Kérdés: Látom, hogy a barátaim a csoportban megpróbálnak egy közös imát létrehozni. Hogyan tudom ezt erősíteni és támogatni? Válasz: Csatlakozz hozzájuk.
Kérdés: Mi a mechanizmusa ennek a folyamatnak? Válasz: Figyelj arra, hogy mit kérnek. Képes vagy meghallani azt. És meglátod, hogy tudsz-e csatlakozni a kéréseikhez. Célszerű okokat találni arra, hogy csatlakozzatok az imájukhoz. Ez nagyon hasznos.
Kérdés: Ahhoz, hogy ráhangolódjunk a Teremtőre, több órán át kell imádkoznunk? Hogyan lehet ezt az időt lerövidíteni, hogy mindig kapcsolatban maradjatok a csoporttal és a Teremtővel? Válasz: Nem szükséges hosszú ideig imádkozni. A lényeg az, hogy a szíved mélyéről próbáld megtenni.
A Napi Kabbala leckéből 8/4/24, Rabash írásai „A cseledókedeteidről ismerünk meg téged”
Válasz: Az ima alapja a kérésed: Mit szeretnél a Teremtőtől? Alaposan gondoljátok át, beszéljétek meg egymással, és döntsétek el, hogy mi az, ami fontos számotokra, amit kérhettek a Teremtőtől. Akkor fogtok igazán komoly imát formálni.
Kérdés: Az ima alapját a csoportnak kell megformálni, vagy lehet egyéni is minden egyes ember számára?
Válasz: Az egyéni imát ritkán fogadják el. A Teremtő egyértelműen azt az imát válaszolja meg, amely a csoportban mindenkitől és csakis szívből jön.
[332880]
A napi kabbala leckéből 2024.08.02. Rabash írásai „Három ima”
Kérdés: Van egy példabeszéd két barátról, akik összevesztek, és az egyik megpofozta a másikat. Az utóbbi ezt írta a homokba: “Ma a legjobb barátom pofon vágott”. Elértek a folyóhoz. Az, aki pofont kapott, süllyedni kezdett, de a barátja megmentette. A fuldokló pedig egy kőre írta: “Ma a legjobb barátom mentett meg.”
Az, aki megmentette a barátja életét, megkérdezte tőle: “Amikor megbántottalak, a homokra írtál, most pedig a kőre. Miért?” A barát így válaszolt: “Amikor valaki megbánt minket, a homokba kell írni, hogy a szél eltörölhesse. De amikor jót tesznek velünk, azt kőbe kell vésnünk, hogy a szél ne tudja kitörölni.”
A mi világunk éppen ellenkező módon létezik. Ha megbántanak minket, emlékszünk rá, talán egy életre is. Ha jót tesznek velünk, elfelejtjük, elfelejtjük, elfelejtjük. Aztán jönnek újabb sérelmek, és így tovább; ezek vezetik az emberiséget.
Vajon ez a helyes üzenet: a sértettség a homokba, a jó dolgok, amiket tettek veled, kőbe vésődnek?
Válasz: Ez az ember önmagán végzett munkájától függ. Ha felülemelkedni akar az önmagában lévő bestián, akkor a sérelmeit csak a homokba fogja írni. Máskülönben nagyon nehéz boldogan élni.
Az embernek fel kell emelnie az örökkévalót, a tökéletest, ami az egoizmus fölött áll, és ezt fel kell jegyeznie magában, a szívére. És minden apró, jelentéktelen, sértő dolgot úgy ír le magában, mintha homokra lenne írva.
Kommentár: De a homokra több feljegyzés lesz, mint a kőben. Rengeteg van belőle.
Az én válaszom: Nem számít, ez mind ideiglenes, mind kitörlődik, elmosódik.
Kérdés: Hogyan íródik a szívre? Azt mondod: “Írják a szívre”. Sokan úgy képzelik el a szívet, mint egy szervet. Mit jelent az, hogy csak jó dolgokat írunk a szívre?
Válasz: Szívre írni azt jelenti, hogy megpróbálok a felebarátom különleges cselekedeteivel úgy hatni magamra, hogy azok belém vésődjenek, mint véső a kőbe, azaz a szívembe vésődjenek.
Kérdés: Mit ad ez? Tegyük fel, hogy sok ilyen feljegyzésem van. Mi történik ezután?
Válasz: Csak ezekből fogsz felépülni, ennyi az egész. Ily módon egy olyan szívet fogsz magadban létrehozni, amely más emberek jótetteiből áll.
Kérdés: Tegyük fel, hogy a szívembe van vésve az a jó, amit a barátom tett velem. És ha hirtelen valami rosszat tesz velem, hogyan fog ez megváltoztatni engem?
Válasz: Le fogod mosni magadról.
Kérdés: Megtehetem?
Válasz: Igen.
Kérdés: Tehát minél több jó bejegyzést hordozok a szívemben erről a barátomról, annál gyorsabban tudom majd lemosni a rossz dolgokat, amelyek tőle származnak?
Válasz: Ez is igaz.
Kommentár: Ma sokan írnak Önnek levelet, és Ön folyton azt mondja, hogy a Teremtő jóságos, és csak jót cselekszik. Most pedig azt mondod: “Ezt kell a szívünkbe vésni”. Egészen pontosan ezt.
Az én válaszom: Igen.
Hozzászólás: De ezt nehéz belevésni, az ember ránéz a világra és…
Válaszom: Képzeld el, hogy mindig abban az állapotban vagy, amikor úgy érzed, hogy a Teremtő jóságos, és jót cselekszik veled és mindenkivel. Milyen édes lesz az élet!
Kommentár: Édes, ha meg tudod törni magad.
Az én válaszom: Nem töröd meg magad. Egy ilyen hozzáállást emelsz a Teremtőhöz magadban, az állatod fölé.
Megjegyzés: De érted, hogy az én állatom érzi mindazt a borzalmat, ami körülöttem történik.
Válaszom: Tanítsd meg neki, hogy nem ezt kell érzékelnie az életben, hanem a közben megnyilvánuló jót.
Kérdés: Ha ezt csinálom gyakorlatként, hogy állandóan megpróbálom elképzelni a Teremtőt jóságosnak, jót tevőnek, és ezt a szívemre írom, akkor ez meg fog történni?
Válasz: Akkor természetesen meg fog történni. Így fogsz létezni.
Kérdés: És képes leszek majd mindent igazolni, ami körülöttem történik, és így tovább?
Válasz: Igen: Fokozatosan.
Kérdés: De vajon meg tudom-e tenni?
Válasz: Igen, meg fogod.
Kérdés: Ezt gyakorlati tanácsként is fel lehet fogni?
Válasz: Természetesen. Ez mind praktikus.
Kérdés: Tehát a fő következtetés az, hogy írjuk le az összes jó dolgot, és véssük a szívünkbe?
Válasz: Az életet a legjobb dolognak kell felfogni, amivel az ember rendelkezik, mert közvetlenül a Teremtőtől kapja. És mindent, amit nem tud így érzékelni, azt a természet ellentétes minőségéhez kell viszonyítania, ami azért adatott nekünk, hogy megváltoztassuk magunkat, és mindent abszolút jónak érzékeljünk.
[313618] A KabTV "Hírek Dr. Michael Laitmannal" című műsorából 2023.05.18.
Mi a legnehezebb a spiritualitás világába való belépéskor?
Válasz
A fizikai születés nehéz és veszélyes. Ma nem érezzük ezt annyira, hiszen a világon az orvostudomány sokat fejlődött. De régebben sokan belehaltak, anyák is, gyerekek is, gyakran.
A születés nem csak a fizikai, hanem a spirituális világba is nagyon veszélyes. De azért ne úgy gondoljunk rá, mint a fizikai világban a szülésre, ahol orvosok császármetszéssel intézik el a komplikációkat. Értsük meg, hogy ez élet-halál kérdése, hiszen az emberi lény nagyon fejlett.
A spirituális születés sem egyszerű. Minél kifinomultabb egy teremtmény, annál nehezebb sokasodnia, szaporodnia. S a lélek születése az a spirituális élet kezdete. Ez nem a földi élet folytatása ugyanazon a testi szinten. Egy másik párhuzamos szinten kell megszületnünk.
.
Nos, azt nehéz elképzelnünk milyen egy új érzelem és egy új hozáállás, felfogás, észlelés születése. Olyasmi, ami korábban nem létezett bennünk! Egyszer csak feltárul – úgy, ahogy előtte egy perccel el sem tudtuk képzelni. Hirtelen felfedezzük, hogy ez létezik. Létezhet. Korábban nem tudtuk elképzelni sem. Igazi csoda! Ezért hívják az Egyiptomból való kimenekülés csodájának. S akkor megkezdődik a fejlődés. Az már nem akkora forradalom, mint a születés.
A Kabbalista források a lélek születését azzal a legendával mesélik el hasonlatként, amiben egy a hegyekben egy szarvast megharap egy kígyó ott, ahol az újszülött gida előbújna. Ez segít a szarvasnak a szülésben. Ez a történet leírja a “kőszív” kettévágását, a kijavíthatatlan egoista kőszív kijavítását. Másképp nem lehet megszületni itt.
A pont, ahol a Teremtés összes külső ereje összegyűlik, hogy bábáskodjon az újszülött lény felett, amely már két erőből áll, adakozásból, és kapni akarásból is. Ez a Teremtés igazi csodája. Hiszen Ő, a Teremtő nemzi az embert.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
