Dr. Michael Laitman

karantén

Úton az integrál világ felé

Kérdés: Világszerte megindult a koronavírus újabb hulláma. Számos ország már felkészült a második karanténra, Izraelben pedig már életbe is lépett a szabályozás. A gazdaságok a teljes összeomlás szélén állnak, miközben a világon nagy megújulás megy végbe. Mi a túléléshez szükséges kulcs ebben az új világban?

Válasz: Először is meg kell értenünk, hogy valóban új világban élünk, amely a mostani folyamat végén drasztikus módon fog különbözni az előző állapottól. Éppen a fizikaiból a virtuális berendezkedés felé történő átmenet korát éljük. Ennek erkölcsi, etikai, technikai és más előfeltételei vannak.

A jövőben minden az emberek erkölcsi erőfeszítésétől függ majd. Attól, hogy mennyire értik meg, és helyezik át gyakorlatba az egymás iránti pozitív viszonyulást. Lehetetlennek tűnik, mégis, pontosan ez az az állapot, amihez a világnak el kell érkeznie. 

Egoizmusunk korrekciójáról beszélek, az ember azon vágyáról, hogy közelebb legyen másokhoz, és mindenki hasznát szem előtt tartva cselekedjen. A korábbi, megosztott világból az emberiség egy integrál, egységesült egész felé tart. A természet terel minket ebbe az irányba. Meg kell értenünk ezt a tendenciát, és bizonyos fokig összhangba kell kerülnünk vele. 

 [272511]
KabTV “Kabbalah Express” 20/09/27
Forrás: https://laitman.com/2020/10/movement-toward-an-integral-world/

09 nov 2020

Az Új Korszak első Virtuális Kabbala Kongresszusa

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

[268661]
A Kabbala leckéből, 20/08/01    
Az angol blog: https://laitman.com/2020/08/first-congress-of-the-new-age/

07 aug 2020

Miért hanyatlik a család értéke?

Kérdés: Az utóbbi húsz évben a családi egység megbomlásának lehettünk tanúi. Manapság, főként a fejlett európai országokban, nagy számú ember él egyedül.

Jelenleg pedig a koronavírus segítségével a természet karanténba helyezett minket, ahol a korlátozás miatt csak családi körben lehetünk. Jelentheti ez azt, hogy a természet megkísérel visszaterelni bennünket a család természetes alapegységébe?

Válasz: A természet az egység létrehozására kényszerít minket. A helyes, pozitív módon kell megvalósítanunk ezt, önszántunkból szükséges áthelyezni a gyakorlatba. Mint ahogy azt is, hogy az emberi közösség egésze, mind a nyolc milliárd ember egyetlen, Ádámnak nevezett organizmust hozzon létre.

Vagy tudatosan hozzuk létre az egységet, ahol egymást kiegészítve alkotjuk meg Ádám rendszerét, vagy a természet a koronavírushoz hasonló nyomásgyakorlással vesz rá minket.

Kérdés: Képes lehet egy család természetes módon elsajátítani, hogy miként viszonyuljanak a tagok egymáshoz, hogy aztán hasonló módon bánjanak másokkal is?

Válasz: Igen. De a család tisztán természetes kapcsolódásokból áll. Bizonyos mértékben ez az állatoknál is jelen van. De az emberi közegben ez az egység igen érdekes, különleges és időtálló. Persze árnyalatokban gazdag. Ez az az egység, amelyből a társadalomnak ki kell fejlődnie.

De mivel a társadalom pillanatnyilag nem a helyes irányba halad, azaz nem a Teremtő elérésének szintje felé, vagyis az emberi létezés következő stádiuma felé fejlődik, ezért az emberi szint folyamatos rombolásnak van kitéve. Így a család egysége is a felbomlás felé tart.

Megjegyzés: Ha megnézzük a statisztikai adatokat, szembetűnő, hogy a családon belüli konfliktusoknak drasztikusan magas az aránya. Ebből kiindulva, valószínűtlen, hogy bárki is tanuljon az alapján, amit a családon belüli kapcsolataiból tapasztal.

Dr. Laitman kommentje: Ez valóban így van. De csupán azért, mert nincs meg az emberekben a családi egység létrehozásának célja.

Láthatjuk hogy most a családok működésének alapja az, hogy férj és feleség reggeltől-estig dolgozik valahol. Este hazatérnek, néhány percet a gyerekeknek szentelnek, megvacsoráznak, legtöbbször valami előre elkészített ételt fogyasztanak, aztán lefeküdnek. Ez nem egyesíti a családtagokat, nem hoz létre egységet. A gyerekek csak terhet jelentenek a szülők számára. Óvodába, majd iskolába küldik, és ritkán látják őket. 

Úgy szerveztük meg az életünket, hogy az elválaszt minket egymástól. Ezért magának a munkának, a társadalomnak és életnek a szerkezete az, ami romba dönti a családot.

[267049]
KabTV “A Koronavírus utáni korszak”20/04/23
Forrás: https://laitman.com/2020/07/why-is-the-value-of-family-declining/

20 Júl 2020

“A civilizáció újjáépítése” (Medium)

A Medium publikálta az új cikkemet: “A civilizáció újjáépítése

Az hittük, hogy legyőzhetjük a Covid-19 vírust azzal, hogy egy pár hónapig otthon maradunk és betartjuk a társasági távolságtartást. De ebben nagyot tévedtünk. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtük megnyitni a karantént, a vírus visszatért, egy „közel tízszer fertőzőbb” vírustörzzsel – állítják a floridai Scripps Research centrum kutatói. A vírus addig nem áll meg, ameddig meg nem értjük az üzenetét, hogy Itt az ideje, hogy újjáépítsük az emberi civilizációt.

Annak érdekében, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy megértsék végre, mit jelent egy összekapcsolt civilizációban való létezés, a hatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozni, hogy csak akkor adnak támogatást az embereknek, hogy ha azok beleegyeznek abba, hogy megtanulják, hogyan kell élni egy új integrál társadalomban.

Itt van egy rövid, korántsem teljes lista, azokról az országokról, ahol a vírusfertőzések száma ismét elkezdett növekedni: Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Izrael, Argentína, Brazília (ahol eddig még egyszer sem volt karantén bevezetve), Olaszország, Németország, Dél Korea (ahol korábban sikeresen, visszaszorították a vírus terjedését).

Bárhová is nézzünk keserves kudarcba fulladt az a taktika, hogy „Maradj otthon, amíg a vírus el nem tűnik“ és az új vírustörzs biztosítja, hogy ez a fajta taktika továbbra is kudarcot fog vallani. Ez csak egyetlen lehetőséget ad számunkra, hogy újjá kell szervezni az országokat, azért, hogy mindenki megkapja az alapvető szükségleteit, miközben megtanulja, hogy mi is történik a világban. Bármely ország, melyik nem alkalmazza ezt a taktikát, az egy teljes társadalmi, politikai és gazdasági összeomláson fog keresztül menni.

Nem leszünk képesek kinyitni az üzleteket, a bevásárlóközpontokat, mivel ezek akkor a fertőzés gócpontjaivá válnak. A Bloomberg szerint „az Egyesült Államokban az elveszített munkahelyek egyharmadánál, azzal a kockázattal kell számolnunk, hogy állandósulni fog“. Én azt hiszem, hogy a Bloomberg még így is túl optimista. Mivel a vírus nem engedi majd, hogy kinyissuk az üzleteket, azok egyszerűen bezárnak, valamit az összes olyan vállalkozás is leállásra kényszerül, amiknek a működése ezektől, az üzletektől függ. A közeljövőben Amerikában az embereknek közel a fele munka-és jövedelem nélkül marad, és nem is lesz lehetőség, hogy új munkát találjanak. Az idő múlásával a jövedelem nélküli amerikaiak száma csak növekedni fog „mivel a vállalatok, a gyártóktól a kereskedőkig, mindenki, alkalmazkodni fog egy vírus utáni világhoz, így még több embert elzárva a biztonságos munkától“ – állatja a Bloomberg Economics kutatása. Ha figyelembe vesszük, -hogy a vírusfertőzés még el sem múlt- a munkaerő piacra gyakorolt hatás sokkal katasztrofálisabb lesz, mint amit eddig jósoltak.

Ezért, minden kormánynak és önkormányzatnak azonnali lépéseket kell tennie, hogy megakadályozzák a rendszer összeomlását, ami egy ilyen munkanélküliségi rémálom után bekövetkezhet. Az ilyen bizonytalan helyzetben az emberek alapvetőbb félelme az éhség és hajléktalanság fenyegetettsége lesz. A kormányoknak maguk részéről azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy vizet, ételt, energiát és megfelelő lakóhelyet biztosítsanak mindenki számára. Hogyha az emberek az utcán fognak maradni és éhezni fognak, akkor majd zavargások törnek ki, ami semmi nem lesz ahhoz képest, mint amit az elmúlt napokban láttunk George Floyd tüntetések során.

Ezek után a kormányoknak és helyi hatóságoknak mindenkit informálniuk kell arról, hogy a helyzet megváltozott és az életük nem tér vissza oda ahol 2020 márciusa előtt volt. Az embereknek információra van szüksége arról, hogy mit jelent egy olyan világban élni, ahol csak kevés embernek van állandó munkája, és akik dolgoznak, azok fogják biztosítani az alapvető szükségleteket mindenki más számára. A többi embernek pedig azt kell majd tennie, amit már hosszú ideje tennünk kellett volna, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk, és hogyan kapcsolódjunk egymással.

Ahogy az emberek alapvető szükségletei garantálva lesznek a hatóságok által létrehozott új struktúrának köszönhetően, az emberek a szabadidejüket arra fogják használni, hogy megtanulják, hogyan építsenek helyes társadalmi kapcsolatokat egymással. Ezek után meg kell tanulniuk, mit is jelent az, hogy embernek lenni. Nem lesz ok arra, hogy állásokért versenyezzünk, nem lesz szükség az üzleti háborúkra. Az embereknek csak annyit kell megtanulniuk, hogyan kommunikáljanak egymás között, és hogy fedezzék fel,  milyen nagyszerű összekapcsolódni egymással, a fajok, a színek, a kulturális és a nemzetiségi különbségek felett. A harc és a versengés helyett az emberek egy új értelmet találnak majd az életükben, azon keresztül, hogy összekapcsolódnak másokkal, ahelyett, hogy állandóan versenyeznek mindenkivel azért, hogy elfoglalhassa a legmagasabb helyet, kimerülten, sérülten és magányosan.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy hogyan kell élniük a kölcsönös-kapcsolat civilizációjában, a hatóságoknak meg kell határozni az új társadalmi rendet. Azaz hogy az alapvető szükségletek elfogadásáért cserébe az embereknek oktatásban kell részt venniük, hogy megtanulják, hogyan éljenek ebben az új társadalomban. Így az emberek, a rendszer által meg fogják kapni mind a fizikai, mind az intellektuális és az érzelmi szükségleteiket. Minél gyorsabban fókuszálunk erre,  annál hamarabb jelenik meg ez az új társadalom, ahol a fanatizmusnak és gyűlöletnek többé nincs helye, ahol az emberek elsődleges foglalkozása az lesz, hogy hogyan építsenek ki egy barátságot és helyes kapcsolatot egymással.

Hogyha ezek a szavak még mindig fantáziának, és utópiának tűnnek, akkor csak emlékezzünk vissza, amit gondoltunk az életükről februárban, és mit gondolunk az életünkről most …

[266312]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/a-civilization-in-the-remaking-medium/

24 jún 2020

“Tegyen fel maszkot mások érdekében” (Linkedin)

Az új cikkem a Linkedinről:  “Tegyen fel maszkot mások érdekében

“A megemlékezés napja óta a kórházi felvételek száma legalább kilenc államban megnövekedett,” írta a The Washington Post. És egy analízis alapján, mely Associated Press -tól jelent meg, “Az államok majdnem felében növekszik a betegek száma.”

A koronavírus nem tesz különbséget közöttünk. Nem érdekli, hogy mi meg akarjuk e nyitni a gazdaságunkat, és az, hogy vissza akarunk e menni abba az életbe amelyben éltünk a vírus előtt. Hogy ha nem óvakodunk egymás megfertőzésétől, akkor a vírus újra és újra visszatér, ameddig mi el nem kezdünk úgy cselekedni, ahogy kellene.

Amin változtatnunk kell, az életünk teljes perspektívája, ebben a világban, ez az merre a vírust most kényszerít minket. Mi azt hittük eddig, hogyha találtunk egy jó állást, és elég pénzt kerestünk, akkor az élet vidám lesz. De egy olyan világban, ahol mindenki mindenkit azonnal befolyásol, többé nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy csak magunkra gondolunk, hogy ha biztonságban akarunk maradni.

Ahhoz, hogy biztonságban legyünk, mindenek előtt mások biztonságára kell gondolnunk kell, sőt még jobban, mint sajátunkra. Nem azért kell maszkot viselnünk a járvány idején, hogy mi ne kapjuk el a vírust, hanem azért, hogy nehogy másokat megfertőzzünk. Mivel nem tudhatjuk, hogy ki az aki már elkapta a vírust, és ki az aki még nem. Azaz, ki az aki már fertőzés mentes, ki az aki már fertőzött, de még egyelőre nincsenek tünetei. A maszkok melyeket viselnünk kell, és a távolság amelyeket tartanunk kell, nem a saját érdekünkben, hanem elsősorban mindenki más érdekében vannak, hogy mások egészségesek maradhassanak. Csak ha így kezdünk el gondolkodni, akkor leszünk képesek megtisztítani az országot a vírustól.

Ahogy elkezdjük megtisztítani az országot, megtanuljuk majd, hogyan is kell egymásra gondolnunk. Meg fogjuk tanulni azt is, hogy csak akkor ha másokra is gondolunk, akkor lehetünk magunk is biztonságban. Hogyha csak a saját biztonságunkra gondolunk, akkor az arra kényszerít majd minket, hogy mindenfajta védelmi felszereléseket, akár fegyvereket vegyünk magunknak. Ez pedig a végén csak erőszakot és áldozatokat hoz majd. De ha mi arra fókuszálunk, hogy a körülöttünk lévő közösséget, és a várost biztonságban tartsuk, azért hogy mindenki biztonságban legyen, akkor a saját biztonságunk és nyugalmunk is növekedni fog, és a magabiztosságunk is  megnövekszik és életünk, könnyebbé és boldogabbá válik majd. 

Ebből az következik majd, hogy azáltal, hogy megtanuljuk, hogy  maszkot nem magunkért hanem másokért viseljük, a koronavírus megtanítja nekünk, hogyan fejlesszük ki a kölcsönös felelősséget.

Forras: https://laitman.com/2020/06/put-on-a-mask-for-others-sake-linkedin/

16 jún 2020

Miért olyan nehéz megérteni azt, hogy meg kell változnunk?

Kérdés: A természet azonnal reagált a karanténra. Az embereknek meg kell emészteni, meg kell érteni ezt, és akkor elkezdünk majd megváltozni. De miért olyan nehéz az ember  számára, hogy így tegyen?

Válasz: az önzésünk bezár minket, és ezért van az, hogy nem vagyunk képesek meghallani, érezni vagy érzékelni másokat. Számomra ez olyan, mintha mások nem léteznének. Természetesen, valahogy szimpatizálok a másikkal, de mégis valójában nem a másikat érzem, hanem saját magamat, a saját érzékelésemet, a másikkal kapcsolatban.

Ez a probléma, mivel mindenkit önző módon saját magamon belül érzek, ennélfogva a saját érzéseimet vetítem rá a másikra, és a másikét magamra.

Amikor mi elérjük a valóság érzékelését, amely nem a jelenlegi érzékszerveinkkel történik, hanem azok fölé emelkedünk, akkor megszerezzük az integrál világ tulajdonságait,  és a világot egy teljesen új formában kezdjük el érzékelni, ahol az idő, távolság, fizikai mozgás többé nem számít, azaz mindannyian, egyetlen átfogó rendszerben élünk majd, melyet úgy nevezünk, hogy lélek, vagy Adam.

Amikor elkezdjük a világot ilyen módon érzékelni, onnantól kezdve egy új módon irányítanak bennünket a képességeink és cselekedeteink.

[265849]
KabTV’s “Kabbala Alapjai,” 20/04/19
Forrás:https://laitman.com/2020/06/why-is-it-so-difficult-for-us-to-understand-that-we-need-to-change/

14 jún 2020

A Magányosság-járvány rosszabb, mint a koronavírus

Az érzelmi stabilitás kérdése, súlyos probléma a koronavírus idején, a karantén és a családokban megtapasztalható stresszes helyzetek miatt. Sokkal több embernek van szüksége a pszichológusok segítségére, mert az emberek elszigetelséget éreznek, és magányosság miatt szenvednek, úgy ahogy még soha ezt megelőzően.

Az orvosi szakértők még a koronavírus-világjárvány előtt beszámoltak a magány-járványáról az Egyesült Államokban. A koronavírus jelentősen súlyosbította ezt a problémát, mivel az amerikai otthonok 28%-át érinti: vagyis körülbelül 36 millió ember él egyedül, család nélkül, gyermekek nélkül.

Másrészt, remény van arra, hogy a koronavírus arra kényszerít bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk  a magány problémájára, és keressük a jövőbeni társadalmi kapcsolatok kialakításának módját.

Mint kiderült, könnyebb elkerülni a koronavírus-fertőzést, mint megvédeni magát az embernek a karantén miatt bekövetkező érzelmi stressztől, és mentális rendellenességektől. Hogyan kell a társadalomnak kezelnie a koronavírus utáni társadalmi elszigeteltség hatásait?

A magány érzése a járvány után is folytatódni fog, és csak növekedik majd. A társadalom részekre szakad, és az emberek egyre kevesebbet lépnek érintkezésbe egymással. Kevesebb lesz a találkozók, és a kommunikáció lehetősége a munkahelyeken. A sportklubokat, éttermeket, bárokat és színházakat kevesebb ember látogatja meg. Egyre távolabb érezzük magunkat, egymástól .

A koronavírus új hulláma, és más problémák, arra kényszerítenek bennünket, hogy eltávolodjunk egymástól, és ráadásul mindenki el lesz foglalva a saját egészségével, és a társadalom őt érintő problémáival. Látni fogjuk, hogy nemcsak 36 millió egyedül élő ember szenved a magánytól, hanem még sokan mások is.

A válások és más problémák száma a családokban meredeken nőni fog. Az emberiség egy nagyon nehéz időszak előtt áll, amikor meg kell értenie, hogy a régi szabályok szerint már nem létezhet, és egy új életrendet kell létrehoznia.

Tény, hogy egy ember ma, nagyon magányosnak érezheti magát ebben a hatalmas világban. S bár ez a világ annyira gazdag, és sokszínű, az ember nem találja a helyét benne. Még ha valakinek elfogadható is a jövedelme, és  anyagi szempontból többet engedhet meg magának, akkor is szenved a magányosságtól. Végül is nem tanítanak bennünket arra, hogyan kell megteremteni a megfelelő kapcsolatokat, és nem vagyunk felkészülve a globális és integrál világban való életre.

Nem érezzük úgy, hogy ugyanabban a szférában élünk, ahol az ásványi, növényi és az állati világ teremtményei és az emberek együtt léteznek, egyetlen integrál rendszerben Földgolyón.

Pedig éppen ellenkezőleg, mi állandóan összeütközünk a személyes kapcsolatainkban, és a teljes nemzetek és államok szintjén is.. S itt jön a koronavírus, és sok más probléma, melyek elkerülhetetlenek, akkor ha így viselkedünk, és ettől, természetesen nem fogjuk jobban érezni magunkat.

Az egyik missouri-i tanár a karantén során a következőképpen írta le állapotát: „Vannak napok, amikor tartom magam, és nem érzem magam olyan rosszul, másnap pedig úgy tűnik, hogy ha ez a karantén egy kicsit is tovább tart, akkor fogom  tovább bírni, és megőrülök. Képes vagyok-e megtartani az ép eszemet miközben hónapokig, évekig egyedül élek?”

Miért olyan fontos az emberek közötti kapcsolat? Miért van szükség az embereknek állandó kommunikációra más emberekkel, és ha nem tudják ezt helyesen kezelni, akkor miért van az, hogy vagy megőrülnek a magánytól, vagy ha együtt élnek, akkor egymást őrjítik meg?

A helyzet az, hogy az ember társas lény. Nem élhetünk állatokként, amelyek rövid ideig találkoznak, utódnemzés céljából, majd elválnak. Az embernek szüksége van egy családra, társadalomra, otthonra, városra és egy országra, ahol másokkal együtt élhet.

Az embernek olyan érzelmi kapcsolatokra van szüksége, amely nem létezik ásványi, növényi, vagy állati természetben: nem kémiai, hormonális, hanem szenzoros kapcsolatokra van szüksége. De egy ilyen kapcsolat számunkra nem működőképes jelen pillanatban, ezért megpróbáljuk ezeket az érzékszervi kapcsolatokat, üzleti, vagy versenyképes kapcsolatokra cserélni.

És mindenki szenved ettől. Még a leggazdagabb ember sem rendelkezik azzal, amit meg kellene kapnia a társadalomtól. Többet kell kapnia a társadalomtól, mint az anyjától.

De nincs ilyen, mert nem építünk olyan társadalmat, amely melegséget, bizalmat és támogatást adna mindenkinek. Enélkül az ember úgy érzi, mintha egy vákumban, vagy ami még rosszabb, ellenséges környezetben lenne. Kimegy az utcára, és mindenkit, akivel találkozik, ellenségének lát.

Az emberiség nagyon szenved ettől. Az ilyen kapcsolatok eredményeként az önző gondolatokkal, és vágyainkkal olyan helyet teremtünk, ahonnan mindenféle “kártevő” kitör, például a koronavírus, azaz mi magunk is veszélyeztetjük az életünket.

Végül rá kell, hogy jöjjünk, hogy miért élünk, kik vagyunk, miért viselkedünk így? Képesek vagyunk hozzáállni, másként egymáshoz?

Gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy olyan társadalmat felépíteni, amely formaeggyezésben van egész univerzummal. Végül is, a természet szervesegész és  minden része összekapcsolódik. Az emberi társadalomnak egységesen  barátságosnak kell lennie, és kölcsönös támogatásra kell épülnie. De az egoizmusunkkal éppen ellentétesen építettük fel. 

Eljött az idő, hogy komplet önvizsgálatot tartsunk, és eldöntsünk, hogy a saját egoista természetünkkel szembe megyünk, annak érdekében, hogy kapcsolatot építsünk ki mindenkivel az egoista természet felett.A pozitív jövő csak ettől függ.

Nyilvánvaló, hogy maga az ember, aki nehéz helyzetbe került, nem tudja, mit kellene tennie, összezavarodott a környezet nyomása, az adósságai, és kötelezettségei súlya miatt. Csak a sajnálkozás marad. De ottvannak olyan szociális rendszerek, amelyek köteleznek bennünket arra, hogy végiggondoljuk ezt. Már egyértelmű, hogy lehetetlen ilyen módon folytatni, mert a teljes pusztuláshoz közeledünk.

Szükség van az integrál-oktatás rendszerére annak érdekében, hogy egy új, barátságosabb emberiséget neveljünk. A természet erre kötelez minket. Egy szférában vagyunk egyetlen szimbiózisban, ahol az ásványi, növényi, és állati részek támogatják, és kiegészítik egymást. Mindegyik, kivéve az embert!

Az ember mindegyiket uralni akarja, korlátlanul, teljes egészében. Nem érdekli, hogy kárt okoz, az egész rendszernek. Ha nem állítjuk meg az emberiséget ebben, akkor lerombolja a Bolygót.

Ezért az általános és a belső természetünk nézőpontjából is, fel kell, hogy ismernünk, hogy egy integrál, kölcsön-kapcsolatban létező rendszerhez tartozunk, és meg kell tanulnunk megújulni.

[265121]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-loneliness-epidemic-is-worse-than-the-coronavirus/

06 jún 2020

Mivel lehet kitölteni az életet?

Kérdés: Általában három stratégiát használtak a világban a koronavírus ellen.

Az első a karantén volt, amikor gyakorlatilag mindent lezártak, és az emberek nem mehettek ki házaikból, kivéve orvoshoz vagy a szupermarketbe.

A második az úgynevezett “contact tracking” (kapcsolat követés), amikor nagy mennyiségben tesztelték a lakosságot, és különböző csoportokat feltérképezve keresték a pozitív betegeket, hogy őket aztán később elkülönítsék a tömegektől. Ez egy költséges út.

A harmadik volt az úgynevezett “közösség immunitás”, amikor csak a nagyobb rizikófaktorral rendelkező csoportokat különítették el, mint például a 65 év feletti embereket. Ettől azt várták, hogy mindenki más elkapja a vírust, és ez által egy természetes immunitást érnek majd el.

Ön szerint, mi a leghatékonyabb módszer az emberiség további fejlődéséhez?

Dr. Michael Laitman válasza: Én általánosan, abszolút mindenkit karanténba tennék, kivéve azokat, akik a szükségleteket biztosítják a közösségnek. Például, egy hónapra mindent lezárnék, és ezáltal megfigyelném az összes emberi foglalkozást, hogy mi az, amire valóban szükség van.

Például, szükség van rendőrségre, gyerekek oktatására, az étel szétosztásra stb. Ezek azok a minimális szükségletek az emberiség számára, amely a normál létezését biztosítja. 

Az embereknek hozzá kell szokniuk ahhoz a tényhez, hogy csak egy minimális módon kommunikáljanak egymással és gondoskodjanak a szükséges ételt megszerzéséről, de ezen túl mással nem foglalkoznak. A gyermekek megkapják az iskolai oktatást. Az emberek ezáltal tudást szereznek arról, hogy a világ hogyan működik, és hogyan kell együttműködniük természettel. Akkor majd meglátjuk, hogy mit kell tennünk ez után, hogy vajon ki akarjuk-e terjeszteni az aktivitás körét, vagy sem. De először is szokjunk hozzá, ehhez a minimalista életmódhoz, akár egy fél évig is.

Kérdés: Tehát Ön csökkentené az önző kapcsolatokat és csak azokat a tevékenységeket hagyná meg, amelyek a fizikai test létezéséhez szükséges?

Válasz: Igen, ezt mondja Kabbala bölcselete. Ez olyan, mint ahogy az állatok soha nem fogyasztanak többet, mint szükségük van, mindig csak arról gondoskodnak, amire éppen szükségük van.

Kérdés: Akkor Ön most megállítaná azt, hogy bármilyen fölösleget termeljünk, vagy fogyasszunk?

Válasz: Nem csak most, hanem általában megállítanám. Akkor együtt újra egy csodálatos ökológiát nyernénk: a levegő, a víz, a madarak, minden rendbe jönne, és a természet újra egyensúlyba kerülne. A munkaidőnk maximum, kettő, három vagy négy óra lenne egy nap, és mindannyian boldogan élnénk. És minden, ami fölöslegesnek tűnik, azt egyszerűen el kell törölni, hiszen senkinek nem lesz rá szüksége.

Kérdés: De nem olyan egyszerű eldönteni, hogy mi az, ami felesleg. Az, ami az egyik személynek fölösleges, az lehet, hogy a másiknak szükséges. 

Válasz: Ami az állati biológiai szervezetünknek felesleges, az mind szükségtelen.

Kérdés: Ki dönti mindezt el?

Válasz: Döntsük el közösen. Hogy ha valakinek sportolnia kell, akkor kocogjon a parkban. Ez nem probléma. De mi az értelme annak, hogy repülőkkel repülünk a világ egyik helyéről a másikra, mintha mindenki megőrült volna? 

Kérdés: Mi a probléma az utazással? Például én szeretek szépen felöltözni, szeretek színházba járni. Akkor most honnan tudjam, hogy ez fölösleges vagy sem az ön szempontjából?

Válasz: Itt egy nagyon világos, logikus vonalat kell húznunk, amit mindenki megért. Például a színház esetében, hogyha színház, akkor mondjuk, hogy az legyen a ” La Scala ” Milánóban. De akkor most mi van, akkor repüljek Olaszországba. De ott koronavírus van, akkor most mit csináljak? Ezáltal korlátozzuk az emberi életet, egy normális, logikus és értelmes keretek közé. Hogyan? Mi miért létezünk? Ezt a kérdést kell először is meg válaszolnunk.

Kérdés: Azaz, hogy mi az, ami fölösleges és mi az, ami nem, ezt egy magasabb cél szempontjából fogjuk majd eldönteni?

Válasz: Miért létezünk? Csak azért, hogy megnézünk egy jó mozit, hogy elmenjünk színházba, vagy valami kellemes zenét hallgassunk, vagy együtt vacsorázzunk a barátokkal, csak együnk és igyunk? Ez mind csodálatos, de hogyha az életünket csak ezzel töltjük meg, akkor nulla eredménnyel fog zárulni. 

Ezen az életen túl még nagyon sok minden létezik. Először is fedezzük fel, hogy mi az, ami még létezik ezen az életen túl. Én ezt tenném. Az a tény, hogy kitölthetem ezt az életet mindenfajta érdekes dologgal, amit egyelőre megértek, és amit már átéltem. Ez rendben van. De most, el kell gondolkodnom azon, hogy mi van még ezen túl. És amennyiben ez így van, akkor hogyan folytassam tovább, minek az érdekében?  

Kommentár: Valóban érdemes figyelembe venni az életet a halál után, hogy hogyan tudunk még most felkészülni rá, amíg ebben testben létezünk.

Dr. Michael Laitman: Nem kell erre felkészülni, ezt már most kell látnom! “Fedezd fel a jövő világodat még ebben az életben.” Ez az, amit pontosan a Kabbala tudománya tanít nekünk. Amikor már egy tiszta képet látsz magad előtt, a jövő életeddel kapcsolatban, akkor majd eldöntheted, hogy mivel akarod kitölteni ezt az életet.

Forrás: https://laitman.com/2020/05/how-to-fill-this-life/

05 jún 2020

88 queries in 0,694 seconds.