Kérdés: Ahogy fejlődünk, a Teremtő a gonoszság új részeit tárja fel előttünk. És ha a gonoszság megnyilvánul a csoportban valahogy ciklikusan, mint a korábbi szakaszokban, hogyan tudunk megfelelően belépni egy új szakaszba és megtörni ezt a kört?
Válasz: Folyamatosan ugyanazt a célt kell követnem: felül kell emelkednem az egoizmusomon, és a csoportban lévő barátaim felé a jóindulat felé irányulva kell cselekednem.
Kérdés: Ha valaki nem emel imát a természete kijavításáért, az vajon a Teremtő részéről van, vagy az ember az aki nem tiszteli meg Őt a Vele való párbeszéddel, vagy ez az ember lustasága?
Válasz: A Teremtő megvárja, amíg az ember kifejleszti a szükséges tulajdonságokat, amelyek belülről nyomást gyakorolnak rá, és arra kötelezik, hogy mindenképpen közeledjen Hozzá.
Kérdés: Tegyük fel, hogy egy barát részt vesz a leckéken, maximális külső erőfeszítéseket tesz, és eljön a találkozókra, de nem tudja, mit tehetne még hozzá, hogy még több hasznot hozzon a tízesnek, mit tudna neki mondani?
Válasz: Semmit. Olvasson erről cikkeket, sok van belőlük. De alapvetően azt kell tennie, hogy szolgálja a tízesét, és szívvel-lélekkel vegyen részt.
Kérdés: Honnan tudom, hogy mikor nullázzam le magam, és mikor csökkentsem, kicsinytsem magam?
Válasz: Ideális esetben mindig lenullázzuk az egoizmust, és mindig mások vágyait vegyük figyelembe a sajátjaink helyett.
Kérdés: Szükséges-e megtartani egy ilyen vonalat, amikor állandóan csökkentjük és lenullázzuk önmagunkat?
Válasz: Ne aggódj, még sem nem csökkented és nem is nullázod le önmagadat. De ha másokat magad fölé helyezel, akkor elkezded érezni a spirituális világot a köztetek lévő különbségben.
Kérdés: Ha tudatában vagyunk annak, hogy az ember egoista természete gonosz, és abból indulunk ki, hogy valójában a természetünk gonosz?
A gonosz valamilyen viszonyítási alapot feltételez. Ez a viszonyítási alap a Teremtő, a Felső Erő, az adakozás minősége. Mi, teremtményekként, ennek az erőnek az ellentétei vagyunk, tehát Hozzá képest a mi természetünk gonosz. Kijelenthető ez így?
Válasz: Rendszerint nem így jutunk el ehhez a következtetéshez. A természetünket sem jónak, sem rossznak nem tekintjük. Mindössze annyit figyelünk meg, hogy egyik generáció tagjai a másik után úgy mennek keresztül az életen, hogy elfecsérlik az idejüket. Kisebb örömökkel igyekszenek kielégíteni magukat, de sem minket, sem gyerekeinket vagy unokáinkat, nem juttat az élet valódi örömhöz.
Az élet rövid. Üres, tökéletlen, boldogtalan. Így hát egy rövid és üres élet semmilyen értékkel nem bír.
Ahogy a generációk követik egymást, az életet egyre kevésbé ajándékként, mint inkább valami sorscsapásként, valami minket nyomasztó gonosz sorsszerűségként éljük meg, ami ránk mérte ezt a sivár létezést. Nem csoda, hogy az a mondás járja: azok boldogok, akik meg sem kezdték ezt a földi életet, ha összevetjük őket azokkal, akik megszülettek.
De mindez abból fakad, hogy nem látjuk úgy az életet, mint amire hatással tudnánk lenni, mint amit el tudnánk rendezni. Erre az alaptapasztalatra épül az a sok különféle tanítás, ami megkísérel útmutatást adni, hogy mit kezdjünk magunkkal és az életünkkel.
[277709]
A KabTV „Spiritualis Állapotok” című műsorából, 2019.05.13.
Kérdés: Két erő létezik a természetben. Hívhatjuk őket szeretetnek és gyűlöletnek, jónak és gonosznak, plusznak és mínusznak, a vonzás és taszítás erőinek. A harmóniát a köztük lévő egyensúly teremti meg. Kijelenthetjük, hogy a szeretet tulajdonképpen a két erő közötti harmóniát jelenti?
Válasz: Kölcsönös kiegészítést jelent. Az embernek egyszerűen meg kell bizonyosodnia róla, hogy ha szeret valakit, azt adja neki, amit a másik akar, és ebből öröme lesz. S ez fordítva is igaz..
Kérdés: Gyakran használja a „kapcsolat” és „szeretet” szavakat, és úgy tűnik, nem is kíván ezen változtatni. Minden alkalommal egy kicsit mást ért a szavak alatt?
Válasz: Igen. Minden alkalommal új árnyalatok jelennek meg. Amikor kimondom a „szeretet” szót, mindig egy újfajta kitöltöttséget érzek.
Kérdés: Hogyan sajátíthatjuk ezt el?
Válasz: Kizárólag az érzéseken keresztül. Már említettem, hogy a szeretet és a gyűlölet érzékszervi kategóriák, amikkel nem él a Kabbala. Ez a tudomány tisztán fizikai meghatározásokat használ.
A szeretet a vonzás ereje, a gyűlölet a taszítás ereje. Mindkettőt mérni is tudjuk.
Kérdés: Honnan tudhatjuk, mi a jó? Milyen cselekedetek vezetnek jóhoz és melyek a rosszhoz?
Válasz: Minden, ami az embereket egységre, és az egyre nagyobb egységre vezeti, nem valami részlegesre, hanem határtalan egységre, az a jó felé vezető út.
Kérdés: A jó szándék nagyon gyakran rossz következményekkel jár. Ki lehet védeni a rossz következményeket?
Válasz: Képzeld el, hogy az egész emberiségnek egyetlen családdá kell válnia. Ha erre törekszel, akkor jó lesz. Nincs más jó.
Kérdés: Van egy népszerű idézet az interneten, amelyet Buddhának tulajdonítanak: „Azok vagyunk, amire gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, felmerül a gondolatainkkal. Gondolatainkkal világot teremtünk.”
De az ember csak ember marad, és ostobaságokra gondol. Hogyan tisztítja meg az ember az elméjét ettől?
Válasz: Ez csak akkor lehetséges, ha jót kívánok másoknak. Nem próbálok magamból és másokból jót vagy rosszat kreálni. Igyekszem a jóságra gondolni. Ez a lényeg! Ez állandó képzést igényel.
Kérdés: Az emberek mára nagyon érzékenyekké, türelmetlenné váltak, és könnyen másokra árasztják ezt. Emiatt mindenki szenved a családokban és a társadalomban. Hogyan kezeljük a túlzott érzelmeket?
Válasz: Természetesen jó lenne, ha több megfelelő gondolkodású pszichológus beszélne a nyilvános csatornákon. De az embernek ennek ellenére folyamatosan képeznie kell magát, hogy mindenkire jó értelemben gondoljon. Még ha szidják, kritizálják és dühösen ellenzik is őt, meg kell bocsátania ezt az embereknek és meg kell értenie, hogy boldogtalan életünk teszi ilyenné őket.
Kérdés: Milyen a helyes gondolkodású pszichológus? Milyen legyen ő?
Válasz: Ez egy olyan ember, aki elmagyarázza, hogyan érhetjük el a jót. Mindenféle ötletelések és teoirák nélkül, csak legyél kedves mindenkivel!
Megjegyzés: A résztvevők által létrehozott egység, meleg légkörének, – a kerekasztal legfontosabb prioritásának kell lennie. Csak így lehet egyhangú döntést hozni.
Megjegyzésem: Ha olyan egység-légkört hozunk létre, amely összeköt bennünket, a megoldás korrigált lesz. Így ha a megfelelő környezet megteremtésére törekszünk, ennek eredményeként 100%-ban korrigált megoldást kapunk.
Ellentétes felek és trendek le akarják rombolni egymást, és nem értik, hogy nem is tudnának egymás nélkül létezni. Senki nem rombolhat le másokat, sokkal inkább helyesen kell összekapcsolódnia mindenkivel, annak érdekében, hogy kölcsönös lemondás jelenhessen meg a másik fél javára, egy tér egy bizonyos harmadik fél számára, amely közös az érintett felek számára, a Teremtő elérése érdekében.
Az én akaratom, jóindulatom az, ami teret nyit másoknak, és én a Teremtőt “kényszerítem”, hogy tárja fel Önmagát.
Ez az egyetlen módja a pluralizmus elérésének. Ezek nem csak szép szavak, hanem a természet valódi működésének megértéséhez szükséges leírások. Máskülönben nem élhetjük túl. Mindenki arra van kötelezve, hogy teret nyisson az ellentétes áramlatoknak, elfogadva mások véleményét, ne ellene menjen más akaratának, de ellentétesen azzal az értelemmel, amire a mai világ épül.
Soha nem leszünk képesek lerombolni az ellentétes nézőpontokat, mivel az ellenségünk lerombolása által, valójában magunkat romboljuk le. Törődnöm kell, az ellenségem fennmaradásával, mert azzal, amit ő képvisel segít felfedezni a saját véleményem.
A teljes természet a plusz és a mínusz szembeállására épül, és ez alapján teremt életet, a létező formákban. Készen kell állnom, mindenki elfogadására, akár a legszélsőségesebb véleményekre is, ahol a szemben-álló vélemény hordozója, holnap a szövetségesem lehet, mivel ez az emberi társadalom fejlődésének a következménye. Amit tudnom kell, hogyan kell a helyes mozaikot kiraknom mindezen formákból, annak érdekében, hogy a valódi emberi lényeget tárjam fel benne.
Ebben a formában mindez a természettől ered, amely mindenféle minőséget hoz létre ezen belül, amelyekből az ember megismerheti a teremtést, megtanulhatja, hogy kell létezni boldogan és megelégedetten. Különben állandóan harcolnunk kell, mint a kisgyerekek. Nem élünk, hanem helyette minden percünkben megpróbálunk kárt okozni egymásnak.
Nincs jogom lerombolni semmit, végső soron nem én vagyok a Teremtő. A törés jeleinek feltárulására való vágy ellentétes a Teremtő programjával.
Van helye mindenkinek, de csak akkor, ha nem romboljuk le egymást. Ez azt jelenti, hogy még a halál angyala is szent angyallá változtatható. Nem szűnik meg a halál angyalává lenni, de az ember segítségével a belsejében lévő szent angyal emelkedik fel és borul rá a halál angyalára.
Ha az egyik lerombolja a másikat, nem lesz egyiknek sem joga a létezésre. Ezért biztosítanunk kell az ellentétek fennmaradását. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.
A világ a jó és a gonosz egyensúlyán alapul és a jó emberek azért léteznek, mert vannak rossz emberek. Nem lehet ez másképpen. Mindkettő azért létezik, hogy megteremtse a helyet a Teremtő feltárulására, amely mindkettőnek a forrása.
Ha leereszkedünk az emberi szintről a biológiai szintekre, látni fogjuk, hogy a testünk mennyi rendszernek a része, melyek kifejezett célja a sejtek rombolása, a test megtisztítása, mivel ezek nélkül a test nem tudna létezni. Az élet a jónak és a rossznak egymáson való áthullámzása. A test egy dinamikus rendszer, ami az egyensúly fenntartására törekszik állandóan, és ezt az egyensúlyozó erőt nevezzük életnek. Ahogy zavar jelenik meg az egyensúlyban, a test haldoklani kezd.
Minden, ami a világban létezik, fenntartja a saját ellentétét is, kezdetben sem lehet csak az egyik minőség létezésben, csak maradhat a másik szinte észrevétlen. Minden rendszer már létezik, mindennek meg van a helye, csak van, ami előbb, van, ami később tárul fel a számunkra, a mi természetünknek megfelelően. A feladatunk egyensúlyba hozni az összes rendszert, és ezek végső egyensúlya jelenti a korrekció befejeződését.
A korrekció végén, minden gonosz és minden jó feltárul, és látni fogjuk, hogy ami gonosznak tűnt a számunkra, valójában az is jó. Ez az, amikor elérjük a tökéletességet.
A korona vírus és más problémák várnak ránk, hogy elvezessenek bennünket a gyűlölet olyan fokú feltárulásához, hogy az emberiség elkezdje lerombolni magát. Ezért kell nekünk meggyőzni az embereket arról, hogy a társadalmunkban, a környezetünkben, Adam HaRishon rendszerében, amelyben valójában létezünk, nincs semmi felesleges, amit le lehetne rombolni és kitörölni a világunkból. Mindössze meg kell szerveznünk a helyes, kölcsönös kapcsolatot, minden ellentétes rész között.
Ez mindenkit bölcsebbé tesz. Az egyik megérti a másikat, az ellentétes véleményt, és felismeri, hogy ez nem is lehet másképpen, mivel támogatni kell egymást.
Képzeljük el, hogy mind a világ 150 országa felismeri, hogy mennyire szükségük van egymásra. Mindegyiknek szüksége van Oroszországra, Amerikára, Európára és Afrikára. Akkor mennyire más lenne a világ, mennyivel jobban óvnánk természeti erőforrásainkat, és sokkal kevesebbet költenénk fegyverekre és hadseregekre.
Hamarosan látni fogjuk, hogy ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása nélkül, a világ a szakadék felé rohan. Azt találjuk, hogy állandó növekedésben tárul fel, mennyire függünk egymástól, de mégsem vagyunk képesek egyesülni.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy bármilyen jelenségnek megvan a helye a világban. Minden egymással ellentétes mozgalomnak és erőnek szüksége van egymásra és helyesen kell kezelniük egymást, mivel a felső természet kötelezi erre őket.
Ezért szükséges az, hogy ne lerombolni vagy eltüntetni akarjuk az ellenséget, hanem sokkal inkább együtt kell léteznünk, valahol az ellentétünk felett. Ezt nevezzük a helyes szembenállásnak, amely lehetővé teszi a felső szinteken való létezést, amely szint ez alapján feltárul a számunkra.
Tény, hogy ezért az ellentétes erők mindegyike feltárja magát a számunkra annak érdekében, hogy kötelezzen minket a következő fejlődési szintre való felemelkedésre.
Ott megint egymással ellentétes erők tárulnak fel, melyek, ha helyesen kezeljük őket, egy újabb szinttel feljebb emelnek minket – a saját oksági szintjükre. Ez által addig emelkedünk, ameddig felfedezzük mindennek a végső okát, a Teremtőt, akiből mind a jó és mind a rossz származik, és amely erők kölcsönösen támogatják egymást nincs jó, gonosz nélkül és fordítva is igaz. Általánosságban a jó és a rossz egyszer majd felolvad a Teremtő feltárulásában.
Különbözik a véleményünk egymástól, és senki nem akarja a saját véleményét feladni más igazáért, ez olyan, mint amikor két ember ül egy autóban és vitatkoznak merre menjenek. Ezen a módon nem lesz megoldás. Az egyetlen megoldás a Teremtő feltárása, az egymás felé megadott engedményeken keresztül és majd Ő megmutatja a követendő irányt. Ez nem valamelyikünk által lesz elhatározva, hanem egy átfogó megoldás lesz a vélemények beolvasztásával.
Ezért is hívjuk a Teremtőt általános iránymutatónak is. Ő vezet minket, a saját maga által meghatározott irányba, ahol az összes ellentéte összekapcsolódik egyetlen egésszé, minden egyenlővé válik, mindenki a jóságot, a szeretetet és az egységet érzékeli.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem