Kérdés: Miért képviseli ugyanaz a betű a Binat és Malchutot?
Válasz: Ez a fény vágyban való eloszlásának következménye. A Bina a legmagasabb vágy, Malchut a legalacsonyabb vágy. De a Teremtő oldaláról ez majdnem ugyanaz.
Kérdés: Azonban a Bina és Malchut különböző tulajdonságokkal rendelkeznek: Bina ad, Malchut megszerez. Miért ugyanolyan forájúak?
Válasz: De nem a Teremtő oldaláról. A Teremtő oldaláról nézve formaeggyezőek, de a teremtés oldaláról különböznek.
[308326]
A KabTV „Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.01.15.
Ahhoz, hogy csoporttá váljunk, együtt kell formálódni, közösen kell tanulni, és segíteni egymást. Az egoista egyének meghatározott feltételek mentén alkotnak csoportot, ahol megkezdik az egység megformálását, és egoizmusuk lenullázását. Nem csak elfogadják a többiek akaratát, de egymás segítségére is sietnek.
A csoport tíz egyén teljes kommunikációs rendszerét jelenti. A barátok áldozatot hoznak a többiek kedvéért. Ekkor válik lehetségessé olyan csapat megszervezése, amelyben a felek egoizmusa lenullázódik. Ebben a közös korrigált egoizmusban a Teremtő olyan mértékben tárul föl, amilyen mértékű a csoport minőségének a formaegyezősége, a Teremtő minőségeivel.
Kérdés: Hogyan szüntessük meg a kritikus gondolkodásunkat, és adjuk magunkat teljes szívünkből a tízesnek?
Válasz: Ez csak a barátok segítségével lehetséges. Ha egységet alkotsz velük, megszerzed az adakozás minőségét, mivel amilyen mértékben lenullázod magad a barát előtt, annyira vonod magadra a Felső Fényt, ami valódi formát kölcsönöz neked.
Nemzetközi kongresszus “Emelkedjünk önmagunk fölé” 2022.01.08, “Az értelem fölé emelkedés” 5-ik lecke
[293684]
Kérdés: Baal HaSzulam cikkében, az Utolsó generációban ezt találjuk: „Az emberek hangja, a Mindenható hangja.” Miért az emberek körében tárul fel a Teremtő? Milyen emberekről van itt szó? Hogyan viszonyul mindez a tömeg bölcsességéhez, ha egyáltalán van köze hozzá?
Válasz: A Teremtő az Ő népében fedi fel magát, vagyis egy olyan embercsoportban, akik azáltal, hogy olyanok, mint Ő, el kívánják érni, vagy már elérték Őt. Az Ő minőségei azokban az emberekben jelennek meg, akik olyanok akarnak lenni, mint Ő, és nem másokban.
Kérdés: Mi az, amire fókuszálnunk kell a világjárvány időszaka alatt? Milyen konkrét információk begyűjtése a leglényegesebb?
Válasz: A közös, integrális Felső Erő a hasonlóság irányába vezeti az emberiséget, hogy ez utóbbi is integrál kölcsön-kapcsolatokkal és egymástól való függőségekkel rendelkezzen. Ez a feltétel a helyes úton való maradással, vagy kényszerrel érhető el.
Reméljük, hogy a helyes módon haladunk előre, bár eddig nem jártunk sikerrel. Egoizmusunk meggátol, hogy egy közös és integrál függőségi rendszerbe tömörüljünk. Így hát szenvedünk. Mindenféle vírusok és problémák bukkannak fel. Ha nem törekszünk az integrációra, sok egymást követő nehézséggel lesz dolgunk.
Kérdés: Hogyan hallhatjuk meg saját hangunkat? Hogyan ne térjünk le személyes utunkról?
Válasz: Ehhez az embernek mind önmagát, mind pedig a Kabbala Tudományát tanulmányoznia kell.
Önmagad tanulmányozásakor a rád hatást kifejtő erőket vizsgálod, és megérted, hogy meg kell találnod az önmagad és a külső erő közötti megfelelő kombinációt.
Két erő működik az univerzumban: a tiéd, ami egoista jellegű, és a külső, altruista minőségű. Az emberiség egésze közted és az altruista erő között helyezkedik el. Elsajátítod annak tudását, hogyan rakd egymás mellé önmagad és az emberiséget. Azzal a céllal teszed ezt, hogy minél közelebb kerülj a Felső Erőhöz, és minél hasonlatosabbak legyél hozzá.
Michael Laitman, Quora:“Hogyan határozná meg a szeretetet?“
Szeretet az egy tulajdonság, egy erő és sóvárgás arra, hogy az ember mások vágyát kielégítse, mely az emberből kifelé árad.
Hogyan lehetséges egy másik ember vágyait betölteni?
Ez csak akkor lehetséges, hogy ha megértjük az ő vágyaikat.
Hogy ha megosztunk egymással szokásokat, gondolatokat, véleményeket akkor megtanuljuk hogyan teljesítsük be azokat, és fejezzük ki szeretetünket mások felé.
Hogyha nem vagyunk képesek megérteni mások vágyát, akkor arra kell aspirálunk, hogy legyen olyan vágyunk, mely hasonló azok vágyához akiket szeretünk, hogy egy olyan belső modellt építsünk magunkban, mely azonos az ő vágyaikkal.
Azáltal, hogy építünk egy ilyen belső modellt, amelyen keresztül képesek vagyunk megérteni mások vágyait, az megadja nekünk azt a képességet, hogy beteljesülést adjunk nekik.
Akkor képesek leszünk, megérteni saját érzéseinket is, amikor hasonló beteljesülést kapunk, így tudhatjuk, hogyan kell ezt másokban is betölteni.
A Kabbala bölcseletében ezt az állapotot hívjuk úgy, hogy „formaazonosság“. Azaz, azáltal, hogy azonossá tesszük adottságainkat másokéval, elérjük az egyesülés állapotát, és a szeretet az ennek az egyesülésnek érzete.
Baal HaSulam, Beszéd a Zohár befejezésének alkalmából: „Ezt mondták bölcseink: „Minden cselekedeted legyen a Teremtőért!”, azaz, „Törekedj Dvekutra (összetapadásra) a Teremtővel! Semmit ne tégy, ami nem segíti elő a Dvekut elérését. Ez annyit tesz, hogy minden tetteddel adakozz felebarátodnak, és keresd az ő hasznát. Ha ezt megteszed, formaegyezésbe kerülsz a Teremtővel. Mivel, az Ő minden cselekedete, a mások felé való adakozás és mások előnyeinek a biztosítása, ezért a te összes tettednek is, adakozónak és a többiek előnyére irányulónak kell lennie. Ez a teljes Dvekut.
És kérdezhetjük erre: „Hogyan szólhat az ember minden cselekedete arról, hogy a többiek számára legyen előnyös? Hiszen mindenkinek fenn kell tartania magát és családját.”
Kérdés: Azt állítjuk, hogy vannak szükségtelen gazdasági ágazatok, szükségtelen foglalkozások és az általunk termelt fölösleg, hamarosan el fog tűnni. Hogyan viszonyuljon az ember ehhez a helyzethez? Milyen módon hasznosítsa önmagát, ha szakmája fölöslegessé válik?
Válasz: A természet négy szintből áll: kövületi, növényi, állati és emberi. Mi a különbség az állati és emberi természet között? Hiszen testünk felépítése alapján nyilvánvalóan állatok vagyunk, azzal az apró kiegészítéssel, hogy meghatározott társadalmi közeget alkotunk, ahol biztosítunk bizonyos feltételeket önmagunknak.
Nem élhetünk csak a bőrünkben, muszáj öltözéket viselnünk. Nem ehetjük a természetben készen talált dolgokat, muszáj valahogy feldolgoznunk, megfőznünk ezeket. Betegségeinkre mindenféle gyógyszereket szedünk. Azaz, noha az ember fejlettebb, mint a hozzá legközelebb álló állati fajok, ugyanilyen mértékben, sőt még jobban is jellemzőek rá a hibák, hiányosságok.
Ha az állatok viselkedését vizsgáljuk, látható, hogy kiterjedt társas kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket nem értünk teljes egészében.
Az ember nem kommunikál hasonszőrű társával. Csak saját érdeklődési területei, például a labdarúgás vagy hasonló dolgok, foglalják le. Általában véve elmondható, hogy minden előrébb való számára, mint kapcsolatai fejlesztése.
Mind a kölyök, mind az ivarérett állatok idejük nagy részét kapcsolataik, közös játékaik, stb. fejlesztésének szentelik. Ez óriási hiányosság az embernél, aki bármit szívesebben csinál, csak ne kelljen másokkal találkoznia.
Szenvedünk, mivel nem vesszük górcső alá helytelen viszonyulásainkat, és nem kerülünk közelebb egymáshoz rossz kapcsolataink felett. Nem tesszük, amit a természet szükségesnek tart.
A rendelkezésünkre álló idő száz százalékát, totál felesleges dolgokkal töltjük. Például napi tíz órát dolgozunk, miközben a természet programja két-három órát ír elő.
De akkor mit tegyünk a fennmaradó időben? Az állatok kapcsolataikat ápolják. Együtt pihennek, sütkéreznek, barangolnak, vagy ülnek a fán. Mit teszünk mi? Nem ismerjük a szabadidő fogalmát, holott ez nem „szabad” idő, hanem a természethez és egymáshoz fűződő viszonyaink tisztázására kiszabott időkeret. Mindebből az következik, hogy siralmas állapotba navigáltuk magunkat.
Körültekintően végig kell gondolnunk, és döntenünk kell arról, milyen módon fogunk élni, amikor a mostani globális, integrál jellegű, és komplex vírus visszavonul, és lehetőséget ad számunkra, hogy új módon kerüljünk közelebb egymáshoz.
A természet integrál rendszert alkot, egyetlen lépése sem esetleges, minden eleme, a természet gondoskodása alatt áll. Ezért minden, ami most történik, azzal a szándékkal megy végbe, hogy még tisztábban írja körül a részek közötti interakció jellegét.
Minden a még nagyobb fokú interakció irányába halad. Figyelnünk kell arra, amiben nem felelünk meg a természetnek, és a jobb és helyesebb kapcsolatok felé kell törekednünk. Remélem, hogy az emberiség rövidesen készen áll erre a feladatra.
Az érzelmi stabilitás kérdése, súlyos probléma a koronavírus idején, a karantén és a családokban megtapasztalható stresszes helyzetek miatt. Sokkal több embernek van szüksége a pszichológusok segítségére, mert az emberek elszigetelséget éreznek, és magányosság miatt szenvednek, úgy ahogy még soha ezt megelőzően.
Az orvosi szakértők még a koronavírus-világjárvány előtt beszámoltak a magány-járványáról az Egyesült Államokban. A koronavírus jelentősen súlyosbította ezt a problémát, mivel az amerikai otthonok 28%-át érinti: vagyis körülbelül 36 millió ember él egyedül, család nélkül, gyermekek nélkül.
Másrészt, remény van arra, hogy a koronavírus arra kényszerít bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk a magány problémájára, és keressük a jövőbeni társadalmi kapcsolatok kialakításának módját.
Mint kiderült, könnyebb elkerülni a koronavírus-fertőzést, mint megvédeni magát az embernek a karantén miatt bekövetkező érzelmi stressztől, és mentális rendellenességektől. Hogyan kell a társadalomnak kezelnie a koronavírus utáni társadalmi elszigeteltség hatásait?
A magány érzése a járvány után is folytatódni fog, és csak növekedik majd. A társadalom részekre szakad, és az emberek egyre kevesebbet lépnek érintkezésbe egymással. Kevesebb lesz a találkozók, és a kommunikáció lehetősége a munkahelyeken. A sportklubokat, éttermeket, bárokat és színházakat kevesebb ember látogatja meg. Egyre távolabb érezzük magunkat, egymástól .
A koronavírus új hulláma, és más problémák, arra kényszerítenek bennünket, hogy eltávolodjunk egymástól, és ráadásul mindenki el lesz foglalva a saját egészségével, és a társadalom őt érintő problémáival. Látni fogjuk, hogy nemcsak 36 millió egyedül élő ember szenved a magánytól, hanem még sokan mások is.
A válások és más problémák száma a családokban meredeken nőni fog. Az emberiség egy nagyon nehéz időszak előtt áll, amikor meg kell értenie, hogy a régi szabályok szerint már nem létezhet, és egy új életrendet kell létrehoznia.
Tény, hogy egy ember ma, nagyon magányosnak érezheti magát ebben a hatalmas világban. S bár ez a világ annyira gazdag, és sokszínű, az ember nem találja a helyét benne. Még ha valakinek elfogadható is a jövedelme, és anyagi szempontból többet engedhet meg magának, akkor is szenved a magányosságtól. Végül is nem tanítanak bennünket arra, hogyan kell megteremteni a megfelelő kapcsolatokat, és nem vagyunk felkészülve a globális és integrál világban való életre.
Nem érezzük úgy, hogy ugyanabban a szférában élünk, ahol az ásványi, növényi és az állati világ teremtményei és az emberek együtt léteznek, egyetlen integrál rendszerben Földgolyón.
Pedig éppen ellenkezőleg, mi állandóan összeütközünk a személyes kapcsolatainkban, és a teljes nemzetek és államok szintjén is.. S itt jön a koronavírus, és sok más probléma, melyek elkerülhetetlenek, akkor ha így viselkedünk, és ettől, természetesen nem fogjuk jobban érezni magunkat.
Az egyik missouri-i tanár a karantén során a következőképpen írta le állapotát: „Vannak napok, amikor tartom magam, és nem érzem magam olyan rosszul, másnap pedig úgy tűnik, hogy ha ez a karantén egy kicsit is tovább tart, akkor fogom tovább bírni, és megőrülök. Képes vagyok-e megtartani az ép eszemet miközben hónapokig, évekig egyedül élek?”
Miért olyan fontos az emberek közötti kapcsolat? Miért van szükség az embereknek állandó kommunikációra más emberekkel, és ha nem tudják ezt helyesen kezelni, akkor miért van az, hogy vagy megőrülnek a magánytól, vagy ha együtt élnek, akkor egymást őrjítik meg?
A helyzet az, hogy az ember társas lény. Nem élhetünk állatokként, amelyek rövid ideig találkoznak, utódnemzés céljából, majd elválnak. Az embernek szüksége van egy családra, társadalomra, otthonra, városra és egy országra, ahol másokkal együtt élhet.
Az embernek olyan érzelmi kapcsolatokra van szüksége, amely nem létezik ásványi, növényi, vagy állati természetben: nem kémiai, hormonális, hanem szenzoros kapcsolatokra van szüksége. De egy ilyen kapcsolat számunkra nem működőképes jelen pillanatban, ezért megpróbáljuk ezeket az érzékszervi kapcsolatokat, üzleti, vagy versenyképes kapcsolatokra cserélni.
És mindenki szenved ettől. Még a leggazdagabb ember sem rendelkezik azzal, amit meg kellene kapnia a társadalomtól. Többet kell kapnia a társadalomtól, mint az anyjától.
De nincs ilyen, mert nem építünk olyan társadalmat, amely melegséget, bizalmat és támogatást adna mindenkinek. Enélkül az ember úgy érzi, mintha egy vákumban, vagy ami még rosszabb, ellenséges környezetben lenne. Kimegy az utcára, és mindenkit, akivel találkozik, ellenségének lát.
Az emberiség nagyon szenved ettől. Az ilyen kapcsolatok eredményeként az önző gondolatokkal, és vágyainkkal olyan helyet teremtünk, ahonnan mindenféle “kártevő” kitör, például a koronavírus, azaz mi magunk is veszélyeztetjük az életünket.
Végül rá kell, hogy jöjjünk, hogy miért élünk, kik vagyunk, miért viselkedünk így? Képesek vagyunk hozzáállni, másként egymáshoz?
Gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy olyan társadalmat felépíteni, amely formaeggyezésben van egész univerzummal. Végül is, a természet szervesegész és minden része összekapcsolódik. Az emberi társadalomnak egységesen barátságosnak kell lennie, és kölcsönös támogatásra kell épülnie. De az egoizmusunkkal éppen ellentétesen építettük fel.
Eljött az idő, hogy komplet önvizsgálatot tartsunk, és eldöntsünk, hogy a saját egoista természetünkkel szembe megyünk, annak érdekében, hogy kapcsolatot építsünk ki mindenkivel az egoista természet felett.A pozitív jövő csak ettől függ.
Nyilvánvaló, hogy maga az ember, aki nehéz helyzetbe került, nem tudja, mit kellene tennie, összezavarodott a környezet nyomása, az adósságai, és kötelezettségei súlya miatt. Csak a sajnálkozás marad. De ottvannak olyan szociális rendszerek, amelyek köteleznek bennünket arra, hogy végiggondoljuk ezt. Már egyértelmű, hogy lehetetlen ilyen módon folytatni, mert a teljes pusztuláshoz közeledünk.
Szükség van az integrál-oktatás rendszerére annak érdekében, hogy egy új, barátságosabb emberiséget neveljünk. A természet erre kötelez minket. Egy szférában vagyunk egyetlen szimbiózisban, ahol az ásványi, növényi, és állati részek támogatják, és kiegészítik egymást. Mindegyik, kivéve az embert!
Az ember mindegyiket uralni akarja, korlátlanul, teljes egészében. Nem érdekli, hogy kárt okoz, az egész rendszernek. Ha nem állítjuk meg az emberiséget ebben, akkor lerombolja a Bolygót.
Ezért az általános és a belső természetünk nézőpontjából is, fel kell, hogy ismernünk, hogy egy integrál, kölcsön-kapcsolatban létező rendszerhez tartozunk, és meg kell tanulnunk megújulni.
Kérdés: Miért mondják az eredeti források, hogy az ember egyetlen bűne az, amikor nem kéri a Teremtő segítségét?
Válasz: Ha teljesen a Teremtőben vagyunk, teljes mértékben hozzá vagyunk kötve, kivétel nélkül, tőle kapunk, függetlenül attól, hogy milyen vágyakkal és szándékokkal rendelkezünk, még a legnyersebb és legdurvább szándékokkal is, mégis minden megmarad a számunkra, hogy állandóan és céltudatosan tudjuk a Teremtő felé fordulni. akkor csak nekünk kell állandóan, céltudatosnak maradni. Hozzá kell fordulnunk, hogy megváltoztasson minket, és közelebb hozzon Önmagához, és feltárja, mit kell tennünk Őérte
Vagyis a bűn nem abban rejlik, hogy tettem valamit egy másik emberrel, vagy a Teremtővel, hanem abban, hogy nem kértem a Teremtőt, hogy adjon erőt arra, hogy tudatosan forduljak Hozzá, tudatosan érzékeljem amit Tőle kapok.
Kérdés: Tehát amíg öntudatlanul élek, akkor elvileg nincs mit tőlem követelni? Mert semmit sem lehet megkérdezni egyetlen állattól sem…
A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.
A teremtés elemeinek alapvető természete, hogy önmagukban akarják érzékelni, a Teremtés első pillanatától fennálló kapcsolatukat egymással. Így az ember, amely a Teremtés végső célja és beteljesítője, a teljes teremtést képes önmagán belül érzékelni. A teremtés egy adott emberben, adott szinten történő megnyilvánulása az, amit az ember külső világnak érzékel. Ami tehát meg akar nyilvánulni számunkra a világban, annak le kell nulláznia magát az ember előtt, hogy az képes legyen beolvasztani a belső Mindenségébe. Ennek megfelelően, amikor mi akarunk belépni egy másik ember belső kozmoszába, le kell magunkat nullázni előtte, és képessé tenni a másikat arra, hogy összeolvadjon velünk. Ami tehát egy másik emberben lakni akar, annak át kell adnia magát a másik ember vágyainak.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
