Dr. Michael Laitman

idő

Ne félj a haláltól

Kérdés: Az egyik hallgató írta önnek:

Kedves Michael Laitman!

Azt mondja ön, hogy minden betegség az egoizmusból származik, és ha helyreállítjuk az egyensúlyt a természettel, akkor az ember nem lesz beteg. Valóban hiszek önnek. Úgy érzem az a helyes, amit mond, de kevés időm van.

Tudtam, hogy beteg leszek, a szüleim ugyanabban a rákban haltak meg, mint amiben ma én szenvedek. Ezek gének, semmit sem lehet tenni ellene. Mit kell tenni? Hogyan készüljek fel a halálra? Mire gondoljak? Vagy talán valahogy képes lehetek felépülni és élni?

Erőt és egeszséget kívánok!

Alexander

Válasz: Először mindent meg kell tennünk, amit az orvostudomány mond. Ahogy a Tóra mondja: „Az orvos megkapta a gyógyítás jogát.” Menj el az orvoshoz, akiben megbízhatsz, bízz meg benne, és a kezébe adhatod magad.

Kérdés: Azt kérdezi: „Mit kell tenni? Hogyan készülhet fel a halálra? Mire gondoljon?

Válasz: Nem kell felkészülni. Adjunk Neki kabbalista könyveket; olyan emberek írták ezeket, akik érzékelik ezt a világot és a másik világot is, amely az egoizmus másik oldalán áll. Akkor jobb elképzelése lesz magáról, és talán lesz elég ideje megérezni ezt a másik világot, belépni abba és benne lenni.

A gyakorlatban az élet és a halál közötti határvonal számára nem lesz olyan végzetes, váratlan, ijesztő, ellenkezőleg, nagyon nyugodt lesz ebben.

Kérdés: Amikor azt mondod, hogy „más világ”, erre sok magyarázat van. Neki, Alexandernek mi az?

Válasz: A túlvilág a mai természetünk másik oldalán áll. Mai természetünk az egoizmus. Ha életünk során képesek vagyunk elérni a következő, ezzel ellentétes, vagyis az altruista állapotot, akkor gyakorlatilag elkezdjük érezni ezt a következő világot, a Felső Világot, a második világot.

Két lehetőség van, két világ. Ebben az állapotban örökké létezhetünk, mert nincs mit korrigálni, nincs mit elpusztítani. Ebben a tekintetben az időn kívül létezünk.

Azt tanácsolom neki, hogy minél hamarabb kezdje el olvasni a könyveinket, és lépjen be az általuk leírt állapotokba. Mert elvileg ezekbenaz állapotokban mindez lehetséges és könnyű.

Kérdés: Mondd el kérlek, hogy mire gondoljon?

Válasz: Arra, hogy mit akarsz most érezni és megtudni, és mi történik ott, az élet és a halál határán túl.

Kérdés: Vagyis elismerem, hogy meghalok abban a pillanatban, amikor elkezdek rajta gondolkodni?

Válasz: És akkor mi történik? Mindezt beismerhetjük.

Kérdés: És te nyugodt vagy ezzel kapcsolatban?

Válasz: Várj egy percet. Bizonyos évek elteltével én is elmegyek. Te és mindenki ugyancsak. Szóval mi a probléma? Mindannyiunknak el kellene fogadnunk, hogy milyen állapotba kerülünk, mi marad belőlünk, ebből a világból, ebből az életből, és milyen állapotba haladunk azzal, ami megmarad belőlünk.

Ez a halálra való felkészülés. Vagyis az adakozás szellemisége, tulajdonsága, amelyet az ember létrehozott az egoista anyaga felett; nem hagyja el, és ezzel folytatja.

Kérdés: Amit a végén ír: „Talán valahogy felépülök és élhetek?

Válasz: Talán ettől egy időre felépül. Mondom egy darabig, akár tíz évig is. Azonban a végén minden ugyan úgy alakul. Mert a világunkat azért hozták létre, hogy a tökéletes világba válthassunk át.

Kérdés: Elolvastam ezt a levelet, és meghatott. Azt akarja mondani, hogy ez az élet, a lalál így is úgy is eljön?

Válasz: Ne félj ettől. A legjobb megérteni, mi a következő állapotunk az állati szervezet halála után, és hogyan maradunk meg a spirituális szervezetünknél.

Kérdés: Tehát megmaradhatunk?

Válasz: Megmaradhatunk! Mindenképpen megmaradunk! Az „én” marad, és ennek semmi köze a testemhez.

Kérdés: Tehát azt mondod, ragadjam meg a valódi énemet?

Válasz: Igen, és fejleszd, és élj benne most.

[276192]
KabTV “Hírek Dr. Michael Laitmannal” 20/11/23
forrás: https://laitman.com/2021/01/dont-be-afraid-of-death/

22 Már 2021

A tízes a spirituális tőkénk

939.01

Ahogy megy az idő, egyre távolabb érezzük magunkat a céltól. Csalódás helyett ez inkább új vágyat kell, hogy felébresszen bennünk, ami haladásra ösztönöz. A fejlődés a mínusztól a plusz felé, aztán még nagyobb mínusz felé, és az előzőnél is méretesebb plusz felé vezet minket. 

Ezért van szükségünk csoportra, ami mindig ott van mellettünk, és olyan, akár egy akkumulátor vagy kondenzátor. Mindent a csoportba fektetünk, amit a zuhanások és emelkedések során kapunk. Felállunk, aztán elbukunk, egyik állapotból átváltunk a másikba, de minden munkánk a tízesben rakódik le. Ugyanígy történik minden barát esetében, és ennek köszönhetően érünk célba.

A tízes az a hely, ahol minden erőfeszítésünk, sikerünk, az összes kérdés és válasz koncentrálódik. Amikor elbukok és mindent elfelejtek, semmit nem értek, és a helyzet még rosszabb, mint korábban, akkor valójában egy régi állapotot hagytam magam mögött, amellyel a tízest gazdagítottam. Most üres edénnyel, tiszta lappal, új szintről indulok el.

[278932]
Kabbala Világkongresszus From the “Élet a Tizesben” 21/02/26, “A Teremtő Nagysága a Tizesben” 2-ik lecke
Forrás: The Ten Is Our Spiritual Capital | Laitman.com

06 Már 2021

Hogyan lehet ellenállni az idő hatásának?

Kérdés: Egyszer azt mondtad, hogy az idő mindent megöl. Hogyan állhatunk ellen az idő hatásának?

Válasz: Fölé kell emelkednünk, mert valójában az időn kívül létezünk.

Az idő egyfajta illuzórikus eszme, amelyben az összes cselekedet, amiben találom magam, és aminek van eleje, közepe és vége. De a valóságot olyan létezőnek kell érzékelnem, amelyben örök, tökéletes, végtelen mozgásban vagyok. Rajtam múlik, hogy mennyire befolyásolom ezt az örökkévalóságot és tökéletességet. A legjobb tudásom szerint kell ezt megtennem.

Értsd meg, hogy a világegyetem teljes rendszerének örök, tökéletes mozgásával való helyes kapcsolat a legmagasabb. Amikor valami magasabbhoz kapcsolódom, azzal úszom együtt.

[273095]
KabTV “Kabbala Expresz” 20/09/27
forrás: https://laitman.com/2020/11/how-to-resist-the-influence-of-time/

23 nov 2020

Ugrás a jövőbe és a múltba

 

 

Kérdés: Ha az idő és a világ nem létezik, kivéve a felső Fény óceánjának egoisztikus felfogásának határain belül, lehetséges-e ugrani az időben a Kabbala segítségével?

Válasz: Természetesen. Ha képes vagyok integrálódni a csoportba, vagyis lenullázom magam, és belépek egy bizonyos szinten létező Kli-be (spirituális edénybe), akkor ugorhatok az időben, mintha egy űrhajóban lennék. Ugyanakkor sokszor gyorsabban tudom megváltoztatni a saját állapotomat.

Továbbá ugorhatok a térben, mert ezzel a csoporttal együtt a szintjére emelkedek, és felemelnek az AHP-jukkal. Ez egy interplanetáris utazás.

Anyagi világunk kizárólagosan mechanikus. Nem változtathatod meg az időt, helyet, teret vagy mozgást, kivéve a benne lévő kereten belül.

Kérdés: Tehát felgyorsíthatom-e a spirituális fejlődésemet? 

Válasz: Ha felgyorsítod a spirituális fejlődésedet, akkor a spirituális űrhajón maradsz, nem az anyagin. Nem tehetsz semmit a korporális hajón. Minden, ami itt létezik, halott.

Kérdés: Még csak néhány millió évvel ezelőttre sem tudunk a múltba utazni?

Válasz: Nem tudunk, és soha nem leszünk képesek. Csak kissé megváltoztathatod az anyagi időt, ha közeledsz a fénysebességhez, ahogy Einstein mondta. Bár még mindig nem tudsz semmit megváltoztatni, mert mindez a fénysebességhez való közeledés tisztán mechanikus, fogalmi.

Kérdés: Mit jelent a „múltba ugrás” spirituális szempontból?

Válasz: Ez azt jelenti, hogy több fokozattal alacsonyabbra megyünk. Baal HaSulam kérte a Teremtőt, hogy egy szinttel alacsonyabbra helyezze őt, hogy beszélhessen a hétköznapi emberekkel. Ezt nevezik úgy, hogy „ugrás a múltba”.

Vagy egy olyan erős csoportba kerülhetünk, amely befolyásolhat olyan mértékben, hogy eltűnsz benne, mint az embrió az anyja méhében, és az felemel téged a szintjére. Ezt úgy hívják, hogy „ugrás a jövőbe”. Ezen kívül, a múltba vagy a jövőbe ugrálhatsz, mert ezek a szűrődtől függenek.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből, 2018-08-12

29 dec 2018

Idő és tér felett

laitman

Az evolúció a szellem anyag átalakító megnyilvánulásával arányos sebességgel fejlődik, és nem ér véget az emberi faj megjelenésével. Az evolúció átlépett a spirituális világokban való fejlődés szintjére, ahol minden teremtett lény, az Isteni minőségekkel rendelkező, téren és időn túlemelkedő, valódi ember megjelenésére vár, aki a teljes teremtés szerkezetét átalakítva befejezi saját Teremtőjének a művét, és visszavezet mindent az örök egységbe.

 

09 jún 2016

Lezárásra ítélve?

Lezárásra ítélve?

Ma a megszerzési vágyban fogjuk fel a valóság képét, és ennek következtében állandóan fáradtnak érezzük magunkat, és nem akarjuk kinyitni a vágyunk ablakait, és vannak akik inkább bezárják teljesen. Minden alkalommal korlátozzuk magunkat, mert a megszerzési vágy nagyon kicsi, nagyon keskeny.

Építünk mindenféle eszközöket, hogy kibővítsük a világra a perspektívánkat: távcsöveket, mikroszkópokat, rádióvevőket, hogy felfedezzünk egy sokkal gazdagabb és változatosabb valóságot, mint amelyet magunkban érzünk. De mégis próbáljuk összeszorítani és korlátozni ezt a kis, magunkban érzett valóságot.

A végén fáradt, zárkózott leszek, míg meg nem halok. Meghalok, mert egyetértek a halállal, és össze akarom szorítani a felfogó edényemet. A kép visszataszít engem, fokozatosan elhalványul, és lassan lassan az életem felbomlik. Ez az, ami történik a megszerzési vágyban.

Másrészt, abban hogy elkezded építeni az adakozási vágyat, a megszerzési vágy fölött, megnyílsz, és felfedezed a valóságot, amely megszerzési vágyon kívül található. Ez az örök valóság elkezdi felkínálni neked az élet erejét. Nos, bár a tested meghal természetes módon, te már élsz egy másik “Zoná” -ban, amely időn és a téren túl található. És ott megkapod a Fényt, amely mindenhonnan áramlik rád.

A mi világunkban mozgunk egyik helyről a másikra, ahol látunk egyfajta valóságot. De ha gyorsabban közelednénk a Fényhez, akkor ennek eredményeként megváltoznának a térben távolságok, látnád a valóságot ami körülvesz minden oldalról. A probléma itt nem a látásoddal van, hanem a Fény maga jut el hozzád olyan formában. Ennek megfelelően, kilépsz a “lineáris” megértésből és belépsz a “kör”- be, a Körbevevő Fénybe (OM).

Lezárásra ítélve?

Úgy szorítjuk össze az időt, hogy a távolság és az idő “lenullázódik”, és én nem csak úgy kapom a Fényt minden oldalról, hanem kezdem észrevenni az egész valóságot, amely körökben létezik, és az idő fölé emelkedek. Most, ez nem létezik számomra, mert egyszerűen nem tud létezni. Akkor már nem lesz több távolság a “ma” és a “holnap” között, ahogy két pillanat között sem. Mindent egyformán kapok minden irányból, minden kiegyensúlyozott, egymást kölcsönösen megsemmisítve, és én mindig megtalálható vagyok mindenben, egy egységes EGY, a teremtési egységes valóságában.

2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

BS

30 Már 2013

A jutalom helye, itt és most

A jutalom helye, itt és most

A mi összes munkánk nem a jutalomért kell hogy történjen, hanem maga a munkánk a jutalom. A mi célunk, hogy elérjünk azt az állapotot, amikor az erőfeszítés, a munka, lehetőség hogy adakozzunk a többieknek, és ezen keresztül a Teremtőnek, átváltozzon számunkra a kívánt jutalomra. Ehhez készen vagyok minden lehetséges eszközt megszervezni, mivel pontosan ebben áll a korrekcióm.

Akkor majd nem érzékeljük a múltat, a jelent és a jövőt, az idő el fog tűnni. Az idő kizárólag a hiány és a beteljesedés szerint mérhető. Tehát ha nincs hiány és beteljesedés, hanem minden egyenlő, teljes és tökéletes, akkor leáll az idő érzékélése.

Ha nem érzünk különbséget a beteljesülésben sem itt, sem ott, sem nagyobb távolságban, sem más időben, és sem a kapcsolatok között, akkor az egész világ csak egy nagy lehetőség számomra, hogy gyakoroljon a jutalmat ezen a helyen, nem előtte, és nem utána, hanem most. És akkor a valóság egyszerű Fehér Fénnyé válik, amely kitölti az egész valóságomat.

Minden az erőfeszítésemen múlik, azonnal felfedeződik benne az adakozás és élvezet, mint a cél. Így az idő fölé elmelkedek, a mozgás, a tér és ennek a világnak a képei és tulajdonságai fölé. Erőfeszítést teszek csak azért, hogy az Aviut (vastagság) minden szintjén amely felfedeződik, korrígáljam magam egy olyan állapotig, ahol már nincs több zavar vagy nehézség, hanem csak élvezet abban, amit teszek.

Ugyanúgy a mi világunkban is, szívesen csinálom, élvezem a munkát, és nem fájdalomként érzékelem az erőfeszítéseket, hanem egyszerűen csak élvezem. Bár a test sok energiát, kalóriát és erőt pazarol el, de ezt nem kell vesztességnek éreznem, és kompenzálnom magam, hanem éreznem kell az élvezetet és a kitöltést.

Itt minden attól függ, hogy mennyire érti meg a személy, hogy ő maga és ami rajta kívül áll, – vagyis mások, ez egy és ugyanaz a dolog. Ha látja-e hogy az egész világ az övé, akkor nem fogja érezni az erőfeszítést. Mert minden erőfeszítés csak a viszony köztem és aközött, ami rajtam kívül létezik, szóval amikor én kell tegyek valamit ami rajtam kívül van és adjak idegeneknek azért hogy kapjak tőlük valami jutalmat. De ha az egész világ egy test, akkor eltűnik az erőfeszítés, eltűnik az átlépés tőlem másokhoz és vissza hozzám.

Eltünnek minden félelmek, szorongások, bizonytalanságok, szenvedések, mivel ők nem léteznek egy testben, ahol minden egy. Szóval az összes munkánk abból áll, hogy a környezet, az erőfeszítés, a Reformáló Fény által, egy olyan érzéshez érjünk, hogy rajtam kívül nincs semmi. A valódi valóság érzékelése csak egy állapotban és egy helyben létezik. Ez a hely az úgynevezett “Szentség” vagy “Malchut de Eyn Szof”, és ez az állapot az úgynevezett “összeolvadás”.

2013.03.04, Báál HáSzulám írásaiból, 55 – ös Levél

BS

11 Már 2013

Az idő hazugsága

Az idő hazugsága

A korrekció, ami megjelenik számunkra, – amit teljesítenünk kell, – feloszlik sok cselekedetre, apró részletekre, és fokozatosan változásokat hoz létre az idő érzékelésében számunkra. Az idő annak eredményeként jön létre, hogy ma dolgozunk, de a jutalmat csak holnap kapjuk meg. Ha a személy így érez, akkor ő valójában a korrupt.

A korrekció az, amikor a személy elképzeli magának, hogy már most egy korrigált és teljes állapotban van, amelyben teljes bőség létezik. Ami hiányzik, az a Fény öltözete, a hozzáállás, a szándék, és az adakozás tulajdonsága. Ha a személy mindezt megszerzi, akkor felfedezi, hogy csak az ő számára volt elrejtve, és ő mindig az Eyn Szof (Infinity) hálózatában volt, de nem volt képessége ezt megérezni és megérteni.

És mindez azért, mert nullának értékelte az adakozás tulajdonságát, vagy még kevesebbnek mint nulla. Nem érezte az adakozás fontosságát, vagy akár az ellenkezőjét érezte: altruizmus és adakozás helyett, a megszerzés tulajdonságát érezte, az egót.

Így minden munkánk az, hogy maga a munka a jutalom. És minden pillanatban lehetőséget adnak nekünk, hogy erőfeszítést tegyünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy több Reformáló Fényt vonzunk magunkra és elérjük az adakozás tulajdonságát, és köszönetet mondjunk a gonosznak, hogy feltárult. A gonosz jelzi a helyet, ahol szükség van a korrekcióra, ahol hiányzik az adakozás a mi részünkről.

2013.03.05, Báál HáSzulám írásaiból, 55 -ös levél

BS

10 Már 2013

Nem bölcsességel, nem erőszakkal, hanem csak türelemmel

Nem bölcsességel, nem erőszakkal, hanem csak türelemmel

Báál HáSzulám “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába” című könyvéből 144. pont: “Engem hagyjatok el, de Tórát őrizzétek meg. Mert a benne levő Fény vissza térit a jót tevőhöz. Megfogtok találni, ahogy írva van:”És fiatalkoromtól megtaláltok engem”.

Ez az amit igyekszünk megtenni azáltal hogy próbálunk összekapcsolódni, “mint egy ember, egy szívben”, a kölcsönös felelősségvállalásban, és legyünk a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, azáltal, hogy megmutatják a mi tulajdonságunkat a tanulás alatt. És akkor minden pillanatban felfedezzük, hogy mennyire nem vagyunk erre képesek, és újra próbálkozunk az egységre és a kapcsolatra gondolni.

Reméljük, hogy a tanulás és a kapcsolat segít nekünk felfedezni a Teremtőt, azért hogy kielégülést okozzunk Neki. És akkor a tanulás ideje alatt az imává válik, a korrekció tettévé, és közelebb visz a célhoz. Amennyiben a barátok próbálnak csatlakozni egy helyes módon, az egójuk fölé emelkednek, hogy próbálják a szívben levő pontjukat összekapcsolni egymás között, és minden ami történik a lecke során, és számos ilyen helyzetekben, akkor ebben vonzza a Reformáló Fényt. És valóban ez az erőfeszítés.

Mindig is egyre több és több zavaró tényezők lesznek. Szóval erősíteniük kell egymást, és pont akkor, amikor jön a kétségbeesés, az elkeseredés érzése, és a nagy akadályok az úton, amikor az ember tehetetlen előttük, és nem tudja hogy mit tegyen, elakar menekülni, fárad és elalszik, vagy fordítva, mérges és nem tudja elviselni ezeket a helyzeteket. De éppen ezek a helyzetek a leghasznosabbak, azért hogy még egy csepp erőfeszítést adjon hozzá, még egy grammot, amelyek által magunkra vonzzák a Fényt.

Aki nem adja fel, és nem esik kétségbe, az sikeres lesz. Itt nem segít a bölcsesség és nem az erő, csak a türelem. Az idő megteszi a magáét.

“Idő” jelenti, hogy a számos erőfeszítés, amelyet megtesz minden pillanatban, még a legkisebb erőfeszítést is. Ezek összekapcsolódnak, és végül elhozzák a megoldást.

2013.01.07, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

10 jan 2013

Egy válaszra várok a Teremtőtől

Kérdés

Mit kell tennie valakinek ha az öröm állapota túl “sok?”

Válasz

Ez nem lehet túl sok, mivel nekünk az Ein Sof (Végtelen) világában kell ebben az állapotban lennünk. Nem lehet kérdéses egyébként sem az idő, mivel a Végtelen állapotában mind az idő, mind a tér eltűnik.

Kérdés

Mit tehetünk, hogy ne csak egyszerűen megmaradjunk ebben az állapotba, hanem azt a legjobban használjuk is ki? Megértettem, hogy a Teremtőhöz kell fordulnom, azonban nagyon hosszú idő telik el, ameddig valamilyen választ kapok.

Válasz

Tény, hogy nagyon sok hasonló kesergés van az emberekben, amire a válasz csak annyi, hogy nincs válasz!

A spirituális világ egyfelől integrál, analóg, másfelől impulzus jellegű. Azaz van egyfajta duális természet. Az elektron részecske vagy hullám? A Fény részecske, vagy hullám, vagy mindkettő? Nem értjük még pillanatnyilag ezt. A fizikusok ezt állítják, de nem érzik ezt. Ez csak a kutatási eredményekből következik.

Másfelől az érzékeink konstansnak látszanak, állandóan áramlásban vannak, és nem impulzusszerűek. Másfelől mégis impulzusszerű minőségük is van, azaz 10 Szfirában vagy 5 fázisban nyilvánulnak meg. Ha valaki egy milliméterre is van csak az első fázis határán, mégis azt érzi, mintha el sem kezdett volna dolgozni, és nem is lett volna semmilyen kapcsolat az első fokozattal.

Ha ezer Volt feszültség kell egy fokozathoz, akkor annyi kell. Mondjuk van valakinek 1000 rubelje. Kifizeti, és átlépi a határt, hasonlóan ahhoz, amikor beszáll egy repülő fedélzetére. Azonban ha csak egyetlen kopejka is hiányzik, mindegy mit mond az ember, nem kap felszállási engedélyt.

Ezek a Felső világok minőségei is. Az embernek el kell érnie gy bizonyos potenciált a vágyain belül, hogy az ember kérése válaszra találjon. Azonban közben nincs semmilyen részfeltárulás. Az ember a Fény tengerében van, de ha az edénye nem tudja felfogni a Fényt, (ami azt jelenti, hogy nem érte el ezt a szenvedés által, sem minőségben sem mennyiségben, csak a kérésében rejlő intenzitásnak megfelelően elért egy bizonyos volument), majd pedig egyszerűen nem érzi a választ. Mivel a kérés nem ért még meg, az ember úgy látja, mintha ő maga lenne éretlen állapotban.

Az ember azt mondhatja, “Én valahol a Fényben vagyok, akkor tehát mi a következő?” Ha elérkezik az állapotának teljes érzékeléséhez, akkor ezt követően a következő szintjét kell elkezdeni érzékelni egy új vágy formájában.  Tehát rajta, el kell kezdeni érzékelni, de egyre jobban meg kell próbálni megérteni mit jelent ez a szint és hogyan nyilvánul meg.

2012 December 08, A Novoszibirszki Kongresszus 3. leckéjéből

KN

13 dec 2012

77 queries in 0,793 seconds.