Az igazság kibontakozása a saját ellentétéből, az alapköve a Kabbala bölcsességének. Ha meg akarunk érteni valamit, szükséges, hogy magával a jelenséggel és ellentétes állapotával is tisztába legyünk. Máskülönben semmit nem fogunk átélni.
Ha csak sötétség, vagy csak fény létezne, nem tudnánk megkülönböztetni őket. Amikor van köztük kapcsolat, akkor érezzük a sötétet és a fényt is. Minden mással is ugyanez a helyzet. A legfontosabb dolog, hogy van egy képességünk, hogy élesen érzünk ellentétes jelensgeket és ennek eredménye képpen érzeteket építünk, amelyekkel állandóan finomítjuk, az ellentétes jelenségek mögötti dolgok definicióját. Az számít szakértőnek, aki sok ellentmondó információval, érzéssel és minőséggel rendelkezik, képes ezeket integrálni, és különféle dolgokat ellentét párba állítva tanulni.
Kérdés: Vagyis nem kell félnem a sötétségtől?
Válasz: Persze, hogy nem. Képtelenek vagyunk sötétség nélkül, a fény meghatározására. Ez az oka annak, hogy bennünket sötétségben teremtettek meg, az egónkban. Mivel csak is az egónknak köszönhetően tudunk csak növekedni, hogy feltáruljon bennünk az ellenállás és az ellentétesség a Teremtővel, majd pedig a Hozzá való hasonlatosságvágya.
Megjegyzés: A kabbala bölcsessége szerint, minden ellentétet képez. Annak megfelelően amit Ön mond, az embernek hatalmas egoistává kell válnia, márpedig ezt a legtöbb ember elítéli.
Dr. Michael Laitman válasza: Írva van: „Aki nagyobb a barátjánál, annak a vágya is nagyobb.” Mindent az egoista vágy méretéhez viszonyítunk, és ez alapján mérjük a Felső Fényt ránk gyakorolt hatását, a bekövetkezett változásokat, sőt, még magát a Teremtőt is.
Kérdés: Akkor ez azt jelenti, hogy az egó továbbra is növekszik, és ez ellen nem tehetünk semmit?
Válasz: Nem is kell tennünk ellene semmit. Ellenkezőleg, csak hagyjuk, hadd nőjön. Ezért hívják ezt a bölcsességet a Kabbala Bölcsességének, ami annyit jelent, hogy hogyan szerezzünk meg magunknak mindent, amit tudunk, azzal a szándékkal, hogy adakozzunk. Ebben van a paradoxon. Fokozatosan eljutunk majd erre a szintre.
Az az élet, melyet az ablakon túl látunk, az az egymás közötti belső kapcsolataink kivetülése. Az erőszakos demonstrációk az amerikai városokban, a fajgyűlölet elleni tüntetések, és a koronavírus újabb hulláma az egész világon, az mind amiatt a történik, mert nem vagyunk hajlandóak cselekedni, nem vagyunk hajlandóak korrigálni egymás felé való attitűdünket, hozzáállásukat.
A koronavírus betört az életünkbe és deklarálta, hogy „Ti mindannyian egyetlen integrál kapcsolatban léteztek. Mindannyian a Sínai hegy lábánál álltok (gyülölet hegye). Hogyha, nem léptek egységre egymással, ha nem kéritek a Felső Erőt, hogy korrigáljon titeket, akkor ez lesz temetkezési helyetek”.
A koronavírus azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk mennyire egymástól függ az életünk. Ez a függőség „kölcsönös garanciának” hívjuk, mely azt jelenti, hogy nem arra kell gondolnunk, hogy magunkat, hogy védjük meg a koronavírustól, hanem hogy másokat hogy védjünk meg a betegségtől, a helyes egymáshoz való hozásállásukon keresztül.
Mi történik most? Most, mint egy született egoista azt mondom, hogy elegem van már abból, hogy otthon a karanténban üljek, ki akarok már menni, szórakozni akarok, étterembe akarok menni, kávézni akarok, parkban akarok sétálni, el akarok menni a tengerhez. Ezt és ezt akarom! Mindeközben nem gondolok másokra, mivel semmilyen kölcsönös garancia nem létezik közöttünk. Egyáltalán nem tekintem a többieket fontosnak, nem érzem, hogy hozzám tartoznának, én csak azt teszem ami nekem jó.
Hogyha, én biztos lennék abban, hogy mindenki más egészséges és én vagyok az egyetlen beteg, akkor továbbra is gondtalanul sétálnék mindenki között, mindenkit megfertőzve. Tudnám pontosan, hogy senki nem fertőz meg engem, hiszen a többiek egészségesek de nem érdekel hogyha ők megfertőződnek. Mit érdekel az engem? Pontosan ez az ami történik, most az emberi társadalmakban Amerikában, Izraelben, Európában és mindenhol máshol. Mindenki csak magára gondol, semmilyen felelősség érzetünk nincs egymás felé.
Csak akkor kezdünk el a helyes utat járni, amikor otthon ülünk, anélkül, hogy az orrunkat kidugnánk, mivel félünk attól, hogy megfertőzünk másokat, és többé nem gondolunk magunkra. A koronavírus egy ilyen változáshoz vezet el majd minket, és a vírus addig nem tűnik el, ameddig ez a változás el nem kezdődik. A vírus arra kényszerít majd minket, hogy arra gondoljunk hogyan ne károsítsuk, fertőzzük, bántsuk a másikat. Azaz félni fogunk attól, hogy nehogy másokat bántsunk, másoknak kárt okozzunk és ezért választjuk azt, hogy inkább otthon maradunk.
A koronavírus azt érezteti velünk, hogy mi egy integrális világban élünk, ahol csak akkor maradhatunk egészségesek, hogyha mindannyian betartjuk a kölcsönös garancia feltételeit.
Ez még nem minden, de ez az első szükséges lépés, annak érdekében, hogy elkezdjük a korrekciót.
Akkor majd nem lesz többé szükség megszorításokra, mint például az országok közötti lezárt határokra, a kötelező két méter megtartására, vagy maszkokra, senki nem lesz kötelezve, hogy bármit meg kelljen tennie. Végülis mindenki gondoskodni fog a másikról és mindent megtesz azért, hogy mások egészségesek maradjanak.
Mélyebben bele kell tekintsünk ennek a vírusfertőzésnek a lényegébe, mivel az megmutatja nekünk, hogy ez nem egy biológiai betegség, hanem egy spirituális állapot amitől szenvedünk, azaz egyenlőre rossz viszony van közöttünk, és hiányzik a kölcsönös garancia amit egymásért vállalunk. Annak érdekében, hogy egy ilyen kölcsönös garanciát, kölcsönös gondoskodást fenntartsunk, szükségünk van a Felső Fényre.
Ennélfogva a koronavírus az felülről érkezett, és felébresztett minket azért, hogy a figyelmünket fölfelé fordítsuk, és kérjük a Felső Fényt, hogy korrigáljon minket, és megadja nekünk az egymás iránti felelősségérzetet, amellyel egyelőre nem rendelkezünk. Akkor majd, elkezdünk gondoskodni, aggódni mások felől, hogy nehogy kárt okozzunk nekik, hanem azt keressük majd, hogyan tudjuk őket segíteni, hogyan lehetünk hasznosak számukra. A kölcsönös garancia az a legnehezebb, az összes erőfeszítés között, mivel ez a korrekció elsődleges része.
Nekem másokra kell gondolnom, részt kell vennem az ő életükben, gondoskodnom kell róluk, éreznem kell a vágyaikat, meg kell értsem, hogyan segíthetek másokat, hogy közelebb kerüljenek a Teremtővel való összeragadáshoz, és összeolvadjanak a Felső Erővel.
Ezek nagyon magasztos koncepciók, melyek a Adam HaRishon lelkének korrekciójához tartoznak. De mi efelé közeledünk, napról-napra mind megértésben mind érzésekben.
Az emberek egészsége, az egységükön és kölcsönös garanciájukon a múlik. Mindenki felelős felebarátja egészségéért, és mindenkinek biztosítania kell, hogy a másik egészséges marad. Ilyen módon megszabadulunk majd a koronavírustól mivel azáltal, hogy így cselekszünk mi az egység integráció felé irányulunk, a kölcsönös garancia felé haladunk, ahogy egy közös integrál edényt építünk.
Mi akkor teszünk majd ilyen lépéseket, amikor már mindenki azért aggódik, hogy hogyan ne fertőzze meg a többieket és nem pedig arról, hogy ő maga hogyan ne fertőződjön meg. Azaz a gondolataink iránya meg kell, hogy forduljon és az értelmünk számításaink ugyancsak ellentétessé kell, hogy váljanak.
Ugyanis, a kölcsönös garancia azt jelenti, hogy én nem gondolhatok magamra tovább, és nem is kell, hogy magamra gondoljak, mivel mindenki más rám gondol. Nekem, pedig a többiekre kell gondolnom, legalább a tízesemre. Így, akkor képesek leszünk mindannyian kölcsönös garanciával létezni, mely fokozatosan kiterjed, majd az egész világra, és akkor a Teremtő megjelenik közöttünk és korrigál minket.
A kölcsönös garanciát együtt kell elfogadjuk most és mindörökre. Egy garancia természeténél fogva nem létezhet megszorításokkal bármilyen feltételekkel, hiszen az a szereteten alapul. A szeretet az nem kompatibilis megszorításokkal, feltételekkel.
A jó létünk a kölcsönös garancián múlik, mivel ez a korrigált rendszer legalapvetőbb törvénye. Annak érdekében, hogy egészségesek legyünk az embereknek egy olyan “testekben” kell élnie, melyek korrekt módon kapcsolódnak össze egymással, és a korrekt kapcsolat az emberi társadalom összes tagja között a kölcsönös garancia, ahol mindenki, mindenki másra gondol, és mindenki másnak csak jót akar. Így össze kell gyűjtsük az egyelőre törött, szétszéledt részeket, és azokat egyetlen “egészséges testbe” kell összekapcsoljuk.
Amikor a kapcsolat és a garancia az összes rész között megjelenik, ebben a “tökéletes testben”, akkor elkezdjük majd az új életet érezni ebben a “testben”, és nem a jelenlegi, mostani, “beteg létezést” érezzük majd, ahol a “test darabokra van szaggatva”, és a “darabok szét vannak szóródva”. Hanem, majd egy új életet érzünk, ahol a Felső Fény kering a “testen” belül, és kitölti az összes részét. Ez azt jelenti, hogy el kell érjük a korrekciót és ezzel együtt az örökkévaló és tökéletes életet.
Miért akarja a Teremtő, hogy egyre nagyobb mértékben ellentétesnek érezzem magam Vele szemben?
Dr. Laitman:
A Teremtő semmit nem akar. Ez csak az mód, hogy mi beszélünk Róla.
Tény, a Teremtő egy abszolút Erő, amely egyáltalán nem változik. Amikor valaki a Kabbala Bölcseletével foglalkozik, magára vonzza a Felső Fényt. Ez befolyásolja az embert, ezért minden pillanatban mást és mást érez önmagán belül, egyre jobban érzi dolgok igaz állapotát. Egyrészt egyre önzőbb érzések öntik el, amikkel szemben gyengének érzi magát, nem képes ellenállni a legkisebb önző vágyának sem. Ez egy teljesen szükségszerű állapot, és folytatódni fog addig, ameddig nem kapcsolóik az ember a saját igaz formájában a csoporthoz.
Akkor magára tudja vonni a Felső Fényt. Ez felemeli és megtisztítja az embert és feltárja a második természetét, amely a Fény természetével megegyező, adakozó minőségű, és maga a szeretet. A természet két ellentétes része felemelkedik az emberen belül, a megszerzés és adakozás, szeretet és gyűlölet minőségei ezek. Ez lehetővé teszi az előre haladást, mintha két láb lenne ez a két erő, amely egyik a másik után mozogva.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
