Kérdés: Szokta érezni az emberekben, hogy az illető mennyi erőfeszítést tesz a munkába?
Válasz: Először is, mindenben részt kell venni, amit a központi csoport tesz. Másodszor, szükséges belső munkát végezni olyat, amelyet a központi csoport szintén végez, és egyfolytában beszél is róla. Ha mindezeket megcselekedjük, haladni fogunk az úton.
Hogy mennyit fektessünk be? Csináld, és majd meglátod. Amikor mindenkivel együttműködsz, fokozatosan egy közös spirituális munka részévé válsz, és majd nem akarsz sehova menni. Így működik a folyamat.
Kérdés: Fel tudja mérni, hogy az ember erőbefektetése hol van maximális terhelhetőségéhez képest?
Mi a jelentősége ennek? Ez az ő saját dolga. Miféle vizsgálat lenne lehetséges itt? Az ember a cselekedeteivel a saját spirituális jövőjét építi!
[311243]
A KabTV „Van egy hívásom. Mit várhatunk a kabbalától?” című adásából; 2012.12.22.
Kérdés: A hiba fontos része az útnak, de a potenciálban jobb hibázni, mint a gyakorlatban. Ez mit jelent?
Válasz: A „potenciálban” azt jelenti, hogy amikor haladok előre, hibákat látok a haladásomban, törekvéseimben és erőfeszítéseimben. Akkor az egoizmust gonoszként leplezem le, de nem azokkal az ütésekkel, amelyekkel megelőz, és arra kényszerít, hogy menjek és megfeleljek, hanem azokkal az akadályokkal, amelyeket a Teremtőhöz vezető utamra állít.
A hátulról érkező csapások helyett az előttem lévő egoizmust fedezem fel, amely visszahúz és megakadályozza, hogy előre haladjak. Ebben az esetben könnyebben elbánok vele, megértem a Teremtőhöz viszonyított természetét.
Végül is, amikor a Teremtő után vágyódom, az egoizmus elkezd zavarni, és látom, hogy mennyire önmagával ellentétes irányba terel engem azaz a Teremtő felé. Ez azt jelenti, hogy elkezdem érzékelni, hogy valójában önmaga ellenében segít engem.
[311433]
A KabTV „Van egy hívásom. A hibázás fontossága” című adásából; 2013.01.04.
Komment: Azt mondta, hogy a csoporton kívül álló embereknek, akik nem foglalkoznak Kabbalával, nem tudja teljes mértékben átadni a rendszer egészének működését, mivel ez ellene megy a Teremtés Tervének.
Válasz: Nem fognak megérteni semmit! Hogyan is érthetnék meg, amit mondok nekik a jelenlegi tulajdonságaik mellett? Vagy hogyan tudnának akár csak valamennyire is egyetérteni vele, még pusztán elméletileg is? És akkor mi következne? Ez tönkretenné az egoizmusukat, tönkretenné mindazt, amit tudnak, amit tesznek.
A szemükben Einstein hirtelen kisfiúvá változna, ahogyan más tudósok több tudományágon keresztül teljesen felszínesnek és sekélyesnek tűnnének. És mi következik ezután?
Miért kell lealacsonyítani az embereket? Én tisztelem őket a komoly hozzájárulásukért, az elkötelezettségükért. Tisztában vannak egészséges egoizmusukkal, és arra törekszenek, hogy minél többet tudjanak és elérjenek. Ez még mindig különböző utakat alakít ki a Teremtő felé. A tudomány egyre inkább közelít a felsőbb erő megérzéséhez.
Ezért nem akarok semmilyen módon beavatkozni. Mert ha megismerik a Kabbalát, akkor semmit sem tudnak majd tenni! Azonnal el fogják felejteni! Az egoista önvédelem rendszere azonnal beindul, és kész: “Visszatérek a tudományos nézeteimhez és nem akarok tudni semmit!”.
[311273]
A KabTV „Van egy hívásom. Kabbala, tudomány és a középosztály” című adásából; 2012.12.29.
Megjegyzés: Sok tanítvány olyan állapotokon megy keresztül, amikor nem tud felkelni, elalszik és nem jön el a leckére.
Válaszom: Én is átéltem ilyen állapotokat. Az ágyban maradtam és nem tudtam mozdulni. És akkor mi van? Mindenkinek át kell mennie ezen, hogy megértse valódi természetét.
Fel kell ismerned mindezt magadban!
Ez jó! Amikor átmész ezeken az állapotokon, végül elkezded megérteni minden létező valódi természetét. Bárhogyan is történik, az embernek saját magának kell éreznie, hogy mi adatik meg neki, és a maximális erőfeszítéssel kell lennie mindezek mellett és önmaga ellen.
Enélkül az ember nem lesz tudatában a gonosznak, a jónak – semminek. Az embernek mindezen keresztül kell mennie, mert különben megmarad “kicsiny állatnak”.
Óriási nehézségeim voltak, de nem hiányoztam a leckékről. Állandóan félelembe kergettem magam, nehogy elaludjak. Ez az életem; kabbalistának kell lennem, mindent meg kell tanulnom, meg kell értenem, és át kell adnom másoknak.
Kaptam egy ilyen lehetőséget: „Az ókori kabbalisták teljes láncolatának utolsó legnagyobb kabbalistájával élek és tanulok, és köteles vagyok mindent átvenni tőle, és átadni másoknak – az egész emberiségnek. Ez egy nagy küldetés, és köteles vagyok ezt teljesíteni.”
Szándékosan vállaltam el ezt a küldetést anélkül, hogy “kisgyermek módjára próbáltam” volna, és ebbe a helyzetbe hajtottam magam. “Kötelezve vagyok rá,” ezt komolyan vettem. Összességében óriási felelősség összegyűjteni Rabash összes jegyzetét, könyvét és jegyzetfüzetét; fenntartani az archívumát, leírni minden szót, elfogadni mindent, és átadni önmagad. Azaz “fektess be, amennyit csak tudsz, fektess be, hogy minden gondolatát és vágyát megkapd”!
Kérdés: Helyes-e, hogy amikor egy csoportban az emberek nehéz helyzetben lévő barátjukat látják, valahogy megpróbálnak neki segíteni ?
Dr. Michael Laitman válasza: Helyes! Segítenünk kell! A lehető legjobban előtérbe kell helyeznünk előtte a cél fontosságát, és ki kell rángatnunk az állapotából. Ez nem egy egyszerű módszer, nem egy egyszerű út. A saját természeteddel dolgozol. Ilyen sehol nincs.
[302149]
KabTV “Hívást kaptam” A Teljes Igazság a Kabbaláról 2013.03.14
Kérdés: Egy kutatás szerint négy fő erő határozza meg, hogy miben rejlik az ember valódi tehetsége.
Először is: a pozitív állapot jelenléte. Ha az ember a belső affinitásából kiindulva végez el egy cselekvést, erős pozitív érzéseket tapasztal meg. Másodsorban: külső megerősítés, visszajelzés a környezet részéről. Vagyis ha az emeber jól csinál valamit, arra a környezet reagál, és megmutatja neki, hogy sikeres lesz az adott tevékenységben. A harmadik: egy másik ember vagy tanár, aki úgy értékeli az illetőt, hogy tehetséget mutat az adott területen. Végül: az eredmények elemzése. Az ember önmaga, vagy mások segítségével, analizálja a cselekedeteit, és meghatározza, hogy egy bizonyos területen hogy lehet még sikeresebb, egy bizonyos területen.
Honnan tudjuk, mirevagyunk elhivatva?
Válasz: Megérzed, hogy mi vonz a leginkább. Nincs szükség a fentebb felsorolt okos meghatározásokra. Csak arra figyelj, mit akarsz, és ne arra, mit akarnak rád kényszeríteni.
Amikor gyerek voltam, a szüleim nagyon azon voltak, hogy zenész legyek, és kényszerítettek a zenetanulásra. Én meg mindent csináltam inkább, csak zenélni ne kelljen. A végén nem is lett belőle semmi. És mégis teljesen normális ember lett belőlem, semmivel sem rosszabb, mint akárki más.
Ezért nem szükséges bármi után futni. Egyszerűen csak annyit kell megértened, hogy mire van hajlamod, mit tegyél, hogy az élet örömet adjon számodra, és hogy te is örömet adj másoknak.
Kérdés: Mit gondol, ilyen módon megértheti az ember valódi célját?
Válasz: Igen. Amikor azon gondolkodsz, miként lehetsz mások számára hasznos, és közben olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor ennek a két dolognak a kombinációjában megtalálhatod önmagad.
Kérdés: És mit kezdjünk a többiektől jövő nagyszámú behatással?
Válasz: Ne figyelj senkire! Senki nem ismer, és senki nem képes tanácsot adni. Gondolkozz rajta, hogy mit szeretnél csinálni, mi áll hozzád közel, és a hivatásoddal hogyan adhatsz örömet másoknak. És akkor boldog ember válik belőled.
Az értelem nem kötelez bennünket az adakozásra. Azt találjuk, hogy teljesen felkészületlenek vagyunk arra, hogy ezt kérjük, nem vagyunk készek az adakozásra és az egységre. Ezt a vágyat még mindig ki kell fejlesztenünk magunkban, mert kezdetben csak egoisták vagyunk, és ebben nem különbözünk az állatoktól.
Ha fel akarjuk fedezni a szívben található pontunkat, az Isteni részt felülről, az adakozás csíráját, akkor ebbe nagyon sok erőfeszítést kell fektetnünk és segítenünk kell egymást a csoportban. Úgy ápoljuk magunkban az adakozás erejét, mint a belénk ágyazott magot, annak teljes mértékéig, amelyet léleknek nevezünk.
A Teremtő nem úgy tárul fel, mintha valahol messze lenne, és mintha odamentem volna és megtaláltam volna. Éreznem kell a Teremtőt magamban, éreznem kell magamban ezt a tulajdonságot. Egy ponton meg akarok szerezni a magam számára, majd adni akarok – ezek a tulajdonságok az emberen belül tárulnak fel.
A Teremtő „közel” van hozzám vagy „messze” van tőlem – ez azt jelenti, hogy olyan akarok-e lenni vagy sem, mint Ő, akarom-e vagy sem, hogy az adakozás minősége uralkodjon rajtam.
[274378]
Reggeli kabbala lecke első rész 20/11/22, “Munka az értelem feletti hitben”
Válasz: Akkor beszélhetünk egyenlőségről, amikor mindkét fél beleegyezik a többé-kevésbé egyenlő feltételekbe. Más szóval, veled egyenlő mértékben akarok részt venni abban, hogy a megélhetésünkön túl mindketten mindent másnak adunk. Ha ez megtörténik, akkor egyenlőek vagyunk. Ez kell, hogy legyen a kiindulópont, más közös nevező vagy meghatározó tényező nincs.
Komment: Egyszer azt írta, hogy az egyenlőség nem az egyenlőségre törekvés, hanem egymás kiegészítése. „Ki kell erőszakolnunk, hogy lehetőségeiket valóra váltva adakozzanak a közösség számára.”
Dr. Michael Laitman válasza: Az „erőszakolás” talán kicsit durván hangzik, inkább úgy fogalmaznék, hogy segítenünk kell, hogy az ember megvalósíthassa önmagát.
Mindegy, hogy háztartásbeliről vagy kormányfőről van szó – mindegyik a lehető legtöbbet adja a saját területén. Ebben bizonyosan egyenlőek. Mondjuk azt, hogy miután befejezték az életüket, feljutnak egy mennyei törvényszékszerű helyre, ahol a kormányfő megpillantja a háztartásbeli asszonyt önmaga mellett.
Kérdés: Isten előtt mindannyian egyenlőek vagyunk? Vagy ott is létezik valamiféle hierarchia?
Válasz: Mindenki egyenlő, abszolút mindenki.
Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy nem a hasonlóság hozza meg az egyenlőséget, hanem az, hogy közös cél elérésére törekszünk.
Válasz: Igen, és megértjük, hogy ez a cél a közösség részére történő adakozás.
Az egyenlőséget mindig annak tükrében határozzuk meg, hogy mennyi erőfeszítést teszek, hogy közel kerüljek másokhoz. Én például napi tíz órát szánok arra, hogy egységet alakítsak ki más emberekkel, egy másvalaki pedig két órát. De ez a tőle telhető legtöbb, így van megalkotva, és ebben egyenlőek vagyunk.
Kérdés: Hívhatjuk ezt spirituális egyenlőségnek?
Válasz: Hogyne, bár a spirituális egyenlőség magában foglalja az önkéntes adakozást is. Minden alkalom, minden óra, amit az ember azzal tölt, hogy mindentől függetlenül a társadalmi jó érdekében adakozik, nos, ez spirituális adakozásnak számít. Ez az az ismérv, ami alapján megítélhetjük az emberek közötti egyenlőséget.
Kérdés: Ön azt mondja, hogy a játék segít megteremteni egy jövőbeli állapot modelljét. Leírná, mi ez a modell? Milyen erőket használunk fel ezzel?
Válasz: Ha helyesen játszunk, és arra törekszünk, hogy az egyetlen helyes döntésre jussunk el, akkoregyensúlyt teremtünk atermészet erőiben. Ebből az következik, hogy a játék során a tökéletes állapotunkat játsszuk el.
Kérdés: Tegyük fel, hogy dönteni akarunk. Ehhez elképzeljük, mi legyen az optimális megoldás, és megpróbáljunk azt elérni. Megpróbáljuk egy szinttel magasabb állapotban bemutatni szervezettségünket, és ebben az állapotban játszani. Mi történik akkor?
Válasz: Gyakorlatilag felhúzzuk magunkat, ehhez az állapothoz. Erőket hívunk meg, amelyek aztán ebbe az állapotba fejlesztenek bennünket.
Kérdés: Kiderül, hogy vannak valamilyen titkos erők a természetben amelyek potenciálisan megalapozzák ezt az új állapotot?
Válasz: Minden megalapozott a természetben, minden jövőbeli állapotunk. Így egy játék révén is meghívjuk ezeket erőket.
Kérdés: Honnan tudják az emberek, hogy mi a jövőbeli állapotuk? El kellene képzelniük, hogyan szeretnék érzékelni ezt?
Válasz:Nem számít, hogyan játszanak; a lényeg a játék. Ahogy a gyerekek fejlődnek, amikor játszanak, fejlődünk mi is, de nem vesszük észre. Az egész élet egy játék.
Kérdés: Az elmúlt évtizedekben a személyes növekedési tréningek nagyon népszerűek voltak a világon. Az embereket megtanítják új célok elérésére, kijutni a komfortzónájukból és szó szerint megváltoztatni az életüket. De érdekes, hogy ezek a képzések nem működnek, és az általuk okozott frusztráció egyre fokozódik. Az emberek semmit sem tudnak megváltoztatni, annak ellenére, hogy hatalmas erőforrásokat fektetnek bele.
Hogyan válhatsz valójában saját sorsodnak urává?
Válasz: Ehhez tudnod kell, mi az élet, ki irányít téged, és milyen cél felé vezet a természet. Akkor ennek megfelelően képes leszel legalább megérteni, hogy mi történik veled. Ezután végezz el egy további tanfolyamot a természettel való helyes kölcsönkapcsolatokról az élet céljának elérése érdekében.
Kérdés: Hogyan érhetsz el sikert bármilyen törekvésben, vágyban, célban?
Válasz: Ne menj a természet ellen, hanem haladj vele, vagyis tudd, merre vezet, mi a személyes célod (a természet oldaláról), és tegyél meg mindent annak megvalósítása érdekében.
A Harmadik Templom, az erőfeszítéseinken keresztül korrigálódik. Természetesen az építéséhez nem kell fa vagy kő, mivel ezen a módon lehetetlen szintet építeni a Yechida Fény számára, amely a teljes tökéletesség hordozója.
A Harmadik Templom önmagában hordozza a teljes korrekciót. Az Első, és a Második Templom, a Felső Erő programjának megfelelően épült fel és rombolódott le, a szinteknek megfelelően, amelyek egyezésben vannak, a Kabbala elmélete által leírt „királyok” törésével a Nikudim spirituális világában (a Daat-Chesed-Gevurah-Tifferet szintje felelt meg az Első Templomnak, és a Tifferet-Netzach-Hod-Yesod-Malchut – szintje pedig a Második Templomnak).
A romjaikon a Harmadik Templom fog felemelkedni, amelyet nem lehet többé lerombolni, mivel a legmagasabb szinten található meg, a Yechida Fényének a szintje.
Ma olyan időszakban élünk, amikor elkezdődik a harmadik Templom megépítése, alapjainak lerakása. Ezért annyira fontos és felemelő a szerepünk, és tanulmányozásra méltó, hogy megértsük pontosan azt, hogy képesek legyünk felépíteni a Templomot, amely egyesíti az összes lelket és minden embert.
Az egész emberiségnek egyesítenie kell a szíveket és a lelkeket annak érdekében, hogy létrejöjjön a spirituális edény a szívek kapcsolatában, amelyet „közös léleknek” fogunk nevezni, vagy Harmadik Templomnak, amelyet soha nem lehet lerombolni.
A Harmadik Templom az erőfeszítéseinken, Kabbalista imáinkon keresztül épül fel, azért örök, mert a vágyainkból áll. Ezért, bár az Első és a Második Templom le lett rombolva, a Harmadik Templom örökké állni fog, mivel az adakozó vágyainkból és szándékunkból áll, az alapoktól kezdve, azaz maguk az emberek az építőkövei.
Az Első és a Második Templom a világok felülről lefelé való ereszkedésének megfelelően rombolódtak le, azaz a Nikudim Világában történt töréssel egyezésben. Ezen törés által, a Zon spirituális Partzufja (ősképe) teljessé vált. Azonban a romok teljességéből kell újjáépítenünk azt, az Atziluth spirituális világának legmélyebb pontján.
[268519] A Napi Kabbalah 1. részéből 20/07/29, “Tishaa BeAv (Av hónap kilencedik napja)”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
