Kérdés: Mit jelent beengedni a Teremtőt a kölcsönös garanciába?
Válasz: Amikor kölcsönös garanciáról beszélünk, akkor az emberek közötti helyes kapcsolatra gondolunk. Ez azt jelenti, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogyan kell egyesülnünk, hogy az egymással kapcsolatban álló emberek megbízható földi rendszerét képviseljük.
Vannak emberek, akik megértik, hogy az önző vágyaik annyira játszanak velük, hogy képtelenek uralkodni magukon. Ha kívülről nézzük az emberiséget, ami velünk történik, az egyszerűen nem indokolható, mert megpróbáljuk egymást elpusztítani, megalázni, megölni és elnyomni. Erre a belső vágyunk motivál bennünket, ami nem engedi, hogy békében létezzünk.
Valamilyen módon semlegesítenünk kell az emberben lévő gonosz hajlamot. Erre csak egyetlen megváltás van – a természetben létező erő, amely képes egyensúlyba hozni egoizmusunkat. De ezt magunkhoz kell vonzanunk. Ezt a pozitív erőt hívják a Teremtőnek.
[330311] A Kabbala 2020.02.17-as leckéből, "Felkészülés a kongresszusra"
Kérdés: Egy ősi kínai példázatban egy férjes asszony, aki nem bírta elviselni anyósa szemrehányásait, elhatározta, hogy megszabadul tőle. Elment egy gyógynövénykereskedőhöz, aki az apja ismerőse volt. Elmagyarázott neki mindent, és elmondta neki: “Azt akarom, hogy adj el nekem mérget”.
A gyógynövénykereskedő azt mondta: “Rendben, segítek neked. De először is, nem mérgezheted meg rögtön az anyósodat, mert az emberek rájönnek, mi történt. Ezért olyan gyógynövényeket adok neked, amelyek fokozatosan megölik őt.
Másodszor, hogy elkerüld a gyanút, meg kell szelídítened a haragodat, meg kell tanulnod tisztelni, szeretni, hallgatni rá, és türelmesnek kell lenned. Akkor senki sem fog gyanakodni rád, amikor meghal.”
A lány beleegyezett, fogta a gyógynövényeket, és elkezdte hozzáadni őket az anyósa ételéhez. Emellett megtanult uralkodni magán, hallgatni az anyósára és tisztelni őt. Így hat hónappal később már olyan közel álltak egymáshoz, mint anya és lánya. És akkor a lány elszaladt a gyógynövényeshez és könyörgött: “Az Isten szerelmére, mentsd meg az anyósomat a méregtől, amit én adtam neki! Szeretem őt!” A gyógynövényszakértő válaszolt: “Ne aggódj, csak fűszereket adtam neked. A méreg csak a fejedben volt, és te magad szabadultál meg tőle”.
Szeretném megkérdezni: mi állandóan szavakkal öljük egymást. És aki okosabb, az fokozatosan öl, nem azonnal. Hogy ne váljon ellenséggé, másokon keresztül cselekszik, pletykákat indít másokról, és így tovább. A természetünkből fakad, hogy a másikat elnyomjuk.
Miért nem bánt, hogy csendben megalázom a másikat, eltüntetem az utamból, gyilkolok?
Válasz: Hiszem, hogy a másik nem hagy élni, hogy ő az ellenségem, aki látja, hogy az útjában állok, és el kell pusztítania.
Kérdés: Miért kaptuk ezt a természetet – hogy így éljünk?
Válasz: Mindezt ugyanazért – hogy kijavítsuk az egoizmusunkat. Hogy meggyőződhessünk arról, hogy a “szeresd felebarátodat, mint önmagadat” a világ legfőbb törvénye.
Kommentár: Ebben az esetben valamikor rosszul kellene éreznem magam, hogy ilyen vagyok.
Az én válaszom: Igen, természetesen.
Kérdés:. És melyik ponton jön az érzés: “Mit csinálok? Ez mind bennem van. Hogyan tudok ebből kiszállni?”
Válasz: A megvilágosodás pillanatában.
Kérdés: Mikor történik ez? Fel lehet-e gyorsítani, vagy lehet-e valamit tenni? Úgy tudom, hogy ez a legfontosabb pillanat az életben, tényleg. Hogy minden bennem van, hogy minden miattam van, hogy én vagyok a gyilkos. Egyáltalán eljön ez az emberhez?
Válasz: Amikor az ember meggyőződik arról, hogy tele van gonoszsággal, akkor feltárul benne az igazi természete, és nem tudja tovább elviselni, és a Teremtőhöz fordul.
Kérdés: Ez váratlanul történik egy ember számára? Vagy valamilyen módon már eleve akarja ezt?
Válasz: Nem, ez a megvilágosodás általában ilyen komoly lökéssel jön.
Kérdés: Tehát van valami előtte, mégiscsak van valamiféle lökés?
Válasz: Igen.
Kérdés: Amikor ez feltárul az ember előtt, akkor természetessé válik az imádság a Teremtőhöz? Vagyis a megértés, hogy minden csak Tőle függ?
Válasz: Igen, akkor az ember a Teremtőhöz fordul, megítéli önmagát, és önmagát korrigálva kijavítja a körülötte lévő világot.
Kérdés: Mit jelent az, hogy az ember gondolatot teremt? Hiszen minden a Teremtőtől származik.
Válasz: A gondolatok a Teremtőtől származnak. De vajon elfogadjuk-e őket vagy sem? Hogyan bánunk velük? Akarjuk-e megvalósítani őket? Ez a kérdés.
Kérdés: Meg tudjuk-e vagy meg kell-e tanítanunk gonosz hajlamunkat szeretni?
Válasz: Ez nagyon magas. Ez egy igazi korrekció.
Kérdés: Ha olyan gondolatot kapok a Teremtőtől, ami megijeszt, mit vár tőlem a Teremtő, hogy mindenben egyetértsek vele, vagy egy kedves gondolattal helyettesítsem?
Válasz: Nem tudom. Kérdezd meg a Teremtőt.
Kérdés: Tekinthetjük-e a gondolatot a Teremtő ajándékának?
Válasz: Igen.
Kérdés: Hogyan keletkezik és nyilvánul meg a gonosz a gondolat szintjén?
Válasz: A gonosz gondolatok, érzések és kapcsolatok a gonosz hajlamokból születnek. Ez mind az ego megnyilvánulása.
Kérdés: A gonosz felismerése szükséges része az értelem feletti hitnek?
Válasz: Szükséges, mert mindannyian gonoszak vagyunk.
Kérdés: Honnan származnak a helyes szándékok? Az értelemből vagy az értelem feletti hitből?
Válasz: A hitből: A Teremtő fényéből.
Kérdés: Hogyan tudom megállítani magam, hogy ne kritizáljam a felebarátom látszólag méltatlan viselkedését?
Válasz: Csak meg kell állítani magadat, hogy másokat kritizálj. Ez ugyanis elfogadhatatlan.
Kérdés: A tízesben egyesülünk, támogatjuk egymást, és nagy örömöt érzünk, de nem hozzuk ezt összefüggésbe a Teremtővel. Nehéz Őt állandóan a fókuszban tartani. Hogyan adjuk vissza ezt az örömöt Neki?
Válasz: Össze kell kapcsolni magunkat, a Teremtőt, az örömöt és ennek a kapcsolatnak minden más elemét. Meglátod, hogy így minden könnyen, egyszerűen fog menni.
Kérdés: Mi segít nekünk felülemelkedni a gonoszon, hogy a Teremtő jósággal méltasson bennünket?
Válasz: Őszintén kell vágynunk arra, hogy a gonosz fölé emelkedjünk, és a Teremtő segíteni fog.
Kérdés: Mi ez az erő, amely a gonoszságot feltárja? Én fedem fel a gonoszt vagy a Teremtő?
Válasz: A Teremtő. A Teremtő fénye.
[329123]
A Napi Kabbala leckéből 2024.05.09 Rabash írásai „A munka rendje”
forrás: https://laitman.com/2024/05/questions-about-spiritual-work-127/
Kérdés: Mit tegyen az ember, ha feltárul benne a gonosz hajlam, és nincs ereje arra, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt? Még arra is kész, hogy harcoljon a Teremtővel.
Válasz: Közelíts jobban a barátokhoz! Kérj tőlük segítséget, és harcolj az ő oldalukon a Teremtő felé irányulva!
Kérdés: Mi van, ha az illető rosszul bánik a barátokkal, ezért ők nem tudják elviselni, és le akarják magukat választani róla?
Válasz: Beszélnie kell a barátokkal, és megértetnie mindenkivel a lényeget: fel kell lépni a gonosz hajlammal és az egoizmussal szemben. Ebben kell létrehozni az egységet. Ha ebben sikerrel jártok, nyert ügyetek van.
[319785]
Részlet a 2023.10.26-i Napi Kabbala Lecke „Rabash írásai; Menj a fáraóhoz – 1” című előadás első részéből
Kérdés: Ahogy fejlődünk, a Teremtő a gonoszság új részeit tárja fel előttünk. És ha a gonoszság megnyilvánul a csoportban valahogy ciklikusan, mint a korábbi szakaszokban, hogyan tudunk megfelelően belépni egy új szakaszba és megtörni ezt a kört?
Válasz: Folyamatosan ugyanazt a célt kell követnem: felül kell emelkednem az egoizmusomon, és a csoportban lévő barátaim felé a jóindulat felé irányulva kell cselekednem.
Kérdés: Ha valaki nem emel imát a természete kijavításáért, az vajon a Teremtő részéről van, vagy az ember az aki nem tiszteli meg Őt a Vele való párbeszéddel, vagy ez az ember lustasága?
Válasz: A Teremtő megvárja, amíg az ember kifejleszti a szükséges tulajdonságokat, amelyek belülről nyomást gyakorolnak rá, és arra kötelezik, hogy mindenképpen közeledjen Hozzá.
Kérdés: Tegyük fel, hogy egy barát részt vesz a leckéken, maximális külső erőfeszítéseket tesz, és eljön a találkozókra, de nem tudja, mit tehetne még hozzá, hogy még több hasznot hozzon a tízesnek, mit tudna neki mondani?
Válasz: Semmit. Olvasson erről cikkeket, sok van belőlük. De alapvetően azt kell tennie, hogy szolgálja a tízesét, és szívvel-lélekkel vegyen részt.
Kérdés: Honnan tudom, hogy mikor nullázzam le magam, és mikor csökkentsem, kicsinytsem magam?
Válasz: Ideális esetben mindig lenullázzuk az egoizmust, és mindig mások vágyait vegyük figyelembe a sajátjaink helyett.
Kérdés: Szükséges-e megtartani egy ilyen vonalat, amikor állandóan csökkentjük és lenullázzuk önmagunkat?
Válasz: Ne aggódj, még sem nem csökkented és nem is nullázod le önmagadat. De ha másokat magad fölé helyezel, akkor elkezded érezni a spirituális világot a köztetek lévő különbségben.
Kérdés: A hiba fontos része az útnak, de a potenciálban jobb hibázni, mint a gyakorlatban. Ez mit jelent?
Válasz: A „potenciálban” azt jelenti, hogy amikor haladok előre, hibákat látok a haladásomban, törekvéseimben és erőfeszítéseimben. Akkor az egoizmust gonoszként leplezem le, de nem azokkal az ütésekkel, amelyekkel megelőz, és arra kényszerít, hogy menjek és megfeleljek, hanem azokkal az akadályokkal, amelyeket a Teremtőhöz vezető utamra állít.
A hátulról érkező csapások helyett az előttem lévő egoizmust fedezem fel, amely visszahúz és megakadályozza, hogy előre haladjak. Ebben az esetben könnyebben elbánok vele, megértem a Teremtőhöz viszonyított természetét.
Végül is, amikor a Teremtő után vágyódom, az egoizmus elkezd zavarni, és látom, hogy mennyire önmagával ellentétes irányba terel engem azaz a Teremtő felé. Ez azt jelenti, hogy elkezdem érzékelni, hogy valójában önmaga ellenében segít engem.
[311433]
A KabTV „Van egy hívásom. A hibázás fontossága” című adásából; 2013.01.04.
Kérdés: Ha tudatában vagyunk annak, hogy az ember egoista természete gonosz, és abból indulunk ki, hogy valójában a természetünk gonosz?
A gonosz valamilyen viszonyítási alapot feltételez. Ez a viszonyítási alap a Teremtő, a Felső Erő, az adakozás minősége. Mi, teremtményekként, ennek az erőnek az ellentétei vagyunk, tehát Hozzá képest a mi természetünk gonosz. Kijelenthető ez így?
Válasz: Rendszerint nem így jutunk el ehhez a következtetéshez. A természetünket sem jónak, sem rossznak nem tekintjük. Mindössze annyit figyelünk meg, hogy egyik generáció tagjai a másik után úgy mennek keresztül az életen, hogy elfecsérlik az idejüket. Kisebb örömökkel igyekszenek kielégíteni magukat, de sem minket, sem gyerekeinket vagy unokáinkat, nem juttat az élet valódi örömhöz.
Az élet rövid. Üres, tökéletlen, boldogtalan. Így hát egy rövid és üres élet semmilyen értékkel nem bír.
Ahogy a generációk követik egymást, az életet egyre kevésbé ajándékként, mint inkább valami sorscsapásként, valami minket nyomasztó gonosz sorsszerűségként éljük meg, ami ránk mérte ezt a sivár létezést. Nem csoda, hogy az a mondás járja: azok boldogok, akik meg sem kezdték ezt a földi életet, ha összevetjük őket azokkal, akik megszülettek.
De mindez abból fakad, hogy nem látjuk úgy az életet, mint amire hatással tudnánk lenni, mint amit el tudnánk rendezni. Erre az alaptapasztalatra épül az a sok különféle tanítás, ami megkísérel útmutatást adni, hogy mit kezdjünk magunkkal és az életünkkel.
[277709]
A KabTV „Spiritualis Állapotok” című műsorából, 2019.05.13.
Megjegyzés: Van némi hasonlóság Ábrahám és néhány ezer főből álló követőinek, illetve az izraeliták Egyiptomból történő kivonulása között. A különbség, hogy Ábrahámot nem üldözte senki, a zsidóknak viszont a fáraó és serege voltak a nyomában.
Dr. Michael Laitman válasza: Ábrahám nagyon egyszerű módon osztotta fel az embereket. A legtöbb babilonit maga mögött hagyta, mivel tudta, hogy őket egoizmusuk miatt úgyis elvesztené, és szétszóródnának egymástól.
Ez az úgy nevezett “Nagy Kommentárban” (Midras Rabba) is leírásra kerül, ami ugyanarra az időszakra utal, mint az Ábrahám féle “Teremtés könyve”.(Sefer Yetzira)
Látjuk tehát, hogy rendelkezésünkre állnak négy és fél ezer évvel ezelőtt írt források. Persze ez nem a közelmúlt történelme, elviekben azonban mégis hihetünk a leírtaknak, hiszen ahogy feltárulnak ezek a régi történetek, úgy látjuk be egyre inkább, hogy azok a könyvek az igazságot tartalmazzák.
Noha Babilont egyetlen, kb. három ezer főből álló nemzet alkotta, ezek számos ősi törzs és nemzetség tagjaiból álltak össze. Ábrahám az „Ivri” törzs leszármazottja volt. Ezért is hívták úgy, hogy „Ábrahám, az Ivri”.
Josephus Flavius, a megbízhatónak vélt, nagyhírű történetíró érthetően beszámol arról, hogy az emberek milyen módon népesítették be a Földet. A babiloniak egy része Németországba, egy másik az Appeninekhez ment, aztán volt, aki Kelet felé (India és Kína irányába) vándorolt, volt, aki észak felé, a mai Oroszország irányába indult, mások pedig Afrikába vonultak át. Nyilván Josephus Flavius más neveket használ, de maga a folyamat könnyen követhető és beazonosítható.
Kérdés: A gonosz megteremtésével a Teremtő létrehozott egy játékot a számunkra, és mellékelt hozzá szabályokat is, amik mentén játszanunk kell. Hol van itt a szabad akarat? Mi az, ami tőlem függ?
Válasz: A szabad akarat nem a Teremtő játékszabályainak követésében van, hanem abban, hogy elfogadjuk ezeket a szabályokat, és ezek alapján játszunk.
Vissza is utasíthatjuk őket, de akkor kitesszük magunkat a sorscsapások kényszerítő erejének. Senki sem állította, hogy szabadok vagyunk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
