csak a barátok” (RABBASH, 8. levél)  

forrás: https://laitman.com/2020/09/my-teacher-and-i/


22 Sze 2020

Hogy léphetünk ki a boldogtalan szenvedésből?

Kérdés 

Hogy kerülhetjük el, hogy átadjuk szenvedésünket más embereknek? Szenvedjünk rejtett módon? 

Dr. Laitman 

Azt gondolom nem tanácsos negatív érzelmeket átvinni másokra. Ha ugyanis ezt tesszük, leegyszerűsíteni a számunkra a mindent meghaladó egoizmus megélését. Éppen ellenkezőleg, ezért meg kell próbálni eljátszani az emberek előtt, hogy nem szenvedünk és „jó arcot” kell vágni mindenhez.

Kérdés 

A tény ellenére kell ezt tenni, hogy szenvedünk s rosszul érezzük magunkat?  

Dr. Laitman 

Igen. Akkor gyorsabban kijöhetünk ebből az állapotból mivel, ha azt sugározzuk mások felé, hogy jó hangulatban vagyunk, be is léphetünk ebbe a jó hangulatba.

Kérdés 

Tehát ezzel a fajta kilépéssel a saját szenvedésünkből és jó hangulat sugárzásával elérhetjük, hogy másoknak is átadjuk ezt a hangulatot? Ez valójában egy légtornász mutatvány. Mi történik egy Kabbalistával, amikor szenved?

Dr. Laitman 

Egy Kabbalista szenved és kineveti magát. Tényleg önmagán nevet. Hiszen pontosan tudja, hogy valójában nincs oka szenvedni, csak az egónk fetreng az önzése miatt szenvedő módon.

Ezért, ha képes valaki kinevetni magát, gyorsan képes a szenvedés állapotán túllépni. Ezt láttam sokszor a tanáromon, Rabashon. Természetesen ez egy jó példa arra, hogy az ember, hogyan tud felülemelkedni a szenvedésen.

Kérdés 

De a szenvedés maga érzékelhető azért abban a pillanatban, amikor fölé emelkedünk? 

Dr. Laitman 

Természetesen. Maga a szenvedés nem törlődik el. Az ember csak meghaladja azt, lefedi egy másik érzéssel. A Kabbala elveinek megfelelően, nem is szabad megkísérelni lerombolni a szenvedést, vagy eltörölni a forrását, csak fölé lehet emelkedni. 

Kérdés 

Tehát egyszerre van jelen a szenvedésem és a fölé emelkedésem?

Dr. Laitman 

Igen. Akkor a különbség a két állapot között egyértelműen érzékelhető, amin belül feldereng a Teremtő nagyszerűsége.

KabTV: „Hírek elemzése Dr. Laimannal” 20/05/18    
Angol blog: https://laitman.com/2020/09/how-to-get-out-of-misery/

19 Sze 2020

Hány év előzi meg a spiritualitás elérését?

Kérdés: Azt állította, hogy 25-30 évbe telik, mire utunk elvezet az első spirituális szintig. Hogyan sikerült Önnek Rabash mellett mindössze 11 év alatt elérni a spiritualitást?

Válasz: Legalább 10 évet vesz igénybe az első spirituális szint elérése. Ha az ember komolyan tanul, hét, nyolc, vagy legfeljebb 10 év előzi meg.

De manapság, amikor valaki olyan csoportba lép be, ahol a többiek már 15-20 éve tanulnak, akár 5 éven belül is beérheti őket. Ha az ember integrálódik a barátokkal, és mindent velük együtt cselekszik meg, belép az edényükbe, és közösen merülnek el a spirituális korrekcióban.

[238732]
KabTV “A Kabbala Alapjai” 18/08/19
Forrás: https://laitman.com/2020/08/how-many-years-does-it-take-before-we-enter-spirituality/

05 Sze 2020

Megörökíteni a nevet

Kérdés: Elvárja, hogy a tanítványai által nyitott, integrál oktatási módszerrel működő iskolákat Önről nevezzék el?

Válasz: Isten ments! Először is, semmi újat nem találtam ki. Szóval nekem az egészben nincs részem. Ne tulajdonítsanak nekem semmit!

Szervezetünk a nevét tanáromtól, Rabash-tól kapta. Központunk is az ő nevét viselő utcában található, Petach Tikvában. Ennél többre nem is vágyom.

Pár ezer embernek megtanítom a Kabbala módszerét, ők majd tovább viszik. Személyesen én, bennük élek tovább. Ez az érzésem.

[266887]
KabTV “Kabbala Alapjai” 20/05/17
Forrás: https://laitman.com/2020/07/perpetuate-the-name/

03 aug 2020

Spirituális földrajz, harmadik rész

A kabbalista érzékenysége

Kérdés: Ön gyakran ment tanárával a Kinnerethez (Galileai tó). Ennek a Binához van köze?

Válasz: Ő és én beutaztuk szinte az egész országot, és valóban minden helyen különböző hatásokat érzékeltünk.

Volt egy kis házunk a Kinneretnél, ahova ellátogattunk, és néhány napot ott töltöttünk. Időszakosan jártunk arra, körülbelül kéthetente.

Kérdés: Képes a kabbalista érzékelni a Földre ható erőket? Magához tudja valamilyen módon vonzani ezeket az erőket?

Válasz: Hogyne. Sok erőt gyűjtöttünk ebből, nagyon sokat.

Kérdés: Képes ugyanezt megtenni Szibériában vagy New Yorkban?

Válasz: Nem. Először is, csak Izraelben lehet ilyet. Másodsorban, Északon, a Tiberiushoz közel, a Meron hegyénél óriási spirituális terek vannak, ahol az ember egyszerűen csak rabjává válik a különféle spirituális erőknek.

De csak azok az emberek, akik előhuzalozottak, akik kifejlesztették önmagukban az érzékenységet, és képesek összehangolódni az erőkkel – csak ők érzik azokat.

Ez nem miszticizmus vagy meditáció. Azokról beszélünk, akik kabbalát tanulnak. Ők azok, akik értik és érzik az erők közötti különbségeket.

És megfordítva is igaz: azok a helyek, amelyek a közember számára spirituálisak, a kabbalistának közönségesek, nem tartja őket figyelemre méltónak, nem tekinti őket spirituális forrásnak, nem tulajdonít nekik különleges erőt vagy befolyást.

https://laitman.com/2019/12/spiritual-geography-part-3/

26 dec 2019

A barátok szeretetével kapcsolatosan

laitman_744

  1. Mit jelent a barátok szeretetének szükségessége?
  2. Mi az oka annak, hogy pontosan ezeket a barátokat választottam, és miért választottak a barátok engem?
  3. Minden barátnak fel kell tárnia a közösségre irányuló szeretetét? Vagy elegendő ezt a szeretetet mindenkinek a szívében megélnie és a barátok szeretetét elrejtésben gyakorolnia, és nem szükséges nyíltan kimutatni, hogy mi van a szívünk mélyén, mivel ismert, hogy szerénynek lenni, hatalmas dolog?

Vagy pedig éppen ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátok irányába, mivel ezáltal felébreszti a barátainak a szívét a többiek irányába, hogy ezáltal mindannyian érezhessék, hogy a barátok szeretetét gyakorolják. Ennek az előnye az lesz, hogy ezen a módon az ember erőt gyűjt a barátok szeretetének még erőteljesebb kinyilvánításához, mivel valamennyi barát szeretetre irányuló erőfeszítése integrálódik egymásba.

Kiderül, hogy az ember olyan mértékben képes a barátok szeretetének gyakorlásához erőt szerezni, amennyire a 10-es csoportban, a 10 barátnak, a barátok szeretetére irányuló erejébe képes beintegrálódni, és amennyire megérti, hogy szükséges a barátok szeretetével foglalkozni. Azonban ha mind a 10-en nem mutatják ki a közösségnek, gyakorolják a barátok szeretetét, akkor egyénenként hiányuk lesz a csoport közös erejében. Ez azért van így, mivel nagyon nehéz dolog az, hogy valaki a barátját, annak érdemei alapján ítélje meg.  Mindegyikük azt gondolhatja, ő már igaz ember, hogy ezáltal csak ő foglalkozik megfelelően a barátok szeretetével. Ebben az állapotban, az embernek csak csekély ereje marad a barátok szeretetének gyakorlásához, így pontosan emiatt, ennek a munkának nyíltnak kell lennie, minden elrejtés nélkülinek.

Azonban az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát a közösség céljára. Máskülönben a test el akar válni a céltól, mivel mindig a saját előnyeire irányuló célban akar lenni. Emlékeznünk kell, hogy a közösség kizárólag a másokra irányuló szeretet alapjára lett létrehozva, és hogy ez a valódi ugródeszka a Teremtőre irányuló szeretet eléréséhez.

Ez pontosan az által érhető el, hogy kijelentjük, hogy az egyénnek szüksége van a közösséghez, hogy képes legyen adakozni a barátok irányába, minden ezzel kapcsolatos viszonzás nélkül. Más szóval, hogy az embernek nem azért van szüksége a közösségre, hogy a közösség szolgálja és elhalmozza őt, ami alapvetően a test edényeinek kitöltését jelentené. Az ilyen közösség az önszereteten alapulna, és csak a kapni akarás edényeinek azonnali kielégüléséről szólna, ahogy az egyén meglátná a lehetőséget, hogy többet birtokoljon a barátai segítségével.

Ehelyett, emlékeznünk kell arra, hogy a közösség a másokra irányuló szeretet alapjain lett létrehozva, és hogy a csoport valamennyi tagja, a csoporttól kapja meg az erőt, hogy másokat szerethessen, és a saját önszeretetét elutasíthassa. Mindenkinek látnia kell, hogy a barátja megerősödik az által, ha ő lenullázza magát a barát irányába, és hogy a másokra irányuló szeretet által lehet integrálódni a barátok szándékaiba.  Enélkül az ember egyedül marad a mások szeretetére való irányultságban, nem látva, hogy azt a barátai is gyakorolják, mivel a barátok a barátok szeretetét elrejtésben végzik.

Éppen ellenkezőleg, a barátok ezáltal azt okozzák, hogy elveszíti az erejét a mások szeretetére irányuló úton való haladásban. Ebben az állapotban, az ember a cselekedeteiből tanul, és gyorsan visszazuhan az önszeretet uralma alá.

  1. Mindenkinek ismernie kell, a barátai igényét, különösen abban az irányban, hogy mi elégíti ki őket, vagy elegendő csak általánosságban gyakorolni a barátok szeretetét? (Rabbash)

Dr. Michael Laitman által kivonatolva

KA

15 jún 2015

Hagyjuk az egót valahol hátul

Hagyjuk az egót valahol hátul

Rabbash írja a “Barátok szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez” című cikkében: “A más iránti szeretet nem lehetséges, csak ha lealacsonyítom magam. Egyrészt, mindenki alázatos kell, hogy legyen. Másrészt, büszkének kell lennünk, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget arra, hogy beléphettünk a csoportba, ahol mindannyiunknak csak egy célja van “az Istenség megjelenése közöttünk”.

Az adakozás, Isteni tulajdonság, és azt szeretnénk, ha ez a tulajdonság a kapcsolatainkban egyesítene bennünket, és kitöltve minket beteljesítse az egész teret köztünk. Tehát, az egó mögöttünk marad, és előttünk pedig a kölcsönös adakozás tulajdonsága, amely összeköt minket, egy körben egyesül, amelyben érezzük a teljes adakozás terét, azaz a természetet, amely feltárul a Felső Erőben, az adakozás tulajdonságában.

Még nem értük el a célt, de bennünk van a vágy a cél eléréséhez. Fontos kell, hogy legyen számunkra a cél, még akkor is, ha az út kezdetén vagyunk, és ha még csak reméljük, hogy elérjük.”

A csodálatos tulajdonság feltárul az egységben: megkapjuk mások vágyát, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy bennük létezzünk, mint egy általunk szeretett emberben, s akkor az ő vágyán belül élhetünk. Azaz, a társunk vágyai vezetik a mi vágyainkat, és akkor kettős ki-töltöttséget kapunk, amely nagy erővel tol előre. Amikor összegyűlünk a tízes csoportban és mindenki belefoglaltatja magát a többiek vágyaiba, akkor a másik kilenctől a csoportban, már nem csak egyszerűen a vágyaikat kapom meg, hanem annak az összességét, amit a többiek is, velem együtt a másik kilenc baráttól átvettek. Képzeljétek el, hogy milyen felerősítés van itt. De ez nem mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a minőségek adódnak össze.  A kabbalában nem mérünk mennyiséget, mert nem mérhető. A spirituális világban nem mérhető a mennyiség. A vágynak a vastagságát mérjük a 0, 1, 2, 3, 4 szintek szerint, de ez mennyiségi és nem minőségi mutató, mert minden alkalommal, egy ugrás van az egyik szintről a másikra, a kövületi, növényi, állati és a beszélő szintekre. Folyamatos az ugrás, lépésről lépésre a következő fejlettségi szintre, egy új minőségi szintre. Mert nem lehet összehasonlítani egy növényit a kövületivel, mivel az egy teljesen más típusú létezés, teljesen más életérzés. Ezért, ha összekapcsolódunk a csoportban, azonnal egy új minőséget tapasztalhatunk meg önmagunkban , mert azt tapasztaljuk, hogy átlátjuk a világot, és ez által érezzük a teljes adakozást, amely meghatároz és vezet mindent. Elkezdjük érezni magunkat, és a vergődő egónkat, az adakozás óceánjában, amely mozgat, összeköt, és egyesít bennünket. Csak egy kis erőfeszítés szükséges, ahhoz, hogy mások számára kérjük az örömöket és ne magunk számára. Ennél többre nincs szükség.  Ez az, amit el akartam mondani. Ebből erednek a csoport törvényei, amelyek meghatározzák, hogy hogyan kapcsolódjunk a fizikai és a virtuális csoportokhoz, hogyan kapcsolódhatunk össze, és hogyan kell, hogy megvalósítsuk a barátok találkozóját. Minden innen ered. A lényeg az, hogy minden erre irányuljon, mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy kilépjen magából és átlépjen a “szívben lévő pontján” keresztül a másikba, amilyen gyorsan csak lehetséges, könnyen és erővel telve. Az egót pedig hagyjuk valahol magunk mögött,  felejtsük el magunkat!

Ford: BS
Lekt: kn-

21 Júl 2013

83 queries in 1,086 seconds.