Kérdés: Mit tegyen az ember, ha feltárul benne a gonosz hajlam, és nincs ereje arra, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt? Még arra is kész, hogy harcoljon a Teremtővel.
Válasz: Közelíts jobban a barátokhoz! Kérj tőlük segítséget, és harcolj az ő oldalukon a Teremtő felé irányulva!
Kérdés: Mi van, ha az illető rosszul bánik a barátokkal, ezért ők nem tudják elviselni, és le akarják magukat választani róla?
Válasz: Beszélnie kell a barátokkal, és megértetnie mindenkivel a lényeget: fel kell lépni a gonosz hajlammal és az egoizmussal szemben. Ebben kell létrehozni az egységet. Ha ebben sikerrel jártok, nyert ügyetek van.
[319785]
Részlet a 2023.10.26-i Napi Kabbala Lecke „Rabash írásai; Menj a fáraóhoz – 1” című előadás első részéből
Kérdés: Hogyan nyűgözhetnek le minket a barátok, és hogyan kaphatunk tőlük inspirációt?
Válasz: Attól függ, mennyire értékeled a barátodat, mennyire nagy a szemedben. Így ihletet kaphatsz tőle, és energiádként használhatod az állapotát. Ez a mi életünkben is előfordul.
Kérdés: Felfedezem, hogy egy barátom szeret engem, ez az érzés a Shechina? Hogyan emlékezhetünk erre a szeretetre a változó kapcsolatok hátterében?
Válasz: Amikor egy barátod irántad való szeretetét érzed, akkor képesnek kell lenned azt értékelni, azonos szintre emelni magad, megfelelően bánni vele, és neki is ugyanígy kell bánni veled. Össze kell kapcsolnotok hozzáállásaitokat egymáshoz, hogy a Teremtő feltáruljon köztük.
Kérdés: Ha nézeteltérések és feszültségek támadnak bennem a barátokkal kapcsolatban, fel kell-e hoznom ezt a csoportban való megbeszélésre, vagy elég a belső munka magamban?
Válasz: Alapvetően a belső munka elég ahhoz, hogy a történéseken felül kezd el korrigálni magad. Ha azonban ez nem megy, akkor fordulhatsz a csoporthoz. Ezeket az állapotokat egyedül vagy másokkal együtt kell korrigálnod. De korrigálni kell őket.
Ahhoz, hogy csoporttá váljunk, együtt kell formálódni, közösen kell tanulni, és segíteni egymást. Az egoista egyének meghatározott feltételek mentén alkotnak csoportot, ahol megkezdik az egység megformálását, és egoizmusuk lenullázását. Nem csak elfogadják a többiek akaratát, de egymás segítségére is sietnek.
A csoport tíz egyén teljes kommunikációs rendszerét jelenti. A barátok áldozatot hoznak a többiek kedvéért. Ekkor válik lehetségessé olyan csapat megszervezése, amelyben a felek egoizmusa lenullázódik. Ebben a közös korrigált egoizmusban a Teremtő olyan mértékben tárul föl, amilyen mértékű a csoport minőségének a formaegyezősége, a Teremtő minőségeivel.
Kérdés: Hogyan szüntessük meg a kritikus gondolkodásunkat, és adjuk magunkat teljes szívünkből a tízesnek?
Válasz: Ez csak a barátok segítségével lehetséges. Ha egységet alkotsz velük, megszerzed az adakozás minőségét, mivel amilyen mértékben lenullázod magad a barát előtt, annyira vonod magadra a Felső Fényt, ami valódi formát kölcsönöz neked.
Nemzetközi kongresszus “Emelkedjünk önmagunk fölé” 2022.01.08, “Az értelem fölé emelkedés” 5-ik lecke
[293684]
Kérdés: Tanára, Rabash azt írja, a hősök között a legkiválóbb az, amelyik ellenségéből barátot csinál, aki felülkerekedik gonosz hajlamán.
Ha saját egoista szemüvegünkön keresztül nézzük az embereket, önmagunk kiemelkedő minőségéhez képest őket alantasnak és közönségesnek látjuk. De ha erőfeszítést teszünk, hogy ugyanolyan magasztosnak lássuk őket, hőssé leszünk. A hős azt jelenti tehát, hogy legyőzzük velünk született önző természetünket?
Válasz: Igen. Hős az az ember, aki legyőzi magát. Semmi másra nincs szükségünk ezen kívül. Ha úrrá leszünk egoista természetünkön, akkor belépést nyerünk az „általános jó” állapotába.
Ténykérdés, hogy a természet önzőnek teremtette az embert, aki mindenkit saját romlottsága alapján ítél meg. Mindig negatív jegyeket fedezünk fel másokban. Ezért muszáj megértenünk, hogy mindezen minőségek bennünk magunkban találhatók. Ez a gonoszság természetének megértése.
Kérdés: Viszont ha nem volnának a többiek, akkor nem pillantanám meg magamban ezeket a negatív tulajdonságokat.
Válasz: Igen. Így van ez az “állati szinten”.
Kérdés: Vagyis egyik életet élem a másik után, mindenkiben negatív vonásokat látok, mindenkit panasszal illetek. Aztán, egy adott ponton, hirtelen megértem, hogy mindez bennem van.
Válasz: Nem könnyű eljutni ehhez a felismeréshez. A Kabbalisták feltárták ezt az igazságot, és leírták számunkra.
Miközben olvassuk műveiket, megértjük, hogy az igazat mondják, csak mi nem látjuk azt. Érzékelésükön keresztül mindent feltártak, aztán ezeket leírták a könyveikben, mi azonban még mindig nem érezzük az igazukat. Ezért az olvasmányaink alapján, fokozatosan kell ráébrednünk, hogy minden ilyen módon került megteremtésre a természetben, és ilyen módon működik az észlelésünk.
Először birtokunkba kerül a tudás, aztán jön a megértés, valamint az érzékelés és elérés.
Kérdés: Hogyan történik a folyamat? Mi az „önmagamon belül” kifejezés jelentése?
Válasz: Minden, ami a világon történik, az az észlelésen belül következik be. Semmit nem mondhatsz arról, mi zajlik kint. A világ bennünk kerül ábrázolásra.
Kérdés: Nyilván Ön is tudja, hogy mennyi szörnyűség történik a világban minden egyes másodpercben. Átérzi egy Kabbalista, hogy mindez miatta van?
Válasz: Sőt, tovább megy ennél. Ha mélyebbre ásol, azt találod, hogy mindez te magad vagy.
Képtelenek vagyunk mást látni az énünkön, saját vágyunkon kívül. Minden, ami a vágyainkban történik, az az általunk felfogott világ.
[277862]
A KabTV „Spiritualis Állapotok” című műsorából, 2019.05.13.
Kérdés: Hogyan oldhatjuk meg a barátunk problémáját?
Válasz: Vannak olyan problémák, amiket a barát meg tud oldani, ha összekapcsolja magát a Teremtővel. Vannak olyan problémái a barátnak, amihez nekem kell kapcsolódnom a Teremtőhöz, hogy megoldjam őket. Léteznek globális problémának érzett állapotok, ezért kapcsolódom a Teremtőhöz, hogy rajtam keresztül oldja meg ezeket.
Arról van szó, hogy minden rajtam keresztül ölt testet, de a Teremtőtől származik. Összekötő kapocs vagyok a Teremtő és a barát, a csoport vagy az egész világ között, és ilyen módon oldom meg a problémákat.
Mindebből az következik, hogy következőképpen kell gondolkodnunk: minden nehézség forrása a Teremtő, és csak úgy oldhatjuk meg őket, ha kapcsolódunk Hozzá. És ráadásul minden egyes barát a másik segítségére siethet.
Amikor a tízesben dolgozunk, látjuk, hogy egyetlen ember sem korrigálhatja magát, nem képes kapcsolódni a rossz állapothoz, felülemelkedni rajta, vagy kijönni belőle. Azt mondják, hogy csak a barátok szabadíthatják ki az embert a börtönéből. Önmaga erejéből sose lesz képes rá.
Mindig ilyen állapotokon megyünk keresztül, és bár most nem érezzük, hamarosan látni fogjuk, hogy valóban így van. Csak annyi a dolgunk, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Ahogy írva van: „Mindegyik segítette a barátját.” Nincs más lehetőségünk.
Ahogy megy az idő, egyre távolabb érezzük magunkat a céltól. Csalódás helyett ez inkább új vágyat kell, hogy felébresszen bennünk, ami haladásra ösztönöz. A fejlődés a mínusztól a plusz felé, aztán még nagyobb mínusz felé, és az előzőnél is méretesebb plusz felé vezet minket.
Ezért van szükségünk csoportra, ami mindig ott van mellettünk, és olyan, akár egy akkumulátor vagy kondenzátor. Mindent a csoportba fektetünk, amit a zuhanások és emelkedések során kapunk. Felállunk, aztán elbukunk, egyik állapotból átváltunk a másikba, de minden munkánk a tízesben rakódik le. Ugyanígy történik minden barát esetében, és ennek köszönhetően érünk célba.
A tízes az a hely, ahol minden erőfeszítésünk, sikerünk, az összes kérdés és válasz koncentrálódik. Amikor elbukok és mindent elfelejtek, semmit nem értek, és a helyzet még rosszabb, mint korábban, akkor valójában egy régi állapotot hagytam magam mögött, amellyel a tízest gazdagítottam. Most üres edénnyel, tiszta lappal, új szintről indulok el.
[278932]
Kabbala Világkongresszus From the “Élet a Tizesben” 21/02/26, “A Teremtő Nagysága a Tizesben” 2-ik lecke
Kérdés: Mi a különbség, amikor magamban kérem a „Nincsen más Rajta kívül” érzését, és amikor a barátokkal közösen kérem ugyanezt?
Válasz: Azt kérem a Teremtőtől, hogy úgy érezhessem Őt, mint a forrásomat, mint a „Nincsen más Rajta kívül” igazságát, és folyamatosan ehhez a kijelentéshez térek vissza.
Abban a pillanatban, hogy felveszem a kapcsolatot a Teremtővel, és kijelentem, hogy Ő az, aki kifejezi az érzéseit és gondolatait bennem, ezeket az érzéseket és gondolatokat sajátjaimként kapom meg. De amikor mindezt megértem, és magamban saját alkotásaimként könyvelem el őket, azonnal megszakad a kapcsolat a Teremtővel, és már rögtön a következő pillanatban találom magam.
Ezért kell a fent leírtakat minden egyes pillanatban végig gondolni, és ennek segítségével fokozatosan visszatérni a Teremtőhöz, hogy így visszaszerezzük az állapotot, amikor minden tekintetben Ő a forrásunk.
Ha a csoporton keresztül művelem ezt, az erőfeszítéseim kissé eltérőek. A közös edény létrehozásához kapcsolódnak. Ebben akarjuk feltárni Őt, hogy megmutatkozzon előttünk, és így valóban eljussunk nagyságához.
De a nagyságát különbségeink felett tárhatjuk csak fel. Amennyire távolinak érezzük egymást, és különféle problémáink és nézeteltéréseink jellemzik kapcsolatunkat, annyira érezzük magasságát és felülemelkedését mindezen nehézségeken, miközben megmutatkozik előttünk.
Kérdés: A szenvedés oka a különbség, ami a „vágyott” és a „jelenleg birtokolt” között van. Hogyan tanulhatjuk meg helyes módon értékelni, amink van?
Válasz: Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fokozatosan meg kell értenünk, mit jelent az önmagunkból történő kilépés.
Ez akkor történik meg, amikor a csoportbeli baráttal való kapcsolatom fontosabb, mint az, hogy milyen érzésekkel viseltetek önmagam iránt; és a kapcsolat fontosabbá válik, mint a személyes érdekem.
Ha a baráthoz fűződő kapcsolat ilyen mérvű fontosságra tesz szert, ez annyit jelent, hogy önmagad fölé emelkedsz, és ily módon kilépsz önmagadból. A kilépés mértékében érezzük, hogy a Teremtő közöttünk helyezkedik el.
Létezik Ő? Mindenképpen, ebben a pillanatban is! Csak ki kell lépned önmagadból, és érezni fogod Őt.
A barátokat nagynak, és önmagamat mindenki közül a legkisebbnek kell látnom. Azonban lehetettelen összetapadni két ilyen szélsőségnek, csak az által, ha én kicsinység állapotában vagyok. Mindeközben a legnagyobbnak is kell éreznem magam, aki képes arra, hogy mindenki mást húzzon maga után.
Egyszerre vagyok a rendszer legalacsonyabb és legmagasabb pontja. Az összes barát, ezen két pólus között helyezkedik el. Egyik pillanatban lenullázom magam elfőttük, és annyi nullát adok hozzájuk, amennyit csak lehetséges. Máskor pedig felemelem magam az Egység szintjére, amelyet annyi nulla követ, ahány csak lehetséges.
Csak az itt leírt két állapot közötti rés az, ahol megépíthetem a tízeshez és az egész világhoz való helyes kapcsolatomat. Az egész világot, és az összes nagy Kabbalistát beilleszthetem a szóban forgó két pont közé. Ez azért van így, mert a szívben lévő pontom egyedi, különleges, olyan, amivel senki más nem rendelkezik. Én vagyok az egyedüli, aki ebből a pontból kapcsolatba léphet a Teremtővel. Senki más nem képes erre, mert senki másnak nincs ilyen pontja.
Ebből következik, hogy amikor ezen a ponton keresztül továbbítom mindenki más felé a kapcsolatomat a Teremtővel, teljességgel egyedivé, Keterré válok. És mindenki más is, ezt cselekszi a csoportban.
[274720]
Reggeli Kabbala Lecke Első rész 20/11/18 “Munka az Értelem feletti Hitben”
Az igazi spirituális érzés csak a tízessel való kapcsolatunktól és a tízeshez való közelségünktől függ. Csak a kapcsolatunk erejével juthatunk közelebb a Teremtőhöz, és csak így kapunk ettől a cselekedettől spirituális eredményt, a spiritualitás érzését.
A korábban fennálló kapcsolat és a most elért kapcsolat közötti különbség, a spirituális fejlődés érzetét kelti. Ezért csak ezzel kell törődnünk, és csak erre kell összpontosítanunk. Ha nem léptem szorosabb kapcsolatba barátaimmal a tízesben, akkor nem teljesítettem kötelességemet a korrekcióban. Más szóval, nem a spirituális világban éltem, hanem csak a korporális világban.
A korporalitás és a spiritualitás közötti különbséget az határozza meg, hogy mit akarok pontosan támogatni létezésemben: vagy a jelenlegi elmémet és érzéseimet, vagy a kapcsolatunkat annak érdekében, hogy a spirituális elméhez és érzésekhez, vagyis az értelem fölötti hithez jussak.
Nem emelkedhetünk fel a spiritualitásba a korporeailtás rovására, hanem csak a hit által, az értelem felett. Nem kell semmit elvennünk ebből a világból, csak azokat a zavarokat, amelyeket spirituális Edénnyé alakítunk, ha föléjük emelkedünk. Ha ragaszkodom ehhez a világhoz, és elszakadok a csoporttól, akkor nem volt megfelelő kapcsolatom a barátaimmal. Végül is, amikor a csoporthoz jövök, egy időre megfeledkezem erről a világról.
Folyamatosan éreznem kell a csoporthoz való kapcsolódást, és csak akkor kell hagynom, hogy a testi világ behatoljon a spirituális világomba, a csoportba, amikor én engedem. Nem szabad a hatalma alá esni, hogy elnyeljen és irányítson. A prioritásokat úgy határoztam meg, hogy a spirituális fejlődés fontosabb, mint a testi lét.
[274821]
Reggeli kabbala Lecke Első részéből 20/12.01 “Munka az Értelem Feletti Hitben”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
