Dr. Michael Laitman

Az egész Világ egyetlen organizmus

Nincs fekete, fehér nélkül

Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”

A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?

Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság. 

[269605]
Forrás: https://laitman.com/2020/08/no-black-without-white-medium/

28 aug 2020

“Hogyan értsük meg a globális anarchiát” (BizCatalyst)

Az új cikkem BIZCATALYST-on “Hogyan értsük meg a globális anarchiát

Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik,  mely soha nem fog bekövetkezni,  és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen. 

Mindeközben a  Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.

Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ  tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.

Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?

Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni.  Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi,  azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az,  hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van? 

A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.

A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk.  Éjszaka és nappal,  nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet! 

Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.

De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.

Cikk forrása: https://laitman.com/2020/07/making-sense-of-the-global-anarchy-bizcatalyst/

22 aug 2020

Hogyan változtathatjuk meg a világot?

Kérdés: Hogyan segíthet a tetteinkért való felelősségvállalás, megváltoztatni ezt a világot?

Válasz: Attól függ, hogy mennyire érzékeljük magunkat és az emberi társadalmat egyetlen organizmusként, annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk az általános természethez, ahelyett, hogy szemben állnánk azzal, miközben folyamatosan csapásokat kapunk tőle.

Már látjuk, hogyan pusztítjuk el bolygónkat, és semmit sem tehetünk ezzel. Egoizmusunk a pusztítás felé vezet minket.

Ennek ellenére gondolkodnunk kell arról, hogyan változtathatjuk meg viselkedésünket. Ez azonban lehetetlen, kivéve, ha megváltoztatjuk egoista természetünket. Ezért a legfontosabb kérdés: hogyan változtathatjuk azt meg? Ellenkező esetben a bolygó már nem visel el minket többé. Tehát gondolkodjunk azon, hogy mit tegyünk.

[266988]
KabTV  “Kabbala Alapjai” 20/05/17
Forrás: https://laitman.com/2020/07/how-can-we-change-the-world/

19 Júl 2020

74 queries in 0,427 seconds.