Dr. Michael Laitman

hírek

Mire tanít minket a koronavírus?

Még mindig nem értjük, mi közeledik.

A COVID-19 vagy másik nevén koronavírus éppen felforgatja az életünket, és még nem látjuk tisztán a következményeket. A maszkok, a karantén, de leginkább a félelem azt sugallják, hogy létezésünk új szakasza kezd kibontakozni.

Tehát minél előbb látjuk át a helyzetet, annál jobb lesz mindenkinek.

Képzeljük el a következő szituációt!

Otthon ülünk egész nap, nem mehetünk dolgozni, mivel a munkáltatónk csődbe ment, nem vásárolhatunk élelmiszert, mert a boltok mind kifogytak, és nincsenek tartalékok, amikkel újra fel lehetne tölteni a polcokat, hiszen a szállítás teljesen leállt. De a gyermekeinket etetni kell. Mit teszünk? Még az iskolai menzára sem küldhetjük őket, hiszen a vírus miatt az összes iskolát bezárták.

Mit tegyünk? Termesszünk zöldséget a fürdőkádban?

Azért hangzik őrült elképzelésnek, mert valóban az. De csak hónapok kérdése, és ez a forgatókönyv amerikaiak tízmillióinak valósága lehet. Sőt, Európában és az egész világon is realitássá válhat.

De a jelenlegi valóságunk az, hogy külső ellátás nélkül nem tudunk élni, és a koronavírus megtizedeli ezt az ellátást. Ha nem találunk rá megoldást, hogyan leheljünk életet a félelem miatt lebénult ellátási hálózatba, annyi embermennyiséget érhet utol az éhezés, ami elpusztítja társadalmunkat, és emberek tízmillióinak az életét követelheti – olyanokét, akiket nem a vírus támadott meg.  

A sikeres újjáépítés titka

Miért történik mindez?

Mert figyelmen kívül hagyunk egy egyszerű természeti törvényt, a kölcsönös függőséget. A fogalom azt jelenti, hogy a természetben minden mindennel összekapcsolt, ezért minden elem függ az összes többitől.

Most úgy tűnik, hogy először, de bizonyára nem utoljára, a természet azt mondja: „Elég!”. A realitás azt követeli, hogy érett, felelős módon gondolkodjunk, de legfőképp figyeljünk oda egymásra és a környezetünkre.

Most felszólítanak minket arra, hogy nyissuk ki a szemünket, lássuk meg a körülöttünk lévő világot, és inkább „mi”, és kevésbé az „én” kategóriáiban gondolkodjunk. Így működik az egész természet, és ugyanezt követeli tőlünk is.

Inkább a természetre, mint az emberre hasonlítsunk

Annak érdekében, hogy elkezdjük helyrebillenteni a valósághoz fűződő viszonyunkat, inkább a természethez, és kevésbé az emberekhez hasonlóan kell működnünk, vagy legalábbis kevésbé hasonlítva azokhoz az emberekhez, akik a COVID-19 kitöréséig voltunk. Ehhez más érdekeket is bele kell foglalni a gondolatainkba. Amit az állatok és növények ösztönösen csinálnak, nekünk azt tudatosan kell tennünk.

Noha nekünk sokkal nehezebb, mint az állatoknak és növényeknek, ez egy különleges jutalommal, a természet egészének fokozott érzékelésével jár. Minél több valóságot foglalunk bele tudatosságunkba, annál szélesebb körűvé válik valóságfelfogásunk. Ez egy végtelen növekedési folyamat, végtelen jutalmakkal. Az elért eredmény kizárólag igyekezetünktől függ.

Ahogy a természet összekapcsolódik, így válhatunk mi is ilyenné, ha elménket és szívünket erre hangoljuk. Ebben az értelemben a koronavírus példátlan lehetőség a növekedéshez, és szörnyű hiba lenne, ha nem élnénk vele.

Az ellátási láncok ellehetetlenítésével a vírus emlékeztet bennünket, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz. Az összekapcsoltságra és annak felénk támasztott követelményeire fókuszálva nemcsak a COVID-19-et győzhetjük le, hanem azokat a „vírusokat” is, amelyek megsemmisítik társadalmunkat, beszennyezik az elméket, és arra késztetnek minket, hogy elpusztítsuk egymást és a körülöttünk lévő világot.

Ebben az értelemben a koronavírus védőoltás, nem kórokozó, és minél hamarabb megtanuljuk ezt a leckét, annál hamarabb gyógyulunk a kórból.

https://laitman.com/2020/03/sooner-we-learn-coronavirus-lesson-sooner-well-heal-newsmax/

14 Már 2020

Koronavírus és az élet értéke

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

13 Már 2020

Abszolút szerelem, azaz hogyan találjuk meg a lelki társunkat

Kérdés: Tudományos szempontból a szerelem nem egyszerűen a testben lezajlódó kémiai folyamat?

Válasz: Természetesen, ezek mind kémiai mechanizmusok.

Kérdés: Mi a szerelem a kabbala szerint?

Válasz: Az egy másik szinten zajlódó szerelem. De ugyanolyan fizikai és kémiai működéseken keresztül jelenik meg bennünk. A kabbala a felső forrás szempontjából tanulmányozza, aszerint, ahonnan megjelenik bennünk.

Végül is mindent a “lelki rokonság” nevű jelenség határoz meg, azaz az, hogy a lelkeink, a spirituális összetevőnk milyen mértékben hasonlóak egymáshoz a világ összes lelke által alkotott rendszeren belül. Ez alapján vonzódunk és találunk egymásra.

Úgy tűnik, mintha véletlen egybeesés volna, mintha bizonyos körülmények alakítanák így. Egyáltalán nem erről van szó. Nincsenek véletlen egybeesések a világban. A felső gyökér hoz mozgásba minket, közelít minket egymáshoz. Arra kötelez minket, hogy figyeljünk egymásra, és kerüljünk egymás közelébe. Spirituális gyökereink döntik el, hogy ez a közelség mit jelent, és milyen szinten következik be.

Kérdés: Hogyan történik ez a spirituális közelítés?

Válasz: A mi világunkban élő személy semmit nem tud erről. Ahogy mondani szokták, “körbe szimatoljuk”, tanulmányozzuk egymást. Egymáshoz illeszkedésnek vagy nem illeszkedésnek tűnik a számunkra. Az a látszat, mintha a körülmények vezetnének ide, és mindenki azt mondja: “Annyira egyező, hasonló vagy”, és így tovább. Ez a babázás, és a gyermeki játék világának szintje. De valójában a spirituális gyökerek és erők határoznak meg mindent.

Kérdés: Hogyan keres az ember spirituális partnert?

Válasz: Az ember erre nem képes. Az ember nem érti ezt. A kabbala tudományában tanulmányozzuk ezt, és átlátjuk, hogyan működik a rendszer. De a mi világunk még mindig nem érti ezt.

Kérdés: A szerelem valójában lelki kapcsolat?

Válasz: A szerelem a rokon lelkek közötti vonzerő. De ez már az ideális, spirituális szerelem.

Kérdés: Mit jelent az, hogy lelki társ?

Válasz: Azokból lesznek lelki társak, akik a spirituális világban közeli kapcsolatban állnak egymással.

Egyetlen közös lélek létezik. Ebben több milliárd egyéni lélek lakik, akik különféle kombinációkat alkotnak egymással. Ezek a kombinációk határozzák meg a mi világunkban, köztünk lezajlódó közeledéseket, szeparációkat, és fizikai értelemben is vett, általános, Brown-féle mozgásokat.

Kérdés: A “másik felem” elnevezés a lelki társra utal?

Válasz: Ideális esetben ez a helyzet, igen.

Kérdés: Mi a szerelmi bánat?

Válasz: A mi világunkban a szerelmi bánat egyszerűen egoista szenvedést takar, amit az okoz, hogy nem találom azt, ami kielégülést adna nekem. “Hol van a másik felem, ami kitöltést hoz?” Olyan, mint a következő mondat: “Hol van a vacsorám, amit akarok, és sajátomnak tekintek?” Teljesen azonos a kettő. Ugyanez a helyzet a szexszel, és a többi kitöltéssel.

Kérdés: A kabbala szerint milyen elv kell, hogy vezérelje a szerelmi kapcsolatokat?

Válasz: Egy kölcsönös megértés, egy közös cél elérésére való törekvés, amelyben egy egységet alkotva egyesülünk. De csakis a közös cél tekintetében.

Kérdés: Bármi lehet ez a cél?

Válasz: Nem, csak a spirituális cél jön szóba. A spirituális cél egységesíti a lelkeinket. Ahogy Chaucer, a nagy angol költő írta: “Testünk egymásba fűzésében érjük el a lelkek összeolvadását.” Ő nevetett azon, amit mi vágyunk.

Kérdés: Mi a szerelmi bánat (szerelem miatti szenvedés) kabbalista értelmezése?

Válasz: Akkor keletkezik, amikor meg akarom találni a lelki társam, avval a céllal, hogy kettőnk között spirituális kapcsolatot létesítsünk. Mindenemet odaadom, és ezáltal mindent a Teremtő kezébe rakok. Ez a valódi, örökérvényű szerelem.

Kérdés: Lehetséges a lelki társak közötti szakítás vagy kommunikációs törés? Miért történik ilyesmi?

Válasz: A mi világunkban nem figyeltem meg ezeket a hatásokat. Továbbra is olyan állapotban vagyunk, amikor a világunk törött. Éppen hogy elkezdődött a korrigált, spirituális világ irányába történő elmozdulás.

Mindenképp el fogjuk érni ezt az állapotot. A kérdés az, hogy mikor? Olyan állapot ez, ahol spirituális cselekvések alapján egyazon időben hajtunk végre bizonyos tetteket a mi világunkban. Ekkor szerelembe esünk a lélekkel, és ahogy mondják, “minden lelket egymáshoz kapcsolunk”. Minden ilyen módon fog együtt létezni. Elképzelhetetlen számomra, hogy ebben az állapotban a szeparáció lehetséges volna.

Kérdés: Nem létezik majd szeparáció?

Válasz: Nem, ez már az örök szeretet állapota.

https://laitman.com/2019/04/absolute-love-or-how-to-find-a-soulmate/

14 nov 2019

Mindenki zsidóvá lesz

Kérdés: Hogyan lesz valakiből zsidó?

Válasz: Ennek két útja van: vagy zsidónak születsz, vagy azzá válsz.

Mindenki lehet zsidó, mindegy, hogy francia, olasz vagy más nemzetiségű, mert a zsidóság nem vérségi köteléken keresztül öröklődik.

Attól válsz zsidóvá, hogy magadévá teszel egy bizonyos gondolkodásmódot, egyfajta hozzáállást az élethez és annak céljához. Ez attól történik meg, hogy tudatosítod a zsidóság jelentését. Mit is jelent zsidónak lenni? Annyit tesz, hogy elhozzuk a világnak a korrekció és kapcsolódás módszerét, és hozzájárulunk, hogy a világ egyre inkább egységesüljön.

Kérdés: Tehát a “zsidó” szó, héberül “ivri”, ‘átlépést’ jelent?

Válasz: Egy váltást a világhoz és másokhoz történő egoista hozzáállásból az altruista felé.

Kérdés: Így válik valaki zsidóvá?

Válasz: Igen.

Kérdés: Vagyis kifejezetten azt állítja, hogy bárkiből a világon válhat zsidó?

Válasz: Ez a helyzet.

Ez egy komoly átmenet az egoizmusból az altruizmusba, ami úgy megy végbe, mintha egy kapcsolót átállítanának az ember belsejében, amikor kéri ezt a változást a felső erőtől.

Kérdés: Azt is mondja ezzel, hogy aki zsidónak született, az tulajdonképpen nem zsidó?

Válasz: Nem. Ők nem azok a zsidók, akikről a Tóra beszél. A zsidóság a szellemiségre utal. A zsidót egyedül a szív hívása irányítja.

Kérdés: A zsidóvá válás az élet végcélja?

Válasz: Zsidóvá válni annyit jelent, hogy minden ember egyesül, hogy megalkossa azt az erőt, amely felemeli őket az adakozás, kölcsönös szeretet és egység minőségeihez. Azt jelenti, hogy elértük, hogy a világ összes embere úgy kommunikáljon, mintha egyetlen egységet alkotna.

A zsidóságnak semmi köze ahhoz, hogy valakinek az anyja zsidó-e vagy sem.

Kérdés: A különféle nációkhoz tartozó emberek ezt úgy érthetik, hogy így vagy úgy, de minden ember célja a zsidóvá válás?

Válasz: Igen.

Kérdés: Teljes nyugodtsággal kijelenti, hogy ez így van?

Válasz: Természetesen. Más szavakkal kifejezve, minden ember célja az átmenet az egoisztikus világérzékelésből az altruisztikusba. Ehhez át kell kelni az ego sorompóján. Jó átkelést!

https://laitman.com/2019/11/everyone-will-become-a-jew/

07 nov 2019

A szelfi-generációról

Megjegyzés: A mi nemzedékünket “szelfi-generációnak” hívják. Miközben meg akarják a pillanatot örökíteni, az emberek balesetet szenvednek, hidakról és sziklákról esnek le.

Kommentem: Sok ember dolgozik a halálért. A halál létezésünk kitüntetett pontja, amikor reméljük, hogy hagyunk valamit magunk után, ami a nevünkkel kapcsolódik össze, hogy így érezhessük meg az örök létezést.

Kérdés: Mihez vezet ez a nárcisztikus viselkedés?

Válasz: Annak megértéséhez, hogy mindennek nincs semmi értéke, fontossága.

Kérdés: Mi történik, amikor ezt felismerjük?

Válasz: Megértjük, hogy a világunk csupa üresség. Nagyon rossz lesz! Ekkor kezdjük el keresni az élet valódi kitöltését: az örök, tökéletes, és a mostani létezés keretein túlmutató létezést a halált megelőzően, vagy azt követően.

Via – Laitman Blog

19 Júl 2019

74 queries in 0,531 seconds.