Dr. Michael Laitman

integráció

Hogyan függetlenedjünk másoktól?

Megjegyzés: Ha jól értem, függetlenségem annak önkéntes elismerésében áll, hogy teljes mértékben függök a társadalmi közegemtől. Ez azonban lehetetlen, mivel senkitől nem akarok függeni.

Válasz: Az a tény, hogy teljes mértékben függsz attól a hatalmas, univerzális, örök vágytól, amit a Teremtő alkotott, örökéletűvé, tökéletessé és függetlenné tesz. Nem vetkőzheted le azt az adottságodat, hogy teremtett lény vagy. Ezért ha elfogadod, hogy teremtett lény vagy, ezzel egyben lehetőséget adsz magadnak, hogy az Ő szintjére kerülj, összetapadást és formaazonosságot érj el Vele. 

Kérdés: Így sem értem, hogy egy átlagember milyen módon függetlenedhet a többiektől?

Válasz: Úgy, hogy elkezdi szeretni őket. Akkor meglátja, hogy az irányukban érzett szeretete, a többiek fölé emeli, és függetleníti másoktól, noha sokat járnak az eszében, és jókívánságokkal halmozza el őket. Ez az egyetlen lehetséges út.

Nem válhatsz ki, ebből az integrált rendszerből. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy a rendszeren belül emelkedsz. Az emelkedés pedig, gondoskodást jelent.

[266026]
KabTV’s “Kabbala alapjai" 20/04/19
Forrás linkje: https://laitman.com/2020/06/how-to-become-independent-of-others/

26 jún 2020

Haszontalan szélmalomharc

Kérdés

Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman

Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.


[265435]
KabTV program: „A Kabbala alapjai.” 19/04/19 
Angol blog URL: https://laitman.com/2020/06/the-useless-fight-with-windmills/

20 jún 2020

A te személyes problémád, mindenki problémája

A te személyes problémája mindenki problémája

Kérdés:

Hogyan kell az egyén problémájára tekinteni a csoport hálózatán keresztül?

Válasz:

Még soha életemben nem találkoztam olyan személyes problémával, amely egyedi esemény lenne, és csak magához a az adott emberhez tartozna. Megpróbálok felhozni egy ilyen példát. Például, fáj a hátad. Szóval, hogyan tartozhatna ez a probléma csak hozzád, amikor  te egy barátként része vagy a csoportnak, de  mivel most fáj a hátad,  az ágyban fekszel, ahelyett hogy jönnél és részt vennél velünk valamilyen közös cselekedetben, így lépést tartva velünk a tanulásban, a szándékban.

Te legyengítesz minket, mivel nem tudsz eljönni és mindenki szenved, aggódik miattad. Az is egy példa amikor, mindenki  egy csónakban utazik, és az a szereped, hogy forgasd vitorla csörlőt, de te hiányzol és nem teszed, és senki nincs aki a helyedet ezt a munkát átvenné. Akkor mi a teendő? Mert ha nem veszel részt, akkor a csónak nem lesz képes vitorlázni.

Hol láttál olyat egy integrált rendszerben, amiben mindenki teljes mértékben össze van kapcsolódva, és még is valami egyéni probléma lenne? Mondj egy ilyen példát!  Ez nagyon érdekes lenne. Szeretnék egy ilyen példát hallani, ami kivételt képez ez alól!  Azaz egy olyat, ahol a Teremtő nem teremtett egységes edényt, hanem létrehozott volna valamit, ami az edény mellett csak úgy lebeg, hasonlóan ahhoz ahogy a Hold a Föld mellett, önállóan kering.

A hátfájásod mellett is képes lennél  forgatni csörlőt, ám ettől még mindig fájna a hátad, azaz ettől még mindig meg lenne a problémád. Ami valójában az, hogy nem érzed a Teremtőt Aki mindenben jót cselekszik! De te még mindig nem vagy velünk (ha fizikailag ott is vagy), mert még mindig szenvedsz. A Teremtő felfedezése azt jelenti, hogy felismered azt, hogy Ő  jó és jóságos, de te nem vagy képes részt venni ebben a felfedezésben a fájdalmad miatt. Tehát mit kell tehetünk érted?

Egyszerűen egy integrált rendszerben nem  létezhet semmi egyéni, személyes probléma! Minden egyes ember befolyásol mindenkit, minden egyes pillanatban. Ennyire össze vagyunk kötve egymással.

Tehát ha a csoportban valakinek a háta fáj, mindenkinek úgy kellene, hogy érezze, hogy a saját háta fáj. Végtére is, az embernek úgy kell szeretnie felebarátját, mint önmagát.

Az Integrált rendszerben nem számít, hogy hol van a fájdalom és a hiba – ennek érzékelése az egész rendszerre vonatkozik.

Nem számít, hogy hol található a betegség, mert a rendszer már nem lehet teljes ha egy része beteg. Nem számít, hogy melyik csavar esett ki, mert ettől az egész rendszer nem működik megfelelően.Tehát nekünk érzékenyeknek kell lennünk a rendszer minden tagjával szemben.

2013.04.08, Báál HáSzulám írásaiból, 1-es Levél

ford: BS

lekt: KN

22 ápr 2013

Nem tudunk segédek nélkül lenni

Nem tudunk segédek nélkül lenni

Kérdés:

Gondoljuk el, hogy egy pár barát alapított egy üzletet, és aztán összevesznek. A barátság már szétesett és az üzleti részesedések is esnek szét. Ennél a pontnál, hogyan vagyunk képesek segíteni nekik abban, hogy maguk közt meg tudjanak állapodni, és létrejöjjön valamilyen egyetértés?

Válasz:

Szerintem az emberek nem tudnak maguk közt egyetérteni. Ahhoz hogy egyetértsenek valamiben, a saját természetük fölé kell emelkedniük, de azt nem tudják, ezt miképpen kell megtenniük.

Ezért van szükségük egy “döntőbíró”-ra, egy szakemberre, aki tanítja és elvezeti őket az integráció felé.

2013.02.08. A Kab.Tv. műsorából

DH

06 Már 2013

A megrovás hatékonyabb, mint a büntetés

Megrovás rosszabb mint a büntetés

Kérdés:

Mi tekinthető büntetésnek az integrálás megközelítésének szempontjából?

Válasz:

Csak a megrovás. Büntetésekből és az elbocsátásokból dühös ellenérzés marad vissza, de ha a cég részéről dorgálás érkezik, akkor az az önálló tökéletesség hiányának az érzését kelti, és ez vágyat kelt arra hogy az ember kijavítsa magát.

Ezzel együtt, a megrovásnak, figyelmeztetésnek nem kell arrogánsnak lennie, inkább lágynak, nem szemben vagy egyenesen mondva inkább mintha két oldalról közeledne, hogy határozottan irányban tartson.

Ezen kívül lehet befolyásolni a személyt a családján vagy a feleségén keresztül, de nem közvetlenül, hanem egy harmadik személy által. Ez egy nagyon hatásos, “fellendítő” eszköz. Látni fogja, hogy ez ösztönözni fogja a munkavállalót. Egy ilyen módszer sokkal hatékonyabb, mint a szankciók vagy egyéb intézkedések a társadalomban.

Minden esetben alkalmazkodnunk kell  az emberek képességeihez, és típusához! Nem állíthatunk részükre olyan kereteket, amelyek nem megfelelőek, vagy elérhetetlenek számukra. Ha ön látja, hogy az alkalmazottjai nem képesek megtenni valamit, akkor jobb úgy eljárni, -akár egy áthelyezéssel- hogy az számukra és az ön számára is hasznos legyen.

2013.02.07, A TV. músorából, “A munkaerő titkai”

BS

KA

27 feb 2013

Önmagad egyénisége mindenki másban létezik

Önmagad egyénisége mindenki másban létezik

Kérdés:

Hogyan működik az integrál érzékelés felfogásom, a lelkem egy új rétege kombinálódig avagy ellenáll a szubjektív “én”-nel, az egyéniségemmel?

Válasz:

Az egyéniséged a “MI” alatt van. Sohasem gyakorol nyomást az “ÉN”-edre. A lényeg az, hogy az éned folyamatosan egyre csak növekszik, és csak a “MI”-n keresztül vagy képes érzékelni magadat. Ahogyan te belehelyezed magad az emberiség teljes vágyának közös szervezetébe, akkor gondolod úgy, hogy duzzadni, bővülni kezdesz.

A bővülő érzéseid és tudatod úgy tűnik, mintha befednék az egész emberiséget. Ahogy egy állapotos nő testében a magzattal, akképpen érzed magadban te is az emberiséget. Ez az “ÉN”-ed valódi felfogása.

A másokhoz való való kötődésed határozza meg a te egyéniséged. Például, egy nő egyénisége a családján keresztül kerül kifejezésre, tény, hogy ő tartja össze a családot, szervezi meg a család életét, gondoskodik a családtagokról, a család számára pedig ő a minden.

Máskülönben, az egyéniséged az egoizmusodon, individualizmuson keresztül mutatkozik meg, és mindenkitől elkülönül. Nincs már hely a világunkban, új szintre fogunk lépni.

2012.11.27, KabTV. műsorából, “Egy Integrált Világ”

SzL

06 feb 2013

A szeretet szemén át látni a világot

A szeretet szemével látva

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy amikor az integrál módszerről tanulunk, akkor elkezdjük mások negatív tulajdonságait pozitívként érzékelni. Mit jelent ez pontosan?

Válasz:

Ez az jelenti, hogy amíg felül nem kerekedek az egoizmusomon, addig én nem látom a többieket, csakis saját magamat. De amikor magamon felül emelkedek, hirtelen méltányolni kezdem a másik embert, oly módon, ahogy ő értékeli saját magát. Más szavakkal, helyesnek és jónak látom cselekedeteit. Rosszul értékeltem őt, mikor a saját korábbi önző szempontomból tekintettem rá.

Megjegyzés:

Akkor nekünk nem csak a szubjektív “én” összeroppanására van szükségünk, hanem az összes etika összeomlására.

Válasz:

Az egoizmusunkban egyáltalán nincs etika. Azonban meg kell próbálni annyit belevinni, amennyi csak lehetséges és olyan távolra tolni minden embert, az eredeti megszerző természetétől amennyire csak lehetséges.

Amikor egy másik embert nézünk, megpróbálunk hibát találni benne, alacsonyabb rendűnek  akarjuk érezni őt magunknál, és azt, hogy mi jobbak vagyunk nála. Ez egy természetes védelmi reakció az egoizmusunk részéről. Ily módon látjuk az egész világot.

Amikor látom a gyermekeimet és mások gyerekeit, a saját gyermekeim mindig jobbak, legalábbis az én véleményem jobb róluk.

Mindig egy előnyösebb helyzetbe kell helyeznem magam, önmagam előtt, máskülönben nem lenne okom a létezésre. Az egoizmus védekező reakciója támogatást nyújt számomra abban, hogy  jogom van létezni és hogy én létezek is.

De amikor ezen felül emelkedek, teljesen másképp látom majd a világot és benne magamat.

2012.11.27, KabTV. műsorából “Egy Integrált világ”

KN

04 feb 2013

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Én működtetem az egész világot!

Én működtetem az egész világot!

Kérdés:

Létezik a személynek bármi tere egyéni munkára az integrált rendszeren belül?

Válasz:

A személy egyéni munkája abból áll, hogy teszi magát az egész rendszer integrált részévé. Egyéni munkája hatalmas.

Azáltal hogy ő egy kicsiny fogaskerék az általános rendszerben, látnia kell az egész mechanizmust maga előtt, hogy ő maga azt hogyan indítja be, és hogy minden mennyire rajta múlik. Az egész rendszert tökéletesnek kell éreznie, hogy az csakis az ő hozzájárulásán múlik.

Ezáltal a személy egyénisége egyátalán nem vész el, ehelyett egyénisége valóban különlegessé válik.

2o12 szeptember 25., “A szociális környezet építése” KabTV programból

(HZS)

29 okt 2012

77 queries in 0,547 seconds.