Dr. Michael Laitman

test és lélek

A lélek fejlődésének kezdete

Kérdés: Hogyan növekszik az ember lelke?

Válasz: A személy lelke a nulláról elindulva kezd növekedni. Akár egy embrió a mi világunkban, ami egy spermacseppből fejlődik ki. Az embrió a lélekkel megegyező fejlődési szakaszokon megy keresztül.

Amikor megfelelő helyen van, a hímivarsejt, vagyis az ún. Resimo, azaz egy adott spirituális állapot, növekedésnek indul. A megfoganás az Atzilut világában történik, majd tovább folytatódik a lélek gyarapodása.

Az ember természetesen nincs tisztában vele, hogyan fejlődik a lelke. Csak akkor kezdi mindezt megérezni, amikor áthalad a spirituális születés, aztán pedig a külső fejlődés fázisain. Az utóbbi szakasz nem a mi világunkban, hanem a felső világ elérésével veszi kezdetét.

https://laitman.com/2020/04/the-beginning-of-the-development-of-the-soul/

21 ápr 2020

Hogyan értelmezzük a világméretű koronavírus pánikot?

 „Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.

Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt el: dühödt és önző életstílusát.

Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.

A betegeskedő világ meggyógyítása

Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.

Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből, ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.

A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk, visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.

Az egyén és a közösség egy és ugyanaz

Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.

Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.

https://www.kabbalah.info/net/how-to-make-sense-of-the-global-coronavirus-shock/

18 Már 2020

Feltámasztható a korábbi testet öltések tudása?

Kérdés: Az előző reinkarnációk során új tudásra tettünk szert, és most megint megszületünk, hogy ismét valami újat sajátítsunk el. De semmire nem emlékszünk, amit korábban értettünk vagy tudtunk. Jogunkban áll visszahozni a régi tudást?

Válasz: Ha tanulmányozod a kabbalát, a korábban megszerzett tudást gyorsan visszanyered. Elkezded érezni, és olyan igazságokként szemlélni azokat, amelyeket a megértéseddel is birtokba veszel.

Hasonló ez a mostani generációban felnövő modern gyerekekhez, akik villám sebességgel sajátítanak el és tesznek rutinná mindenféle technológiai dolgot, főleg, ha összehasonlítjuk avval, ahogy a tíz vagy húsz évszázaddal ezelőtt élt gyerekek felfedezték a körülöttük lévő világot.

Ne aggódj, minden korábbi tudás visszatér hozzád. Szándékosan történik így, hogy minden alkalommal újként tekinthess a lelkedre.

https://laitman.com/2020/03/can-knowledge-of-previous-reincarnations-be-restored/

08 Már 2020

Hogyan viszonyuljunk szeretteink halálához?

Kérdés: Hogyan magyarázza a kabbala a halált? Mi a helyes hozzáállás egy hozzád közel álló, kedves és szeretett személy elvesztésekor? Mi ennek a filozófiája?

Válasz: Nincs itt semmi filozófia, mivel testünk állati organizmus, ami az állati testhez hasonlóan meghal. Bizonyos életkort megélve elpusztul, összetevőire hullik szét, és visszatér az őt alkotó elsődleges elemek formájához.

Belső részünk, belső minőségeink viszont megmaradnak. A „léleknek” nevezett részek nem távoznak sehova. Ezek a minőségek továbbra is léteznek, csak nem a mi világunk szintjén, mert nincs mibe öltözniük, így a fizikai világ megnyilvánulásain kívül helyezkednek el.

Ezután a következő reinkarnáció és az új test felöltése jönnek. A lélek nem tűnik el, mint a test, hanem állandóan új testbe költözik. Ezt az elméletet és gyakorlatot évszázadok realitása igazolja, maga a teória pedig majdnem 6000 éve fenn áll. Komoly bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, sok irodalom foglalkozik a kérdéssel. A kabbala bölcsessége fizikai és matematikai szinteken vizsgálja a témát. Nincs semmi kérdőjel ezzel kapcsolatban.

A probléma más természetű. Képesek lehetünk rá, hogy a halált megelőzően, a testünkben létezve megérezzük a lelkek világát. Ha a test nem zavar be (a kabbalában a test az egoizmusra, nem a fizikai testre utal), amennyiben semlegesítjük, elkezdjük érezni a felső világot, a lelkek világát. Olyan, mintha meghaltunk volna, és a fizikai testen túli szférában léteznénk. A probléma tehát az, hogyan neutralizáljuk egoizmusunkat. És a kabbala bölcsessége megadja az eszközt számunkra, hogy ezt megtegyük.

Kérdés: A halott után érzett fájdalom és szomorúság is megmarad?

Válasz: Nincs fájdalom vagy szomorúság. Azok, akik a kabbalát tanulmányozzák, tisztán érzik és megértik, hogy itt a lelkek reinkarnációjáról van szó, tehát nincs helye az aggodalomnak.

Amikor belépünk a belső állapotba és érezzük a lelkeket, teljesen eltérő módon viszonyulunk az állati testhez. Nincs benne semmi különös. Megadatik nekünk egy rövid időre, azért, hogy aztán tovább haladjunk, és érzékelhessük a lelkeket.

https://laitman.com/2020/03/how-should-one-relate-to-the-death-of-loved-ones/

02 Már 2020

Élet és halál, tizedik rész

 

Válaszd az adakozásban leélt életet

Baal HaSzulam, ’Bevezetés a tíz szféra tanulmányába’: „Lásd, ezen a napon eléd tártam az életet és a jót, valamint a halált és a gonoszat. Válaszd az életet!”

Ez annyit jelent, hogy válasszuk az adakozás és mások felé irányuló szeretet minőségeit. Nem könnyű, mivel a választás egoizmusunk fölött történik. Ez az, amiért megszülettünk.

Sok mindenen megyünk keresztül, hogy tényleg megértsük ezt. Adakozásban kell élnünk. Vagyis a többieket kell szolgálnunk, hogy eljuttassuk őket a kapcsolathoz, és evvel lehetővé tegyük számukra, hogy a Teremtő felbukkanjon közöttük. Ez az ember egyetlen életcélja. Minden más egész egyszerűen köddé válik, nem létezik.

Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy a világegyetem a jelenlegi hamis állapotunkon kívül szerveződik meg. Az egoizmusunk teljesen hamisan mutatja, eltorzítja azt. Ha lehetőségünk nyílna rá, hogy mint egy kamera esetén, változtassuk a fókuszt attól függően, hogy éppen mi történik – azt tapasztalnánk, hogy az egoizmus minőségbeli növelésével vagy csökkenésével (azaz közelebb kerülve vagy eltávolodva másoktól) teljesen különböző világokat érzékelünk.

Reménykedjünk benne, hogy ez az igazság mindjobban feltárásra kerül közöttünk. Azonban ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a személynek csoportban, tízesben kell lennie. Csak a csoportban, azok gyülekezetében, akik az élet céljának elérésére vágynak, rakhatjuk össze azt a modellt, amit „halál utáni életnek” vagy „felső világnak” hívnak. Ezt még életünk során, ebben a világban is képesek vagyunk létre hozni.

A fentiek alapján, amennyiben valakiben megszületik az ilyesfajta vágy, szükséges, hogy csatlakozzon a csoportunkhoz, és részt vegyen gyakorlati jellegű, „laboratóriumi” leckéinken. Ekkor látni fogja, hogy mindez mennyire hatékony és kivitelezhető. Várunk minden érdeklődőt!

https://laitman.com/2020/02/life-and-death-part-10/

11 feb 2020

Élet és halál, kilencedik rész

Félnek a kabbalisták a haláltól?

Kérdés: Mi a helyes viszonyulás a halálhoz?

Válasz: Azt gondolom, hogy a legjobb nem gondolni a halálra, hanem abban kell hinni, hogy örökkévalóan, vég nélkül létezünk. Biztosítanunk kell, hogy legalább részben elérjük ezt a végtelenséget és örökkévalóságot ebben az életben, még korporális állapotunkban.

Ha úgy vesszük, életünk során azért létezünk, hogy feltárjuk az adakozást és a szeretetet, amelyek eszközként szolgálnak, hogy eljussunk a tökéletességhez, örökkévalósághoz és a Teremtőhöz. Ahhoz a felső erőhöz, ami mindent irányít. Erről kell, hogy szóljon a haladásunk.

Vizsgáld meg magadat: amikor az állati értelemben vett halálra gondolsz, valóban izgat ez téged? Ha igen, akkor még nincs benned komoly vágy a spirituális minőségekre. Amikor a spiritualitással foglalkozol, teljes mértékben hidegen hagy, hogy mi történik a testeddel, él-e, hal-e. Az adakozás és szeretet minőségeiben létezel és akarsz létezni.

Kérdés: Érdekli a kabbalistát a fehérje alkotta test? Azon keresztül lép érintkezésbe más emberekkel, akik még nincsenek a spiritualitásban. Ha nem rendelkezne ezzel a testtel, nem volna képes kommunikálni a tanítványaival.

Válasz: Igen, foglalkozik a testtel, de csak minimálisan, olyan módon, amire ráillik a „szükséges és elégséges” leírás.

Kérdés: Gondol arra egy kabbalista, hogy mi történik majd a családjával és tanítványaival, miután ő meghalt?

Válasz: A család a szokásos korporális ügyek közé tartozik. A tanítványok viszont máshova sorolandók. Úgy kell őket felkészíteni, hogy rendelkezésükre álljon a módszer és tudásanyag megfelelő tárháza. Szükséges megszervezni azt a laboratóriumhoz hasonló közeget, amellyel vizsgálhatják önmagukat, illetve fejlődhetnek.

Kérdés: Vagyis a kabbalistának lehet halálfélelme, csak nem egoista értelemben.

Válasz: Nem halálfélelem ez, hanem az a vágy, hogy egy olyan világot hagyjon maga mögött, ami semmi másra, mint teljes mértékben a teremtés céljára irányul.

Mi mást hagyhatsz hátra? Nincs is más. Kezdjük megközelíteni az állapotot, amikor a személy megérti, hogy az egyetlen dolog, amit örökül hagyhat, azok a jó cselekedetek. Ezek a tettek feljegyzésre kerülnek a neve mellé, és az élet legfőbb nyereségét alkotják.

Kérdés: Ha jól értem, a jó tett mások ráébresztése a Teremtő feltárására. Van más jó cselekedet, amit mások irányába véghez vihetünk?

Válasz: Nincs semmi más, csakis az, hogy másokat közelebb hozzunk a Teremtőhöz.

10 feb 2020

Élet és halál, nyolcadik rész

Élet a halál után

Megjegyzés: A különféle misztikus tanok részletekbe menően taglalják a halál utáni életet. A vallásoknál ez egyszerű kérdés. Az élethez hasonló képet festenek, hasonló problémákkal. Mindent, ami az életben az ember számára ismerős, a túlvilág ábrázolásánál is megtartják.

A kabbalista források olvasásakor igen nehéz eldönteni, hogy mi is történik a halál után. A reinkarnációról gyakorlatilag semmilyen magyarázatot nem kapunk.

Rav kommentje: Nem azért nem kapunk, mert a kabbalisták megtagadnák, hanem mert nem lehetséges elmagyarázni.

A személy maga érkezik el a megértés szintjére, fokozatosan. Bizonyos mozgásokra lesz figyelmes, amelyek a belsejében mennek végbe. Apró darabonként gyűlnek benne az érzékelések, tudásmorzsák és különféle meghatározások. Amikor a szintugrás valóban bekövetkezik, a személy képtelen ezt bárki irányában is megfelelően közvetíteni. Ezért mondja az írás: „Ami feltárul neked, csak te látod, és senki más.”

Kérdés: Vagyis lehetetlen elmagyarázni, megmutatni vagy elmondani valaki másnak, hogy milyen a halál utáni élet?

Válasz: Ez így van, de ettől az még létezik.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-8/

30 jan 2020

Élet és halál, hetedik rész

Az emberré válásról

Kérdés: A kabbalisták azt vallják, hogy „az ember feladata annak a létezésnek az elérése, ahol nem érzékeljük az életet és a halált. Ha még rendelkezünk ezzel az érzéssel, nem emelkedtünk az állati szint fölé, nem vagyunk még emberek. Az emberi személy olyasvalaki, aki örökéletű, és így is érzi.” Mit jelent az idézet?

Válasz: Ha az ember nem érzi ezt a világot, ami körülveszi, ez annyit jelent, hogy egy szinttel felette jár. Ugyanakkor viszont a személy az egész világot felhasználja, hogy a spiritualitás felé törekedjen.

A spirituális világ tulajdonképpen az egymás közti kapcsolat, az, amikor a köztünk lévő egységben feltárjuk az adakozás és szeretet közös és kölcsönös erejét, melynek neve: Teremtő.

Kérdés: Mi ez az emberi szint?

Válasz: Az ember Ádám, a ’Domeh’ héber szóból, ami azt jelenti, hogy „hasonlatos a Teremtőhöz”. Az adakozás és szeretet minőségeit tekintve az ember hasonló a Teremtőhöz. Ezt a mértéket használva már beszélhetünk arról, hogy ki ténylegesen ember közöttünk, és milyen mértékben.

Kérdés: Jól értem? Az az ember, aki egy bizonyos spirituális szintet elért, meghal, és ezt követően egy meghatározott testben kell újjászületnie.

Válasz: Ez a vágyakról és szándékokról, nem pedig a testről szól.

Kérdés: Tegyük fel, hogy egy kabbalista meghal, aztán újjászületik, és így halad előre néhány szintet. Az első szint, mint bármely ember esetében, az öntudatlan fejlődés. Pár évtized elteltével egyszer csak kabbalista lesz belőle, és ekkor már ő segít másoknak. Helyesen fogalmazok?

Válasz: Ez nagyon leegyszerűsítő. Vegyük csak az Ibur Neshamotot, a szeparációt, a lelkek kölcsönös összetapadását, mozgásukat, kombinációikat. Ezek után nem állíthatjuk, hogy minden csak így megy végbe. Minden sokkal összetettebb, mivel egyetlen rendszert alkot.

Amint elhagyjuk a mi világunkat, azonnal a felső világ részévé válunk. Ott különféle állapotok vannak. Nincs elkülönülés a lelkek között, mint a mi világunkban, ahol olyan, mintha a szeparáció a testek miatt következne be. Amikor a fizikai testünk, azaz földi egoizmusunk nem létezik, az adakozás és szeretet minőségei közötti kapcsolat alapvetően különbözik attól, mint amit a mi világunkban érzékelünk.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-7/

30 jan 2020

Élet és halál, hatodik rész

Mi marad az emberből a halál után?

Kérdés: Miért nem hosszabb életű az ember? Mi az értelme annak, hogy testet vált?

Válasz: Még ha ezer évig élnénk, akkor is sietnünk kéne, hiszen az élet véges. Amennyiben pedig határozatlan ideig élnénk, nem éreznénk, hogy bármely erő, vagy az idő korlátja hatna ránk.

Gondoljuk el, hogy olyan organizmusban létezünk, ami csak él, kezdet és vég nélkül. Még csak elképzelni sem tudunk ilyen állapotot, mert minden valami mással szemben mérettetik meg: létezés – hiány, létezés – hiány; vagyis minden pillanatban valami megszületik és valami meghal. A halál örvendetes dolog, mert az élet megértésének irányába lök minket.

Kérdés: Mi marad az emberből, miután leélte meghatározott számú esztendőből álló életét?

Válasz: Az érzékszervi információk a szívben és az elmében tárolódnak. A mérték, amennyire a személy haladást ért el a többiekkel való viszonyában; az, hogy mennyire normalizálta a kapcsolatot önmaga és mások között annak érdekében, hogy mindenkit közelebb vigyen a Teremtőhöz. Ez marad az emberből.

Csak ez a minőség marad, mivel a teremtés célja a kapcsolat.

A teremtés célja, hogy az emberiség összekapcsolódjon, és egyetlen egészet alkosson. Nem fizikailag, hanem egy nagy vágyban kell tömörülnie, amely sok különböző vágyból áll össze, de mind arra irányul, hogy segítsék egymást a kapcsolódásban.

Kérdés: Azaz egyetlen vágyban összpontosulnak, hogy felfedjék a Teremtőt.

Válasz: Így van.

Kérdés: Tehát ha egy ember megteszi ezt az életében, akkor az erőfeszítései, tapasztalatai és érzései visszamaradnak, és tovább szállnak?

Válasz: Mindezek visszamaradnak.

Kérdés: Ha valaki ezen fáradozik, és még nem érte el a célját, akkor annak az illetőnek miért kell meghalnia, és újjászületnie egy másik testben?

Válasz: Ez nem a személy, hanem az emberiség általános állapotának függvénye.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-6/

28 jan 2020

Élet és halál, ötödik rész

Miért kell újból megszületnünk?

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a Reshimok (információt hordozó génadatok) folyamatos megújulása mellett, a személynek szüksége van fiziológiai testének megváltoztatására néhány tíz- vagy százezer évenként? Ez a változás azt a célt szolgálja, hogy új környezetben szülessünk újjá, és különböző lelkekkel, emberekkel létesítsünk kapcsolatot.

Válasz: Igen, ez szükséges.

Kérdés: Tehát helyesen értem a koncepciót?

Válasz: Többé kevésbé. A mi világunk szókészlete alkalmatlan annak kifejezésére, hogy valójában mi is történik a spirituális világban. De legalább képzeljük el, hogy képes erre. Legalábbis fogalmazzunk úgy, hogy ennek okán elkezdünk számításokat végezni: „Mi történik velem? Mit kellene tennem?”

Kérdés: Meg kell a személynek halnia ahhoz, hogy az ezen a világon begyűjtött tudás és tapasztalat érzéssé váljon? Baal HaSzulam a gabona példájával él: a magnak el kell pusztulnia, hogy új hajtás növekedjen belőle.

Válasz: Igen, ez így van. Ilyen módon történik az átmenet minőségből mennyiségbe, vagy fordítva, mennyiségből a minőség irányába. Az ember mintegy 80 vagy 100 évet él, és mindaz, amire szert tett, minden tapasztalata leszármazottaiban ölt testet.

Kérdés: Hol raktározódik mindez?

Válasz: Az információs adatok a személyt körülvevő információs mezőben léteznek.

Kérdés: Ezen a bizonyos mezőn mindannyian osztozunk, vagy mindenki sajáttal rendelkezik?

Válasz: Minden egyes embernek van egy személyes mezője, és létezik egy közös mező, amely mindannyiunkat vezet. Akár a mi világunkban is megfigyelhetjük a fejlődés mikéntjét: az emberiség egésze egy adott irányba tart, mégis, minden egyes tagja rendelkezik egyéni sorssal is.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-5/

27 jan 2020

82 queries in 0,515 seconds.