A Teremtőn belül nincs más csak a szeretet. Ő ugyanakkor különböző feltételeket hoz létre a megszerzési vágyban, amelyek segítenek megérteni, hogy mi is a szeretet, és hogyan is érhetjük el. Ez a dolog teljesen felfoghatatlan számunkra.
A szeretet kusza és idegen egoizmusunk számára, valami, ami ellenkezik természetünkkel. Hogyan lehetséges, hogy amikor megkóstolom az elém tálalt különböző finomságokat, akkor valóban érzem a házigazdát a Támimok-on (ízeken) keresztül? Mi a kapcsolat egyik és a másik között?
Ez a teremtés eszenciája, a lényege a „létezés a semmiből” ; ebben a „semmiben” ott van valami a „létezőből”.
Ezért a semmiből, az élvezetek iránti kapni-akarás vágyából a létezőhöz juthatok. Ez azt jelenti, hogy az élvezetek vágyán belüli benyomásból eljuthatok a szeretethez, ahhoz a tulajdonsághoz, amely abszolút mindenben teljesen leválik a teremtésről.
Hirtelen, az élvezetek kapni-akarási vágyán belüli bizonyos cselekedetek és folyamatok eredményeként csoda történik, és eléri az ember azt a tulajdonságot, amely a felső, isteni természethez tartozik.
Teljességgel tisztázatlan előttünk, hogy az „adok-kapok” cselekedetei miként vezetnek el a szeretetnek nevezett csoda megszületéséhez. A szeretetnek semmi köze az élvezetek kapni-akarási vágyhoz.
Minden alkalommal és minden lépcsőfokon fel kell töltenünk az élvezet kapni-akarási vágyában megtapasztalt cselekedeteinket és benyomásainkat, hogy mindet összegyűjtsük és felemeljük a szeretet tulajdonságának eléréséhez.
[87846]
A Napi Kabbala lecke 2012/03/09 részéből, Talmud Eser Sefirot, 15. rész.
Kérdés: Az elutasítás a családokban most feltárul, annak érdekében, hogy megértsük, hogy a házasság és a kapcsolatok is, csak a spiritualitáson keresztül, -mint összetevőn- keresztül lehetségesek?
Válasz: Csakis úgy! Ahogyan az a megosztottságunk előtt volt, mielőtt még férfi és női részekre osztódtunk volna.
A Teremtés kezdetén a közös lélek egyetlen szerkezete létezett, amelyben a férfi és női rész teljes egységet alkotott egymással, kölcsönös eggyé olvadás, engedmények, szeretet és adakozás jellemezte ezt a szakaszt.
Aztán ez a kölcsönösség eltűnt, a helyét egyenlő egységek vették át, amelyek szemben álltak egymással vágyaik, állati sóvárgásaik és egyéb különbségeik tekintetében. Jelenleg pedig képesek vagyunk az egymásra hangolódásra, de csak azért, hogy a másik kárára juttassuk magunkat kielégüléshez.
Azért következett be mindez, mert a szeretet és adakozás minőségei már nincsenek velünk. Senki nem tekint úgy a szeretetre, mint egy mindent betöltő, hatalmas érzésre. A mai ember szeretete annyit jelent, hogy valamely külső tárgy révén jut kellemes érzésekhez, a másik kárán tölti meg magát ezzel az örömmel, ezért azt mondja, hogy szereti őt, akárcsak a halat. (szereti a halat példázat, lásd pl: https://www.laitman.hu/2013/08/10/a-jelenletem-oka-ebben-a-vilagban/ )
Kérdés: Miért került sor a törésre, illetve mi okból tűnt el a szeretet minősége?
Válasz: Azért, hogy felismerjük hogy, szükségünk van erre a minőségre, és abban a pillanatban, hogy felismerjük, újra megjelenik. Ekkor felemelkedünk a szeretet szintjére, elkezdjük létrehozni azt magunkban, aktív erőfeszítések árán igyekszünk megragadni, és feltárjuk, miként válhatunk érdemessé rá, és tehetjük magunkat egyenlővé vele. Azaz, felemeljük önmagunkat a Teremtő szintjére.
Saját vágyunkból kiindulva tesszük ezt meg, saját belátásunk nyomán, és akkor egyenlővé válunk a Teremtővel minden tulajdonság (értelem, tudás, irányítás) tekintetében. Elnyerjük a Teremtő státuszát. Muszáj, hogy elérkezzünk erre a szintre.
Férfi és nő helyes kombinációja adhatja meg nekünk ennek lehetőségét. Mind a férjnek, mind a feleségnek rendelkeznie kell a szívben lévő ponttal, amely pontok törekednek az összeolvadásra, hogy így elérjék a Teremtőt.
A Kabbala pedig segíti őket ebben az emelkedésben, mivel megadja azokat a lépéseket, amelyek kivitelezése szükséges a spirituális úton. A Kabbala útmutatást ad a cselekvést és a boldog, spirituális családi életet illetően.
Michael Laitman, A Quora-ról: „Ki kell javítanunk az embereket?”
A világrefomerek gyengesége a generációk során, az hogy az embert, olyan gépnek tekintették, amely nem működik megfelelően, és javításra szorul, vagyis el kell távolítani a törött alkatrészeit, és le kell cserélni azokat működőképesre. – Yehuda Ashlag kabbalista (Baal HaSulam), „Béke a világban”című cikkéből.
Semmi hibás nincs az emberben, és semmit nem kell rajta változtatni. Mindent a természet adott az embernek, ezért a különböző negatív tulajdonságokat, sőt az ölési és lopási vágyakat is, Isten vagy a Teremtő adta nekünk. (A „természet” és „Isten”, a szeretet és az adakozás ugyanazon erejének tekinthető, a Kabbala bölcsességében. A Gematriában az „Isten” és a „természet” egyenlő számértékű.)
Nem javítunk az embereken bebörtönzéssel vagy kivégzéssel. Javíthatjuk magunkat, ha olyan keretek közé helyezzük magunkat, ahol elérhetjük azt a megértést, hogy korrigálnunk kell a természetünket, vagy más szóval, pozitívan kell kapcsolódnunk a velük szembeni legnegatívabb impulzusaink fölött.
Fejlődésünk következő szintjére kell emelkednünk anélkül, hogy elpusztítanánk a negatív tulajdonságainkat, és pozitív impulzusokat kell szereznünk a negatív impulzusok helyett másokkal való kapcsolatban.
Amikor ilyen módon aktívan alkalmazunk pozitív impulzust, negatív impulzusaink fölött, akkor új kapcsolódási állapotot kezdünk érezni a plusz és a mínusz között, mint ugyanazon mező negatív és pozitív pólusai között. Ekkor teljesen új, békés és harmonikus valóságot fogunk érezni.
A „Kabbala alapjai” alapján Dr. Michael Laitman kabbalistával, július 7 -én, 2019-ben Írta/szerkesztette Dr. Michael Laitman kabbalista tanítványai.
Kérdés: Mi győzi meg az embert, az Egyetemes egyenlőség gondolatának elfogadásáról? Bár mindannyian különbözünk, az egyenlőség azt jelenti, hogy a szeretet minden bűnt lefed. Milyen információkat kell adni egy embernek, hogy ezt megértse?
Válasz: A szeretet minden bűnt lefed, ez a Természet törvénye, amelyhez el kell jutnunk. Minél hamarabb megtesszük ezt, annál előbb leszünk mesterei Felső Világnak és anál hamarabb érjük el a legmagasabb állapotot; el fogjuk érni a tökéletességet, a teljességet és annak valódi érzékelését, ahol vagyunk.
Megjegyzés: De ha ez Természeti törvény, akkor működjünk együtt a tudósokkal.
Válaszom: Nem, a legmagasabb állapot elérése nem a tudósokra vonatkozik, mert ez az emberen belül következik be, amikor természetét egoistáról, altruisztikusra változtatja. A földi tudomány nem ezt teszi. Nincsenek ilyen eszközei.
Megjegyzés: Mindenki megértheti, hogy egymás elutasítása az bűn, de megértjük hogyan kell szeretetet felépíteni ennek alaőján ami teljes egészében felfoghatatlan
Amikor konkrétan megkérdeznek egy bizonyos helyzetről, hogyan viselkedj abban, lehetetlen azt elmagyarázni. Nem mondhatod el valakinek, hogyan lehet lefedni az elutasítást szeretettel, ha neki van egy véleménye, nekem pedig egy másik.
Válaszom: Az tény, hogy nem tudod átalakítani magad egyetlen mozdulattal. Ehhez állandó képzésre van szükség a barátokkal egy csoportban, egy kis közösségben, ahol helyreállítod és szimulálod a “szeresd felebarátod, mint saját magad” spirituális törvényét
Ez egy hosszú távú, oktatási, nevelési típusú folyamat, amely után megváltozik a világról alkotott felfogásod. Ezután olyan állapotba kerülhetsz, amelyben képes leszel egyesülni minden különbözőség felett. A szeretet egység.
Kérdés: Gyakran említi, hogy a szeretetnek és a gyűlöletnek párhuzamosan kell léteznie, és a szeretetnek le kell fednie a gyűlöletet. Mit jelent ez?
Válasz: Azt, hogy amikor a Kabbala gyakorlata szerint, a minőségeinknek megfelelően emelkedést élünk át, a szeretet és gyűlölet helyet cserélnek és kölcsönösen segítik egymást, mint amikor a jobb és bal láb is egymást támogatja gyalogláskor.
Ebből következik, hogy minél erősebb a szeretet érzése, annál intenzívebb a gyűlölet, és ebből kiindulva még nagyobb szeretethez, és még intenzívebb gyűlölethez emelkedünk. Ez ismétlődik folyamatosan.
Kérdés: De hogyan lehetséges, hogy ez a két érzés egy időben létezik?
Válasz: Miben foglaltatik benne ez a párhuzamosság? Az történik, hogy összehúzódással, szűrővel és fölé emelkedéssel korrigáljuk az úgy nevezett vaskosságunkat (gyűlöletünket, ellenkezésünket). Tehát a két érzést mindig egyensúlyban tartjuk, de mindkettő a mi ellenőrzésünk alatt áll. Nem mi engedelmeskedünk nekik, hanem ők nekünk.
Kérdés: Tehát nem egy időben történik? Ha szeretek, mégis csak ez a szeretet az, ami dominál?
Válasz: Te, csakis te vagy, aki egyik érzést a másikra váltod, így hozod létre a váltakozást, hogy a jobb és a bal ismételt cserélgetésével tegyél egy lépést előre.
Kérdés: Nem tulajdoníthatunk szeretetet a kövületi, növényi és állati szinteknek, mivel nincs szabad akaratuk. Ezeken a fejlettségi fokozatokon, az érintkezést az ösztönök, gének és különféle törvények határozzák meg. Csak szabad akarat esetén beszélhetünk szeretetről, csak abban az esetben, ahol adott a lehetőség, hogy valaki egoista természete fölé emelkedjen.
Amikor ego nélküli, isteni természetű, abszolút szeretetről beszélünk, akkor a szeretet adakozó minőségére gondolunk, és ez az a minőség, ami mindig jellemző kell, hogy legyen az emberre. Kijelenthetjük, hogy az adakozási minőség szeretete, maga a szeretet?
Válasz: Igen. Ugyanakkor olyan módon kell bánnod a másikkal, hogy semmilyen tőle érkező rossz hatás nem gátolhat meg abban, hogy továbbra is szeresd őt.
Kérdés: Az adakozás minősége benne van a másik emberben, vagy bennem?
Válasz: Benned. A másik embernek ehhez semmi köze.
Kérdés: Hogyan lehet eldönteni, hogy az ember altruista módon szeret, vagy tisztán önző okok vezetik?
Válasz: Ezt képtelenség eldönteni. Hogy biztonsággal választ adhassunk, tudnunk kéne, hogy a pénz miatt szeret vagy önzetlenül? Mivel kapcsolatosan önzetlen valójában?
A Kabbalában nincs a szeretetet részletező koncepció. A szeretet örömként van definiálva. Azt, amit a felebarát, a Teremtő vagy önmagunk szeretetének hívunk, akár egoista, akár altruista szeretetet takar, a saját magunk irányában felhasznált egoizmus mértéke határozza meg. Ezzel a másik érdekében hasznosított egoizmust állítjuk szembe. Látjuk tehát, hogy folyamatosan távolodunk a „szeretet” fogalmától.
Még amikor azt is mondjuk, hogy „Szeresd felebarátod, mint önmagad!”, ez annyit tesz, hogy amilyen egoista módon bánsz önmagaddal, pont ugyanilyen szellemben bánj másokkal is. Vagyis, amint kitöltöd önmagadat, ugyanilyen mértékben kell kitöltened másokat is.
Kérdés: Széles körben vallott nézet, hogy „Ha nem szereted önmagad, senki nem fog szeretni”. Egy kissé kevesebbet beszélnek arról a kijelentésről, miszerint „Ahhoz, hogy szeretni tudj másokat, muszáj, hogy szeresd önmagadat!”. És még ennél is ritkábban vitatják meg a következő mondat igazát: „Ahhoz, hogy szeresd magad, először másokat kell szeretned!”
Hogyan szeressük önmagunkat?
Válasz: Ennek csak egyetlen módja van: igyekezz olyat tenni az embereknek, amit akarnak, vagy ami igazán fontos a számukra. Mutasd meg nekik, hogyan találnak rá a boldogságra! Ez lesz a te és mindenki más boldogsága is. Az ember nem választhatja le magát másokról. Elkerülhetetlen, hogy a boldogság felmutatásában, vagy mások boldoggá tételében lássuk saját boldogságunkat.
Kérdés: Azaz, a szó szoros értelmében önmagam figyelembe vétele nélkül kell szeretnem másokat?
Válasz: Igen. És így értheted csak meg, hogy ha nem ezt teszed, az nem más, mint önszeretet.
Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.
Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.
Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.
Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.
A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.
Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.
A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.
Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.
A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.
A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.
Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.
Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.
A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.
Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.
A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.
Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?
A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?
Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.
Kérdés: Azt mondják, hogy egy átlagos ember percenként kb. 500 szót képes felfogni, és a szóbeli kommunikáció átlagsebessége 150 szó percenként. Agyunk mindenféle gondolattal tölti ki a fennmaradó üres kapacitást.
Például, egy előadás során, amikor látszólag hallgatunk valamit, a fejünkben megállás nélkül nyüzsögnek a gondolatok, amik visszavisznek a gyerekkorunkba vagy éppen előre szaladnak a jövőbe. Mit tegyünk ilyen helyzetekben? Az ember igyekszik meghallani valamit, szeretnénk emlékezni az információkra, de a zavaró gondolatok miatt képtelenek vagyunk erre.
Válasz: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egoizmusunk fölé emelkedünk. Nincs más út. A Kabbala módszerének alkalmazásával egónk fölé kerülhetünk, és akkor majd érezzük a többieket.
Miért nem látjuk a Felső Világot? Miért nem látjuk a spirituális erőket? Az azért van mert, be vagyunk zárva önmagunkba, és a spirituális világ mindaz, ami tőlünk kiindulva mások felé irányul. De ezt nem érezzük, sőt, észre sem vesszük.
Kérdés: Ha nagyra becsülöm a hallgatott embert, az segít?
Válasz: Igen. Ha korporális szeretettel viseltetünk az illető iránt, nagyon odafigyelünk rá, isszuk minden szavát. Ez azonban nem elég. Léteznek további kommunikációs formák, amelyek magasabb, spirituális jellegűek. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és elkezdjük érezni a másikat függetlenül attól, hogyan viszonyulunk az adott emberhez. Ha önmagunk fölé emelkedünk, az egoizmusunk fölé, teljes mértékben objektív módon észleljük a másikat.
Ez egy különleges technika, ami a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” szabályából származik. Olyan mértékben hallod meg felebarátod, amennyire képes vagy úgy viszonyulni hozzá, mint saját magadhoz.
Ezen felül, meghallod és megpillantod azt, amire a szeretett ember sosem számítana – kinyílik a szemed az ő belső világára.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
