Dr. Michael Laitman

háború

“A Világ fordulópontja” (Média cikk)

Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

[266352]
Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-worlds-turning-point-medium/

23 jún 2020

Fontos megérteni, amit a Tóra mond

A Tóra annyi különböző eseményt ír le. Lehet, hogy mindez csak a teremtett lények iránti szeretet elérése érdekében van, azért, hogy közelebb kerüljünk más emberekhez, és gyűlöletünket szeretetre cseréljük? A Tórának ezek az írásai, hogyan adnak nekünk instrukciókat, a Felső Erő által? Nem értjük ezt.

Valójában nem világos, hogy  lehetséges az, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenki hajlandó gyönyörű szavakat mondani, minden vallás kedvességre és szeretetre hív fel, és ennek eredményeként az egész emberiség történetét, mégis kölcsönös gyűlölet és háborúk kísérik. Ezért annyira fontos megérteni, amit a Tóra mond. Mert nem hallottuk meg amit a Tóra mond. Az egyetlen dolog, amely még nem történt meg a történelemben.

Baal HaSulam azt írja, hogy a Tóra kizárólag egy dologról szól: hogy “szeresd felebarátodat mint önmagadat”, vagyis az emberek szeretetéről. Szeretni kell őket úgy, mintha ezen kívül más lehetőség nem lenne: szeretni kell az egész emberiséget és minden embert (egyesek szeretik az emberiséget, de nem szeretik az embereket). Az embernek mindent meg kell tennie a szeretet érdekében, és csak ezért érdemes élni ebben a világban.

Az ember létezésének egyetlen célja, ebben a világban az, hogy minden ember számára jót hozzon. A Tóra leírja az adományozás 613 cselekedetét, amelyeket az embernek végre kell hajtania, és mindegyik cselekedetet a másik felé kell irányozni, felebarátként viszonyulva hozzájuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy az ember megtartotta a tórát, azaz korrigálta a lelkét. 

Rabbi Akiva, a legnagyobb bölcs a második templom idején, azt mondta, hogy „Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ez a Tóra legnagyobb szabálya, és annak teljes lényegét magába foglalja” A Tóra célja az emberek iránti szeretet elérése.

Mit tegyünk, hogy megkapjuk a Tórát? Akarnunk kell, azt megkapni! Végül is, miért van rá szükségünk? A Tóra tanulmányozása azt jelenti, hogy meg kell tanulni, hogyan lehet szeretni a felebarátodat. Készen állsz erre, valóban ezt akarod?

Apránként megértjük, hogy a Teremtő nagyságának elérése, kinyilatkoztatása és a felebarát iránti szeretet elérése ugyanaz. A barátok és az emberek szeretete nem lehet kevesebb, mint a Teremtő szeretete, mivel az egyik a másikba öltözött.

Ez a parancsolat, amely arról szól, hogy a felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat a, minden parancsolatot magába foglal, azaz az összes korrekciót, amit az embernek végre kell hajtania az egoista vágyain, annak érdekében, hogy azokat adakozóvá tegye, és ezzel teljesen Igaz emberré váljon. S ebben, az emberek felé irányuló szeretetben, fogja elérni az ember, a Teremtő iránti szeretetét.

Minden parancsolat egy egoista vágy kijavítása. Egy emberben 613 vágy van, és mindegyik egoista, és ezeket át kell átfordítanunk adakozásba.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/it-is-important-to-understand-what-the-torah-says/

[265374]

06 jún 2020

Ki ellen háborúzunk valójában?

laitman_572_02

A Kabbalisták felemelkedtek a spirituális világba, és megértették, hogy egyetlen Erő van, amely irányítja a világot, és amely Erő kizárólag adni tud, és adni akar. Ha minden ennek az Erőnek az irányítása alá tartozik, akkor azok, akik háborút viselnek egy másik ember ellen, akik gyűlöletben élnek, ki ellen is háborúznak valójában?… A Teremtő ellen. Aki mindezeket a történéseket annak érdekében rendezte így el, hogy az emberiség felfedezhesse, hogy a gyűlölet forrása az emberi gonoszság, vagyis az egó, és hogy a gyűlölet fájdalmát kizárólag az egymás iránti szeretet és az összekapcsolódás gyógyíthatja meg. Így tekintsetek mindenre, ami a világban most történik, és nekünk tiszta szívünkből hinnünk kell abban, hogy amikor az emberiség összekapcsolódik, egységre lép, minden baj, nyomor, fájdalom és háború egyszerűen megszűnik. A hadseregek, a politikusok soha nem fognak gyilkos konfliktusokat megoldani, azokat kizárólag a szabad akaratukból összekapcsolódó emberek fogják, egy belső teremtési folyamattal harmóniába fordítani.

Kivonat a reggeli leckéből 2014.07.09

KA

09 Júl 2014

Háború a szívben, a teljes győzelem eléréséig

Rábásh “Mások szeretete”: Egy pontra tekintek, melyet a másokra irányuló szeretetnek nevezek, és azt gondolom, mit tehetek az általános öröm érdekében. Mivel az egészre gondolok összességében, látom az egésztől elválasztott egyén szenvedését, betegségét és fájdalmát, amely maga a háború a nemzetek között. Semmit nem tehetek az imán kívül, amit a tömegekért érzet sajnálatnak nevezünk.

A mi világunkban könnyű megérteni, hogy a nehéz időkben általában segítik egymást az emberek valamilyen módon. Vendégül látunk embereket, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, segítséget nyújtunk és lényeges termékeket adakozunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük az életét azoknak, akik szélsőséges helyzetbe kerültek. Mindenki megérti, hogy gondoskodnunk kell azokról, akik bajban vannak, támogatnunk kell őket, és helyet kell adnunk a számukra, ahol álomra hajthatják a fejüket. Ez a minden kultúrában így volt a történelem során nagyon sok nép esetében.

A kabbalistáknak más megközelítésük van erre. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítják a hétköznapi kölcsönös segítséget. Láthatjuk, hogy a történelem során már Ábrahám óta, az Ősatyák vendégül láttak embereket, és hogy mennyire fontos elképzelés volt a vendégszeretet a számukra, mind fizikai, mind spirituális értelemben.

Azonban a kérdés az, hogy mit kell tennünk, ha állandó fenyegetettségben kell élnünk, ahogy ebben a néhány napban, de ahogy mint nép megéltük azt, az egész történelmünk során. Ha logikusan végig gondoljuk, kiderül, hogy Izrael esélytelen, mindenütt ellenség veszi körül, akiknek minden vágya, hogy eltöröljön minket a Föld felszínéről.

Hogy voltunk képesek mindennek ellenére ebben az országban élni, az állandó fenyegetés közepette? A logika szerint ez lehetetlen, talán máshol kellett volna felépíteni az országunkat, ahogy például azt javasolták, Ugandában?

Azonban az egyetlen ami segíthet nekünk, amit a kabbalisták mondanak a helyről, amelyből a világ fejlődése kiáradhat, amit mondanak a spirituális üzenetről, a felső erőről, amely összeköt minket, és amely állandóan velünk van. Ezzel az erővel való összekapcsolódáson dolgozunk, az egyetlen irányon, amely megváltoztatja a sorsunkat.

Először meg kell értenünk, hogy minden ami történik, a mi szolgálatunkra történik. Akkor világossá válik, hogy ezen a helyen kell dolgoznunk, és csak itt, a speciális feltételek mellett haladhatunk előre, és érhetjük el a teremtés célját. Nem véletlen, hogy egy gondoskodó környzetben vagyunk, hanem egy bizonyos célt szolgál ez, amely megfelel a felső tervnek.

A mások szeretetére irányuló kicsiny pont, amiről Rábásh beszél, egy szikra bennünk. Ezt a szikrát kell elrendeznünk, felélesztenünk, támogatnunk, a forrásaink, gyökereink elérésére irányoznunk. Így leszünk képesek beteljesíteni a teremtés gondolatát minden nemzettel összefüggésben.

Tehát a mi szerepünk, a nehéz körülmények között, amelyet a felső erő így rendezett el a számunkra, hogy ezekre a nehézségekre helyes választ adjunk, amely a kapcsolatra irányul, a kölcsönös garanciára, ameddig el nem érjük az állapotot, amit úgy jellemezhetünk, “Szeresd felebarátod, mint önmagad.” Végül majd az egész világ  csatlakozni fog ehhez a szeretethez, ahogy mondva van, minden nemzetnek a Teremtőhöz kell fordulnia, amely által beteljesedik a teremtés gondolata.

Mindez az ima által érhető el, amely a szívben végzett munkán keresztül lehetséges.

2012 November 18, Felkészülés a napi Kabbala leckére

KN

22 nov 2012

84 queries in 1,015 seconds.