Kérdés: Baal HaSulam „Az utolsó generáció” című cikkében azt írja, hogy az egész emberiségnek el kell jutnia egy altruista társadalomhoz, nem csak egyetlen országnak, mert ma már mindannyian globális rendszerben vagyunk összekapcsolódva. De néhány ország a nacionalista irányvonalat követi, elkülöníti magát másoktól, és megpróbál független gazdaságot létrehozni, míg a társadalom egy része globális rendszert szeretne. Hogyan látod ezt?
Válasz: Úgy hiszem, hogy fokozatosan minden globális rendszerré fog válni. Az egymástól való függésünk erre fog vezetni minket.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy a kozmopolitizmus a helyes forma?
Válasz: Igen.
Kérdés: De ha megnézzük a test felépítését, minden szervnek megvannak a saját tulajdonságai. Hogyan kerülhetjük el, hogy ne veszítsük el a nemzetekre jellemző értékeket?
Válasz: Minden nemzet megtartja a sajátját, és senki nem fog beleszólni. Itt csak a jövedelem és a vagyon megfelelő újraelosztásáról beszélünk a lakosság különböző rétegei és az országok között.
[333444] A KabTV „Az utolsó generáció kora” című műsorából 2024.08.08
Kérdés: Amikor mi a tízesben egyetlen vággyá válunk, vonzunk-e másokat, vagy van itt kilökődési hatás?
Válasz: Sem az egyik, sem a másik. A tény az, hogy nem vagyunk normál állapotban. Minden, amit teszünk, újdonság; a kabbalisták még soha nem cselekedtek így. Egyénileg fejlődtek.
Baal HaSulam szerint, amikor elérjük az utolsó nemzedék szintjét, akkor, az alapján, amit minden kabbalista írt legalábbis az elmúlt évszázadokban, tízeseket vagy egy nagy csoportot kell létrehoznunk, és el kell kezdenünk terjeszteni az egész emberiségnek. Ezért néha nem tudok pontos választ adni a feltett kérdésre.
A kabbala nagyon gyakorlatias tudomány. Azt csináljuk, amit látunk. Így van megírva: “A bírónak csak az van, amit a szeme lát”. Csak az alapján, amit felfedezhetünk, láthatunk és feljegyezhetünk, válik világossá számunkra, hogy így kell lennie.
Nem tudom, hogy a jövőbeni események a világban hogyan fognak történni. Csak találgatni és néha írni tudok róla. De általában igyekszem nem jósolni, mert a valóságban semmit sem lehet biztosan tudni.
Nekünk ugyanazon elv szerint kell cselekednünk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és a Teremtőhöz, és az eredmény minden egyes szakaszban néha más és más lehet. Ez természetes jelenség a természetben. De mindig jobbra fordul, még akkor is, ha ez számunkra kellemetlennek tűnik.
[330712] A Napi Kabbala leckéből 2020.02.19., „Felkészülés a kongresszusra"
Kérdés: Baal HaSulam által írt: A Tíz Sefirot tanulmánya az Ari, a tizenhatodik század nagy kabbalistájának könyvéhez írt kommentár.
Miért volt fontos abban az időben, hogy olyan jelenségekről írjon, mint az idő, a tér és a mozgás, először Az Ari, majd Baal HaSulam?
Válasz: Azért, mert az emberiségnek nem volt szüksége a szavakra: Mert abban az időben az emberiség már olyan állapotba jutott, hogy valahogy intuitív módon meg tudta érteni ezeket a forrásokat.
Alapvetően a saját és a következő generációk számára írtak. A korábbi kabbalisták pedig mindezt különböző történetek és legendák formájában fejezték ki.
Kommentár: Valóban, az Ari és a Baal HaSulam teljesen más nyelven beszél. A Tíz Sefirot tanulmányát valamiféle fizikaként olvassuk. Pedig korábban nem volt ilyen.
Válaszom: Valóban, korábban más volt, de ugyanazt állították.
[309571]
A KabTV „ A Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.02.12.
Kérdés: Baal HaSzulam cikkében, az Utolsó generációban ezt találjuk: „Az emberek hangja, a Mindenható hangja.” Miért az emberek körében tárul fel a Teremtő? Milyen emberekről van itt szó? Hogyan viszonyul mindez a tömeg bölcsességéhez, ha egyáltalán van köze hozzá?
Válasz: A Teremtő az Ő népében fedi fel magát, vagyis egy olyan embercsoportban, akik azáltal, hogy olyanok, mint Ő, el kívánják érni, vagy már elérték Őt. Az Ő minőségei azokban az emberekben jelennek meg, akik olyanok akarnak lenni, mint Ő, és nem másokban.
Van egy megbízható gyógymód a vírus ellen: kapcsolat. Ez menti meg az életünket minden problémától, mert hasonlóvá válunk a természethez, amely abszolút globális és integrál. Ha így kapcsolódunk, akkor jobban kapcsolódunk a természet közös erejéhez, amely életünk összes rendszerét helyesen kiigazítja.
A természetben van egy általános törvény, amely mindannyiunkat irányít. Annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk ehhez a törvényhez, és helyes kölcsönhatásba lépjünk vele, össze kell kapcsolódnunk. Ahogy az ásványok, a növények és az állatok egy szimbiózisba kapcsolódnak, úgy az embereknek is kapcsolódniuk kell.
Akkor miért látjuk, hogy a természetben az egyik felemészti a másikat? Ez azért van, mert mi, emberek, egoista módon bánunk egymással, és egoizmusunk a természet minden más szintjére hatással van: élettelen, növényi és állati. Ha kijavítjuk egoista vágyunkat, a farkas békésen élne a bárány mellett, és a természetben senki sem támadná meg a másikat.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy hasznunkra válik, ha harmóniában vagyunk a természettel. Nemzedékünkben ezt a harmóniát az egész emberiségnek el kell érnie, ezért ezt a korrekció generációjának nevezik.
[274027]
Kabbala Reggeli lecke 3-ik részéből 20/11/15, “Az Utolsó Generáció”
Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.
Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.
Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.
Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.
Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.
Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.
Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.
Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”
Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.
A természet valamiféle élő, racionális, emóciókkal és gondolatokkal, valamint tervekkel teli létező, aki vagy ami képes értelmes reakciókat mutatni a hatásunkra?
Válasz
A természet egy szigorú, merev rendszer, amely magába foglalja az ásványi, növényi, állati és az emberi szintet. Ezek mindegyike egy bizonyos dinamikus egyensúlyban van. Ha haragszunk erre az egyensúlyra és hatást gyakorlunk rá az önző befolyásunkkal, akkor a természet ellentétes irányú reakciót fog mutatni felénk, kitérítve a dolgokat a másik oldal felé, mint egy inga. Ezt tapasztaljuk meg ma, a koronavírus példáján keresztül.
Most egyfajta csapást kaptunk, amely integrál kapcsolatra kényszerít bennünket., mivel valójában mi az úgynevezett „utolsó generáció” állapotába kerültünk. Ez azt jelenti, ez a generáció fogja korrigálni az egót. Nekünk kell kijavítanunk ezt.
Kérdés
Minden szenvedés a természettől érkezik?
Válasz
Természetesen. A szenvedés abból a tényből származik, az ember megsérti a természettel való integrációt. Csak a természeten belüli kibillent egyensúly nyilvánul így meg, és ennek az oka, az ember hibája, amire ezt a reakciót kapja a természettől, amit fájdalomnak és problémáknak fog érzékelni.
Az ember önmagában gyenge. Kis nyomás, és azonnal nyög és jajgat és készen áll bármit megtenni, csak legyen a nyomásnak vége. Így a természet képes kényszeríteni az embert, hogy jobb legyen, felnőjön, de legfontosabb, hogy kedves legyen a természet többi részével.
A tudományos és technikai forradalom nélkül az emberek a XIX században 16 – 18 órát dolgoztak naponta annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni magukat a létszükségleti szinten. Ha nem lett volna a technikai forradalom, lehet, hogy csak 2-3 órányi munkára lenne szükségünk naponta és mindenünk meglenne, amire szükségünk van?
Dr. Laitman:
Nem azt mondom, hogy a technológiai fejlődés és a tudományok ellen vagyok. Amiről beszélek, az nem más, mint az, hogy amit az ember létrehozott, az elkezdte magát az embert ellenőrzése alá vonni. Azaz szolgájává vált annak, amit létrehozott.
Nézzük meg, mi történt a bankokkal és a pénzügyi intézményekkel. Az ember a szolgájukká lett. Nem is kellet ezen túl sokat dolgozni.
A XIX századot példaként szokták említeni, én azonban a XXI századot tartom példának. Mi történik a mai emberrel? Kevesebbet dolgozik? Nem. Szabadabbnak érzi magát? Nem.
Mi történt a teljesítményével? A szolgaként robotoló emberek teljesítménye egyre jobban ki lett használva, miközben a munkája gyümölcsét a tengerbe szórták. De ha nem dolgozna az ember, mit csinálna helyette?
Túl sok szabad ideje lenne, ami veszélyes! A szabad gondolkozás megindulna, mindenféle gyülekezések, találkozók kezdődnének, amelyeket a hatalom nem tartanának túlzottan kívánatosnak, új irányzatok jelennének meg és így tovább. Senkinek nincs, minderre szüksége…
Inkább mindenki dolgozzon 15 – 20 órát naponta – de minimum 10-et. De ha valaki 10 órát dolgozik, még legalább 2 órát utazik a munkahelyéről és haza. Ha hazaér vacsorázik, másfél órát TV-t nézés után bezuhan az ágyba. Aztán ugyanez történik újra és újra.
Aztán, előjegyez egy szabadságot valami távoli helyen. Aztán összevissza keverik, az őt elárasztó reklámok. “Még ezt sem láttad, azt sem próbáltad ki stb…” Élete végéig ebben a mókuskerékben fog forogni. Az ember szolga volt a XIX. században, és ugyan ilyen szolga a XXI.-ben.
Azonban van itt egy kis probléma. A bennünket szolgaságban tartó gazdánk ezt akarja, de a természet nem ért vele egyet. Aztán jönnek mindenféle korona vírusok, és más dolgok.
Beléptünk abba az állapotba, amit úgy nevezünk, „utolsó generáció,” amikor el kell érnünk, egy integrál, korrekt, barátságon alapuló kölcsönös függőséget és megértést, egymás irányába. Ha ez nem történik meg, meg leszünk büntetve, nem csak vírusok, hanem minden más által is.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem