Válasz: Nincs. A szabad akarat kizárólag abból áll, hogy saját erőfeszítéseid segítségével, vagy azok ellenében, a számodra meghatározott cél irányába mozogsz.
Kérdés: Hogyan érezhetjük magunkat szabadnak, azzal együtt, hogy nem beszélhetünk a szabad akaratról? Miként lehet meg, ez az érzetünk?
Válasz: Az ember akkor érezheti szabadnak magát, ha harmóniába kerül a természettel, engedi, hogy együtt úszhasson ezzel az áramlattal. Ha érzi ezt a harmóniát, akkor számára megszűnik élet és halál, és egyetlen örökérvényű mozgásban létezik tovább.
Kérdés: Olvastam, hogy az emberek iránti jóakarat 45% -ban függ a genetikától. Kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik számára természetesen könnyebb kapcsolatot és összeköttetést kialakítani. Vannak, akik kudarcra vannak ítélve. Miért így alakította ezt a természet?
Válasz: Ezt kifejezetten azért lett teremtve, hogy a szabad akarat illúzióját hozza létre bennünk, a választás szabadságát (mintha mindent eldönthetnék), az érzékelés és a cselekedetek szabadságát, hogy nekünk egy olyan világot mutassanak, amelyben a teljes szabadság létezése látszik.
Kérdés: Mi az az értékskála, amely alapján meghatározhatod az emberek közötti jó vagy rossz kapcsolatokat?
Válasz: Ezt nagyon nehéz meghatározni, mert az, az ember szándékától függ. Mert nem látjuk az ember szándékait, azok rejtve vannak előlünk.
Ezért nevezik a Kabbalát, rejtett bölcsességnek; szándékokkal foglalkozik és nem olyan erőkkel, mint a fizika, nem olyan tulajdonságokkal, mint a pszichológia, hanem az erők és minőségek feletti szándékokkal.
Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.
Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.
A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való teljes felépüléséhez.
Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.
Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.
A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát, Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.
Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.
Kérdés: Manapság emberek milliói értik, miről beszél, de csak a törvényeket megalkotó politikusok változtathatják meg a közvélekedést. Őket pedig a média választja ki. Tovább menve, a média a vagyonos réteg kezében van, a gazdagok pedig semmiféle változást nem akarnak. Így egy ördögi körben forgunk. Létezik-e kiút ebből a helyzetből?
Válasz: A Természet segít nekünk a kiút megtalálásában. Egy óriási robbanáshoz, egoizmushoz és frusztrációhoz vezet minket. Ekkor mindent megváltoztathatunk. Semmilyen erővel és pénzzel rendelkező hatalom nem uralkodhat az emberek akarata nélkül.
Az emberek fokozatosan kezdik megérteni, hogy ha ez az életforma folytatódik, kárt tesznek önmagukban, gyermekeikben és a Természetben is. Kezdik belátni, hogy valamit tenni kell ebben a kérdésben.
Hiszek benne, hogy olyan időben, és olyan generációban élünk, amikor a vírus intézte globális, integrál támadások gyorsan változást indítanak be a közvélekedésben abban a tekintetben, hogyan bánjunk a világgal. az élettel, a Természettel, és magával az emberiséggel. A folyamat végén minden meg fog változni.
A krízisek átszabják az ember tudatát, így lehetetlen nélkülük tovább fejlődni.
Kérdés: Természetünk egoista, ami egyet jelent azzal, hogy a „maximális öröm, minimális erőkifejtés árán” program alapján működünk. Ezen elv keretein belül talán van némi választásunk. Mindazonáltal, ez a választás nem szabad, mert adott a keret, amitől nem térhet el.
Például, mondhatom, hogy választok, teát vagy kávét innék-e. De valójában ezt a döntést már befolyásolták bizonyos előre lefektetett feltételek. Beszélhetünk egyáltalán az ember szabad választásáról?
Válasz: Nem. Egyáltalán nem.
A Kabbala szerint, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy befolyást gyakorlunk a környezetre, amely formál minket. Nem határozhatjuk meg önmagunkat közvetlenül, viszont megválaszthatjuk környezetünket, és oly módon befolyásolhatjuk, hogy adott jellegű, és ne másmilyen legyen. Környezet alatt rengeteg tényezőt értek, amik hatnak ránk, és megalkotják azt az embert, akikké válunk.
Kérdés: Tegyük fel, hogy a gazdag emberek Oxfordba küldik a gyereküket tanulni. Úgy tűnik, megválasztják a környezetet. De ez valóban választás ez?
Válasz: Igen, ezt választásnak tekinthetjük.
Kérdés: Persze ismét csak az adott keret határain belül. Igazán az érdekelne, hogy lehetséges-e, hogy az ember semleges módon válasszon?
Válasz: Nem. Milyen adatokra hagyatkozva fog semleges módon választani az ember? Figyelembe kell, hogy vegyen bizonyos elsődleges paramétereket.
Kérdés: Az mit jelent, hogy megválasztja az ember a környezetét? Ez sem választás.
Válasz: Nem, azonban mégis egyfajta választás több lehetséges opció közül. Talán nem tudjuk, miért az adott dolog mellett döntöttünk. Valamely körülmények, hormonok, gének, és más ilyenek hatottak belülről.
Mindazonáltal, semmiben nem vagyunk szabadok. Mindössze arra van szabadságunk, hogy egy megfelelő környezet segítségével a lehető leghelyesebb cél felé irányítsuk magunkat.
Ha ez nincs így, és más környezetet választok, például bűnözők, tolvajok és hasonlók társaságát, akkor egy teljességgel eltérő jövőt biztosítok önmagam számára.
[268711]
KabTV “A korona vírus korszaka után” 20/05/07
Dr. Michael Laitman beszélgetése Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe-val
A természet nem más, mint megszerzési vágy, ami egyik emberről terjed a másikra, mint a vírus. Egymás között kapunk és építünk be géneket, ötleteket és gondolatokat. A természet érdeke a gondolatok ilyesfajta átadása egymás felé, hogy ezáltal elérjük az egyetlen, összekapcsolt, körkörös rendszert. A természet különféle gondolatokat, ideákat ültet el bennünk, azonban a mi dolgunk, hogy a magunk erejéből elérjük az integralitás és altruizmus gondolatát. Ennek módja, hogy ütköztetjük ellentétes tartalmakkal, és a szabad akarat útjára lépünk. Az altruizmus határozza meg mindenki egyenlőségét, és azt, hogy mindenki benne foglaltatik a másikban, mintha egy ember lenne, egy szívvel.
Nem egyszerű az altruista gondolat terjedése, mivel az anti-egoizmusra épül. A terjesztéshez megfelelő környezetet kell építenünk, összekapcsolt emberek hálózatát, akik fenntartják a figyelmünket. A Kabbala Bölcsessége utat mutat a számunkra, hogyan fejlődjünk folyamatosan, és miként kerüljük el a koronavírushoz hasonló csapásokat.
[266991]
KabTV “Új Élet 1257 – Hogyan terjednek a gondolatok,” 20/06/24
Dr. Michael Laitman Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe-vel folytatott beszélgetése
A Kabbala bölcsessége szerint az emberiséget fejlesztő erő az egoizmus. A természetben található „motor” fejleszti a mozdulatlan, növényi, állati és még az emberi tudatot is integrálttá. A tudat előttünk álló ugrása az, hogy elkezdünk alkalmazkodni a természethez, és a valóságot nem az egón keresztül látjuk. A természete szerint az ember nem akar csatlakozni a teljes valósághoz, mert ez kötelezi őt; ezzel ellentétben szabad akar lenni.
Az életünkben felmerülő konfliktusok olyan emberektől fakadnak, akik uralkodni akarnak egymáson. A szenvedés fejleszti az emberi tudatot. Az emberiségnek olyan állapotba kell jutnia, amelyben mindenki szeretettel kapcsolódik; az ideális kommunikációt szeretetnek nevezzük. Egy olyan kapcsolatban, amelyben mindenki érzi a másikat, és teljesíti vágyait, teljes kapcsolatban állunk egymással. A tudat teljes fejlődése az, amikor érzem és kitöltöm a szíved, és te az enyémet.
[266848]
KabTV “Új élet 1256 - A tudatosság evolúciója” 20/06/24
Van akinek életmentő, és van akinek az uralom szimbóluma. Az a kötelezettség, hogy publikus helyeken maszkot viseljünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Covid-19 vírus terjedését, megosztotta a társadalmakat a bolygó minden részén. Amerikában az a lázadó, és zsigeri ellenállás amit jelentős mennyiségű vásárló mutatott az üzletekben és az irodákban ahol kötelezően kellett maszkokat viselni, még a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket is meglepte. Az emberek felháborodása Amerika-szerte az utcákon fejeződött ki, és még olyan nagyvárosokban is mint a Berlin és London több ezren tüntettek a maszk viselése ellen. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent az, hogy valódi szabadság? Ezt tisztán csak akkor tudjuk megragadni, amikor elkezdünk egymásra odafigyelni, és egymásért aggódni.
A Természet olyan, mint egy szerető szülő, amely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek, mely üvölt és rugdos, nem akarja lenyelni a gyógyszert. A Természetnek nagyon tiszta a célja: hogy az egész emberiséget egységhez vezesse. Mi nem leszünk képesek elmenekülni a járványtól ameddig meg nem értjük, hogy egyetlen hajóban evezünk mindannyian, – az egész emberiség.
Annak ellenére, hogy óriási tudományos támogatása van annak hogy a maszk viselése hatékony arra, hogy megakadályozza a koronavírus szélesebb elterjedését, a vita azzal kapcsolatban, hogy ez valóban hatékony-e vagy sem, nem múlik el azok között akik megtagadják, hogy az arcaikat eltakarják és megtagadják, hogy a szociális távol-tartást megtartsák, mint megelőző védekezést. De mindennek egy mélyebb oka van, az az emberi természet. Az emberek hajlandóak akár az életüket és mások életét is veszélybe sodorni, annak érdekében, hogy megóvják – ahogy ők gondolják – személyes szabadságukat. Azt kérdezik maguktól “Miért van szükség arra, hogy egy kormány intézkedés korlátozzon engem? Miért kellene magamra szájkosarat tennem, mint egy lónak? Én egy szabad ember vagyok!”.
Mi az oka a maszkkal szembeni ellenérzésnek?
Mint tudós, aki az emberi természetet már több mint 40 éve tanulmányozza, én megértem ezeket az embereket. Ők úgy érzik, hogy a maszk és azok a korlátozások amiket el kell viselniük elnyomóak és megalázóak. Jön valami vírus és hirtelen arra vannak kötelezve, hogy maszkot viseljenek,míg a kormányok teljesen tehetetlennek tűnnek a helyzetet kezelésére. Természetes, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. Azok az országok, amelyek azt hitték, hogy eddig sikeresen kezelték a Covid-19 vírust hirtelen ismét a zuhanásban találják magukat. A vírusnak nincs vége, egyszerűen nem akar elmenni, és úgy tűnik, hogy semmi sem segíthet.
Az emberek ellenállása a maszk-viselés kötelezettsége ellen annak a bizonyítéka, hogy mennyire képtelenek vagyunk, mennyire kudarcot vallottunk és mennyire nem vagyunk képesek a társadalmat helyesen oktatni. Az emberek soha nem lettek oktatva arra, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan vigyázzanak egymásra. Nincs egy olyan kormány sem a világban, mely képes lenne példát mutatni bárkinek is ebben, és azok között akik az egészségügyi rendszert vezetik sincs senki aki erre képes lenne, mivel mindenki csak a saját egyéni érdekét követi. Mi az emberi rendszer teljes összeomlását látjuk ebben a pillanatban. Semmi sem maradt a jelenlegi társadalmi rendszerből, mely az embereknek képes lenne olyan példát mutatni, melyet tisztelni lehetne, melyet meg lehetne hallgatni, mivel minden teljesen korruptá vált.
Maga a vírus az, mely kezébe vette oktatásunkat. A Természeti törvények által van arra kényszerítve, hogy oly módon viselkedjen, hogy az emberiséget a rendszerrel való kompatibilitáshoz, egyetértéshez vezesse, ahhoz, hogy az emberek megismerjék saját “gonosz hajlamukat”. Ameddig az ember el nem éri a magasabb tudatosságot, a Természetnek meg kell mutatnia nekünk, hogy életünk pusztulása abból származik, hogy pusztító kapcsolatban állunk másokkal.
A Természet olyan, mint egy szerető szülő, mely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek mely rugdos, üvöltözik és visszautasítja, hogy lenyelje a gyógyszert. A Természetnek egy tiszta célja van, hogy az egész emberiséget az egységhez vezesse. Ennélfogva nem leszünk képesek elmenekülni a válságtól, a vírustól, ameddig meg nem értjük azt, hogy egy hajóban evezünk,- az egész emberiség együtt.
Mi befolyásoljuk egymást, és egymástól függünk. Ennélfogva mindenkinek olyan módon kell viselkednie, hogy meggyőzze magát és olyan szándékot építsen, hogy ne akarja másoknak a vírust átadni, hogy ne akarjon másoknak kárt okozni. Amikor a helyzetünket ebből a szempontból nézzük, akkor majd nem nézünk úgy, kötelezettségekre, mint például a maszk viselésére, mint erőszakra, hanem úgy tekintjük majd arra mint a szeretet és a másokról való gondoskodás jelére, amelyet áldással fogadunk el, és megcselekszünk.
A világ cirkulál, és ugyanilyen módon működik, egy egységként. A jelenlegi állapotban ez a kör válságokon megy keresztül minden irányból. Tehát mit tehetünk? Először is meg kell értsük, hogy mi a kapcsolatok teljesen összefüggő hálózatába vagyunk bezárva. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk minden egyes cselekedet az egész rendszert befolyásolja. Ennélfogva az egyetlen módja annak, hogy a válság fölé emelkedjünk az, hogy úgy gondolkozzunk, úgy viselkedjünk, mintha együtt lennénk teljes kölcsönös felelősségben. Ez a mi valódi szabad választásunk.
Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik, mely soha nem fog bekövetkezni, és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen.
Mindeközben a Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.
Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.
Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?
Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni. Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi, azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az, hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van?
A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.
A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk. Éjszaka és nappal, nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet!
Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.
De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.
Ellentétes felek és trendek le akarják rombolni egymást, és nem értik, hogy nem is tudnának egymás nélkül létezni. Senki nem rombolhat le másokat, sokkal inkább helyesen kell összekapcsolódnia mindenkivel, annak érdekében, hogy kölcsönös lemondás jelenhessen meg a másik fél javára, egy tér egy bizonyos harmadik fél számára, amely közös az érintett felek számára, a Teremtő elérése érdekében.
Az én akaratom, jóindulatom az, ami teret nyit másoknak, és én a Teremtőt “kényszerítem”, hogy tárja fel Önmagát.
Ez az egyetlen módja a pluralizmus elérésének. Ezek nem csak szép szavak, hanem a természet valódi működésének megértéséhez szükséges leírások. Máskülönben nem élhetjük túl. Mindenki arra van kötelezve, hogy teret nyisson az ellentétes áramlatoknak, elfogadva mások véleményét, ne ellene menjen más akaratának, de ellentétesen azzal az értelemmel, amire a mai világ épül.
Soha nem leszünk képesek lerombolni az ellentétes nézőpontokat, mivel az ellenségünk lerombolása által, valójában magunkat romboljuk le. Törődnöm kell, az ellenségem fennmaradásával, mert azzal, amit ő képvisel segít felfedezni a saját véleményem.
A teljes természet a plusz és a mínusz szembeállására épül, és ez alapján teremt életet, a létező formákban. Készen kell állnom, mindenki elfogadására, akár a legszélsőségesebb véleményekre is, ahol a szemben-álló vélemény hordozója, holnap a szövetségesem lehet, mivel ez az emberi társadalom fejlődésének a következménye. Amit tudnom kell, hogyan kell a helyes mozaikot kiraknom mindezen formákból, annak érdekében, hogy a valódi emberi lényeget tárjam fel benne.
Ebben a formában mindez a természettől ered, amely mindenféle minőséget hoz létre ezen belül, amelyekből az ember megismerheti a teremtést, megtanulhatja, hogy kell létezni boldogan és megelégedetten. Különben állandóan harcolnunk kell, mint a kisgyerekek. Nem élünk, hanem helyette minden percünkben megpróbálunk kárt okozni egymásnak.
Nincs jogom lerombolni semmit, végső soron nem én vagyok a Teremtő. A törés jeleinek feltárulására való vágy ellentétes a Teremtő programjával.
Van helye mindenkinek, de csak akkor, ha nem romboljuk le egymást. Ez azt jelenti, hogy még a halál angyala is szent angyallá változtatható. Nem szűnik meg a halál angyalává lenni, de az ember segítségével a belsejében lévő szent angyal emelkedik fel és borul rá a halál angyalára.
Ha az egyik lerombolja a másikat, nem lesz egyiknek sem joga a létezésre. Ezért biztosítanunk kell az ellentétek fennmaradását. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.
A világ a jó és a gonosz egyensúlyán alapul és a jó emberek azért léteznek, mert vannak rossz emberek. Nem lehet ez másképpen. Mindkettő azért létezik, hogy megteremtse a helyet a Teremtő feltárulására, amely mindkettőnek a forrása.
Ha leereszkedünk az emberi szintről a biológiai szintekre, látni fogjuk, hogy a testünk mennyi rendszernek a része, melyek kifejezett célja a sejtek rombolása, a test megtisztítása, mivel ezek nélkül a test nem tudna létezni. Az élet a jónak és a rossznak egymáson való áthullámzása. A test egy dinamikus rendszer, ami az egyensúly fenntartására törekszik állandóan, és ezt az egyensúlyozó erőt nevezzük életnek. Ahogy zavar jelenik meg az egyensúlyban, a test haldoklani kezd.
Minden, ami a világban létezik, fenntartja a saját ellentétét is, kezdetben sem lehet csak az egyik minőség létezésben, csak maradhat a másik szinte észrevétlen. Minden rendszer már létezik, mindennek meg van a helye, csak van, ami előbb, van, ami később tárul fel a számunkra, a mi természetünknek megfelelően. A feladatunk egyensúlyba hozni az összes rendszert, és ezek végső egyensúlya jelenti a korrekció befejeződését.
A korrekció végén, minden gonosz és minden jó feltárul, és látni fogjuk, hogy ami gonosznak tűnt a számunkra, valójában az is jó. Ez az, amikor elérjük a tökéletességet.
A korona vírus és más problémák várnak ránk, hogy elvezessenek bennünket a gyűlölet olyan fokú feltárulásához, hogy az emberiség elkezdje lerombolni magát. Ezért kell nekünk meggyőzni az embereket arról, hogy a társadalmunkban, a környezetünkben, Adam HaRishon rendszerében, amelyben valójában létezünk, nincs semmi felesleges, amit le lehetne rombolni és kitörölni a világunkból. Mindössze meg kell szerveznünk a helyes, kölcsönös kapcsolatot, minden ellentétes rész között.
Ez mindenkit bölcsebbé tesz. Az egyik megérti a másikat, az ellentétes véleményt, és felismeri, hogy ez nem is lehet másképpen, mivel támogatni kell egymást.
Képzeljük el, hogy mind a világ 150 országa felismeri, hogy mennyire szükségük van egymásra. Mindegyiknek szüksége van Oroszországra, Amerikára, Európára és Afrikára. Akkor mennyire más lenne a világ, mennyivel jobban óvnánk természeti erőforrásainkat, és sokkal kevesebbet költenénk fegyverekre és hadseregekre.
Hamarosan látni fogjuk, hogy ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása nélkül, a világ a szakadék felé rohan. Azt találjuk, hogy állandó növekedésben tárul fel, mennyire függünk egymástól, de mégsem vagyunk képesek egyesülni.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy bármilyen jelenségnek megvan a helye a világban. Minden egymással ellentétes mozgalomnak és erőnek szüksége van egymásra és helyesen kell kezelniük egymást, mivel a felső természet kötelezi erre őket.
Ezért szükséges az, hogy ne lerombolni vagy eltüntetni akarjuk az ellenséget, hanem sokkal inkább együtt kell léteznünk, valahol az ellentétünk felett. Ezt nevezzük a helyes szembenállásnak, amely lehetővé teszi a felső szinteken való létezést, amely szint ez alapján feltárul a számunkra.
Tény, hogy ezért az ellentétes erők mindegyike feltárja magát a számunkra annak érdekében, hogy kötelezzen minket a következő fejlődési szintre való felemelkedésre.
Ott megint egymással ellentétes erők tárulnak fel, melyek, ha helyesen kezeljük őket, egy újabb szinttel feljebb emelnek minket – a saját oksági szintjükre. Ez által addig emelkedünk, ameddig felfedezzük mindennek a végső okát, a Teremtőt, akiből mind a jó és mind a rossz származik, és amely erők kölcsönösen támogatják egymást nincs jó, gonosz nélkül és fordítva is igaz. Általánosságban a jó és a rossz egyszer majd felolvad a Teremtő feltárulásában.
Különbözik a véleményünk egymástól, és senki nem akarja a saját véleményét feladni más igazáért, ez olyan, mint amikor két ember ül egy autóban és vitatkoznak merre menjenek. Ezen a módon nem lesz megoldás. Az egyetlen megoldás a Teremtő feltárása, az egymás felé megadott engedményeken keresztül és majd Ő megmutatja a követendő irányt. Ez nem valamelyikünk által lesz elhatározva, hanem egy átfogó megoldás lesz a vélemények beolvasztásával.
Ezért is hívjuk a Teremtőt általános iránymutatónak is. Ő vezet minket, a saját maga által meghatározott irányba, ahol az összes ellentéte összekapcsolódik egyetlen egésszé, minden egyenlővé válik, mindenki a jóságot, a szeretetet és az egységet érzékeli.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
