Dr. Michael Laitman

Pesach

Rosh HaShanah – egy új élet kezdete

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

[270837]
Napi Kabbala lecke Első része  20/09/14, “Slichot
Forrás: https://laitman.com/2020/09/rosh-hashanah-beginning-of-a-new-life/

29 Sze 2020

Az összes száműzetés eredete

Az összes száműzetés eredete

Kérdés:

Amikor Pesach-ról beszélünk, mi azt mondjuk, hogy: “Emlékezz az Egyiptomi kivonulásra?” Végül is voltak más kivonulások is – Babiloni, Görögországi, Római – de csak az Egyiptomi kivonulásról emlékezünk meg. Ennek mi a jelentősége?

Válasz:

Az Egyiptomi kivonulás az összes kivonulás gyökere. Az összes többi kivonulás az Egyiptomi kivonulásra épülnek. Ez a a legnehezebb és legalapvetőbb kivonulás. A személy amikor felemelkedik az egoizmusa fölé, először elérkezik ahhoz a megértéshez, hogy mi a spirituális világ, hogy mit jelent az adakozás tulajdonságának az érzete a megszerzés tulajdonsága helyett, amivel megszületettünk és amiben létezünk.

Mi az érzelmeinken keresztül érzékeljük a világot. Folyton élvezni akarjuk, és mindenből hasznot akarunk húzni a saját javunkra. A változások az érzelmeinkben történnek. Az úgynevezett Egyiptomi kivonulás az, amikor elkezdek “kilépni magamból”, hogy felismerjem magam a világban, hogy adakozzak másoknak, hogy a testemen kívül érezzem magam, csak a szívemben. Az összes többi kivonulás már rajtam kívül történik meg.

2013.03.04, KabTV. adásából, “Kabbalisták írásai, a húsvéti Széder éjszakája

DH

02 ápr 2013

Egy meghívás a Machsomon való átkelésre

Egy hatalmas, együttes erőfeszítés küszöbén állunk. Lehetőségek bomlanak ki előttünk, a spirituális ütemtervnek megfelelően, tehát gyerünk, és tegyük valósággá ezeket. Képesek vagyunk támadások sorozatát végrehajtani és lövedékként küldeni azokat a célpont közepébe, ameddig el nem érjük az eredményt.

Teljesen reális lehetőségeket látok előttünk. Nem kell azt gondolnunk, hogy még mindig nem állunk készen, vagy, hogy még nem értünk mindent. Semmi nem teljesen tiszta Egyiptomban, mi csak belecsúsztunk a sötétségbe és abban hömpölygünk. Minél több mindent a helyére teszünk, annál több dolog szóródik szanaszét a zavarodottság következő lökése miatt.

Fontos, hogy ne essünk kétségbe ettől a zűrzavartól. Ha csak az éppen előttünk álló cselekedet által ítélem meg a dolgokat, akkor látom, hogy mit vagyunk képesek éppen most megtenni. Talán valaki megkérdezheti:„hogy vagyunk képesek tenni bármit?” Ez igaz, de amikor mi igazán felfedezzük, hogy képtelenek vagyunk tenni bármit, a megváltás hirtelen bekövetkezik.

Nem lényeges, ha mi éppen egy nagyon jó, kellemes állapotban vagyunk. Mi a spirituális világba vagyunk meghívva. A húsvét ünnepe, mint a segítség egy módja érkezik el hozzánk.

Emellett éreznünk kell az egész világért a felelősségünket, amely éppen a velünk történtekkel, egyre nagyobb bajban van. Ha mi nem érjük el a spirituális áttörést, hatalmas szerencsétlenséget zúdítunk a nyakunkba. Óriási összeomlások különböző országokban közelednek. A helyzet egyre bonyolultabb, és nekünk vissza kell állítani az egyensúlyt – csak nem az előző, hanem egy spirituális módon.

Húsvét (Pesach) estjén egyes szám első személyben meséljük a Kivonulás történetét, azért, mert minden, ami akkor történt, vonatkoztatható mai életünkre is. Ilyenkor valóságában átéljük azt a szenvedést, amit őseink átéltek. Tulajdonképpen ezen az estén a saját életünket elemezzük újra, az egyiptomi rabszolgák szemszögéből. A történet az Isteni gondviselésről szól. Mózesről, a jelekről, amiket kapott, s a csodákról, amiket Isten tett. A tíz csapás, a tenger kettéválasztása, mind csodák. Azért történtek így, hogy még mai szemmel nézve is csodának lássuk őket.

Mindig is csodák vettek minket körül. A kivonulás nem szimplán csak megtörtént velünk. Ez egy olyan esemény, amivé mi váltunk. Ez határoz meg minket, ezzé váltunk. Ez mindannyiunk élete, s újra meg újra megtörténik velünk, amikor a világgal vagy önmagunkkal harcolunk. A szabadságot egy örökös szökésre kész állapot fenntartásával érjük el. Az Egyiptomból való kivonulás élménye olyan mély nyomot hagyott lelkünkön, hogy sosem voltunk képesek magunk mögött hagyni.

Az az ember, aki már nem képes átélni többé a kivonulás élményét, megfojtja saját lelkét. A történet elmesélésének spirituális értéke az, hogy lelkünket megnyitjuk, s nyíltan szembenézünk önmagunkkal. Amíg csak ebben a világban élünk, a szabadság fogalma kézzel megfoghatatlan, meghatározhatatlan marad számunkra. Azonban, míg haladunk a spirituális úton, és nem állunk meg, addig szabadok vagyunk.

Mivel a szabadság egyfajta szövetség, és csak a folytonos, a tanulás általi naponta megújulás által maradhat életben. Ez köti össze a halandó lelkünket az Örökkévalóéval, s erőt ad a világ megváltoztatására, míg benne élünk a megváltoztatandó világban. Már 5776 éve ugyanúgy mondjuk el ugyanazt a történetet gyermekeinknek és a kivonulás által örök szabadságot kaptunk Istentől. Nem azért, mert megszabadított minket a rabszolgaságból, hanem mert erőt és lehetőséget kaptunk tőle ahhoz ma is, hogy napról-napra képesek legyünk változni, belső munkát végezni együtt a világ korrekciója érdekében.

KN

19 ápr 2011

71 queries in 0,757 seconds.