Dr. Michael Laitman

jövő

A világ még nem áll készen

Kérdés: Kész-e a világ átgondolni az emberiség szerepét és lényegét?

Válasz: Nem, a világ még nem áll készen. Ez csak akkor történhet meg, ha mindenki világos, tömör képet alkot a jövőről, amelyben egyensúlyban vagyunk a természettel, ahol a vírusok, az ózonréteg, a szennyezett vízből származó fertőzés vagy más bajok, nem fenyegetnek bennünket.

El kell magyaráznunk az embereknek a küldetésüket, ami a megfelelő globális rendszer megteremtése, az összes kormány felett. Ha az emberiség akarja, akkor ez meg fog történni. Ehhez nincs szükség forradalmakra vagy háborúkra. Nincs szükségünk ilyesmire.

Fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy megértsék, hogy egységes rendszerben kell léteznünk. Amikor rájönnek, hogy konfliktusban vannak a természettel, akkor minden megváltozik. Ez a Teremtőtől származik, nem pedig a kormányoktól, nekünk csak akarnunk kell megváltozni.

Baal HaSulam, a „Béke a világban” című cikkében azt írja: „…a teljes nehézség abból adódik, hogy természetünket a magunk számára történő megszerzésről átváltoztassuk a másuk számára történő adakozássá, mivel ez a kettő teljes mértékben ellentmond egymásnak.” Első látásra a terv illúziónak tűnik, valami olyasminek mely emberfeletti. De amennyiben mi mélyebbre merülünk mindebben, akkor azt találjuk, hogy az öncélú megszerzés és mások iránti adakozás ellentmondása nem más mint egy pszichológiai probléma, mivel valójában mi most is adakozunk másoknak anélkül hogy magunknak bármi hasznot hajtanánk.

Ezt a tudást egyre szélesebb körben kell terjesztenünk, hogy átjárja, az emberi társadalom minden szintjét. Akkor ez lassanként elkezd működni rajtunk. A tudattalanból emelkedik ki és válik tudatossá, és mindennapi kommunikációs témává illetve az emberiség tervévé válik.

[266189]
KabTV “Kabbala Alapjai” 20/05/03
Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-world-isnt-ready-yet/

06 Júl 2020

A kormányok erőtlensége és a társadalom passzivitása

Kérdés

Korábban, majdnem Olaszország teljes déli része a turizmusból élt. Ha a turizmusban dolgozók munkanélküliek lesznek, hogyan látják el az emberek a családjaikat?

Dr. Laitman

Értem, hogy milyen sok szakma, munkahely, vállalkozás és üzlet nem lesz képes visszatérni a járvány előtti állapotába. Tény, hogy szükséges lesz, mindenki számára átlátható, állami segítségnyújtási programok bevezetésére. Ezek nem csak kezet kell, hogy nyújtsanak, hanem elkerülhetetlenül részt kell, hogy vegyenek az egész társadalom életében és a problémák aktív megoldásában. Megoldás lehet a munkaerő létszámok, szükséges mértékűre csökkentésére. Most biztos, hogy jobb lenne az embereket haza küldeni, és egy minimális jövedelmet biztosítani nekik.  

Meg kell értenünk azonban, hogy egy új társadalmat kell teremtenünk. Hogy ezt megtehessük, egy állandó, jól vezetett kommunikációban kell lennünk, de nem olyanokban, amiket manapság a TV-ben lehet látni, ahol különböző kormányzati emberek kerülnek meghívásra, és mindig abban a témában őrölnek, amire nekik van szükségük. 

Különböző szakértőket, tudósokat kell meghívni és nem mindenfajta közéleti figurákat, akik arról álmodoznak, hogy miniszterelnökök lesznek. Akkor valódi felvilágosító beszélgetések születnek, és láthatóvá válnak a kívánatos társadalmi állapotok, amelyeknek el kell jönniük.  Én azt látom, ez a jövő egyre jobban ragyog felénk. 

Kérdés

Ön azt mondja, csak az állami rendszerek tudják a munkanélküliség problémáját kezelni. Ha ez így van, mi egy Kabbalista pontja, amiben megragadhatja a koronavírus témáját a spirituális fejlődésről való beszéd helyett?

Dr. Laitman

Én nem mentegetem az államot, hogy csak ő oldhatja meg a problémát. Ez egy társadalmi és gazdasági probléma. A közösségnek el kell döntenie, mire van szüksége, és mire nincs többé szüksége, és a kezébe kell vennie azokat a funkciókat, melyeket az államok magukhoz ragadtak, és vissza kell venni tőlük annak érdekében, hogy minden menedzselhetővé váljék..

A tény, hogy törvénykezési verseny uralkodott el a kormányzatokban, amelyek miatt nem is képesek megoldani problémákat. Nem hibáztatom őket, mert ott is emberek ülnek, amiket a saját önző természetük hajt ilyen állapotokba.  

Semmi okot nem látok, amiért hinnem kellene abban, hogy ezeket a megoldásokat a kormányokra kellene hagynunk. Talán tehetnek valamit, legalább most, amikor a társadalom tüntet ellenük, és megnyilvánulásokat szervez ellenük. Valójában azonban nagyok sok vállalat és cég nem lesz képes visszatérni a hétköznapi tevékenységéhez.

 [266327]
KabTV program „A Kabbala alapjai” 20/05/03            
Angol blog: https://laitman.com/2020/06/the-powerlessness-of-governments-and-the-passivity-of-society/

30 jún 2020

“Mi az állam?” (Linkedin)

A Linkedinen megjelent új cikkem “Mi az állam?

Az állam az a kívánatos keret, amelyben az emberek szépen és kényelmesen, biztonságban és jólétben élhetnek életük során. Mindenekelőtt egy államnak azért kell megalakulni, hogy az emberek élhessenek és elégedettek legyenek országukkal. Egy állam az emberek érdekében létezik.

A megfelelő kormányzat célja, hogy a lakosságnak megadja a fejlődés lehetőségeit, egy olyan módon, hogy az  alehető legközelebb legyen a természethez, a kapcsolathoz, sőt a szeretet állapotához is a társadalom tagjai között. Természet álltal, mi csak egoista vágyból állunk, és csak magunkra gondolunk, hogy mindannyian különlegesebbek vagyunk, mint a többiek, és ezért többet érdemlünk, mint mások.

Ennek eredményeként a jövőnket csak mások rovására építhetjük, ami függővé tesz minket egymástól. Ez viszont megköveteli, hogy kapcsolatot létesítsünk egymás között.

Az általunk választott mindenféle kapcsolat közül, csak egyfajta kapcsolat lehet teljes, jó és biztonságos,  a szeretet kapcsolata. Ugyanúgy, mint egy családban, meg kell alapoznunk a szeretet kötelékeit, így az egész világ egyetlen család lesz, és ezután elmondhatjuk, hogy elértük a korrigált társadalmat.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/what-is-a/

20 jún 2020

Miért olyan gyakran depressziósak a mai tinédzserek?

A tinédzserek abban a korban vannak, amikor elkezdik keresni az élet értelmét. Úgy érzik, elékeztek oda, hogy megkezdhetik az életüket és elkezdik fontolgatni, hogy milyen irányba haladjanak.


Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően, eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy a mai körülmények között az összes irány, amit maguk előtt látnak értelmetlen és üres.


Nagyon sok olyan foglalkozás, amely még pár évtizeddel ezelőtt elismert volt a társadalomban, az most elveszítette érdekességét és fontosságát. Azt a romantikus ideált, hogy valaki egy tudós vagy művész legyen, az manapság beárnyékolja a „keressünk pénzt mindenáron ” törekvése. Amikor a pénzkeresés fontosabbá válik, mint a merész ábrándozás és bátor törekvések a kitűzött cél érdekében, akkor az élet értelmét veszti.

A mai tinédzsereknek nincs olyan ideálja, amiért érdemes lenne erőfeszítést tenni. Amiért vállalnának mindenféle nehézséget és akadályt, hogy keresztül menjenek különböző képzéseken, tanulásokon annak érdekében, hogy valami olyasmit érjenek el, amit ők is és a társadalom is nagyszerűnek tart.


Tinédzserkorban jellemzően még erőfeszítést teszünk méltó célok elérése érdekében. Önérzetünket és büszkeségünket annak megfelelően fejlesztjük, hogy egy olyan irányba haladjunk, melyet mindenki elismer, és aminek van valami értelme, fontossága.


De manapság, azok a célok, amelyekért valaha érdemes volt erőfeszítést tenni a távoli homályba vesztek.


Amikor én tinédzser voltam rengeteg lehetőség állt előttem és nehéz volt döntést hozni a különböző vonzó cél és lehetőség között.


A mai tinédzsereknek továbbra is szükségük van a magasztos még tiszteletreméltó célokra, azonban ezek a célok belefulladtak a társadalom általános ürességébe, érdektelenségébe.


Egyrészt a tinédzserkor az egy olyan időszak, amikor fiatalokra nagy nyomás nehezedik, a mindenfajta vágyak, hormonok hatására, másrészt a tinédzserkor egy olyan időszakká vált, amikor a fiatalok elkezdenek ürességet és ellenszenvet érezni a fejlődő világ felé.


A tinédzserek elveszettnek érzik magukat, amikor nincs egyetlen olyan álom sem, mely inspirálhatná őket. A közömbösség, a növekvő értelmetlenségből fakadó cinizmus, az üresség végül depresszióba fordul, amely akár önpusztító tendenciákhoz is vezethet körükben. Úgy érzik, hogy vissza akarnak vágni a világnak és a társadalomnak, ami semmit nem kínál számukra, de ugyanakkor arra kötelezi őket, hogy meneteljenek tovább valami céltalan jövő felé.


Ezért egyrészt tanúi lehetünk az egyre növekvő katasztrófának, amit bizonyos országokban a tömeges lövöldözések, és a fiatalkori öngyilkosság növekedése jelez. Másrészt láthatjuk, hogy egyre többen használnak kábítószereket, vagy elvesznek a különböző videojátékokban, vagy a szociális médiákban való elmerülés jelent menekülést számukra.


A ma ifjúsága egy elveszett generáció, az idősebb generáció semmit nem ajánl nekik, és maguknak sem tudnak semmi megoldást ajánlani.
Hogyan jöhetett létre egy ilyen szörnyű helyzet? Sőt, egy ilyen sötét alagút végén, láthatunk-e egyáltalán valamilyen pislákoló fényt is?
Ez a helyzet azért jött létre, mert az emberiség elérte az evolúciójának egy új fázisát, melyben a megszokott versengő, individualista célok hirtelen üressé váltak. Annak érdekében, hogy a létezés egy új dimenzióját nyissuk meg, ahol a hangsúly eltolódik az emberek közötti pozitív kapcsolatok és a társadalmi egység felé.


De ameddig ilyen átmeneti fázisban vagyunk egyre mélyebb sötétségét élünk át. Ez hasonló ahhoz, amikor szülésnél az anya a legfájdalmasabb görcsöket a kisbaba megszületésének utolsó másodperceiben szenvedi el.


Azonban, hogy ha mi az emberi fejlődés szélesebb perspektíváját nézzük és behelyezzük a jelenlegi időszakot a megfelelő ciklusba, akkor láthatjuk azt, hogy azért vagyunk nyomás alatt, hogy egy hatalmas tudatváltozáson menjünk keresztül. Ez egy átmeneti időszak, a versengő, individualista és egoista paradigmából egy másik helyre, ahol meg kell tanulnunk, hogyan kell együtt élnünk és lélegeznünk az egész világon, mint egy, egyetlen, egymástól függő emberi társadalom.


Hogyha megértjük azt az új, szoros kapcsolatot, amely felé az evolúció hajt minket és elkezdjük magunkat hozzá igazítani, illetve a céljainkat is ennek megfelelően határozzuk meg, ezáltal mind a tinédzserek, mind a felnőttek új motivációs és inspiráló érzésekhez jutnak az emberi fejlődési új fázisának irányába, és akkor egy teljesen új szintre emelhetjük magunkat.


A tinédzserek körében növekvő depresszió annak a jele, hogy a fiatalabb generáció jobban készen áll erre a sorsdöntő, pozitív változásra a kapcsolataikban.


Ezért a mai felnőtteknek hatalmas felelősségük van abban, hogy lehetővé tegyék a pozitív kapcsolatok felé való nyitást a társadalomban, annak érdekében, hogy egy támogató társadalmi környezetet építsenek, ahová a fiatalabb generáció képes beilleszkedni.


A pozitív kapcsolatok lehetővé tétele azt jelenti, hogy figyelmünket és elismerésünket a társadalmon belüli pozitív kapcsolatokra kell irányítani, hogy egy általános tisztelet övezze az effajta kapcsolatokat. Ahelyett hogy mindenki a pénzre és a hatalom megszerzésére koncentrálna, tisztelni kell a kapcsolatokon belüli pozitív cselekedeteket. Mint az adakozás, a társadalomhoz való kölcsönös hozzájárulás, a másokról való gondoskodása. Ezek felé kell haladnunk, és akkor majd egy olyan atmoszférát hozhatunk létre, ahol egyre több ember, beleértve a tinédzsereket is, szeretnének pozitívan hozzájárulni az új társadalomhoz.


Akkor a tinédzserek végre kaphatnak egy új hajtóerőt, amely révén új, kalandos célokat tűzhetnek ki, és új magasságokba vágyhatnak.
Azáltal, hogy megértjük, hogy a pozitív kapcsolat a legfontosabb érték, a kommunikáció és az egymás pozitívan való befolyásolása, és az ennek megfelelő oktatás is megjelenik a társadalom minden részében, akkor mindenki úgy érzi majd, hogy érdemes a kapcsolatokért erőfeszítést tenni.


Miért?


Azért, mert ha pozitív módon kapcsolódunk össze egymással, akkor egyensúlyba kerülünk az emberi evolúció következő fázisával. Ez az új egyensúly megtölt majd minket a boldogság, a motiváció, a bátorság, a magabiztosság és a támogatás új érzéseivel és kitölti azt a hatalmas ürességet melyet a jelenlegi emberi társadalom érez.

Forrás: https://www.quora.com/Why-do-teenagers-get-depressed-so-frequently

09 jún 2020

Az utolsó generáció – a nők ideje

Sok generáción keresztül a nők, árnyékban éltek. Azonban napjainkban, elkezdtek felébredni és előtérbe lépni, mivel beléptünk az utolsó generációnak nevezett korszakba, amely az emberiség utolsó fejlődési fázisa a spiritualitásba való belépés előtt. Ez a korszak egységet hoz majd a férfiak és a nők között, és az egységbe lépett férfiak és nők pedig egysülnek az őket megteremtő Felső Erővel.

A Kabbalisták leírták, hogy eljön ez az utolsó generáció, és ezt rendkívüli módon igazolta a globális korona vírus járvány és más események is, és a közeljövő történései is.

A XXI. század fejlődése eljuttatott bennünket abba az állapotba, ahol nincs mit tennünk, egyesülnünk kell egymással, és együtt fel kell emelkednünk a spirituális szintre. Itt és most, egy új emberiség születésénél a nőknek be kell tölteniük a senki más által be nem tölthető szerepüket.

Mi a különbség a nők munkájában az új, korona vírust követő világban, és azt megelőző állapotokban? Még nem teljesen értjük és érezzük ezt, de láthattuk a járvány, hogy zárt be mindenkit az otthonába, a családba, összezárva a férjet és a felséget a gyerekekkel és természetesen a problémákkal. Elkezdtük az életet egy teljesen más módon látni, mivel a jövő bizonytalanságba borult. Most, amikor feloldódik a karantén, és látszólag minden visszatér a normális kerékvágásba, fogalmunk sincs, mi fog történni, mindenki fél a vírus támadás új hullámától, és az sem kizárt, hogy ismeretlen vírusok jelennek meg.

Meg kell értenünk, hogy mindez azért zúdul ránk, hogy egyetlen emberiséggé kovácsoljon össze bennünket. A legfontosabb azonban, hogy a nőket egyesítse és a világ háttérből való vezetése felé emelje. Ha ugyanis az emberek egyre több időt kell, hogy munka nélkül otthon töltsenek, ez a nőknek óriási hatalmad ad a kezükbe.

Sokan fogják a munkájukat teljesen elveszíteni, mások pedig otthonról fognak dolgozni interneten keresztül, azaz a férfiak a legtöbb időt az otthonukban töltik. Ha pedig minden az otthonban koncentrálódik, akkor természetesen a nők fontossága megnő, és döntő pozícióba kerülnek. Az otthont mindig is a nők irányították.

Ezáltal, ha bölcsen és kifinomultan cselekszünk, a nők fokozatosan a férfiakat a világ korrekciójára vezetik rá, amely korrekció feltartóztathatatlanul közeledik. Nincs más választásunk, el kell magyaráznunk ezt a férfiaknak és meg kell győznünk őket, hogy vegyenek részt a folyamatban.

A nőnek, mint anyának gondoskodnia kell a gyermekeiről, a férjéről annak érdekében, hogy a korrekció felé vezető irányba terelje őket. Akkor képesek leszünk valódi békét teremteni a családokban és a világban, és felemelkedünk a Teremtővel való kapcsolathoz.

Tehát az utolsó generáció időszakában a nők betölthetik a teremtésben kijelölt szerepüket. Ha ez nem történik meg, a világ a korrekciót a csapásokon és a szenvedéseken keresztül éri el.

[264942]

Női Kabbala lecke 2020/05/09 
https://laitman.com/2020/06/the-last-generation-the-time-of-women/

03 jún 2020

A korrekció módszere, kilencedik rész

Az egymásról gondoskodás fontossága

Baal HaSzulam, „Az Isten és az ember szeretete”: „Kétségkívül igaz, hogy amennyiben 600 000 ember semmi mással nem törődik az életben, mint hogy résen legyen, és megtegyen mindent, hogy barátai szükségét kielégítse; és ráadásul ezt még igaz szeretettel is teszik, teljes lelkükkel és minden erejükkel – nos, akkor semmilyen mértékben nem kell kételkednünk abban, hogy a nemzet egyetlen emberének sem kell aggódnia önmaga jól tartásán, hiszen 600 000 szerető és hűséges ember fogja figyelni azt, hogy egyetlen szükség se maradjon betöltetlen.”

Kérdés: Itt valamiféle emberi közösségről, társadalomról beszélünk, mivel egy ember nem képes ennek eleget tenni, igaz? Szükséges, hogy a személy lásson erre vonatkozó példákat, és nem csak példákat, hanem ilyen jellegű kapcsolatot az emberek között?

Válasz: Ez természetes. A kölcsönös garancia, amikor mindenki jót áll a másikért, kölcsönös garanciát biztosítva egymásnak avval, hogy az egyén önmaga helyett a másikra gondol. Ebben áll a kölcsönös garancia törvénye.

Kérdés: Baal HaSzulam később azt írja, hogy egy bizonyos számú ember szükséges a kölcsönös garancia törvényének megvalósításához. Mi ennek az oka?  

Válasz: Ez azért van így, mert egy ember képtelen megadni magának mindazt, amire szüksége van. Azonban ha egy meghatározott számú ember gondoskodik róla – ami erősen függ attól a kortól, amelyben élünk, életstílusunktól, és hasonló tényezőktől  –, akkor nincs mitől tartanunk. Csak akkor nincs okunk aggódni, ha törődünk másokkal.

Megjegyzés: Baal HaSzulam mindazonáltal arra is kitér, hogy ha akár csak egyetlen ember is az egoizmus bűnébe esik, és elkezd csak magára gondolni, akkor mindenki másnál is megszűnik az egymásról gondoskodás.

Rav kommentje: Itt egy tökéletes rendszerről beszélünk, hiszen Baal HaSzulam abszolút törvényeket ír le. Ez az, ahogy általánosságban véve a dolgoknak lennie kéne.

https://laitman.com/2020/01/the-method-of-correction-part-9/

19 jan 2020

Mit jelentenek az álmok

Kérdés: Mit jelentenek az álmok?

Válasz: Hallottam Rabash-tól,  és magam is látom az irányítási rendszeréből, hogy az álmaink a világunkban nem többek, mint csupán a nap folyamán tapasztalt dolgok következményei.

Néha vannak próféta álmok, és az ember lát valamit a jövőben. Nekem is voltak ilyen álmaim. Ez azért történik, mert lekapcsolódunk az önzőségünkről és felemelkedünk a következő szintre, ahol már minden létezik: a múlt, a jelen és a jövő. Olyan információáramlásra csatlakozunk, ahol az idő nem létezik.

Ezért vannak olyan emberek, akiknek fokozott érzékenysége van erre, akik valóban megjósolhatják a jövőt. Ehhez nem szükséges kabbalistának lenni.

Kérdés: Hogyan láthatja a jövőt, ha minden az embertől függ? Már létezik az?

Válasz: Nem számít, hogy mit csinál egy az ember. Egy ember megváltoztatja a jövőt, azonban az már készen van

Kérdés: Amikor a  cselekvés végéről beszélünk, a korrekció legutolsó lépését értjük alatta?

Válasz:  Úgy értjük, hogy a legutolsó művelet, aminek most kell megtörténnie a terv szerint.

Kérdés: Van még egy elv: “Olyanok voltunk, mint az álmodók.” Miről szól ez?

Válasz: Amikor visszatérünk a teljes korrekció állapotába, úgy viselkedünk, mintha álomban lennénk. Nem tudjuk elképzelni, hogy a felső Fény mennyire irányít bennünket.

“Olyanok voltunk, mint az álmodók.” egy kifejezés a Dávid király Zsoltáraiból. Minden, ami a Zsoltárokban van leírva, az teljes mértékben Kabbala.

Az orosz nyelyvű Kabbala leckéből, 2017/11/19

Via – Laitman Blog

24 ápr 2018

Belső Fény

Laitman_197_01

Az ember egyáltalán nem képes információt szerezni a rajta kívülálló világból az öt fizikai érzékszervén keresztül, még ha amit érzékel úgy is tűnik a számára, valójában azonban a belső világát látja, hallja, tapintja, szagolja és ízleli úgy, hogy az a külsőleg, egy fizikai valóságban van elrendezve a számára.
Azok a spirituális érzékszervek, amelyeken keresztül az Ohr Pnimit (A Belső Fényt) érzékeljük, a Fény elérésére irányuló vágyainknak, a Fény – azaz a Teremtő – minőségével való formaegyezésnek megfelelően rendeződnek el. A spirituális érzékszerveink érzékelési képessége tehát annak a szintnek megfelelőek, amilyenen éppen a Teremtő rendszerével formaegyezzünk. A YHVH a Teremtő teljes megnyilvánulásának megfelelő, a Fénnyel teljes formaegyezésben lévő hatalmas vágyai a teremtett mindenségnek. Amilyen mértékben az ember lelkében hasonló a YHVH elrendezés, olyan mértékben érzékeli a Teremtőt.
Amilyen mértékben megváltoztatjuk belső minőségünket a megszerzésről az adakozás felé, azonnal érzékelni kezdjük, hogy a világ megváltozik körülöttünk, és felveszi fokozatosan a Magasabb Világok elrendezését. Mindezt a Fény hozza el az ember számára, és a tökéletesség nem jelent egyebet, mint a valóság érzékelésének tökéletessé válását.

Reggeli Lecke 2017.01.12

21 jan 2017

A Földi életünk

laitman_435

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01,14

17 jan 2017

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

92 queries in 0,569 seconds.