Válasz: Nincs. Mindenem van, ami a létezéshez szükséges: étel, ruha és fedél a fejem fölött. Sok tanuló vesz körül, tehát mindenem megvan.
Kérdés: Mit szeretne most? Mi a leghőbb vágya?
Válasz: Jelenleg a legfőbb vágyam? Az, hogy mindig jól felkészülten vezessem az órákat, hogy a diákok elégedettek legyenek velem. Elvileg az én állapotom csak rajtuk múlik. Ennyi az egész.
[313421] A KabTV „Kabbala morzsák” című adásából; 2023.05.18.
Megjegyzés: A Kabbala szerint nagyon fontos, hogy egy csoportban ne legyünk nagyobbak másoknál.
Az én válaszom: Csak annyiban érezheted magad másoknál magasabb helyzetben, amennyit a barátaidnak adhatsz. Egy kicsi nem adakozhat egy nagynak. Úgy kell éreznetek, hogy képesek vagytok megadni egymásnak a kölcsönös garancia érzését, hogy kezeskedtek egymásért, hogy megvan bennetek az erő, a hatalom és a képesség, hogy teljes felelősséget vállaljatok az egoista törekvésekért, és a végsőkig, a végsőkig elfojtjátok azokat.
Olyan ez, mint egy anya, aki ilyen érzést ad a gyermekének, különben a baba aggódni, sírni kezd, ideges lesz, és valamiféle hiányt érez. Az árvaházban élő gyerekeknek pontosan ez hiányzik; a bőrükön érzik, hogy nincs senki, aki mindig mindent megadna nekik.
Valójában egy csecsemőnek nincs szüksége sok mindenre, 50 gramm tej például elég. Csak arra az érzésre van szüksége, hogy az édesanyja, aki minden szükségletét teljes mértékben fedezi, a közelben van.
Ez ugyanaz az anyaméh (az a hely, ahol korábban élt az ember), csak most egy kicsit nagyobb formában. Immár nagyobb lett a világ, és a gyermek elkezdett többet érzékelni benne. De ennek a világnak ugyanúgy kell bánnia vele, mint korábban, amikor az anyja méhében volt.
Így kell növekednünk, és fokozatosan ilyen állapotot kell kapnunk az egész világtól. Képzeljük el, hogyan kellene az egész világnak bánnia velem, és hogyan fogok én így bánni vele. Ez az az állapot, amelyre a Kabbala felszólít.
A születés a kölcsönös garancia, a kölcsönös adakozás és a kölcsönös szeretet még nagyobb érzete.
Az ideális állapot az, amikor csak ebbe az irányba fejlődünk, amikor ez az anyai méh a végtelenségig fejlődik, és magába foglal mindent, amit a mi világunkban és az összes világban látunk és érzünk. Végül is ez a Bina tulajdonsága; ez a felső anya, ez az, amit anyatermészetnek neveznek.
[311369] A KabTV „Van egy hívásom. Anyai gondoskodás” című adásából; 2012.12.31.
Kérdés: Természetesnek számít, ha valaki megosztja aggodalmát vagy gyászát a többiekkel, de mindezt ugye nem nézik jó szemmel a Kabbalában?
Válasz: Nem jó, ha személyes állapotainkat megosztjuk, mert ezek csak ránk és a Teremtőre tartoznak. Ezek csak a mieink és a Teremtőéi, mivel lelkeink gyökere a Teremtőben különbözik, ezért könnyen megeshet, hogy kárt okozunk egymásnak.
Két lélek nem táplálkozhat azonos pontból, két eltérő pontból merítenek, mindegyik önmagának. Ezért van az, hogy a mi világunkban lehetetlen nyíltan megvitatni és beszélgetés témájává tenni személyes állapotainkat, kinek-kinek a haladását, azt, hogy miként jut egyre előrébb, és tárja fel a Teremtőt, a Felső Erőt és a világot. Itt ugyanerről a dologról van szó, mivel az univerzum teljes rendszere, amelyben mi is létezünk a „Teremtő” vagy „természet” nevet viseli.
A Kabbalában nem fogadjuk el, ha valaki megosztja belső állapotait, mivel könnyen összezavarhatjuk egymást.
Szót ejthetünk a családról, gyerekekről és minden másról, ami létezik ebben a világban, hiszen ezek mind az állati szintre jellemző állati állapotok. Ezen túl lehetséges megvitatni — pillanatnyi állapotainkon túl – a minden egyes ember által elvégzett általános cselekedeteket, amelyek utunk során a Teremtőhöz vezetnek. Ennek oka, hogy a spirituális emelkedéshez, illetve a Teremtő feltárásához használt gyakorlat, elmélet és módszertan mindenkinél azonos.
Saját személyes érintkezéseinkről, és a Teremtővel kapcsolatos állapotainkról azonban nem szabad beszélnünk.
[310737]
A KabTV „Van egy hívásom. Ne osszuk meg másokkal bánatunkat” című adásából 2012. 12.16.
Kérdés: Ha a gondolat jelenti a teremtés legnagyobb erejét, akkor felmerül a kérdés: „Honnan származik? Az agyamban születik, vagy valahonnan kívülről származik?
Válasz: Kívülről jön. Minden gondolat körülöttünk létezik, és erőteret alkot. Csatlakozunk hozzá, és így megszerezzük ezt vagy azt a gondolatot. A dolgok nem a semmiért léteznek. Semmi sem jelenik meg hirtelen magától.
Kérdés: Van ennek valami köze a lélek rendszeréhez?
Válasz: Természetesen. Minden abszolút kapcsolatban van egymással, különböző szinteken. Ezért a gondolatok, az érzések és a vágyak mezője összekapcsolódik egymással, és az ember mintha ebben lebegne. Mindannyian meghatározzuk egymás állapotát.
Ebben a világban, a kicsiny egoizmusunkban csak azt érezzük, amit képesek vagyunk megragadni. A Kabbala bölcsessége és különösen a Zohar könyve azt mondja, hogy az ember mindent magán belül érzékel, de valójában nincs semmi körülöttünk. Minden, amit látunk, belső állapotunk tükröződése.
Például most előtted vagyok, kamerával filmeznek, és különböző emberek is vannak itt. Valójában fizikailag egyik sem áll előttem, minden bennem van.
A Kabbala beszél a valóság érzékelésének rejtélyéről. A világot, amely látszólag rajtunk kívül is létezik, egy mesterkélt, fantasztikus világnak nevezzük, amelyet belső tulajdonságaim alapján képzelek el. És az a tény, hogy egyre több új tárgy és jelenség megjelenését látom, azért fordul elő, mert magamban fejlődök és így állítólag kívülről látok mindent.
Az a tény, hogy az ember mindent magában lát, vagyis csak önmagát érzékeli, tudományosan bizonyítható. A pszichológia és a filozófia sokat beszél erről.
Rajtunk kívül csak a Teremtő fehér fénye van, és Ő abszolút egyenlő mértékben viszonyul hozzánk. És mindazok a tulajdonságok, amelyeket magunkon kívül látunk, amelyeket mindenféle tárgynak, erőnek, mozdulatnak képzelünk, ezek a belső tulajdonságaink és jelenségeink.
Minden, amit magunkban tapasztalunk, állítólag előttünk, rajtunk kívül tükröződik. Olyan vagyok, mint egy vetítőgép, amely saját, többnyire fekete egoista tulajdonságait vetíti a fehér fénybe. És így látom a világot. Ezért azt mondják, hogy azt a világot látod, amelyet létrehoztál.
Ha kedves világot akarsz látni, akkor önmagadnak is kedvesnek kell lenned. Te rajzolod meg a világot. Rajzold a legjobbra, rajtad múlik. Boldog akarsz lenni? Legyél.
Kérdés: A Kabbalában léteznek nagyon fontos szimbólumok, mint a kezek, a száj, valamint a távolság. Manapság, a világjárvány idején, elengedhetetlen a kézmosás. A kezek a Kabbala szerint a megszerzési vágyat jelképezik. Muszáj maszkot viselni, hogy a beszéddel ne terjesszük a különféle egymásnak mondott csúfságokat. Persze a távolság nem más, mint megszorítás. Van a felsoroltak között bármilyen kapcsolat?
Válasz: Nincs. Egyelőre csak mindenféle kellemetlen állapoton megyünk keresztül, önkéntelen módon kezdjük korrigálni az egymás iránti viszonyulásunkat. Ez lassan és módszeresen tanít minket a helyes egymás felé fordulásra.
Remélem, hogy az emberiség fokozatosan eljut ehhez a végkimenetelhez. S remélem, nem sorscsapások, háborúk és más katasztrófák segítenek minket eljutni ide, ebbe a korrigált állapotba. Mindez nem lehetetlen.
Bízzunk benne, hogy nem csak a vírus, hanem a természet egésze fog megtanítani minket a helyes kapcsolódásra, és arra, hogyan alkothatunk egyetlen egészet eltérő személyiségeink ellenében, fittyet hányva azokra a minőségeinkre, amik egoista taszítást eredményeznek az emberek között.
Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy ezek a jelek a természet tanító munkájának lenyomatai? Meg kell mosni a kezemet, azaz nem kapok többet saját magam számára a közösségtől, mint amennyit kellene. Tilos rágalmakkal illetnem bárkit, ezért maszkot hordunk, amelyben nehéz levegőt venni és beszélni. S ami a legfontosabb, mindenkinek megfelelő távolságot kell tartania. Ezek nem a kezdődő korrekció jelei?
Válasz: Nem, ezek a természet cselekedetei, így nem lehet őket korrekciónak nevezni. A korrekció egoizmusunk feltárásával veszi kezdetét.
Még nem kezdtük el dolgozni az egoizmusunkon. Remélem, hogy a közeli jövőben mindezt el tudjuk magyarázni az embereknek, akik megértik, hogy a probléma kizárólag egoizmusunkban keresendő.
A kézmosást és a maszkviselést az ember csak magáért teszi. Amikor egoizmusod felett, a többiekért teszed ugyanezt, maszkot viselsz, hogy ne fertőzz meg másokat – ez lesz a valódi korrekció kezdete.
Kérdés: Annak érdekében, hogy egyetlen Erőt lássak minden tárgy és jelenség mögött, meg kell találnom magamban a vágyakat, amelyek támogatják ezt az elképzelést?
Válasz: Nem, nem fogsz tudni ilyen vágyakat találni magadban. A megfelelő csoportban kell lenned, ahonnan meg tudod kapni ezeket.
Tény, hogy egyikünk sem vágyik az egységre lépésre. Nincs bennünk adakozási vágy. De amikor egy csoportba gyűlünk össze, és látjuk, mennyire önzőek vagyunk, mennyire nem akarjuk, sőt megvetjük ezt az egységet, akkor kezdjük csak megérteni, hogy milyen messze vagyunk a spirituális minőségtől, a Teremtő minőségétől.
Akkor nincs más választásunk, mint kipróbálni mindenféle mesterséges technikát, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy elérjük azt az állapotot, amikor kérjük a Teremtőt, hogy egyesítsen minket.
Minden csoportmunka abból áll, hogy példát mutatunk az egymás közötti kapcsolat iránti törekvésre. Noha nincs meg bennünk ez a természetes törekvés, de amikor ezt mesterségesen megtesszük, példát mutatunk barátainknak.
Ennek eredményeként olyan állapotba kerülünk, amelyben úgy tűnik, hogy egyesülésre törekszünk, de valójában nem érjük el azt. Itt jelenik meg a különbség a kívánt állapot, és a valóság között. Ez a különbség ösztönzést ad arra, hogy a Teremtőhöz forduljunk.
A barátokat nagynak, és önmagamat mindenki közül a legkisebbnek kell látnom. Azonban lehetettelen összetapadni két ilyen szélsőségnek, csak az által, ha én kicsinység állapotában vagyok. Mindeközben a legnagyobbnak is kell éreznem magam, aki képes arra, hogy mindenki mást húzzon maga után.
Egyszerre vagyok a rendszer legalacsonyabb és legmagasabb pontja. Az összes barát, ezen két pólus között helyezkedik el. Egyik pillanatban lenullázom magam elfőttük, és annyi nullát adok hozzájuk, amennyit csak lehetséges. Máskor pedig felemelem magam az Egység szintjére, amelyet annyi nulla követ, ahány csak lehetséges.
Csak az itt leírt két állapot közötti rés az, ahol megépíthetem a tízeshez és az egész világhoz való helyes kapcsolatomat. Az egész világot, és az összes nagy Kabbalistát beilleszthetem a szóban forgó két pont közé. Ez azért van így, mert a szívben lévő pontom egyedi, különleges, olyan, amivel senki más nem rendelkezik. Én vagyok az egyedüli, aki ebből a pontból kapcsolatba léphet a Teremtővel. Senki más nem képes erre, mert senki másnak nincs ilyen pontja.
Ebből következik, hogy amikor ezen a ponton keresztül továbbítom mindenki más felé a kapcsolatomat a Teremtővel, teljességgel egyedivé, Keterré válok. És mindenki más is, ezt cselekszi a csoportban.
[274720]
Reggeli Kabbala Lecke Első rész 20/11/18 “Munka az Értelem feletti Hitben”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
