Dr. Michael Laitman

formaazonosság

A forma hasonlóság törvényének paradoxona

Megjegyzés: Van valami, amit úgy neveznek, hogy idegengyűlölet. Ez az önmagunk megőrzése iránti vágy, amely nemtetszésen, intolerancián és előítéleteken alapszik, más emberek iránt, akik különböznek, eltérő bőrszínnel, extra súllyal, alacsony testmagassággal rendelkeznek stb. Az agyunk azonnal idegenként azonosítja őket.

A forma hasonlóságának törvénye szerint a hasonló emberek vonzzák egymást, és ellentétesek taszítják. Azt mondjuk, hogy be kell tartanunk a természet törvényeit.

Válaszom: Nem, a természet törvénye, nem feltétlenül az, hogy azoknak kell közelebb állnia hozzád, akik hasonlóak hozzád. A társadalmi kapcsolatok szélesebb körének létrehozása érdekében a legtöbb esetben kapcsolatba kell lépni azokkal, akik különböznek tőled.

Ezért mi azt látjuk a mindeféle biológiai kapcsolatok mentén, hogy ezeket valóban kombinálni kell, amelyek nagyon különböznek egymástól. Ez még nagyobb változatossághoz vezet a természetben.

Ezért nem csak a vörös hajúakat keresztezed a vörös hajúakkal, a magasakat a magasakkal stb., ami csak helytelen következményekhez vezethet.

Kérdés: Szóval, milyen ez a forma hasonlóság törvénye, a hasonló a hasonlót vonzza?

Válasz: Ez belső hasonlóságra utal, amikor az emberek vonzódnak egymáshoz, és ugyanazokat a törekvéseket érzik.

Kabbalában ez a legfontosabb tulajdonság; csoportokba gyűlünk össze azzal a szándékkal, hogy elérjünk egy speciális célt, egy nem korporálist, amelyet semmilyen szokásos, anyagi egyezmény nem határozhat meg.

Különböző bőrszínűek, magas, alacsony, telt vagy vékony emberek részt vehetnek ebben a folyamatban. A lényeg az, hogy mindenkinek vágynia kell arra, hogy kapcsolódjon másokkal azáltal, hogy felülemelkedik saját természetén. Teljesen más módon, és olyan tulajdonságokkal kezdenek kapcsolatba lépni, amelyek ebben a világban nem relevánsak.

Más szavakkal, amikor hasonlóságról beszélünk, akkor az emberek céljainak hasonlóságát értjük, de tulajdonságaik és jellemvonásaik továbbra is eltérőek. Minél nagyobb a változatosság, annál inkább eljutunk a hasonlóságig.

[275005]
KabTV “Kommunikációs készségek” 20/10/14
Forrás: https://laitman.com/2020/12/the-paradox-of-the-law-of-similarity-of-form/

01 jan 2021

Korunk sajátos jelenségei

Kérdés: Az ember fejlődésének története egyet jelent a vágyaink fejlődési történetével. Körülbelül 3500 évvel ezelőtt, az alapvető állati vágyak elkezdték magukba foglalni az étel, család és szex iránti vágyakat.

4000 évig, tehát mintegy az időszámításunk szerinti ötödik századig, a vagyon iránti vágy dominálta az emberiséget. Az ötödik és tizenötödik század között a hataloméhség lépett a helyébe, aztán ezt váltotta fel (a tizenötödik századtól a huszadik századig) a tudásvágy. A huszadik század vége óta, ami immár átnyúlik a huszonegyedikbe is, a fő mozgatóerő az élet értelmének feltárása, illetve az önmegvalósítás, a felállított értékhierarchia mentén.

Milyen sajátosságok jellemzik korunkat? Mit jelent önmagunk megvalósítása a végső szinten, a spirituálisban?

Válasz: Az az igazság, hogy vágyaink speciális törvények szerint, fokozatosan fejlődnek. A legmagasabb szint az, amiben ma vagyunk. Ez valóban a legmagasabb rendű fokozat: az egoizmus a Teremtőhöz való hasonlóság, a Teremtővel való formaegyezés felé löki az embert. 

Másfelől persze feltárul bennünk annak teljes lehetetlensége, hogy mindezt elérjük. Ezen a ponton vonjuk le a következtetést, hogy a Teremtőhöz való hasonlatosságot nem lehet direkt módon, „frontálisan” elintézni, hanem más jellegű fejlődés kell, hogy megelőzze, és ezt követően másmilyen módon megy végbe.

Mindenki jogosult rá, hogy megkapja a természettől azokat az erőket, amik segítenek neki megváltoztatni magát, hogy megépítse önmaga felett az Ember (Ádám) nevű struktúrát. A héber ’Adam’ szó a Teremtőhöz való hasonlatosság (Adameh) kifejezésből származik. Ha meggondoljuk, minden hétköznapi tevékenységünk csak állati szinten mozog.

Hol bujkál bennünk a kifejlődésre váró ember? Nagyon mélyen. Csak egy apró vágy formájában, ami évszázadok óta alakul bennünk, és amit manapság elkezdtünk megérezni. Megvalósítása valóban érdekes módon történik. Nem eredendő egoista természetünk fejlesztése szükséges, hanem az, hogy ellenkezőjére, tehát altruista minőségűre cseréljük azt. Ez jelenti a formaegyezést a Teremtővel.

Ha emberré akarunk válni, „ki kell fordulnunk önmagunkból” le kell mondanunk állati létezésünkről, és minden jelenlegi értékünkről, azaz vagyonról, hírnévről és tudásról. Mindezek ellenében a Teremtőt kell preferálnunk, az Ő tanulmányozását kell sürgetnünk, hogy elérjük a formaazonosságot Vele.

[269068]
KabTV “Vezetői képességek” 20/06/25
Forrás: https://laitman.com/2020/08/peculiarities-of-our-time/

07 Sze 2020

A gonosz fogalma

Laitman_707

A Kabbala Bölcsességének egyik legnehezebben felfogható koncepciója, a gonosz fogalma. Gonosz minden szándék, amely a teremtményeket a növekvő minőségi különbség felé taszítja a Teremtő tulajdonságaival és szeretetével szemben. A teremtés során alapvető állapotok jönnek létre a teremtmény és a Teremtő között, mely minták azután, mint egy kristályrács szerkezete ismétlődnek, és építenek ki vágyszerkezeteket, amelyekben az öntudat felébredhet és fejlődhet. A valódi és a Teremtő felé törekvő teremtmény megszerző vágyakra épül, melyeket képes az adakozás szándékával lefedni, és így elindulni a Teremtővel való formaegyezés irányába. A Teremtőre való vágyakozás hajtóereje a gonosz felismerése és teljes elutasítása önmagukban. A gonoszról azonban kiderül majd, hogy valójában a Teremtővel együttműködő erők összessége, melyek az ember előre haladása érdekében lettek aktiválva.

KA

08 Már 2017

A nácizmus nem csak Németország terméke

holokauszt

Baal HaSulam Utolsó generáció című cikkéből. „A nácizmus nem csak Németország terméke. A világ tévesen ítéli meg a nácizmust, miszerint ez (a nácizmus) végeredménye a német fejlődésnek. Igazából ez a demokráciának és a szocializmusnak az eredménye, amely a vallások és az igazság nélkül marad tömegeknek az igénye alapján alakult ki és ilyen módon itt már minden nemzet megegyezett abban, hogy nincsen már remény arra, hogy az igazságosság helyreálljon.”

Illetve minden nemzet megegyezett abban is, hogy a nácizmus az, amelyik legyőzheti az idegeneket, azaz ezt érezték azok, akik a nácizmust választották. A náci rezsimek egy fontos lépcsőnek számítanak a fejlődésben az emberiség egoista fejlődése során ez elkerülhetetlen. Egyszerűen teljesen szükségszerű, ha tovább akarunk lépni, fejlődni akarunk, akkor minden egyes országban megtörténhet, minden egyes rezsimben a saját fejlődésüknek megfelelően. Ez megtörténhet akár a Franciákkal is. Ők sokat szenvedhettek a németektől, de ez nem jelent semmit, mert látnunk kell, hogy bizonyos emberek megragadják a hatalmat lényegtelen hogy milyen országban, vagy nemzeten belül van ez. A rezsimnek egy bizonyos pontján meg kell jelennie függetlenül attól, hogy mi az egységhez vezető utunkon már elértünk valameddig. Mert az embereknek az egységét a Teremtővel való formaegyezését nevezzük egységnek. Csak ez az irányultság az, ami felé ha mindenki irányul csak ez tudja megvédeni a fasiszta náci rezsimektől az országokat. Különben mindegyik országgal meg fog történni ez, minddel. Nincs lehetőség arra, hogy ezt elkerülje akár egy ország is. Ugyan az az ország, ami annyit szenvedett a náci Németországtól pillanatok alatt maga is nácivá válhat, vagy rosszabbá.

/… /

A fasizmus egyébként egyfajta kapcsolatot jelent egységet a maga módján, tehát nekünk ezt az egységet nem az egó érdekében kell létrehoznunk, hanem az adakozás érdekében és csak akkor tudunk egy másik irányba ellépni, különben a fasizmus fogja egyesíteni az embereket. Most láthatjuk, hogy jó néhány helyen emelkedik föl ez, az egész világon a nácik elkezdtek megjelenni, mert ez pont azt jelzi, hogy a terjesztésen keresztül még nem voltunk képesek elhozni a Reformáló Fényt, ami megvédené ettől a folyamattól az embereket. Tehát, nyilván ez megvédené az egész világot, mert a náci rezsimek a harmadik világháború felé taszítják az emberiséget. Csak a mi korrekciónk és a mi általunk támogatott egység tudja (a világot ettől) megmenteni.

2014.04.28. Reggeli lecke 4-ik része Holokauszt emléknap

ford: KN

28 ápr 2014

Hogy tárul fel az Elrejtett?

Hogy tárul fel az Elrejtett

Kérdés: Hogyha aminek a feltárására szükségünk van, el van rejtve, akkor azt, hogyan kell feltárni?


Válasz:
Ez egy jó kérdés, mivel az elrejtettség érzése, az ember számára abból fakad, hogy keresi elrejtett Erőt. Ezt a rejtett erőt nevezzük adakozásnak. Ha valaki keresi ezt, akkor érezni fogja, hogy milyen távol van tőle ez, mennyire kitér előle, hogy elrejtve maradjon. Majd elkezd dolgozni, annak érdekében, hogy elérje az adakozást.

Ha ez az Erő válik a legfontosabbá, legnagyszerűbbé és legjobban tisztelt dologgá a számára, ez azt jelenti, hogy már meg is szerezte a Teremtő nagyszerűségének a gondolatát. Akkor az ember elkezdi érezni, hogy nincs szüksége arra, hogy a Teremtő feltáruljon a számára, és még csak nem is várja el, hogy valami elrejtett dolog feltárultá váljon. Csak egyszerűen viszont szeretne adakozni, annak érdekében, hogy élvezetet nyerjen az elrejtettből.
Még ha nem is tudja, hogy az elrejtésben lévőnek adakozási minősége van, sőt még azt sem tudja, hogy ő maga adakozó és az elrejtésben lévő sem tudja, hogy az ember, adakozó, ezt mind elegendő az ember számára és elfogadja a helyzetet. Ezáltal, az ember lényeg önmaga elől is elrejtetté válik, hasonlóan az Erőhöz, amelyet fel akart tárni.

Akkor az ember eléri a formaegyezést ezzel az Erővel, és belsőleg hasonlóvá válik ehhez az Erőhöz, melyet elrejtettnek nevezünk. Ez nem tárul föl, hanem az ember megismeri, mivel annak tulajdonságaival, azonos állapotba kerül. Ez a jelentése annak az írásnak, hogy: „Mi a cselekedeteidből ismerünk meg téged, Uram”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: How To Reveal The Concealed?

Posted on January 20th, 2014 at 9:39 am

איך לגלות את הנסתר?

פורסם: 15.01.14, 16:04 

26 jan 2014

A jó családokban jó gyerekek nőnek

A jó családokban jó gyerekek nőnek

Ha van egy nagy, erős és jó közösségünk, én olyan vagyok, mint egy gyerek, aki követi a példájukat, azt akarom csinálni, amit a barátok. Ebben az esetben egyáltalán nem nehéz hasonlítani a Teremtőre, mert a közösség tanít meg engem, mint, ahogy a felnőtt tanítja a gyereket.

Egyrészt, mindez erőfeszítést követel, de minden egyes alkalommal jobb minőségben, mint az előbbi. A közösség egyre világosabb példát mutat, azért, hogy megvédje a személyt, de ezzel együtt meghagyja a szabadságát, a viszonyát a csoporthoz, a Teremtőhöz, hogy a szívben lévő lángolása és az egója állandóan növekedni tudjon.

A megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ezért állandóan együtt kell, hogy működjek a csoporttal és a Teremtővel, hogy leküzdjem a növekvő egómat. Ami olyan, mint egy gyerek, ami nő, lustább lesz, és már nem akar erőfeszítést tenni. Ennél fogva kap a személy egy esélyt, hogy jobban felemelje az érdeklődését, növelje a közösséget, a célját, a vágyát, hogy olyan legyen, mint a Teremtő. Mint a mi világunkban egy gyerek, aki arról álmodozik, hogy egy pilótává váljon. De egy bizonyos része belőle, az emberi részből, kötelezi (mint a saját befektetése a gyermek részéről), hogy növesztenie a közösség érdekeit.

Ha látom, hogy a közösség segít nekem, hogy hasonlítsak a Teremtőhöz, Hozzá érjek, ez azt jelenti, hogy csatlakozom az “Izrael, a Tóra és a Teremtő egy” -hez, és segít abban, hogy a cél felé irányítsam magam.

Ennél fogva, lehetetlen rendezkedni a közösséggel anélkül. Nekem folyamatosan kell, látnom a példáját, hogy megmutassa nekem a nagyságát. Annak érdekében, hogy megragadjam a Teremtővel való formaegyezést, hogy előbb-utóbb megkapjam Tőle a jót és jótékonyságát, rejtettség nélkül.

Most is megkapom a Teremtőtől a végtelen kitöltést, de a probléma az, hogy a megszerzési vágyam lassan nyílik ki, fokozatosan. Most csak mondjuk, egy százalékát használom az egész vágyamnak. Tehát, az Ein Szof világa (Végtelen világ) helyett, én csak egy százalékot érzek belőle. Ez az egy százalék feloszlik a jó és a rossz hozzáállásra a Teremtővel, ami azt jelenti, hogy még mindig van rejtettség.

Én így haladok előre, lépésről lépésre, mint egy gyermek, aki növekszik ebben a világban. Én rejtettséget érzek a közösség iránt, a Teremtő és a jelenlegi fejlődésem iránt. Ez azért van, hogy ne növekedjek, mint egy állat, és ugyanaz a gyerek maradjak, de csak nagyobb, hanem inkább az emberi szintnek kell, bennem, hogy megváltozzon a jó felé.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti” 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

10 aug 2013

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Báál HáSzulám cikke, “Béke a világban”: “Az igazság mértékének, nincs tehetsége arra, hogy elrendezze megfelelően az egyéni és a közösség útját. Nincs benne egyáltalán a kielégítő ellátás, amely megfelelő az élet elrendezéséhez a világ korrekciója végén”.

Az igazság mértéke az az egyetlen érték, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elrendezzük az életünket a természet szerint.

A valóság alapvető törvénye a formaegyezés. Lényegében, a törvény nem tartalmazhat csak egy dolgot, két komponens kell, hogy összekapcsolva legyen egy bizonyos modell szerint. Tehát, ha összehasonlítom a személyes tulajdonságom egy modell szerint, úgy hogy egységben legyek vele, összekapcsolódva, kitöltve és így tovább.

Ez az úgynevezett “igazság”. Le kell, hogy mérjem a formaegyezés mértékét a modellhez, vagy a formaegyenlőtlenséget a tulajdonságok szerint.

Általában, az egész teremtés ellentétes a Teremtővel. Szóval, az egész fejlődési folyamatunk az, hogy minél jobban megfeleljünk az Ő tulajdonságainak, amíg elérjük az egységet, az összetapadást, a teljes formaegyezést. És a képességünk, hogy lemérjük a jelenlegi formaegyezést, azt úgy nevezzük úgy, hogy “igazság”.

Ez az igazság pontos, tiszta, igaz, tesztelt kell hogy legyen. Tehát folyamatosan meg kell vizsgálnunk magunkat a Teremtővel lévő kapcsolatban.

Nézd: van a Teremtő és teremtett lény, és a köztük levő mérték van igazságnak  nevezve , az igazság mértékének. Ez az igazság mértéke, a súly, a távolság, a különbség vagy a hasonlat a tulajdonságok között.

Ezért nekünk is így kell, hogy lemérjük magunkat és a csoportot. Valójában, így mérnek minket – abban a mértékben, amelyben mindenki megfelel a csoporthoz, az megfelel a Teremtőhöz. Más szóval, megvizsgálnak engem a korrigált csoportnak megfelelően a mi szintünkön, hogy mennyire vagyok korrigált vagy korrigálatlan összehasonlítva vele. Így vizsgáljuk meg az igazság mértékét.

De hogyan mérjük le magunkat most a fizikai világban, hogy közelebb kerüljünk a spiritualitáshoz, a végső korrekcióhoz? Mi szerint mérjük le? Mivel mi nem látunk előttünk egy korrigált közösséget, és még nem is tudjuk hogy mi ez a korrigált közösség.

Amíg nem visszük el a közösséget az integrált oktatásra, az ideális helyzethez, amely az úgynevezett harmónia állapota, az egyensúly az összes erő és tényező között, a pihenés, addig senki sem fog minket kivenni ebből az állapotból. Amíg nem érjük el ezt a helyzetet, mi bajban vagyunk.

Hogyan tesszük ezt? – Képzeljük el egy kiegyensúlyozott közösség állapotát, ahol mind egyenlőek vagyunk, mindannyian szeretjük egymást, mindenki adakozik, és így tovább. Ebben az elképzelt állapotban tűzzünk ki egy célt, és a szerint mérjük le a helyzetet.

De mégis, nagyon nehéz lemérni, mivel homályban vagyunk, amely zavart okoz, még ha elképzeljük is a helyes képet, és választva a “kommunizmus épitőinek,” a tapasztalatait. Szükség van, hogy megtaláljuk a  pontos eszközöket, de a mi világunkban nem találjuk meg őket, és nincs a kabbalisták erejében, hogy megadják nekünk a valódi mérési eszközöket.

De,  igazi mérték szükséges a mi világunkban, mert a tiszta megértése megkülönbözteti a közösségünket az ideális állapottól, ami okozza azt, hogy bárki,  ugyanarra az állapotra sóvárogjon. De ha nincs tiszta kép és mindegyik a saját véleményét látja, akkor nem leszünk képesek előrevinni a világot.

A világ minden pillanatban a korrekció vége felé fejlődik. Ez az egyetlen módja, amelyen keresztül kell menjen: vagy “a megfelelő időben” (Beitó) útján, vagy a “fel gyorsított idő” útján (Áhishéna). Szóval, mit teszünk, ha nem tudjuk kezelni a fejlődést az igazi mérték útján és  az “Áhishéna” útján haladunk?

Ebben az esetben, ha nem tudjuk hova fussunk, hová menjünk, akkor jobb ha hallgatunk és nem mozdulunk. Mert a rossz irányba mozgás még nagyobb kárt okozhat. Az esélye a helyes cselekvésnek, a mi történelmi tapasztalatunk során, nulla. Tehát írva van: “ülj és várj”, amíg megvizsgálod a dolgokat természetes módon.

Azonban az emberiség próbálja beteljesíteni az igazi mértéket MÁS tulajdonságokkal, amelyek olyanok mint a mankók, hogy lábán tudja tartani az emberi társadalmat, más szóval, hogy  tartson egy bizonyos fokú kapcsolatot, hogy ne “egyék” meg egymást. Mert ezt kéri az igazság mértéke, amely közöttünk fekszik, hogy egyébként meg kell, hogy “egyék” egymást. Ezért, nekünk be kell érnünk, hogy más tulajdonságokkal teljesítsünk.

2013.06.30, Báál HáSzulám cikkéből, “Béke a világban”

Ford: BS
Szerk: Sz I

08 Júl 2013

A Teremtőre hangolt Hangvilla

a tEREMTŐRE HANGOLT HANGVILLA

Az embert megtanítják Felülről, hogy a saját megszerzési vágyai fölé tudjon emelkedni. Ez a világ, különböző meglepetéseket okoz a számomra, mindenféle állapotokat hoz létre bennem, hogy ostoba dolgokat tegyek, befolyásol engem a családomon és a barátaimon keresztül, és nekem mindig reagálnom kell ezekre. A reakcióimnak megfelelően tesztel engem, hogy vajon megtartom e, azokat a törvényeket, hogy „Nincs más Rajta kívül”, és hogy „ Ő jó és jót cselekszik”,  és vajon teljes biztonsággal kitudom, e mondani, hogy minden a Teremtőtől származik és nem lépek vissza semmilyen körülmények között ettől a döntéstől.

Nem kérhetek mást, mint ezt a változást. Azt akarom, hogy minden az útra emlékeztessen, úgy akarom érezni a legrosszabb állapotot is, hogy az a legjobb állapot. Korrigálni akarom a pillanatnyi állapotomat, és nem megszökni előle. Korrigálni akarom a vágyaimat, amelyekben pillanatnyilag fájdalmat érzek.

Különben, nem leszek képes igazolni Őt (Teremtőt). Hogyan másképp tudnám, az adakozásra irányozni magam, igazolni a gonosz létét, legyőzni magam, és áldani a Felső Erőt, ha nincs kapcsolatom Vele? A törés annak érdekében jelenik meg, hogy megadja nekem ezt a lehetőséget.

Pontosan ebből a célból kaptam meg ezt az egész világot, amiben élek, ami olyan mint egy hangvilla, amelyhez a zenei hangszerek hozzá vannak hangolva, hogy én is képes legyek, magamat a Teremtőre hangolni. Máskülönben anélkül, hogy legyőzném önmagamat és szolgálnék másokat, anélkül hogy kapcsolatban lennék a barátaimmal, nem leszek képes a Teremtővel összhangban lenni. Éreznem kell, hogy az összes gondolatom és érzésemet a barátaimon keresztül kapom, azért hogy a kollektív elmét velük együtt használhassam.

Felfedezem, hogy a csoport az egómon kívüli edényem. A képtelenségem, hogy a barátaimmal kapcsolódjak, mutatja meg a számomra, hogy nem tudok kilépni az egómból. A hiba nem a kifinomultságomban, vagy az intelligenciámban van, hanem a gyűlöletben és a leválasztottságban, azaz a törésben.  Az ember megkapja a csoportot annak érdekében, hogy világosan megérthesse, egy példán keresztül, és hogy mértéke is legyen ahhoz, hogy pontosan milyen távolságra van a Teremtőtől.

Valaki érezhet gyűlöletet, irigységet, büszkeséget és törekvést a csoport felé. Lenullázhatja, vagy sem, önmagát a csoport előtt, kiabálhat velük, akár ütheti is őket, és ők ugyanezt tehetik vele. Azonban senki nem teheti ugyan ezt a Teremtővel, mivel a Teremtő a természet általános, abszolút ereje. Csak a Vele való formaegyezésnek megfelelően képes valaki feltárni a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljön Vele, mivel az egész csak egy tökéletes és rögzített rendszerben érhető el.

Tehát a felkészülés kizárólag a környezet befolyása által lehetséges, és ez minden szinten így történik, egészen a korrekció végéig. A korrekció végső befejezéséig, mi a Teremtő teljes formájának feltárulására készülünk.

Napi Kabbalah lecke első részéből 2013.04.24 Rabbash írásaiból.
forrás: A Tuning Fork Focused On The Creator

02 máj 2013

Legyél a Teremtő barátja

Legyél a Teremtő barátja

Az elv nagyon egyszerű: minden a mi megszerzési vágyunktól függ, a természetünktől függ. Ha előttem van egy számomra fontos ember, akkor közel akarok kerülni hozzá, a közelében szeretnék lenni és ez által őt, az ő nagysága szerint értékelem.

Akkor ezen ember fontosságát úgy nézem, mint egy anya, aki egy percre sem tudta levenni a szemét a kisbabájáról, mert ő a számára a legfontosabb. Ha én egy fontos emberre tekintek, megpróbálom értékelni őt és szeretni, úgy is, hogy azt is szeretem amit ő, így lassan elkezdem megváltoztatni a hozzáállásomat, az ízlésemet, hogy hasonlítsak hozzá. Az, hogy közeledek hozzá, azt jelenti, hogy elkezdem azt szeretni, amit ő szeret, ez által a természetem is hozzá hasonlatossá válik. A legfontosabb az adakozás és a szeretet törvénye, a formaegyezés törvénye.

Ezért az első feltétel a következő: “Készíts magadnak egy Ravot” Tanárt), azáltal hogy a Teremtő fontos számunkra, a teremtés célja a fontos. Így a Tanár és a barátok által a formaegyezés törvényét kell megvalósítanunk. Eképpen kell működjünk.

A Teremtő elrejtőzik előlünk azért, hogy ne rohanjunk utána egoista módon, mint egy fontos személyhez a mi világunkban, a hozzá való közelség által valami profitot remélve. Tehát úgy kell futnunk a Teremtő után, hogy az ő vele való összetapadás haszna csak az adakozási edényeinkben legyen érzékelhető. Azaz az adakozásunk, a kapcsolatunk Vele, ne az önmagunk érdeme, hanem csak az Ő érdeme legyen, eképpen legyünk Hozzá hasonlóak, ne pedig az egónk kitöltésével foglalkozzunk.

Mert az egóm kitöltése által, én mindinkább leválasztom magam a Teremtőtől, mert csak kapni akarok Tőle. Így kell megváltoztatnunk magunkat környezeten keresztül. Tehát amekkora mértékben képes a környezet, a Teremtő, az adakozás, az összeolvadás fontosságát megadni, akkora mértékben vagyok képes egy változáson keresztülmenni,melyben kicserélődnek a tulajdonságaim oly módon, hogy helyükbe a Teremtő tulajdonságai kerülnek.

Így mi megváltoztathatjuk magunkat a „csoport” által. Annak alapján, hogy “Készíts magadnak Ravot” (Tanárt). S mikor a Rav már igazán fontos számomra, akkor már képes vagyok eljutni oda, hogy “Vásárolj magadnak egy barátot”, és meg is teszem, majd összekapcsolódom vele azért, hogy kicserélhessem az én tulajdonságaimat az Ő tulajdonságaival.

“Készíts magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot!” elv megközelíthetetlen anélkül, hogy készítenénk magunknak egy Ravot, (Tanárt), azaz a Rav fontossága nélkül, mert ő a Teremtő előtti szintünk és ennek megérzése lehetetlen úgy hogy a Rav ne lenne fontos számunkra. Nem leszünk képesek közelebb kerülni Őhozzá és feladni dolgainkat ha nem lépcsőfokról lépcsőfokra tesszük azt.

Ez nem azt jelenti hogy az ember nem lehet sikeres, vagy a veleszületett természete gyenge lenne, vagy hiányzik az intelligenciája, vagy az érzékenysége vagy ereje. Mert minden törés csupán egy magyarázat, csak a cél fontosságának a hiányára, amit azonban meg lehet szerezni a környezettől, a Kabbalisták által elénk tárt módszerrel.

2013.01.31, Felkészülés a reggeli leckéhez

KA

06 feb 2013

A Tükör – Kongresszus ereje

A tükör-konferencia ereje

Kérdés: Milyen erő van a tükör-konferenciában?

Válasz: Ha van egy jó női csoport, erős, összetartó, őszinte és nyílt, ők képesek érezni az egységet, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz egy ilyen Tükör – Kongresszus alkalmával. Nem csak összejönnek, hogy egymást nézzék; egyesülni képesek egymással. Ezután lesz egy “antennájuk”, amelyikkel megfogják az ottani érzésüket. Máskülönben, hiába hallgatják a leckéket, hiába néznek műhelymunkákat és előadásokat, nem fogják érezni a belső késztetést, a töltést, a szeretet melegét, a Fényt, ami elvileg közelebb hoz bennünket, megszüntet és szétrombol minden falat közöttünk. Ha nem törekednek az egységre maguk között, nem lesznek képesek miránk hangolódni.

A legfontosabb feltétel, hogy ugyanazt a hangulatot hozzák létre, bárhol is legyenek, mint amit mi hozunk létre a mi általános Kongresszusunkon. Ezután a formaegyeződés törvénye szerint nem fogják érezni a távolságot és ugyanabban az állapotban fognak lenni velünk.

Kérdés: Hogyan tudok egy boldog légkört teremteni és egyben komolyságot a Tükör-Kongresszus során?

Válasz: Ez nem számít. Ugyanazt a dolgot fogod érezni, mint amit mi: ugyanazt az állapotot, ugyanazt a spirituális intenzitást és a feljutás érzését. Meg kell értenünk, hogy a világ egyre csak gyorsul, ahogy a Kabbalisták ezt megjósolták; minden pontosan úgy alakul. Feltétlenül fel kell emelkednünk egy jó szintre, mert a világnak szüksége van erre. A világ elvesztett a kontrollját, nincs semmi amire törekedne, nincs semmi amiért élnie kellene; olyan ez, mint egy felfüggesztett állapot.

És most meg kell mutatnunk a világnak az erőnket, azt, ami minket hajt egyre csak előre, hogy miért is érdemes élni; léteznek csodálatos szándékok és lehetőségek; sőt, egy fényes jövő áll nyitva előttünk. Mi is képesek vagyunk mindezt észrevenni, minden csak rajtunk múlik, nem valaki máson! Korlátlan lehetőségeink vannak. Végtére is, mi vagyunk a saját állapotunk mesterei, és a világ követni fog minket.

2013-01-06, Virtuális lecke

SzL

11 jan 2013

76 queries in 0,167 seconds.