Kérdés: Azt mondtad, hogy az embernek nincs semmi sajátja, csak amit a Teremtőtől kap, és amit másoknak adni tud.
Ha mindenkinek éreznie kell a közös lelket, akkor mikortól kezdi el látni azt elejétől a végéig?
Válasz: A közös lelket akkor fogjuk érezni, amikor spirituális embrióvá válunk. Ez az első spirituális fokozat, ahová fel akarunk emelkedni.
Amint elérjük az összekapcsolódás első fokozatát, azonnal elkezdjük magunkat egységes egészként érezni az Aviut de Shoresh szintjén, vagyis a teljes lélek 125 fokozatának első szintjén. Mindazonáltal ez az érzés mindannyiunk számára egységesen fog érvényesülni.
[330799] A Napi Kabbala leckéből 2020.02., "A Tízes"
Kérdés: Gyakran előfordul, hogy valaki kétségbeesésből érkezik a Kabbala tanulmányozásához, és az élet értelmét keresi. Mikor van szüksége az embernek egy csoportra?
Válasz: Amikor egy ember, lelkének állapota és az ebben az életben vagy az előző életekben végzett belső felkészültsége szerint készen áll arra, hogy megkezdje a helyes haladást a spiritualitás felé, akkor kerül be a csoportba.
De ez még nem jelent semmit. Vannak, akik bejönnek a csoportba, és nagyon gyorsan elkezdenek hozzászokni. Megértik, hogy ezt így kell csinálni: Egy csoportban vagyok, és teljesen össze kell kapcsolódnom vele, és akkor együtt, egy csapatként a seregben, el fogjuk érni a felső világot, a Teremtőt.
Vannak, akik eljönnek a csoportba, de belsőleg nem értenek egyet azzal, hogy a többiekhez kellene kapcsolódniuk. Miért? Hogyan? Mi köze van a kapcsolódásnak ehhez?! Őket a Teremtő előre kiképezi arroganciával, gőggel, büszkeséggel, stb. Általában nehezen tudnak boldogulni.
Egyáltalán nem értik, hogy mit jelent másokhoz közeledni, kapcsolódni, azaz egy teljesen más fejlődési rendszeren mennek keresztül, ide-oda kopogtatva, rángatózva. Ha azonban ezen az úton maradnak, akkor végül nagy magasságokba jutnak, de hosszabb idő után, mint a többiek.
[330182] A Napi Kabbala leckéből 2020.02.16, "Kérdések és válaszok"
A feleségem el van ragadtatva az önök műsorától, és folyton rám erőlteti. Én nézem őket, leginkább tiszteletből. Némelyik tetszik, de néha olyan dolgokat mondanak, amit nem tudom, hogyan fogadjak el. Például azt mondta, hogy mindenki felelős az egész világért. Miért mondja ezt? Ez nyilvánvalóan lehetetlen. De ami engem meglep, az az, hogy a feleségem el van ragadtatva.
Az én válaszom: Az a helyzet, hogy amikor mindenki felelősnek érzi magát az egész világért, akkor valóban egy új világot fogunk látni.
Kérdés: Ebből a levélből egyértelműen kiderül, hogy nem érti, hogyan lehetséges ez, miközben a felesége el van ragadtatva. Tehát mindannyiunknak vannak bizonyos pontjai, amelyek vagy elfogadják ezt, vagy nem.
Ő az egész világot nyolcmilliárd embernek képzeli el. Tehát amikor azt mondja, hogy “az egész világ”, akkor azt gondolja, hogy mi vagyunk felelősek ezért a nyolcmilliárd emberért, azért, amit Szomáliában, az éhező Afrikában látunk és így tovább. Mi vagyunk ezért a felelősek?
Válasz: Igen.
Megjegyzés: Igen: Ez a mondat némi további magyarázatot igényel.
Válaszom: A helyzet az, hogy ha minden ember hirtelen, mondjuk egy varázslatos parancsra, azt kívánná, hogy mindenki mást a barátjának tekintsen, a világ megváltozna. Kétségtelenül! De mivel mi nem hiszünk ebben, mert túlságosan irreálisnak tűnik, így maradunk úgy, ahogy vagyunk.
Kérdés: De mi valódi emberek vagyunk. Ez a férj egy teljesen valóságos ember. Szeretné rendezni a dolgokat otthon, és a barátaival, és te azt mondod: rendezze a dolgokat az egész világgal, legyen felelős érte.
Ez a gondolat, ez a cselekvés csak “mágikus parancsra” történhet meg, igaz? Tehát megint visszaküldesz minket a Teremtőhöz?
Válasz: A Teremtőhöz.
Kérdés: Megállás nélkül?
Válasz: Igen.
Kérdés: Tehát, egy ember jön, és belül fájdalmat érez magában. Sokan írják, hogy érzik ezt az empátiát. Milyen imát kellene az embernek mondania a Teremtőhöz? Kérjék, hogy változtasson meg mindent, vagy mit?
Válasz: Ha valaki imádkozni akar, akkor az a kérdés, hogy mit tegyen? Hogy a Teremtő legalább ezt az embert változtassa meg.
Kérdés: Ezt az egy embert?
Válasz: Igen, hogy átérezze az egész világ fájdalmát, és ennek alapján másképp viszonyuljon a világhoz.
Kérdés: Nem omolhat össze az ember, miközben érzi ezt a fájdalmat? Nem rdetonálhat, nem halhat bele?
Válasz: Lehetséges.
Kérdés: Beszéltünk arról, hogy a Kabbalisták erre törekedtek, az volt a céljuk, hogy érezzék a világot, a világ fájdalmát.
Ha az ember érzi a világ összes fájdalmát, milyen cselekedeteinek kellene lennie, meg tudja mondani?
Válasz: Kérni a Teremtőt, hogy tegye jobbá a világot. Ez minden, semmi több. Aki a világot rosszá tette, annak kellene azt jóvátennie.
[329616] A KabTV "Hírek Dr. Michael Laitmannal" című műsorából 2024.04.01.
Kérdés: Mit jelent az, hogy a Kabbalisták két világban élnek, ebben a világban és a spirituális világban?
Válasz: Egy Kabbalista egy nagyon érdekes ember. A mi mércénk szerint nem nevezhető szentnek. Ő egy normális ember, öt normális érzékszervvel (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás).
Egy Kabbalista fizikai testben létezik, a benne fenntartott összes ösztönnel, valamint különféle szokásokkal és hobbikkal. Ez azt jelenti, hogy egy Kabbalista ugyanúgy látja, érzi és értékeli a világot állati testén keresztül, mint minden más ember.
Ugyanakkor azonban a hasonló gondolkodású emberek csoportjába tartozik, akik a spirituális világ elérésére vágynak. Tehát ennek a vágyakozásnak megfelelően halad felfelé. Ez a második jellemzője annak, hogy Kabbalistának tekinthető.
De az emberek, akikkel kapcsolatban áll, lehet, hogy testként már nem léteznek a mi világunkban; de ez nem is lényeges. Érzi azokat az erőket, amelyek minden objektum mögött állnak, és kapcsolatban van velük, azaz a lelkekkel, mert a felfelé irányuló vágyakozásunk a lélek útján történik.
Egyrészt látja ezt a világot, érzi annak minden szenvedését, és ki akarja vinni az embereket ebből a világból, másrészt felemelkedik, és magával húzza őket.
Kérdés: Van-e valamiféle kapcsolat a fizikai test és az ember spirituális felemelkedése között?
Válasz: Valójában nincs kapcsolat. Az ember addig létezik ebben a fizikai testben, amíg fel nem fedezi azt, amit “a szívben lévő pontnak” neveznek. Ekkor olyan, mintha elhagyná a testét. Megszűnik csak azzal kapcsolatban lenni. Elkezd a szívben lévő pont fejlődésével foglalatoskodni.
De ez nem jelenti azt, hogy többé nem látja ennek a világnak a szépségét, nem szereti a hozzá közel álló embereket, nem akar többé valami finomat enni, és így tovább. Minden, ami az emberre jellemző ebben a világban, létezik benne. Más szóval, a spirituális felemelkedés előtti embereknek nem kell attól tartaniuk, hogy elveszítenek valamit. Éppen ellenkezőleg, csak bővíteni fogják a kapcsolati köreiket.
[175758]
Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2015/12/13
Forrás: https://laitman.com/2016/02/a-kabbalist-is-a-person-who-lives-in-two-worlds/#gsc.tab=0
Kérdés: Mi határozza meg a spirituális szint állandó magasságát?
Válasz: A szintek magasság korántsem állandó. Mi vagyunk azok, akik a fokozatokon felkapaszkodunk és maga a fokozat magassága attól függ, hogy mely egoista vágyak azok, amelyeken képesek vagyunk felülemelkedni, és legyőzni őket és ennek következtében már nem hatnak ránk.
[319249]
Részlet a 2023.10.10-i Napi Kabbala Lecke „Baal HaSulam írásaiból; Bevezetés a Zohár könyvébe” című leckéjének második feléből
Kérdés: Van-e alternatívája az egoista kitöltöttségnek? Mit szerez az ember az egoizmuson való felülemelkedés eredményeként?
Válasz: A felső ismeret, a felső érzékelés és a felső megvalósítás révén az ember abszolút kitöltöttségre tesz szert. Az egész világegyetemet végtelenségig és integráltan látja, és érzi és felismeri, hogy minden mennyire összekapcsolódik egymással.
Kérdés: A szeretet kapcsán átélt szenvedés hasonló beteljesedést nyújt?
Válasz: Nekem könnyebb igent mondani. Ezt lehetetlen leírni, mert ehhez egy másik érzésbe kell emelkedni. Bármilyen érzéshez szükség van egy hordozóra, az úgynevezett szűrőre, különben min keresztül fogod érezni őket.
Napjainkban az ember állati szinten van. Nem érzi magát a testén kívül, és minden pillanatban csak az érdekli, hogy olyan kellemesen érezze magát, amennyire csak lehetséges. Ez létezésének értelme, ami belesűríthető abba a formulába, hogy „ameddig csak élek”. Ebben koncentrálódik egész állati létünk lényege.
Ezért ha az ember nem él át szenvedést, ő marad a legprimitívebb állat, és semmilyen elmozdulást nem végez. Minden megmozdulásunk azt a célt szolgálja, hogy kitöltsük magunkat valamivel.
[309887]
A KabTV "Kaptam egy hívást. Büszkeség" 2012.07.30.
Kérdés: A Kabbala szerint, amit magamon kívül látok, az a saját tükörképem, amit egoizmusom prizmáján keresztül látok. Ha idegesítenek valakinek a tulajdonságai, akkor ezek a tulajdonságok bennem vannak. Lehetséges, hogy egy másik emberre a saját minőségeimet tükrözöm?
Válasz: Természetesen. Semelyikünk sem egy másik embert lát, hanem a saját tükörképünket látjuk őbenne. Erről szólnak az elsődleges források. Nem látod a másikat, hanem őt az érzékelésedben látod, és ez jó vagy rossz neked az a szokásaidtól, mentalitásodtól, stb. függ. Nem őt észleled, hanem az ő és önmagad összefüggéseként fogod fel.
A világ a vágyaid tükre. Minden, amit látsz a te vágyad, rajtad kívül.
[309539]
A KabTV „Hívást kaptam. Tükör vagyok másoknak” 2012. 06. 09
Kérdés: A spiritualitással foglalkozó ember az állapotokat tudatosan vagy a mi világunkhoz hasonlóan, öntudatlanul tapasztalja meg?
Válasz: Tudatosan kívánjuk megtapasztalni őket, mert minden elmozdulásunk és létezésünk ezektől függ. A spiritualitásban semmi öntudatlan nincs. Ha bármilyen elmozdulást végeztél, az annyit jelent, hogy előtte átgondoltad, és úgy döntöttél, hogy cselekszel.
Kérdés: A mi világunk úgy tünteti fel, mintha minden fizikai, biológiai és egyéb folyamatot mi mozgatnánk, igaz?
Válasz: Igen, mert nem tudatosodnak előttünk, nem érjük el a tudatosodás szintjét.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy még mindig valamiféle méhen belüli fejlődés állapotában vagyunk? Az emberről még pszichológiai síkon sem mondható el, hogy sok minden tudatosodna benne. Egyfajta belső, automatikus program működteti.
Válasz: A mindennapi ember nem tudja, hol él, miként él, miért él, és mik lehetnek élete céljai.
Kérdés: És ez miért van így?
Válasz: Ezek az érzések fokozatosan összeadódnak, és oda vezetnek, hogy az ember elégedetlen az életével, és fejest ugrik a forrásba, így közelíti meg a Teremtőt.
Komment: Ez több millió évbe is beletelik!
Dr. Michael Laitman válasza: Nem számít. A természetnek van ideje.
[309376]
A KabTV „ Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.02.12.
Kérdés: A Zohár a következőket írja: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” Ez a barátságról szól. Amikor egy körben ülnek, nincs köztük elkülönülés.
Először, háborúzó feleknek tűnnek, akik meg akarják ölni egymást, aztán ismét visszatérnek a testvéri szeretethez. Így beszél róluk a Teremtő: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” De ennél többről is van szó: a barátok megszólalásait maga a Teremtő is figyelemmel kíséri, jókedvre derül, és örömét leli a közösségben.
Hogyan fordulhat elő, hogy emberek, akik készek kioltani egymás életét, mégis összejönnek és felbukkan a körükben a testvéri szeretet?
Válasz: Ez valóban elképesztő, és az az oka, hogy egyetlen lélekből származunk. A rendszer egyetlen közös vágyként, egy organizmusként lett megteremtve. S szándékosan tört szét apró darabokra.
Hasonló a jelenség ahhoz, mint amikor összerakunk egy Lego-építményt. Először elkészül a teljes kép, azután egy speciális vágómasina darabokra hasítja, így a gyerekek megtanulhatják, hogyan építsék meg az eredeti egészet az összetevőkből.
Közös lelkünket is valahogy így teremtették meg. Mivel igen parányi részekre tört össze, ezért meg kell, hogy találjuk a kapcsolódást egymás között, és ennek az összeillesztésnek a segítségével juthatunk el oda, hogy az összes egyedi lélekből megalkotjuk a nagy képet, az egyetlen lelket.
Ennek az egy léleknek Ádám a neve, ami a héber ’Adome’ (hasonló) szóból származik, mivel ez a lélek hasonlít a Teremtőhöz. Amilyen mértékben közelítünk egymáshoz, hogy megépítsük a nagy képet, annyira válunk Ádámmá, emberré.
Az emberi részünk nem az állati szinten lévő testünk, nem is az eredeti állati természetű hajlamaink, hanem az a mérték, amennyire hasonlóak vagyunk a Teremtőhöz.
Megjegyzés: A tudósok szerint ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, különböznünk kell másoktól.
Dr. Michael Laitman válasza: Valóban lényeges a különbözőség, mivel a hasonlóság elszegényíti és uniformizálja a világot.
Megjegyzés: A hasonlóság hiánya az ellentétek kiéleződéséhez vezet.
Dr. Michael Laitman válasza: Ezt hívjuk fejlődésnek. Amikor helyes módon kezdjük tiszteletben tartani a különbségeket, és a megfelelő módon integráljuk őket, akkor fejlődést generálhatunk.
Kérdés: A tudósok azt is mondják, hogy nem elég különbözőnek lenni, az embernek helyesen kell különböznie. Mit jelent az, hogy helyesen különbözni?
Válasz: Azt, hogy az ellentéteket úgy kapcsoljuk össze, hogy senki ne károsítsa meg a másikat. Épp ellenkezőleg, az összekapcsolás azt célozza, hogy a legoptimálisabban kidomborítsuk a különféle jellemzőket, minden egyes pólus egyediségét.
Megjegyzés: Steve Jobs azt mondta, hogy „..azok változtatják meg a világot, akik elég őrültek ahhoz, hogy azt gondolják magukról, hogy képesek rá.”
Dr. Michael Laitman válasza: Igen, egy bizonyos mértékű őrültség valóban szükséges. Ez úgy fejeződik ki, hogy nem vagy hajlandó engedni a meggyőződéseidből, mert megérted, hogy ezek képezik a világ alapját, és az egész világ eszeveszett. Mit jelent az, hogy eszeveszett? Hogy kívül esik az elme tartományán. Ezért kell „elveszteni az eszünket”.
Megjegyzés: Nem tűnik egyszerű dolognak, hogy az egyes rendszerek kölcsönös együttműködésben legyenek egymással. Mégis, ez a gondolkodásmód a leghatékonyabb formája, hogy különbözzünk a tömegektől. Meg kell értenünk, hogy ez nem csak a mi világunk, hanem a Felső Világok, sőt, az egész Teremtés működésének alapelve.
Dr. Michael Laitman válasza: Vagyis a Teremtéssel összehangolva kell működnünk, és mást is erre kell bíztatnunk. Az embereket abba az irányba kell ösztönözni, hogy kölcsönös együttműködés alapján viszonyuljanak mindenki máshoz, hogy Ádámmá, azaz emberré váljanak – ahelyett, hogy papucskájukban valamelyik sarokban ásítoznak, és a televízió előtt szép csendben elszenderülnek.
Kérdés: Mire hasonlít a kölcsönös együttműködést hirdető ember? Harcos? Tudós?
Válasz: Olyan valaki, akinek vakmerő a szelleme. Tehát a szellem a lényeg, nem feltétlenül a testi adottságok. Az ilyen ember megérti, hogy adnia kell valamit az emberiségnek. Ha elfogadják, amit ad, sikerrel jár, ha nem, akkor kudarccal, és tovább kell próbálkoznia. Az az ember van Ádám szintjén, aki azt érzi, hogy folyamatosan próbálkoznia kell.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
