Dr. Michael Laitman

reformáló fény

Betűk– A fény hatása a vágyakra

Kérdés: Miért hívják Jod-Hey-Vav-Hey-nak a Teremtő nevét?

Válasz: A Teremtő az a fény, amely a fekete vágy hátterében rajzolódik ki. Ezért mindenféle alakzat, amelyet a fény fekete háttérre rajzol, olyan betűk, amelyek a Teremtő nevét alkotják. Vagyis így érzékeljük az Ő cselekedeteit.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy valaki megérezte a fény hatását a vágyára, és ezért ez betűk vagy szöveg formájában rajzolódik ki?

Válasz: Ez a válasz: Igen, így van megírva a Tórában.

[308284]
A KabTV "A Tíz Szfíra Tanulmánya (TES)" című műsorából 2023.01.15.
forrás: https://laitman.com/2023/02/letters-the-impact-of-light-on-desires/#gsc.tab=0

05 feb 2023

Mi az öröm a Simchat Torah-ban(Tóra örömében)?

Facebook oldalamról Michael Laitman 20/10/09

Péntek a Simchat Torah (szó szerint a ’Tóra örömének’) napja. Ezen a napon ünnepeljük a Tóra heti szakaszai olvasásának végét, illetve az új ciklus megkezdését. De miért ad okot ez, az ünneplésre, hogy befejeztük valaminek az olvasását, és már kezdhetjük is az egészet elölről? Nem ez az ok. Ha csak a dolgok felszínét kapargatjuk, valóban nem találunk semmi apropót az ünneplésre.

Ha értelemmel akarjuk megtölteni ezt az ünnepi napot, a külső mögé kell hatolnunk, hogy elérkezzünk a Tóra valódi, belső jelentéséhez. Írva van: „Megteremtettem a gonosz hajlamot; és megteremtettem a Tórát, mint fűszert.” (Masechet Kidushin) Vagyis a Tóra nem egy szövegkorpusz, amit anélkül idéznénk, hogy annak tartalmát ne alkalmaznánk magunkra. A Tóra, a gonosz hajlamunk korrekciójának eszköze. Ha bármilyen más célra használjuk, a lényegtől esünk el. 

Ünneplésre ad okot, ha sikerrel korrigáljuk gonosz hajlamunkat. Ha pedig kudarcot vallunk, addig kell folytatnunk a munkát, amíg el nem érjük a Simchat Torah állapotát, azaz a Tóra fűszerének segítségével, ki nem javítjuk rosszra való hajlandóságunkat.

Héberül a ’Torah’ szó ’fényt’, és ’tanítást’ is jelent. ’Fénynek’ tekintjük azt a „fényt, amely megreformál”, ami alatt azt az erőt értjük, amely a gonosz hajlamból jót csinál. A „tanítás” a Tóra azon részére értendő, amit azért kell megtennünk, hogy „megreformáljuk magunkat”, vagyis úgy szeressük a felebarátunkat, mint önmagunkat. Hillel ezt így fogalmazta meg: „Ne tedd felebarátoddal, amit te magad gyűlölsz, a Tóra egésze erről szól.” (Masechet Sabbat, 31a), Rabbi Akiva hozzáteszi: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ez a Tóra legmagasztosabb szabálya.” (Jeruzsálemi Talmud, 30b.). 

Jelenleg a Simchat Torah ünnepe egyszerűen csak arra emlékeztet minket, hogy mit kéne tennünk; és ilyen értelemben valóban örömmel tölt el. De ami a valóságot illeti, semmi okunk az ünneplésre, hiszen az emberek körében mindenről beszélhetünk, csak szeretetről nem. Még ha híján volnánk is a korrekciónak, de legalább használni akarnánk a fényt saját megreformálásunkra, már ez elég okot szolgáltatna az ünneplésre. De nem veszem észre, hogy jelenleg elismernénk, hogy mennyire kétségbeesett szükségünk van a változásra. Azt sem valljuk be, hogy hajlandók volnánk felelősséget vállalni nemzetünk állapotáért.   

A helyzet még komolyabb, amikor a világ nemzeteihez fűződő kapcsolatunkat gondoljuk végig. Zsidókként megállás nélkül a világ figyelő tekintete kísér minket. Jó okuk van rá, hogy minket más mérce alapján ítéljenek meg, mint bármely más nemzetet. Érzik, hogy a mi kötelességünk, hogy elhozzuk számukra a Fényt, hogy „Fény legyünk a nemzetek számára.” Vagyis nem kizárólag magunkra kell irányítanunk a Reformáló Fényt, de kötelességünk azt tovább adni, hogy a világ többi része is megszabadulhasson a gonosz hajlamtól. Még ha a nemzetek nem is kommunikálják nyíltan a kérést, az a vádjuk, miszerint a világon mi okozunk mindent, ami gonosz, egy másik megfogalmazása annak, hogy: „Nem hozzátok el nekünk a Fényt, ami a ti dolgotok volna, azt a Fényt, ami megreformál minket, és megszünteti a gonoszt, ami köztünk lakozik.”

Még saját bölcseink is elmondják, hogy a mi feladatunk átadni a világ számára a Fényt, és ha ezt nem tesszük meg, bajt hozunk a nemzetek fejére. A Talmud így ír: „Csakis Izrael miatt éri szerencsétlenség a világot.” (Masechet Jevamot, 63a). A Midrash még ennél is egyértelműbben fogalmaz: „Ez az a nemzet, amely a világ békéjének lakhelye.” (Bereshit Rabbah, 66).

Az antiszemiták háborúk kirobbantásával vádolnak minket. Ugyanazt mondják, amit saját bölcseink sok-sok generáció óta. De mi nem akarjuk meghallani szavaikat. Mivel nem vagyunk hajlandók odafigyelni, az antiszemiták kezére kerülünk, akik megfélemlítenek minket, és erőszak segítségével érik el, hogy valóban kinyissuk a fülünket. Ha megpróbálnánk azt csinálni, amit a számunkra legjobbat akaró bölcsek már évezredek óta hajtogatnak, nem szenvednénk mind a mai napig az antiszemitizmustól, nyolcvan évvel a holokauszt borzalmai után.

A Lelkiismeret Könyve ezt írja: „Azt a parancsot kaptuk, hogy minden generációban erősítsük a közöttünk lévő egységet, hogy ellenségeink ne uralkodhassanak felettünk.” Ezekkel a szavakkal kívánom mindannyiunknak, hogy az elkövetkezendő évben úgy alkossunk egységet, mintha „egy ember lennénk, egy szívvel”. Azt kívánom továbbá, hogy sajátítsuk el a Tóra valódi jelentését, leljük örömünket benne, és váljunk érdemessé Dávid király szavaira, aki a 29. zsoltárban így fogalmaz: „Az Úr erőt ad népének; az Úr békével áldja meg népét.”

 Forrás: https://laitman.com/2020/10/what-is-the-joy-in-simchat-torah/

21 okt 2020

A tudósok megfejtették a de ja vu rejtélyét

2015-10-28_ynet_w1

A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „de ja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”

A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent – , hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.

A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.

Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a de ja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.

Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak manapság prózai magyarázatot az összes tévképzetükre, mint a múltbeli élet, utazás az időben, és egyéb “titokzatos” eseményekre.

SZL

KA

05 nov 2015

Inkarnáció

laitman_435

“A Kabbala elvezet minket a következtetéshez, hogy mindenki Adam HaRishon lelkének egy kicsiny darabjával születik meg. Amikor valaki korrigálja ezt a darabot, többé nem kell inkarnálódnia. Ebből kifolyólag mindenki csak a saját lelkéhez tartozó részt képes korrigálni, viszont az elkerülhetetlenül neki kell korrigálnia.”

Részlet a mai kongresszusi felkészülési leckéből

21 aug 2015

Mi a halál?

laitman_202_0

Kérdés:
Mi a halál?

Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.

Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?

Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.

Beszélgetés a Kabbalistával – részlet

KA

25 jún 2015

A barátok szeretetével kapcsolatosan

laitman_744

  1. Mit jelent a barátok szeretetének szükségessége?
  2. Mi az oka annak, hogy pontosan ezeket a barátokat választottam, és miért választottak a barátok engem?
  3. Minden barátnak fel kell tárnia a közösségre irányuló szeretetét? Vagy elegendő ezt a szeretetet mindenkinek a szívében megélnie és a barátok szeretetét elrejtésben gyakorolnia, és nem szükséges nyíltan kimutatni, hogy mi van a szívünk mélyén, mivel ismert, hogy szerénynek lenni, hatalmas dolog?

Vagy pedig éppen ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátok irányába, mivel ezáltal felébreszti a barátainak a szívét a többiek irányába, hogy ezáltal mindannyian érezhessék, hogy a barátok szeretetét gyakorolják. Ennek az előnye az lesz, hogy ezen a módon az ember erőt gyűjt a barátok szeretetének még erőteljesebb kinyilvánításához, mivel valamennyi barát szeretetre irányuló erőfeszítése integrálódik egymásba.

Kiderül, hogy az ember olyan mértékben képes a barátok szeretetének gyakorlásához erőt szerezni, amennyire a 10-es csoportban, a 10 barátnak, a barátok szeretetére irányuló erejébe képes beintegrálódni, és amennyire megérti, hogy szükséges a barátok szeretetével foglalkozni. Azonban ha mind a 10-en nem mutatják ki a közösségnek, gyakorolják a barátok szeretetét, akkor egyénenként hiányuk lesz a csoport közös erejében. Ez azért van így, mivel nagyon nehéz dolog az, hogy valaki a barátját, annak érdemei alapján ítélje meg.  Mindegyikük azt gondolhatja, ő már igaz ember, hogy ezáltal csak ő foglalkozik megfelelően a barátok szeretetével. Ebben az állapotban, az embernek csak csekély ereje marad a barátok szeretetének gyakorlásához, így pontosan emiatt, ennek a munkának nyíltnak kell lennie, minden elrejtés nélkülinek.

Azonban az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát a közösség céljára. Máskülönben a test el akar válni a céltól, mivel mindig a saját előnyeire irányuló célban akar lenni. Emlékeznünk kell, hogy a közösség kizárólag a másokra irányuló szeretet alapjára lett létrehozva, és hogy ez a valódi ugródeszka a Teremtőre irányuló szeretet eléréséhez.

Ez pontosan az által érhető el, hogy kijelentjük, hogy az egyénnek szüksége van a közösséghez, hogy képes legyen adakozni a barátok irányába, minden ezzel kapcsolatos viszonzás nélkül. Más szóval, hogy az embernek nem azért van szüksége a közösségre, hogy a közösség szolgálja és elhalmozza őt, ami alapvetően a test edényeinek kitöltését jelentené. Az ilyen közösség az önszereteten alapulna, és csak a kapni akarás edényeinek azonnali kielégüléséről szólna, ahogy az egyén meglátná a lehetőséget, hogy többet birtokoljon a barátai segítségével.

Ehelyett, emlékeznünk kell arra, hogy a közösség a másokra irányuló szeretet alapjain lett létrehozva, és hogy a csoport valamennyi tagja, a csoporttól kapja meg az erőt, hogy másokat szerethessen, és a saját önszeretetét elutasíthassa. Mindenkinek látnia kell, hogy a barátja megerősödik az által, ha ő lenullázza magát a barát irányába, és hogy a másokra irányuló szeretet által lehet integrálódni a barátok szándékaiba.  Enélkül az ember egyedül marad a mások szeretetére való irányultságban, nem látva, hogy azt a barátai is gyakorolják, mivel a barátok a barátok szeretetét elrejtésben végzik.

Éppen ellenkezőleg, a barátok ezáltal azt okozzák, hogy elveszíti az erejét a mások szeretetére irányuló úton való haladásban. Ebben az állapotban, az ember a cselekedeteiből tanul, és gyorsan visszazuhan az önszeretet uralma alá.

  1. Mindenkinek ismernie kell, a barátai igényét, különösen abban az irányban, hogy mi elégíti ki őket, vagy elegendő csak általánosságban gyakorolni a barátok szeretetét? (Rabbash)

Dr. Michael Laitman által kivonatolva

KA

15 jún 2015

Nyomás felülről, nyomás alulról

laitman_243_05

Kérdés: Izrael valóban elhozza a Shefa-t (a bőséget), valamint a Fényt a világnak? Közben pedig mindenki azzal vádol bennünket, hogy kért okozunk a világnak.

Válasz: Egyelőre mi blokkoljuk a Fény csatornáit, és nem hagyjuk, hogy a Fény és a “Shefa” rajtuk keresztül áramoljon ki az egész világra. Mi a legalsó világban vagyunk, az egész teremtés központjában, és blokkoljuk a Fény útját. Megakadályozzuk a bőség áramlását felülről lefelé azzal, hogy nem teszünk a felemelkedésért.

A probléma az, hogy mind a Fény tengerében vagyunk, a “Shefá”-ban, ami fentről lefelé érkezik, és ezeken a rendszereken keresztül, nyomást gyakorol ránk, hogy aktívakká váljunk. De mi nem tesszük ezt. A Fény, nyomás alá helyezi Izraelt a természet által, valamint a világ nemzetein keresztül.

Izrael érzi a nyomást alulról, azoktól, akiknek szüksége van a Fény átvezetésére, és érzi a nyomást felülről is, a Fény felöl, amelynek keresztül kell haladnia rajta a világ összes nemzeteihez, a természet ásványi, növényi, és állati szintjeihez. Izrael középen található és érzi mind két oldalról a nyomást.

2014.07.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: SZL

KA

02 aug 2014

Figyelj a lépéseidre

Kérdés: Miért kell, az idő felgyorsításán dolgozzunk és az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] haladnunk, ha ezen az úton is szenvedések várnak?

A válaszom: Az Achishena útján nem érzem a szenvedéseket, hanem úgy látom őket, mint eszközt az előrehaladásra. Úgy látom a problémákat, mint eszközöket és segítségeket az úton. Ilyen módon feltárulnak a belső töréseim, amiket a külső világban hibáknak látok.

Valaki rám támad, és ezt az ellenségeskedést egy nagy lehetőségnek látom az előrehaladásra. Ha helyesen készítem fel magam, akkor nem lesz semmiféle félelmem, csak örömöm lesz. Ahogy Baal HaSulam írja: “Boldog vagyok, hogy feltárul a gonoszság”, mert ez azt jeleni, hogy korrigálni tudom.

Az embernek mindig fel kell készítenie magát mindenre. De ha nem készültél fel a csoport, a kapcsolat, és a “Reformáló Fény” által, amely minden oldalról körül ölel téged, akkor védtelen maradsz, mert nem kapsz Fényt, és nem véd meg a csoport ereje sem. Ennél fogva, te meg akarsz és nem is tudsz megszabadulni a problémáktól, mert nem lesz sem “Fényed”, sem “edényed”, hogy ellentartani tudj nekik.

Neki kell fognod újra a munkának, hogy mozgósítsd az erőket és megfelelj minden feltételeknek, hogy valahogy ezekkel leküzd ezeket az akadályokat. Ez megtanít téged, hogy jövőben előre felkészülj.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] csapásokat kapok, de ezek sokkal inkább “minőségi”, mint húsba vágó csapások?

A válaszom: Te nem csapásokat, hanem lehetőséget kapsz az előrehaladásra! Amikor egy versenyző elutazik az olimpiai játékokra, akkor ő nem szórakozni megy, és az idejét eltölteni a kocsmában egy korsó sör mellett. Ő azért utazik, hogy ott keményen dolgozzon, külső és belső erőfeszítéseket tegyen. De, ezért majd olimpiai helyezéseket, kitüntetéseket kap.

A különbség az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] és “Beito” [ a maga idejében] utak között az, hogy Achishena  útján felkészítjük magunkat a kezünkben levő eszközök által azért, hogy gyorsabban érjünk el a célhoz. Még akkor is, hogyha most például, egyáltalán semmi sem hajt és megpihenhetek, élvezhetem a csendet és nyugalmat, egy kicsit lazíthatok, de ehelyett még mindig feszültségben vagyok. Felteszem a kérdést magamnak: “Most megelégedettséget okozok  a Teremtőnek, vagy nem?”. Ha nem adok megelégedettséget a Teremtőnek, akkor, az szenvedést okoz nekem..

Én olyan vagyok, mint egy meghajlott hátú öreg ember, aki olyasmit keres, amit még nem veszített el. Állandóan keresésben vagyok: Hol van a csoportom, hol van a terjesztés, hol a tanulás, hol van a Teremtővel való összeolvadás? Ezt nevezik Achishena útjának és a felgyorsított időnek, amikor én folyamatosan felkészítem magam. Majd, folyamatosan felfedezek mindenféle apró akadályokat: egy követ, amely fekszik az úton, egy félre dobott botot vagy egy rakás szemetet. De kezdettől fogva vigyázok és a lábam elé nézek, hogy nehogy elessek. Így látni fogom az akadályokat és átugorom, átlépem őket. Számomra az már nem lesz probléma. De ha fenn hordanám az orromat, akkor megbotlottam volna, és elestem volna.

2013.10.28, Baal HaSulam, “Shamati” cikkéből

ford: B S

lekt: K.N

forrás: שימו לב שלא תפלו, 2013.10.29

09 nov 2013

A lényeg az, hogy egy Fény körben legyünk

Mi egyelőre öntudatlanul, irányítva vagyunk a szándékkal az adakozás érdekében. Nincs mit tenni, így születettünk. De ha mi végrehajtjuk a helyes cselekedeteket, még ha nem is a helyes szándékkal, vagyis, a fizikai formában próbálkozunk a  “kör”-ben lenni, a kapcsolatban, a kölcsönös vonzódásban, amennyire csak  lehetséges, ezzel mi megfelelünk a Felső Fénynek, még ha nem is szándékkal az adakozás érdekében.

Mi nem illeszkedünk magához a Felső Fényhez, hanem a távoli világításához, amelyet “Körbevevő Fény”-nek nevezzük. És akkor a “Körbevevő Fény” elkezd hatni ránk, megfelelően a mi erőfeszítésünk mértékének, hogy elérjük az egységet, a “Ne tedd a barátodnak azt, amit te is gyűlölsz”, a “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a kapcsolat és az önmagam lenullázása által. Még akkor is, hogy ha a cselekményeket nem kíséri az adakozási szándék, de közelítenek minket a Reformáló Fényhez, és ez által lassan megszerezzük az adakozási szándékot. Ily módon a cselekvéseinkben átváltozik a szándék adakozásra, és majd belépünk a spirituális szintre.

Ezért írva van, hogy “a Mitzvákhoz nem szükséges a szándék”, mert még azok a cselekedetek is, amelyekből hiányzik a helyes szándék, képesek elkezdeni a korrekciót és elvezetni minket az első spirituális szinthez, a “Néfésh dé Kedushá” (Szent lélek) szinthez. Tőle kezdődik a spirituális út. És majd a cselekedeteink átfordulnak helyesebben irányítva lesznek, “Lisma” (“az Ő nevében”) szándékával, a Teremtő számára,  tudatosabb módon. Minden szakaszban teszünk Táriág (613) korrekciókat: Táriág korrekciókat a Néfésh-ben, Táriág korrekciókat a Ruách-ban, Táriág korrekciókat a Lélekben, Táriág korrekciókat a Chájá-ban és Táriág korrekciókat a Yéhidá-ban, és majd megnyerjük a nagy Fényt, az Eyn Szof Fényt.

Kérdés:

Akkor miért mondják azt, hogy “a Mitzva szándék nélkül, olyan mint a test lélek nélkül”?

Válasz:

A igazi Mitzvá-król van szó. De amit mi teszünk most, ez még nem Mitzva . Írva van, hogy “az ember megnyeri a teremtés célját, a Tóra és a Mitzvák betartása által”. A Tóra, az a Reformáló Fény, amely ránk hat és korrigálja a vágyunkat, hogy adakozási szándékkal legyen. Ez a korrekció, a “Mitzva”.

Szóval, az Felső Fény teszi a Mitzvát, és ezzel korrigálja a vágyat. De az ember az, aki vonzza a Felső Fényt. Ennek az embernek aki meghívja a Felső Fényt, még nincs meg a helyes szándéka, ő megtesz minden cselekvést, hogy meghívja a Reformáló Fényt. És amikor a Fény megérkezik, akkor ő megteszi a javításokat, az úgynevezett “Mitzvot”.

Tehát, a mi szerepünk az, hogy állandóan  olyan helyzetbe vezessük magunkat, hogy  legközelebb legyünk a “Körbevevő Fényhez”, a Reformáló Fényhez.

2013.10.08, Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

13 okt 2013

Új élet, ahol az igazság édes

Új élet, ahol az igazság édes

Kérdés:

Ha át kell térjünk a “keserű – édes” vizsgálattól, az “igaz – hazug” vizsgálatra, akkor kiderül, hogy a “keserű” lesz az “igaz”?

Válasz:

A kövületi, növényi és állati szinten az édes íz az igazság, és a keserű íz a hamisság. Az emberek  ilyen vizsgálatban vannak az életük minden pillanatában. Ez különösen a kisgyermekeknél figyelhető meg s ahogy idősebbek lesznek, egyre jobban rejtettségbe kerül. A hazugság egyszerűen elmossa a vizsgálatokat.

Ebből az következik, hogy ha erőfeszítést fektethetek be, azért, hogy úgy tűnjön, mintha én egy valódi igaz harcos lennék, aki elkötelezett valami felé, az egy hazugság. Egészen egyszerűen azért, mert a nagy cél felé törekvésünk kifelé való mutatása édesnek látszik, és ezért hajlandó lennék befektetni a legjobb erőket is. Minden vizsgálatunk csak arra irányul ebben az esetben, hogy elérjük ami “édes” számunkra. Őszintén szólva, nem vagyunk készen még az ujjunkat sem megmozdítani, amíg a Felső Fény nem adja meg nekünk azt a képességet, amely képesség az úgynevezett “értelem feletti hit”, amely nem más, mint az adakozás ereje.

Egészen addig, nincs semmi lehetőségünk arra, hogy bármilyen cselekedetet végre hajtsunk  – anélkül, hogy valamilyen hasznunk ne lenne belőle a megszerzési vágyunkban, azaz ne az  “édes” íz érdekében tegyük –  amíg fel nem fedezzük, hogy az így megszerzett örömök elillannak a beteljesülésük pillanatában, és hogy végtelen örömöt, csak egy teljesen másfajta irányultsággal szerezhetünk meg.  Akár kicserélhetem az egyik hasznot a másikkal, a megértésnek, a felismerésnek, a féltékenységnek, az  elégedetlenségnek, a bölcselkedésnek, vagy a környezet befolyásolásának, vagy a másokon való uralkodás kilátásának köszönhetően, de nem jutok vele semmire, addig amíg attól félek , hogy mit fognak mondani rólam a barátaim, azaz az egészet csak önigazolásképpen csinálom.

Ha a keserű ízt édessé teszem, az  megváltoztatja a viselkedésem, de csak azért, mert az értékrendem is megváltozik ezáltal, és ami korábban keserűnek tűnt, az idővel már nem tűnik annak. Hogy miért? Mert tudom, és szem előtt tartom, azt, hogy ha most elkezdem használni ezt a keserűt önmagam megváltoztatására, akkor megnyerem a környezet szimpátiáját, és azért már nem tűnik olyan keserűnek, hanem édessé válik számomra.

A keserű ízhez, amelyet magamban éreztem, hozzáadódik az édesség a környezettől, amely azt mondja nekem, hogy én mennyire nagy vagyok, és mennyire erős, és hős és mindenki a barátom akar lenni. Ezen a módon, az édes ízt egy teljesen más szinten érzem, de még így is, ez egy olyan édes íz, amely számomra érdemessé teszi, hogy erőfeszítést tegyek, és akár meg is változzak ezért.

Itt kezdek el a, változásokon és a korrekción átmenni, szinteket emelkedek, de mindez ugyanabban a megszerzési vágyban történik, és így valójában semmi sem változik. Az alapvető változást nem én, hanem a Reformáló Fény teszi meg rajtam. Amikor az ember megkapja, akkor érzi meg igazán, azt, hogy mi az, ami igazán meg fog változni.

Ezért mondva van: “Érezzétek és lássátok, hogy az Úr jó”. Az íz érzékelése nélkül, nem látunk semmit. Azt hiszed, hogy változol, bár valójában a változások csak evilági szinten történnek. Talán “emberibb” leszel és kevesebbet fogsz aggódni az “állati” szintedért, azaz a testedért, de mindez ugyanazzal a megszerzési vággyal, csak mélyebb, önzőbb, finomabb és a rejtettebb  egó szintjén jelenik meg.

A gyermeknél minden egyszerű. Ha édes, akkor akarja, de ha keserű nem akarja. Ha az ember igazolja és értékeli a közösséget, akkor ebben a közegben bármilyen keserű íz édessé válik. Ha az ember a keserű íz befogadására is képes, akkor már azt hiszi, hogy nagy és különleges, és ezzel korrigálta az ízlelését. De valójában még mindig ugyanaz az önző gyerek marad, de ravaszabb és romlottabb.

Tehát, így haladunk az életünk során, amíg a folyamat végén felismerjük a “gonosz hajlam”–ot. Mindezek a változások, amelynek köszönhetően átváltoztattuk a kisbaba által érzett keserű ízt a felnőtt édes ízévé, és nem járultunk hozzá az egónk jóérzéséhez semmivel, azaz nem szerezhetünk meg semmit a megszerzési vágyunknak.

Éppen ellenkezőleg, mi elértük azt, hogy a vágy teljesen üres és nem maradt eszközünk, hogy megváltoztassuk saját magunkat, és hogy érezzünk valamilyen beteljesülést. Ezért az emberiség végül eléri azt a határt, azt a kritikus állapotot, ahol minden kétséget kizáróan döntést hozzon, hogy szüksége van egy Felső erőre, hogy az megváltoztassa a valóságát.

Azaz, szükségünk van a Reformáló Fényre. De az emberek nem tudnak a létezéséről, és ezért nekünk el elmagyarázni nekik, hogy meg lehet változtatni ezt a valóságot, hogy felemeljen minket egy újabb tudatosságra, amely lehetővé teszi, hogy elérjünk egy édes helyre ehelyett, a keserű helyett, az emberek közötti kapcsolat által. Mert a kapcsolatban érezni fogjuk az új életet.

2013.08.13, Baal HaSulam, ” Fogantatás és Születés” című cikkéből

Ford: B S

KA

04 Sze 2013

86 queries in 1,104 seconds.