Kérdés: Mi győzi meg az embert, az Egyetemes egyenlőség gondolatának elfogadásáról? Bár mindannyian különbözünk, az egyenlőség azt jelenti, hogy a szeretet minden bűnt lefed. Milyen információkat kell adni egy embernek, hogy ezt megértse?
Válasz: A szeretet minden bűnt lefed, ez a Természet törvénye, amelyhez el kell jutnunk. Minél hamarabb megtesszük ezt, annál előbb leszünk mesterei Felső Világnak és anál hamarabb érjük el a legmagasabb állapotot; el fogjuk érni a tökéletességet, a teljességet és annak valódi érzékelését, ahol vagyunk.
Megjegyzés: De ha ez Természeti törvény, akkor működjünk együtt a tudósokkal.
Válaszom: Nem, a legmagasabb állapot elérése nem a tudósokra vonatkozik, mert ez az emberen belül következik be, amikor természetét egoistáról, altruisztikusra változtatja. A földi tudomány nem ezt teszi. Nincsenek ilyen eszközei.
Megjegyzés: Mindenki megértheti, hogy egymás elutasítása az bűn, de megértjük hogyan kell szeretetet felépíteni ennek alaőján ami teljes egészében felfoghatatlan
Amikor konkrétan megkérdeznek egy bizonyos helyzetről, hogyan viselkedj abban, lehetetlen azt elmagyarázni. Nem mondhatod el valakinek, hogyan lehet lefedni az elutasítást szeretettel, ha neki van egy véleménye, nekem pedig egy másik.
Válaszom: Az tény, hogy nem tudod átalakítani magad egyetlen mozdulattal. Ehhez állandó képzésre van szükség a barátokkal egy csoportban, egy kis közösségben, ahol helyreállítod és szimulálod a “szeresd felebarátod, mint saját magad” spirituális törvényét
Ez egy hosszú távú, oktatási, nevelési típusú folyamat, amely után megváltozik a világról alkotott felfogásod. Ezután olyan állapotba kerülhetsz, amelyben képes leszel egyesülni minden különbözőség felett. A szeretet egység.
Kérdés: Gyakran említi, hogy a szeretetnek és a gyűlöletnek párhuzamosan kell léteznie, és a szeretetnek le kell fednie a gyűlöletet. Mit jelent ez?
Válasz: Azt, hogy amikor a Kabbala gyakorlata szerint, a minőségeinknek megfelelően emelkedést élünk át, a szeretet és gyűlölet helyet cserélnek és kölcsönösen segítik egymást, mint amikor a jobb és bal láb is egymást támogatja gyalogláskor.
Ebből következik, hogy minél erősebb a szeretet érzése, annál intenzívebb a gyűlölet, és ebből kiindulva még nagyobb szeretethez, és még intenzívebb gyűlölethez emelkedünk. Ez ismétlődik folyamatosan.
Kérdés: De hogyan lehetséges, hogy ez a két érzés egy időben létezik?
Válasz: Miben foglaltatik benne ez a párhuzamosság? Az történik, hogy összehúzódással, szűrővel és fölé emelkedéssel korrigáljuk az úgy nevezett vaskosságunkat (gyűlöletünket, ellenkezésünket). Tehát a két érzést mindig egyensúlyban tartjuk, de mindkettő a mi ellenőrzésünk alatt áll. Nem mi engedelmeskedünk nekik, hanem ők nekünk.
Kérdés: Tehát nem egy időben történik? Ha szeretek, mégis csak ez a szeretet az, ami dominál?
Válasz: Te, csakis te vagy, aki egyik érzést a másikra váltod, így hozod létre a váltakozást, hogy a jobb és a bal ismételt cserélgetésével tegyél egy lépést előre.
Kérdés: Nem tulajdoníthatunk szeretetet a kövületi, növényi és állati szinteknek, mivel nincs szabad akaratuk. Ezeken a fejlettségi fokozatokon, az érintkezést az ösztönök, gének és különféle törvények határozzák meg. Csak szabad akarat esetén beszélhetünk szeretetről, csak abban az esetben, ahol adott a lehetőség, hogy valaki egoista természete fölé emelkedjen.
Amikor ego nélküli, isteni természetű, abszolút szeretetről beszélünk, akkor a szeretet adakozó minőségére gondolunk, és ez az a minőség, ami mindig jellemző kell, hogy legyen az emberre. Kijelenthetjük, hogy az adakozási minőség szeretete, maga a szeretet?
Válasz: Igen. Ugyanakkor olyan módon kell bánnod a másikkal, hogy semmilyen tőle érkező rossz hatás nem gátolhat meg abban, hogy továbbra is szeresd őt.
Kérdés: Az adakozás minősége benne van a másik emberben, vagy bennem?
Válasz: Benned. A másik embernek ehhez semmi köze.
Kérdés: Hogyan lehet eldönteni, hogy az ember altruista módon szeret, vagy tisztán önző okok vezetik?
Válasz: Ezt képtelenség eldönteni. Hogy biztonsággal választ adhassunk, tudnunk kéne, hogy a pénz miatt szeret vagy önzetlenül? Mivel kapcsolatosan önzetlen valójában?
A Kabbalában nincs a szeretetet részletező koncepció. A szeretet örömként van definiálva. Azt, amit a felebarát, a Teremtő vagy önmagunk szeretetének hívunk, akár egoista, akár altruista szeretetet takar, a saját magunk irányában felhasznált egoizmus mértéke határozza meg. Ezzel a másik érdekében hasznosított egoizmust állítjuk szembe. Látjuk tehát, hogy folyamatosan távolodunk a „szeretet” fogalmától.
Még amikor azt is mondjuk, hogy „Szeresd felebarátod, mint önmagad!”, ez annyit tesz, hogy amilyen egoista módon bánsz önmagaddal, pont ugyanilyen szellemben bánj másokkal is. Vagyis, amint kitöltöd önmagadat, ugyanilyen mértékben kell kitöltened másokat is.
Kérdés: Széles körben vallott nézet, hogy „Ha nem szereted önmagad, senki nem fog szeretni”. Egy kissé kevesebbet beszélnek arról a kijelentésről, miszerint „Ahhoz, hogy szeretni tudj másokat, muszáj, hogy szeresd önmagadat!”. És még ennél is ritkábban vitatják meg a következő mondat igazát: „Ahhoz, hogy szeresd magad, először másokat kell szeretned!”
Hogyan szeressük önmagunkat?
Válasz: Ennek csak egyetlen módja van: igyekezz olyat tenni az embereknek, amit akarnak, vagy ami igazán fontos a számukra. Mutasd meg nekik, hogyan találnak rá a boldogságra! Ez lesz a te és mindenki más boldogsága is. Az ember nem választhatja le magát másokról. Elkerülhetetlen, hogy a boldogság felmutatásában, vagy mások boldoggá tételében lássuk saját boldogságunkat.
Kérdés: Azaz, a szó szoros értelmében önmagam figyelembe vétele nélkül kell szeretnem másokat?
Válasz: Igen. És így értheted csak meg, hogy ha nem ezt teszed, az nem más, mint önszeretet.
Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.
Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.
Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.
Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.
A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.
Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.
A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.
Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.
A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.
A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.
Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.
Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.
A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.
Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.
A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.
Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?
A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?
Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.
Kérdés: Azt mondják, hogy egy átlagos ember percenként kb. 500 szót képes felfogni, és a szóbeli kommunikáció átlagsebessége 150 szó percenként. Agyunk mindenféle gondolattal tölti ki a fennmaradó üres kapacitást.
Például, egy előadás során, amikor látszólag hallgatunk valamit, a fejünkben megállás nélkül nyüzsögnek a gondolatok, amik visszavisznek a gyerekkorunkba vagy éppen előre szaladnak a jövőbe. Mit tegyünk ilyen helyzetekben? Az ember igyekszik meghallani valamit, szeretnénk emlékezni az információkra, de a zavaró gondolatok miatt képtelenek vagyunk erre.
Válasz: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egoizmusunk fölé emelkedünk. Nincs más út. A Kabbala módszerének alkalmazásával egónk fölé kerülhetünk, és akkor majd érezzük a többieket.
Miért nem látjuk a Felső Világot? Miért nem látjuk a spirituális erőket? Az azért van mert, be vagyunk zárva önmagunkba, és a spirituális világ mindaz, ami tőlünk kiindulva mások felé irányul. De ezt nem érezzük, sőt, észre sem vesszük.
Kérdés: Ha nagyra becsülöm a hallgatott embert, az segít?
Válasz: Igen. Ha korporális szeretettel viseltetünk az illető iránt, nagyon odafigyelünk rá, isszuk minden szavát. Ez azonban nem elég. Léteznek további kommunikációs formák, amelyek magasabb, spirituális jellegűek. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és elkezdjük érezni a másikat függetlenül attól, hogyan viszonyulunk az adott emberhez. Ha önmagunk fölé emelkedünk, az egoizmusunk fölé, teljes mértékben objektív módon észleljük a másikat.
Ez egy különleges technika, ami a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” szabályából származik. Olyan mértékben hallod meg felebarátod, amennyire képes vagy úgy viszonyulni hozzá, mint saját magadhoz.
Ezen felül, meghallod és megpillantod azt, amire a szeretett ember sosem számítana – kinyílik a szemed az ő belső világára.
Ábrahám sikerrel terjesztette a Teremtőről szóló tudást, és ennek a sikernek a titka a kegyelem (Heszed) minőségében áll. Az ok: a szeretet nyitja meg az embert, az egész világ felé.
Ábrahám sikerrel magyarázta el a babilóniai embereknek, hogy mit szükséges tenni, amitől felemelkedhetünk a Teremtő szintjére. Akik hallották, követték őt, de Ábrahám mindenki megmentője akart lenni. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk is ma: folytatnunk kell Ábrahám munkáját.
Ábrahámhoz hasonlóan, mindenki felé meg kell nyitnunk magunkat. Mindenkinek beszélnünk kell az élet és a Teremtés céljáról, az emberi korrekció szükségességéről. Ábrahám tette meg a kezdeti lépést azon az úton, aminek végén minden ember, az egész világ korrekciója található. Ugyanebben az irányban kell tovább haladnunk.
Beköszönt a kegyelem, hiszen mindenkinek elmondjuk, hogy létezik egy lehetőség, ami örök életet, a tökéletesség elérését, egészséget és tudást jelent; ami mindazt magában foglalja, amire az ember vágyakozhat, és olyan állapotot takar, ahol minden lehetséges áldás kitölt minket.
Mindenkinek rá kell találnia, mi célból létezünk, milyen formát kell utunk végén felöltenünk, és hogyan ültethetnénk mindezt át a gyakorlatba, hogy mindazok a csapások, amik most érnek, elkerüljenek minket a jövőben.
Amikor olyan emberekkel gyűlünk össze, akik szintén szeretnék legyőzni az egoista hajlamukat és pozitív hatást akarnak ezzel gyakorolni a világra, akkor felkészülünk a Tóra fogadására. Ezzel megalapozunk egy olyan társadalmat, amely képes a jelenlegi kaotikus irányt, pozitívra és kiegyensúlyozottra váltani.
Örülhetünk, hogyha felismerjük minden problémánk valódi okát – az egoista természetünket – és hogy rendelkezésünkre állnak eszközök arra, hogy ha a természetünket a kapcsolatainkat, a szeretet és az adakozás jó irányába irányíthatjuk. Ez máris jelentős lépés a kijavítás felé, amelyről a Tóra beszél.
Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.
Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.
A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való teljes felépüléséhez.
Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.
Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.
A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát, Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.
Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
