Kérdés: Mit jelent az arra irányuló félelem, ami abból a tényből fakad, hogy a Teremtő hatalmas és uralkodik mindenek felett?
Válasz: Ez a félelem a hatalom előtt, amely minden világot magában foglal és mindent irányít. Sőt, az irányítása nem függ sem időtől, sem helytől, sem mozgástól. Áthatol a távolságokon és az akadályokon. Ez a Teremtő hatalma.
Kérdés: Amíg nem fedem fel a Teremtőt, addig a tanítómat és a barátaimat csodálom. Ez ugyanaz a dolog?
Válasz: Általában igen. Ha ilyen kapcsolatod van a barátaiddal, akkor lesz kapcsolatod velem, majd a Teremtővel.
A Napi Kabbala leckéből 8/14/24, Rabash írásai „Bárki, akiben benne van a Mennyek félelme - 1”
Kérdés: Amikor kérdésekre válaszol, valójában korrekciós munkát végez?
Válasz: Természetesen! Ha a kérdés az ember tiszta vágyából származik, úgy van a emberben, mint a spirituális haladás sürgető igénye, és felteszi nekem, én meg fogom a kérdést, és elkezdem feldolgozni, átérezni bensőmben, aztán megválaszolom, miközben interakcióba lépek a kérdezővel, a vágyával, nos ekkor, természetszerűleg, egyfajta spirituális korrekció történik.
Ettől azonban semmi sem válik könnyebbé az illető számára. Ugyanúgy el kell végeznie az adott cselekedeteket.
Én egész egyszerűen csak a külsődleges spirituális tetteket hajtom végre. Nekem személy szerint nincs ezekre szükségem. Viszont sajátos „mezőket” hozok létre a kérdésekre adott különféle válaszaimmal. Ezáltal szélesebbé, hozzáférhetőbbé és termékenyebbé válik az általános információs mező. És ez utóbbi lesz majd előkészítve azok számára, akik egy nap eljutnak a Kabbalához. Ezért szeretek kérdésekre válaszolni.
[313155] A KabTV „Van egy hívásom. A kérdés általi befolyásolás” című műsorából; 2011.04.16.
Kérdés: Amikor emberekkel beszélget, elhelyez bennük olyan információkat, amelyek később kerülnek felszínre bennük, függetlenül a vágyuktól?
Válasz: Igen, ezt mindannyian megtesszük öntudatlanul, én viszont tudatosan csinálom. És nem csak én, hanem az összes lélek, az összes Kabbalista, akik jelenleg nem öltenek testet világunkban.
Mindannyian egyetlen rendszer elemei vagyunk, amelyek a végtelen világának Malchutjában helyezkednek el. És innen nem mehetünk sehova. A természetben vagyunk belefoglaltatva!
Kérdés: Spirituális elérés hiányában hogyan továbbíthatom mindazokat az anyagokat, amelyeket a tanárom ad nekem?
Válasz: A spirituális elérés nem számít. Csak tartsd nyitva az „átvezető csöved”, és minden keresztül halad rajtad. Olyan, mint amikor beszélgetsz valakivel, és egyfajta „vezeték” segítségével felveszed az illetővel a kapcsolatot, ezen a vezetéken keresztül megadod a frekvenciád. És aztán persze ezen túl is vannak magasabb rezgésszámok, amiket egyáltalán nem tudsz érzékelni.
Kérdés: Nem leszek képes semmilyen spirituális állapotot leírni az agyammal, mivel nem ismerem ezeket. Ugyanakkor, ha tudatosul bennem valami, ezáltal beengedem a Kabbalistáktól származó energiát?
Válasz: Így igaz, hiszen ilyen állapotodban is a rendszer része vagy.
[313328] A KabTV „Van egy hívásom. Véletlenszerű kapcsolódások” című adásából; 2011.04.30.
Kérdés: Ha egy ember érez egy bizonyos hatást Öntől, érzi az Ön energiáját, befolyásolja-e ez a spiritualitás megértésének siettetését?
Válasz: Nem: Ez csak a munkájától függ.
Kérdés: Milyen volt ez ön számára a tanárával?
Válasz: Egymásra hangolódtunk: Én rá, ő pedig rám! Egységben dolgoztunk! Én kapni akartam tőle, ő pedig átadni nekem! Ő azért dolgozott, hogy bennem kialakuljon minden, ami lehetséges: betöltsön, beteljesítsen, és így tovább. Én pedig részben passzív befogadó voltam, részben pedig aktív befogadó.
Kérdés: Hogyan egyeztek meg ebben a szereposztásban?
Válasz: Nem egyeztünk meg. Itt vágyról van szó. Nem lehetséges szavakkal megállapodni ilyesmiben. Ez egyszerűen csak egy vágy, hogy a tanító előtt lenullázzuk magunkat, és akkor a tanítvány képessé válik arra, hogy kapjon tőle. Szükséges az is, hogy a tanítónak legyen vágya és víziója arról, hogy valójában mit kell adnia ennek a tanítványnak, mert látja annak lehetőségét, hogy a jövőben folytassa a spirituális átadást a világnak.
[313038] A KabTV „Van egy hívásom. Spirituális energia”; 2011.04.21.
Kérdés: Ha egy Kabbalista látja, hogy teljesen különböző emberek egyesülnek, és ebben az egyesülésben felfedik a „Teremtő” nevű erőt, ez örömet okoz nekik. Mi van akkor, ha az emberek csak úgy egyesülnek, hogy nem fedik fel a Teremtőt?
Válasz: Amikor az emberek nem a jó részvétel, egy jó cél érdekében egyesülnek, az negatív hozzáállásként nyilvánul meg a Teremtővel szemben.
Megjegyzés: Tegyük fel, hogy egyesülnek, hogy egy szimfóniát hallgassanak meg, vagy focit nézzenek.
Válaszom: Ha ugyanakkor nem arra törekszenek, hogy kárt okozzanak valakinek, akkor ez is jó.
Amikor a tanárommal elhaladtunk a stadion mellett, ahol focimeccs zajlott, és ahonnan a zaj hallatszott, mindig azt mondta: „Ezt a helyet tiszteletben kell tartani, mert a játék örömet okoz az embereknek.”
Kérdés: Vagyis mindenfajta egyesülést, amely betölti az embereket, örömnek hívják, és maga a Kabbalista örül ennek a pozitív érzelemnek, amikor rájuk tekint?
Válasz: Igen. És ha ő maga is ilyen érzelmeket okoz másokban a részvétele révén, akkor természetesen örül a pozitív eredményeinek.
Kérdés: Rabash azt írja, hogy mindig hozzá lehet adni az örömöt. Nincs olyan állapot, amikor az ember azt mondja: „Ennyi, elég.” Létezik olyan, hogy ez egy folyamatos hiány?
Válasz: Igen, mert nincs abszolút kiteljesedésünk, teljes örömünk. Elvileg szeretnénk elérni egy ilyen állapotot, de ez pusztán utópisztikus.
Kérdés: Mi motiválta önt a könyvírásra? Azt mondta, hogy az első könyvét 1983-ban adta ki. Miért írta?
Válasz: Mivel sok emberrel találkoztam, akik megkérdezték tőlem: „Mi az a Kabbala?” Azokban az években a társadalom nagy része egyáltalán nem tudott semmit a Kabbaláról.
Ezért úgy döntöttem, hogy az embereket meg kell ismertetni vele, és át kell adni a fő rendelkezéseket, az alapfogalmakat. A könyv címe: “A Kabbala alapelvei” ami közérthető nyelven íródott. Véleményem szerint jól sikerült. Legalábbis nagyon gyorsan elterjedt. Az Amerikai Nagykövetség azonnal megvett 300 példányt, az első három könyvből, amelyet írtam.
A 90-es évekhez közeledve lehetővé vált a könyvkiadás Oroszországban és 50 000 példányban kelt el.
Kérdés: Van-e összefüggés azzal, hogy e könyvek megírása után azonnal újabb tanulók kezdtek jönni önhöz?
Válasz: Nem. Akkor nem volt sok tanítványom. Amikor a Szovjetunióban megkezdődött a peresztrojka, az emberek elkezdtek Izraelbe jönni és felfedezni Kabbalát. Noha megjelentek könyvek a Kabbaláról, a folyamat lassú volt.
Fokozatosan orosz nyelvű csoport szerveződött, a héber nyelvűvel párhuzamosan. Hetente egyszer tanítottam az otthonomban, ahol 30–40 ember gyűlt össze.
Ezen kívül orosz nyelven vezettem rádióműsort, és ez azokban az években is vonzotta az újonnan érkezőket. Aztán Kanadában, Amerikában tartottam előadásokat, bár ritkán jártam ott. Akkor még nem volt erre igény mert a Kabbala csak most kezdett el terjedni. 2000-hez közeledve kezdődött az egész.
Kérdés: Az ön által írt könyveket sok nyelvre lefordítják?
Válasz: Igen, mert vannak tanítványaim a világ minden országában. Japán, Óceánia, Oroszország, Kína, India, Európa országaiban, nem beszélve Dél- és Észak-Amerikáról, amelyekben fel-alá utaztam, előadásokat, szemináriumokat és kongresszusokat tartottam. Nem tudom, hol nincsenek tanulóim. Még Afrikában is vannak rendszeres tanítványok.
[278507]
KabTV “Kérdések a Kabbalasita könyvekkel kapcsolatosan” 19/10/22
Kérdés: Hogyan lehet kapcsolat, egy tanár és egy tanuló között odaadás nélkül? Te nem álltál ilyen kapcsolatban a tanároddal?
Válasz: Az odaadásnak nem feltétlenül kell fizikainak lennie. Ugyanabban a csoportban lenni nem jelenti azt, hogy előttem kell ülnöd.
Emellett sok múlik rajtad. Egyetlen tanulóhoz sem állok közel személyesen; mindenkihez közel állok. Azonban egy tanuló megpróbálhat kapcsolódni velem az által, hogy közelebb kerül hozzám, és így jön létre a kapcsolat.
Ennek a kapcsolatnak semmi köze a vizuális képekhez, sem az enyémhez, sem az övéhez. Lehet férfi vagy nő, idős vagy fiatal. Ezek semmilyen különbséget nem jelentenek abban hogy hogyan és milyen módon kapcsolódunk. Minden csak a vágyon múlik, azon, hogy vágyaink mennyiben egyeznek meg a közös cél utáni vágyakozásukban.
Kérdés: Egy kutatás szerint négy fő erő határozza meg, hogy miben rejlik az ember valódi tehetsége.
Először is: a pozitív állapot jelenléte. Ha az ember a belső affinitásából kiindulva végez el egy cselekvést, erős pozitív érzéseket tapasztal meg. Másodsorban: külső megerősítés, visszajelzés a környezet részéről. Vagyis ha az emeber jól csinál valamit, arra a környezet reagál, és megmutatja neki, hogy sikeres lesz az adott tevékenységben. A harmadik: egy másik ember vagy tanár, aki úgy értékeli az illetőt, hogy tehetséget mutat az adott területen. Végül: az eredmények elemzése. Az ember önmaga, vagy mások segítségével, analizálja a cselekedeteit, és meghatározza, hogy egy bizonyos területen hogy lehet még sikeresebb, egy bizonyos területen.
Honnan tudjuk, mirevagyunk elhivatva?
Válasz: Megérzed, hogy mi vonz a leginkább. Nincs szükség a fentebb felsorolt okos meghatározásokra. Csak arra figyelj, mit akarsz, és ne arra, mit akarnak rád kényszeríteni.
Amikor gyerek voltam, a szüleim nagyon azon voltak, hogy zenész legyek, és kényszerítettek a zenetanulásra. Én meg mindent csináltam inkább, csak zenélni ne kelljen. A végén nem is lett belőle semmi. És mégis teljesen normális ember lett belőlem, semmivel sem rosszabb, mint akárki más.
Ezért nem szükséges bármi után futni. Egyszerűen csak annyit kell megértened, hogy mire van hajlamod, mit tegyél, hogy az élet örömet adjon számodra, és hogy te is örömet adj másoknak.
Kérdés: Mit gondol, ilyen módon megértheti az ember valódi célját?
Válasz: Igen. Amikor azon gondolkodsz, miként lehetsz mások számára hasznos, és közben olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor ennek a két dolognak a kombinációjában megtalálhatod önmagad.
Kérdés: És mit kezdjünk a többiektől jövő nagyszámú behatással?
Válasz: Ne figyelj senkire! Senki nem ismer, és senki nem képes tanácsot adni. Gondolkozz rajta, hogy mit szeretnél csinálni, mi áll hozzád közel, és a hivatásoddal hogyan adhatsz örömet másoknak. És akkor boldog ember válik belőled.
Kérdés: Sok spirituális könyvet olyan diákok írtak, akik figyelmesen hallgatták tanárukat, majd lejegyezték a hallottakat.
A modern kutatások szerint az információátadás ezen fajtája torzításhoz vezet, mivel mindössze 25%-át halljuk annak, amit a másik ember mond. Hogyan bízhatunk meg az ilyen jellegű tovább örökítésben?
Válasz: A Kabbalában a korporális világtól eltérő módon történik az információátadás, mivel a diák nem csak hallgatja tanárát, de bizonyos fokig eléri őt azzal, hogy saját egoizmusa fölé emelkedik, aztán lejegyzi, amit ebben az elérésben megszerzett. Noha továbbra is arról van szó, hogy a tanítványon folyik át az információ, ez egy merőben más információátadás, egy teljes mértékben másfajta csatornán keresztül, aminek az alapját a tanár és a tanítvány közötti minőség-beli hasonlóság adja.
Ezért tehát a tanítvány még azokat a dolgokat is „hallja”, amiket a tanár nem mond, de ő, emelkedettségi fokának megfelelően képes befogadni. [273216]
Kérdés: Mik a fő nehézségek, a leckék szervezésében, kerekasztal formájában? Mire figyeljünk?
Válasz: Nagyon nehéz kerekasztalt készíteni egy leckéből, mert egy leckéhez tanárra van szükség. Ha a tanár kizárja magát e körből, és külső moderátorként van jelen, akkor az valami más.
Kérdés: Miben látja a nehézségeket egy ilyen kerekasztal megszervezésében?
Válasz: A nehézséget maguk a diákok jelentik, az hogy készen állnak-e erre, megértik-e az ilyen gyakorlatok fontosságát.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
