Dr. Michael Laitman

irigység

Mi az irigység?

579

Kérdés: Mi az irigység lényege?

Válasz: Irigységet élünk át, amikor azt érezzük, hogy a másik felettünk van. Amikor függünk tőle, irigyek vagyunk rá.

Mindenre a Kabbala szemszögéből tekintünk, ahol minden egységekre van osztva, szfírákról, szintekről, partzufokról beszélünk, és ezeken lépkedve haladunk előre. Létezik kis és nagy vágy, az egyik a másik viszonylatában. Aztán ott van a szeretet, ami összeköt, és a gyűlölet, ami pedig ennek az ellentéte, és így tovább. Minden nagyon egyszerű. Ezzel szemben a mi világunkban minden igen zavaros.

Az irigység minőségét azért kapjuk, hogy ezt érezzük mások iránt, és a segítségével felemelkedjünk. Az irigység tehát igen jótékony minőség. Semmi esetre sem szabad elpusztítani. Irigységgel kell tekintenünk a nagy és jóságos emberekre, és akkor mi is felnövünk hozzájuk.

Minden, ami bennünk van, a Teremtőtől származik, így tehát semmi rosszat nem tartalmazhat. Még legszörnyűbb tulajdonságainkat is elkülöníthetjük, és sort keríthetünk helyes felhasználásukra.

[312346]
A KabTV  „Van egy hívásom. Mi az irigység?” című adásából; 2011.03.13.
Forrás: What Is Envy? — Laitman.com

18 máj 2023

Az irigység, mint a fejlődés katalizátora

565.01

Kérdés: Honnan származik az irigység érzése? Mi hívja életre?

Válasz: Rendszerint az emberek közötti irigység egoista természetű: irigylem azt, amit a másik birtokol. Még az sem számít, hogy én is rendelkezem vele, vagy hogy egyáltalán elégedettséget és jó érzést ad-e nekem. A lényeg, hogy mikor látom az örömöt, amit a másiknak okoz, irigy vagyok erre az örömérzésre. Vagyis az irigység irracionális, megalapozatlan, bármi is a tárgya. 

Kérdés: Ez a jelenség egoista természetünk következménye?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: Hogy működik pontosan az irigység, ha úgy tekintek rá, mint egyfajta katalizátorra, ami segít betölteni a vágyaimat?

Az ilyenfajta irigységet annak az embernek kell kifejlesztenie, aki gyakorolja a Kabbalát, hogy irigyeljen más Kabbalistákat, mivel azok képesek, élvezni a Teremtővel való kapocsolatot és ezért többcselekedetetet tudnak végrehajtani amik adakozóak és szeretet teljesek.  

Rájuk tekintve az ember izgatottá válik, és ő is olyan módon akar előrehaladni, az adakozás és a mások szeretetének az útján, mint ők és ezeken keresztül akarja elérni a Teremtőt. 

[276236]
KabTV “Spirituális Állapotok” 19/04/03Forrás: Envy As An Advancement Accelerator | Laitman.com

20 Már 2021

“Miért gyűlölünk” (Linkedin)

Az Új cikkem a Linkedin-en “Miért gyűlölünk

Az egész természet rendszerében egy grammnyi gyűlölet sincs, kivéve az embereket. Az állatok nem gyűlölik egymást, ez egy különleges emberi tulajdonság. De megvan annak a nagyon mély oka, hogy az emberek miért gyűlölik egymást, ráadásul azt hatalmas szenvedéllyel teszik. Az irigység, a hatalomra, és tiszteletre vágyás megállás nélkül növekszik bennünk. Egyre kevésbé vagyunk képesek megbocsátani egymásnak.

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál jobban megértjük, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni, mégis valahogy felül kell emelkednünk a gyűlöleten, mivel egyébként elpusztítja civilizációnkat.

A múltban láthattunk gyerekeket együtt játszani, miközben egymás társaságát élvezik. Ma inkább a számítógép konzolokon játszanak, egymás ellen küzdve, és csak az érdekli őket, hogy ki győz a végén.

Hogyha összehasonlítanánk a ma élő macskákat kétszáz évvel ezelőtt élt macskákkal, akkor azt találnánk, hogy nem váltak vadabbakká. Azonban, ha összehasonlítjuk a mai embereket a két évszázaddal ezelőtt élt emberekkel, akkor azt találjuk, hogy ma sokkal önzőbbek vagyunk, önmagunkra irányulóak ,nem törődünk semmivel, és általában sokkal rosszabb emberek vagyunk, mint ük-nagyszüleink. Generációról-generációra egyre kegyetlenebbek, bántóbbak, és sokkal kifinomultabbak vagyunk abban, hogyan okozunk másoknak fájdalmat.

De ennek a látszólagos zuhanásnak, nagyon jó oka van. Mi vagyunk az egyetlen faj, mely ilyen zuhanásban van, mivel mi arra vagyunk hivatottak, hogy tudatosan korrigáljuk saját természetünket.

Az utóbbi években, különösen az elmúlt hónapokban megfigyelhető gyűlölet hullámnak az oka az, hogy ennek a gyűlöletnek olyan erősnek kell lennie, hogy arra kényszerítsen minket, hogy elkezdjük keresni annak a módját, hogy hogyan tudnánk legyőzni. 

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál inkább megértjük majd, hogy képtelenek vagyunk azt saját magunk legyőzni ,és mégis valahogy felül kell emelkedni rajta, hiszen egyébként elpusztítjuk a civilizációnkat. Ez fog minket előre hajtani, hogy akaratunk ellenére is, együtt próbáljuk megtalálni a gyógymódot, a megoldást erre a problémára. Ez a kötelező érvényű együttműködés a bennünk létező ellenség ellen, egy új, egymás iránti szeretetet fog létrehozni bennünk. Ha nem létezne ez az intenzív gyűlölet, nem lenne szükség a szeretetre. Hogyha nem éreznénk, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni a gyűlöletet, soha nem fordulnánk egymáshoz segítségért.

A közöttünk érzett gyűlölet soha nem tűnik el. Ha eltűnne nem lenne többé szükségünk szeretetre. Pontosan a növekvő gyűlölet fog majd arra kényszeríteni minket, hogy növeljük a szeretetet. Ahogy megtanulunk „két lábon“ járni, a gyűlölettel és szeretettel karöltve előre haladni, meg fogjuk tanulni az emberi érzelmek mélységét. Megtanuljuk majd, hogyan emelkedjünk a konfliktusok fölé, hogyan uralkodjunk a gyűlölet és a harag felett. Ez a folyamat el fog vezetni minket oda, hogy feltárjuk az emberi természet teljes mélységét.

Csak amikor megértjük a gyűlölet szerepét és fontosságát, akkor leszünk képesek valóban szeretni. Amikor ezt elérjük, akkor fogjuk mindannyian meglátni, hogy színtől, fajtól, hittől, és kultúrától függetlenül, mindannyian gyűlölködőnek lettünk megteremtve, de mindez csak azért történt, hogy ezt a gyűlöletet a saját erőfeszítésünkkel, tudatosan szeretetté változtassuk.

Angol cikk forrása:  https://laitman.com/2020/07/why-we-hate-linkedin/

01 aug 2020

A pókháló közepén

thumbs_laitman_232_07

Az oka annak, mikor valakinek elfogy a lendülete munkában, hogy csalódottnak érzi magát, elveszíti az erejét. Egyszerűen semmiféle vágya nincsen. Nem érez semmit sem. Csak azt ismétli magában: “Hagyj békén!”.

Mindez azért van, mert ő nem tanulta meg azt, hogyan vonzza magához a világ minden táján szétszóródott részeit. Nem tudja, hogyan ragadja meg azon üres edényeket, melyekből megkaphatja a kiteljesedését.

Ezért csak magát okolhatja, mert az ember olyan, mint egy pók a pókháló közepén, ahol a hálón keresztül elkaphat vágyakat másoktól, amelyek aztán saját lelke részeivé válnak
Ez egy nagyon fontos dolog, mert hajlandóságot kell éreznünk folyton folyvást, hogy integráljuk és megragadjuk a barátaink vágyait. Valójában hatalmas egoistának kell lennünk és tágra nyílt szemekkel kell járnunk a világot, keresnünk kell, hogy mit tudunk megszerezni másoktól: milyen fajta felébredést, milyen fajta fontosságot és milyen fajta kapcsolatot bizonyos dolgokkal.

Tehát irigyelnem kell a többieket állandóan. Nem szabad megvetnem őket, épp ellenkezőleg, mert talán ők rejtegetnek előlem valamit, valami olyat, ami nekik már megvan. Ez biztosan így van, máskülönben nem állnának előttem. Ugyanis ha én beazonosítok valakit, mint egy létezőt, akkor az annak a jele, hogy neki van egy hiánya (vágya) amire nekem van szükségem, annak érdekében, hogy teljessé tegyem a lelkemet.
Ezért van az, hogy mindenkire úgy kell tekintenem, mint egy barátra, mert “mindenki hoz magával számomra valamit, amit használnom kell önmagam megalkotására”.

Felkészülés a leckére  2014. június 22.

ford: SZL

KA

05 Júl 2014

A személyes és a mi közös Teremtőnk

A személyes és a mi közös Teremtőnk

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni a lustaságot, hogy függetlenül haladjak és ne várjam hogy a “tüskék” hátulról toljanak az előrehaladás felé?

Válasz:

Minden csak a környezettől függ. A személynek meg kell értenie, hogy a valódi erő az előrehaladás célja felé, csak a csoporton belül, nem pedig az egyéntől, nem a tanulástól, nem a tanártól, nem a Teremtőtől. Az előrehaladás csak abban lehetséges, ha a személy feszültséget teremt a barátok kapcsolata között. És ez a feszültség jelzi, hogy a lélek készen van elfogadni a korrekciót.

Mi felfedezzük köztünk, hogy mennyire szeretnénk összekapcsolódni, de az összes vágyaink önzőek, személyes hasznok. Ez tárul fel a mi egónkban. És akkor kérjük, hogy a mi kapcsolatunk ne legyen az egó irányában, nem, hogy jó legyen nekünk, hanem valóban a kölcsönös adakozás edényét hozzuk létre, ahol mindenki kilép saját magából, és nem számol  azzal, hogy valamilyen személyes hasznot kapjon vagy kapna a kapcsolattól.

Ez a kérelem, amikor én magamon kívül vagyok, irigylek másokat, hogy mennyire sikeresek, és én nem. Ez a kérés értelem feletti kérés. Ilyen módon valósul meg a haladás: Kezdetben, köszönhetően az irigységnek, majd a környezettől megkapom a vágyat, hogy az “adakozás érdekében” legyen, azaz rajtam kívül. Ez nem jellemző és nem alkalmas az egómnak, de én azt akarom, mert nem akarok lemaradni a többiektől, hogy kevesebb legyek mint ők.

Majd közölik velem, hogy a Teremtőhöz kell forduljak. A Teremtő, akihez én egyedül fordulok az eltérő attól Teremtőtől, amelyhez a csoport irányít engem. Ez egy más Teremtő, egy teljesen más forma, más kép, mint amit én elképzelek a magam számára.

Amikor magamban elképzelem a Teremtőt, ez valami, ami az enyém és az én személyes aggodalmam. De amikor a Teremtőhöz fordul az egész csoport, ez már mindenki Teremtője, az egész csoporté. Ez egy teljesen más jellegű, más forma. Tehát a kérésem olyan kell legyen, hogy hasonló legyek, mint ők, és adakozzak mint ők. És ez a Teremtőhöz irányít, amely befolyásolja az egész csoportot és a világot.

Ennélfogva, a teremtett lény, azaz én, amely a Teremtőhöz fordul, az nem ugyanaz az egoista aki kér a maga számára, hanem többiekért. Az “Énen” teljesen más lesz, és a Teremtő formája is más, ez egy teljesen különböző kérelem, teljesen új. Tehát a személy elkezd közeledni egy más fogalomhoz és elkezdi felépíteni a spiritualitását.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

BS

11 máj 2013

Az irigység, ami segíti a haladásunkat

Az irigység, ami segíti a haladásunkat

Kérdés:

Azt mondod, hogy az irigység segíti az előrehaladásunkat. Nem értem, mi szükségünk van az irigységre?

Válasz:

Én mindenkire irigy vagyok. Tegnap, mikor az emberek énekeltek a vacsora alatt, én igazán irigyeltem őket: miért nem tudok úgy énekelni, ahogy ők? Vagy amikor valaki gyorsan felfogja azt, amit tanulunk, én őt is irigylem: miért képes ő erre, és én nem? Ez az irigység rossz?

Képzeld el, hogy vannak olyan emberek itt, akik látszólag magasabb szinten vannak, mint te; az nagyon jó, hogy ők már elértek valamit. De én nem? Hogyan lehet ez? Hogyan csinálták, és én miért nem?

Talán azt mondod: “Szóval azt akarod, hogy ők egyáltalán nem érjék el ezt a szintet? Nem, azt akarom, hogy ők még jobban haladjanak előre, de én velük együtt akarok haladni, vagyis ez egy pozitív irigység, ami minket előre tol. Én nem akarom őket visszahúzni, követni akarom őket tovább; ez egy nagyon fontos dolog.

Az irigység általában azt jelenti, hogy nem akarom, hogy másoknak legyen olyan dolguk, amit én irigyelek tőlük, azonban most számunkra az irigység mást jelent – számunkra azt jelenti, hogy ugyanazt a dolgot akarom, amit irigylek.

Kérdés:

Én senkire sem vagyok irigy. Hogyan tudok irigy lenni egy barátomra, ha tudom, hogy a Teremtő adott számára egy bizonyos tulajdonságot? Tegyük fel, hogy van egy jó számítógép és egy rossz számítógép, mely nem lehet jó, ezt a Teremtő tette ilyenné.

Válasz:

Nem, te csak csillapítod magad ezzel, azért mert te lusta vagy. Most pedig sajnálatot érzel, amiatt, hogy te lusta vagy.

Kérdés:

Igen, lusta vagyok. Megértem, hogy ez az én tulajdonságom és nem tehetek ellene semmit sem, így azt mondom a Teremtőnek: “Így létezünk mi, így teremtettél, akkor mit akarsz tőlünk?”

Válasz:

Mindenek előtt, minden kérdés, amit felteszünk jogszerű és helyes, amíg azok vágyainkból származnak, mi ezekről nem tehetünk. De az egész csoportnak meg fel kell ráznia a másikat, máskülönben ők folytatják álmukat. Nekünk játszanunk kell.

Miért szervezünk különböző fajta játékokat? Azért mert, meg kell mutatnom a barátaimnak, hogy én egy magasabb szinten vagyok, mint ők, és bennem valami más is van: “Mi az, amit még nem tudsz? Én már tudom ezeket.” stb. Kötekednünk kell a többiekkel és célozgatnunk kell arra, hogy van valami nagyszerű a spiritualitásban, mert különben ők nem fognak megmozdulni sohasem. A Teremtő mindaddig rejtve marad, míg fel nem fedezzük őt a formaegyezésünk által, így semmit mást nem tehetünk. Nekünk muszáj irigykednünk egymásra.

Az irigység egy alapvető tulajdonság. Minden ebből a célból lett megalkotva. Semmilyen körülmények között sem szabad elnyomni ezt magadban. Érezned kell az irigységet.

2012 November 6, Grúz Kongresszus – második lecke

SzL

18 nov 2012

Játék a gumikötélel

Játék a gumikötélel

Én azt gondolom, hogy már egy új szakaszba tudunk lépni, egy új érzésbe. Az érzés az, hogy én a csoportba vagyok, az Egységbe, a barátok tömegében.  Érzem, hogy eltávolodok vagy leesek onnét, akkor ez a gonosz hajlam.

Így a Teremtő játszik velem: Ő mintha egy gumikötéllel húzna el engem a csoporttól, azért, hogy térjek vissza Hozzá és kiáltsak Neki: “Mit csinálsz?”. Minden alkalommal, ez az eltávolódás, az egységtől erősebben érződik bennem, és én kiáltok Neki: “Ne csináld ezt! Téríts vissza”. Ezek a helyzetek furcsának tűnnek, megkötik a személyt a Teremtőhöz.

Pontosan, az ellenkező cselekedet teszi lehetővé, hogy a személy lássa, hogyan játszik vele a gonosz hajlam. Mivel a Teremtő kezdetben azt mondja Mózesnek: “Gyere a Fáraóhoz”. Most úgy érzem, hogy én a csoport közepén vagyok és Ő “visszafelé húzza a gumikötelet”, elhúz engem onnan. Ő megadja nekem a megfelelő érzést, én rögtön reagálok és visszafelé húz. Ő ismét elhúz engem és én ismét reagálok. Itt a kérdés az, hogy mennyire vagyok érzékeny és mennyire ellenkezem minden konkrét esetben amikor ez történik?

Mi elkezdünk játszani és a gonosz hajlam mint egy “segítség ellenében”. Én megtanulom az ő cselekedetét oly módon, hogy ő feltárja nekem a rosszat, és kihúz engem a baráti körből. Végül, a Teremtő feltárja nekem a kerületet a központ körül, az egész “Malchut”- ot különböző szögben és értésben.  Én újra meg újra játszom Vele, másképp viselkedem és másképp ellenkezem. De ami a legfontosabb, hogy felismerjem mindazt ami a játékban történik. A gonosz hajlam az az erő, melynek meg kell szerezni az alapját, amely fölött felfedezzük a Teremtőt. Hol tudnánk még feltárni Őt?

Tehát, minden egyes alkalommal, amikor kihúz engem a csoport központjából, ahol összekapcsolódtam, ez a kijárat adja meg nekem az új “teret” a munkába, ahol én és a Teremtő megtudjuk érteni és érezni egymást, mint játéktársak. Ebben a játékban mi egyszer riválisok, ellenségek és barátok vagyunk. Az állapotok, viszonyok és a kapcsolatok állandóan változnak. Mi játszunk és ez nem csak egy játék, hanem ez az élet játéka.

Kérdés:

Ahhoz, hogy kezeljük a játékot, a személynek szükséges valami jutalom …

Válasz:

Először is, használja az irigységet. Ha abbahagyja a játékot, akkor lemarad a többiektől. Ez az ösztönzés nagyon világos és egyszerű. Nem véletlenül mondják, hogy az irigység, bujaság és tisztelet húzza ki a személyt ebből a világból. Nekem hasonlítanom kell a barátokhoz. Ők előre visznek, ők már az “adakozásban” vannak és én még nem. Ezek az egyszerű impulzusok vannak mindegyikünkben.

2o12 október 26, Rábásh irásai

BS

08 nov 2012

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

Minden azon múlik, hogy a személy hogyan tekint az életre, és mit akar abból elérni. Amennyiben a spirituális célt akarja elérni, és ez életében legfontosabb célja, akkor az összes eszköz mely segíti őt célja elérésében az jó. Ebből az következik, hogy azok ugyanazon a magasztos spirituális szinten vannak, mint maga a cél, mivel a személy azokon keresztül építi meg végső állapotát és teljesíti be célját.

Ezáltal mi a mindennapi életünkben az önző világban élünk, ahol a személy általában gyűlöli azokat, akik irigylik őt, és néha azt a tulajdonságot is gyűlöli mely ő benne vált ki irigységet. Azonban a spirituális munka szintjén mi azt keressük hogyan lehetünk képesek magunkban felébreszteni az irigységet. Ahogy azt mondja, “A szerzők irigysége növeli a bölcsességet”.

Szerzők (Szofrim héberül) azokra utal, akik meg akarják számlálni eléréseiket, és akik azáltal haladnak előre, hogy mások elérését irigylik. Egy ilyen személy ennél fogva tiszteli és magasra értékeli a barátokat és szereti azokat, szereti azt a környezetet, amely lehetővé teszi számára, hogy állandóan irigyelje mások sikereit.

Minél nagyobbnak tűnnek számára a többiek, és ő maga minél inkább szerényebbé teszi magát előttük, annál jobban képes azt látni, hogy a többiek mennyire a célhoz tapadnak, vonzódnak, hogy a többiek mennyire odaadóan dolgoznak, és megpróbálnak minden akadály fölé kerekedni, mennyivel nagyobb mértékben kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogy ő kapcsolódik hozzájuk. Az ő egész barátokkal kapcsolatos perspektívája nem arra irányul, hogy őket lenullázza, visszahúzza, hanem, hogy valójában még magasabbra értékelje, és magasabbra emelje őket.

Ezáltal a személy új erőhöz jut és új tulajdonságokat fejleszt ki. Ez természetesen már kezdetektől létezett magában, mivel minden benne van foglaltatva a szívben található pontban, mely a személy lelkének eredete, és mely minden vele kapcsolatos információt magában tartalmaz, mint egy sperma csepp, Resimók (spirituális gén,emlékképek) alapján.

A személynek azonban magának kell ezt a pontot kifejlesztenie. Tehát amikor irigyli barátait és látja azok kitartását és lojalitását, azt az erőt amit továbbra is kifejtenek fáradtságuk ellenére, azt látja, hogy nem engedik meg magunknak, hogy vesztegessék idejüket, azt hogy nagyon korán kelnek fel hogy eljussanak a leckére – mindez képes a személyt új erőkkel megtölteni, és számára új tulajdonságokat kifejleszteni, azáltal lehetővé téve az ő előre haladását.

Nekünk hatalmas irigységet kell elérnünk. Ahogy mondja, “Az irigység, epekedés és tisztelet képes a személyt kiemelni ebből a világból”, a felső világba. Reménykedjünk, hogy sikeresek leszünk abban, hogy ezt a hatalmas irigységet elérjük.

2o12 október 15., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

18 okt 2012

Talán felosztjuk a munkát köztünk?

Talán felosztjuk a munkát köztünk?

Kérdés:

Amikor két ember van, és én integrálódom az egyikkel, és a másikkal, és azt mondjuk, hogy a többségnek a legkisebbje a kettő, akkor elég egy emberrel integrálódni? Miért van szükség annyi emberre?

Válasz:

Írva van: “Az emberek sokaságában található a király dicsősége”. Először is, könnyebb, hogy megvizsgáljad magad, te tényleg integrálódsz valakivel, vagy csak vonzódsz a személyhez egoista módon. Lehet, hogy létrejön köztetek egy egyszerű kapcsolat, amely alapja a közös tulajdonság, vagy az érdek?

De ha te valóban szemben állsz egy emberrel ne gondold, hogy könnyebb integrálódnod, mint tíz emberrel. Éppen ellenkezőleg, sokkal könnyebb, hogy integrálódjál tízzel, mert megkapod az inspirációt az ő fontosságukról, azáltal, hogy ők hogyan nullázzák le magukat, hogy hogyan gondoskodnak egymásról és, hogyan akarják együtt elérni a célt. Ha te rájuk nézel, akkor te “lángra lobbansz”, nem tudsz ellenállni, és az irigység eléget téged.

De ha egy emberrel állsz szembe, akkor hogyan vagy képes meglátni a cselekedeteit a te irányodba, és más barátok iránt ?.Mert téged megveszteget az ego, és ezért nem láthatod a szükséges hatást. Ezért rendkívül kívánatos, hogy egy nagy környezetben legyél. Alapjába véve kettő az már egy csoport. Ez sok, de mégis kevés, ebben az esetben szükséged lesz, nagyon nagy és kemény munkára.

A tény, nem a mennyiség a fontos, itt az számít, hogy hogyan tudod lenullázni az egódat. Tehát minden, ami körülötted van az a tiéd, te eltörlöd a határokat és te már a testeden kívül vagy. A te vágyad mintha kifele ömlött volna, és az egész világot magadba integrálod.

2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

17 okt 2012

Az irigység nem hiba

Az irigység nem hiba

Kérdés:

A Kabbalisták az irigységet olyan tulajdonságnak tartják mely képes a személyt segíteni abban hogy kilépjen ebből a világból, és belépjen a spirituális világba. Valójában miért kellen nekem a többieket irigyelnem? Végül is mindenki különleges, és mindenki saját útját járja. Miért kellene a másik különlegességének engem iriggyé tennie, és engem bármilyen módon előre segíteni?

Válasz:

Én az irigységet, sóvárgást, tisztelet iránti vágyat a cél irányában váltom ki magamban. Ez nem egyszerűen olyan szemályről szól aki mások sikerét irigyli, vagy aki tiszteletet akar magának. Ebben a világban mi mindenféle értelmetlen dolgot irigylünk, és valójában frivol dolgokat akarunk. Én, aki az úton járok, ezzel szemben csak azt veszem magamhoz ebből a világból amihez megélhetésemhez szükségem van, és nem törődöm a többivel. Amikor megkaptam alapvető szükségemet, és én ezen túl magamat a spirituális munkához építem fel, és ezen keretek között használok olyan eszközöket, mint irigység.

Egyébként nincs mivel előre haladnom. Az irigység, sóvárgás, tisztelet iránt vágy három önző megközelítés, és mi mással dolgozhatnék magamon belül ezeken kívül? Ez az a három tulajdonság mely képes engem kiemelni ebből a világból, mindez olyan mint a kilépés a BYA (Beria, Yecira, Asszija) három világából az Acilut világába.

Tehát ha én a spirituális világban akarok dolgozni, én a többiek munkáját nézem és lenullázom magam előttük. És akkor úgy látom őket mint a generáció legnagyobbjait: Ők már messze előttem járnak, ők már elérték a végső korrekciót, és én irigylem őket ezért. Amennyiben nem irigylem őket, én erőtlen, tehetetlen vagyok és képtelen vagyok megmozdulni. Én minden előrehaladáshoz szükséges erőt az egómtól kapom meg. A helyes előrehaladás a helyes szándékkal, mely az anyagba öltözött formát jelenti, a Fény által van nekem megadva, míg maga az anyag, mely által emelkedem az a saját egóm.

Kérdés:

De hogyan óvhatom meg a helyes szándékot az irigységtől?

Válasz:

A helyes szándék az irigység, sóvárgás és tisztelet iránti vágy által jön létre, épül fel. Mi az irigységet a Teremtő iránti irigységgé, a tisztelet iránt vágyat a Teremtő iránti tiszteletté, és a sóvárgást az Ő hozzá való olvadássá változtatjuk. Egyébként hogyan lennénk képesek korrigálódni? Mit építenénk, egy légied tündérpalotát a felhők között?

Kérdés:

De mégis, amikor én irigy vagyok akkor annak lángja eléget engem.

Válasz:

Nem ez nem így van. Te csak akkor engeded már, hogy az irigység, sóvárgás, és tisztelet iránti vágy felébredjen, amikor már képes voltam a megszorításra, amikor az már nem rólam, nem nekem szól, hanem hogy megértsük, meghatározzuk “munkánk helyét”. Mindennek irányításunk alatt kell lennie, egyébként jobb ha nem kezdünk bele.

Röviden próbálkozzál. Ne félj attól, hogy bezuhansz az irigységbe. Kezdjél el azon dolgozni. Szerencsés vagy ha irigyled a barátokat, mindaz jó. Végül is nem rendelkezünk más erővel az előre haladáshoz. Amennyiben egyedül élnék, környezet nélkül, én csak állat maradnék. Másrészt amennyiben a társadalom tól engem előre, és stimulál azáltal, hogy megmutatja nekem, hogy barátaim rendelkeznek már azzal amivel én még nem, az segít engem az életben előre haladni. Csak egy különleges környezetre van szükségem ahhoz, hogy jó példát mutasson nekem, amit irigyelhetek.

(2012 szeptember 12, Reggeli lecke, 4.rész, Béke a Világban (Baal HaSzulam)

(HZS)

18 Sze 2012

72 queries in 0,302 seconds.