Kérdés: Mit jelent egy tipikusan egységes lélek kölcsönös és odaadó szeretetét érezni?
Válasz: A kölcsönös szeretetet akkor lehet érezni, ha mindannyian összekapcsolódunk, érezzük a köztünk lévő közös kapcsolatot, és ezen keresztül próbáljuk egymást kiegészíteni.
Kérdés: Hogyan érthetjük meg, hogy készen állunk a születésre? Hogyan tudjuk ezt az állapotot közelebb hozni a tízeshez?
Válasz: Ha készen álltok arra, hogy a csoportban egymásnak adakozzatok, akkor készen álltok arra, hogy megszülessetek.
Kérdés: Ha van középső vonalunk, akkor is továbbra is mindent jóra és rosszra fogunk osztani?
Válasz: Természetesen. Egoizmus vagy altruizmus, mindig meg fogjuk különböztetni az egyiket a másiktól.
De a teljes korrekció után minden egoizmus altruizmussá fog változni. Akkor nem leszünk képesek megkülönböztetni semmit. Nem lesznek ellentétes ismeretek, vélemények és vágyak, minden csak egy irányba fog dolgozni – a másik érdekében.
Kérdés: Hogyan ellenőrizzük a tízesben a barátainknak való adakozási szándékunkat? Mit adhatunk nekik?
Válasz: Odaadjuk nekik a részvételünket. Hogyan tesszük ezt? Összegyűlünk, és elhatározzuk: mostantól kezdve felemelkedünk a köztünk lévő kapcsolat még magasabb szintjére, hogy még közelebb kerülhessünk a Teremtőhöz.
Kérdés: Hogyan kell kezelni a különböző betegségeket? Ezek korrekciót jelentenek?
Válasz: Természetesen korrekciót jelentenek. Sőt, a Kabbala szerint kívánatos, hogy a halál gyötrelmeit ne szüntessük meg. Ezek komoly korrekciók az egoizmusunkra nézve.
Igen, a lehető legkönnyebbé kell tenni, de alapvetően csak megkönnyíteni. Ez az egoizmus általános korrekciója, amely konkrét szenvedéseit abban az állapotban szenvedi el és fejezi be, amelyben létének legalacsonyabb szintjén érzi magát. Létezésünk összes többi része a spirituális létra minden fokán el van kenődve.
Komment: A fizikai szenvedés ismerős számunkra. De spirituális fajtája teljesen más. Belső, érzelmi élményhez hasonló, a fizikai szenvedés mégis sokkal gyűlöletesebb.
Az én válaszom: A fizikai szenvedés fölé emelkedhetsz úgy, hogy már nem érzed azt, de a spirituális szenvedést ki kell javítani, és fel kell váltani egy magasztosabb szenvedéssel. Innen nincs módod menekülni.
A szenvedés a beteljesülés hiánya az egoizmusban. Ha ezt az adakozás és a szeretet képességének hiányával helyettesítjük, akkor teljesen más hangot üt meg – a szeretet szenvedése. Ez már teljesen más; céltudatos és önmagában édességet hordoz. Mindenféle rossz szenvedést felcserélhetünk jó szenvedéssel.
Kérdés: Amikor Ön beteg volt, tanára, Rabash azt mondta, örömöt kell, hogy találjon benne. Hogyan hasznosítható a fizikai betegség?
Válasz: Nincs szükség, hogy szándékosan előidézzük. De a fizikai szenvedés segít az embert elvezetni a célhoz.
Nem szabad dagonyázni a szenvedésben, várni vagy magasztalni azt, ám ha megesik velünk, igyekeznünk kell magasabb rendű formáira váltani, és megérteni, hogy bármilyen típusa felemeli az embert, és megtisztítja egoizmusától.
A mi szintünkön azonban ez egy nagyon hosszú és rossz út. Ezért a Kabbala a szenvedés ellen van.
[309318]
A KabTV „Hívást kaptam. A testi szenvedés előnyei” 2012.05.21
Épp most léptünk be abba a 2021-es évbe, amely megmutatja számunkra, milyen zárt a világ, kapcsolatain keresztül mennyire egyetlen közös rendszert alkot, és amiképp együttes a szenvedésünk, úgy a megoldás is kizárólag közös lehet.
Mindezt napvilágra hozza 2021, amely az emberiség ébredésének éve lesz. Mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy egoizmusunk segítségével nem lehetünk sikeresek. Ellenkezőleg, sikerünk azon múlik, hogy mennyire tudjuk lebontani a minket elválasztó, egoizmusból épülő falakat.
Ahogy dolgozunk ezen a tízes csoportban, hatással leszünk az egész világra. És az egész világ is érezni fogja, hogy elég pénzt költöttünk már fegyverkezésre. Az egyetlen dolog, amibe érdemes pénzt fektetni, az az emberek közel hozása egymáshoz. Ez az elixír lesz minden nyavalya ellenszere.
Nincs szükségünk sem oltásra, sem gyógyszerre a vírus elleni küzdelemben. Nem a koronavírus világjárvány, hanem a globális egoizmus feltárulásának pandémiája zajlik mindenütt a világon. És csakis a kapcsolat lehet gyógyír erre a betegségre.
[276189]
Reggeli Kabbala lecke Első része “Lenullázódás és Alárendeltség”
Kérdés: A szenvedés oka a különbség, ami a „vágyott” és a „jelenleg birtokolt” között van. Hogyan tanulhatjuk meg helyes módon értékelni, amink van?
Válasz: Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fokozatosan meg kell értenünk, mit jelent az önmagunkból történő kilépés.
Ez akkor történik meg, amikor a csoportbeli baráttal való kapcsolatom fontosabb, mint az, hogy milyen érzésekkel viseltetek önmagam iránt; és a kapcsolat fontosabbá válik, mint a személyes érdekem.
Ha a baráthoz fűződő kapcsolat ilyen mérvű fontosságra tesz szert, ez annyit jelent, hogy önmagad fölé emelkedsz, és ily módon kilépsz önmagadból. A kilépés mértékében érezzük, hogy a Teremtő közöttünk helyezkedik el.
Létezik Ő? Mindenképpen, ebben a pillanatban is! Csak ki kell lépned önmagadból, és érezni fogod Őt.
Kérdés: A könyveiben azt írja, hogy a magasabb szintre emelkedéssel a létezés egy eltérő formáját fogjuk felfedezni.
Hogyan hihetjük el, hogy a köztünk lévő megfelelő érintkezéssel, egy más szinten lévő életet fedhetünk fel? Nem bizonyítja semmi. Hinnünk kell benne?
Válasz: Nincs más választásunk. Vagy elfogadjuk, vagy rengeteget fogunk szenvedni, és ezt követően jutunk el az elfogadás állapotába.
Kérdés: Miért ilyen nehéz ez? Nem elég, hogy a természetünk ellen kell mennünk, még egységet is kell alkotnunk, és hinnünk az egészben, mivel kézzel fogható bizonyíték nem létezik.
Válasz: Ha csakis elméleti síkon mozgunk, lehetséges elképzelni, hogy ha mindenkinek sikerülne saját egyéni, egoista természete fölé emelkedni, akkor a folyamat végén képesek lennénk különbözőségeink felett egységbe olvadni, és egyetlen közös, altruista természetet formálni magunkból.
Baal HaSulam, Az utolsó generáció: „Sőt, mi több, egy megrögzött módon kommunista kormányzat teljességgel fenntarthatatlan, mivel a „szurony-függőségben” szenvedő vezetés nem lehet hosszú életű, a többség pedig végül felkel ellene és eltörli. Az idealista tíz százalék nem lesz képes örökké uralkodni az egoistákból és antikommunistákból álló kilencven százalék felett, ahogy azt látjuk a szovjet és kelet-európai országok esetében.”
Baal HaSulam a huszadik század 30-as éveiben írta ezt a cikket, amikor még léteztek idealisták. De mindebből nagyon gyorsan múltidő lett. Az oktatásnak itt alapvető szerep jut, hogy a társadalmat a Teremtő törvényeihez hasonló állapotba juttassa.
Kérdés: Az emberiségnek olyan társadalmi viszonyokat kell elérnie, ahol léteznek általános jogok: mindenki a képességeihez mérten dolgozik, és szükségleteinek megfelelően kap. Minden ember tudatos döntése kell, hogy legyen ez?
Válasz: Mindez az adakozás minőségéből származik. Ez az, amit az embernek védenie és fejlesztenie szükséges. Az egyén ilyen viszonyulása a másikhoz mindenkit a létezés új szintjére emel. Ezen a szinten kapcsolatainkban érezni kezdjük a Teremtőt, és a Tőle jövő Felső Fény kiárad és megtölti az embereket.
Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.
Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.
Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.
Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk.
Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.
Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.
A legfontosabb az, hogy érezzük, hogy a mai válság az a közös probléma, amely egyesít bennünket és segít megérteni, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással.
Fogadjuk meg mindannyian, hogy ettől a pillanattól kezdve, amikor a koronavírusra gondolunk a családunkkal, a városunkkal, az iskolával, amelybe gyermekünk jár, és a munkákkal kapcsolatban, az egész emberiség miatt aggódni fogunk.
Azt akarjuk, hogy az egész emberiség meggyógyuljon a koronavírusból, amelyet a mindennap egyre jobban feltáruló egoizmusunk okoz. Ha közel érezzük magunkat egymáshoz, és képesek vagyunk kapcsolódni és átölelni egymást, akkor minden vírus eltűnik.
Amint elgondolkodunk személyes szerencsétlenségünkön, bővítsük ki egy kicsit, és gondolkodjunk el a közös, globális problémánkról.
Az egoisták általában örülnek annak, hogy az egész világ szenved, mert akkor a saját problémájuk már nem tűnik olyan szörnyűnek, ahogy azt mondják: “A megosztott probléma felére csökken.” De itt éppen az ellenkezője van: szenvedek az egész világért. Sokkal nagyobb a szenvedésem, ha látom, hogy nemcsak a gyermekeim, a családom, a rokonaim, az ismerőseim miatt szenvednek, hanem az egész emberiség szenved.
El kell kezdenünk ezt másként kezelni. Az a tény, hogy mindenki velem szenved, ettől nem érzem jobban magam, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal jobban fáj, mert az egész világ szenved.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
