Dr. Michael Laitman

történelem

Megtalálni a helyünket a természet rendszerében

Baal HaSulam, “A Béke”című cikkében írja: Ezáltal, az empirikus ok szemszögéből nyilvánvalóan bebizonyítottam – a szemünk előtt kibontakozó történelmi gyakorlat alapján – hogy az emberiség számára nincs más gyógymód, minthogy elfogadja a Gondviselés parancsát, azaz adakozni mások felé annak érdekében, hogy megelégedettséget okozzunk a Teremtőnek az alább két versnek megfelelően:

Az első, hogy „szeresd felebarátod, mint önmagad,” amely a munkánk legfontosabb összetevője. Ez azt jelenti, hogy a mások felé való adakozás munkájának mértéke adja meg a társadalom boldogságának alapját, mert az erre való törekvésének a mértéke az egyénnek meg kell, hogy egyezzen a saját maga jóléte elérésének törekvésével.

Sőt, a körülötte lévők igényeit, a sajátja fölé kell emelnie, ahogy azt a “Matan Torah” című cikkemben le is írtam.

Kérdés 

Hogyan lehet kilépni, az önmagunk hasznára irányuló, egyfajta pragmatikus számításból, amit most a válság idején senki nem tud összerakni és eljutni a kapcsolat fontosságának megértéséhez egy magasabb szinten, és hogy magunkra kell vonni a kapcsolat erejét, a felső kormányzás törvényeivel összhangban úgy, hogy egyrészt beleolvadunk azokba, másrészt támogatunk másokat ennek az elérésében?

Válasz

A valóság érzékelés következő szintjére emelkedéshez, meg kell érteni, hogy ezzel belépünk, egy átfogó, közös, tökéletes valóságba.

Ha a természetet elkezdjük úgy érezni, mint egy tökéletes, abszolút integrál rendszer, megismerjük a helyünket is benne, hol található az én sejtem ezen belül. Ezen a módon megfogjuk érteni a létezésem lényegét az egyének integrációján belül és minden világossá válik a számomra. 

A legfontosabb dolog leválasztani magunkat az individualizmusról, az egóról, és a természetet egy integrál aspektusból vizsgálni és a teljes képet, egy egységes egészként látni. Ez egy teljesen más valóság érzékelés, ahol nincsenek egymástól elválasztott objektumok, csak a teljes kapcsolati viszonyukat hordozó képek.

Akkor megtudom érteni önmagam, egy teljesen más megvilágításban. Hol vagyok ebben a képben? Nem vagyok ugyanis benne, teljesen leválasztva érzem magam mindenről. 

Mivel magamat helytelenül látom, azaz, egyfajta tudattalan állapotban vagyok, leválasztva az igazi létezésem érzékeléséről, a természet átfogó képének hiányában élek. Hogy érzékelhetnék helyesen? Ez az, amit akarok.

Ha elkezdek helyesen érzékelni, látni fogom a helyem és felfogom fedezni, mi hiányzik ahhoz, hogy integrál kapcsolatban lehessek mindenkivel. Világossá válik, mi az igazi feladatom, a munkám, mi a kapcsolatom másokkal, és mások, hogy kapcsolódnak hozzánk. Ezzel eljutok, egy örök, tökéletes egyesített természet érzékeléséhez, megértem mindennek az értelmét, és az életem értelmét is ezen keresztül.

Most azonban még nem értem, mindez mire való. Én minden látni akarok, ahogy az létezik, változik, és ahogy össze van ez a mindenség velem kapcsolva. De hogy miért így van mindez, még nem tudom.

 [266663]
KabTV  “Kabbala Alapjai” 20/50/17
Angol blog: https://laitman.com/2020/07/find-your-place-in-the-system-of-nature/

10 Júl 2020

Verseny és gyűlölet

Kérdés a Facebookról: Az emberi történelem a versenyre épült, ami gyakran gyűlöletbe fordult. Valóban azt reméli, hogy ezt meg lehet változtatni?

Válasz: Nem. A verseny szükségszerű. Ez egy kiváló eszköz a fejlődésre.

Kérdés: És a gyűlölet?

Válasz: A gyűlölet attól függ, hogy miért. Miért gyűlölném a versenytársamat, ha segítene engem fejlődni?

Minden a céltól függ. Ha a célom nem az, hogy összetörjem a versenytársam, hanem elérjem a célt, vagyis ő a harmadik fél, és a versenytársat csak a fejlődéshez használom, akkor segítséggé, partnerré válik. Mindez attól függ, hogyan használjuk fel a versenyt.

Semmi nem lett szükségtelenül megteremtve a világon. Minden olyan tulajdonság fontos, ami bennünk van, és csak azért van, hogy a helyes célt a megfelelő módon elérjük.

Az amerikaiak szándékosan vezetik be a versenyt a vállalatokba, mert elősegítik a különböző gondolatokat, megkönnyítik az emberek számára az elköteleződést, hogy ne aludjanak el, keressenek stb. Ha minden „csak” megfelelő, akkor az egy “pusztuló szocializmus” lesz.

Via – Laitman Blog

01 Júl 2018

Ajándék az emberiségnek

A Kabbala tudománya különleges, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy felfedjük azt, hogyan irányítsuk a természet két erejét: a megszerzés és adakozás erőit. A teljes természet ebből a két erőből áll. Mi láthatjuk őket mindenhol: plusz mínusz, adakozás és megszerzés. Ezen két erők kombinációja hozza létre életünk esszenciáját.

A kövületi szinten atomokat, molekulákat, dipólusokat, kristály formákat, stb. építenek. A növényi szinten a plusz és mínusz kombinációja életet hoz létre, a plusz nyújtja a hasznos, szükséges dolgokat, míg a mínusz megszabadul a hulladéktól, mely lehetővé teszi a test életét és fejlődését.

Az állati szinten a plusz és mínusz még nagyobbá, erősebbé válik, és azok egymással való kapcsolata nem csak azt okozza hogy hasznos dolgok belépnek, és káros anyagok távoznak, hanem mozgást, szaporodást, és a különálló állat egyéni életét is létrehozzák. Ez már egy különleges összegzése a két behatásnak.

Azonban bármennyire ez egy paradoxnak tűnik, az emberi szinten mind a mai napig csak az egyik erő működött. Ennek eredményeképpen, bármely élvezet ami belépett, azonnal ki is lett oltva. Mindez azért van, mivel vágyunk önző, és nincs semmi esélyünk annak ellenállni, nem vagyunk képesek arra, hogy egy másik erőt állíthassunk annak ellenében, hogy mi kiüríthessük a káros anagokat vágyainkból és gondolatainkból, szívünkből és értelmünkből, mely az emberi szinthez tartozik.

Most egy második erő jelenik meg számunkra – a szívben található pont, mely önzőségünkkel szemben áll. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megformázzuk magunkat, hogy eldönthessük melyik gondolatokat és vágyakat vegyük magunkhoz, és melyiket tegyük kívülre. Ennek eredményeképpen, a több ezernyi vágyból és gondolatból mi képesek vagyunk egy új struktúrát összegyűjteni, és egy speciális szintet építeni magunkon belül, mely “Ember”-nek (Ádám), vagy “lélek”-nek van nevezve. Mindaz tíz Szfirából áll, és egy Parcuf-nak van nevezve – mely egy spirituális struktúra.

Ez az amit megformálunk magunkon belül annak a ténynek köszönhetően, hogy a két erő végre elkezdett kifejlődni bennünk. Több százezer éven keresztül csak egy erő működött rajtunk az emberi szinten. Mi állandóan vágyaink és gondolataink által lettünk aktivizálva, melyek automatikusan felébredtek bennünk. Ez az ahogy eddig éltünk.

De most, több milliónyi emberrel együtt a világban, mi egy valódi ajándékot kaptunk felülről – az adakozó vágyat a megszerző vágy mellé. És mi most egy új teremtményt kezdünk el formálni magunkon belül. Nekünk magunknak kell megépítenünk az emberi lényt magunkon belül. Ez az ember evilági létezésének teljes, és egyetlen célja. Egyébként mi lenne életünk értelme? Mi mást tehetünk itt?

Ma mi az egész emberiséggel együtt haladunk előre. Mi vagyunk az elsők, és mások jönnek majd utánunk. Egyik napról a másikra új emberek ébrednek fel, és csatlakoznak ehhez a folyamathoz, hogy egy emberi lényt építsünk fel mindegyikőnkön belül. Te és én megtanuljuk hogyan váljunk emberré a szó valódi értelmében.

07 jún 2011

“Beöltözés” valaki másba

Kérdés:

Miért ilyen nehéz és zavaros a szeretet útja?

Válaszom:

Mi magunk vagyunk megzavarodva. Engem az önző megszerzés iránti vágy ural, és minden amit érzek, és gondolok az csakis azon belül található, az én saját érdekemben. Szóval hogyan lennék képes egy másfajta számítást végezni – nem a saját érdekemben?

Képzeljük el, hogy “beöltözünk” valaki másba, és én számításaimat annak a másiknak a szempontjából kezdem el végezni. Csak 1OO évvel ezelőtt történt, hogy az emberek elkezdtek megérteni hasonló koncepciókat. Nem véletlen, hogy ezt az időszakot Freud és Einstein jellemezték, nemcsak azáltal hogy termékeny felfedezéseket tettek, hanem ugyancsak baráti kapcsolatot létesítve egymással.

Több százezer éves fejlődés után, épp hogy csak egy évszazada történt meg, hogy az emberiség legnagyobb elméi felfedezték a pszichoanalízist – vagy más szóval elkezdték az embert belsőleg analizálni, a materiális szinten. Csak akkor kezdték ők el vizsgálgatni az emberi érzékelést, “Én és a körbevevő világ, én és felebarátom”.

Mindez nem egyszerű. nagyon hosszú időbe telt, hogy megközelítsük az ember állati lelkét, és az még mindig nagyon távol van a spiritualitástól. A teljes probléma abból áll, hogy mi képtelenek vagyunk és nem is akarunk beleöltözni egy másikba. A társadalomnak kell azt biztosítania, hogy minden személy így cselekszik majd, hogy minden egyes személy megpróbál így cselekedni, és elkezdi megkülönböztetni hogyan jelenik meg felebarátja szemeiben, és hogy felebarátja valójában mit akar.

Mindez nagyon nehéz, bár mindez csak pszichológiai gyakorlatot kíván ennek a világnak a szintjén, ami még mindig nem viszonyul a spiritualitáshoz. Akarunk ennél többet? Ok menjünk tovább. szervezzünk meg egy olyan környezetetet, mely végre elkezd befolyásolni minket.

Az út pont azért hosszú, mivel senki sem befolyásol minket. Nem létezik előrehaladás társadalmi behatás nélkül. Honnan kaphatná a személy meg az érzékelés spirituális részleteit? Csakis környezetétől.

15 ápr 2011

Kinek az ünnepe mindez?

Kérdés:

Mit tegyek, ha nem vagyok zsidó, és általában nem tartom meg a Pészach ünnepét?

Válaszom:

Csak nyugodtan ünnepeljél – mi a probléma azzal? Miért nem tudnál azzal azonosulni? Végül is te “Izraelhez” tartozol, ahhoz a vágyhoz, mely egyenesen a Teremtőre aspirál (Yashar Kel).

Emellett ünnepelhetjük ezt a fesztivált annak megemlékezésére is, hogy valaha létezett a Kabbalisták egy csoportja, akik keresztül mentek a korrekció teljes útján, és utána összetörtek annak érdekében, hogy ma mi mindannyian képesek legyünk velük együtt felemelkedni. A Pészach ünneplése által, mi azonosítjuk magunkat ezzel a csoporttal, nem egy nemzettel, hanem kifejezetten a Kabbalisták egy csoportjával.

Minden egyes személynek, aki ki kíván emelkedni jelenlegi állapotából a spirituális világba, tisztelnie, és értékelnie kell ezt a csoportot, mely keresztül ment a teljes úton, és könyveket írt tanácsokkal tele számunkra, hogy mi magunk is előre juthassunk azok segítségével. Mi ünnepeljük és tiszteljük tanárainkat, mindenfajta nemzeti, vagy kultúrális hozzátartozás nélkül. Mi is ehhez a csoporthoz tartozunk, és hozzájuk akarunk viszonyulni.

Később, amikor belépünk majd a spirituális világba, mi felfedezzük azt, hogy valójában együtt vagyunk velük, hogy a mi jelenlegi csoportunk nem csak barátainkat tartalmazza magában a világ minden részéről, hanem ezeket a “korábbi Kabbalistákat” is. Valójában ők a korábbi generációk Kabbalistái, akik valaha eltávoztak Babilonból annak érdekében hogy a spirituális útra lépjenek. És mi magunk is az ő csoportjukban vagyunk.

14 ápr 2011

Az igazság pillanata.

Kérdés:

Miért volt elrejtve a Kabbala Bölcselete, olyan sok ezer évig?

Válasz:

A Kabbala Bölcselete el volt rejtve sok ezer évig tőlünk, azért, mert mi kellett fejlődjünk az egonkba egy maximális határig a mi világunkban. Most mi elértünk ehhez az állapothoz, amelyben mindegyik közülünk az önzőség végénél tart, amelyben átlépett a korporális élvezeteken kaja, család, szex, pénz, tisztelet, tudás, és most érezzük, hogy semmiféle korporális élvezetek nem elégitik ki többé.

                                EgóAz igazság pillanata

Az önzőség fejlődésének az problémája, hogy nem számit mennyire fejlődőtt az egoizmusunk, azt érezzük, hogy nem tölt meg. Az önzőségem nem tölt meg, mert, az élvezet miatt, amelyben én probálom kitölteni a vágyamat, és  rögtön kioltsa a vágyat, mert ellentétes erők, mint amikor rövidzárlat van.

A vágy a kitöltés hiánya, a “minusz”. Az élvezet az a megtöltés, a “plusz”. Amikor kapcsolatba jönnek, egyik megsemlegesiti a másikat. Azért azt érezzük, hogy abban a pillanatban mikor megszereztük az élvezetet, mint: kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudás, abban a pillanatban már elhomályosodik.

Mindenesetre szükséges volt megszerezni az összes élvezeteket, mint kaja, szex, család, pénz, tisztelet, hatalom, és tudás, és most olyan állapothoz értünk, amikor mi kötelezve vagyunk  felemelkedni az egoista állapotról a köztünk levő összekapcsolódás fokozatára.

Szóval, minden ember, ebben vagy más mértékben, készen van beismerni, hogy ez az élet nem okoz semmi élvezetet, végerdményként a személy ürességet érez, a “minuszt”. És igy érkezünk a következő lépéshez. Felfedezzük, hogy minden sejt az egész testben, csak ugy létezhet, ha összeköttetésben van a többi sejtekkel. E képpen a Kabbala Bölcselete el volt rejtve ameddig meg nem jelent a szükségesség az egyesülésre.

Ma, az élet minden területén, felfedezzük, hogy egybe vagyunk kapcsolodva, és nincsen hova menekülni ettől a teljes föggősegtől. Egyszer sem érezte az ember a történelem folyamán, hogy ennyire függnek egyik a másiktól. Ezért a Kabbala Bölcselete éppen most fedeződik fel, hogy megadja nekünk a módszert a helyes kapcsolatra.

2011.01.04, A Kongresszus első leckéjéből

BS

05 ápr 2011

Hogyan növekszem?

Én azon erők hálózatában vagyok melyek befolyásolnak engem. Azok összege a Természet. Akkor mi a cél? Mit akar az tőlem? Hova vezet az engem?

Nyilvánvaló számomra, hogy fejlődésem célirányosan bomlik ki előttem. Én erről a természet többi pédája által vagyok megbizonyosodva. Például egy kicsiny, savanyú gyümölcs egy nagy, finom, édes almává növekszik.

Mint ahogy a természet növényi és állati szintjei fejlődnek, én is ugyanúgy fejlődöm, különböző ellentétes stádiumokon keresztül haladva, melyek jók vagy rosszak. Lehetetlen csak egy oldalon előre haladni. Én váltakozom azokon keresztül, lépést téve a ballal, aztán a jobbal, újra és újra. Én állandóan felfedezek egy hiányt, mely megfelel a jövőbeni beteljesülésnek.

Ez az amikor számítást végzek: Hova vezet ez a folyamat? Hová irányít engem a természet? És akkor azt látom, hogy az arra kötelez engem, hogy társadalmi fejlődésen menjek keresztül. Az elmúlt néhány évezred során az emberiség társadalmilag egyre nagyobb mértékben kellett hogy tovább fejlődjön, és a társadalmon belül is tovább kellett fejlesztenie a közöttünk levő kapcsolatokat.

Mi felfedtük a gonoszt, önzőségünket, egymás iránti gyűlöletünket, és ennek eredményeképpen kezdjük megérteni, hogy egységre kell lépnünk. A modern, globális világban ez egyre tisztábbá válik.

Mi mindennek a haszna? A haszon az, hogy mi belépünk a fejlődés következő szakába, az Univerzum közös természetének szintjére. Én elérem majd az abszolút jóságot, és elérem a hasonlóságot a tökéletes természettel.

Ennél fogva én nem veszem figyelembe az átmeneti állapotokat, melyeken keresztül megyek az úton. Amennyiben a célt állandóan szemeim előtt tartom, és állandóan arra gondolok, akkor én már most jól érzem magam. A legfontosabb dolog az, hogy fölé “lebegjünk” a jelenlegi érzékeléseknek, mind a jónak mind a rossznak.

31 Már 2011

A virtuális tér a belső kapcsolat számára

Kérdés:

Mi azt látjuk, hogy az új generáció emberei nem akarnak közelebb kerülni egymáshoz. Ezért fejlődött az Internet ki ekkora mértékben, képessé téve a személyt arra, hogy távolról cselekedjen, anélkül hogy fizikailag jelen legyen a társadalomban. Ezáltal kapcsolatban marad valódi kapcsolat nélkül. Akkor hogyan ajánlhatunk egy olyan módszert az embereknek, mely teljesen az egységre, és a közösségi behatásra épül?

Válaszom:

Mindez egy nagyon jó jel. Ez azt jelenti, hogy a gonosz felismerése már megkezdődött. A személy nem akar közelebb kerülni senkihez, nem akar bárkit is megérinteni. Ő egyéninek érzi magát, nem érzi magát senkivel kapcsolatban, és nincs szüksége senkire, még szüleire, feleségére vagy gyermekeire sem. Ő egyedül akar maradni saját magával.

Ma minden egyes személynek külön lakásra van szüksége. A korábbi generációkban a személyeknek csak külön szoba kellett. De korábban ez a probléma még csak nem is létezett. Az emberek egy szobában éltek, és nem zavarták egymást.

Rabash mesélte nekem, hogy amikor ő megházasodott, ő beköltözött felesége családjához. A család jól ismert volt Jeruzsálemben, és egy két szobás lakásuk volt. De mindegyikőjük – a szülők, gyerekek, egyetlen nagy szobában éltek, míg a másik szobát kiadták, mivel úgy érezték nem volt szükségük rá. Éjjel, amikor aludni mentek, matracokat fektettek a földre, és reggel azokat megint elpakolták, és a sarokba tették őket egy halomba. Ezek mellett a matracok mellett, és az ételhez szolgáló asztalon kívül semmi más nem volt a szobában. Ez az ahogy az emberek éltek Jeruzsálemben a 2O század kezdetén.

De manapság egy személy még feleségét sem képes elviselni ugyanabban a szobában. Ez az amekkora mértékben természetünk megváltozott, és ezért akarunk átváltani a virtuális kapcsolatra. A virtuális kapcsolat az egy magasabb szintű kommunikáció utáni keresés. Az nem csak egyszerű kicserélése az egyik fajta kapcsolatnak egy másikkal, hanem kapcsolat egy mélyebb szinten. Mi elkezdünk arra aspirálni, hogy egy másik személy belső világával kapcsolódjunk össze, az ő pszichológiájának szintjén.

Azonban az emberek hamar elvesztik majd illúzióikat az Internettel kapcsolatban, és megértik majd, hogy az nem képes kielégíteni szükségletüket a valódi kapcsolatokra. Mindezek az SMS üzenetek, email-ek, és szociális hálózatok nem adják meg a választ arra a követelésre, ami most megjelenik bennünk, amit még mi magunk sem értünk meg egyenlőre. MI csak azt érezzük, hogy egységre kell lépnünk, meg kell értsük a természetet és a világot, és mindent egy magasabb szinten kell érzékelnünk és értenünk mint ahogy azt ma tesszük.

A fiatal generáció nem érti még meg azt a belső követelést amivel rendelkezik, de a tény az, hogy ez a szükséglet nem arra a virtuális kapcsolatra vonatkozik, mely manapság létezik. Ez egy epekedés egy belsőbb, érzékibb kapcsolatra. és ezt a valamit csak akkor vagyunk képesek elérni, amennyiben a virtuális kapcsolatról áttérünk a Kabbala tudományára. És mindez hamarosan megjelenik számunkra.

22 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.  

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.  

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

KN

08 feb 2011

Úttörők

Az átmenet a jelenlegi belső érzékelésről a külső érzékelésre a legnehezebb, legkihívóbb lépcső evolúciónk folyamán. A korporeális világban az önzőségünk az mely növekedésünket biztisítja azáltal, hogy egy természetes motívációt ad keresésünkhöz. A felső világban mi azt érezzük, milyen csodálatos az hogy kiléphetünk egy új dimenzióba. Mi elkezdjük azt látni, érzékelni, és olyan erőket érzékelni, melyek minden egyes részecskével kölcsönhatásba lépnek. Mi felfedjük azon erők hímzését, hálozatát melyek hozzánk kapcsolódnak, mely természetszerűen a spirituális elérés iránti epekedést, vágyakozást váltja ki bennünk.

Nekünk át kell lépnünk jelenlegi érzékelésünkből egy felső érzékelésbe, és mindkettő dimenzióban egyidőben kell léteznünk. Ez egy nagyon nehéz pszichológiai átmenet, mivel ez olyan mintha újjá születnénk.

Mint ahogy az újszülött előző létezési helyéről előjön a külvilágba saját erőfeszítésén, és anyja egyidejű segítségén keresztül, nekünk is keresztül kell haladnunk a belső megérés ugyanazon állapotain kell keresztül mennünk és el kell érjük a megszületés szükségességét. Saját erőfeszítésünkkel “fejjel lefelé” kell fordulnunk, amely azt jelenti hogy teljesen át kell változtassuk valóság érzékelésünket. Az anya tolóereje szinkronban működik az embrió mozgásának erejével, és ennek eredményeképpen előjövünk a külvilágra.

Ez a legkomolyabb állapot, és életünk egy kritikus pillanata. Az emberiség történetében először mi ezen tömeges méretekben megyünk keresztül. A múltban a felső dimenzió, vagy “külső világ” felfedezése csak egyéni szinten történt meg. Az első személy aki ezt megtette az Ádám volt 5771 évvel ezelőtt. Ő utána több ezer éven keresztül sokan mások felfedezték ezt a lehetőséget, el is érték azt, és leírták mindezt könyveikben, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. Ez az ahogy a módszer tovább fejlődött.

Azonban ma mindez egyéni tudományról tömeg tudománnyá változik. Ennél fogva a módszer komoly változásokon megy keresztül. Mi vagyunk ennek megvalósításának úttörői, és a folyamat innentől sokkal egyszerűbbé válik majd a az emberiség további része számára. Mi születünk majd meg először, és aztán a többiek már ugyanazon alapelv alapján követnek minket.

Tudatában kell lennünk, milyen kihívó, alapvető és különleges is a mi útunk!

zs

18 jan 2011

78 queries in 0,506 seconds.