Próféta

Baal HáSzulám cikkéből:  “Egyetlen parancsolat”:

“Bár Mózes, megkapta a Tórát és a törvényeket minden generáció számára, olyan mértékben, hogy a próféták nem jogosultak semmilyen újítást tenni, azonban,Mózes próféciája adva volt  egy bizonyos időszakig… és az egyetlen feladata, hogy kiterjessze ugyanazt a próféciát azoknak generációknak, amelyek már nem méltóak fogadni az elsőtől.

És az utolsó próféta a Messiás, amely beteljesít mindent. De természetesen ő sem jogosult hozzáadni vagy kivonni a próféciából. De a sikere nagyobb lesz, mivel az egész generáció elfogadja a szavakat, és a prófécia beteljesül általa”.

Kérdés:

Mit jelent a “próféta”?

Válasz:

Én azt mondom, az én megértésem mértéke szerint. A próféta, aki kapcsolatban áll a Teremtővel, vagy a “Bina” szinten  (ahol “hall”), vagy “Hochma” szinten (ahol “lát”.) A “próféta”, az egy “üzenethozó”, aki különösen önmagából kilépve működik, egy missziót teljesít a nagyközönség felé, a külső körök számára, hogy korrigálja az edényeket, a vágyakat.

Az általános rendszerben  különböző korrekciókon megyünk át: a vágy részei  különböző módon csatlakoznak egymással. Tehát, egy bizonyos “terület”-nek, egy bizonyos vágynak, vagy egy bizonyos részének szerepe van, hogy további javításokat okozzon bizonyos vágyakban, “területek”-en, vagy a rendszer részekben. Tehát, számukra ez a rész, az úgynevezett “próféta”. Rajta keresztül átmegy a hozzáadott bőség a korrekcióhoz, amely megfelelő egy bizonyos részének az általános lélekből.

Összességében, a teremtés összetevődik kövületi, vegetatív, élő és beszélő részekből, amelyek kapcsolatban vannak egymással különböző módon. Majd feltárul egy bizonyos rész, amely a másik résznek sugároz magán keresztül egy különleges erőt és egy  különleges képzést. Ennek a résznek a hatása, nincs  korlátozva egy bizonyos időre a cselekedetekben, hanem csatlakozik a rendszerhez, amely korrigálva kell, hogy legyen egy bizonyos mennyiségű cselekedetekben vagy “években”.

A próféta cselekedetei működött a maga idejében, de a cselekedetei és a befektetései a rendszerben maradtak. Egy különleges edény volt, egy különleges lélek, amely által a Teremtő cselekedett másokon.

Egyrészt, ez minden bizonnyal a Teremtő választása a rendszerben, másrészt pedig, ez mégis az ember munkája is. Ez a munka megvárja őt, amíg eléri ezt a feladatot, de ez a feladat már előre meghatározott, “rá van írva”, és nem menekülhet el előle.

2013.10.01, Baal HáSzulám, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: SZ I