Dr. Michael Laitman

törés

Az idegenek fontosabbak számomra, mint önmagam

546.02

Kérdés: A nagy Kabbalista Ari, azt írta, hogy ötféle vágy létezik. Két kategóriába sorolhatóak a belső vágyaim. Közel állnak hozzám, ezért törődöm velük. Illetve van még három olyan vágykategória, amelyek rajtam kívül vannak, amelyek olyan embereket foglalnak magukba, akikről nem tudok gondoskodni, mert idegennek érzem őket.

Amikor a Kabbala módszerét elkezdem alkalmazni, sokkal közelebb fogom érezni vágyaikat, mint ma a sajátjaimat?

Válasz: Igen. Bármennyire is kedves számodra a halandó, ideiglenes tested, megérzed, hogy ők az örök, tökéletes lelked, és többet fogsz ebbe fektetni, feltételezhetően, mint önmagadba.

Megjegyzés: Nehéz elhinni, hogy ez lehetséges.

Válaszom: Lehetséges. Csak meg kell látni a helyes kapcsolatot.

A Teremtőnek nincs igénye olyan dologra, amit nem tudsz megtenni. De meghív arra, hogy változtasd meg a nézőpontodat, hogy az határozza meg, ami rajtad kívül létezik, ami sokkal fontosabb, mint ma te magad.

Kérdés: Hol van itt a Teremtő?

Válasz: A Teremtő egy közös Természeti Erő, amely mindent létrehozott, mindent két részre osztott és megfogalmazta a feltételt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez a minimum, de valójában jobban kell az embernek szeretnie felebarátját, mint önmagát. Akkor vigyázni fogsz a lelkükre, az örök állapotukra, az örök potenciálra, és nem pedig magadra, mint átmeneti és törött állatra. Így a világnak egy egészen más értelme lesz.

[275017]
KabTV „Spirituális Állapotok” 19/01/28
Forrás: https://laitman.com/2020/12/strangers-are-more-important-to-me-than-myself/

21 dec 2020

Az Új Korszak első Virtuális Kabbala Kongresszusa

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

[268661]
A Kabbala leckéből, 20/08/01    
Az angol blog: https://laitman.com/2020/08/first-congress-of-the-new-age/

07 aug 2020

Mikor ébred fel, a lélek szikrája?

Kérdés: kijelenthetjük-e, hogy amikor elkezdjük feltárni és elfogadni a töréseinket, akkor ébred fel, a szívben lévő pontunk?

Dr. Laitman: Nem. A szívben lévő pont akkor ébred fel, ha az embernek valódi igénye van arra, hogy felfedezze az élete értelmét. Ami az “edények” törését illeti, nem igazán értjük azt. Ez akkor válik érthetővé, amikor az ember elkezdi megérteni, hogy őt egy egoista Erő hozta létre és hogy az adakozó erő, csak alkalmanként ragyog  benne, azaz a két erő között ingázik. Ennek a feltárása, pillanatnyilag még nem történt meg. 

Kérdés: Azonban, az alapján amit ön mond, a szívben lévő pont az egyetlen Teremtett lélek bennünk. Helyes ezt így elfogadni?

Dr. Laitman: Természetesen.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/when-does-the-spark-of-the-soul-awaken/

[261031]

08 jún 2020

Üres és száraz délibáb

laitman_744

Kérdés:
Akármennyit is tanulom a Kabbalát, nem érint meg igazán, száraznak és érthetetlennek érzem, és nem tudok közelebb kerülni hozzá. Mit rontok el, mi kell tennem?

Válasz:
A Kabbala valóban egy üres, száraz sivatagban rezgő délibáb mindaddig, amíg nem kapcsolódsz össze azokkal, akik szintén keresik a Kabbala által leírt világok forrását. Amikor a kapcsolat első szintje létrejön, a sivatagban feldereng egy csodálatos, termékeny oázis. Ahogy a köztetek kialakuló kapcsolat ereje növekszik, az oázisról kiderül, hogy ez maga az Éden Kertje, amiről a Tóra beszél. A kapcsolat erejével összhangban csodálatos részletek bontakoznak ki. A Bölcsesség Fényének hömpölygő forrása, a szépség, a természet erőinek csodálatos harmóniája, és a mindezeket működtető hatalmas szellemi Intelligenciák tárják fel titkaikat, tíz, gyámánt ragyogású elv megnyilvánulása mentén. A szeretetnek és a kiáradó, adakozó bőségnek soha el nem apadó ragyogása tölti ki azt a teret, ahol a magányos lélek, a többiekkel való kapcsolat előtt, üres por és kő sívatagot érzékelt. De tudnod kell, hogy a Szentség akkor is ott volt, csak számodra láthatatlanul, mert benned nem volt elég belső Szentség az érzékeléséhez. Azt is mondhatjuk, a Szentség benned a porba hullott. Amikor a többiekkel való kapcsolatban, a többiek rád irányuló szeretete felemeli benned a Szentséget a porból, azonnal felragyog a közös vágyatok erejében a külső Szentség. Így vált meg téged a Szeretet. ha mered kérni, hogy szeressenek, mert te csak őket akarod szeretni.

KA

07 Júl 2015

Az egység útja

thumbs_laitman_222_0

Lehetetlen elérni bármilyen kapcsolatot a Teremtővel kivéve, ha az egységen keresztül kapcsolódunk. Összességében vannak a teljesen összetört lelkek, aki ott találják magukat elválasztva egymástól azáltal, hogy ellentétes minőségűek a Fénnyel és ezért nem érzik azt.

Ha ezek a részek erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatra, akkor az erőfeszítéseiken keresztül érezni fogják, hogy mennyire nem állnak készen a kapcsolatra. Tehát amikor felismerik, hogy nem állnak erre készen, akkor imát emelnek a Felső Fényhez, hogy az ragyogjon rájuk és kapcsolja őket össze. Ez az amiben hiányunk van, ez az egység hiánya, a „tudatos együtt cselekvés„ hiánya.

Az együttes cselekvés, azt jelenti, hogy megpróbáljuk az összekapcsolódást, de nem állunk rá készen és ezért imádkozunk, és ezzel kötelezzük a Teremtőt arra, hogy összekapcsoljon bennünket. Ez a feltéttele a Tóra átadásának, hogy ”egy emberként egy szívvel kapcsolódjunk össze”. Ha ezt az állapotot el akarjuk érni, akkor, megkaphatjuk, a Tórát megszerezhetjük a Fényt, amelynek a segítségével visszatérhetünk az örök jósághoz. Csak amikor ezt az egységet elértük, csak akkor jelenik meg a Tórára való igényünk. Ha nincs meg a kapcsolatra való igény, akkor nem kapjuk meg a Tórát és nem is tudjuk megszerezni azt.

Tehát nekünk ezért dolgoznunk kell,és csak ha összekapcsolódunk egy emberként egy szívvel, érjük el a Teremtő felfedezését, leszünk képesek Hozzá fordulni , mert akkor már nem csak a Reformáló Fényre lesz szükségünk, hanem arra is, hogy már a kapcsolatunkon belül a Teremtőt magát tárjuk fel. Tehát kétszintű folyamatról beszélhetünk. Az első szinten a köztünk lévő kapcsolaton dolgozunk, a második szinten pedig egy olyan szándékkal dolgozunk a már elért egységen belül, hogy  az egyesített edény képes legyen a Felső Fénnyel formaegyezésbe kerülni, és ez által elérjük a kapcsolatot a Felső Fénnyel.

Reggeli Lecke Baal HaSulam írásaiból „Egy Parancsolat” 2014.Június 20

ford: KN

KA

05 Júl 2014

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Egy lábon állva a következő szinten

Állj egy lábon a következő szinthez

Rabash: “Az önszeretet és a Teremtőre irányuló szeretete “: Van az önszeretet, és van a Teremtőre irányuló szeretet, és létezik egy átmeneti fázis, amely a másokra irányuló szeretet, és a másokra irányuló szeretettel lehet elérni a Teremtőre irányuló szeretet. Ezért mondja Rabi Akiva: “Szeresd felebarátodat, mint önmagad, ez a legnagyobb törvénye a Tórának”. Ahogy Hillel mondta a hozzá betérőnek, aki azt kérte tőle: “Taníts meg engem az egész Tórára, annyi idő alatt, amíg én egy lábon állok”. Hillel azt mondta neki: “Ne tedd azt felebarátoddal, ami a magad számára is utálatos. A többi csak magyarázat.” Mivel a másokra irányuló szeretet által juthat el valaki a Teremtőre irányuló szeretethez, és ez által a teljes Tóra és annak minden Bölcsessége megjelenik az ember szívében.”

Nagyon nehéz az embernek egyetérteni belsőleg azzal, hogy a Teremtő felé vezető út, a másokra irányuló szereteten keresztül vezet, és hogy igazság szerint, ez ugyan az a szeretet csak kétkülönb9öző edényben érzékelhető.  A többiek nem is éteznek, csak ezen a módon jelennek meg a számunkra, hogy ez által lehetőségünk legyen olyan cselekedeteket végrehajtani, melyek kiterjesztik az edényünket. Később fel fog tárulni, hogy nincs semmi más, mint az ember és vele szemben a Teremtő.

Az ember korrigálta, kijavította majd pedig hozzákapcsolódott azokhoz a vágyakhoz, melyekről előzőleg azt gondolta, hogy másoknak a vágyai, az egész hatalmas világé, ami körülveszi őt.  Először, egyre több és több kapcsolatot tár fel a világban, s azt látja, hogy egyre növekvő számban kapcsolódik össze a világ részeivel, majd végezetül megérti, hogy mindezek az ő edényei és ezáltal, a Teremtőhöz kapcsolódik.

Az hogy a “Teremtőre irányuló szeretethez, a másokra irányuló szereteten keresztül lehet eljutni “, az nem csak egy jól hangzó szlogen, hanem annak az egyetlen vágynak a kitöltése, amelyben az ember képes feltárni a felső világot.. Ez az út edények törésének eredménye, amely pontosan annak érdekében történt, hogy biztosítsa érzéseink kiterjedését, és ugyanakkor megadja a függetlenséget és a Teremtőre irányuló örök hűséget.

“Szeresd felebarátodat, mint önmagad” ez egy hatalmas törvénye a Tórának, amely magában foglalja a teljes általános vágyat, amelyben minden Fény feltárul. Ezt egy lábon állva is megtanulhatjuk, ami azt jelenti, hogy egyetlen cselekedettel megszerezhetjük a teljes elérést. Felfedezzük, hogy amögött, ami úgy tűnik a számunkra, mintha, a többi ember lenne, egy teljes valóság ragyog.

Az egyetlen probléma ennek a belső érzékelése. Ebben rejlik a teljes munkánk. Itt van szükségünk a  kölcsönös garanciára, mivel évekig csak halljuk mindezt, mielőtt elkezdünk közelebb kerülni ehhez. Majd ismét néhány év kell ahhoz a döntéshez, hogy alkalmazni is akarjuk. Ezáltal, jó-néhány év eltelik és csak a kölcsönös garancia, a kölcsönös felelősség vállalás, és minden egyéb eszköz, ami az ember rendelkezésére áll tud segíteni neki abban, hogy elkötelezetté váljon, s ezeket az elveket magáévá tegye olyan mélyen a szívében amilyen mélyen csak lehetséges. Annak a mértékében fogunk előrehaladni, amilyen mélyen belénk lép mindez és amilyen mértékben elhozza számunkra az egyetértést

2012 December 02, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

KA

05 dec 2012

Az ellentétek szimfóniája

Az ellentétek szimfóniája

Minden egyes alkalommal mi át akarunk lépni a következő állapotba, nekünk azt fel kell építenünk. Végül is az önmagában nem létezik: nem létezik spirituális világ, nem létezik Teremtő, semmi sem létezik. Én mindezt magamon belül építem fel, és ott minden kizárólag rajtam múlik, az én “építésemen”. Ez azt jelenti, hogy amikor én magasabb szintekre emelkedem, nekem magam előtt meg kell formálnom, el kell képzeljem: “Hogyan fog kinézni előrehaladásom következő lépcsőfoka?”

A következő szintem a következőképpen néz ki: Nincs olyan hogy “mi”, csak “Én”, és minden bennem van, minden az én részem. Minden egyes alkalommal amikor egy magasabb szintre emelkedem, az egész világot magamon belül látom, az én érzékelésemben, az én érzéseimben.

Ezután ismét a világ majd egy elidegenedett, leválasztott, és széttört helynek tűnik majd, különböző egymásnak ellentmondó állapotra törve. Így nekem kell majd ezeket a törött darabokat ismét összeraknom – magamon belül, és kivétel nélkül mindenhez szeretettel, egységgel viszonyulva.

Ez a módja annak ahogy a 125 szinten keresztül felemelkedem, minden egyes alkalommal növelve a skálát, az érzékelési kép felbontását. Minden egyes lépéssel egy mélyebb betekintést teszek a törésbe és azt az aktuális szintnek megfelelően korrigálom. Érzékelésem, és érzéseim voltak csak összetörve. Az töri egységünket darabokra, részlegesen távoli, ellentétes és gyűlöletes dolgokra számomra.

Baal HaSzulam azt írja a Zohár Könyvéhez írott előszavában: “…hatalmas hálával tartozunk az Ő Felső Irányításának azért, hogy egy csiszolt tükröt teremtett agyunkban, képessé téve minket arra, hogy mindent magunkon kívül lássunk, érzékeljünk. Mindez azért van mivel ezzel Ő megadta nekünk azt az erőt, hogy mindent tiszta tudással és eléréssel érzékeljünk, és képesek legyünk lemérni mindent belülről és kívülről. Enélkül elvesztenénk érzékelésünk legnagyobb részét”.

Más szóval mi soha nem lennénk képesek elérni azt a valóságos állapotot melyben létezünk. Mi egyszerűen nem lennénk képesek ahhoz közelebb kerülni, és nem lennénk képesek megérteni vagy érzékelni az állapot mélységét amennyiben nem mentünk volna keresztül a törésen. Ezért van az, hogy a mi valódi állapotunk szándékosan darabokra lett törve, és mindegyik rész ellentmond egymásnak, taszítva egymást. Ami korábban egy teljes egység volt, most szét van szakítva. A korábban hasonló részek most ellentétesek. Ez túl van elképzelésünkön, felfogásunkon.

Mi megpróbáljuk ezeket a részeket ismét összekapcsolni saját erőfeszítéseinken keresztül azáltal, hogy meghajtjuk fejünket és megadjuk magunkat barátainknak. Én fel akarom tölteni a részeket közöttük, bármit megtennék, hogy ismét összekapcsolhassam őket magamon belül, szeretetem és megfelelő attitűdöm következtében. Azáltal, hogy magam ilyen módon győzködöm, eljutok a Végtelen Világ Malchut-ja esszenciájának mélységes megértéséhez, mely valójában az én egyesített lelkem.

A megértésünk mélysége a törés felfedésének mértékétől függ és mindeközben attól, hogyan értjük meg ennek ellentétét a teljességet is. A különbség, szakadék közöttük olyan hatalmas, hogy annak különleges eszközökre, edényekre van szüksége. Ezáltal az lett mondva, hogy nekünk edényeinket 62o-szoros mértékre kell növelnünk, azaz azt a mélységet kell elérniük mely a Végtelenséghez fogható. Emellett a két állapot közötti résben mi felfedjük a NRNHY Fényeit.

Valójában mindaz amit ebben a világban érzékelünk kontrasztokra épül: keserű és édes, sötét és fény, gyűlölet és szeretet és így tovább. Ez még a zenére és színek érzékelésére is vonatkozik. Mi mindent a törött és korrigált formák különbségében érzékelünk, az egyik mindig szemben áll a másikkal.

Tehát a Végtelenség mindig is tökéletes volt. Mi most saját elérésünkről, megértésünkről beszélünk: amikor mi olyas valamit érzékelünk melynek hiányzik a szöges ellentéte, mi csak a minimális Nefes-de-Nefes Fényét érzékeljük. A mi világunkban egyetlen részecskéből, vagy anyagból nem hiányzik a két pólus, a plusz és a mínusz. Még az elektron (negatív töltésű) és a pozitron (pozitív töltésű) is rejti mindkét pólust magában, ami még a klasszikus tudományok által felfedezésre vár. Miután megtörtént a törés, egyetlen, legkisebb részecske sem létezik mely nem tartalmazná saját ellentétét, bár kívülről csak egy aspektusát reprezentálja, egyetlen felszínen keresztül, anélkül hogy a másik oldalt felfedné. Kezdetben amikor a teremtmény a Végtelen Világban létezett, az teljesen öntudatlan volt, értelem nélküli állapotban. Semmivel nem rendelkezett mellyel állapotát összehasonlíthatta volna, nem létezett tér a két pólus között – egy tér a gondolatok és érzékelés számára.

És akkor a Végtelenség a Nekudim világának részeire szakadt. Most már képesek vagyunk megérteni és érzékelni annak mélységét. Ez az a valóság érzékelés melyre aspirálunk. Ez életünk, egy példa nélkül álló harmónia, a mínuszok és pluszok harmóniája, mely magába öleli a teljes elérést, a töröttség és a teljesség két állapota közötti teljes megértést.

2o12 szeptember 2o., Észak Izraeli kongresszus, 2.lecke

(HZS)

[89214]

forrás: https://laitman.com/2012/10/a-symphony-of-opposites/

16 okt 2012

A világ elérése a csoport nagyító lencséjén keresztül

A világ elérése a csoport nagyító lencséjén keresztül

Az összes erőt, amit kapok egyetlen forráshoz kell rendelnem, hogy azáltal hogy azokkal együtt működve képes legyek magamat és az egész világot megvizsgálni, és utána elkezdjek az ellenkező irányba működni saját forrásom felé.

Létezem én magam és a felső forrás, és közöttünk létezik az egész világ. De az egész világ összesűríthető egyetlen csoport dimenziójára, hogy tisztábbá válhasson számomra, hogyan dolgozzak azzal a leghatékonyabb módon. És akkor nem kell attitűdömet, az egész világgal szemben tisztáznom, az egész valósággal szemben, hanem egyenlőre a csoport elég ahhoz hogy dolgozhassak. Az egész valóság a csoporton belül kerül fókuszba számomra, mintha egy nagyító lencsén keresztül nézném azt.

Amikor kilenc másik baráttal a Teremtő irányában dolgozom együtt, mint egy nagyítón keresztül, akkor ebben a lencsében képes vagyok az egész világot, az egész Univerzumot fókuszba állítani: tőlem a Teremtőhöz és onnan vissza. Ez az, ahogy az a törvény mely azt mondja, hogy az egyéni és a kollektív az egy és ugyanaz, működik.

Ezért van az hogy a végtelen teremtés, a végtelen számú Parcuffal, és világokkal az általam meghatározott tíz Szfirába koncentrálódik, melyen keresztül és ahhoz a végtelen valósághoz viszonyulok. Az egész valóság most abban a kifejezett szekcióban koncentrálódik amelyet én választottam ki.

Ez egy nagy segítség számunkra, és mindezt a törés tette lehetővé. A törés előtt nem létezett egyéni és kollektív, melyek csak a törés után jelentek meg. Ennek köszönhetően jobb eredményeket vagyunk képesek elérni ahogy az általános, a kollektívat az egyénin keresztül érjük el.

2o12 szeptember 3o., Beszélgetés a Belső Munkáról

(HZS)

10 okt 2012

A közös ima mindenki számára

 

A “csoport középpontja” az az a hely, ahol én megszabadulok a törés összes nyomától, ahol én elengedem ezeket, és ezáltal a mi közös szikráinkra akarok fókuszálni, hogy azok egyesüljenek. Mert minél  erősebben tudunk koncentrálni ebben a szikrák gyülekezetében, annál magasabbra emelkedünk együtt a spirituális létrán. Az erőfeszítések által feltárul egy új “vaskossága” [Aviut-ja] a vágynak, és a szikrák összekapcsolódásában feltárul a Fény, majd még több és nagyobb Fény.

Az összekapcsolt szikrákra öltözik rá a közös Resimo, ami ennek a vágynak a vaskossági szintjét jeleníti meg, amelyen keresztül össze tudunk kapcsolódni:  ez a  Resimo de Aviut. Tehát elkezdünk kapcsolódni ehhez a spirituális Partzufhoz, egy adott spirituális szinten, ez az első közös kölcsönös Partzuf, amelyben egyetlen lélekként érezhetjük magunkat.

Amikor az első alkalommal érezzük magunkat egy integrált valóságban, ahol mindenki kapcsolatban áll egymással, és ebben már érezzük  a spirituális életerőt, ahol “Nincs más Rajta kívül”, ahol Ő Egy mindenki számára  egy gondolatban, egy Fényben, egy rendszerben. Azaz együtt megérezzük, hogy Őbenne élünk, egy Magasabb Erőben.

Később elkezdjük egyre jobban megismerni a spirituális szinteket, és jobban megérteni a speciális referenciákat, ez már megfeleltethető a Partzuf” spirituális méretének. De az első pont, amelytől el kell indulnunk, az a közös kapcsolati pont, az úgynevezett  “csoport középpontja”. Ebben két fajta információ van belefoglaltatva. Először is, az “Aviut” legyőzése ez a “Resimo de Aviut”. Másodszor, a folyamatos sóvárgás arra, hogy a szívben lévő szikrák összekapcsolódjanak, ez a “Resimo de Hitlabshut”.

Ha stabilizáljuk mindkettőt egy helyes formában a másik iránti irányulásban,  az úgynevezett “értelem feletti hitben”, akkor mindez összekapcsolódik egyetlen valósággá, a közös Hit állapotává. A “Hit” az, amikor a szívben lévő szikrák összekapcsolódnak, és az “értelem”[Daat], azaz a megszerzési vágy durvasága felett, és ott meg akarják építeni a kapcsolatukat.

De nem számít, ha nem tudjuk azonnal elérni a vágyott állapotot, és lehet hogy sokadszorra sem tudunk  összekapcsolódni a csoport középpontjában. A lényeg, hogy mennyi erőfeszítést fektetünk bele, mert az erőfeszítés mértéke az, amely megépíti nekünk az egység állapotát.

Nem szerezhetjük meg  közvetlenül a cselekedeteink által a beteljesedés állapotát, hanem egyre csak magunk felé vonzva a Fényt érhetjük el a célt úgy ,hogy türelmesen várjuk, hogy később a Teremtő befejezze a munkáját számunkra, ahogy írva van: “A  Teremtő befejezi helyettem! “.  Azaz, “nincs fogoly, aki megmenti magát a börtönből”, mert képtelenek vagyunk erre. Minden, ami körülöttünk zajlik, az a Felső Erő segítségével jön el közénk, a közös ima által, a közös MAN [Ima] emelése által. S ha a közös imát megkapjuk egy szívben, akkor elértük a célt.

KA

27 máj 2012

77 queries in 0,724 seconds.