Válasz: A jóság az egymásra utaltság megértése – a szeretetig vezető úton. A gonoszság pedig ennek fordítottja.
Kérdés: De minden konfliktusban mindkét fél azt hiszi, hogy jót tesz.
Válasz: Önmagunk fölé kell emelkednünk és csak arra kell gondolnunk, hogy mindenki jól érezze magát és ne egyik a másik rovására. Különben nem jutunk sehova. Meg kell tanulnunk, mit jelent a kölcsönös kapcsolat, kölcsönös függés, kölcsönös önmagunk megszorítása, kölcsönös támogatás stb.
Vagyis olyan rendszereket kell létrehoznunk, amelyek az egész emberiséget magukban foglalják. Ezek integrált fejlesztési rendszerek.
Meg kell értenünk, hogy másként nem leszünk képesek túlélni. A Természet kiűz minket erről a bolygóról, ebből a világból, ha nem tudunk olyan rendszert létrehozni, amely mindenkiről gondoskodik.
[307799]
A KabTV "Villámkérdések és válaszok" című műsorából 2023.01.06
Megjegyzés: A színházban egy jó előadás során maga a forgatókönyv és a jelenetek másodlagossá válnak, miközben valami belső dolog sugárzódik ki, amit szavakkal nehéz megmagyarázni – az előadás lelke. Ez valamiféle inspirációt, izgalmat vált ki, ami meghaladja a látottakat. A művészet véleményem szerint kizárólag abból a célból létezik, hogy attőrési pillanatokat hozzon létre, amelyek során valamilyen magasabb rendű forrásból lehet inni.
Válaszom: A művészet megmutatja nekünk, hogy fel lehet emelkedni a tisztán pszichológiai, mindennapi megfontolások felé, és be lehet lépni egy olyan mezőbe, amely nem a színpadon zajló eseményekhez kapcsolódik, hanem egy bizonyos erőhöz, amely irányítja egyes létező jelenségek mozgását felettünk, túl az időn és a téren
El kell kezdenünk ezt érezni önmagunkon belül. Ez a színház van bennünk. És a Zohar könyvében említett “nagy zöld krokodil” helyett egy „krokodilnak” nevezett tulajdonságot érzünk.
Ez nem olyan színházi kép, amelyet bizonyos emberek idéznek fel bennem. Allegorikus képeken keresztül kezdem érezni azokat a spirituális erőket, amelyek meghatározzák őket, és egy bizonyos néven nevezik őket.
Számomra ennek a “krokodilnak” már nincs zöld szörny képe. Lehet pozitív, kellemes, kedves, intelligens, irányító, bár szükséges és célzott amit ez létrehoz.. stb.
Kiderül, hogy amikor a Zohár könyvét olvasod, abszolút nem kötöd össze a szavakat a képeikkel ebben a világban! Amint túllépsz ezen, azon kezdesz gondolkodni, hogy mások hogyan érzékelik vagy hallgatják ezt a szöveget. Ez komolyan eljuttat egy másfajta valósághoz, mondhatnám a valószerűtlenhez.
Megjegyzés: A 20. század elején gyönyörű városok épültek: London, Párizs, New York, Hong Kong és mások. Emberek, vállalkozók, ötletek és pénz áramlott ezekbe a városokba, és csodálatos volt.
Mit tett a vírus? Hirtelen kifelé áramlott az élet ezekből a városokból. Lehetetlennek tűnt, de az emberek elmennek, és a városok fokozatosan szellemvárosokká válnak. Az elme elutasítja ezeknek az elfogadását, még a lehetőségét is.
Válaszom: Lehetetlennek tűnik, de így van!
Megjegyzés: Megáll-e ez az kiáramlás a városokból egy bizonyos ponton, és az emberek visszatérnek-e a városokba?
Válaszom: Nem, nem térnek vissza. Minek térnének? Mit találnak New Yorkban? Lehet, hogy egyszer elmennek a Carnegie Hallba, egy bizonyos étterembe vagy máshová, de úgy gondolom, hogy általában véve mindez eltűnik. Minden megváltozott, a feje tetejére állt!
Nem hiszem, hogy a vírus okozta ezt. A természet belső ereje felelős ezért a változásért.
Kérdés: Kabbalista szempontból mi változott meg, ilyen drámai módon az emberekben?
Válasz: Az élet lényege változott meg. Nem arról a fizikai helyről van szó, ahol együtt lehetünk, hanem arról, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet, ahol létezhetünk, nem fizikai, hanem virtuális létezésről van itt szó.
Manhattan elhagyása például, a fizikai “Nagy Alma” elhagyása azt jelzi, hogy nincs szükségünk minden emberre itt, az irodaházakra és a bankokra, és hogy otthon maradhatunk a kanapén ülve pizsamában és mindent intézhetünk. Miért kellene fizetnünk az ilyen drága irodaházakért? Hogy az emberek jöhessenek és ott ülhessenek? Nincs rá szükségünk. Nézhetjük a képernyőt vagy az előttünk lévő több képernyőt, és egy egész vállalkozást irányíthatunk.
Kérdés: De mi a helyzet az emberekkel való összekapcsolódással, az összekapcsolódás álmával?
Válasz: A Tóra az emberek közötti fizikai kapcsolatra utal, és azt mondja: „oszlasd szét a gonoszokat, ez jó nekik és jó a világnak is”.
Kérdés: Ez a fizikai kapcsolat illúziója volt?
Válasz: Ez nem illúzió volt. Egyáltalán nem volt fizikai kapcsolat. Azért mentem dolgozni, mert szerettem az ottani embereket, mert közelebb akartam lenni hozzájuk?
Kérdés: Természetesen nem. Most változik valami? Hogyan fog ez gyakorlatilag bekövetkezni, ha csak a képernyőn látok másokat?
Válasz: Virtuálisan kapcsolódom hozzájuk, és majd valamikor talán fizikailag. De a legfontosabb az, hogy szabad leszek, és semmi sem helyez nyomást rám, és nem kényszerít semmi, hogy mosologjak az egyik vagy másik emberre, azért hogy kapcsolatba kerüljek velük stb. Az emberekkel alapvetően csak üzleti alapú kapcsolataim lesznek.
Kérdés: Érdekes elgondolkodni azon, hogy az emberek hogyan fognak összekapcsolódni a szívükben, hogyan valósul meg ez a kapcsolat a képernyőkön keresztül?
Válasz: Különböző megpróbáltatásokat kapnak az életben, és így megértik, hogy csak akkor képesek legyőzni a felmerülő problémákat, ha belsőleg, érzelmileg közelebb kerülnek egymáshoz.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy egy ember nem tud elmenekülni a fájdalom elől, ha elhagyja New York Cityt vagy Londonot?
Válasz: Természetesen nem, de amikor leül a gyepre fűnyírójával és kutyájával, akkor azt gondolja, hogy a normális élet részeként továbbra is jó viszonyban kell lennie másokkal. Ezen elgondolkodik, és olyan csapásokat kap, hogy megérti, hogy még mindig másokhoz kell kapcsolódnia.
Kérdés: Meg fogja-e érteni, hová vezetnek ezek a csapások, vagy úgy fut a kapcsolatba, mint egy állat?
Válasz: Meg kell értenie, és ez nagyon hosszú és fájdalmas folyamat lesz, de meg fogja érteni. Mert a csapások magasabb szintű gondolkodást fejlesztenek ki az emberben.
Megjegyzés: Folyamatosan visszatérünk a csapásokhoz.
Válaszom: Lehetetlen más módon változtatni. Ez nagyon könnyű és békés is lehet, vagy sok problémán, sőt háborúkon keresztül zajló.
Kérdés: Hogyan látja ezt személyesen ön?
Válasz: Minden erőmmel megpróbálom elmagyarázni az emberiségnek, hogy nincs választási lehetőség, és hogy olyan állapotban vagyunk, amelyben az emberek közötti megfelelő kapcsolatok elengedhetetlenek, és még mindig nem látszik, hogy ezt az emberek megértenék.
De legalább már beszélhetünk róla, és nem riadnak vissza, nem hallgattatnak el vagy tesznek nevetségessé, mert ma mindenki olyan állapotban van, amelyben nem tudja, hogy mit kezdjen önmagával, gyermekeivel, és a jövőjével.
Megjegyzés: Kicsit gyerekesnek tűnik a kapcsolatra való felhívás, hogy mondjak valami szépet másoknak, pozitívan gondolkodjunk másokról, és ez lehet az oka annak, hogy még nem képesek meghallani téged.
Válaszom: Megértem őket.
Kérdés: Mit tehetünk hozzá, hogy amit mondasz, olyan legyen, mint egy nyíl, amely eltalálja a szívet, hogy érezzék, a mélységet az egyszerű szavak mögött?
Válasz: Meg fog történni, és elkezdik majd megérteni, hogy nincs más választás, hogy ezek nem csak szavak, hanem a természet ebbe az irányba vezet bennünket.
Kérdés: Lesz-e olyan érzése az embernek, hogy a természet törvénye szerint élünk?
Válasz: Határozottan! El fog jönni, beteljesül, és megvalósul a gyakorlatban.
“Si vis pacem, para bellum” (Ha békére vágysz, készülj fel a háborúra) – mondta Vegetius, az ókori római szerző. Hasonlóképp, ha szeretni akarsz, készülj fel a gyűlöletre!
A mozifilmek a szeretetet, az emberek közötti megállás nélküli melegségként, gondoskodásként, és ragaszkodásként ábrázolják. De a filmek tévednek. Minden pozitív érzelmet megelőz egy negatív, amely beindítja a pozitív érzést. Mint ahogy az éjszaka megelőzi a nappalt, a szeretet is a gyűlölet után következik. Az egyetlen kivétel az anyai szeretet, de ennek oka, hogy az anya önmaga részeként érzékeli csecsemőjét. Azonban minden más ember esetében, ha valós érzésekről van szó, folyamatosan, különféle megnyilvánulásokban és változó intenzitással hullámzunk a gyűlölet és a szeretet között.
Ha ténylegesen beismerem gyűlöletemet egy adott ember irányába, engedélyt adok magamnak, hogy felfedezzem, ki is vagyok, miféle tartalmak találhatók a bensőmben. Valójában hálásnak kell lennem, a szóban forgó embernek.
Ez az az elv, amely a teremtés egészét mozgásba hozza. A meleg hullámok és hideg időszakok, az árvizek és aszályok, a gyűlölet és a szeretet, ezek mind a szeretet és az elutasítás, egymást váltó megnyilvánulásai.
Mindez egy célt szolgál: ha növekvő intenzitást tapasztalunk, különösen a negatív oldalon, ez arra indít minket, hogy felkutassuk a jelenség forrását. Miért van ennyi gyűlölet? Miért ilyen kegyetlen a természet? Miért nem vagyok soha megelégedve azzal, amit birtoklok? Miért nincs béke? Miért félek? Mikor megkíséreljük a válaszadást az iménti kérdésekre, azt találjuk, hogy ugyanabból a láthatatlan forrásból származnak, és ez a forrás maga a természet, vagy még egyszerűbben fogalmazva, a valóság.
Minden egyes ásvány, növény, állat, ember, gondolat, vágy vagy akár szó a természet szülötte. Ha már most, a természet, a minden létező forrása, akkor minden a természet, az egész része. Mint ahogy megkülönböztetünk éjszakákat és nappalokat, léteznek emberek, akiket szeretek, és olyanok is, akiket gyűlölök. Éjszaka nélkül nem beszélhetnénk nappalról – ugyanígy: gyűlöletes emberek nélkül nem lennének szeretettek. Nem volnánk képesek meghatározni, hogy mit szeretünk, mit gyűlölünk, kik vagyunk, és kik nem vagyunk, hogy ha nem lennének a negatívnak ítélt dolgok. Igazság szerint én, a behatárolt nézőpontommal látom csak negatívnak ezeket, valójában azonban nem azok; ellentétesek velem, így képessé tesznek, hogy tanuljak magamról és a természetről. Ha mindezek nem volnának, nem állnának rendelkezésemre kapaszkodók, amikkel fogalmat alkothatnék létezésem egészéről.
Minden emberek legbölcsebbje, Salamon király a Példabeszédek könyvében (10:12) megállapítja a „Szeretet lefed minden bűnt.” elvét. A bűn a gyűlölet, a szeretet pedig lefedi a bűnt, amikor felfedjük, hogy gyűlöletünk tárgya valójában egy ajándék. Ez az a pillanat, amikor az elkülönülés megszűnik, és megjelenik a hála érzése.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
