Kérdés: Ha a gondolat jelenti a teremtés legnagyobb erejét, akkor felmerül a kérdés: „Honnan származik? Az agyamban születik, vagy valahonnan kívülről származik?
Válasz: Kívülről jön. Minden gondolat körülöttünk létezik, és erőteret alkot. Csatlakozunk hozzá, és így megszerezzük ezt vagy azt a gondolatot. A dolgok nem a semmiért léteznek. Semmi sem jelenik meg hirtelen magától.
Kérdés: Van ennek valami köze a lélek rendszeréhez?
Válasz: Természetesen. Minden abszolút kapcsolatban van egymással, különböző szinteken. Ezért a gondolatok, az érzések és a vágyak mezője összekapcsolódik egymással, és az ember mintha ebben lebegne. Mindannyian meghatározzuk egymás állapotát.
Kérdés: Egy kutatás szerint négy fő erő határozza meg, hogy miben rejlik az ember valódi tehetsége.
Először is: a pozitív állapot jelenléte. Ha az ember a belső affinitásából kiindulva végez el egy cselekvést, erős pozitív érzéseket tapasztal meg. Másodsorban: külső megerősítés, visszajelzés a környezet részéről. Vagyis ha az emeber jól csinál valamit, arra a környezet reagál, és megmutatja neki, hogy sikeres lesz az adott tevékenységben. A harmadik: egy másik ember vagy tanár, aki úgy értékeli az illetőt, hogy tehetséget mutat az adott területen. Végül: az eredmények elemzése. Az ember önmaga, vagy mások segítségével, analizálja a cselekedeteit, és meghatározza, hogy egy bizonyos területen hogy lehet még sikeresebb, egy bizonyos területen.
Honnan tudjuk, mirevagyunk elhivatva?
Válasz: Megérzed, hogy mi vonz a leginkább. Nincs szükség a fentebb felsorolt okos meghatározásokra. Csak arra figyelj, mit akarsz, és ne arra, mit akarnak rád kényszeríteni.
Amikor gyerek voltam, a szüleim nagyon azon voltak, hogy zenész legyek, és kényszerítettek a zenetanulásra. Én meg mindent csináltam inkább, csak zenélni ne kelljen. A végén nem is lett belőle semmi. És mégis teljesen normális ember lett belőlem, semmivel sem rosszabb, mint akárki más.
Ezért nem szükséges bármi után futni. Egyszerűen csak annyit kell megértened, hogy mire van hajlamod, mit tegyél, hogy az élet örömet adjon számodra, és hogy te is örömet adj másoknak.
Kérdés: Mit gondol, ilyen módon megértheti az ember valódi célját?
Válasz: Igen. Amikor azon gondolkodsz, miként lehetsz mások számára hasznos, és közben olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor ennek a két dolognak a kombinációjában megtalálhatod önmagad.
Kérdés: És mit kezdjünk a többiektől jövő nagyszámú behatással?
Válasz: Ne figyelj senkire! Senki nem ismer, és senki nem képes tanácsot adni. Gondolkozz rajta, hogy mit szeretnél csinálni, mi áll hozzád közel, és a hivatásoddal hogyan adhatsz örömet másoknak. És akkor boldog ember válik belőled.
Mindez akkor lehetséges, ha oly módon dolgozunk önmagunkon, hogy a folyamat végén más emberré váljunk. Más szóval, ha a többiek állapotába juttatjuk magunkat, mintha önmagunkra kopíroznánk az ő minőségeiket, akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk olvasni vágyaikban és gondolataikban.
Ez azonban nem egyszerű feladat. Azt kívánja, hogy a saját vágyaink és gondolataink elé helyezzük másokét, miközben odaadóan szolgáljuk őket és lenullázódunk előttük. Ekkor az övékkel megegyezővé alakítjuk elménket, és megérezhetjük vágyaikat és gondolataikat.
Ez a következménye annak a folyamatnak, amelynek során növeljük a többiek nagyságát, odáig, míg azt nem érezzük, hogy az hatalmas jelentőséggel bír. Ha úgy viszonyulunk gondolataikhoz és vágyaikhoz, mint amik elsődlegességet élveznek, akkor egyszer csak azt érezzük, hogy egy teljességgel új és tágas világ nyílik meg előttünk. Ahelyett, hogy saját beszűkült egyéni érzékelésünket használnánk, a mások vágyain és gondolatain keresztül óriásira tágul ez a percepció. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a sejt megérzi, hogy az a gazdatest, amihez tartozik, sokkal nagyobb, mint az ő egyéni dimenziói. Ebből pedig azt indítja be, hogy maximális erőbedobással tevékenykedjen a gazdaszervezet hasznáért, és csak annyit szerezzen meg tőle, amennyi szükséges ennek a cselekvésnek a fenntartásához.
Amikor felfedjük a minket egymással összekötő kapcsolat minőségét – amelynek része, hogy mindenki nála nagyobbként gondol a másikra, és fontosabb szerepet játszik, mint mi önmagunknak, akkor létrehozhatjuk azt a támogató, bátorító közeget, ahol mindent biztosíthatunk egymásnak, ami szükséges a kapcsolat fenntartásához. Újfajta harmóniára találunk, amely azokból az egységgé összeállt hajlandóságokból fakad, hogy segítő módon jelen legyünk egymás számára.
A természeti törvények, amelyek a szeretet, altruizmus és kapcsolódás törvényei, írják körül azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a másik gondolatainak olvasását. A fő előfeltétel, hogy azzal az őszinte szándékkal közelítsünk meg másokat, hogy a hasznukra teszünk. Ha ehhez bármilyen minimális mértékű egoista vagy kizsákmányoló jellegű szándék társul, akkor megmarad a többiektől való mentális és érzelmi leválasztottságunk.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy egy lélekhez, egy vágyhoz tartozunk, bár ez, Ádám bűne miatt összetört. Mi egyetlen erő korményzsa alatt állunk, mely Teremtőnek van nevezve. Rajta Kívül nincs semmi: csak a Teremtő és a teremtett lény, amelyek két erő egyik a másikkal szemben.
A teremtett lény sok részre tört szét, és most van egy ember, a család, az emberek, az ország, a testi élet és a spirituális élet, de meg kell próbálnunk mindezt összekapcsolni. Végül is, ami a Teremtőt illeti, minden egy – a Teremtő az egész teremtést, a szeparációtól az egység felé mozgatja. Sok egymással ellentétes vágy és gondolat elemzésével és szintézisével, annak érdekében, hogy tisztázzuk és egyesítsük őket, felfedhetjük a Teremtőt, és elérhetjük gondolatait és vágyait.
Ezért az ember fejlődése, amely eddig személyes, egyéni volt, napjainkra integrál folyamattá válik. Az emberiség érzi a teljes összekapcsolódását és, hogy képtelen elválni egymástól. A világ a végső korrekciója felé halad, és ezt az állapotot nem érheti el egy kis csoport vagy egy ország, hanem csak az egész világ. A Teremtő erre vezet minket, és így látja a kívánt jövőnket.
A Bnei Baruch csoportja csak azért létezik, hogy segítse a Teremtőt ennek a korrekciónak az egész világon történő végrehajtásában, és mindenki számára történő feltárásában, a korrekció módszerének és erejének, az embereknek történő közlésével.
[274173]
Reggeli Kabbala lecke 3-ik része 20/11/18, “A Világ Összekapcsolódása az Új Generáióban”
Kérdés: Elvileg folyamatosan tízesekben dolgozunk. Mi hiányzik most, valamiféle impulzív erőfeszítés, támadás a belső munkánkon keresztül a külső egységben? Mit kell hozzá tennünk a tízes munkánkhoz a siker érdekében?
Válasz: Fokozatosan változunk. Látom ezt abból az anyagból, amelyet átadok nektek, és hogy az hogyan áramlik. Ez nem véletlenszerű anyag. Minden lecke előtt felkészítjük, amikor egyik fázisból a másikba haladunk. Aztán a Twitteren formálom meg a gondolataimat.
Látom, hogy haladunk, a tízesek szépen fel vannak építve, és a barátok sem közömbösek abban, hogy részt vegyenek azokban. Az elején a tízes munkájába kényszerültek, aztán rájöttek, hogy nincs más választásuk, mert valóban így kell lennie.
Most nem csak azért vannak a tízesben, mert muszáj, de még egoista értelemben is úgy érzik, hogy valamit kezdenek érzékelni a tízesen keresztül. Megértik, hogy a tízesen keresztül felfedik a megváltás erejét, a feltárás erejét, az inspirációt, minden vágyat, minden fényt és a teljes spiritualitást. Látom, hogy a spiritualtiáshoz, mint valami értékes, -legalábbis, hogy valami lényeges- dologhoz kapcsolódnak.
Legalább senki ne legyen közömbös a tízes irányába, és ez az oka annak, hogy érezzük ezt a mozgást, és ez nagyon jó.
Megjegyzés: Ön folyamatosan azt mondja, hogy az emberiség összes problémája abból fakad, hogy nincs köztünk egység. Az emberek nem tudják összekapcsolni azt, hogy a köztük lévő egység miért képes valamilyen módon is, megállítani egy földrengést, vagy a koronavírust.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ezt nem könnyű elmagyarázni. Szükséges a megfelelő környezet. Amikor a körülötted lévő emberek egy bizonyos módon gondolkodnak, elkerülhetetlen, hogy hasonlóképpen gondolkodj te is. Így vagyunk megteremtve.
Alapvetően egyetlen nagy rendszert alkotunk, melynek neve: Ádám. Ebből következik, hogy amit a környezetem igaznak fogad el, azt én is igaznak tekintem.
Kérdés: Mi lehet olyan tényező a környezeten kívül, ami növeli a motivációt?
Válasz: A mély önmagunkba tekintés. Semmi egyéb.
Kérdés: Mi az pontosan, amit az embernek tennie kell az adott környezetben? Hogyan írná le ezt a technikát?
Válasz: A módszer igen egyszerű. Ha a vágyaimat újakra akarom cserélni, fontos, hogy ezek szükséges és lényeges vágyak legyenek az általam tisztelt emberek számára. Ekkor egyszerű lesz, hogy irányt váltsak.
Megjegyzés: Tehát nem a környezet önmagában az, ami számít, hanem az, hogy mennyire tartom értékesnek. Ha ezek az emberek fontosak nekem, befolyással lesznek rám.
Dr. Michael Laitman kommentje: Lehetnek tökéletesen hétköznapi, semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal nem rendelkező emberek. Ha mondjuk a kisfiam vagy unokám valami olyat akar csinálni, ami érdekli őt, ez elkerülhetetlenül engem is érdekelni kezd, és örömmel fogadom, illetve nagyra-becsülöm azt, amivel foglalkozik.
Kérdés: Ha az ember nem találja meg azokat a fontos embereket, akikből erőt merít, akkor szükségszerű, hogy mesterséges módon helyezzen maga fölé embereket?
Válasz: Igen. Meg kell találnia azt a közösséget, amely azt teszi, amivel neki is foglalkoznia kell. A Kabbala ezt mondja: “ha jó szabó akarsz lenni, keresd azoknak a szabóknak a társaságát, akik nagyra becsülik munkájukat. Meg fogod látni, hogy hozzáállásuk átragad rád is.”
Kérdés: Azt mondják, hogy egy átlagos ember percenként kb. 500 szót képes felfogni, és a szóbeli kommunikáció átlagsebessége 150 szó percenként. Agyunk mindenféle gondolattal tölti ki a fennmaradó üres kapacitást.
Például, egy előadás során, amikor látszólag hallgatunk valamit, a fejünkben megállás nélkül nyüzsögnek a gondolatok, amik visszavisznek a gyerekkorunkba vagy éppen előre szaladnak a jövőbe. Mit tegyünk ilyen helyzetekben? Az ember igyekszik meghallani valamit, szeretnénk emlékezni az információkra, de a zavaró gondolatok miatt képtelenek vagyunk erre.
Válasz: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egoizmusunk fölé emelkedünk. Nincs más út. A Kabbala módszerének alkalmazásával egónk fölé kerülhetünk, és akkor majd érezzük a többieket.
Miért nem látjuk a Felső Világot? Miért nem látjuk a spirituális erőket? Az azért van mert, be vagyunk zárva önmagunkba, és a spirituális világ mindaz, ami tőlünk kiindulva mások felé irányul. De ezt nem érezzük, sőt, észre sem vesszük.
Kérdés: Ha nagyra becsülöm a hallgatott embert, az segít?
Válasz: Igen. Ha korporális szeretettel viseltetünk az illető iránt, nagyon odafigyelünk rá, isszuk minden szavát. Ez azonban nem elég. Léteznek további kommunikációs formák, amelyek magasabb, spirituális jellegűek. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és elkezdjük érezni a másikat függetlenül attól, hogyan viszonyulunk az adott emberhez. Ha önmagunk fölé emelkedünk, az egoizmusunk fölé, teljes mértékben objektív módon észleljük a másikat.
Ez egy különleges technika, ami a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” szabályából származik. Olyan mértékben hallod meg felebarátod, amennyire képes vagy úgy viszonyulni hozzá, mint saját magadhoz.
Ezen felül, meghallod és megpillantod azt, amire a szeretett ember sosem számítana – kinyílik a szemed az ő belső világára.
Kérdés: Mi a gonosz tekintet? Mi a befolyásának mechanizmusa? Hogyan lehet ellensúlyozni?
Válasz: A gonosz tekintet, a gondolkodás hatalma. Mindannyian belső erőkkel rendelkezünk, és amikor rosszat gondolunk valakire, ennek eredményeként a rá irányuló sok rossz gondolat hatással van rá. Ez az egyik ember hatása a másikra, sőt az egész társadalomra.
Vannak olyan emberek, akik ránéznek valakire és mondjuk, hogy a hőmérséklete megemelkedik. Sokszor láttam ilyen jelenségeket.
Befolyásoljuk egymást, mert mindannyian ugyanabban a rendszerben vagyunk, ugyanazon vágyban. Az egész emberiséget egynek tekintjük. Ezért az egymásra gyakorolt hatásunk nem is annyira hihetetlen. Az egységes rendszerben való létezés már jelzi az ilyen befolyás lehetőségét.
Kérdés: Tehát ez nem valami természetfeletti jelenség?
Válasz: Nem, ez csak az, hogy az emberek jelenleg nem rendelkeznek ilyen különleges képességekkel. Egyszer ezek jobban kifejeződtek, de az emberek nem használták őket.
Kérdés: Tudod ezt fejleszteni saját magadban?
Válasz: Persze. De ehhez be kell lépned a felderítők közé, bizonyos körökbe. 🙂
Az emésztőrendszer megfelelő működéséhez az szükséges, hogy önmagával, és másokkal kapcsolatos jó gondolatokat vegyen magához. A gondolat a Természet titkos erői közül a legmagasabb rendű. Ha megtanuljuk „Úgy szeretni a felebarátunkat, mint önmagunkat”, képesek leszünk kapcsolódni, és minden problémánkra megtaláljuk a választ, beleértve az emberi test működését is.
Az ablakon kívül látható élet, a kapcsolatunkat tükrözi. Az erőszakos tüntetések az amerikai városokban és a koronavírus új hulláma az egész világon elsősorban társadalmi probléma. Meg tudnánk oldani mindkettőt, ha már csak abban egyetértenénk, hogy megváltoztatjuk egymáshoz való hozzáállásunkat.
A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételei mellett lehetsz egészséges.
A koronavírus megmutatta nekünk, hogy mindannyian egymástól függünk, mivel felelősek vagyunk egymás egészségéért. De ha azt akarjuk, hogy ez a kölcsönös felelősség egészségesen tartson minket, nem a saját egészségünkre, hanem mások egészségére kell gondolnunk. Csak akkor, ha mindenki más egészségének megőrzésére törekszünk, garantáljuk saját egészségünket, mivel senki sem betegszik meg körülöttünk.
Jelenleg maszkokat viselünk, mert nem akarjuk elkapni a vírust másoktól a környékünkön. Ez a természetes, egoista gondolat. De ez a fajta gondolkodás nem állítja meg a vírus terjedését, mivel sok ember nem fél ettől, mert erősnek és egészségesnek érzik magukat, nem törődnek azzal, ha maszk nélkül járkálnak, amikor valójában tünetmentes hordozók lehetnek, akik megfertőzhetnek másokat. Meg kell fordítanunk a gondolkodást és viselnünk kell a maszkokat, nem azért, hogy magunkat védjük, hanem hogy elkerüljük a vírus átadását másoknak.
Ily módon a koronavírus arra vezet minket, hogy megváltoztassuk másokkal szembeni hozzáállásunkat. Addig nem tűnik el, amíg ezt nem tesszük meg.
A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol egészségesek csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételeivel lehetünk. Ha kifejlesztjük a kölcsönös felelősségvállalást, nincs szükségünk rá, hogy a kormány bármilyen szabályt és rendelet vezessen be; saját érzéseink jelzik számunkra, mit kellene vagy mit nem szabad tennünk. A COVID-19 elkezdte gondolkodásmódunkat mások irányába változtatni, és nem megy el, amíg be nem fejezzük a folyamatot, és gondolatainkat teljesen az önmagát szolgáló gondolkodásmódtól, a kizárólag másokra való gondolkodásra helyezzük át. Eleinte csak azért, hogy egészségesek maradjunk, de fokozatosan az a szokás, hogy mindenkit magunk elé helyezzünk, a második természetünkké válik, majd legyőzzük a vírust, és az eltűnik.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
